Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-28 / 99. szám

Péntek", 1978. április 28. 5 Lehetőségek a mezőgazdaságban Olcsóbban! 6

Lehet tíz dekával több? • Gyakran kérdezi a boltos. Lehet olcsóbban? Idegenül, szokatlanul hangzik ez a kérdés. Pedig jó lenne megszokni. Akkor különösen, ha nem tíz dekáról van szó. Együtt számoltunk Vásárhelyen dr. Kovács Gáborral, az Élelmiszeripari Főiskola állattenyésztési karának tanszékvezetőjével: ha répaszelettel keverve megetetik a kukorica termesztés melléktermékét ,a kukoricaszárat, száz hektár száz szarvasmarhának 128 napra adna élelmet Két kiegészítés kell a számításhoz. Nem teljes takarmányról van szó, a pótlásul szolgáló abrakhoz ásványi anyagokat és vitaminokat is kell keverni, ez az egyik, a másik pedig az, hogy a kukoricaszárat általában nem etetik meg a szarvasmarhával. Legtöbbször semmivel se. Pedig az országban évente hétmillió tonna kukoricaszárat lehetne takarmányként megetetni. Olcsó húsnak híg a leve, mondhatnánk erre is: ha olcsó, olyan is. Vásárhelyen azt mondják, semmi újat nem talált föl a tudomány, a kukoricaszárat apáink mind levágták, kévébe kötötték és megetették. Változott a világ, nincs aki levágja. Van viszont — újabban — gép hozzá. A receptet nagyolva írjuk le. Most sem hisszük, hogy jól tesz az az állattenyésztő, aki bal kezébe az újságot fogja, a jobbal pedig a takarmányt keveri, ezért nem részletezzük. A szakemberek ismerik egymáshoz az utat, csak a figyelmüket szeretnénk fölhívni. Kukoricatörés után azonnal vágják a szárat, és igen apróra szecskázzák. Gödörsilóba rakják, nedves repaszelettel összekeverik. A cukorgyárak szívesen adják a répaszeletet, nem okoz gondot, hogy időben ott legyen az is. A keveréket kerekes traktorral tapostatják, mert ez jobban tömörít, mint a lánctalpas. Fontos: éjjel is jár a traktor! Ha éjszaka is tapostatják, számítások és mérések igazolják, a tápanyagból 20 százalékkal több megmarad. Minden konyha a tálalásnál vizsgázik. Eszi vagy nem eszi? Elsőrendű szénát is adtak mellé, és a széna maradt meg legtovább. Szívesebben eszi tehát az állat emezt. A kérdés ezek után csak az lehet, lesz-e belőle elég tej és elég hús? Az úgynevezett tejhasznú tehénnel naponta 20 kilót etetnek Vásárhelyen, 4 kiló szénával és az előbb említett abrakkal kiegészítve, mégis 4300 liter tejet fejnek. Lényegesen több ez, mint a drágább takarmánvt kínál ó gazdaságaink fejési átlaga. A ftusnasznu tenenészetekben kimondottan ajánlják a silózott kukoricaszárat, napi 15—20 kilós adagban. Az egy éven felüli növendék tenyészüszőknek 10—15 kilót adnak. Vele együtt karbamidot is etethetnek, ez ís előny. Másutt ezt sém nagyon etetik. Van természetesen még olcsóbb megoldás is: ha legeltetik a kukoricaszárat. Tartanak tőle sokan, hogy letapossa az állat Valóságban így sincs nagyobb veszteség, mint betakarításnál. A legeltetés ellen szói azonban az a gyakorlat hogy a kukoricatáblák messze esnek az istállóktól, nem tudják kihajtani az állatot. Ami most akadály, ésszerű tervezéssel elhárítható. Mindenesetre nagx luxus veszni hagyni, ami már megtermett Még egy javaslat a siló mellett: Vásárhelyen az intenzív hizlalásnál is fölhasználják, mert olcsó és biológiai szempontok szerint is kedvező. A kérődző állatnak szüksége van rá Beszélgetés közben többször halljuk, az olcsó takarmány nem jelent silányat és ócskát Legalább ennyiszer mondják azt is, hogy hatalmas takarmánytermő területek szabadíthatók föl, ha a mellékterméket is föletetik. Még fölsorolni sem tudjuk az összes lehetőséget a fölhasználás módjait pedig végképp nincs helyünk ismertetni. A kutatók tudják, milyen i ellenérveket szoktak mondani a gyakorlat emberei, mindre van használható válaszuk. A leveles cukorrépafejet sem használják föl, pedig nagy érték. Ha földes, nem jó, de egyszerű mosót kis költséggel is lehet készíteni. Veszendőbe megy a zöldborsó szára és hüvelye is, pedig a szakemberek szerint ez is nagyszerű takarmány, ha jól konzerválják. Ha hosszú volt a tél, és fogyott az élelem, régen kényszerűségből szalmát is etettek. Most azt mondják a takarmányok tudósai, megfelelő kezeléssel és keveréssel — melasszal, karbamiddai, vitaminokkal és ásványi anyagokkal kiegészítve — nemcsak az árpa, zab és borso szalmája, de a búzaszalma is jó takarmány lehet. Az a kényelmes megoldás, hogy gyufát gyújtanak a tarlóvégében és elégetik a szalmát is, csak a lehetőségek nem ismeréséből vagy szándékos figyelmen kívül hagyásából eredhet.. • Nem mondhatjuk, hogy visszatér apáink gyakorlatához a nagyüzem, hiszen egészen másképpen csinálja. Csak észrevette, hogy sok jó volt a régi gyakorlatban. Keresi azokat a módozatokat, amelyekhez segítséget jelent a gep, es segiisegui hívja a tudományt. A „hívás" persze még csak az optimista fogalmazásban szerepel: jó lenne, ha hívná Ha elfogadná legalább, amit már most ajánlani tudnak a kutatók. Csupán az első lépéseknél tartanak, keresik a kapcsolatot Mindenképpen jól jár az a gazdaság, amelyik elküldi szakemberét a különböző bemutatókra, de csak akkor, ha a szakember meg is fogadja a jó tanácsot Ha az előbbi számokat újra fölidézzük, vita sem lehet belőle: ezt az utat nem szabad kikerülni. Kidobni azt ami megvan, veszni hagyni azt, ami jó, és drága pénzen mást venni helyette, ellene szól a józan gazdálkodás logikájának. Ezért sürgeti a melléktermékek hasznosítását, az olcsó takarmányok fölhasználását a központi bizottság márciusi határozata is. A tudomány készségét mutatja, a gyakorlat szakemberein van a sor. Horváth Dezső Hz „elfelejtett Schubert Régi házimuzsika hangulatát idézte a filharmónia kamarabérleti sorozatát lezáró szerdai hangverseny a Tisza-szállóban. A mindöszsze 31 évet élt nagy romantikus zeneköltő, Franz Schubert vokális világának kilenc kevésbé ismert (1813—1827 között született) „kamaraénekét" szólaltatták meg: Vámossy Éva, Farkas Éva, Bárdi Sándor, Réti Csaba, Vághelyi Gábor, Kenesey Gábor, Sinkó György. Közreműködött Török János (klarinét), a szegedi szimfonikusok kürtnégyese (Király István, Barnácz István, Monostori István, Sípos Géza), valamint Pál Tamás. A művek szövegelt a 19. század jeles költői, Hölty, Seidl, Schober von Chezy, Schubert szűk baráti körének tagjai írták, a társaság kisebb összejöveteleire, az úgynevezett „schubertiádokra". Lényegében tehát minden különösebb cél nélkül, maguk és vendégeik szórakoztatására. A magányos, meg nem értett zeneszerző élete során sokat köszönhet egyik legjobb barátjának, Vogl operaénekesnek, dalait a kornak e híres énekese igyekezett sikerre vinni. Ajj ő tiszteletére, születésnapi ajándékul komponálta Schubert három énekhangra a fennkölt Cantatét. Az egyetlen terzett, mely magyarul szólalt meg: a Lagzipecsenye, vidám hangvételű, könnyed zenei felépítésű. Kamaraénekeire jellemző, hogy a szöveget nem illeszti előzetes formatervbe, mint a klasszikusok, hanem a vers külső és belső formájához simul, zseniálisan interpretálva azt zenével. Érvényesiti a német népdal szellemét, és hogy az teljesen schuberti legyen, sokhelyütt bécsi tónust is olvaszt zenéjébe. Ennek nyomait lelhettük föl a három férfihangra írt a capellában. Schubert remek hangulatkeltő képességeinek jegyeit találhatjuk az Erdei éjszakában, ahol az erdő hangulatát négy vadászkürttel szemlélteti mesterien. Az elhangzottak közül talán a két legszebb alkotás maradt a koncert végére, csattanóul: A himnusz a végtelenbe és az Ima — különösen az utóbbi nagy hatású, magával ragadó quartett kelti a végtelenség illúzióját. A közreműködő énekesek érzelemmel telítetten, a dalolás gyönyörűségét élvezve énekeltek. Az egyetlen szólószerep Vámossy Évának jutott: az est legismertebb Schubert dalát, A pásztor a sziklánt adta elő hajlékonyan, szép deklamációval; Török János bensőségesen tiszta intonációval a pásztor furulyájának szerepét vállalta föl a klarinéttel. Külön kell szólni Pál Tamásról, aki időt, fáradságot nem sajnálva kutatta fel a Zeneakadémia kottatárának porosodó polcairól a kis remekműveket: e rendhagyónak nevezhető koncert műsorának összeállítása, betanítása az ő munkáját dicséri, T. P. L. Tony Scott a dzsesszrol Felvétel az Állami Balett intézetbe Az Állami Balett Intézet az 1978—79-es tanévre felvételt hirdet olyan 10—12 éves lányok és 10—13 éves fiúk részére, akik kedvet éreznek a tánchoz és elvégezték az általános iskola első négy osztályát. A felvett gyermekek továbbtanulását az intézetben működő általános és középiskola biztosítja, ennek elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tesznek. A felvételi vizsgára május 2-től 15-ig lehet jelentkezni. A vidékiek — szülői hozzájárulással és bélyeggel ellátott válaszborítékkal — írásban, a budapestiek személyesen jelentkezhetnek az Állami Balett Intézetnél (1061 Budapest, Népköztársaság útja 25.). Az újonnan felvett növendékek számara diákotthoni elhelyezést az intézet csak korlátozott számban tud biztosítani. A Jelentkezőket a felvételi vizsga időpontjáról levélben értesítik. Az intézet az általános iskola harmadik osztályát ebben a tanévben elvégző 9 éves budapesti lányok s fiúk részére az 1978—79-es tanévben előkészítő osztályt is indít. Számukra a szakmai oktatást heti három alkalommal tartják, s ezek a tanulók negyedik osztályos tanulmányaikat változatlanul körzeti iskoláikban folytathatják tovább. Az előkészítőre a gyermekek ugyancsak május 2. és 15. között, szüleikkel, személyesen jelentkezhetnek felvételre az intézetnél. A felvételi vizsga időpontjáról ők is értesítést kapnak. Tavaszi tájkép— munkásajándék Emlékezés Tölgyessy Artúrra A hazai tájak szépségeiben való gyönyörködni vágyódásunkat a magyar festők legjobbjai mesterien ábrázolt műveikkel elégítik ki régtől fogva. A százhuszonöt évvel ezelőtt, 1853. május 1-én Szegeden napvilágot látott Tölgyessy Artúr (1853— 1920) is a honi tájfestészet figyelemre méltó alakja volt. Egyik legsikerültebb képét, a Kenesei rét című tekintélyes méretű alkotását a Móra Ferenc Múzeum őrzi. E művet éppen hetvenöt esztendeje, 1903 májusának első napjaiban, a Szegedi Iparos Ifjúság Közművelődési Egylete ajándékozta közgyűjteményünknek. Tölgyessynek e tavaszi tájat felidéző képe elárulja, hogy a természet szinte magától kínálta mindazt, amit a festő keresett: a lenyűgöző egyszerűséget, a májusban kibomló növényi élet reménykeltő gazdagságát. A keresetlen elrendezés érthetősége és a témájával való eggyéváiás biztosították számára a tartalom tiszta szépségű megragadását. Vásznán szélesen elterülő faluvégi rétséget látunk, melyet piros mezei virágok díszítenek. A háttérben szántóföld, illetve apró házacskák és fák húzódnak, melyek jól érzékeltetik a messzoséget. A kékeslila eget könnyed felhők tarkítják, ezért a szabadtéri világítás szórt fénye zavartalanul tölti be a tájat. A közvetlen természetfestés minden közhelytől és érzelgőségtől mentas szép példája ez a tavaszi tájkép. Mestere, Tölgyessy Artúr, aki gyermek- és ifjúkorát Szegeden töltötte, mivel atyja itt hivatalnokoskodott. Festészeti tanulmányait a bécsi akadémián kezdte, majd 1872-től Münchenben folytatta. A bajor fővárosból 1875ben képet küldött ajándékba Szegedre, a Dugonics-szobor javára rendezett sorsjátékra. Külföldi tartózkodása során a honvágy gyakran hazahajtotta. Ebből fakadóan a nyarakat 1878—1889-ig Szolnokon töltötte, majd később a Balaton vidékét festette 1910-ben a Műcsarnokban mutatta be műveit. Munkássága kapcsán létrejött kiemelkedő alkotásai méltó elismerést szereztek nevének. Számos festménye a Magyar Nemzeti Galériába került. Tölgyessy leginkább azokban a témákban volt otthon, ahol a természet csendje és elhagyatottsága, a vegetáció gazdag zöld skálája, az erdőborította dombok puha lombrengetege. a sűrű nádasok közt megbúvó mocsarak felcsillanó tükre, az aranyperemű felhők tovaúszó foszlányai, vagy az alkonyi naplementék romantikája kínálkoztak fel hálás motívumként, Műveiben gyermekkori emlékként Szeged vidékének tájelemei odalopakodtak vásznaira. Amint most szóba került jelentős alkotása, az egykori helyi munkásfiatalok értékes adományaként múzeumunkba jutott Kenesei rét című tavaszi tájképe is tükrözi, a 125 éve született szegedi származású Tölgyessy Artúrt, a természet szépségei és a hangulatok varázsa igézték meg, melyeknek múló és visszahozhatatlan perceit festményein finom lírával ragadta meg. Szelesi Zoltán Elöljáróban egy adat a művészről: 1965 óta „Zene Zen meditációhoz" című nagylemeze százezer példányban kelt eL A dzsessznapokon már megjelenésével óriási feltűnést keltő művész csak előadásával aratott nagyobb sikert. Az előadás vége felé jellegzetes mozdulatokkal kísért cigarettaszünetében bátortalan kérdésemre, készíthetnék-e vele egy rövid, tízperces interjút, szigorúan néz rám: — Most, előadás alatt? — Nem, nem — tiltakozom —, esetleg lehetne holnap? — Jó, egyezik bele kedvetlenül, jöjjön egy órára a „Hungérria hotelba". Másnap, amikor a hallból felhívom, mintha kicserélték volna. — Máris jövök, mondja kedvesen, s néhány perc múlva meg is jelenik fekete szűk szárú nadrágban és fekete csizmában a kopasz, hosszú szakállas Tony Scott. Teát szeretne, de ebéd lesz belőle. Bosszkankodik az — szerinte — általában lassú és udvariatlan kiszolgáláson. Amikor azonban munkájáról, a dzsesszrol kezd beszélni, óriási nyugalom szállja meg, és szinte szóról szóra lediktálja mondanivalóját. — Milyen elgondolás vezette, amikor Magyarországra jött? Nem tartja túl fárasztónak az utazást? — A Magyar Rádió meghívására érkeztem Magyarországra. Már voltak eddig is kedvező tapasztalataim a magyar közönséggel. A mostani fellépéskor aratott siker minden fáradtságomat elfeledteti velem. A másik ok, amiért szívesen jöttem, az, hogy rendkívül érdekel az önök népzenéje és a cigányzene. — Beszélne még arról, miért érdekli és vonzza a népzene? — A népi táncban és népzenében határtalan erő van. Ez az erő abból származik, hogy óriásj igény van a hagyomány megőrzésére. A hagyomány „szájról szájra terjed", és nem leírás útján. A valódi népzenében mindig kifejeződik az előadó egyéni hangulata. Ki tudja fejezni az élet örömét és a halál szenvedését. Tehát nem elsősorban azért adják elő, hogy tetszést arassanak, hanem azért, hogy hangulatot, lelkiállapotot tükrözzenek. Ebben látom a népzene és a „pop"-zene közötti különbséget. Véleményem szerint a popzenében használt elektromos és egyéb technikai eszközök mind csak arra valók, hogy a lényeget, a mondanivalót pótolják. Az igazi dzsesszzenésznek mindig van mondanivalója a világról. Zenéjében hű marad a néger népzene hagyományaihoz. Amint azt a „fekete óriások" tették, azaz Billie Holliday, Charlie Parker, Ben Webster, Duke Ellington, Count Basie. ök valamennyien mély intellektusú és érzelemvilágú művészek voltak. A dzsessz-szóban benne van az amerikai négerek minden szenvedése, megaláztatása. — Beszélne terveiről? — Szeretném befejezni a könyvemet, amelyben az előbb említett óriásokról írok, és az első évekről, amelyeket New Yorkban töltöttem. 1940-től éltem ott, és attól kezdve életem folyamatos „jam session". Ezek a nagy művészek segítettek, és irántuk a mai napig kimondhatatlan hálát érzek, amiért befogadtak maguk közé, segítettek. Utazásaim egyik célja az is, hogy az ő mondanivalójukat adjam át másoknak, ahogy azt ők átadták nekem. — Kérem, mondjon néhány szót utazásairól, hol fordult meg eddig a világban? — 1957-ben jöttem el New Yorkból, és beutaztam Európát, Dél-Afrikát. 1960-ban Távol-Keletre utaztam, ö" évre. Nem tudtam New Yorkban maradni, bár ekkor a dzsesszlisták vezetője voltam. El kellett jönnöm, mert minden barátom meghalt. Voltam Japánban, HongKongban, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken. 1965-től 67-ig ismét New Yorkban, a Village-ben vezettem klubot. Terveim között szerepel még egy indiai út, melynek célja, hogy az ottani zenét és filozófiát tanulmányozzam. Elbúcsúzunk. Hamiskás mosollyal az ajándékba adott fénykép hátuljára írja: „Életem leghosszabb tíz percének emlékére." Bódis Klára Készülődés a tavaszi BNV-re öt ország kiállítóitól már a Budapesti Nemzetközi Vásárközpontba érkezett a három hét múlva nyíló tavaszi BNV kiállítási anyaga. Sorra jöttek az elmúlt napokban az osztrák, az NDKbeli, a szovjet, a csehszlovák és a lengyel kamionok, s a kirakodást követően már is megkezdték a gépek felszerelését a pavilonokban. A többi, 23 országból jelentkezett cégek termékei is néhány napon belül Budapestre érkeznek. (MTI)