Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-27 / 73. szám

67 Vasárnap, 1978. március 19. 5 Nyílt levél ügyfeleknek T isztelt ügyféltársak! Alulírott azért szeretnék Önöknek nyílt le­vélben elmondani néhány dolgot, mert ügyiratokkal egyéb­ként is agyonzsúfolt világunkban lapunk 55 ezer példánya gyorsabban elkészül,- s eljut a címzettekhez, mint a város 170 ezer la­kóianak egyénenként postázott levelek özöne. Márpedig a mondan­dóm bármelyikőjüket érdekelheti. Hiszen ha nem ma, akkor holnap előfordulhat: ügyüket a III. kerületi hivatal valamelyik dolgozója intézi majd. Mert ha vállalata beruházáshoz területfelhasználási en­gedelyt kér, ta ingatlanát az állami lakásépítés érinti, és kisajátítás­ra kerül sor, va y orvoskent magánpraxist kíván folytatni, esetleg idős, beteg szomszédjának házi szociális gondozására kíván javasla­tot tenni, bárhol lakjék is, Algyőn vagy Odesszában — a Tolbuhin sugáriifi hivatalt kell felkeresnie. S ha történetesen a III. kerületben lakik, Gyáiaréten. Dorozsmán, vagy a Veresács utcában, ügyes-ba­jos dolgaira megoldást, választ, tanácsot az ötven hivatali dolgozó egyikétői kaphat. Ezért mellékelem levelemhez — szíves figyelmükbe ajánlva — az 1978. március 15-én délelőtt szerzett tapasztalataim válogatott és rövidített, irás06 feljegyzéseit Olvasás és ügyintézés közbeni türelmüket köszöni: Szerda, reggel nyolc óra. Ügy­féli 0-. 'iási nap, ám a folyosók meg csendesek. Dr. Szoboszlai Dalma két éve végzett a jogi karon, ajtaján tábla: Birtokhá­jorítási és szabálysértési ügyek. „Ma tavaszias, jó az idő, kevesen lesznek. Ha esne, a kerti munkák várhatnának, jönnének a pana­szosok. Hogy állandóan zaklat a szomszéd, hogy kukorékol a ka­kasa, kopog a fapapucsa. A több­ségnek csak jótanácsra, békítő szóra van szüksége, vagy egészen egyszerűen valakire, aki türe­lemmel végighallgatja, megnyug­tatja. Így aztán a hangoskodó kakasból vasárnapi pörkölt lesz és nem ügyirat jegyzőkönyv, tár­gyalás két népi ülnökkel, meg szabálysértési bírsággal. Tavaly mégis 585 ügyben hoztunk hatá­rozatot, a bírságolási átlag 685 forint volt". Fiatalasszony nyit be: „Dal­ma, hánykor induljunk a koszo­rúzásra?" Fél tizenegykor — vá­laszolja a 18 ifjú kommunista titkára. Persze, március 15-e ide, vagy oda, nem mehetnek el mindannyian. A hivatali élet már csak ilyen. Nyolc óra harminc. Dr. Osváth Lajosne 1977-ben 705 érdekelt 196 ingatlanának kisajátítási ügyét intézte a hivatal képvise­letében, egyedüL (A tárgyaláso­kon egyébként részt vesz a be­ruházó és a szakértő is.) A de­cember 31-ig jogerősen befeje­zett 38 eljárásban kártalanítottak 72 százaléka megelégedett a fel­ajánlott összeggel, az új jogsza­bály szerint ugyanis a minden­kori forgalmi értéket veszik ala­pul, nem érdemes tehát peres­kedni, bírósági herce-hurcákat elindítani. „Különleges eset per­sze itt is adódik: van olyan pe­rünk, amelyben a tulajdonos a felajánlott hatszázezerre még 800 ezret követel. S perelt az az új­szegedi ügyfél ls, akinek az egy­millió ötvenezer sem volt elég, negyedmilliót kért még. Nem kapta meg. Persze, aki 20—30 ezer forintot kap a házáért, nem ilyen telehetetlen. Ügyfeleink ál­talában örülnek, hogy a vizes, régi, komfort nélküli, elavult la­kások helyett újba költözhetnek, s a kisajátítási eljárás hírétől számítható bizonytalanság meg­szűnik." Kilenc óra. Dr. Czlrják László­né „gyámügyes" szobájában ép­pen nem kívánatos vendég az újságíró. Ügyfeleit zavarná az idegen. Tavaly az igazgatási osz­tály 133 veszélyeztetett ktskorú­és 86 cigányiskolás gyerek fejlő­dését kísérte figyelemmel, segé­lyeket és napközi otthoni térítési kerlemeket bírált el. A gyermek­és ifjúságvédelmi munkaközösség társadalmi aktivistái, pedagógu­sai a segítőtársak az állami gon­dozottak, veszélyeztetettek ügyei­ben. Az igazgatási osztályvezető, dr. Kerepesi József említi bosszú, ságal példájául, hogy a gyerekek „láthatási" ügyeiben a szülők meg a hivatali helyiségekben is megfeledkeznek magukról. S a fiatal nők, ott az asztalok mö­gött, nem kérhetnek erélyes se­gítséget férfikollegáiktól: az el­nőiesedés a hivatalra is jellemző. „Ezért ls éreztem úgy. hogy már nem bízhatok ráiuk töbhet. né. hány ügvtíousi magam vállaltam, kényszerűségből." Ar.ztolán közlönvök tucatja. Rendeletek. jogszabályok jófor­mán még meg sem jelentek, mó­dosításukat is meg kell ismer­niük. Kilenc óra 30 perc TTtólag el­nézést kell kérnem attól a bácsi­tól, aki dr. Vitos György egész­ségügyi osztályvezető szobájából kifelé jövet megállított: „De so­káig tetszett bent lenni. Hát nem tudta, hogy mi is a főorvosra várunk?" Talán csak forma­nyomtatványért jött, talán beteg hozzátartozójának különleges gyógyszerreceptjét szerette volna aláíratni, vagy a 294 magánren­delést folytató orvos egyikére volt panasza? Idézést kapptt ta­lán, mert alkoholista szomszédja, nak ügyében tanúskodhat, vagy házi szociális gondozást vállalna? Tavaly I millió 240 ezer fo­rintnyi rendkívüli szociális se­gély elosztásáról döntöttek a Tolbuhin sugárúti ház emeleti szobáiban, 324 állandó segélye­zettjük volt 73 társadalmi gon­dozó munkáját hangolták össze, 308 alkoholistáról kaptak beje­lentést, s valamennyi ügyet ki­vizsgálták. Láttam egy dossziét: 29 melléklet volt benne. Mire az ügyész asztalára kerül, onnan pedig a jogerős bírósági ítélettel gazdagítva elkíséri a beteget a nagyfai munkaterápiás alkohol­elvonó intézetbe, még vagy öt iratot befűznek a tartóba. 1965 óta 68 ilyen dosszié került ki az osztályról. Ahol öten dolgoznak. Tavaly az iktatókönyvekbe 6643 ügyiratot jegyeztek be. Tíz óra. „De ha délutánig itt ülünk, sem mondhatok mást: nem adhatunk felmentést az or­szágos építésügyi szabályzat elő­írásai alól." Részletes magyará­zat következik egy soha fel nem építhető szerszámoskamra ügyé­ben. Tegnap délután négy do­rozsmai cigánycsaládot költözte­tett ki a putrikból, holnap reg­gelre a közérdekű bejelentések­ről, panaszokról kérnek tőle je­lentést, a folyosón építtetők vár­ják, én pedig olyan példát kérek Gladics Józseftől, a műszaki osz­tály vezetőjétől, amely ügyféli minőségünkben nem vet ránk jó fényt „Legyen a garázsépítés. Szabá­lyos terv — sokat mondok, négy­száz forint — és ötven forintos okmánybélyeg láttán kiadjuk az építési engedélyt, 25 évi adó­mentességet garantálva. Ám aki engedély nélkül építteti fel, nem kaphat adómentességet — ez kö­rülbelül 25 ezer forint, fennma­radási engedélyt kell kérnie — tízezer ötven forintért —, építés­rendészeti bírságot kell fizetnie — 10 százalékot, 6—8 ezer fo­rintot —, és még az is előfordul­hat, hogy le kell bontatnunk a kész garázst, mert például tűz­veszélyes. Hát érdemes kockáz­tatni?" Tizenegy óra. A pénzügyi osz­tály előtti folyosón adócsekket tölt ki egy középkorú asszony. Elvesztette, amit korábban ka­pott, újra be kellett jönnie Ság­váritelepről. Nem tudtam, hogy előző nap, kedden este fél 6-ig jöhetett volna: „Pedig még jár­tam is bent a városban 5 óra tájt." Tóth József, a III. kerületi hi­vatal elnöke: „A nyújtott ügy­félfogadási Időnek valahogy nincs keletje. De legalább a dorozs­maiaknak nem kell mindenért bebuszozniuk a városba — tizen­egy ezer emberről van szó. A pénzügyi osztály túlterheltségére hadd említsek egy adatot: ta­valy a kerület 4436 gépjármű utáni adózója közül 2 ezernek kellett figyelmeztetőt küldenünk. A hatósági ügyintézés színvona­lát mégsem engedtük lejjebb es­ni, a Pálfalvi István vezette pénzügyesekhez érkezett felleb­bezések aránya 0,36 százalékos volt." Tizenhárom ezernél több ingat, lan, az 1970-es népszámlálás adatai szerint 48 ezer ember — állítólag csökken ez a szám, ..el­öregszik" a kerület —, 4 millió 792 ezer forint értékű társadalmi munka — íme a III. kerület. Hét. köznapjai elválaszthatatlanok at­tól a munkától, melyet a hivatal ötven dolgozóia vállalt mavára, s amelynek helyszínéről nap-nap után annyian távoznak elégedet­ten. s oly kevesen dolguk vége­zetlen. PALFY KATALIN újságíró Szentendre jubileuma ötvenéves a szentendrei művésztelep címmel kiállítás nyílt a Szentendrei Szalonban. Képeink a kiállításon készültek: Tornyai János: Szoba belseje (1933) — Korniss Dezső: Tücsöklakodalom (1948). Mj.'SS'to iihijTM A gyógyítás napszámosai Kevés a nővér a kórházban és a klinikákon A gyógyítás nemcsak az or­vos feladata. Az egyetemi klinikák, a kórházak élete megbénulna nővérek, műtősök, laboránsok és technikusok, kony­halányok és beteghordók, takarí­tók és fűtők nélkül is. Az ápoló­nők létszámáról, vándorlásuk okairól, munkakörülményeikről és az utánpótlás lehetőségeiről beszélgettem a SZOTE gazdasági hivatalában G. Szabó Erzsébettel, a szakszervezeti bizottság szerve­ző titkárával, és dr. Vetró Gá­borral, a szakszervezeti tanács titkárával, a városi tanács kór­házában pedig a kórház-rendelő­intézet pártvezetőségének titká­rával dr. Deák Györggyel és Ko­csis Mihályné vezető főnővérrel. Az egyetemi tanács és az MSZMP egyetemi bizottsága is nemrégiben foglalkozott az egész­ségügyi szakdolgozók helyzetével. Hogy ez mennyire indokolt, ön­magában néhány szám is jelzi: az egyetem 2700 dolgozója közül csaknem 900 középvégzettségű szakembernek a klinika a mun­kahelye. Három műszakban, köz­vetlenül a betegek körül foglala­toskodnak 555-en, közülük 96-an szakképzetlenek Ezek az adatok az idei januári állapotokat tükrö­zik. S a kép akkor teljes, ha hozzátesszük, ennyien egyszerre sohasem dolgoznak, hiszen je­lenleg körülbelül 100 nővér van gyesen odahaza. És sajnos számi, tásba kell venni azt is, hogy akadnak ápolónők, akik nem in­nen akarnak nyugdíjba menni. Tavaly például csaknem 90-en intettek búcsút a klinikáknak. A legtöbb fiatal lány — huszon­négy — az ápolónői munka után sikerrel pályázott az orvosi egye­temre. Alig voltak kevesebben, akik férjük tanácsára, vagy egyéb családi ok miatt változ­tattak állást, öten hivatkoztak arra. hogy nehéz ez a munka, néhányan megbetegedtek, nyug­díjba mentek. A kevés fizetést, az élet- és munkakörülményeket, a rossz munkahelyi légkört nem említet­te az okok között senki. A pénz talán nem is lehet annyira indok, mint korábban, hiszen a tavaly októberi bérrendezés éppen az ápolónőkön segített. Havi 2646 forintos átlagbérük 3113 forintra emelkedett A munkakörülmé­nyekkel, a szociális ellátottság­gal azonban még mindig nem le­hetnek elégedettek a nővérek. Évek óta gondiuk. hogv igénvei­ket nem elégíti ki védőruhájuk minősége. Talán a női klinika és a II. belklinika kivételével ké­nyelmetlen, kulturálatlan szociá­lis helyiségekben kénytelenek' öl­tözni, tisztálkodni. Ennél is ége­tőbb feladat a nővéiek elszállé­iűlása. A négy nővérszállás össze­gen 169 személyes, s tulajdonkep­pen tavaly az összes jetontkezü­íek igent tudtak mondani. Min­ienki azonban nem lakhat a 65 ígyas modern épületben, a több­ségnél; be kell érnie a padláste­reken kialakított szójukkal. A szükségmegoldás helyett idővel szeretnék, hu áj nővérszállót kapnának, '-'ersze, nemcsak az ,-gyetem, a kórhát, hanem a vá­ros érdeke >s ionra, hogy fel­épüljön egy egészségügyi dolgo­zókat befogat:* garzonház. A fiatal orvos--k. nővérek nemegy­szer lakás ígé'-ete miatt fordítot­tak hátat Szegednek. Jelenleg 12 üres ápolónői állás vun a klinikákon. Az elózetes tá­jékozódás szerint úgy tűnik, hogy i Kossuth Zsuzsa egészségügyi szakiskola idén végző hallgatói közül húsz egyetemi fekvőbeteg­intézményben vállal állást. A gyakorlati képzés során már meg­ismerkedtek a bel-, a sebészeti, a izülészetl es a gyermekklinika munkájával, így nem volt nehéz a választás. Annak, hogy a Tö­mörkény gimnázium és szakkö­zépiskola is képez egészségügyi szakembereket, nem sok hasznát látja a klinika, mert a szakmai gyakorlat őket a kórházakhoz kö­ti. Az egyetem vezetői úgy érzik, az eddiginél több hallgatót kell támogatniuk nagyobb összegű társadalmi ösztöndíjjal. * A kórháznak is meg kell vívnia szinte napról napra a maga har­cát az ápolónőkért. Különösen az újszülött osztályon égető a hely­zet. Jelenleg öt nővér dolgozik ott, s közülük csupán egy szak­képzett, méghozzá a fönővér. A többiek? Az egyik egyetemi föl­vételire készül, a másik ősszel hallgató lesz, mert előfelvételivel bejutott az egyetemre. A harma­dik 18 éves és szakképzetlen, a negyedik szintén, s csupán öt hó­napja dolgozik itt. Korábban si­került egy gyermekgondozónőt kapniuk a klinikáról, az öröm azonban csak ideig-óráig tartott: a férj leszerelt, nem tetszett ne­ki a három műszak, s a feleség elment bölcsődébe dolgozni. Rendszeresen hirdeti a kórház az ápolónői állásokat. Nemrég je­lentkezett is két fodrásznő. Két­ezer forintot kértek, és 200—300 forintos ágy melletti pótlékot kaptak volna az első, egy mű­szakos hónapban. A második hó­naptól hozzájött volna ehhez még az éjszakai pótlék is. A fiatal­asszonyok azonban nem jelent­jeitek újból. A városi tanács kórházának 709 iolgozója közül 351 az úgyneve­zett középkáder, szakképzettsége van 243-nak. Jelenleg 30 állás betöltetlen. Gyermekszülés miatt távol vannak 35-en, s csupán húsznak a munkáját tudják — zömmel szakképzetlenekkel — pótolni. Ez a munkaerőhiány az egy emberre jutó megnövekedett tennivalók miatt feszültségeket okoz a helytállók körében. A kö­zépkorosztályra aránytalanul sok teher hárul. A 163 harminc éven aluli teendőit ki más venné át szülés esetén, mint a 30—50 éve­sek U3_as „csapata". De ugyan­csak rájuk lehet számítani, ha a (3 ötven éven felüli nővér közül zalakl megbetegszik. A túlterhelést nem szívesen vállalják a nővérek. Amikor ál­talában magasabb az életszínvo­nal, amikor szinte minden szak­mában adott a szabad hétvége, erről nehezen mondanak le ők is, érthetően, lévén anyák és fe­leségek. Ugyancsak ez a helyzet a gyessel, amely végül is kiélez­te az egészségügyben egyébként is szunnyadó munkaerőgondokat. Noha a Munka törvénykönyv elő­írja, hogy a dolgozónak egy hó­napban egy pihenőnapja vasár­napra essék, előfordul, hogy a nő­vérek 7—8 vasárnapot is a bete­gekkel töltenek, mig egy a csa­ládjuké. Ezeken az okokon kívül a szakemberképzés akadozását is megérezték az egészségügyi in­tézmények. 1975 óta ez egészség­ügyi szakiskola általános ápolói és asszisztens-szakképesítést ad, három év alatt. (A szakképesítést ezután tízhónaoos tantolvamon lehet megszerezni.) Az első ilven évfolyamot az idén bocsátja szárnyra az iskola, eddig tehát 1976-ban, 1977-ben semmi segítsé­get nem adott a fekvőbeteg-in­tézményeknek. A fokozatosság talán hasznára vált volna a mun­kahelyeknek és a betegellátásnak ls. * A gvőgyftő munka sikeréhez nem elegendők a kors»erfl osz­tályok. Nem elég a tó fölszerelés, i felkészült orvosgárda, és az akosan szervezett egés~«4®nev sem. A család gondoeVn-'-'cát ie'vet test tő ánoiókra ikkora szükség van. Fok ánitó­*a, hogv eev nő"ér ne k"t*ő. há­rom mvn''átát lássa Hngv hi­vatásévésü'-et, ne öUg meg a* ÖSSzeronnentő r~—<~'"»1ágrn kényszerítő na"" *»"-„_ CHIXAN ÁGNES

Next

/
Thumbnails
Contents