Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-27 / 73. szám

68 N Vasárnap, 1978. március 19. A

múltkoriban fent a Várban találkoztam régi jó barátommal. Zsubernyák Bandival. Nagyon megörültünk egymásnak, kérdezgettük az ilyenkor szokásos hogy és minteket. Bandi elmondta, hogy éop a Hiltonból jön. szellőzködik egy kicsit, mert több órás. fárasztó tárgyalása volt amerikai partnereivel. — Nocsak! — mondtam én. — Hát mi vagy te most? — Én vagyok a BIEKI. — Az mi? — Nem hallottál még a BIEKl-ről? — nézett rám csodálkozva. — Persze, persze! Valami rémlik, mintha olvastam volna — próbáltam kivágni magam nagv szégyenkezve, mert úgy mért végig a barátom, mintha azt mondtam volna, hogv nem tudom, ki az a Gujdár. — Na. ne vicceli! ..Mintha olvastam volna',..' Másról sem Írnak a laook. mint rólunk, a mi eredményeinkről, és a rádió. és a tévé... Csuda po'a vagv. a régi ugratós: „Valami rémük!" Apró. óvatos kérdésekkel sikerült megtudnom, hogy ez a bizonyos BIEKI valami kutatóintézet. amelyet Zsubernyák szervezett alig három éve. és olyan példásan, hogy a hasonló intézményeknél szokásos munkaerő harmadával dollár. Istvánháza milliókkal mérhető csodálatos eredményeket tud felmutatni. — És hogyan csinálod? — kérdeztem, amikor már nagyjából se i tettem a lényeget. — Pofon egyszerűen. Először is kiküszöböltem, eleve kiküszöböltem a legnagyobb magyar átkot: a névnapot. — Értem. Megtiltottad, hogy az intézetedben névnapi ünnepséget tartsanak. — Nem. Én mérnök vagvok. reálisan gondolkodom. Tudom, hogy hiába könyörgök a Dunának. hogy forduljon meg, és folyjon északnak... — Megvan! Csak munkaidő után köszönthetik egymást a dolgozók. — Az ib'esmlt nem szokták betartani, és ha mégis, másnap másnaposak. — Akkor hát...? — Nézd. öregem, naotárkészítöink az utóbbi években a leglehetetlenebb neveknek is felkutatták a névnaoját. — Előveszi a noteszét, és olvassa: — Van Bendegúz nanía ianuár 11-én. és Eufrozina szeptember 25-én. de Kreszcenciából kettő is: áoriüs 19.. és iúlius 15. Hasonlóképoen Töhötöm. öt is lehet köszönteni június 17-én, avagy szeptember 2-án. Az intézetnek van körülbelül százötven dolgozója. Ez — Jó esetben (Például sok azonos név) — száz nap. személyenként 4—8 óra. Nos, ezt én egyetlen húzással töröltem. Három éve, amikor megszerveztem az intézetet, csak olyanokat vettem föl. akit — ha férfi — Istvánnak hívnak, és — ha nő — Ilonának. — Tehát augusztusban kéthárom nao alatt lezai'anak a névna-á ünnepségek. Óriási! — Még óriásibb! — nevetett fölényesen Zsubernyák barátom. — Augusztus második felében két hétre szabadságra megy az ezész intézet. Na, mit szólsz hozzá? — Add csak ide azt a noteszt! — válaszoltam. majd föllapozva a névnapokat. a tőlem telhető legfinomabb gúnnval ráolvastam: — Vagyis senkit nem ünnepelhetnek a dolgozóid, kivéve téged, akár négyszer is. — Olvastam: — Endre: február 4.. máius 21., november 10.. és november 30. — Endre? Igen. valamikor únv hívtak, de három éve. belügyminiszteri engedéllyel Istvánra változtattam a keresztnevemet. Avagy arról sem hallottál, olvastál. hogy a BTEKT-it a szakmában csak Istvánháza néven emlegetik? Valóban nagv ötlet. Terjeszteni kellene, hiszen rengeteget takaríthatna meg a népgazdaság. ha az egyes vállatokat. hivatalokat, intézményeket Jánosházának. Bélaházának, vagy Csillaházának hívnák. , SÖLYOM LASZLÖ a j ostanában sok régi re/VI aény új kiadását vásároltam meg. Olvasás közben elgondolkoztam: nem lenne helyes a regények néhány mondatát a mai generáció számára egy kicsit átalakítani? Valahogy így: Taxi (részlet a régi regényből): ..A férfi kirohant a kapun és intett egy arra haladó taxinak. Üldözőié egy másik taxiba ugrott, és dupla pénzt ígérve, utasította a sofőrt, hogv kövesse az előtte haladó gépkocsit." (Mai formában:) ..A férfi kirohan a kapun, beszaladt egy dohányboltba, tantuszt kért és tárcsázta a 222-222-őt. A város másik végéből Ígértek taxit. Üldözőiével közölte a taxivállalat. hogy bár megdrágult a taxi. most rossz az idő, pillanatnyilag nincs kocsi. Amikor a férfi kijött a dohányboltból. éppen arra ment egy taxi. de valaki megelőzte. Az üldöző erre megkérte az illetőt: engedje meg. hogy felesben használhassák az autót." Kávéház (részlet a regényből): ..Elek felhörpintette a cseresznyepálinkát, egy koronát akart az asztalra dobni, de rájött, hony könnyelműség lenne, és csak három húszfiiEgykor és ma léresf tett le. Azután kirohant a nő után. Nem is látta, hogy a pincér mélyen meghajolva vágja zsebre a pénzdarabokat, mert a pálinka csak harminchat fillérbe került" (Mai formában:) „Elek megitta a cseresznyepílinkát. pénzt dobott az asztalra, és kirohant. A pincér az aitóban elcsípte, és figyelmeztette a vendéget, hogy a fél deci ital náluk nem öt forint, hanem tizenkettő." Még egy kávéház. (Regényrészlet:) ..A pincér doktor úrnak szólította Kázmért, feketét. hat pohár vizet, tiz napilapot és húsz képeslapot tett a hatalmas márványasztalra." Ma: „A pincér öt eszpresszóvendég közé hetediknek beszorította Kázmért, és megkérte. hogy tdrtsa kézben a duplát. mert nem fér el az asztalon. Aztán elkérte Kázmér újságját. mert kíváncsi volt a lottóhúzásra." Gardcdám. (Regényrészlet:) „Nusit. mint mindig, ezúttal is Jolán néni kisérte a színházba." Ma: ..Nusi kétnapos csónakkirándulásra ment Ferivel, azután egész nyáron vele ment vikendre." Csengő a moziban. (Regényrészlet:) ..Eay perccel a film befejezése előtt, mielőtt kivilágosodott volna. diszkréten megszólalt a figyelmeztető csengő. A tizenhét éves fiú. aki a tizenhat éves lány kezét szorongatta, gyorsan arrébb húzódott." Mai forma: „Mielőtt a mozi kivilágosodott volna, a tizenhét éves férj gyorsan hazasietett tizenhat éves feleségével. Tizenegy óra felé járt az idő, meg akarták takarítani a kapupénzt." A mindenes. (Regényrészlet:) . Mari takarított, mosott, főzött és n gyereket elvitte az iskolába. Karácsonyra a nacscsága régi szoknyáját kapta ajándékba". Ma: ..A bejárónő kijelentette. hogy amíg a porszívót nem javítják meg, nem takarít. Húsvétra régi. de még szép nercbundát kapott. Meaígérték neki. hogy májustól kezdve autó hozza és viszi haza." PALÁSTI LASZLÖ Nagy András rajzai 1. Jogászmntatvány 2. Anyai ösztön 3. Tanyai disen 4. Szervezési hiba iiniuiM^inMniiilrtniiuiniitiminiJrr rr •• Zuros ügy — Van érettségije? — kezdte a főkönyvelő a valaltást. — Nem. nem, illetve... ha lehetett volna tanulnom, azaz, ha tudtam volna tanulni. — Sose szégyellje! Leteszi a könyvelői szakvizsgát, egy cseppet se féljen, én mindenben segíteni fogom! Na. és a férjhez menéssel hogy áll? (Minek faggatja, ha úgysem veheti fel?!) — ötéves fiam vgan. — Mije van? — ötéves a fiam. — És a férje? — A férjem harminc. — Ne vicceljen! Magácska tizennyolcnak, ha kinéz. Hogy csinálja ezt? — Huszonegy éves vagyok. — Akkor hát. gyes-en volt és közben érettségizett le? — Valahogy úgy... még nem érettségiztem le, de... — Na. akkor figyeljen! Nem kell itt senkinek megmondania, hogy még nem érettségizett le. Elég. ha én tudom. Együttérzően mondta ezt a főkönyvelő. Imponálni akart ennek a fiatal nőnek, s segíteni szeretett volna neki. — Én is elváltam. Otthagyott a feleségem, egy lányom van. egyedül nevelem. Micsoda véletlen! Csodálatosan szép nő volt a feleségem. és szellemes!... Eszes! A végén az eszéből ábrándultam ki... Mesteri cselszövései voltak. Neki aztán minden papíria megvolt az érvényesüléshez, ö nem mondta volna azt, hogy nincs még meg az érettségi le... Nem kell erről beszélnie! Elég, ha én tudom. Amikor elvált a feleségétől Gyurka, a főkönyvelő, megfogadta. hogy soha szép nővel nem áll szóba. Ezért került bizalmas viszonyba Margitkával, az enyhén ragvás képűvel, persze, mindenki tudta, hogv ez a bizalmas viszony amolyan lelki támasz csupán... Lám, ez a nő az esete, és ráadásul még fiatal is! — Megfordul a világ. Igen. Az ember lesüllyed mélyre, mind mélyebbre, hogy aztán lávaszerűen feldobódjék! — vallotta Helgának a főkönyvelő. A kis fekete hajú főkönyvelőhelyettes nyitott be ismét a szobába. telve jó akarattal, hisz', ahogyan értesült, ez egy asszony, ötéves gyerekkel, nem nagvon akar munkát vállalni, a „bejárás" is fárasztó neki. és számára Idegen a városi élet... Legszívesebben magukra hagyta volna őket. ám a főkönyvelő megállíthatatlanul fecsegett. Gittát, a helyettes főkönyvelőt sértette ez a kritikátlan kitárulkozás. Rászólt a férfire: — Ez nem tartozik rám. Gyurikám! Figyelj csak egv percre. De a főköTiyvelő megbabonázottan csépelte a szavakat. A Helgára rázúdított szóözön azonban csak olyasfajta szélvihar volt, amely egyes-egyedül a főkönyvelőt hozta forgásba. Helga és Gitta mentes maradt tóle. „Ezt nem értem" — toporgott mind kínosabban a kis fekete hajú, formásán gömbölyded nő, aki medöbbenve érezte meg a férfiból kirobbanó, lávaszerűen nagy szerelem előjeleit. „Margitka tévedett. Itt igazi szerelem van születőben." S csak annyit tudott mondani: — Ne felejtsd, problémás munkaerővel nem dolgozhátunk! Gitta kiosont a szobából. A becsukott aitó mögött a falnak támaszkodott... — Na. mi van? — rohant hozzá a könyvelésből Nusika. egy boldog kis menyasszony, aki titokzatos módon Gitta bizalmába férkőzött. — Mondtam én neked, hogy ne számfts rá! — Elhízottnak tart és öregnek... Legközelebb a szemembe mondia maid... — Ne beszélj hülyeségeket, nem híztál el. és nem vagy öreg! Éppen hozzá való vagv. — És aztán! — szakadt föl Gittától. (..Honnan veszik, hogv ő is szerelmes Gyurkába? És Gyurka mért nem vette észre soha?!") — Dolgozzunk tovább. Rajta nem segíthet már senki. Befolyásolható... Ha ennek a kis problémás nőnek a hatalmába kerül, ó fog dirigálni nekünk is... A kis menyasszony kendőzött mosollyal mondott pár megnyugtató mondatot még Gittának. Gitta úgy gondolta, ezentúl sokkal többet fog saját előmenetelére gondolni, és nem tologatja Gyurka szekerét. Elvégre is. minden úgy volt eddig is. ahogy ő elrendezte. Gyurka csak az áment mondta rá. nagy kegyesen. És még soha nem köszönte meg. hogy itt minden a legnagyobb rendben megv. nélküle is minden a legszabályosabtan... Gyurka továbbra is Helga két szemének kútjába veszve álmodozott. — Hisz' minden-minden a legnagyobb rendben! Nyugodjék meg végre, kedves! Nem volt képes — vagv nem akarta — konstatálni. hogyan húzza a hináros mélybe valami legyőzhetetlen, eszelős érzés... Helga osonva ment ki a főkönyvelő szobájából, átsiklott a három hivatali helyiségen, ahová a vállalat férfi tagiai is betolakodtak. Gyurka minden lépésével a nyomában járt és ragyogó ábrázattal suttogta: — A munkakönyvét azonnal váltsa ki, drága! Drága! Miközben a főkönyvelő egv áhítatos mozdulattal útnak Indította He'gát. a háta mögött összesereglett férfisereg egy hosszú madzaggal visszahúzta a főkönyvelőt, mint valami fabábút Aztán röhögve elsiettek. „Micsoda színház! Micsoda cirkusz!" — gondolta a főkönyvelő. „Mennyi túlzás a humorukban!" De aztán már csak Helgával törődött. Lesz-e ereje megvédeni?! * A munkaközvetítőben bodros hajú. ápolt nő fogadta Helgát. Semmit nem kérdezett, csak irt és bólogatott. Amikor Helga azt bátorkodta mondani: neki nincs meg az érettségije, nem tudja, meg fog-e felelni, akkor is csak bólogatott. — Jó a káderlelentése! Nyelveket beszél, szerény, udvarias, szép... — nagyot sóhajtott. „A mai fiataiok mennyivel mások, mennyivel több a lehetőségük... és tudják, mit akarnak!" — gondolta hozzá. Telefonja felberregett. Bosszúsan vette fel a kagylót, maid szúrós szemmel mérte végig Helgát. — Igen, igen. Így már minden más! De. Gyurikám! Főkönyveid kartárs! Igen, igen... Így már minden világos. Kerülni kell a problémás munkaerőket! Természetesen... Kicsit várt még az éoolt hölgv. kezében a ka"ylóvai. ezüstös parókáját föttelé nyomkod*a majd puhán lehelyezte a kagvlót. — Nincs felvét"! Adminisztrációs munkakörben dolgozóknál zárlat van. A legújabb rendelet DÉR ENDRE