Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

Szeged és Kossuth j Toronyházak 1848—49-ben ürügyén NAGY ANDRÁS RAJZA A

magyar történettudomány olyan időszakok feltárásában is jelentős fejlődést mutathat fel, amelyről már-már azt hisszük, hogy teljességgel megismertük. Könyvtárnyi anyagot tesz ki az 1848—49-es forradalom és szabadságharc eseményeit és történeti összefüggéseit mélyrehatóan elemző munkák sora. Reizner János Szeged története c. nagy munkájának szabadvígharcunkkal foglalkozó fejezetével úgy tűnt, hogy kimerítette a szegedi levéltári forrásanyagot. Mégis a széles méreteket öltött levéltári kutatás újabb és újabb tényeket, eredményeket hoz felszínre, mind országos, mind helyi viszonylatban. Oltvai Ferenc, Szeged múltja írott emlékekben e. munkájában további érdekfeszítő anyagokat közölt Szeged forradalmi napjairól. Legfrissebben a Szőreg és Népe c. kötetben, Szántó Imre a „szőreghi csata" eseményeit hadtörténészi alapossággal, minden eddiginél szélesebben tárta fel bécsi levéltári kutatásai alapján. Legújabban Szabad György „Kossuth politikai pályája" c. munkájában jelzi, milyen nagy a történészi érdeklődés a kor kulcsfigurája, Kossuth Lajos iránt. E sorok írója Szeged és '48 címmel a Délmagyarország 1973. április 8-i számában, a 125. évforduló alkalmával további, addig ismeretlen 48-as szegedi levéltári dokumentumokat tett közzé. Szerencsés véletlen folytán 1977. decemberében újabb, eddig nem ismert, sehol nem közölt 48-as szegedi dokumentumok kerültek elő, melyeket most, a 130. évforduló kapcsán közzé teszünk. Csupán a lényegesebbeket, a hazafiságra lelkesítőket, az érdekfeszítőket, a kor hangulatát jól tükrözőket — a felkutatott 22 dokumentumból 10-et — teszünk közzé, a többit a kutatók hasznosíthatják az újabb nagy szegedi monográfia 48-as fejezetében. A sorban elsőként egy eddig Ismeretlen Kossuth-levelet közlünk. Kossuth ezt a levelét pénzügyminiszterként írta Szeged város Közgyűléséhez. Ismert, hogy a Kossuth lejáratására törekvő politikai erők, a legnehezebb poszton, pénzügyminiszterként vonták be őt a nemzet kormányába. Kossuthnak Szeged szabad királyi város iránti szeretete tükröződik az 1848. május 24-én írott levelében: „Meg vagyok győződve, hogy a királyi városnak kedves uolgot teszek, midőn a királyi díj tökéjének letételére fölhíván, régi óhajtásuknak valósításara alkalmat kívánok nyújtani ... felszólítom ezen szabad kir. város hatóságát nyilatkozatra, az iránt, kívánja-e a 712 frt 30 kr-ra menő úgynevezett királyi díjt továbbá is évenkint a pénzügyminisztérium kezelése alatt álló kincstárba fizetni... s magoknak javára szolgáló hitelintézet megnyitásához" ezzel hozzájárulni. Szeged példásan előljárt • nemzetőrsereg felállításában. Egy kimutatás szerint a belterületi nemzetőrség létszáma 4600 főt, a külterületi — tanyai — nemzetőrségé 200 főt tett ki. Egy most előkerült új dokumentum a szegedi nemzetőrsereg hadi ellátásáról szól, melyet a kormány szívén viselt. Mészáros Lázár hadügyminiszter 1848. június 14-én kelt levelében arról értesítette a város tanácsát, hogy „a nemzetőrserege számára azon fél ágyú teleppel, mely legközelebb Szegedre indíttatik, 500 lőfegyvert, 15 000 éles töltést küldök." A nemzetőrsereg felállítása után, tehát a kezdeti időszakban ilyen harcértéket képviselt a szegedi nemzetőrsereg. A haza megvédésének „szent érzése" hatotta át azokat a szegedi nemzetőröket, akik már a forradalom első időszakában a város közgyűlésétől tüzérekké való képzésüket kérték. A hazafiság, a lelkesedés szép példája levelük: „Afi alulírtak... derék pesti polgárok példájára elhatározók felkérni térparancsnok — Korda János urat, lenne szíves számunkra kieszközölni, miszerint mi mint nemzetőrök a tüzérségben oktatást nyerhessünk, s szükség esetében a gyanús hűségű német vagy isten tudja mifajú tüzérek helyett szülőföldünket önmagunk oltalmazhassuk, s városunk becsületét, melyre századokon át büszke, a jövő korra is megmenthessük a feladás, vagy árulás gyáva bélyegétől". Érdemes megörökíteni nevüket: Szabó Mihál, Szüts, István, Papp István, Farkas Benedek, Salinger Ferdinánd írták alá. 1848. július 24-én Szeged sz. kir. város Közgyűlése a nagy létszámú hadiválasztmányt kevesebb tagra csökkentette A határozat szerint a harctéri események fokozódása, a kémek szerepének növekedése, a hozott határozatok kiszivárgásának csökkentése kívánta ezt meg. A közgyűlési megállapodás értelmében 12 tagra csökkentették e fontos irányító testület tagjainak számát: Vadász Manó polgármester elnöklete mellett Tóth Mihály főbíró, Farkas János főkapitány, Dáni Ferencz, Lengyel Pál, Bérczy Antal tanácsnokok, Korda János, Nagy Pál, Gombás József, Réh János, Körösi József és Fodor Ádám Ferencz képviselőkből tevődött össze. Kossuth pénzügyminiszterségi működése nem volt könnyű feladat. Ezt bizonyítják a Szegedre — ebben az időszakban — írt, most előkerült levelei. Kossuth 1848. augusztus 10-én levélben értesítette a közgyűlést, hogy „az ausztriai pénzügy minisztérium f. év július 7-én kelt rendeletével az ausztriai álladalmi pénztárakat a magyar pénzjegyek elfogadásától eltiltotta a nélkül, hogy ez iránt a magyar minisztériumot csak értesítette volna, is, kénytelenitve látom magamat, az ausztriai nemzeti bank által legközelebbi kibocsájtott 1 és 2 forintos bankjegyek elfogadásától a magyar közpénztárakat eltiltani". Kossuth intézkedéseiben határozott és céltudatos volt. Előre látta, hogy az általa kiadott papiros pénzjegyeket mepgróbálják majd hamisítani. 1848. szeptember 6-án kelt, Szegedhez intézett levelében a hamis és eredeti pénzjegyek elkülönítésének módjáról tájékoztatta a város tanácsát: a „pénzjegyekhez sajátlag készített papirosnak azon tulajdonsága van, hogy ha az feleresztett salétrom savval megnedvesíttetik azonnal megfetekszik. E feketeség idővel elmúlik ugyan, de a papír megtartja eredeti tu(Folytatás a 6. oldalon.) T

oronyházaink kapcsán nézete* es eliennezete* csapna* össze, várostervezői koncepciok ütaöznek — miaózben epülnek-épülgetnek a toronyházak. Ott is, anoi nem kellene. Sen*i sem vitatja a magas épületek helyét és szépségét Salgótarjánban, ahová egyseges várostervezői elgondolás húzta föl falaikat. Ám néha, mintha ejtőernyővel dobnák egy éppen üres telekre az épületet, hogy kihívóan porba ültesse a többit. Gyöngyösön az égbe kapaszkodó ház mellett ott szerénykednek a kisebbek, az otthonosabbak, a városhoz illőek. Pécsett megépítették a toronyházat, több mint húsz emeletén megszámlálhatatlanul sok apró lakással: betoncellákkaL Egy vidéki magasház pedig már-már jelkép. A 120 lakásos épület szerződésben szereplő költsége 64 millió forint volt. A kivitelező ügyes fogással külön szerződött az alapozásra, külön a magasépítésre, majd miután az alapozással elkészült, kijelentette — csúszózsalus technológiával nem épít. Alvállalkozóként egy budapesti építőipari vállalat jött volna a vidéki, városba, ám egyik napról a másikra lemondta a munkát. Két esztendőn át állt az építkezés. Közben — ki tudja mennyi pénzért? — áttervezték a technológiát. Az új elgondolás az épület alaprajzi rendszerét nem érintette, csak a kivitelezés módszereiben hozott változást. A korábbi monolit vasbetonfal helyett a zsalupaneles megoldást választották, így a homlokzathoz a házgyári elemeket is fel tudják használni. Az első dokumentáció 1970-es keltezéssel készült el, a módosított négy évvel később. Tulajdonképpen csak azért, hogy a munkaerőt kíméljék. Illetve volt még egy indok, azonban ez nemigen szerepelt a magyarázatok között: a drágább szerkezetek több nyereséget hoznak. 1974-ben folytatódott az építkezés. A tervezők elgondolása szerint minden hónapban egy szinttel végezhettek volna az építők, ám a közel 58 méter magas épület csak nemrégiben került tető alá. 1975 helyett idén költözhetnek be a lakók. De kik? A másfél szobás lakások ugyanis több mint 600 ezer forintba kerülnek. Az OTP húzódozott a magasház átvételétől. Így célcsoportos lett — rontva a műszaki-gazdasági normatívát. Ha képletesen ls, de toronyház a b-i sugárúton épülő ház is. Építési költsége meredeken kúszik a magasba: az eredeti terv szerint 17 millióba került volna, 1973-ban már több mint 26 millió, a legutolsó adatok már 36 millió 118 ezer forintot említenek. Állami lakások lettek volna ebben a házoan is. Legfelül kétszintes, csaknem kilencven négyzetméteres otthonok, amelyek bruttó értéke több mint 900 ezer forint! Minden bizonnyal minőségi cserék sorával költöztek volna ide a lakók, ha a városi pártbizottság nem hoz határozatot: az épületet át kell adni az OTPnek. Az OTP megyei vezetői csak feltételek mellett vették át az épületet: nem fizetnek közműhozzájárulást, a tanácsnak nyilatkozatot kell adnia, hogy a ház telepszerűség követelményének megfelel, s nekik kell kijelölniük a vevőket is. Az OTP a kétszázalékos kezelési költségről mond le, hogy valamivel csökkenthesse a lakások árát. Így talán a kisebbek elkelnek, a kétszintes otthonokra azonban mintegy 460 ezer forintot kell befizetnie — készpénzben — a majdani lakóknak, ha két gyermeke van! A takarékpénztár vezetői tartanak — jogosan — attól, hogy nyakukon maradnak a lakások. Időnként megfeledkezünk róla, hogy meddig ér a takarónk. Mindig örülök, ha azt hallom: egy kisváros kisváros szeretne maradni. Nem jelent ez okvetlenül korszerűtlent, elavultat, konzervatívat — példa rá Szekszárd. Tavaly ők kapták meg az Urbanisztikai Társaság emlékérmét — azt a kitüntetést, amelyet elsőnek Salgótarján. Mindketten városrekonstrukciót csináltak, kétféleképpen, úgy, ahogy lehetőségeik, körülményeik diktálták. Újszegeden biztos, hogy jól mutat majd a felkiáltójelként magasba törő toronyház. De vajon megért-e ennyi keserű pirulát, s ennyi pénzt? Vagy jobb lett volna több körültekintéssel, szigorúbb szervezéssel, ügyintézéssel rászorítani a kivitelezőt az olcsóbb technológia alkalmazására, amely talán kevésbé lett volna látványos, de mindenképn érthetetlenebb magasságba nőtt. Képletes toronyházaink valóságos Károkat o*oznak. Anyagi erőn, lehetőségen felül társadalmi méretelcoen gondolkodni nem szabad — ezt országunk saját kárán tanulta meg. Kruekes: azok, akik az előbbi ügyekben nagyvonalúan döntötte*, saját portájuk táján igen takarékosak. Nem egy közülük most költözött új lakásba — szép otthonokba, ahol le mérve a szobák nagyságát, kiderítették, hogy ők két és fél szobás lakásokat kaptak, nem háromszobásakat. A különbség a vakolatréteg néhány centije. Igyekezték meggyőzni őket, ne reklamáljanak a kisebb méretért, hiába: a centi döntött. Kisebb a lakás, kevesebb a bér. Igazukhoz nem fér kétség, annál több igazságukhoz! Bóklászunk az érdekek sűrűjében, és a szerencsétlen toronyházakat emeljük negatív szimbólummá. Pedig még véletlenül sem szabad arra vetemednünk, hogy képzeletbeli fűrészeket kezünkbe véve csonkítsuk meg égnek törő épületeinket. Igenis kellenek ma. ;házak, nagyvárosaink levetve szakadt gúnyáikat, emeletes világot teremtenek. Azonban az emeletre lépcsők vezetnek, lift is van, ám a valóságban nem mindig működnek. A toronyházak ürügyén, csak annyit akartunk mondani, hogy egy-egy beruházás előtt érdemes a józan mérlegelés. Kellenek kiemelkedő létesítmények, építészeti remekművek, amelyek híven mutatják, mire vagyunk képesek. Ezekre milliókat-milliárdokat költ az ország; forintot, erőt, anyagot nem sajnálva — ezek a köz számára elengedhetetlenül fontosak. De csak a népgazdaság teherbíró képességével összhangban fogjunk hozzá minden nagyobb beruházáshoz, jó gazda módjára! A kisebbekkel is akad még gond, és toronyházainkat a jószándék emeli, ezért is nehéz szólni róla, most már régen bebizonyosodott, hogy nem kell toronyépület ahhoz, hogy egy szocialista várost messziről is látni lehessen. 1AMAS kbií«Í> F

arsangban egyre-másra rendezték a különböző táncmulatságokat, bálokat. Bár jómagam bizonyos mozgásszervi bántalmak miatt (mindig kiújul a reumám!) — nagy költőnk szavaival élve — vitézlő harcosként nem lehetek ott mindenütt, néhány gondolatot azért mégis szeretnék elmondani erről a báli forgatagról. Észrevettem, hogy ezeken a farsangi bálokon szakmai sovinizmus uralkodik. Márpedig a szakmai gőg, beképzeitség, más szakmák lenézése társadalmilag is káros jelenség. Ezt azért mondom, mert napjainkban csak a kiváltságos szakmák rendeznek bálokat. Orvosbál, gvógyszerészbál, közgazdá-zbá', autósok báüa, meg ilyenek. És hol a többi szakma? Én még soha-em hallottam. hogy mondjuk a diétás nővérek bálját megrendezték volna valahol! Hol van például a minisztériumi főosztályvezetők, a síknyomó gépmesterek. a kontírozó könyvelők, vagy a belvízi fedélzeti tisztek bálja, nem beszélve a boncFarsangi bálok mesterekről és a temetőcsőszökről. Mert kérem, ezek is fontos és megbecsült szakmák! Milyen szép lenne, ha egyszer megrendeznék a ráfizetéses vállalatok igazgatóinak bálját! A rendezők a minisztériumoktól megkapnák a protokoll-listát. hogy kiket kell meghívni, és egy ilyen bálon ropná a táncot a különböző szakmák minden kiválósága. És akkor az ember felkérne egy igazgatóasszonyt, és tánc közben elkezdené faggatni: — Mondja csak, aranyoskám, hová tetté maga azt a huszonötmillió forintot, amit az államtól kapott? Hallom, hogy az elektronikus műszerek helyett élelmiszer-tartósító berendezéseket állított be a fafeldolgozó üzemrészbe ezen a pénzen. Csak az lenne a oech. ha a válaszadás előtt valaki lekérné az igazgató kartársnőt. Vagy mondjuk, a bürokraták farsangi álarcosbálián találkoznának az ügyintézők az ügyfelcikkel. Természetesen kizárólag az elintézetlen ügyek panaszosait, ügyfeleit hívnák meg. És képzeljék el, éjfélkor mindenkinek le kellene vetnie az álarcát. Micsoda kavalkád lenne ott percek alatt! Ha az idén már nem is. de jövőre meg lehetne rendezni, teszem azt. a társadalmi tulajdont dézsmálok és a népi ellenőrök bálját. Jelmezes bál lenne ez is. És akkor a népi ellenőr andalító tangóra felkérne, mondjuk, egy szénlehordó munkás jelmezébe öltözött hölgyet. Miközben Korda György azt énekalné a mikrofonba, hogy Mások vittek rossz utakra engem, az ellenőr bácsi beszélgetne a kis dézsmálóval: — Mondja csak, picinyem, mióta d.ézsmálgatja maga a nép vagyonát? — Tetszik tudni, tulajdonképpen én a férjem helyett jöttem ide, ő a széntelep vezetője, én csak adminisztrálok. Most is ott a rendőrség, de nem lesz leltárhiány, arra mi nagyon vigyázunk. — És mit vettek már az összeharácsolt pénzen? — Azon semmit. Igaz, van a Balatonon kétemeletes hétvégi házunk, egy Mercedes-kocsink, és most fizettünk be egy japán társasutazásra, de tudjuk igazolni a pénz eredetét. Örököltünk, és a ferjem nyert a totón. A múlt héten is volt egy tíztalálatosa. Nyolcvanhárom forintot kap érte. És ezen a bálon, mondjuk egy másodfokú bíróság elnöke, vidám zeneszó mellett, ott a helyszínen letárgyalná az ügyet. ítéletet hozna — fellebbezésnek helye nincs. azért másodfok! — és mosolyogva jó pihenést kívánna a távozó pici babának. A többiek pedig vidáman táncolnának tovább a fa^sonei báli for"a+agsan. Minden szakmai sovinizmus nélkül! KISS GYÖRGY MIHÁLY