Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

\ Vasárnap, 1978. március 12. Szeged és Kossuth 1848—49-ben S

zeged az 1870-es években virágzó mezőgazdasági város, 70 000 lakossal, kiterjedt kereskedelemmel. Fő problémáját az évente „menetrendszerűen" érkező árvíz jelentette, amely nagyságától és tartósságától függően, hetekre, esetleg hónapokra lekötötte a város erejét. Egyegy ilyen árhullám után mindenki érezte, hogy nem lehet a végtelenségig halogatni egy átfogó védelmi rendszer kiépítését, mert a helyzet katasztrófához vezethet. Különösen az 1876-os árvíz volt komoly figyelmeztetés. De a városatyák a kormánytól, a kormány viszont Szeged vezetőitől várta a munkálatok elrendelését. Pénzt viszont egyik fél sem akart adni. Ezzel szemben megépítették a percsorai védőgátat, amely Szeged védelmét nem szolgálta, annál inkább a Pallaviclni-uradalomét Az egyéni érdekek felülkerekedése és a városi vezetők erélytelensége nyilvánult meg abban is, hogy az alföld—fiumei vasút illetékesei visszautasíthatták — mint szükségtelen beruházást — a vasúti töltés megerősítését Az 1879-es árvíz ilyen módon minden komolyabb védelem nélkül találta Szegedet A február végi, március eleji hősies védekezés csak néhány napig odázhatta el a végveszedelmet Március 11-ről 12-re virradóra a gyönge vasúti töltés átszakadt és a víz megindulhatott a védtelen város felé. Először Rókust és Felsővá„Szeged él!" rost öntötte el. Hajnali 4-kor víz alatt állt már a Dugonics tér, fél hét felé pedig Alsóváros ís víz alá került A Tisza elárasztotta a környező falvakat (Tápét, Dorozsmát, Szentmlhályteleket) és a tanyavilágot A víz sodrása a 6800 házból mindössze 383-at hagyott meg. De még ezek egy részét is le kellett bontani, mert a tartós vízállás javíthatatlan károkat okozott és így lakhatatlanná váltak. A város lakóinak több mint fele még a vész előtti napokban elhagyta Szegedet A visszamaradt 34 000 emberből 20 000 menekült el március 12—13-án Újszegedre, s onnan tovább Makó, Arad és Temesvár vidékére. Az árvfz során életüket vesztett lakosokról pontos adatunk nincs, az erre vonatkozó adatok ellentmondóak. A Szegedre érkező királynak szándékosan kis számadatokat mondtak a város vezetői (volt is emiatt nagy fölháborodás az ellenzék körében). A polgármester március 18-án, a közgyűlésnek benyújtott jelentésében 131 halottról beszélt. De a romok közül újabb és újabb holttestek kerültek elő, még májusban is. Valószínű, hogy a tényleges szám kétszáz fölött volt Legtöbben az összeomló házak'között lelték halálukat, mások pedig a hidegtől elgémberedve a falakról, fákról estek le és fulladtak bele a vízbe. Külön probléma volt a holtak azonosítása. A családok szétszakadtak, sokan elmenekültek. Ezért Újszegeden, egy fabarakkban helyezték el a holtakat, és 48 óráig ott voltak szemlére kitéve. Gondot jelentett az is, hogy Szeged valamennyi temetője víz alatt volt, ugyanakkor a járványveszély miatt a temetést a lehető legsürgősebben meg kellett oldani. Ezért a szőregi út és a torontáli társulat védőtöltése kereszteződésénél nyitottak egy ideiglenes temetőt az áldozatoknak. Ez a mai újszegedi temető. Később helyezték el azt az emlékoszlopot, amely a temető közepén ma is látható, idézi az egykori tragédiát Rajta az alábbi felirat olvasható: „Vészben haltatok el. Szeged él! Isten áldásért hamvaitokra könyörög. 1879. március 12." A víz az elárasztott város romjairól csak lassan húzódott vissza. Az újjáépítés során Szeged ismét felépült, és védőművei megóvták a Tisza támadásaitól. A jelenleg folyó munkálatok újabb időkre biztosítják a város védelmét ZOMBORI ISTVÁN (Folytatás az 5. oldalról.) Bjdonságát annyira, hogy ha ugyanazon hely utóbb ismét salétrom savval megnedvesíttetik újólag fekete laend." Kossuth népszerűségét ebben a tisztségben így tartósan lerontani nem, csak félreslklatni lehetett, azonos maradt önmagával, azonos az életének értelmet adó, vereségei ellenére is mindenki másénál eredményesebb küzdelemmel. Eddig nem került közlésre Kossuth Lajosnak, mint „népíelkelési teljhatalmú országos bíztos"-nak, 1848. október 6-án Szeged város Közgyűléséhez intézett levele, melyben összefoglalta az ország helyzetével kapcsolatos nézeteit: ,.A legszívesebb hálával veszek búcsút e lelkes várostól, melynek ezreit esküdni hallóm, hogy megmenti a hazát minden gonosztól... Ezennel szab. kir. Szeged városában is a népfelkelést akfcint rendelem el, hogy az haladék nélkül organizáltassék... amint Pestre érek kard, és pisztolyokról nyomban gondoskodom". A szegedi közgyűlés válasza: „Ezen felhívást a közgyűlés kitörő lelkesedéssel fogadja, s kinyilatkoztatja, hogy az annyi századok óta hol erőszakkal, hol ármánnyal nyomorgatott haza megmentésének dicsőségében Városunk közönsége résztvenni forrón óhajt, s az esküt... tettel beváltani mielőbb készen illand". Nemeskflrthy István „Kik érted haltak szent világszabadság" e. új munkája 1848—49 hadseregéről szól. Nemeskürthy munkássága sok vitát váltott ki történész szakmai körökben. Nem •Itatható azonban problémaérzékenysége. Munkájában többek között azt feszegeti kik alkották ezt a hadsereget, s miért álltak a zászlaja alá? Egy mostani, újabb dokumentumunk is arra mutat M, hogy a forradalom előrehaladtával e téren a problémák ls sokasodtak. Csuka ezredes, 1848. december 16-án Szeged városa Védblzottmónyához irt levelében jelezte azokat a nehézségeket, amelyek a szolgálat ellátása terén mutatkoztak: „Sajnos kellett tapasztalnom, hogy némely nemzetőrt csapatokban nem fogva fel a törvény irányát — midőn őrdllási szolgálatot kellene nekik tenni, magok helyett felfogadván egy napszámost, azt küldik a nemzetöri kötelesség teljesítésére, — midőn a felfogadott egyén nem bírván fegyverviselési képességgel, valljon hogy felelhet meg a nemzet altal a nemzetőrségbe bízott garantiának?" Kossuth Lajos 1849. május 12én válaszolt Szeged város közönségének arra a levelére, amelyet a város 1849. április 23-án intézett hozzá, az április 14-i függetlenségi nyilatkozat ügyében: „Ezen ősmagyar város, hazánknak az országgyűlés által... kinyilatkoztatott függetlenség... örömiratában hazafiúi melegséggel karolta fel... és én Szeged városa népét, mint személyes jelenlétem alkalmával, úgy most újólag örömmel nevezem e nyilvánításáért: nemzetem büszkeségének!". Ezek az iratok hűen mutatják Szeged és Kossuth szoros kapcsolatát, Szegednek a 48-as forradalom és szabadságharcban betöltött szerepét és jelentőségét. Az utolsó dokumentumok a szabadságharc bukásának idejére esnek. 1849. júniusának végén a szegedi utcákon a házak falaira ragasztott nyomtatványok jelezték a nagy veszély közeledték Szemere Bertalan belügyminiszter 1849. június 28-án Szeged város bírájához fordult az orosz cári csapatok betörésével kapcsolatban: „A kiadott kormányi fölhívásokból 150 példányt a végett küldök önhöz: 1. Egy példány mindenikből ragasztassák ki a város házára, 2. A templomokban a lelkészek által olvastassák föl, 3. Tartasson ön népgyűlést és olvastassa föl ott is, 4. A fölösleges példányok a nép közt osztassanak ki, 5. Adja tudtára ön szóval is a népnek, hogy, a veszély, mely bennünket fenyeget, nagy és rettentő". Az utolsó Irat a vég eljöveteléről tudósít bennünket. Gajdócsi Terézia, Takáts Ferenc hitvese levelében kéréssel fordult a közgyűléshez: „Miután férjem az új szegedi csatába tetemesen megsebesülvén jelenleg is kórházi felügyelés alatt vagyon és nekem jelenleg 3 élő gyermekeimet táplálom, s ingatlanyaim nincsenek, méltóztassanak valamivel segedelmül lenni." Szllavetzky Ágoston alezredes, a szegedi nemzetőrség parancsnoka Pozsonyba távozva így búcsúzott Szeged városától: .JVoha távol, mindig szíves részvéttel fogom kisérni Szeged városa sorát, hálát adandó, a Mindenhatónak ha az úgy mind kívánom és mind a lelkes lakásai érdemlik, boldoo teend". Kívánsága a város boldogságára teljesült, ilyenek érzéseink a 130. évfordulón! Mint Kossuth írta: „A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz". DR. PER NEKI MIHÁLY A

z étlap olyan előkelő, aranybetűs bőrmappában volk a pincér annyira tisztelettudónak és fenségesnek látszott, a zenekar pedig olyan finoman játszott, hogy egy pillanatra habozni kezdtem. Olyasvalamit akartam rendelni, ami méltó ehhez a környezethez. Valamilyen elegáns ételt, mondjuk például ikrát és bélszínt szarvasgombával, francia konyakot és friss ananászt Vagy foglyot apróra vágott, szárított zöldséggel és pezsgők En azonban tejfölös káposztát akartam. Azonkívül csupán néhány lejem volk az orvosom pedig szigorúan megtiltotta, hogy bármilyen fűszeres, sült vagy párolt ételt egyem. Nekibátorodtam és így szóltam: — Legyen szíves, hozzon nekem egy adag tejfölös káposztát... A pincér most dühösen azt feleli, hogy ilyen fogás náluk nincsen — gondoltam, és összehúztam magam, szidásra várva — a pincér azonban nyájasan moTejfölös káposzta solygotk Kezében Hs jegyzettömb és ceruza volk Nem, mondhat akárki bármit, a jó vendéglő — az jó vendéglő. Nagyszerű a kiszolgálás, ha fene fenét eszik, akkor ls! Még merészebb lettem. — Es a káposztában okvetlenül legyen egy karika főtt sárgarépa, az orvosom ajánlotta a sárgarépák — Értem — bólintott a pincér, és feljegyezte rendeléseinek Egy pillanatra megdermedtem, anynyira elbűvült a mértani szabályosságé választék fényesen csillogó hajában. — Igen — majdnem elfelejtettem —, ha lehek azt ls szeretném, ha a káposztában egy kis cékla lenne. Ez tetszetős és étvágygerjesztő is.., — Parancsára — biccentett tisztelettudóan a pincér, és UH vább írk — Még valamit? — Köszönöm, ennyi elég. És még azt mondják, hogy a vendéglőben nem szeretik, ha valaki olcsó főzelékfélét rendel! Lám, kérem szépen, én még kis sem nyitottam az étlapot, szeszelyes kívánságaimmal gyötröm a pincért, ő pedig csupán tisztelettudóan bólogat... — Tessék — mondta a pincér, és átnyújtott egy papírlapok — Mi ez? — kérdeztem. — Szíves engedelmével, felírtam önnek a legközelebbi zöldségüzlet és tejbolt címét, ahol mindig kapható friss tejföL Ügy vélem, odahaza éppen olyan káposztát készíthet majd, amilyet annyira szerek Minden jók Nem, mondhat akárki bármit,' az udvarias pincér ritka, mint a fehér holló... L. STLVESTRÚ Esti körséta Induljunk el együtt, gyönyörködjünk az esti Szeged fényeiben. A Hungária előtti tér szürkületben is sokszínű, mozgalmas; a Kálvin teret szegélyező házak tornyai, érdekes tetődíszei megcslpkézik a még éppen csak hogy sötétedő eget. Aztán az Anna-kúthoz érve, a sugárúti lámpasor nappali fényessége, a Csemege tarka reklámja, s az irodaház kivilágított ablakainak szabályos rendje érdemel figye'met. Csak észre kell venni — csalogatónak SZÓMJB hát képsorát fotóriporterünk. dr. Somogyi Károlyné: menjünk vele tavaszi esti sétára. Ki-ki kedve szerint választhat útvonalat az egyik lehet akár a Lenin körút is. ahol felvételeink készültek. Az újjáépítés után nagyvárosiasabbá vált, tágasabb lett a körút messzebbre nézhet a tekintet. A házsorok régit újjal tarkító rendje érdekes városképet hozott létre, a Szegedre oly jellemző eklektikát az újonnan emelt épületek szigorúbb ritmusával, mértani szerkezeteivel oldva fel. A mesterséges fény árnyékhatásai még át is rajzolják a homlokzatokat s ha nem Is Ismeretlent, mégis csak felfedezni való Szegedet járhatunk be egy-egy esti sétánkon. i