Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

4 Vasárnap, 1978. március 12. Raktárak kálváriája Amikor felavatták a sze­gedi nagyraktárat, többen föllélegeztek (természetesen azok, akik a helyiségek sor­sával foglalkoznak). Gondol­tak ekkor arra, hogy a bel­városi raktárak, irodák és üzlethelyiségek nagyrésze ki­ürül és a város gondjai igy enyhülnek. Köztudott, hogy Szeged nincs az elsők között azon a listán, ahol az üzlet­hálózat négyzetmétereit tart­ják számon és a feltételeket rangsorolják. Ezért egy fel­szabadult raktárnak úgy tud örülni a kereskedelem Sze­geden, mint a májusi esőnek a jó gazda. Örömben nem volt hiány, de egy idő után az öröm üröm lett. Mlról van szó? A DÉLTEX Kelemen utcai egykori helyisége (777 négy­zetméter) másfél éve, a cipó­nagykereskedelmi vállalat Dugonics téri raktára két eve üres. Mindkettő óriási helyiség és a Belváros leg­szebb helyén található. A Dugonics téren a Bizo­Áruház szeretne mányi egy lakberendezési üzletet kiala­kítani, ahol régi bútorok kö­zött válogathatnak majd a vásárlók. Pénze is, terve is van az elképzeléshez, csak kivitelezőre nem talált ed­dig. Sürgős a belső átalakí­tás, mert az senkinek sem hasznos, hogy még talán további két évig üres ma­rad a kérdéses hely. Azért is fontos, mert a házat ta­tarozzák. Nem szerencsés, ha majd a javítás után kezde­nek hozzá az üzlet kialakítá­sához. Valószinű, hogy egy ilyen akció után újból tata­rozhatnak. Az egykori Kelemen utcai DÉLTEX-központ története mór hosszabb. Elképzelések­ben itt sincs hiány, de a megvalósulásig évi 270 ezer forint bérleti díjat fizet a vállalat — ennyi pénzt dob ki az ablakon. (A helyisége­ket már nem használja, el­adni még nem tudta.) Ami­kor a DÉLTEX kiköltözött a nagykereskedelmi raktárba, lemondott n Kelemen utcai helyiségeiről, természetesen Hulló levél, sárga levél... Emlékeiét Dankó Pistára Irt Ami a nótaköltő to­ll* vábbi cigányszerelmeit illeti, az a Rúzsi nevű szép­ség, aki a csodálatosan szép „Eltörött a hegedűm..." dal­lamára ihlette, homályba vesző alak életében. Véle­ményünk szerint az előbb említett Mariska személyé­vel lenne azonosítható. Dan­kó Pista gyakran járogatott a Csongrádi sugárút nagy­körúti része táján levő „Vakegér"-hez címzett mu­latóba is. Itt egy Elvira ne­vű cigányleány volt a ked­vence. 1958-ban Vetró Fe­renc — más néven Gonosz Fecó — 80 éves öreg cim­balmos a Hattyú utcában még elénekelte nekünk ezt a csodálatos, régies zamatú dalt, Elvira dalát: „Anyám, anyám, édös anyám Szödje össze mindön ruhám! Sej! Most möffyök én olyan útra, Mirül többet né várj vissza. Nézzük most. már a való­ságosan regénybe illő sze­relmét s házasságát Joó Ilonkával, Szatymazon. Az erről szóló, sok, kiszínezett előadás helyett álljon itt bevezetőül magának Bankó­nak elbeszélése: „... Nőmet legelőször 1877-ben láttam meg Szaty­mazon, ahol is mint a ma­lacbanda prímása, szüretbá­lat játszottam náluk. Nőm még akkor 13 éves múlt, én pedig 17..A szüret alatt nőm mindig a zenekar kö­rül forgolódott, s szemei mindig rajtam csüngtek. Nöm rendkívüli szépség volt: nálam is tüzet fogott a tapló. Egy évig udvaroltam ne­ki. Ha odamentem hozzá­juk valamilyen ürüggyel, hát az apja (Joó Ferenc akadémiai festő) mindig azt nézte, hogy ebrudaljon kl a tanyából. Abban az időben volt egy híres pusztai kapi­tány, Daróczy Pál (Bende rókusi biztos mostohaapja, a betyárvilág híres csend­biztosa), elpanaszoltam ne­ki a bajomat egy alkalom­mal, amikor muzsikáltam neki. — Hiszen, ha csak ez a baj, Pista, akkor rendben vagyunk. Holnap megvizi­iáltatlak a kisteleki doktor­ral, kisütjük, hogy nem vagy katonának való, bebi­zonyítjuk. hogy egyetlen fiú vagy és özvegy anyád van, így aztán szépen, holnap után megkérjük a lányt T. i. a kérő násznagy én le­szek: Daróczy Pál. Ez eddig meg is történt szép szerével, míg a lányt meg nem kértük, de már ott «ztán nagyon furcsa vé­ge lett, mert amikor apó­som végighallgatta a nász­nagy úr mondókáját, a kö­vetkező választ adta: — A násznagy ls akasztó­fára való, meg a vőlegény is. Es most takarodjatok ki a tanyámról, mert ha a kapással talállak benneteket kivezettetni, nem köszönitek meg a mai napot. Ebadta szamai csend biztosa, hat azt gondolod, hogy cigány­nak neveltem én a leányo­mat? Ebben a szomorú finálé­ban csak az vigasztalt, hogy a kapunál egy szál rózsát nyomott kezembe Ilonka. Ekkor fogamzott meg ben­nem a színdarabírás. A da­rab meséje röviden az, hogy én „Hangai" cigányprímás udvaroltam egy művész leá­nyának, ahol ls kikosaraz­tak, én meg a végén el­szöktettem a lányt. Egy év múlva meg is történt, úgy, ahogy megírtam. Az apó­som gyűlölt, mint az ördö­göt. sőt, amikor a feleségem várandós állapotban volt, hazavitte lebetegedni. ne­kem pedig azt mondta, kí­vül tágasabb! Egyszer a fiammal (Pisti­kával) Játszani akartam, il­letve fel akartam venni, hát amint azt látta az öreg, ezt mondta: — Hozzá ne nyúlj, mert pofon váglak, eredj a kö­rösztanyád ... mit keresel Itt? Szegény, ha most élne, nem beszélne így. Fiam nem­soká meghalt, majd másik született, de halva ..." Ehhez a szomorú vallo­máshoz nem kell sokat hoz­zátennünk, mindössze any­nyit, hogy a benne szereplő évszámok nem pontosak. Egyszer 18. másszor 17 éves­nek mondja magát. Ma ls megoldatlan kérdés az is­merkedés időpontja. A nótaköltő kétszer pró­bálta megszöktetni Ilon­kát, de az csak a har­madik kísérletre sikerült. Érdekes volt (a családhoz közel álló özv. Ráthonyi Sándorné elbeszélése szerint), amikor 1941-ben Joó Ilonka, ki akkor még élt, s látta a „Dankó Pista" c. filmet Sze­geden, más volt a véleménye róla: — Nagyon szép! De engem Pista nem ám az ablakon keresztül szöktetett meg —, hiszen nyitva volt a kapu is. Csongor Győző irolutatjulc.) azzal a reménnyel, hogy a 2,5 millió forintos igénybe­vételi díjat a vásárló kifize­ti. Vevőben, jelentkezőben nem is volt hiány. Csak­hogy létezik az a tanácsi rendelet, miszerint a keres­kedelmi raktárakat, helyisé­geket, üzleteket ismételten csak kereskedelmi célra le­het felhasználni. Ezért né­hány jelentkezőt el kellett utasítani, de a komoly vásárló egyelőre még nem tud fizet­ni. Örömmel lehet üdvözölni a HungarHotels elhatározá­sát, hogy a DÉLTEX régi irodáit átalakítja és ételbárt nyit. Ez az elnevezés megté­vesztő lehet, mert hallatéra az olvasó olyan étteremre gondolhat, ami rendkívül elegáns és drága. Nos, a jó hírű vállalat Szeged közét­keztetésén is akar segíteni az új üzlet nyitásával, amely alkalmas lesz a gyors fala­tozásra. Tehát nem osztá­lyon felüli étteremre, de nem is az általában kelle­metlen emlékeket felidéző bisztróra számíthatunk. Biz­tató, hogy a tervek már ké­szülnek, és ha szükséges, akkor az igénybevételi díjat a tanács megelőlegezi. Köz­tudott azonban, hogy az építkezések nem a gyorsvo­nat sebességével mérhetők. Így felvetődik a kérdés, ad­dig is, amíg a vállalat a he­lyiséget bérbe veszi és az építkezések megkezdődnek, mi történik az üres helyisé­gekben? Már erre is van el­képzelés! A Klauzál téri DELTA villamossági szak­bolt költözik oda, amíg üz­letét átalakítják. Amint a fentiekből is ki­tűnik, most már van re­mény, hogy minél előbb ki­használják a lehetőségeket, befejeződik az eddig is hosz­szú kálvária. H. M. < iiov Jubilál a kikötő Az idén 25 éves a Dunai Vasmű folyami kikötője Du­naújvárosban. A negyedszá­zad alatt kereken húszmillió tonna vasércet, kokszot fo­gadott. A vízi úton érkező szovjet vasérc- és szénszál­lítmányok húszezer uszályt töltenének meg, s ez a ha­jósor, egymás mögé állítva, Visegrádtól a Fekete-tenge­rig érne. (MTI) Vidám sirató egy bolyongó porszemért Magyarországi ősbemutató a Kisszírtházban „Nincsen már értelme a leírott szónak?" „Csak értelmezése,, kedves barátom. A mi szavaink ér­telme ott van, azoknak a fe­jében, akik olvassák." Az idézetek — mint lát­szik — kiragadhatok, a fen­ti az Egy lócsiszár virágva­sárnapjából való, és nagyon izgalmas kérdésekre utal. Arra is, hogy egyazon szö­vegből akár egymássá', repli­kázó idézeteket is kivehe­tünk, ki-ki megtalálhatja a saját magyarázatát, értelme­zését, azt, amire személyes és társadalmi meghatáro­zottságai révén leginkább rezonál. De arra is utal ez a párbeszéd, hogy a szónak és a jelentésének éppen ez a lehetséges különválása te­szi kötelességünké az írott szöveg, különösen az irodal­mi szöveg tisztességes értel­mezésének igényét. Hernádi Oszkár fölvétele Ifj. Üjlaky László (Prédikás), Vajda Márta (Somosiné) cs I'aláncz Fer enc (Fügedes) Orvostanhallgatók és a képzőművészet Az elmúlt hét a képzőmű- A rendezvények sorét kép­vészet jegyében telt el a zőművészeti vetélkedő vezet­Szegedl Orvostudományi te be, melyen az ötödévesek Egyetemen. A már régebben csapata diadalmaskodott. A bevált népművészeti hét és vetlékedő vezetője Szabó zenei hét mintájára a má- András grafikus, a Tisza­sodéves orvostanhallgatók parti gimnázium tanára, dia­Oláh Attila vezetésével kép- poráma bemutatót is tar­zőmüvészeti hetet rendeztek, tott. Egyik nap az Apáthy Városszerte plakátok, röp- kollégium mellett az árká­lapok hirdették az esemé- dok alatt 2x8 méteres, hatal­nyeket, a kiállítások melleit mas hófehér papír és rajz­minden napra jutott egy-egy festőszerszámok aktivizálj­érdekes program. ták munkára az arra járó­A tárlatok a szegedi kép- kat. Az eseményekhez kap­zőművészetről adtak kereszt- csolódva képzőművészeti tár­metszetet. A SZOTE-klubban OVÚ könyveket is árusítottak Pataki Ferenc festményeit, a az egyetemen. Pénteken este szakszervezeti klubban No- a SZOTE első képzóművé­vák András képeit láthatták szeti hetének zárásaként kö­az egyetemisták és a város- zös munkával létrehozott lakók. Megrendezték a Bar- Századok festményei — szá­lúk Béla Grafikai Stúdió hét zadok zenéje címmel diapo­tagjának kiállítását, bemu- ráma estet rendeztek. Fel­tatkozott a Derkovits amatör léptek a Liszt Ferenc Zene­képzömüvészkör és a Juhász művészeti Főiskola szegedi Gyula Tanárképző Főiskola tagozatának hallgatói is. rajztanszékének hallgatói is Nem ment zökkenők és ne­fejaorakoztatták legsikerül- hézségek nélkül a munka, tebb munkáikat. A SZOTE . „ . . képzőművészeti hetét Szelest de egy bizonyos, a SZOTE-n Zoltán művészettörténész Jövőre is megrendezik á nyitotta meg. képzőművészeti hetet. őrizni akar, és amit Fügedes és nehézkes, mégis az igazá­* elveszít — ugyanaz: az egyén ért, nem másért szánja ma­igazsága a nagy egész, kö- gát változtatásra. Ehelyett Mindezt azért látszott zös igazságban; a saját, Paláncz eljátszott egy nép­szükségesnek előrebocsátani, egyetlen élet lehetősége a színmű-figurát, a „bugyuta mert nézetünk szerint Sütő közösségben és annak javá- paraszt"-sémát. Ilyenformán András új darabjának kis- ra, az egyéni különbözés jo- a „töksi keresztelkedő", az színházi előadása — magyar- ga az egyenlőségben; az „egyebugya bicsérdista" in­országi ősbemutatója — után „eszközemberséget", általa- dítékai csak felsorolódtak, föltétlenül kikívánkoznak az nos közönyt eredményező, „nyúlványemberré" válása értelmezésről való kérdések, kényszerű szolgalelkűség he- nem következmény, hanem Nem általában a darabértei- lyett az egymáshoz kötő, fe- állapot. Ügy tűnik, ilyennek mezésről, a színházi alkotás lelős gondolkodás szabadsá- született a szerencsétlen, sokat vitatott témájáról szól- ga. Sütő András témája (az Persze, nevetjük, így nem nak ezek, hanem a konkrét égvén és a hatalom viszo- foghatjuk magunkat sirató­komédia — Vidám sirató egy nya) nem változott ebben a ra. Az előadás Fügedese bolyongó porszemért — pén- siratóban. Csak Fügedes por- azért is nevezhető már-már tek esti színpadi megvalósu- szem volta, kisszerűsége mi- ostobának, mert a Prédikás lásáról. att nevetés elegyedett a álszentsége túl hamar és túl A szerző kérdezett elő- könnyek közé. E nevetés direkten nyilvánul. A „mo­ször: „...a tágabb közös- ilyenformán: keserű. A „szü- dern" Tartuffe (gondoljunk sc-gnek a lelki erózió fele), lőföldjén" meghallották, a Sztankay István legutóbbi lésében van-e füle a zokogó komédia „szavaira rábólln- megformálására) képmutatá­porszémÍiez?Van^e hallása a .Jottak «. nézők: valóban «otu sa egyáltalán nem nyilván­rejtetten munkáló, hangtalan duflk ennek a Vidám sira- való,( ezért lehet ellenfél, omláskészülethez?" V°nak a gondja". j)o<^ért hat> ezért „eredmé­A komédia főszereplője: Hát itt? Völt-e fülünk a Wes" Ifj. Üjlaky László Fügedes Károly, a porszem, zokogó porszemhez? Az elő- Predikás-magatartasa vi­akit elveszített a közösség. adas nem sokat segített ne- szont szl"te „megkívánja" a A komédia témája: Fügedes künk. Benne a porszemet szemellenzős, ostoba Füge­bolyongásának, tétovaságá- láttuk, és a nevetést hallót- dest Az előadásnak ez a fél­nak, önvesztésének ürügyén tuk Az aggodalma^ jóformán reértesből S2ármazó követkp_ — maga az eróziós folyamat. csak az elején meg a vegén, A célja: vidám-siratós el- a legidősebb Fügedes-lány zetessége késztetheti egy se­gondolkodtatás, mi legyen, szerelmének, Miklósnak a ho1 nem beszélt tájnyelv ki­kinek-kinek a maga közös- szavaiból, meg a szerző nos utánzására a színészt, és t%SSS-3ÍÍÍ mondataibó'. a narrátorszö- ^vetkezetten, belső egyeneU két nagy Sütő-dráma hősei- végből. Léner Péter sikerte- lenségekkel tarkított szerep­nek, Kolhaasnak és Szervét- len kísérletet tett, hogy a formálásra. Az eszközember­nek. Amiben különböznek: komédia kényes egyensúlyát séS ellen a harcot felvevő « kétségtelenül roppant szerelmespár lírai jelenetei préda volta amazok igazsá- nehéz feladat) megteremtse. adták a legtöbb alkalmat, gért-igazukért harcban elvér- A játékból ki-kimaradt, nem h°gy az előadásban is érzé­zett hősisége mellett. A té- nyilvánult tisztán a darab- keljük a komédia mélyebb gondolatrétege, amely pedig Sa,ta volna Nagy Anikó, ha „Írva vagyon", ott van a ko- lágyabb, melegebb, kevésbé média burkában. Fügedes katonás Lenkét formáL Rácz újrakeresztelésének valóban Tibor találta meg leginkább elképesztő, anakronisztikus, azt a játékstílust, amely tehát nevetséges története érezteti a furcsa kettősséget, mögött ott van a „minden az evilági komédiák és a omlásoknak kezdete", a por- költői siratók egyidejűségét. szem e tévelygésének tragi- Somosiné szerepében Vajda ktima. A rendező a keresz- Márta többször késztetett telkedés történetét olvasta ki arra, hogy jelenlétének (a Sütő darabjából. A keserű Fügedes családban) racioná­nevetés szivet markoló, lis, emberséges okait kétség­agyat mozdító hatással nem be vonjuk. A lányok szerepé­tudta befogni a nézőteret. ben a kívánt eleven-gondta­Az előadás erénye, hogy a lan komédiázást nyújtotta: fergeteges komédiázás, a szí- Nagy Mari, Raszler Ildikó, nészeket ls elragadó és leg- Rónai Beáta, London Kata­jobb erőik „bedobására" Még apjuk bizarr slra­késztető. „nagy színpadi ri- tójára is kaphatók voltak, pi" — néha igen. A második végképp kizárva a gyertyás részben voltak ellenállhatat- halottaságy mellől ' minden lan pillanatok, a vásári ko- komolyságot. Gyarmathy médiázúsnak a helyesen ér- Ágnes jelmezei a hímzett telmezett darabban is he- mellényekkel hivatottak je­lyénvaló, bővérű jelenetei, lezni a színhelyet, farmerru­De Paláncz Ferenc (Füge- hával az időt. Időtlenül és des) sajnos nem azt a fel- erőszakoltan „székelyes" adatot kapta, hogy keltse szobabelsője a könnyedebb életre a külső és belső meg- darabértelmezéshez készült, határozottságai miatt tétova, behavazott szénaboglyái kis­esendő mezőségi parasztem- hideg hatású színhelyéül bert, aki mindazonáltal a dal- és táncbetéteknek, gondolkodó (azért is tétová- amelyek költői heve ilyen­zik), csáládjáért-közösségéért formán megcsappant, íelelósségtudatosi bar szeliú __ Sulyok Erzsébet j

Next

/
Thumbnails
Contents