Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

4 Péntek, 1978. március 10: postaláda társszerzőnk az olvasó ' Néhány üzleti „sztori", észrevételek a házak és a táros tisztaságáról, rendjéről, s két „állandó" illetékesünk, a posta és a Volán válaszai — ime, igy rajzolható ki a mai Postaláda gondolatsora, melynek élén a dohányzás ártalmasságáról elmélkedik Barna Péter. Mondanivalójával elméletileg egyet ls értünk. Am a gyakorlatban — mint irja is — ez oly nehéz... Ez történt az üzletben ZA Mérey utca 13/B alatt tevő cukrászdában vásároltam, s ott felejtettem a pénztárcámat, majdnem teljes nyugdijammal. Lélekszakadva rohantam vissza." Semmi Jót nem remélt olvasónk, ám a presszós nő, „a világ legtermészetesebb mozdulatával átadta pénztárcámat. — Mindjárt észrevettük, eltettük, nálunk ez a szokás — mondta. Talán e levéllel jobban kikerekedett őszinte köszönetem, no meg az a titkos reményem, hátha követendő példa lesz ebből a történetből azokon a helyeken, ahol még nem ez a szokás". Szabó Lajosnéval pedig nr. történt a Marx téri hirlapboltban, hogy „Délmagyarországot vásároltam február 25-én, és tizforlntotsal fizettem. öt forintból kaptam vissza" — s persze, szólt levélírónk. „A választ, mondanom sem kell, megkaptam. Másnap reggel mentem a korábbi megbeszélés szerint eltett újságokért, a másik elárusítónő tudtomra adta, hogy máskor nem teszi el az újságokat." Ml ugyan feltétlen összefüggést a két eset között nem érzünk, az újságok félretevésére az eladók egyébként ls csak önként vállalkozhatnak, * történteket mégis tanulságosnak érezzük: ismét az akaratlan megbántásról lehet ugyanis szó. Ami, mint tudjuk, elkerülhető. Nagy János né (Kiskundorozsma. Barátság utca 14. I. emelet 3.) a Sevro-Üzletben vett 870 forintos cipőt egyszer vette fel, s levált a sarka. Levélírónk visszavitte az üzletbe a cipőt, onnan felküldtek a KERMI-hez. Tíz nap múlva jött meg a válasz, miszerint a hibát a vásárló okozta. „Mlg az üzletvezetővel beszéltem, addig a férjem nézegette a többi cipőt, és talált egy pár ugyanolyat, mint az enyém. Annak is le volt válva a sarfca, pedig még nem is próbálta fel senki. Azt kérdem: ha azt megvásárolja valaki, ki lett volna a hibás?" Bévdrdi Sándor a Gábor Áron utcából ismét a petőfitelepi két műszakos üzlet hentesárurészlegének távozni készülő dolgozóját marasztalná. Most sem írhatunk mást, mint február 28-án: nem segíthetünk, szerintünk még a 104. számú üzlet dolgozóinak felettesei sem. Török Márta (Séndorfalva) levelében egy kis túlzást érzünk. Mert, hogy a Marx téri élelmiszerüzlet pénztárosa nem kérte a számla könnyebb kiegyenlítéséhez felajánlott aprópénzt, hanem szívesebben adott a kerek ötven forintosból vissza — nos, ez még nem olyan nagy bűn. Biztosan sok volt az apró a rekeszekben — ezt még nem kell az aprópénz lebecsülésének tekinteni.,. Akaraterő 36 ideje már, hogy a cigarettás dobozok oldalán egy különös felírás szeretné magára vonni a figyelmet: „a dohányzás káros az egészségre". Ám mintha a figyelmeztetés falra hányt borsó lenne. Pedig kétlem, hogy annak szánták. Továbbra is szívjuk az irodákban — mások egyáltalán nem nagy örömére —, presszókban, éttermekben, utcán, meg mindenütt, ahol a pöfékelés biztosított. (Meg ott ls, ahol nem szabadna.) Az ember testi épségének megvédése érdekében az utakon, utcákon különböző figyelmeztető táblákat találunk. Am ezek a táblák akkor felelnek meg a célnak, ha Idejében felfigyelünk rájuk, ha figyelmeztetésüket magunkévá tesszük. Ha nem, végzetes lehet számunkra. A cigarettás dobozok oldalán levő figyelmeztető felírás komoly tartalma, úgy látszik, mégsem jut el tudatunkig. Vagy nem is akarjuk, hogy eljusson. Merem kockáztatni: az utóbbi. Nem veszszük komolyan. Szívjuk, mert a baj még nem jelentkezett. A mérget saját magunk adagoljuk apránként szervezetünkbe. Nap mint nap. Ki többet, ki kevesebbet. Lenne egy javaslatom. Érne annyit, mint a jelenlegi figyelmeztetés. A felírás ez lenne: „ÖN ÁKARATGYENGE!" így, nagybetűkkel. Felkiáltójellel. Esetleg kérdőjellel. Barna Péter Peremkerületi gondok Minden Postaládában akad egy-két olyan panasz, melyet peremkerületlek fogalmaztak, mert úgy vélik, ők a város „mostohagyermekei". Tanúsíthatjuk: a levelekben megfogalmazott kéréseknek a vállalatok, intézmények ugyanolyan gondossággal tesznek eleget, mintha belvárosi lakóktól kaptuk volna az észrevételeket. Jani Józsefné (Algyő, Csángó utca 39.) arról ír. hogy körülbelül 1971 óta „belvizes" a környékük. Két éve is van annak már, hogy az egyik háztulajdonos betemette háza előtt a lefolyó csatornát. Arra folyna le a felszaporodott belvíz .„Próbáltunk segíteni magunkon, leszlvattyúztattuk a vizet, de ez költséges is volt, meg nem is végleges, mert másnap ismét felszaporodott." A panasz orvosolható, hiszen a háztulajdonos kötelezhető az ingatlana elóttl árok eredeti állapotának visszaállítására. Baktói olvasónk tette szóvá. hogy az Algyői úton, az olajkút és az ABC környéke nagyon szemetes, valaki (valakik?) rendszeresen oda hordhatják a háztartási hulladékot. Segítséget azonban mástól nem remélhet olvasónk: a környék lakóinak kell lakóhelyük tisztaságára vigyázniuk. A városrészek tavaszi nagytakarítása — e belátás és gondoskodás nélkül — aligha lesz igazán eredményes. Juhász Katalin írja Algyőrftl, a Délceg utca 36-ból: „Utcánkban és a környéken (Bakonyi. Dobogó, Pilisi, Balatoni, Diadal utcában) egymás után égnek ki a közvilágitási izzólámpák. Háromszor jelentettem e hibákat a DÉMASZ-nak, biztató választ kaptam. A Délceg utca eay részén ki ls cserélték a meghibásodott égőket. A többi utcában azonban továbbra is sötétség maradt." Két levél, 4 észrevétel Házak felügyelői A véletlen úgy hozta, hogy két. — ellentétes értelmű — levél érkezett a héten a házfelügyelőkről. A Partizán utca 6. számú ház lakói — nem névtelenül — arról tudósítanak, hogy „a ml lépcsőházunk és udvarunk nem mindennapi látvány a Belvárosban. Persze ez a maga módján természetes ls, hiszen nem panaszkodhatunk, hogy állandó takarítással zavarnák a ház lakóinak nyugalmát. Csak úgy kíváncsiságból megjegyeztük: a lépcsőház villanyóráit befedő dobozon meddig marad meg egy almadarab, vagy tejfeles doboz, több apróbb tárggyal? (Szemétnek nevezi a közbeszéd.) Hát sokáig bírja mindegyik, mert egy éve látjuk. Egy dolog viszont vigasztal mindannyiunkat: a fényesre csiszolástól nem fogunk elcsúszni és lábtörést szenvedni lépcsőházunkban. Más vonalon viszont rend van a mí házunkban. Például utasításba kaptuk, hogy melyik nap kell a lakbért fizetnünk, azt is kívülről tudjuk, hogy a lakóknak mit nem szabad. Azt kérjük és javasoljuk: többet kellene foglalkozni a ház tisztaságával." Balázs Imre (Pentelel sor 1.) általánosságban fogalmaz, s bizony, megfontolásra érdemesek — noha nem teljes terjedelmükben — idézett sorai: „A kutyák a lifteket, lépcsőházakat, utakat összepiszkolják, kerülgetjük, undorodva háborgunk, de a tulajdonosnak nem szólunk. Minek? Ha lesznek is szemtanúk, a tanúskodást nincs, aki vállalja. Számtalanszor tanúi Vagyunk, hogy a szülőket a gyermekek tanulékonyságban messze túlszárnyalva szemetelnek. A lakóépületek falait összefirkálják, bemaszatolják, de mindezt szó nélkül hagyjuk, mert a szülő az intelem helyett ránk mordul: — az én gyerekemhez senkinek semmi közel Azért van a házfelügyelő, hogy takarítson! Szól a lift vészcsengője. Szerencsére ok nélkül, csak bosszantó, hogy ezt a társasjátékot gyakorolják. De miért szóljunk, hisz ez csak a házfelügyelőnek rossz, ő viszont egyébként is kötelezett a liftügyeletre 0 órától 0 óráig. Fel tűnt-e már valakinek, hogy olyan épületekben, ahol több százan laknak, nincs használható poroltókészülék! Még a toronyházakban sincs egyetlen mentőláda, hogy bárkit is elsősegélyben részesítsenek! Figyelemmel kísérte-e már valaki, hogy egy házfelügyelő lakásába naponta hányszor csengetnek be? A tisztasági követelményekkel arányban állnak-e a tisztító eszközök es szerek beszerzésére adott, egyre csökkend átalányösszegek? Sokan még most is a fel törlőronggyal birkózó, az emeletekre felkiabáló páriáknak tekintik őket. Pedig az ő munkájuk társadalmilag szükséges, becsüljünk meg minden olyan munkát, ami értelmes, szükségea." Pásztor Gábor fogalmazta a levelet, melyet többen aláirtok egyetértésük jeléül, s amelyben azt teszi szóvá olvasónk, hogy Tarjánban, Felsővároson mindeddig nem épült nyilvános illemhely. A közegészségügyi szempontokon kívül tálén felesleges ls úiabb érveket sorólni, hiszen a városias lakótelephez bizony ezek a kis épületek is hozzátartoznának — bizonygatás nélkül is. Ha lennének. Talán a városi tanács vb tervosztálya választ adhatna: a közösségi létesítmények sorába tartozó nyilvános illemhelyek szerepelnek-e a közeljövő terveiben, A Hungária és a leendő hld közötti sétaúton levő padok közül néhányra nem lehet leülni, mert hiányzik az ülőrészük, tavasz közeleg, még Időben pótolhatók — figyelmeztet Szente Imre olvasónk. Levelében egyéb észrevételeit is közli: „A szállodánál levő rakparti gepkocsilejáró két oldalán 30-—40 centiméteres nyílások vannak, egy vigyázatlan lé. pés elegendő a leeséshez. Sürgősen el kéne torlaszolni a nyílásokat. Még egy kéresem lenne. A kiültetett fákat, virágokat úgy óvja mindenki, mintha saját maga végezte volna a telepítést. Borzasztó látni a kettétört kis fákat, a kitépett virágokat, a megrongált kiskerteket. És még egy! Ne vesszen kárba a 10 órát Szegedári mozgalom keretében elvégzett munka, már előre óvjuk azokat a javakat is, amelyeket még ezután hozunk létre. Mert ma már egyre jobb érzéssel sétálhat az ember Szeged utcáin, rohamosan s*éptíl a város! Köszönet érte a vezetőknek, a tervezőknek és a kivitelezőknek. És köszönet azoknak, akik megóvják." Válaszol az illetékes Dr. Hódi István, a Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese válaszol V. I-né február 19-én megjelent kérésére, hogy mikor pótolják a tarjáni 10-es ABC faláról leszerelt postaládát. A levélszekrényt március 10-ig felszerelik a larjáni szolgáltatóház OFOTÉRT előtti járdarészéhez. Dékány Imrénének a korábban 41/A jelzésű, az Északi városrészből induló autóbusszal kapcsolatos kérésére a Volán válasza március elején érkezett, időközben pedig életbelépett az új menetrend. amely szerint már két járat áll az Északi városbeli utasok rendelkezésére: a 41-es és a 80-as. Az előbbi az öthalml útról, az utóbbi a 320-as épülettől indul. A Volán leveléből pedig az olvasónkat érdeklő infora máció: a 303-as épületnél meg kellene épülnie uz autóbuszfordulónak. Február 19-i Postalédánkban Holló Lásztóné kérdezte, miért indulnak késve a végállomásokról az autóbuszok a reggeli csúcsforgalom után. Idézünk a Volán válaszából: „Alapelv, hogy minden autóbuszjáratnak a menetrendben meghatározott időpontban kell közlekednie, függetlenül attól, hogy a napnak mely időszakáról van szó. Gépkocsivezetőink ennek tudatában vannak. Előfor. dúlhat, hogy egy-egy fegyelmt.zet.len autóbuszvezető a kiadót' rendelkezéseket megszegi. Ezeket a szabálytalanságokat vállalatunk nem tűri el." összeállította: Pálfy Katalin Hulló levél, sárga levél... Emlékezés Dankó Pistára 9

A leghíresebb vendég• lő a Bures-féle korcsma volt Szatymazon, ahol az árvízkárosultak részére rendezett műkedvelő előadáson Tóth Ede színművét, a „Falu rosszá"-t adták. Dankó Pista játszotta Göndör Sándor szerepét, Finum Rózsit pedig Joó Ilonka alakította. Valószínű, a fiatalok ekkor már ismerték egymást. Szerelem szövődhetett köztük, mit a társuság nem nézett jó szemmel, lévén Joó Ilonka úrileány, akit a fiatal Zsótér fiúnak szemeltek ki. A kék szemű, vékonydongájú legénynek nem ez volt már Szatymazon első szereplése „színházban". Ideje javát azelőtt a helyi Báló-féle vendéglő helyén levő söntésben töltötte, hol a szép Szabó Ilka mérte a bort. A korcsmárosné jól forgott a deszkákon is, nemcsak a kármentőben. Többször tartottak műkedvelő előadásokat a söröshordókra épített deszkákon. Pista írta a színdarabokat, ahogy mondták „komédiákat csinált", melyekben a szegedi urakat figurázta ki. Persze ez viszonzás volt az urak passzióiért, melyeknek Pista nem egyszer szenvedő alanya volt. Verseket is írt már akkor. S ugyan me'yik szerelmes ifjú nem tette volna ugyanezt? Erre az időre esnek első nótái születése ÍB. Állítólagos első szerzeménye eredetijét nem ismerjük, pedig nyomtatásban ls megjelent (!?), Zsótér Andornak ajánlva. „Ha beteklntsz ablakomon egy este Búbánatom megláthatod lefestve, Megláthatod két halovány orcámat. Meghallhatod, mint sóhajtok utánad. Nem mosolyog rám a remény sugara, Hogy szívedet bírhassam valahára. Sóhajts vissza szived hü barátjára. Ejts egy könnyet sírom hervadt hantjára. Valamennyi fehér szőlő mind bajor. Valamennyi cigánylegény mind lator: Jaj, minek is született a világra. Gyenge szívű leányoknak bajárai" Ebben a dalszövegben a ső Igazi szerzeményének, két utolsó strófa lehet ere- Csupán egy ismert népdaldeti. Még sem tarthatjuk el- nak szövegváltozata: „...Száraz ágon bús gerlice turbékol, Keresnék én szeretőt, csak tudnék hol, Levetném én e gyászruhát, ezt a bút Vígan fonnék homlokára koszorút..." (Nagy József népdalgyűjtése, 1878.) Inkább saját szerzeményé- ső sorú megegyezik egy Kélnek tarthatunk ebből az idő- mány Lajos gyűjtötte népből egy másik nótát (bár el- dallal): „Ezön a sötét éjszakán Még a holdvilág se süt rám, Hát a fényös nap sugára Hogy sütne halvány orcámra." Egy bizonyos: ami hatással lehet a későbbi nótaköltőre, az csak maga a nép száján élő dal lehet. Ettől a hatástól nem is szabadulhat élete végéig... Ha kiválasztanánk Dankó Pisla életéből a legromantikusabb, legboldogabb időszakot, az csak szerelmének s házasságának története lehet. Életregényíről, a róla készült film (a 200. magyar hangos film) s különböző színdarabok ezt alaposan föl ls használták s hogy ezek a művek hemzsegnek a téves adatoktól, az természetes, hiszen csak a közönség ízlését nézték, mely nem szívesen adott valaha is „pénzt a rideg valóért", Pista udvarolt fiatalkorában másoknak is, még házassága előtt. özv. Vajas Ferencné, Mári néni. aki (a 30as években még élt a Liget utcában, mesélte, hogy Szatymazra költözése előtt, vagy három évig udvarolt neki Pista. Jegyben is jártak, házasság még sem lett a dologból. Nem is annyira a közeli rokonságon múlott (lévén neki második unokatestvére), mint inkább a rokonság beszélte le Mariskát róla. Azt mondták, nem is komoly ember az, akinek mindig a színházon jár az esze, meg aztán olyan „köhögős is..." kis hitványka, mindig hajlotton jár..." Mári néni pedig később is, 72 esztendős korában is, sajnálattal emlegette gyermekkori vőlegényét: — Nem volt az rossz elvé-i tű (elvű, természetű)! Finoman vlselködött. Soha Já« nyok után nem járt, egyedül neköm kurizált! Jaj, minek is beszéltek lé rúla... — mondogatta. Csongor Győző Folytatjuk A fejestől a fogyasztók asztaláig Nagy gondossággal — a fejestől a fogyasztók asztaláig — vizsgálják a népi ellenőrök a tejtermelés, feldolgozás és vásárlás helyzetét, s elemzik, milyenek a lehetőségek a tej és tejtermék fogyasztásának növelésére. Március 1-én valamennyi megyében és Budapest hét kerületében kezdték meg a felméréseket. Bár a szarvasmarha-tenyésztés hazánkban az elmúlt években hozott kormányintézkedések hatására jelentősen fejlődött, az ezer lakosra jutó 74 tehén még mindig csak fele az európai átlagnak. Tavaly mintegy 2 milliárd liter tejet adtak el, s az egy tehénre jutó átlagos tejhozam az 1970. évi 2768 literről 3000 literre emelkedett, de ez még mindig alatta van például a közöspiaci országokban elért hozamoknak. A vizsgálat előkészítése során azt tapasztalták, hogy egyes tejtermelő gazdaságok korszerű technológiai berendezéseket megfelelő szakismeret nélkül üzemeltetnek, s nem megoldott a fejőgépek, hűtőrendszerek javftása, alkatrészellátása sem. A fejlesztések eredményeként 1977-ben már napi 5,5 millió liter tejet dolgoztak fel az üzemek, az ez évi előirányzat pedig eléri a 6 millió litert. Gondot okoz azonban, hogy a termelt tej szállítására nem megfelelő a jelenlegi gépkocsipark. Ugyancsak ellentmondásos, hogy a tejtefmelés jelentős emelkedésével szemben elmaradt a fogyasztás, ezért a népi ellenőrök azt ls vizsgálják, mi szükséges a bel-, földi tej- és tejtermékfo-i gyasztás nóveleséhez. t i r