Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

12 Vasárnap, 1978. március 5. MAGAZIN A modern művészetről /. Párbeszéd önmagammal Kérdezek: Tágítsuk kl a modern művészet határait az elmúlt száz esztendőre. Vajon mindenkié lehet ez a hatalmas korszak, vagy csak keveseké. akik szerencsés körülmények között találkozhattunk ezzel a nagyon leegyszerűsítve modernnek nevezett, de ezerarcú művészettel? Válaszolok: Sokan emlékeznek erre az országos vitára, amit Somogyi József hódmezővásárhelyi Szántó Kovács-szobra borzolt feL A szobor azóta ott áll biztonságos nyugalommal, s talán a tagadók széles tábora is megbarátkozott vele. Ha Vásárhelyre gondolunk, Somogyi József szobrát is vele gondoljuk. Bőven példálózhatnék. Anyósom négy elemit végzett parasztasszony volt. Több érzékkel közeledett még absztrakt képekhez is, mint számos kritikusunk. Megsejtette bennük a jeleket. a formák viszonyát, szerkezetek arányait, színek megszólító erejét, s ezt meg is tudta fogalmazni. Vidéki szakkörben tartottam előadást: Iskolát alig járt népművészek, földmunkát végző asszonyok, háziasszonyok, s a legmagasabb képesítést tekintve, tanítónők számára. Tizenhármán voltak, tizenhárom könyvet vittem magammal. Az elején Cézanne állt. maid Monet. Van Gogh, Gauguin, Rousseau, Kokoschka. Modigliani. Kandinszky, Chagall. Picasso. Braque, Klee. Mondrian. Mindenki választott egy művészt, s annak egy képét. Erről elmondta. hoRy miért tetsak. vagy nem tetszik. Aztán sorba tettem a képeket, s elemzéseinkből kiderült, hogy a közérthető Cézanne-tői a meghökkentő Mondrianig. milyen követkeartes és folyamatos az út a máig. Kérdezek: Altathatom-e magam azzal, hogy a modern mflvésaat megértésének, megszerettetésének kérdése egyrészt az igenyes szemlélő fogékonyságától, másrészt a sikeres, egy-két órás találkozástól függ? Válaszolok: Ha valakiben nincs meg az igény arra, hogy korában éljen, ha csökönyösen ragaszkodót előítéleteihez, áldozata lesz annak a szemléletnek, mely számőzte a művészeteket a nevelő tárgyak sorából. Persze, semmivel sem hitványabb az. aki csodálattal áll Paál László vagy Ferenczy Károly előtt, s tétován követi Csontváryt vagy Martyn Ferencet. Az Ízlés és a korszerűség önmagaban semmit sem jelent Az izlés csak gyűjtőfogalom, a abban a pillanatban válik irányítóvá. sorsdöntővé, amint nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, az értéket a hamistól, a lényeget a látszattól. Tegyük fel. hogy erre a megkülönböztetésre képesek vagyunk a múlt század közepéig, akár Munkácsy festészetéig. vagy Rodin szobrászatéig. Igen, de az értékrend változó és meg milyen nagy fordulat következett be ez újraértékelésben a múlt század második felében! Régi térképpel új utakon nem igazodunk el. És ez a tájékozatlanság sünállásba kényszerit bennünket: tagadásba, bizalmatlanságba, gyanakvásba, s végül is rossz közérzetet teremt, megtévesztő következtetésekkel. Ítéletekkel jár együtt. Természetes, hogy művészetekre csak művészettel és nem sok beszéddel lehet nevelni. Kiállításaink. művészi filmjeink az utóbbi években megsokasodtak. Ezek mind a művészi találkozások feltételei, s bizonyára hozzájárulnák, hogy utolérjük korunkat. Kérdezek: Ezek szerint kortársaink művészetének ismerete, szeretete egyben helyes társadalmi eligazodást eligazítást is jelent, ha egyszer a helyes döntés feltételének tartom? Vagyis: aki tagadja mai. valóban értékes művészetünket az értetlenül áll történelmi igazságaink előtt is? Válaszolok: A kettő összefügg. A múltból jó példákat ismerünk. Ady, Bartók. Medgyessy, Móricz. József Attila. Derkovits vagy század eleji építészetünk tagadása a kor nemcsak művészi, de társadalmi értékeinek tagadása volt egyben. Kérdezek: Mégis, mik azok a megkülönböztető jegyek, melyek a mi korunk művészetének határát jelzik? A művészelek története a világ megismerésének, birtokba vételének, eladdig nem tudatosult vonásainak, elemeinek, szépségeinek felismerése, kifejezése. tolmácsolása. A tizenkilencedik század közepére mindent le tudtunk festeni, szoborba faragtunk, amit a látható, körültapintható világ kinált. de vízióinkat nemkülönben. Megismertük a test. a természet és irodalmi történetek ábrázolásának minden szépségét, igazságát Mit tehetett hát a művészet? Válaszolok: Folytatta felfedezóűtját Útjait, mert míg Cezanne-ig — akit a nagy kezdeményezőnek tekintünk — többé-kevésbé egységes művészi felfogás uralkodott (gondoljunk az egymást követő ókeresztény, bizánci, román, gót, reneszánsz, barokk, rokokó, empire, klasszicista, romantikus. naturalista uralkodó stílusokra), addig a tizenkilencedik század második felében egymásból következő, de mégis párhuzamos jelenségek tanúi vagyunk. Amilyen mértékben lazult az osztálytársadalmak helyzete, amilyen rohamosan fejlődtek a történettudományok, a természettudományok, a technika, a lélektan, s minél nyilvánvalóbbá váltak a polgári társadalom válságjelenségei. annál nehezebb volt szembenézni velük, annál erősebb indítékok késztették a művészeteket más-más megoldásra. 2. A források \ Volt Idő. amikor korunk művészete a menekülés művészetének látszott. Az impresszionisták lírai hangulatokba menekültek, a szimbolisták jelképek, a zeneiség bódulatába. mások a primitív népek közé (Gauguin Tahitire), vagy éppen a bohóc álarcát vették magukra, mint a dadaisták. Valamennyi művészi megmozdulás új táplálékot keresett. Egyik a népművészet tiszta forrásai felé indult, másik az elesett emberért emelte fel a szavát, a harmadik visszanyúlt az archaikus korok szemléletéig, vagy éppen a valóságontúli valósághoz, amit szürrealizmusnak nevezett Foglalkoztatta a művészetet a gyermek, a gép, a tárgyak, a négerművészet. a keleti művészetek, a természet rejtett arca, a sejtek rendszere, a groteszk ellentétek, az alapformákban rejlő szerves •gység. a dolgok mozgásban való abrázolasa (futurizmus). s nem utolsósorban a társadalom forradalmian új mozdulatai (szocialista realizmus). A múlt művészetében is találkozunk a gyermekkel, vagy tárgyakkal. vagy éppen olyan alapelemekre bontott képpel, mint a kubistáknál, de most hangsúlyt kapnak, most a tartalom művészi kifejező módszerré is válik. Átvéve a gyermekrajzok egysíkú láttatását, a perspektíva nélküli naiv művészet mellérendelő szemléletét, a néger művészetnek a test egyes elemeit szinte arány, talanul felnagyító expresszív formáját, népvándorlás kori művészetek vagy éppen a barlangfestészet kedves esetlenségeit, gépi elemek képi vagy szobrászi elemekké alakítását. Az új tartalom tehát új formákat teremt. De az új anyagok is behatolnak, új művészi eljárások keletkeznek. A szinte egyeduralkodó lenvászon, tempera, olaj mellett megjelenik a farostlemez, különböző szintetikus anyagok, de a kollázsokban a papír, a dugú, a textília is. Ezek a művészeteken kívül rekedt anyagok máról holnapra a képek témái, hordozói lesznek, s napjaink szobrászatában a plexiüveg vagy különböző műanyagok is részt kérnek, teljes művészi hitelleL Amihez a régi, klasszikus D. Németh István És elindultak a házak És elindultak a házak a belvárosból jöttek ahogy egyre-egyre messzebb jutottak dobálták rongyaikat végül ott álltak csupasz téglákkal töredezett ablakokkal meztelenül Gyári László Este Zörgött, himbálózott sárga kis lángjával a viharlámpa a kocsi faránál. A kaput nyitottam, a lámpa elaludt. / Akkorra már a lámpaüveg befeketedett és beesteledett. mint a tojás, amelyben a csirke már bealkonyit mindent a száz meg száz erecske. Kormos este van. Fényesitgetem. Jeges répára fagy rá a kezem. Szálaz. horkan, még szöszmötöl a két 16, zörren a vasvödör. Zabla csördűl, és hirtelen ketten vagyunk. Kegyetlenül * Apámmal én. A lámpa ül fejünk fölött. Elválva leng. és máig megszokott szabályok elégtelennek bizonyultak, ezt korunk művészete megbontja, új értékeket teremt. A verset nem rímelteti, ritmusát a természetes beszédhez igazítja, a kép témáját nem a középponthoz szerkeszti, emberi alakok helyébe természeti formákat mintáz, üregekkel töri át a felületet, s ezeknek a negatív formáknak térképző szerepet ad. a zenében új összhangzatot teremt. Ne kívánjunk egy rendezetlen, zűrzavaros, egy felbomló régi világtól, s egy bontakozó újtól, hogy klasszikus, kiérlelt, kikristályosodott, megcsontosodott művészi formái, törvényei legyenek. Sokan féltették az új művészetet attól, hogy elembertelenedik. Akkor, ha nem ábrázolté fejétől a talpáig az embert, még nem vélt feltétlenül embertelenné. Az embertelenség inkább fenyeget a brutalitás, az ököljog, a bomlás, a rút eszményesítése felől. De figyeljük meg, hogy a középkori barbárságra figyelmeztető jelek mellett mennyivel inkább azok az alkotások válnak ki, melyek a humánumot hirdetik. Nem véletlen az, hogy egyre nagyobb igény van a figurális ábrázolásra, az ember emberi formáinak a megfogalmazására, a rendre, a látható világban megtalálható harmóniára. Ehhez természetesen ilyenné kell formálódnia a világnak is, mint ahogy sok jó tünetnek tanúi lehetünk. Közben azonban az a művészet, amit megvetettek, kigúnyoltak: klasszikussá érett. Zolát elbocsátották újságírói állásából, mert. megvédte az impresszionista Manet „Reggeli a szabadban" című képét, 1863-ban. Az első nagy tanulmánynak Henri Moore-ról, 1961-ben, nehezen akadt közlője. Következő évben kiállitást rendeztek tőle, s ma már minden második fiatal szobrász követője. S ez nem zárja kl azt, hogy bejárva a modern művészet labirintusát, ne álljanak meg ismét, mint gyermekkoromban, áhítattal és csodálattal Munkácsy, Paá! László, Mednyánszky, Ferenczy Károly, Szinyei Merse Pál előtt. K0G20GII AKOS Szeged márciusa 1848-ban PICASSO; GUERNICA (folytatás az S. oldalról.) szünése, a polgári iparszabadság, a szabad belső konkurrencia könnyen a teljes tönkremenetel sorsára juttathatta volna. A céhmestereket a céhen belül a legények növekvő igényei is fenyegették. Ezek követelni kezdtek béreik emelését, a munkaidő csökkentését, a munkakörülmények javítását, s a mesterré válás megkönnyítését. A szegedi mesterlegények elhagyták munkahelyeiket, nemigen dolgoztak, arra hivatkozva, hogy „szabadság van!" A zsidókkal szemben táplált kedvezőtlen hangulatot a városi tanács csillapította le. Március 20-án érkezett meg Szegedre Batthyány Lajos magyar miniszterelnökké történt kinevezésének a híre, amit nagy örömmel fogadtak. A lakosság mindennapi munkáját feibeszakitva a köztereken csoportosult. A kinevezett miniszterelnök tiszteletére fáklyásmenet rendezesét határozták eL Midőn a menet a széképület elé ért, a műkedvelő színtársulat éppen befejezte a kisdedóvó javára előadott Szigligeti darabot. Osztrovszky József városi tanácsnok, Szeged országgyűlési követe a pozsonyi diétán, kezében nemzeti lobogót tartva, amelyen a miniszterelnök koszorúval díszített arcképe volt látható, lelkes szónoklatot tartott, s a kormány és az országgyűlés iránti bizalomra hívta fel a lakosságot. A tömeg között egy alkalmi költőnek Március 20-án 1048 című versét szórták szét. Azután a fáklyásmenet a polgár* őrség zenekarával bejárta a főbb utcákat. Az állandó választmány délutánonként naponta ülésezett. Határozatairól hirdetmények útján értesítette a közönségei. Elrendelte, hogy mindenki tartozik kalapján nemzeti színű csokrot viselni. A választmány március 22-re újabb népgyűlést hirdetett, ahol nagy örömmel fogadták a helytartótanácsnak még március 16-án kelt rendeletét az előzetes sajtóbírálat eltörléséről. A népgyűlésbői a pesti közcsendi bizottsághoz üdvözlő levelet intéztek, amelyben együttérzésükről és támogatásukról biztosították „a középponti választmányt". Táncsics Mihálynak, a börtönből való kiszabadítása miatt hazafiúi örömüket nyilvánították. A népgyűlés elhatározta, hogy a királyhoz és a nádorhoz a miniszterelnök kinevezéséért köszönőlevelet, a főrendi és a követi táblához pedig bizalmi- és hálairatot intéznek. Március 26-án, vasárnap, ismét népgyűlést tartottak, amelyen a sajtóról szóló törvényjavaslat rr> amelyet Szemere Bertalan dolgozott ki —, akkora visszatetszést szült Szegeden, hogy azt meg akarták égetni, de a miniszterelnök személye iránt érzett tiszteletből eltekintettek ettől abban a reményben, hogy azt módosítani fogják. A szegedi állandó választmány a reformkor és a márciusi forradalom kimagasló vezetőinek, Wesselényi Miklósnak, Klauzál Gábornak, Deák Ferencnek üdvözlő levelet írt és emléküket tőbb utcának átkeresztelésében ls megörökítette, Így az akkor „nagy piac"-nak nevezett (a mai Széchenyi) tér Szabadság tér lett, az Iskola utca Kossuth utca, a Szegfű utca Szemere utca, a Pacsirta utca Deák Ferenc utca. A Kápolna tér Wesselényi sor nevet kapott. Volt ezenkívül — pontosan nem azonosítható helyen — Széchenyi, Eötvös és Szentkirályi utca is. A forraualom táborához csatlakozott köznemesség igényt emelt arra, hogy saját kezébe vegye a forradalom irányítását, s ne engedje azt túlíejlődni a nemesség érdekei altal megszabott határokon. Batthyány Lajos körlevelek útján március 17-én felszólította a törvényhatóságok elnökeit, „a közbéke és nyugalom fenntartására", A szegedi nepgyűlésről még március végén is azt jelentették a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány elnökének, Klauzál Gábornak Pestre, hogy „ ... e Városban a mozgalom kezdeteitül mai napi estveli órákig a kellő rend és csend legkevésbé sem háboríttatott meg". Az eddig is fennálló egyenruhás polgári őrseregen kívül március 27-én már több mint 700 önkéntes vigyázott a városban „a csend, rend, személy és vagyonbeli bátorság" fenntartására. Az április 4-i népgyűlésen már felszínre tört az ingerültség és elégedetlenség hangja is. Szeged város közönsége ekkor értesült az ellenforradalom március végi első támadó kísérletéről. A bécsi kamarilla megpróbálta megtagadni a magyar forradalom legfontosabb célkitűzéseit: a független magyar kormányról és a jobbágyfelszabadításról szóló törvénycikkek szentesítését. Ezért írták Wöber György és Rengey Ferdinánd országgyűlési követek március 29-én Pozsonyból Szeged város közönségének: „Nehéz napok súlyosodhatnak ránk, elkövetkezhet a magyar szabadságérti dicső küzdelmek órája és Szeged megállangya a próbát most és mindenkor". És amikor e nehéz napok valóban bekövetkeztek, Szeged megállta a próbál.