Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-03 / 53. szám

4 Péntek, 1978. március 4. 3 postaláda 1 Közlekedésbiztonság £ „Halálos vontatás" című ne csak a n­wmmmt^mmmmammmmmmmmtm társszerzőnk az olvasó Egyszer már írtuk: ar. autóbuszokra fölszerelt jegyauto­matákkal többet nem foglalkozunk. Viselt dolgaikról ugyan­is úgyse tudunk meg újabbakat, a lényeg, hogy gyakran el­romlanak. Az orvoslás pedig a Volán Vállalatra tartozik. Az elmúlt hetekben jött ismét egy panaszos levél, s mi tar­tottuk magunkat a versenyszabályokhoz: elküldtük az il­letékesekhez, s értesítettük erről a föladót: Bus Jánost. Azaz értesítettük volna, mert a megadott címről, Tápé, Ady Endre utca 86., visszajött levelünk, az ismeretlen jelzéssel. Mindezzel nemcsak nekünk okozott fölesleges munkát és bosszúságot a feladó, hanem a postának ls, hiszen lelkiis­meretességből Rúzsán is keresték az illetőt S nyilván, ugyanezt a „Játékot" eljátsszák majd közösen a Volánnal, hiszen onnan is várható a válasz. Kérjük olvasóinkat, hogy leírt soralkat valóságos név­vel és címmel lássák el, az egyoldalú bizalom nem válik kö­zös ügyeink javára. Ugyapezt üzenjük annak a levélírónak is. aki az IKV-val kapcsolatos panaszát elküldte ugyan, de hogy n Berzsenyi utcában hány sz.ám alatt van az a ház, amelynek áznak a falai, azt elmulasztotta tudatni ve­lünk. akárcsak saját nevét Márciusköszöntő Amikor Postaládánk meg­jelenik, már márciust írunk. Köszöntsük az új hónapot Komoly Pál (Jóslka utca 45.) erdekes levelével. Március, Julius cézár ural­kodásáig mindig az év első hónapja volt. Márciust, így az év első hónapját Marsnak, a háború istenének szentel­ték azzal a megbízatással, hogy védje meg a békés munkát, amely a földeken ebben a hónapban kezdődött Az év második hónapja az április „aperiere" (kinyitni) szóból kapta nevét A har­madik Május, Maiáét, Június, Junőét. A következő hat hó­nap elnevezése már sorszá­mokból származott egészen decemberig A rómaiak úgy tartották, hogy a páratlan szám szeren­csés, ezért minden hónap pá­ratlan számból állt Márciusnak a hónapok so­rában évszázadokon keresz­tül kiemelkedő helye volt, mivel a tavaszt és a meg­újuló életet Jelenti. A tava­sz! munkák teljes ütemű megindulását célozza az a közmondás Is, mely szerint Gertrúd (március 17.) meg­ereszti a munkát, ezt annál ls Inkább, mert ahogy a népi szabály tartja: Sándor (már­cius 18.), József (március 19), Benedek (március 21.) zsákkal hozzák a meleget, tavaszias légtömegeket. Ter­mészetes előfordul ennek ellenkezője ls, a sarki lég­tömegek előretörése, mely ?>em sokat törődik az Igen rímelő szabállyal. Gergely napjához (március IX) népi megfigyelések fű­ződnek. Nem ritkaság a sza­kállát rázó Gergely (hideg és havazás). Abban azonban téved a hagyomány, hogy ha március 12-én kedvezőtlen az idő, akkor elbújik-a ró­ka. Ha szép az idő, akkor még 14 napig az odújában marad. A népi bölcsesség szerint: ha József napja (március 19.) szép tiszta, jó esztendőre lehet számítani. Március 21-én bekövetkezik a naptár szerinti tavasz. Napunk ek­kor éri el a tavaszi nap­éjegyenlőséget Ha gyümölcs­oltó Boldogasszony napján (március 25.) napfelkelte előtt szép tiszta idő van, ter­mékeny év lesz. Száraz március, szép má­just ígér. Ha márciusban zeng az ég, ez gazdag esz­tendő jele: A márciusi por aranyat ér, de a nedves már­cius igen káros. Jobb, ha márciusban hideg van, mint­ha melegen sütne a nap. Ilyenkor a meleg napok mel­lett előfordulnak fagyok is, különösen, ha derült éjsza­kákon a föld felszínének ki­sugárzása nagy. Ha esős és borús az idő, akkor csökken a fagyveszély. Szegeden a száz évvel ez­előtti márciusi időjárás-fel­jegyzésből: három napos idő kivételével borús, szeles, esó és hó esett. Igen változó volt az időjárás s azt írták, hogy jóformán feljegyezni sem le­hetett az időjárást, olyannyi­ra változó volt, de emellett a növényzetre nem volt ká­ros hatással, annál inkább az egészségre. A hőmérséklet plusz 13 és 14 fok alatt volt „Halálos vontatás" című cikkük olvasása közben fel­vetődött bennem egy gon­dolat. Tíz éve van jogosít­ványom, 1971. óta járom Szeged útjait gyalog és járművön. Nem kifejezet­ten a két gépkocsivezetőt akarom menteni, de Szege­den a gyalogosok és a ke­rékpárosok úgy közleked­nek, ahogy akarnak. Csak meg keli nézni a Kossuth Lajos sugárutat, a Lenin körutat a Marx teret, meg a villamosmegállókat A cikk alapján a két gépko­csivezető hibázott abban, hogy: nem volt a vontató­kötél kellőképpen feltűnően megjelölve, másodszor pe­dig, ha a fék nem kielé­gítő, akkor merev vonó­rúddal kellett volna vontat­ni. Szerintem a két gyalo­gos akkor is a két jármű közé ment volna. Egyszer részt vettem egy közlekedésbiztonsági elő­adáson, és ott elhangzott az, hogy nem lehet mindenkit megbüntetni! Szerintem ez nem helyén való. Ha a köz­törvényes bűnözőket meg lehet mind büntetni, akkor a közlekedési szabálysértő­ket is megfelelőképpen fe­lelősségre kell vonni! Nem elég az öntudatra apellálni. Sőt az sem elég, hogy a rendőr valakire rásípol! A közlekedési ellenőrzé­sek ne csak kampánysze­rűek legyenek, hanem rend­szeresek! Az ellenőrzések ne csak a menetlevelek tényszerű vezetésére ter­jedjenek ki, hanem egyéb közlekedésbiztonsági sza­bálysértésekre is! Aláírom azt, hogy kevés a megfele­lő szakember ehhez, de be lehetne vonni ebbe az el­lenőrzésbe különböző vál­lalatok megfelelő szakkép­zettséggel rendelkező dol­gozóit! Tény az, hogy a súlyosabb, nagyobb anyagi kárral járó baleseteket a gépjárművek okozzák, de a mennyiségileg többet a gyalogosok, kerékpárosok, segédmotor-kerékpárosok. Ez utóbbiak természetesen kihatással vannak a többi járművezető idegállapotára. Mert sehol másutt a bün­tetőjogban nem él annyira az, hogy „Mit tett ön az esemény elkerüléséért?" Mert azt nem veszi senki figyelembe, hogy ezerszer vigyáztam a szabálytalanul közlekedő emberre, de ezeregyedszer elütök vala­kit, aki nem is követett el valami egetrengető dolgot. Van közlekedésbiztonsági tanács, meg sok egyéb fó­rum, ahol evvel a kérdés­sel foglalkoznak, de én mégse látok megfelelő ered­ményt. A múlt napokban megjelent egy cikk, meg­felelő statisztikai adatokkal alátámasztva, de én mégse tartom meggyőzőnek az ut­ca ismeretében Bodó László Szeged Hulló levél, sárga levél... Emlékezés Dankó Pistára Izmoshoz vezető forgalmas sugárúton, vagy a víztorony tövében veszélyes a közleke­dés, hanem azért is, mert Itt nincs sportcsarnok, zene­iskola, mozi és sok egyéb, amiért utazniuk kell. Segít­séget látnánk abban a meg­oldásban, amely ugyan ré­szünkre részmegoldás lenne, ha a 43-as útvonalon az autóbusz reggel 5—8-ig köz­lekedne és délután 3—6-ig." Poharazgatás „Nem kívánok reklámot csinálni" — írja dr. Faragó László —, „de az italok kö­zül a tejet és termékeit sze­retem a legjobban". És a továbbiakban valóban nem csinál reklámot Ugyanis, mint a Joghurt nagy híve, elégedetlen a tejüzemnek ez­zel a termékével. „Az utóbbi két hétben a megszokott kel­lemes íz helyett joghurtos pohárban háborítatlan finom friss tejet találtam. Gondol­tam, véletlen. Másnap is pó­ruljártam. Ezután vizsgála­tot tartottam az ABC tej­pultján. A pohár Ttftyögó tar­talmát az eladónak is meg­mutattam és mondani akar­tam, hogy az íze sem ..., mire ő megvigasztalt — híg­nak híg, de ettől lehet sa­vanyú! Állítom, hogy ez nem trükk, valószínű gép­hiba vagy szalagprobléma. Meglehet, de ebből a tejter­mékből több ezer flaskával készítenek naponta. Ezért csupán azt kérem — a tej­ivók tábora nevében —, ha ml Joghurttal szeretnénk po­harazgatní, akkor joghurt le­gyen a pohárban." Javaslatok Egy torony vagy kettő? Nem mindennap érkezik szerkesztőségünkbe levél — Californiából. Ott élő ma­gyar honfitársunk, Németh Dezső reagált a Postaládá­ban Fogadás is könyvkötés címmel megjelent írásra. Ú ugyanis a másik fogadó fél, s a szakirodalom, vala­mint levele tanúsága sze­rint — a győztes. Részünkre ennél hasznosabb a dolog In­formáció Jellege, ezért idé­zünk soraiból: „Nem ismert dolog az a tény, hogy 1923­ban és az ezt megelőző évek­ben, pénz hiányában, fel­vetődött — Szegeden és or­szágszerte — az a kérdés, hogy a tervezett és megkez­dett két torony helyett, egy toronnyal fejezik be a Foga­dalmi templom építését. Tu­datosítás és pénzszerzés cél­jából ebben az időben a vá­rosháza főbejárata előtt, kü­lön-külön állványon, egy-egy nagyméretű tusrajz mutatta a tervezett két tornyot és a másik egytornyú szükség­megoldást. A toronyalap a falalappal és annak magas­ságával foghíjasan haladt. Ez az építkezéssel járó termé­szetes munkafolyamat volt; ... a párkány magasságában a Szózat két sora jelzi az 1914-ig elért falmagassá­got ..." E félreérthetetlen meghatározás mutatja" azt. hogy ez időben a két torony megépítésének sorsa Szeged társadalmának vállain fe­küdt." Fontoljuk meg jobban, mikor és hogyan használunk idegen szavakat — javasolja Balázs Dezsőné (Tarján, Só­lyom u. 1.). Gyakran olvassa az apróhirdetésekben, hogy valaki „magas, filigrán" fe­leséget keres. Márpedig a né­met eredetű szó átvitt ér­telemben azt Jelenti: karcsú, vékony testalkatú és kister­metű. Szegeden ls van Jó néhány olyan Jelzőtábla, amely „fél­lábas" parkolásra utal. Azt jelenti, hogy jobboldali ke­rekekkel a járdára állva kell várakozni. Tehát kötelező. Mégse teszik, csak kevesen, féltik az autó futóművét. Olyan magasak ugyanis a járdaszegélyek, hogy aligha úszható meg sérülés nélkül a szabályok betartása Mó­ricz Antal (Felsőváros, 315/A) azt javasolja, adandó alka­lommal erre is gondoljanak az illetékesek. Vtncze Imre (Béketelep, Csallóköz 27.) szerint sokan örülnének annak, ha a Do­rozsmára kiköltöztetett állat­vásár miatt nem kellene sza­badságot kivenniük az el­adóknak, vásárlóknak. Mi lenne a megoldás? Ha a ta­vaszi, nyári hónapokban va­sárnap rendeznék meg a jó­szágok piacát 3 Künn a pusztán, Átok­• házán születtem... A nótaköltő szívéből fakadtak ezek a keserű sorok, mint­egy jelképezve a magyar költői sorsot, midőn szülő­földjére gondolt, a „kényös városra", melynek polgárai gazdagságából mi sem jutott neki, a cigányfiúnak. A vá­rosra, hol még a bölcsőjét sem ringathatták szülei, hisz arra sem tellett azoknak, kiknek még a pólyát, pár­nácskát is a rokonoktól kel­lett összekoldulniok. A vá­rosra, hol már születésénél karját nyújtotta feléje vég­zete, midőn apja, a népze­nész — ősi cigányszokás sze­rint — vézna ujjacskáit a hegedű nyakára kulcsolta... Tovatűnt a gyermeksírás a sírófán, tovatűnt a gyer­mekkor is, a siheder vállára a kereső nélkül maradt csa­lád gondja nehezedett. Az örökség, a hegedűn kívül, melyet hamarosan elcsaltak tőle, az élete végéig elkísé­rő sorvasztó tüdőbaj ma­radt ... öt évvel halála előtt, egyik barátjához, Fenyéri Mórhoz, a cigányszármazású színész­hez írta a bevezetőnkben említett keserű sorokat a nótaköltő, szülőföldjéről, egyik levelében, egyetlen re­ánk maradt „curriculum vitae"-jében. Csak az írhat így szülővárosáról aki azt nagyon szereti. Igazság az: ebből a város­ból indult el küzdelmes pá­lyája, innen kezdve gombo­lyíthatjuk élete „szurkos fo­nalát", de ez a város, tájé­kával forrasztotta össze dal­költészetét a nép lelkével — itt születtek meg az első si­kerei is... Szeged, ha népességét nézzük, a Bach-korszakban a főváros után első városa volt a vidéknek. Még állott a legendás hírű vára ot­romba tömegével a Tisza partján, a rondella mellett a folyón átvezető fából ácsolt hajóhídjával, melyen át az akkor Bánátnak nevezett Újszegedre lehetett jutni. Még állott a piactéren a ré­gi városháza, erkélyes tor­nyával, melyből kilenc év előtt Haynau figyelte táv­csövével a tűnő magyar sza­badság utolsó előtti fegyve­res erőfeszítését, a szőregi csatát. A nagy tér szélén a takaréktárépület, a budai országúton a Rókus-kórház, Alsóvároson a ferencesek, Felsővároson a minoriták temploma, a Palánkban a Dömötör- és szerb templom, a tanítóképző és a gimnázi­um (kiváló tanáraival, mint Horváth Cyrill, Csaplár Be­nedek, s ahova Dugonics András, Révai József s a Bánk bán költője jártak egykor iskolába) voltak a város kiemelkedőbb épüle­tei. A kétfejű madárnak ak­kortájt még nem nagyon A fiatal Dankó Pista akaródzott elröpülni ebből a városból, ahol a hírhedt me­gyefőnök, Bonyhády tartot­ta fönn a „rendet" policájá­val s zsandárságával. Tilos volt a Kossuth-kalap vise­lése, a nótájáról nem is be­szélve, meg a mindennemű összejövetelről. Nem volt a városban világítás. Lámpa csupán a városházán, a pos­taépület előtt, az Oskola ut­cai rendőrségi épületen s néhány házon himbálódzot t gyönge fénnyel, „takarékos­sági szempontból".^ Mert Bonyhády takarékos ember volt. Elve, hogy „holmi ha­szontalan. akadémiai épület­re egy fillért se adjanak". (E tekintetben a polgárság­gal került ellentétbe, amely titokban mégis adakozott.) A legtöbb baj a logiku­sokkal (akkori bölcsészei­tanulók) volt, no meg az iparos tanoncokkal. Lévén — a policáj szabta meg a sötétítés kezdetét, azontúl csak kézi lámpásokkal voll szabad az utcán járkálni. No, az előbb nevezettek másfajta „kézilámpásokkal" járkáltak, s ha őket a rend­őrség fogdmegei elfogták, mint a „Blaumontag"-ról vagy „Diensttag"-ról haza­igyekvő „szabólegények'! Igazolták magukat. A gimnáziumi diákság számára ugyanis tilos volt az akkori romantikus nevű mulatók, mint a Feketesas, vagy vele szemben a Hétvá­lasztó fejedelemhez címzett fogadó, akár az Oroszlán kávéház, a Kávéforrás (tu­lajdonosával, a goromba Dömötörrel), a Fekete kutya, a Cingllingi, Három fejsze, vagy az Utolsó garashoz címzett mulatóhely, szintúgy a Szt. Háromság utcai Sze­fcula-vendéglő, s nem utol­sósorban a mostani Dugonics tér sarkán a Vademberhez ctmzett vendéglő (a külvá­rosi kocsmákat nem is em­lítve) cégtábláján a jókora fustélyt szorongató ősünk­kel. Ide elsősorban iparosok jártak. Csongor Győző (Folytatjuk.) Válaszol az illetékes „Föléleszteni" a 43-ast Ar eddigieknél prózaibb témáról is essék szó. Nem kevesebb, mint 60 aláírással küldtek levelet szerkesztősé­günkbe a 43-as autóbusz uta­sat. Mint .fisrégi" tarjániak, a 100-as épületek lakói a 43-as buszjárat feléleszté­sét" kérik. „Tíz év alatt megszoktuk azokat a hiá­nyosságokat, amelyek egy új lakótelep felépítésével jár­nak. A Volán biztosította lá a közlekedést az arra lakók számára, s szerintünk ez a buszvonal kl van használva. A víztorony hozzánk sajnos nagyon távol van. A villa­mosjárat pedig az autóbusz­hoz képest igen lassú, főleg azoknak, akik már tíz éve buszon közlekednek. Ezzel az Intézkedéssel még nagyobb a hátránya annak a gyermek­nek, aki Tarjánban lakik. Nemcsak azért, mert a vll-. Lapunk február 12-1 szá­mában a Postaládában jelent meg a kérdés: mikor nyílik meg a dorozsmai Jerney ut­cai élelmiszerüzlet. Az ÁFÉSZ elnökhelyettese, Na­rancslk László válasza: az üzlet Jelenlegi építési készen­léti fokát, a berendezések ndaszállitásának idejét fi­gyelembe véve a nyitást má­jus első felére tervezik. Január 22-én cikk jelent meg arról, hogy használha­tatlan a szóregi nyilvános telefonállomás. Kopasz Fló­rián, a Szegedi Postaigazga­tóság igazgatóhelyettese vá­laszolt: „A távbeszélő­állomás hibakarton nyilván­tartás szerint január 10-én a távbeszélő készülék nem megfelelő pénzérme bedobá­sa miatt valóban üzemképte­len volt. A panaszt tevő ész­revétele helytálló. A távbe­szélő-állomás üzembiztosabb ^működése, illetve ellenőrzése érdekében a postahivatal be­zárása előtt naponta történő vizsgálatot rendeltem el. Hi­ba esetén a hibabejelentés­ről, és az aznapi zavar­elhárításról intézkedem." összeállította: Chikan Ágnes Országos fotópályázat A Tolna megyei tanács és a szekszárdi Babits Mihály művelődési központ országos fotópályázatot hirdet. Célja, hogy a résztvevők a fotó­művészet sajátos eszközeível mutassák be a népi építészet és népi műemlékek meglevő emlékeit. (Nem küldhetők be múzeumi tárgyak és skanze­nekben őrzött emlékek fotói.) A pályázatot két kategóriá­ban hirdették meg, a fekete­fehér és szines papirképeket 30X40 centiméteres méret­ben, a szines diafelvételeket 6X5 centiméteres méretben, keretezetten kérik. F.gy-egy pályázó kategóriánként tíz felvétellel pályázhat, ezek között egy-egy sorozat is le­het, legfeljebb 5—5 képpel. Kategóriánként a legjobb három képet díjazzák. Első díj 3 ezer, második 2 ezer, harmadik 1000 forint. A ké­pek beküldési határideje 1978. június 1. A zsűrizett al­kotásokból a szekszárdi vá­rosi tanács nagytermében július 22-én kiállítás nyílik, ekkor adják át a díjakat is. A kiállítás megnyitásának napján tanácskozást rendez­nek a néprajzi fényképezés­ről. A tárlat augusztus 6-ig tart. lliságáriasító automata Habarovszkban újságáru­sító automatát készítettek, amelynek pénzberendezése bármilyen érmekombinációra reagál. Egy vásárló kiszolgá­lási ideje nem haladja meg az 1 percet. A szép külsejű automatát szállodákban, ol­vasótermekben stb. helyez­ték el.

Next

/
Thumbnails
Contents