Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-25 / 72. szám

Szombat, 1978. március 25. 3 Befejezte munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka Dr. Komócsin Mihály fi kereskedelemnek nemcsak küEweSItü szerepe von Az országgyűlés tavaszi ülésszaka első napján tárgyalta és elfogadta a belkereskedelemről szóló törvényt, amelynek vitájában felszólalt dr. Komócsin Mihály országgyűlési képviselő (Csongrád megye 4. sz. választókerület, Szeged), a megyei pártbizottság első titkára is, akinek felszólalását az alábbiakban közöljük. Tisztelt Képviselőtársaim! — Tapasztalatom szerint országgyűlésünk munkája iránt általában nagy érdeklődés nyilvánul meg a lakossag körében. Az előttünk fekvő törvényjavaslat azonban a szokottnál is nagyobb érdeklődést váltott ki. Ez tükröződött a Hazafias Népfront és a Magyar Jogász Szövetség által a törvénytervezetről szervezett vitáknál. Gondolom, az érdeklődést fejezi ki az is, hogy ilyen nagy számmal jelentkeztünk felszólalásra a törvény országgyűlési vitájában. Érdekes összevetni az előző — az 1875. évi — kereskedelmi törvény vitájával a mait. Azt a törvényt hosszú időn keresztül készítették elő, mégis általános vitájában mindössze két képviselő vett részt. Bár a részletes tárgyalás az országgyűlés akkori rendtartása szerint rendkívül aprólékos és hosszan tartó volt (paragrafusonként felolvasták és hagyatták jóvá a tervezetét), érdembeli vita az 568 paragrafusból álló, ki' 1 százoldalas törvényjavaslat fontosabb részleteinél sem alakult ki. — E törvényjavaslat szocialista fejlődésünk terméke. A törvény megalkotásának szerintem se az az indoka, hogy az előző kereskedelmi törvény már 103 éves. Az 1875. évi 37. törvényt a társadalmi változás, társadalmi gyakorlatunk már régen hatályon kívül helyezte. (Legtöbb részlete tételesen jogszabályi rendelkezés is.) Az abban a törvényben részletesen szabályozott számos intézmény, gazdasági alakulat vagy meghatározás a ma élő generációk nagy része előtt már fogalmilag sem ismert (például ilyenek, mint: közkereseti társaság, betéti társaság, csődeljárás, alkuszok, kufárok egyesülései •tb.). — A miniszter elvtárs beszámolójában említett számadatok a forgalom, az áruválaszték bővüléséről, de mindennapos tapasztalataink az új és újjávarázsolt kereskedelmi egységekről is bizonyítják kereskedelmünk fejlődését. A múlt öröksége — Ugyanakkor ezen a területen van még talán a legtöbb — bár csökkenő számú — maradványa a kapitalista múlt örökségének (szétaprózott bolthálózat, szocialista morálunkkal ütköző magatartások, jelenségek stb.). Ennek ellenére — sőt éppen ezért is — a jogszabály általános időszerűségét és fő célkitűzésének (a fogyasztói érdekvédelemnek) realitását nem lehet megkérdőjelezni. — Minden törvényi előírásunkat nem tudunk milliókkal, még kevésbé milliárdokkal megtámogatni. Az emberek berögződött szokásaiban, káros tudati maradványaiban se tudunk egy jogszabályi tétellel egyik napról a másikra változást elérni. Mégsem szabad lemondani a változás igényének jogszabályi kinyilvánításáról, sőt még ennek halasztása sem engedhető meg. — A jogszabály elsősorban A kialakult társadalmi viszonyokat szabályozza, de feladata a társadalmi viszonyokban bekövetkezett bizonyos torzulások, hiányosságok kiküszöbölését is ösztönözni. — A jogszabályoknak előremutató jellege is van. Serkentenek bizonyos feltételek megteremtésére. — Nevelő hatásuk van, részben követelmények megfogalmazásával, részben tiltásokkal és — bár nem ezt tartjuk a fő kérdésnek — egyesek felé szankciók kilátásba helyezésével. — Ami ma még jámbor óhajnak tűnik (borravaló és csúszópénz kiküszöbölése, pótalkatrész hiánytalan biztosítása stb.), az a jövőben — a jogszabály hatása következtében is — a társadalmi érdeknek megfelelően alakul, fejlődik. — Vitatott — még egyes képviselőtársaim részéről is —, hogy megfelelő hatékonyságúak-e az általunk elfogadott törvények, mivel szankcionálásukra nincsen nagy súly helyezve. Szocialista jogrendünkben a jog hatékonyságát nem elsősorban a szankciók számszerűségével és súlyosságával tudjuk biztosítani. Olyan törvényi előírást, mint például a je'cn törvényjavaslat 24. § (2.) bekezdésében foglaltat, idézem: „A kereskedelem dolgozói kötelesek a vásárlókat szakszerűen. figyelmesen kiszolgálni" — nem lehet büntetési tételek kilátásba helyezésével kikényszeríteni. Ennek végrehajtását a kcresítedelmi dolgozók szakmai és általános műveltségi színvonalának emelése, nem utolsósorban jó munkahelyi közérzetének biztosítása, a vásárlók és az eladók közötti emberi kapcsolatok fejlődése biztosithatja, úgy is mondhatnám, „szankcionálhatja'. A felelősség igénye — Mint a miniszter elvtárs beszámolójában említette, a kereskedelem és a Belkereskedelmi Minisztérium felelősségét — a lakosság ellátásáért — sokan vitatták a törvény-előkészítés során. Vitatom én is. A bizottsági vitában az egyik felszólaló a jogszabálytervezet furcsaságaként jegyezte meg, hogy: a lakosság ellátásáért a Minisztertanács felelős, a tanácsok szervezik és gondoskodnak a biztosításáról, a Belkereskedelmi Minisztérium pedig csak közreműködik. Kissé túlzás, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium csak közreműködik, mert a jogszabálytervezet szerint is az ágazati irányítást látja el, de talán jogos az igény, hogy többért érezzen felelősséget. — A lakosság, a fogyasztók számára megnyugtató és nagy garancia, hogy a Minisztertanács vállal felelősséget az ellátásért. A Minisztertanács ezen szerepe logikusan adódik, hiszen a termelés, külkereskedelem — tehát az ellátás alapfeltételeit biztosítani tudók — a Minisztertanácsnak vannak alárendelve. A miniszteri beszámolóban szereplő felelősségi megállapítás, nevezetesen, hogy „a kereskedelem felelőssége igényfelmérés és közvetítés" — kevésnek tűnik. Kicsit eltúlozva, ennek vetülete a kereskedelmi dolgozóknál úgy jelentkezik, hogy az eladó, karját széttárva mondja: „Rendeltünk, de sajnos az ipar nem gyárt, vagy nem gyárt eleget, illetve nem szállít, vagy a külkereskedelem nem hozza be." Ügy gondolom, a kereskedelemnek nemcsak egyszerűen közvetítő szerepe van, és ezt a gyakorlati tapasztalatok is bizonyítják. A kereskedelemnek feladata: — felkutatni az árualapokat; — ösztönözni a termelőket a hiányzó termékek gyártására; — szervezni a fogyasztók igényeinek megfelelő apróbb cikkek termeltetését; — szétszórt, töredék termelőkapacitások eredményeit összegyűjteni, és a fogyasztók számára rendelkezésre bocsátani stb. — Jó példa erre a fogyasztási szövetkezetek gyakorlata: különböző termelőegységeket megnyernek jelenleg nem gyártott termékek, áruféleségek előállítására; saját kis üzemeikben termelnek olyan cikkeket, melyek különben hiányoznának a boltokból, vagy nem kielégítő mennyiségben állnának rendelkezésre. — Azt hiszem, a kereskedelmet irányító szerveknek — legfelsőbb szinten a Belkereskedelmi Minisztériumnak —, helyes volna az ilyen jellegű tapasztalatok általánosítására és a kezdeményezések gyarapítására szisztematikus tevékenységet folytatni. A kereskedelmi vállalatokat indokolt a csak közvetítő pozícióból kimozdítani, és a termelést is befolyásoló tevékenységre ösztönözni. — Ehhez a témához tartozik a termelés szerkezetváltozásából a fogyasztók ellátására esetleg negatívan kiható következmények elhárítása. Nem konzerválhatjuk az elavult termékszerkezetet különböző fékek és tilalmak beiktatásával. Inkább ösztönözzük azáltal is, hogy szervezetten és tervszerűen, jó előre felmérve a termelési szerkezet változásának hatásait az ellátásra, keressük a kieső cikkek pótlásának lehetőségeit. Amiben pedig indokolt, felvilágosító tevékenységgel, helyettesítő cikkek megfelelő propagálásával változtassunk a fogyasztási szokásokon. Szükséges az árhivatal rugalmasabb tevékenysége is. Nemegyszer a vállalat, vagy termelőszövetkezet szintjén azért válik egy — lakosság által keresett — termék „korszerűtlenné", mert az anyag és energia árváltozásokat nincs módjuk a termelői árakban érvényesíteni. Gazdaságtalanság miatt csökkentik, vagy megszüntetik a termék gyártását. A lakosság ellátásában hiány keletkezik. Szívesen fizetnének érte többet is, csak lehessen kapni. Behozzák külföldről. Az importált termék sokkal drágább, és esetenként meg sem felel a magyar fogyasztási szokásoknak (például mezegazdasági szerárú, füstcső, egyes műszaki szövetek stb.). Az aránytalanságokról A Belkereskedelmi Minisztériumnak kiemelkedő szerepe és felelőssége van a kereskedelmi hálózat fejlesztésében. Talán ezen a területen nyögjük még leginkább a múlt örökségét. A rendkívül szétaprózódott kereskedelmi hálózat sok helyen szinte bénítólag hat a kereskedelem fejlesztésére. Nem tudtunk még mindenben változtatni a felszabadulás előtt kialakult arányokon sem. A felszabadulás után egy ideig az állami lakásépítés és ehhez kapcsolódó ellátó intézmények fejlesztése az ipartelepítéshez kapcsolódott. A lakosság tömörültségével és az idegenforgalmi hatásokkal ma nincs mindig arányban egy-egy terület kereskedelmi hálózatának fejlettsége. Ezeket az aránytalanságokat az ágazati kormányzati szervnek kell céltudatosan kiküszöbölni. Ilyen jellegű tevékenységet folytat is a Belkereskedelmi Minisztérium. Szükséges ezzel kapcsolatban azonban a felelősség nagyobb mértékű kidomborítása, mivel ezen a területen nem mindig elég objektivitással történtek az intézkedések. A kereskedelem fejlesztésére a pénzügyi lehetőségek sem minden esetben ott képződnek, ahol azokra a legnagyobb szükség volna. Olyan statisztikai mérőszámok, mint az ezer lakosra eső kereskedelmivendéglátóipari hálózat négyzetmétere, orientálóak. Egy területi egység kereskedelmi hálózatfejlesztését azonban külön indokolttá teheti az adott területre irányuló és azon áthaladó belés külföldi idegenforgalom. Célszerű figyelembe venni a közlekedési és útviszonyok, és más egyéb hatások következtében a lakosság mozgási irányait és a kereskedelmi egységek ezzel kapcsolatos igénybevételét, de több más egyéb szempontot is. — A kereskedelem és az irányító szervek felelősségével kapcsolatban sajátságos a kereskedelem kettős jellege. A kereskedelmi vállalatok, mint gazdasági egységek, tevékenységük bizonyos részleteivel (kiszerelés, raktározás, áruszállítás stb.) hozzájárulnak a nemzeti jövedelem gyarapításához. Ezért a kereskedelmi vállalatoknál is a jövedelmezőség, a nyereségérdekeltség előtérben áll. — Ugyanakkor a kereskedelmi vállalatoknak a lakosság ellátásában legalább olyan nagy szerepe van, mint az egészségügyi, kulturális, vagy kommunális szolgáltató szerveknek, intézményeknek. Nem lehet persze mechanikusan összevetni ezekkel a kereskedelmi vállalatokat, de szocialista körülmények között a kereskedelem funkciói ezekhez igen közel állnak. A szocializmus gazdasági alaptörvényében megfogalmazódott célnak a szolgálatában tevékenységük jelentős. Itt tehát egy ütközést tapasztalunk (a miniszter elvtárs is beszélt erről) a jövedelmezőségre, nyereségre törekvés és a lakosság ellátása, a fogyasztói érdekvédelem funkciójának gyakorlása között. A társadalmi és a csoportérdek egy sajátos ütközése ez. A minisztériumnak, mint ágazati irányító főhatóságnak ezt az ütközést sokszor konkrét intézkedésekkel kell feloldani. (Utal erre a törvénytervezet is.) Teszi azzal, hogy tilt vagy előir bizonyos áruk forgalmazását, reklámozását stb. Ügy gondolom, a minisztériumnak kissé szélesebben kellene értelmezni ezzel kapcsolatban is a felelősségét. Változtatni kellene azon a szemléleten is, ami helyenként a kereskedelmi vállalatvezetők egy részénél eluralkodik, hogy mivel nem érzik felelősségüket a lakosság ellátásáért, a forgalmazandó cikkek összetételét a minél nagyobb nyereség elérése érdekében alakítják. Ez vezetett az alkoholforgalmazás túlzásaira is, amelyben most — helyesen — a minisztérium eszközölt változtatásokat. Indokolt ilyen fellépés a külterületen — de sokszor még a városok perifériáján — élő lakosság ellátása érdekében. A kereskedők megbecsülése — Utolsó kérdésként a belkereskedelmi dolgozók megbecsülésével kívánok foglalkozni. A miniszter elvtárs beszédében elhangzott elismeréseket, pártunk és kormányzatunk — a kereskedelem dolgozóinak életkörülményeit javító — intézkedéseit ez a nem jelentéktelen számú dolgozó réteg joggal kiérdemelte. Látnunk kell, hogy a kereskedelmi dolgozók munkájának fogyatékosságai nem mindig tőlük maguktól erednek. Közrejátszanak ebben a termelők és a külkereskedők munkájának gyengeségei is. Az ütközések azonban közvetlenül a belkereskedelemben jelentkeznek. A nagyarányú forgalomnövekedéssel és a forgalom szerkezetének változásával nincs arányban a kereskedelem létszámnövekedése, és a kereskedelmi dolgozók szakképzettségének fejlődése. A nagy tapasztalatú, szélesebb szakismeretekkel rendelkező kereskedőgenerációk az utóbbi időszakban, koruknál fogva mind nagyobb számban válnak ki az aktív, folyamatos kereskedelmi munkából. Sok árubeszerzőnek, raktárosnak stb. A generációváltásnál a nők és a fiatalok aránya rohamtempóban nőtt. Ugyanakkor nem tudtunk lépést tartani a jogos igényekkel (sok he'.yen a helyiségfeltételek is akadályozzák ezt), a gépesítés és az árumozgatás egyéb feltételeinek fejlesztés sében. Az ipar és a nagykereskedelem kiszerelő és szállító módszerei se veszik kellően figyelembe a kialakult helyzetet, és igy nagy fizikai megterhelés hárul a többségében nőket foglalkoztató kereskedelmi egységekre. A fluktuációnak több más ok mellett ez is tényezője. Mi, fogyasztók is sokszor a vásárlásnál vezetjük le a bennünk felhalmozódott feszültséget, idegességet. Ennek visszaadása a vevőknek a kereskedelmi dolgozók részéről pedig nem mindig oda van címezve, akik megérdemelnék. Az összes körülmények tehát mind azt indokolják, hogy több megbecsülést adjunk a kereskedelem dolgozóinak. A jogszabályszerkesztők is fordíthattak volna erre nagyobb figyelmet. A törvénytervezet indokolásában se ártott volna néhány mondat ezzel kapcsolatban. Jó, hogy miniszter elvtárs erről beszélt, de a jogszabály-alkalmazók számára maga a törvény szövege és az indoklás adja az eligazítást, a jogszabály szellemét, vonalát illetően. A törvénytervezet a kereskedelmi dolgozók kötelességeit — érthetően — széleskörűen előírja. Szinte az egész jogszabályon végigvonul — á lakossági érdekvédelem mellett — a kereskedelmi dolgozók kötelességeinek hangsúlyozása. Ugyanakkor a kereskedelmi dolgozók érdekeire alig egy-két helyen történik utalás, mint például a 19. §-ban a nyitvatartással kapcsolatban, vagy a 24. §-ban az eladási módszerekkel kapcsolatban. Több helyen kívánkozott volna még, hogy a szerkesztők akár csak egy szóval, vagy fél mondattal utaljanak a kereskedelmi dolgozók védelmére, munkafeltételeinek javítására. így például a 6. §-ban a nagykereskedelem feladatai, nál, a 18. §-ban az áruk csomagolásával kapcsolatban, és még több bekezdésnél. Tisztelt Országgyűlés! — Véleményem szerint az előterjesztett törvényjavaslat apróbb fogyatékosságai ellenére is jó javaslat. Elfogadása után fogja szolgálni célját, és végrehajtása nagyrészt ki fogja elégíteni a köz. véleményünk várakozását. Ezért a javaslatot elfogadom, és a tisztelt országgyűlésnek jól képzett szakembert átvit- elfogadásra ajánlom — montek ipari vállalatokhoz, vagy dotta befejezésül dr. Komómás gazdálkodó egységekhez csin Mihály. Inferpelláciok Petrovics Emil Kossuthdíjas zeneszerző (Budapest. 16. vk.) a Zeneakadémia régi otthona eredeti funkciójának visszaállításáért interpellált a kulturális és a külkereskedelmi miniszterhez. Szerinte lehetőség nyílik arra. hogy a magyar zenei élet visszakapja a 30 évvel ezelőtt elvesztett tantermeket, és a 250— 300 személves hangversenytermet — Liszt Ferenc. Erkel Fe-enc tanításának. Bartók Béla első hangversenyének hailékait. Pozsoay Imre kulturális miniszter válaszolt. Bíró József külkereskedelmi miniszter véleményét is kifejezve, előrebocsátotta, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium a legnagyobb megértést tanú-: sítja a kéréssel szemben. Arra törekszik — mondotta a kulturális miniszter —. hogy tárgyalásokat kezdjen a volt Zeneakadémia Népköztársaság úti épületének visszaszerzéséről. A miniszteri választ az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. \ kedvezményes MÁV-utazási igazolvány érvényesítésének egyszerűsítése ügvében interpellált a közlekedés- és postaügyi miniszterhez Káli Ferenc (Fejér m.. 13. vk.) gimnáziumi igazgatóhelyettes. Elmondotta: több mint egymillió arcképes igazolványt két hónapon át száz dolgozó érvényesít, fölösleges eljárással. Tautz János (Pest m., 22. vk.) az IBUSZ nyugalmazott vezérigazgatója a főváros környéki községek telefonellátásának javítása érdekében interpellált a közlekedésés postaügyi miniszterhez. Pullai Árpád elmondta: az interpelláló választókerületében az országos átlagnál kedvezőbb a helyzet. A kisebb településeken — így a Budapest környéki agglomerációban is — ebben az ötéves tervben csak kisebb javulás várható. Megnyugtatóan csak a VI. ötéves terv közenére, 1983-ra tudnak gondoskodni a kisközségek elavult, rozoga hálózatának modernizálásáról. A miniszteri választ az interpelláló képviselő és az országgyűlés .tudomásul vette. I