Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

15 Vasárnap, 1978. március 19. WWímlBErz mi Avm. Az ötödik kerék N

em késtünk el a megbeszélésről, pedig megállásra kényszerültünk. Útközben ugyanis egy mellékúton a bal hátsó kerék szöget szedett fel. Am Laci nekiállt a kerékcserének, negyed óra múlva már újra faltuk a kilométereket. Ekkor jutott eszembe a régi szólásmondás, amit a fölösleges, a másokat is csak hátráltató, Zavaró emberre mondott a régi idők magyarja: „amolyan ötödik kerék". Ezzel a szólással Illették azokat az egyébként barátokat, barátnőket, akik a meghitten sétálgató párocskához csatlakoztak zavaró harmadiknak, azokat, akik téblábolásukkal feltartottak másokat a munkában, egyszóval, akik az adott helyen vagy helyzetben zavaróan feleslegesek voltak, mint a négy kerekű lovas kocsihoz kötözött szükségtelen ötödik kerék. Nem is tudom, miért mondta a pótkerékre Laci, hogy az ötödik, talán mert változóban van a kifejezés tartalma. Mindennapjainkban többnyire az előrehaladáshoz szükséges alapokról, az elengedhetetlen feltételekről, vagy ha tetszik a négy kerékről beszélünk. De ki ne tudná, hogy az alapokon kivül szükségünk van más biztonságot nyújtó, gondos felkészültséget mutató tartozékokra is. Téved az aZ ember, aki például úgy véli, hogy saját útján, egyéni céljai eléréséhez elegendőek a feltétlenül megkövetelt alapok. A fiatal szakmunkás például, aki megszerezte szakmunkás-bizonyítványát, még éppen csak az alapokkal rendelkezik. De ha nem szerez hozzá megfelelő gyakorlatot is, ha nem képezi folytonosan tovább magát, úgy lassan halad majd saját útján. Ha el is Indult rajta, hamar megelőzik mások, olyanok, akik gyakorlati tudásukon kívül még egyéb tanulmányokat ls folytattak, akik a világból szoros ízakmájukon túlmenően mást is, többet is látnak, akik egyéb irányú tapasztalatukat a maguk területén ls hasznosítani képesek. Az orvos még ugyancsak kezdő, ha csak a diplomáját tartja a kezében Eredményes gyógyító munkát csak akkor tud majd folytatni, ha szükséges ötödik kerékként állandóan figyelemmel kíséri tudományának fejlődését, ha újra és újra tanul. Ha keresi az új módszereket, ha olvassa a szakirodalmat. De sorolhatnám tovább a példákat az éiet más területeire is, ahol nélkülözhetetlen nz a bizonyos plusz A gazdasági vezetőnek például bármennyire is megvan a szakmai tudása, ha nem ismeri az ország gazdasági terveiről a szakterületére vonatkozó összes feladatot, vagy nem látja át világosan a politikai-társadalmi célkitűzéseket, azok miértjét — nem lesz igazi vezetője a reá bízott közösségnek. A tanár, ha csak annyit tud, amenynyit a tananyag ír elő, könnyen defektet kaohat diákjainak egyegy fogas kérdése következtében. Nélkülözhetetlen ötödik kereke tehát mindenki szekerének a folyamatos önképzés, a tanulás, a tájékozottság. Van, akinek a biztos haladáshoz nyelveket kell tanulnia, van, akinek olvasnia, művelődnie kell megállás nélkül. Mert autót vezetni nehéz és felelősségteljes dolog. Még akkor is, ha csak egyedül ülünk a kocsiban. A közösség, a társadalom tigyanis, nem alacsony sebességgel akar előbbre jutni célkitűzéseihez. Pontos útjelző táblákkal szabályozza a tempót és a magánautósoknak ehhez a tempóhoz kell Igazodniuk. Igen, vannak olyan útszakaszok is, ahol sebességkorlátozást Írnak elő a táblák. Ilyenkor hasznos, ha egységesen, minden gépkocsivezető csökkenti a sebességet. Vannak előzési tilalmak is, s aki ott mégis előz, olyan akadályba ütközhet, ahol mind a négy kereke kipukkad. Akkor pedig hiába van egy ötödik kerék birtokában, mégis az út szélére kényszerül. A társadalmi fejlődés útján keletkezhetnek dugók is. Tudjuk, sokszor előre látjuk, hol lesznek nz akadályok. Am ezek az akadályok — ha nem rendelkezik a biztonságot nyújtó tartalékokkal — megviselhetik a közös autót is. Mi lehet e közö3 autó szükséges tartalékalkatrésze? Mindenekelőtt a tervezés, az előrelátás. És a helyesen meghatározott sebesség mértéke. Méghozzá olyan sebességé, amelyet minden autó egyaránt tartani képes. Hogy ne nagyon legyenek olyan gépkocsik, amelyek túlzottan előrehaladhatnának, míg másokat a nagy lemaradás veszélye fenyeget. Ilyen alapvető szükséglet az ésszerű takarékosság, vagy a törvények, a rendeletek, A biztonságos előrehaladást szolgálják még azok a törvények is, amelyek az egyes autósok haladásának gátjait képviselik. És azok ls, amelyek a mellékutakra való letérést tiltják. Nélkülözhetetlen alkatrésze a barátság, az együttműködés mozgatói ls, azok, amelyek más autósok biztonságos haladását is segítik, olyanokét, akik ügyanoda igyekeznek, ahová ml. Ide sorolhatjuk még az új gépkocsivezetőkről, az utánpótlásról való gondoskodást ls ugyanúgy, mint a meglevő akadályok felszámolásának akaratát, igyekezetét. És még egy, de talán a legfontosabb: tudni, hová megyünk és akarni eljutni oda. Másokat ls biztatni, meggyőzni arról, hogy a fejlődés útján ez az egyedüli helyes iráhy. Elhivatottsággal vállalni az út nehézségeit, vállalni az akadályok okozta gondokkal való küzdelmet, segíteni a többi arra haladónak és megakadályozni azokat, akik lassítani akarják a többség tempóját, vagy azokat, akik visszafelé akarnak fordülni az útról. A jószándék, az akarat, a politikai hitvallás kerekei ezek. A gépkocsinál az ötödik kereket pótkeréknek ls nevezzük. Ám az egyes emberek és a társadalom haladásához szükséges tartalékkerék nem pótalkatrész, nem kerekeket helyettesítő mankó. Hanem elengedhetetlen, szerves hozzátartozója kocsinknak. Szükséglet az, az emberi társadalmi haladás nélkülözhetetlen része. MÉRŐ MIKLÓS R

úzsán, a 487. számú tanyán a napokban töltötte be századik életévét Katona József. Milyen mély az emlékezés kútja, hogyan pergeti napjait száz esztendő tanuja — erre voltam kíváncsi, amikor meglátogattam. . Régen ismerősök vagyunk. Tizenegynéhány évvel ezelőtt kerestem föl' legelőbb és Rúzsán jártomban azóta is volt néhány találkozásunk. A két ablakszemmel a szegedi útra néző, hosszú, nádtetős, ereszetes tanyaház helyén most ikerablakos, sátortetős ház fogad, csak a nádteteje s istállóról, a hombárról, a tágas semlyéken megülő öreg eperfákról vélem, hogy jó helyen járok. Unokájával és unokavejével él együtt, ők építették a három szobás, új bútorokkal berendezett családi házat. Elődei harmadíziglen a közeli csorvai Öregaoron laktak, ahol már a múlt század derekán sűrűn sorjáztak az örökföldes gazdák tanyái. A Környéken: Rúzsajáráson, Átokházán azonban még több tízezer holdas puszta terpeszkedett. <— Szabadkáig járás volt minden — emlékezik az öreg Katona József. — Ha Szabadkára mön. tünk. csak Oátaarokban (a mai Ásotthalom községtől délre) bírtunk házat látni, Nem látott egyebet az embör mint a pusztát A sűrűn benépesült Csórván Szeged városa 1855-ben épített iskolát. 1888 őszén, amikor Katona József az ötödik elemitjárta, 161 tanulót írattak be az egy tantermes csorvai iskolába, — Annyian voltunk, amennyi gyerök csak betért. Ahogy az ajtót benyitották, ott volt ft tábla, aztán mindenütt gyerök. olyan lócapadokon. De csak télen lehetett Iskolába menni, addig jószágot legeltettünk. Kedves, ahogyan egykori tanítóira emlékezik: — Mikor beírattak, Blte Pál volt a tanítóm, azután lett Nyári Lukács. A Lukács tanító keze alól szabadultam... Mikor járt előtzör a Városon? — Abban az Időben, mikor hét-nyolc évesek voltunk, elvittek bennünket kocsipásztornak. Száz beszegett esztendő Mert ha a városon valahol otthagyták a kocsit, mire visszaértek, elvitték a takarókat a lovakról. Hova jártak gyakrabban placozni? Szabadkára. Ott az apró jószágnak volt jó piaca. Tudja, ott volt az angol asszony. Az szödte a pulykát, hízott ludat meg a csirkét. Mikor jött, le se kellett pakolni, mindent összeszedett, nrnlt csak meg bírt venni. A pulykát Luca tájon kezdte szödnl. Ha jó hidegek jártak, akkor öt krajcárral többet adott kilójáért, csak vigyék. Hogyan telt a legényélete? — Nem fogtam korán a legénykedéshez, 18—10 éves voltam, amikor a bálba elmehettem. Volt egy bátyám, ó hamar összekapta magát, otthagyott a háznál és nekem kellett a jószárrtalán fehtuccolt fazonú / frizurája ós makacs arcvonása, vagy, mert a szülei fiút akartak volna helyette, elég az hozzá, hogy Andreát otthon és a házban mindenki Andrisnak szólította. ( — Andriskám, ülj le már tanulni! Andriskám, hány órát gyakoroltál ma a zongorán? Andriskám, siess, mert elkésel a német óráróll Andriskám, lelkem, csipkedd magad, mert lekésel a röplabdaedzésről! Andriskám igy, Andriskám úgy — hallatszott ki tőlük a váltakozó szöveg és visszhangzott a lépcsőház. S Andris ilyenkor elnémult, azaz leült tanulni, netán dühösen belecsapott a zongora bltlenytyűibe, vagy menet közben öltözködve szaladt, rohant, viharzott el edzeni, avagy németül szavalta az „Anyám tyúk)á"-t a négy emeleten át és végig az utcán, amig elért a különórás német tanárig. Hogy Andrisnak mikor tellett az idejéből alvásra és játékra, azt a lépcsőházból nem látták a lakók. Én sem, aki pedig úgy összehaverkodtam vele, hogy ünnepélyesen és négyszemközt kijelentettem neki: — Andrisom, amennyiben és amikor kiteszik a szűröd otthon, mert nem engednek gyereknek lenni, pedig még tiAndris zenhárom évesen is az vagy, akkor hozd a cuccod, mert nálunk korodhoz mérten gyerek lehetsz még. Az én lányom és két fiam helye úgyis üres, kirepültek már a fészekből. — Kezet adsz rá, hogy be» fogadsz magatokhoz? — kérdezte elszántan. — Nesze, csapj bele! Hát ilyen haverom nekem Andris, aki bizalmaskodva rögtön kifejtette, hogy tudom-e." — Az anya azért van — fogta le a hangját —, hogy a gyerekre főzzön, mosson, takarítson, ruházza, noszogassa mindenféle tanulásra, és ha kell, apró füllentésekkel elterelje az apa figyelmét a gyerek bizonyos csínytevéseiről. Tudnivaló. — tette hozzá —: az apa azért van, hogy legyen, aki a gyereket megpofozza és legyen, akivel a gyerek Összeveszik. S végül tudnivaló, hogy a gyerek mindkettőjüket unja — szegte be mondókáját és várakozva rámszegezte tekintetét. — Hát... Hát... — hüledeztem egy pillanatra — talán ...ha mégis... netán... avagy... mivel... ha... ugyebár... Andrisom, tudod... — kerülgettem a szavakat, mint macska a forró kását, de szerencsémre a bizonytalanságomba csjpoit: — Csalt tudnának egyetlen példát is arra nézve, hogy nem voltam eddig minden tantárgyból szln.isz.a ö.ös, pedig már hetedikes vagyok — húzta ki magát. — Késtem-e el egyszer is a német óráról, vagy az edzésről? Elmaradtam egyszer is a konzervatóriumi órákról? No látod! — igazolta magát a hallgatásommal, majd így folytatta: — Tudod-e, hogy nemsokára Pesten szerepelek a Fészek-klubban a konzistákkal? Te felkísérnél, ha nálatok laknék? — Fel. — No, látod, ök meg azt mondják — bökött az ajtójuk f elé —, hogy éppen akkor nem érnek rá. De figyelj csak! Ha nálatok laknék és minden dolgom elvégzem, mint eddig, akkor te megengeded, hogy néha-olykor a ház elölt dumálva fiázzam is egy kicsit? — Nem, Andriskám, azt már nem. A lányomnak sem engedtem meg ilyen idős korában. Ráérsz még vele — szabadkoztam, de ö faképnél hagyott méltatlankodva: — Akkor viszont maradok és itthon szenvedek tovább. Szia, te betonfej! — nyújtotta ki rám a nyelvét. LÖDI FERENC RÉVÉSZ NAPSUGAR: FÜVEK gokat legeltetni, bekötni az istállóba. Később eljártunk bálázni Atokházára, Királyhalmára, Lengyelbe is. Ha a nap lement, a lányok már indultak haza, mert ha besötétedett, akkor már söprünyéllel fogadta őket az anyjuk... 1004-ben apja elhalt, s miután nős bátyja elköltözött a háztól, fiatalon nyakába szakadt a gazdálkodás terhe. Apja öregcsorván 72 lánc (vagyis magyar hold) , örökföldet és 20 katasztrális hold rúzsajárási városi bérletet hagyott hátra. 1010-ben osztozkodtak, s a nyolc testvérnek 9—9 lánc örökföld jutott. Akkorra már Kis gazda József — ez a melléknév ragadt rajta, megkülönböztetésül a kiterjedt Katona-nemzetség más sarjaitól — házasságot kötött a szintén szegedi földi, Lengyelkápolnáról való Berta Juliannával. Három gyermekük született, de kettő kicsi korában meghalt. Később Szilveszter fia maradt az öreg tanyán és Katona József — ritka vállalkozó kedvvel — már hatvanadik évén túl új tanyát vásárolt. Attól fogva a mai tanyán 13 lánc jó minőségű, barnás homokföldön gazdálkodott. A föld, a jószágállomány adott dolgot, de biztosította is a család szükségletelt. Nélkülöznie sosem kellett. Amikor arról kérdem, mlvol foglalkozott szívesebben: földmunkával vagy a jószágokkal, nem tud választani. — Szerettem én a mind a kettőt, nem fogott kl rajtam egyik se. Volt hét zsákos földem a Járáson, olyan buckás homok. A gödröket magam bekublkoltam. Halasi földön volt egy gazdának „högyhúzó eké"-je, elhozta, két jó erős ökröt elé fogtam, azokkal húztam el a partot. Talán akad, amire száz esztendeje ormáról különösen szívesen emlékezik vissza? Kutat, kutat emlékei tarisznyájában a kishajlott hátú ember, de igazán emlékezetes élményeket nem sorol elő. Bő termésű esztendőt említ — 1908-ban volt —, meg azt, amikor fiatalkorában a fogadott napszámosokkal együtt kaszált. Emlékmorzsákból rakosgatom össze, hogy bizony nagyon szeretett piacra járni. Éjféltájon indult a csorvai tanyáról és teherrel megrakottan Jó hétórás kocsizás után ért be a szegedi piacra. Micsoda megkönnyebbülést hozhatott nekik, mikor 1926-ban megépült a szeged—alsótanyai kisvasúti Azután felesége, piacozott, éveken át minden héten két garaboly portékát — túrót, tejfölt, tojást, csirkét — vitt az egykori Rudolf téri piacra. Kocsizó, jövő-menő ember gyakran a pohár fenekére néz. Katona József, a maga mondása szerint ebben mértékletes volt: — Engem nem látott senki megrészegedni. Ha a kocsmában ettem egy porciót, ittam egy pohár bort, én tudtam az utat hazafelé. Möntem. Amikor a kisparaszti táblákat közös gazdaságba egyesítették, már 82 éves múlt. — Mögnyugdílaztak. Kaptam 260 forint nyugdijat. — S hozzáteszi: Most már 808 forintra haladt. Évekkel ezelőtt még kapálgatott a tanya háta mögötti szőlőben, ügyelt a gyepen legelésző állatokra, botjára támaszkodva beballagott a közeli faluba egyegy pohár sörre meg a flatalabbakkal egy kis beszélgetésre. Ma már rövidebbre-rövidebbre szabja az utat. De hiányt nem szenved semmiben, mert unokája, Bata Istvánné és családja szerető gondviseléssel veszi körül. A rúzsai tanyavilág nagyidejfi öregei lassan elmaradoztak mellőle, még nem vált társtalanná. Hiszen a honismereti szakkör tagjai, a rokonok, ismerősök számontartják és gyakran fölkeresik. Nem történt nagy dolog, csak egy ember, egy homoki kisparaszt a századik esztendőt beszegte. A falu kis ünnepségen köszönti öreg Katona Józsefet. Rúzsa néoe a maga múltját, a sívóhomokot kultúrtájjá szelídítő kisparaszt elődök — a Katonák, Ktspéterek. Ábrahámok, Eődiek. Tanácsok — dolgos nemzedékeit becsüli meg általa. JUHÁSZ ANIAI