Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-18 / 66. szám

2 Szombat, 1978. március IS. Á hanghatáron Fényképezés lézerfénnyel A mindennapi életben ismeretes fényképezési technika hagyományos fényforrások alkalmazásával a tárgyak kétdimenziós képét rögzíti fényérzékeny anyagokon, képalkotó lencse segítségével. A holográfia elnevezés egy új, két lépésből álló fényképezési eljárást takar, amellyel, lézer fényforrás segítségével, lencse nélkül, a tárgyak háromdimenziós, a valóságot tökéletesen utánzó képet lehet előállítani. A holográfiai eljárás első lépésében, képletesen mondva, magukat a tárgyról visszaverődő lézer fényhullámokat fagyasztják be a íényképezőlemezen, s ezzel elkészítik a fényképezendő tárgy hologramját. A hologram hasonló módon megfelel a közönséges fényképezés filmnegatívjának. azonban a normál negatívtól erősen különbözik: a hologram látszólag teljesen szabálytalanul váltakozó sötét és világos foltokból áll. A holográfiai eljárás második lépésében a kétdimenziós , hologramban rögzített „zajszerű" információból a tárgy háromdimenziós képét lehet rekonstruálni. Ha az eredeti lézer fényforrással megvilágítják a hologramot. „kiszabadulnak" a fényképezőlemezbe befagyasztott fényhullámok, s ekkor a hologramba, mint egy ablakba belenézve, látható az eredtl tárgy a maga háromdimenziós valóságában. A holográfiai eljárás azon alapszik, hogy a hologram segítségével olyan fényhullámokat állítunk elő, amelyek azonosak azokkal a fényhullámokkal, amelyek a tárgy megvilágításakor a tárgyról visszaverődtek. A lencse nélküli fényképezés azaz a holográfia elvét Gábor Dénes magyar származású fizikus fedezte fel. kísérletezésének célja tulajdonképpen az elektronmikroszkóp tökéletesítése volt Azóta a módszert finomították, és ma már sokféle gyakorlati vizsgálatra alkalmas. Ezek közül érdekesek azok a felvételek, amelyeket a bűnüldözés során a kriminalisztikai szakemberek készítenek. Képeinken: 1. Egy cipő lenyomatának a holográfiás képe. — 2. A lézerkamera láthatóvá teszi a padlón a tettes lépteit Szemüveg helyett Kevesen tudják, hogy a keret nélküli szemüveg, a kontaktlencse alkalmazásában hazánk úttörő volt. A kontaktkagyló első példányai 1868 óta ismertek, de készítésének technikai nehézségei miatt ezek még nem terjedhettek el. 1922-ben a jenai Zeiss-gyár nagyobb választékú kontaktüvegsorozatot hozott piacra. hogy rendelését megkönnyítse. Az igazi előrelépést 1939-ban a polimetilmetakrilátból készült, törhetetlen műanyag kagylók bevezetése jelentette: ez a műanyag néhány év alatt kiszorította az üveget. Kitűnő feldolgozhatósága tette lehetővé 1948-ban egy újabb változatának. a korneális kontaktlencsének. vagyis mai formájának a megszületését. Rájöttek ugyanis, hogy ha a kontaktkagylónak csak a középső, optikai részét helyezik a szaruhártyára, e kis lencse magában is jól megtapad, s viselése sem különösebben zavaró. Az eltelt három évtized alatt a kontaktlencse elve lényegében nem változott, de jobb hordhatóságát számos új megoldás elősegítette. Felismerték, hogy a lencse annál jobban viselhető, minél kevésbé akadályozza a szaruhártya oxigénellátását. Az akrilát anyag az oxigént nem ereszti át, de a lencse belső görbületének megfelelő kiképzésével meg lehet valósítani az általa takart szaruhártyarész légzését. Az ilyen lencse nem tapad szorosan, hanem vékony könnyhártyán úszik, s mivel pislogáskor folyamatosan cserélődik alatta a könnyréteg, 10— 16 órán keresztül viselhető. A hatvanas években új lencseanyagot fedeztek fel, a hldroxietil-metakrilátot. Ez az egyébként szilárd anyag élettani sóoldatba helyezve megduzzad, folyadékot szív magába és puhává válik. A belőle készült lencse a szemre helyezve csaknem érezhetetlen. Hátránya, hogy ezt is napont le kell venni a szemről. Egy amerikai kutatócsoport kidolgozta a cellulóz-acetatbutirátot, amely egyesíti magában a kemény és a lágy lencse tulajdonságait. Ugyancsak újdonság a szilikonkaucsuk lencse, amely talán hosszabb ideig tartó viselést tesz majd lehetővé. A kontaktlencse rohamos fejlődése valószínűsíti, hogy viselése néhány éven belül minden, állandóan szemüveget viselő részére lehetővé válik. És akik olvasó és távolba látó szemüveget viselnek. azok részére is kísérleteznek a bifokális kontaktlencsével, bár ennek a megszokása — legalább is jelenleg — nagyobb nehézséggel jár. gyobb üres felület nem marad. A spárga föltekerésére két mód kínálkozik: az első esetben fölfüggesztjük a léggömböt és a spárgát rátekerjük, a második esetben két kezünk közé fogva a luftballont. igyekezzünk minél gyorsabban forgatni (úgy. hogy a spárga a gömb minden pontját egyenletesen fed jel. A ragasztó száradására hagyjunk legalább másfél napot. Ezután a léggömböt leeresztjük és kihúzzuk az immár kemény, szilárd burából. Vágással tetszés szerinti nyílást készíthetünk rajta az elektromos szerelvényeknek. Csáky Ida Különös lámpaburák A hangulatos szobabelsők klMakításánál jelentős szerep jut a világítótesteknek. A készen kapható lámpák legtöbbje megfelel a világítási célnak, de szériajellegénél fogva nehezebben szolgálja az otthon barátságos jellegét. Vállalkozó kedvű, barkácsolni szerető olvasóinknak ezért néhány, munkaigényes, de egyszerű technikával elkészíthető lámpaburát ajánlunk. Az elsőnek említett büra alapanyaga kissé szokatlan: parafadugó. Az amúgy talán hulladékba kerülő dugó olcsó és megmunkálása is könnyű. A belőle készíthető félgömb vagy háromnegyed gömb alakot mintázó lám. pabura igen eredeti hatású. Ha türelemmel, szépen illesztjük egymás mellé, még az iparművészeti alkotásokkal is fölveheti a versenyt. Miután n parafadugó mérete nem nagy. vásárolnunk kell belőle pár száz darabot, vagy kicsit elhalasztva a kivitelezést, össze kell gyűjteni nagyobb mennyiséget. A lámpabura csak akkor lesz szép. szabályos gömb alakú, ha a dugók egyforma nagyságúak. Gömb alakba való elrendezésüket a dugók külső alakja teszi lehetővé. mely minden esetben enyhén kúpos. A parafadugókon kívül szerezzünk be technokol rapidot esetleg palma rekord ragasztót, valamint a dugók átmérőjénél legalább 3—4 milliméterrel kisebb keresztmetszetű fúrófejet Érdekes fényáteresztő és hangulatos árnyékot vető lesz a Iámon, ha a dugókat tengelyvonaluk mentén átfúrjuk. Ezután nekiláthatunk a bura elkészítésének. Először kirakjuk a bura kezdő körét oly módon, hogy a dugókat szorosan egymás mellé illesztjük, ebből megláthatjuk. mekkora lesz majd a bura. Következő lépésben az egymáshoz illeszkedő felületeket bekenjük ragasztóval, ehhez a művelethez használjunk pálcikát vagy ecsetet Várjuk meg. amíg egy-egy összeillesztett szakasz megköt A körkörösen egymás fölé helyezett parafák lassan kiadnak egy félgömböt már ez az alakzat is esztétikus. a lámpakörtét is eltakarja, de ha kedvünk van. folytathatjuk a műveletet, immár a kezdőkörtől lefelé. A háromnegyed gömbnyi burába alulról helyezzük el az elektromos szerelvényt (zsinór, foglalat, izzó), a zsinór, mellyel a függesztést is megoldjuk, legyen kör keresztmetszetű vezeték. A másik, kissé bohókásabb világítótest a spárgabura. Első olvasásra tán merész állításnak tűnik. hogy akár a színes müraffia. akár a szőnyegfonal, esetleg vékony spárga is alkalmas lehet lámpabura készítésére. Természetesen. itt is nagy szerep Jut a ragasztónak. Ez esetben a vízben oldható tapétaragasztónak — mert ezen keresztülhúzva válik alkalmassá a spárga a föltekerésre —. valamint egy hibátlan léggömbnek. A léggömböt felfújjuk és leheletfinoman átkenjük babaolajjal, majd az előkészitett ragasztón áthúzott spárgát körkörösen addig tekerjük a léggömbre, míg azon egy-két négyaetcentiméternói na1976 elejétől menetrendszerűen közlekednek az angol—francia fejlesztésű, Concorde típusú szuperszonikus utasszállító gépek. 1977 elején pedig a szovjet TU— 144 típusú szuperszonikus utasszállító repülőgéppel az Aeroflot is megindította menetrendszerű járatait. Közel 20 évvel a sugárhajtású utasszállító repülőgépek forgalomba állítását követően tehát a polgári repülés újabb, jelentős állomásához érkezett. A Szovjetunióban a szuperszonikus utasszállító repülőgép ki. fejlesztése 1963-ban kezdődött. A tervezés megkezdésétől a prototípus legyártásáig hosszú idő telt el, hiszen az újszerű feladat, a merőben új konstrukciós megoldások. a fokozott felelősség miatt mintegy tízszer annyi kísérletet hajtottak végre, mint az egyéb repülőgépek kifejlesztése során. 1968. december 31-én volt az első repülés napja. A gép a hang terjedési sebességét először 1969. június 5-én lépte át. Ezt követően fokozottan növelték a sebességet, 1970. májusában már a hangsebesség kétszeresével, majd a számított utazómagasságon, a tervezett sebességgel folytatták az előírt berepüléseket A voronyezsi repülőgépgyár hatemeletes magasságú szerelőcsarnokában sorozatban készülő szuperszonikus óriás gép törzse közel kör keresztmetszetű. A törzs mellső részén levő pilótafülkében foglal helyet a három főből álló személyzet. A főpilóta egyben a halózó távirász is, a másodpilóta pedig a navigátor. A személyzet harmadik tagja a hajózó szerelő, 6 ellenőrzi a tüzelőanyag-rendszer. a jégtelenítő berendezés, a kondicionálóberendezés, valamint a hajtóművek működését. A kis számú hajózó személyzet a gépfedélzeti irányító és ellenőrző berendezések, továbbá a navigációs berendezések magas fokú automatizálásának az eredménye. A biztonság fokozására a legfontosabb fedélzeti berendezéseket. műszereket, rendszereket megkettőzték. A törzs középső részén helyezkedik el a 42 méter hosszú utasfülke, amelynek korszerű légkondicionáló berendezése az utasok számára kellemes légköri teremt (18—25 Celsius-fok). Különösen korszerű az utastér hangszigetelése. Bár a gép alapvető szerkezeti anyagaként az alumíniumötvöze-. teket használják, a nagy mechanikai és hőigénybevételnek kitett alkatrészek titánötvözetböl készültek. A törzs és a delta szárny középső része alatt, egymás mellett helyezték el a repülőgépet hajtó, négy darab Kuznyecov Nk —144 típusú, nagy tolóerejű, kétáramú. utánégős gázturbinás sugárhaj tóműveket. Akkumulátorok gyorstöltése A villamos autók jövőbeni elterjedését hirdető szakemberek feltételezik. hogy e járművek áramforrásait, az akkumulátorokat ugyanúgy cserélni lehet majd a benzinkutaknál, mint ahogy manapság tankol az ember. Természetesen a lemerült telepeket azonnal fel kell majd tölteni, hogy minél előbb újra használhatók legyenek. Ez azt jelenti, hogy a csereállomásoknak (benzinkutaknak) be kell rendezkedniük a tömegesen érkező akkumulátorok minél gyorsabb feltöltésére. A hálózati csatlakozású töltőberendezések fejlesztői eddig inkább az egyedi használatú készülékek méreteinek csökkentésére, azok elektronizálására törekedtek, mintsem a tömeges töltés igényeinek kielégítésére. Időközben azonban már elkészültek olyan nagyipari töltőberendezések is. amelyek mind a benzinkutak, mind a javítóüzemek és indítószolgálatok jó hasznát vehetik majd. A korszerű, automatikus gyorstöltő berendezés működhet normál töltőként 16, gyorstöltőként 80, és indítótelepként 400 amper körüli teljesítménnyel. Gyorstöltőként való alkalmazásakor a beépített elektronlka cellánként 2,4 voltot biztosit, a töltőáram pedig a 40 és 80 amper közötti intervallumban állítható be. A töltési folyamatot egy elektronika ..vigyázza", azaz lekapcsol a töltés befejezésekor. így túltöltés nem fordulhat elő. A folyamatot egyébként jelzőizzó és árammérő segítségével figyelemmel lehet kísérni. A készülékkel fordított polaritással való. töltés lehetetlen, mert az automatika bármilyen polaritásé csatlakoztatás esetén helyes irányú (polaritásul töltőáramot biztosít. Megoldott az áramütés és rövidzárlat elleni védelem is, ugyanis csak akkor kerülhet feszültség alá a két töltővezeték. ha kapcsaira az akkumulátor már csatlakoztatva van.