Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-16 / 64. szám

Csűt3rt8k, 1978. március 16. 7 Brigádélat „Becsüljük egymást" Ötszáznál biztosan többet, ezernél talán kevesebbet la­poztam végig... Olvastam, olvasgattam a brigádnapló­kat; tényeket, elismert mun­kasikereket láttam bennük regisztrálva — legtöbbször 6emmi többet. Sokszor elgondoltam: mitől válik közösen dolgozó em­berekből valóban közösség? Öröm volt, hogy nemrégi­ben találkoztam egy igazi közösséggel. Naplójuk első oldaláról idézek: „Megkezdődtek a brigád­szervezések. A mi brigádunk is most alakult, megtartot­tuk az első brigádértekezle­tet és megbeszéltük, hogy mit vállaljunk. öten va­gyunk, minden tag kapott feladatot Döntöttünk a bri­gád nevéről is. Egyhangúlag a Vörös Csillag nevet vá­lasztottuk; ötágú a csillag, s öt asszony dolgozik a bri­gádban. öt asszony — a csil­lag öt ága." — Vörös Istvánnét kere­sem. — Nézzen csak oda. Ott, a szalagon, az az asszony. Ki­magaslik a többiek közül! — Kimagaslik? — kérde­zek vissza. — Miben? — Mindenben. Vörös Istvánné, a vezető­je az öt asszonyból álló, egymás mellett munkában, magánéletben, jóban-rossz­ban kitartó kollektíva veze­tője. Az üzemvezetőjük, Balato­ni József mondja róluk: — Vállalták, hogy betanít­ják az új dolgozókat. Nem kis dolog ez. A csontozás ügyességet, szakértelmet igénylő munka. Tulajdon­képpen a késztermék, a hí­res szegedi szalámi minősé­ge múlik rajta. Kezdetben bizony fogni kell a betanuló dolgozó kezét, és nemcsak jelképes értelemben. — Tudom, hogy nehezet kérdezek. Tudná-e őket egyetlen mondattal jelle­mezni? Az üzemvezető elmosolyo­dik: — Nem. Nehéz volna. Csak annyit mondok: velük már egy-egy szemvillanásból is megértjük egymást. * A brigádvezető a naplóba ragasztott képeket mutatja. Üj tagjuk van, Csonka Já­nosné. — És Dávid Istvánné? — Az ő neve is benne van a naplóban, óm Dá­vidné egy időre tiszteletbeli brigádtaggá változott. — Tiszteletbelivé? — Megszületett a Dávid családban a második gyerek, vele van otthon. — Ezért a tisztelet? — Asszonyok vagyunk, tudjuk, mi az: szülni. Ezért is a tisztelet. Persze az, hogy . tiszteletbeli tag lett, az azt is jelenti, hogy visszavárjuk. Patkó Sándorné képére té­ved a tekintete. — Mancus nem jön többé — mondja szomorúan. — Be­teg. Nemrégiben volt bent leszámolni, leszázalékolták. Egy éve már, hogy megbete­fóliából Évről évre alakul, változik, szépül a József Attila Tu­dományegyetem űjszegedi botanikus kertje. Nemrégiben az ázsiai, ausztráliai, dél-amerikai és mediterrán pálmákat költöztették új helyre. Különleges szerkezetű, közel 9 mé­ter magas fóliaházat építettek a pálmáknak. Ezzel már há­rom nagy méretű fóliaházban találhatók a melegkedvelő növények. gedett. Nagyon remélte, hogy felgyógyul, hittük mi is, de sajnos nem így történt. Nézegetjük a brigádnaplót. „Patkóné még mindig be­teg. A brigád úgy határo­zott, hogy közösen megláto­gatjuk. Mentünk is mind­annyian. Vigasztaltuk, biz­tattuk, hogy ne keseredjen el, mert azt mondta, hogy nagyon hiányzik neki a kö­zösség." • Amikor a brigád megala­kult, abban a hónapban Pat­kó Sándorné teljesített a legtöbbet, 127 százalékot. A bejegyzések egyszerű, emberi hangja méghato. ixe.ii mindennapi brigádnapló az övék. Bizonyságul csak két idézet: „Kellemes karácsonyt és sikerekben, boldogságban gazdag új évet kíván Tápé­ról a II/B osztály." (A brigád tagjai közül hár­man Tápén laknak. Valami­kor a népi együttesben tán­coltak. Laczi Mihályné 1951­ben a berlini Világ Ifjúsági Találkozón is részt vett. Vö­rös Istvánné ma is tagja a „világ közepe" Röpülj páva körének. A Vörös Csillag brigád patronálja a tápéi is­kolát.) És nemcsak ezzel a kor­osztállyal törődnek. „Meglátogattuk karácsony előtt a nyugdíjas Magdi né­nit és Vígh nénit. Egy kis édességet és főleg szeretetet vittünk." * A művezetőjük mondja ró­luk: — Motorjai a munkának, élesztői a vállalati közélet­nek, s ami fontos még: el­viszik a gyár brigádjainak jó hírét a városba is. Eljár­nak a Juhász Gyula Műve­lődési Központba, a brigád­klubba és a nők klubjába. Tanulnak. A brigádvezető marxista középiskolába jár. Engem mégsem ez raga­dott meg. Hanem sokkal in­kább a következő bejegyzés: „Huszonhatodikára, Anna­napjára nagy meglepetést szerveztünk a brigád Anci­jának. Váratlanul toppan­tunk be hozzá felköszönteni. Sírt örömében. Azt sem tud­ta, hogy mivel vendégeljen meg bennünket." A brigádvezető mondja; — Tudja, Ancinak korán meghalt a férje, segítenünk kellett neki, hogy visszata­láljon az életbe, újra meg­tanuljon nevetni... — Mitől jó ez a brigád, mitől kiváló? — kérdezem. Vörös Istvánné eltűnődik: — Igyekszünk helytállni a munkában. Szeretjük, be­csüljük egymást. Petrl Ferenc Fontos emberek T ovább is fokozható: nagyon fontos emberek a művezetők. Sajnálatos, hogy volt olyan időszak is, amikor erről megfeledkeztek. A termelés első vo­nalában. közvetlenül a munkások és gé­pek között, mellett helyezkednek el, s te­vékenységük színvonala meghatározó a termelékenység, a minőség és az emberi kapcsolatok alakulásában. Éppen öt évvel ezelőtt rendezte státuszukat miniszterta­nácsi rendelet, körülírva a munkahely irá­nyításával, ellenőrzésével, a kollektívák vezetésével kapcsolatos teendőiket, jogállá­sukat. E rendelkezés végrehajtása közben is sok minden változott és befolyással volt a művezetők helyzetére. Többek között a munkásosztály élet- és munkakörülmé­nyeinek javítására tett intézkedések min­den tekintetben érintették a termelést köz­vetlenül irányító vezetőket is. Sokat válto­zott a szegedi és a környékbeli ipar szer­kezete. egyre inkább szétválik a gyártás­irányítás, a gyártásszervezés és a géoek üzemeltetésének teendője, de az irányítási és a döntési szintek is elmozdultak koráb­bi, merevnek tartott helyükről, s ugyan­akkor bővültek a szakszervezeti jogkörök és fejlődött az üzemi demokrácia fórum­rendszere. E tények hatással voltak és vannak a művezetők gyakorlati tevékeny­ségére. Nemrégiben az SZMT közgazdasági osz­tályának munkatársai és más tisztségvise­lők részletesen áttekintették a megyében levő gyárak és üzemek művezetőinek hely­zetét, nyolcvan művezetőt külön is kikér­deztek. tőlük személyes tapasztalataikról érdeklődtek. Különös újdonságokkal nem találkoztak, s ez inkább megnyugtató, mint zavaró. Csongrád megye üzemeiben, gyá­raiban közel három és fél ezer művezető (közvetlen termelés- és forgalomirányító) dolgozik. Legtöbben a könnyűiparban (1350), a nehéziparban (750) és az építő­iparban (620) tevékenykednek. A gyakor­lati példák azt igazolják, hogy a legtöbb vállalatnál a művezető egy területileg és technológialag összefüggő részlegnek az át­fogó irányításával foglalkozik, teljes jogú vezetője a hozzá tartozó munkaterületen végzett termelésnek. Megfelelő kötelezett­ségekkel és jogokkal van felruházva, s 6 áll legközelebb a dolgozókhoz, ezért a vál­lalati és üzemi feladatok végrehajtásában szerepe meghatározó. Megnyugtató, hogy a vállalati vezetők és a termelő munkában részt vevő beosz­tott dolgozók egyaránt elégedetten nyilat­koznak a művezetőkről. Bár a művezetők jog- és hatáskörének rendezése nem min­denütt kifogástalan. Az értékelések is igen eltérőek, sok helyütt szélesebb körű válla­lati fórumokon minősítik a művezetők munkáját, más üzemekben szűkebb körben, igazgatói tanácsülésen. Kevés olyan válla­lat van a megyében, ahol igényesebben ter­veznék a művezetők föladatait. Csupán a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál fi­gyelhető meg eltérés, ahol korszerűbb mű­vezetői modellkísérleteket folytattak, si­kerrel. A művezetők jogaira és kötelezett­ségeire vonatkozó vállalati szabályozások itt-ott már elavultak, mert igen régen fo­galmazták meg azokat. Ebben az évben szabályozták a gumigyárban és most ké­szítik a DÉLÉP-nél a művezetők jogállá­sának leírását. Néhány helyen olyan tö­rekvés is tapasztalható, hogy a művezető­ket, s más termelésirányítókat a munkás­állományba sorolják. Adatszerűen még ér­demes megjegyezni, hogy a nők aránya viszonylag alacsony a művezetői karban, még a textiliparban sem több egyharmad­nál, az élelmiszeriparban mindössze 18 százalék. A HÓDGÉP és a Taurus Gumi­gyár szegedi üzemében nem is foglalkoz­tatnak nőt művezetői munkakörben. Per­sze, ezt a tényt fölösleges volna elmarasz­talóan fölemlíteni, mert végül is nem az üzem hibája ez. örvendetes viszont, hogy a művezetők többsége komoly és hosszú szakmai gya­korlattal, megfelelő iskolai végzettséggel rendelkezik. Statisztikai adatokból kiderül, a megye vállalatainál a művezetőknek 60 —64 százaléka 5—15 év közötti gyakorlat­tal rendelkezik. Környezetükben vannak bizonyos helyzeti előnyök is, így például az, hogy itt található több közép- és fel­sőfokú szakiskola, s a textilipar, az élel­miszeripar és a mezőgazdaság könnyebben jut szakemberhez. De ide sorolható a ko­rábban is igen jó hírű szegedi gépipari és építőipari szakközépiskola is. Ennek is kö­szönhető, hogy a megyében dolgozó mű­vezetők iskolai végzettsége minden tekin­tetben jónak mondható. Hetven százalékuk technikusi vagy szakközépiskolai végzett­séggel rendelkezik, 7 százalékuknak van főiskolai vagy egyetemi diplomája. A to­vábbképzésük is rendben levőnek tartha­tó, hiszen az üzemekben és területi szerve­zésben állandóan indítanak tanfolyamokat. M ;gállapították a vizsgálódás során, hogy a művezetőkre egyre növek­vő terheket ró a gyártásszervezési és technológiai folyamatok ellátása, ezért gyakran hivatkoznak túlterhelésre Min­denesetre az kiderül egy fölmérésből, hogy a művezetők munkaidejüknek körülbelül 20 százalékát fordítják az elvégzendő fel­adatok végrehajtásának megszervezésére, ettől csak a mérleggyár, a paprikafeldol­gozó gyakorlata tér el igen nagy mérték­ben a szervezés oldalára. Az adatok arról árulkodnak, hogy a művezetők viszonylag kevés időt szentelhetnek a beosztott dol­gozók munkájának ellenőrzésére, a munka­társi kapcsolatok ápolására, újítási felada­tokra, s ami igen fontos volna, a nevelés­re, a munkamódszerek átadására. A szakszervezeti tisztségviselők fontos­nak tartják, hogy ahol szükséges, ott sza­bályozzák újra a művezetők jogait és kö­telezettségeit. Javítsanak a bérezési és más anyagi ösztönzési rendszerükön, hogy a ma még nem ritka bérfeszültségeket fel­oldják. Az általános kép mindenesetre megnyugtató, a művezetők döntő többsége feladatát jól ellátja, eredményesen vezeti és Irányítja a reá bízott társak munkáját Azért is jó ez, mert senkinek sem lehet közömbös — sem a beosztottaknak, sem pedig a válla'ati vezetőknek — milyen színvonaton ..dirigálnak", élnek és dolgoz­nak a termelés első vonalában levő veze­tők. Gazdagh István . Magasított szerkezetű fóliaházakban a pálmák Mexikói hangulatot árasztanak az agavék bizottság ülése A hazai ipar és mező­gazdaság adja a belkereske­delemben forgalomba ho­zott árucikkek 82 százalékát. A belkereskedelmi törvény­javaslatot tárgyalva ezért vitatta meg tegnap, az or­szággyűlés ipari bizottsága, hogy mit kell tenniük az érintett minisztériumoknak, vállalati vezetőknek, a fo­gyasztói érdekek szolgálatá­ban. Vízügyi igazgatóságok versenye Értékelés Szegeden Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a Nagy Október 60. és a MEDOSZ megala­kulásának 25. évfordulója tiszteletére munkaversenyt kezdeményezett tavaly az or­szág vízügyi igazgatóságai számára. A versenyfelhívás­hoz kilenc igazgatóság csat­lakozott. Az eredmény kihir­detésére az igazgatóságok vezetőinek jelenlétében teg­nap, szerdán az ATIVIZIG központi székházában került sor. Veress Miklós, az Or­szágos Vízügyi Hivatal osz­tályvezetője és dr. Becsei Róbert, a MEDOSZ elnöksé­gének tagja felszólalásában Légáramos anyagszállítás A légáramos anyagszállí­tás — hadüzenet a zsákolás­nak, lapátolásnak, környe­zetszennyezésnek. Hazánk­ban jelenleg több mint 20 millió tonna poros, vagy aprószemcsés anyagot moz­gatunk zárt rendszerben, pneumatikus úton, üzemen belül és üzemek között. Ez kétszerese a tíz évvel ko­rábbinak, de a fejlődés üte­mét gyorsítani kell, hogy 1985-ben ez a mennyiség lagalább 35 millió tonna legyen. Milyenek az eddi­gi tapasztalatok, mit kíván a fejlődés, és hol tartanak külföldön? — ezekről a kér­désekről kezdődött szerdán négynapos nemzetközi kon­ferencia Pécsett. méltatta a verseny jelentősé­gét, s megállapította, hogy a beruházási tervek maradék­talan teljesítése, a termelő­berendezések kihasználtságá­nak növelése, a társulatok együttműködésének fokozása, az újítási kedv fellendítése, a vízügyi ágazat fejlődését szolgálta. A szegediek felhívására meghirdetett munkaverseny­ben a szolnoki igazgatóság végzett az első helyen. Ke­véssel maradt mögötte a má­sodik helyezést elért győri igazgatóság. A pécsiek a har­madikok a rangsorban. Sze­ged sem maradt el, eredmé­nyei alapján az ATIVIZIG a negyedik helyet szerezte meg a budapesti vízügyi igazgatóság elől. A munka­versenyben részt vevő igaz­gatóságok átvehették az OVH és a MEDOSZ elismerő oklevelét, az első öt helyezett 9 dolgozója számára az Or­szágos Vízügyi Igazgatóság szlovákiai ajándékutat szer­vezett. A tegnapi összejövetelen a szolnoki igazgatóság kezde­ményezésére a jelenlevők el­határozták, idén — a vízügyi igazgatóságok megalakulásá­nak 25. évfordulója tisztele­tére — tovább folytatják a versenyt. Fejlesztik a rizs­termelést Az állam újabb intézke­désekkel támogatja a rizs­termelő gazdaságokat —, je­lentették be szerdán a Szolnokon megrendezett or­szágos rizstermesztési ta­nácskozáson. A jelenlegi 40 százalék rizstelepítési tá­mogatáson túl — egyedi el­bírálás alapján — további átlagosan 20 százalék, de kellő indokkal maximálisan 30 százalék kiegészítő tá­mogatást is kaphatnak az üzemek. Az állam segítségével 1980-ig 16 ezer hektárnyi rizstelep rekonstrukciójára és 4500 hektár új rizstelep megépítésére kerül sor, 1982-ig pedig több mint 22 ezer hektárnyi rizsföl­det tesznek ismét termé­kennyé és 13 ezer hek­tárnyi új telep is meg­épül. A tanácskozás vitájában egyöntetűen leszögezték, hogy hazánkban indokolt és szükségszerű a rizster­melés fejlesztése, s ennek megfelelően a termeiés komplex feltételeinek meg­teremtése.

Next

/
Thumbnails
Contents