Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

11 Vasárnap, 1978. február lá. Az idén is lendületesen fejlődik Szeged Takács Imre né országgyűlési képviselő beszámolója 'Az országgyűlés üléseiről a televízió is rendszeresen közvetítést ad. Az állampolgárok ilyenkor többnyire csak azt látják, hogy a képviselők feltartják kezüket, megszavazzák a törvényeket. A látvány megtévesztő, hiszen a szavazást mindannyiszor felelősségteljes, átgondolt munka előzi meg — mondta Takács Imréné, Szeged egyik országg*jűlési képviselője pénteken este, a Liszt Ferenc zeneiskola nagytermében tartott összejövetelen. A képviselőnő választóinak tájékoztatására ismertette az országgyűlés munkáját, az 1975-ös választások óta elfogadott törvényeket, s természetesen szólt a képviselők tevékenységéről is. Foglalkozott a népgazdaság elmúlt évi eredményeivel, s elsorolta azokat a feladatokat, amelyek idén várnak megvalósításra. Szólt az életkörülmények, az életszínvonal fejlődéséről, a szegedi lakosságot érintő beruházásokról. Elsorolta a város tavaly átadott oktatási, kulturális és egészségügyi intézményeit, megemlékezett többek között az Algyő—Üliés közötti II. számú gázvezeték építéséről, a kábslgyári gépi rekonstrukciójáról, „ konzervgyár húsüzemének korszerűsítéséről. Elmondta, hogy a lakásépítési tervet majd 300 lakással túlteljesítették, tavaly 2552 lakás készült el a városban. A beszámo'ót hallgató fiatalasszonyok közül többen megerősítették a képviselőnő mondatait: jelentős eredmények születtek az iskola-, az óvoda- és a bölcsődehálózat fejlesztésében. Tavaly adták át Tarjánban az új, 16 tantermes iskolát, a tarjáni 100 és a béketelepi 50 férőhelyes óvodát. A tarjáni lakosság gondjain két új bölcsőde is enyhített. Az eredményeket sorolva a képviselőnő szólt még egyebek között az új általános és középiskolai diákotthonról, a múlt év létesítményei sorába tartozó SZOTE vérellátó központról. A lakosság is meggyőződhetett róla — mondta Takács Imréné —, jó ütemben halad az új híd és a partfal építése. Az élelmiszerellátásban javult a zöldség-gyümölcskínálat, az előző éveknel nagyobb volt a választék is. A városi tanács kezdeményezésére korszerűsítették a kereskedelmi és a vendéglátóipari üzlethálózatot. Az idei esztendőre tervezett tanácsi beruházások sorából a képviselőnő kiemelte a lakásépítést. A tervekben 2196 lakás — köztük 250 munkáslakás — építése szerepel. A gyermekintézmények gyarapítására Odesszában 16 tantermes iskola készül, az óvodai férőhelyek számát 475-tel, a bölcsődei helyekét pedig 80-nal kívánják bővíteni. Befejeződik idén az élelmiszeripari szakközépiskola építése. A kereskedelem újabb létesítményekkel gyarapodik: Tarjánban ABC-áruházat és bisztrót adnak át. Az Északi városrészben pedig minél előbb biztosítani kell az alapellátást. Folytatódnak a nagyáruház és a Domus áruház építési munkálatai, megkezdődik az új szociális otthon, a 200 ágyas kiürítő kórházi pavilon és a megyei KÖJÁL laboratórium, a központi könyvtár és levéltár építése, a nemzeti színház rekonstrukciója. Az egészségügyben a gyógyító munka feltételei javulnak: a II. számú belés bőrgyógyászati klinikát emeletráépítéssel bővítik, megkezdődik a röntgenklinika mélyterápiás besugárzó részlegének építése. A képviselőnő szólt még többek között a gáz- és „ vízellátás, a tömegközlekedés fejlesztéséről. A beszámoló után Takács Imréné a helyben feltett kérdésekre válaszolt. A legtöbb kérdező a városrendezéssel, a lakásfelújításokkal, a külvárosi lakosság bevásárlási gondjaival kapcsolatosan kérte a képviselőnő válaszát a zárszámadások Paradicsomtermesztési siker Rúzsán Tegnap, szombaton délelőtt A növénytermesztési ága- ben, ami 17,7 százalékkal a rúzsai kultúrotthonban zat összességében 30 millió több a tervezettnél. Ezt az gyülekeztek a helyi Napsugár forintos árbevételt ért el, ami eredményt 67,5 millió forint Termelőszövetkezet tagjai, 18,4 százalékkal magasabb költséggel érték el. A nyerehogy részt vegyenek az első az 1976-os évinél. ségük 9 millió 254 ezer forészkózgyűlésen. A szegedi . Allattenvésztési áeaza, rint- melyből kiegészítő ré. ess ürsssrs sHHssF! sssisru ss? j tstít • —— S^-sls^ s ajtssrijssi oen. Különösen a tojastermo- «,« . Liptók László, a termelő- lés alakult kedvezően. Jut f„ Z szövetkezet elnöke számolt . kise(rM ^dltanak: -J,ut a ^Ttbe a múlt év gazdálkodásé- 3 (<>S * T?, ,", a lakásépítési ról KimnfaslA B^mmv aasagoKto: 41 mxmo torinr es a kulturális alapra is. í•••, g ° eredmény értélcben vásároltak fel tejet. A közgyűlés résztvevő ezíSL ^ ^Par1ad'"?mv.ter- hizómarhát, sertést, zöldséget után az^dei r» mesztésben. Tavaly 191 bek- ^ Ez „ miltió £ladat£t taron termeitek paramcso- lorÍ71ttal tobb az 1976-os ai terwelüfe és harcaink tárgyalták meg. majd megvitatták az új alapszabály-módosítást, valaés nőbifnot, főleg a soroksári ter- évinél meiési rendszer irányításé,- .. .. , . ,, , ral. Hektáronként 330 má- A á^^tfle mint az ellenőrző fsáí átlagtermést takarítottak 96'8 m,Ul0 fonnt volt 19'7" 2ottsá" beszámolóját, oe, melynek zömét paradicsomléként értékesítették. A termelőszövetkezetnek salát légyártó gépsora van. Természetesen exportra és a belföldi piacokra is jutott a rúzsai paradicsomból, összesen 10,8 millió forint árbevételt értek el paradicsoml>ól, vagyis, hogy a paradicsom biztosította a legnagyobb árbevételt, a növénytermesztésben. Sikeres volt tavaly a fűszerpaprika termesztése is. Hektáronként 63 mázsa termést takarítottak be. A Cyerge termőhelyi adottságú téeszek között a legjobb eredményt Rúzsán érték el. így elnyerték a Szegedi Tájkörzet Fűszerpaprika termelő társulás vándorserlegét A korábbi évekhez viszonyítva növelték a búza vetésterületét Az átlagtermés »t mázsa volt hektáronként, de a kedvezőtlen területeken is elérték a 14—16 mázsát. Ugyanitt a rozs korábban csak 8—10 mázsát termett. A gabonatermesztésüket még tovább kívánják javítani, ezért beléptek a búzatermesztési rendszerbe. A téesz tagja a Forráskút! Zöldség- és Burgonyatermelő Társulasnak is. Tervezik, hogy a közeljövőben megalakuló szőlőtermesztési rendszerbe is belépnek. összefogásra, a vízgazdálkodási társulatok munkájára, hozzájárulására. G

yógyítgatom fáradékony szemem az új építkezéseket, a közgazdagodást ábrázoló térképek során, s nem hiába. Nemcsak a jelen terveit szemlélem, hanem bizonyosan látom mindazt a sok szépséget, amit a mögöttünk levő évtizedekben gyakran kínlódva, olykor egymást bántva-keserítve, de töretlen bizakodással mégiscsak létrehoztunk. Némi büszkeség dagasztja a mellem, mert rengeteg csuda dolgot, műveltünk, mióta a nép kapta otthonául ezt a tenyérnyi országot, s lám, győzzük manapság is fölfrissült erővel: Miskolcon acélmű épül. Pesten kórház és sportcsarnok, Szekszárdon és Gyulán húsüzem ... Szegeden, csupán a legutóbbi két esztendőben 1100 családi házat és 1900 társaslakást hoztak öszsze tehetős és törekvő emberek. de állami pénzből, egyéni erővel ebben az évben is fölépítünk legalább 2400 hajlékot. „A magánlakásépítési kedv — állapította meg a város egyik vezetője — nagyobb a tervezettnél, s ez ajövőben is várható." A szemünk előtt újul meg. cserélődik ki szinte Szeged városa, s válik egyre módosabbá a lakossága. Fölforrósítanak az efféle számok és tények. Azt a jóleső érzést táplálják bennünk, hogy nem maradunk le a békés életversengésben, s nemcsak a testvérországokban, hanem a tőkés világban is látják, elismerik sikereinket. A Polityka című varsói lap nemrég azt írta, • hogy egyetlen európai szocialista ország fejlődése sem olyan egyenletes, mint Magyarországé. Népi fenntartással fogadhatjuk ezt a megállapítást, hisz' nyilván csak annvit jelent, hogy a szomszédból nézve a mi rétünk látszik zöldebbnek. Mi tudjuk csak igazán, mily sok nehézséggel küszködünk, s mennyi gond enyhítésének föladata vár azokra, akik kommunista elkötelezettséggel. vagy tisztességes állampolgárként vállalták az őrzők és irányadók felelősségét. Egy bizonyos tehát: pezseg az élet. Majdnem kiszaladt a tollam alól, hogy a magyar élet pezseg, de abból kiolvasható lenne, hogy csak Árpád utódainak szocialista buzgalmát akarom kiemelni, s a határainkon túl lakó népek fölfokozódott alkotókedvéről tudomást, sem veszek. Pedig csak annyit akarok itt megrögzíteni, hogy talán még soha nem volt ilyen jó a közhangulat minálunk, mint ma. Lassacskán tizenegymillióan leszünk itt egycsomóban, s szinte „ahany szív. annvi akarat", mégis külön-külön is megleljük a magunk örömkútját, ahová el-eljárhatunk szomjat csillapítani. Jól tudom tehát, hogy a többi szabad nép is tesz csodálatos dolgokat, s teljes tisztelettel hajolhatunk meg az ő anyagi, szoTízmilliárd közmüvekre A vízgazdálkodási ágazat zatba bekapcsolt, lakosoké az idén különösen jelentős pedig 26 ezerrel növekszik, erőket koncentrál a regio- A vízgazdálkodás beruhánális vízellátó rendszerekre, fainak több mint 70 száa munkáslakta nagyvárosok, ^lékát a közművek fejleszkiemelt üdülőövezetek és a tésére fordítják, s a fejlődés közegészségügyileg vészé- meggyorsítása érdekében lyeztetett kisebb települések mincj szélesebb körben távízellátásának, közművesíté- maszkodnak a társadalmi sének fejlesztésére. Az Országos Vízügyi Hivatal, a tanácsok és a különböző vízgazdálkodási társulatok az idén 10,2 milliárd forihtot irányoztak elő vízügyi beruházásokra, egymilliárddal többet mint a múlt évben. Az idei fejlesztés eredményeként már az ország lakosainak 70, s a lakásállomány 49 százaléka részesül közműves vízellátásban. A korábbinál jóval dinamikusabban, 16 százalékkal fejlesztik az idén a közüzemi szennyvíztisztító művek kapacitását. Ezenkívül sok helyen bővítik a csatornahálózatot és új főgyűjtővezetékeket fektetnek le. Az idei fejlesztéssel a csatornázott' kopásálló, puha tapintású, és gyár eleinte kis szériákat boterületen élő lakosok száma „felveszi" a láb formáját. Az csat a kereskedelem rendel162 ezerrel, a csatornaháló- j új termék iránt máris nagy keaésére. Uj vníibör =• cipőknek Sikerrel zárultak a kísér- a kereslet: a Szovjetuniónak letek, s az idén megkezdik nagyobb tételben szállítanak az új típusú cipőipari műbőr belőle és az angol kereskenagyüzemi gyártását a győri delmi partnerek is érdeklődGraboplaszt Pamutszövő és nek iránta Műbőrgyárban. A habszerke- Az újfajta műbőrből kézetű poliuretán műbőr külö- szült cipők a hazai eipóbolnösen alkalmas felsőrész ké- tokban is az idén megjelenszítésére, mert könnyű, de nek. A Szombathelyi Cipőciális és kulturális eredményeik előtt, mégis, a magam részéről elégedett vagyok a mi magyar viszonyainkkal. Még akkor is elégedett vagyok, .ha szeplőit oly közelről látom, mint Jonathan Swift hőse Óriásország királynőjének riasztó anyajegyeit. Százezrek járják magyar turistaként a világot, de két-három hét után mind úgy vannak vele, hogy hazajönni jó. Szeretünk ebben a hazában élni, amely mindennap tud lelkesíteni, s olykor haragítani. Nem a szocializmus haragít benne, hanem az, amit a szocializmus sem tudott még két vállra fektetni: az önzés, a gőg. a szervilizmus, a türelmetlenség, az alattomosság, s mindaz a csúfság, amit rettentő nehezen tudunk kitakarítani magunkból. Kis Ferenccel, a tiszta hangú proletárköltővel vallom: ,.aki nem belőlünk él, de értünk, / azzal szó nélkül is egyetértünk". Elképzelni sem tudom azonban a szimbiózist azokkal, akik jobbról vagy balról minduntalan homokot szórnak társadalmunk gépezetébe. ami által a legsimább tengelyek is csikorognak néha. Az idősebb polgárok egy vékony rétegének hencegő magyarkodását még úgy ahogy meg tudom magamnak magyarázni, hisz' fél emberöltőn át fertőzte őket a fasiszta maszlag, de a fiatalok körében itt-ott észlelhető nacionalizmust sehogyse értem. Hol, mikor, kitől kapták ezt a mérget? Ók már a mi rendszerünk emlőjén nőttek fel, s nyilván nem olyan vakok, hogy ne látnák: az egykor magyartalannak és nemzetietlennek rágalmazott kummunisták létezésük óta mindig a magyar nemzet, a magyar nép igazi érdekeinek védelmezői voltak. Ha közvetlen nem is tapasztalhatták. de az iskola révén közvetett tudomásuknak kell lenni arról, hogy a szüleik kizsákmányolása, a fasizmus és a háború ellen csak a kommunisták léptek föl bátran és következetesen, a fölszabadulás után pedig az újjáépítésnek, a munkáshatalom megszerzésének, az ország fölemelkedésének voltak az élharcosai. Ha fölnevelő anyjuk-apjuk nem érzékeltette is velük, hogy a más népeket lebecsülő agresszív magyarkodás csak katasztrófát jelentett nekünk, az iskolának elemi kötelessége lett volna ezt minden tiszta gyermekiélekbe vésni. T

udjuk, látjuk ma már, nincs talaja a nacionalista mákonynak, mivel azonban burkolt formában föl-fölüti még a fejét, népi-nemzeti érdekünk föllépni ellene. Önvédelmi harcként "fogjuk föl azt a törekvést, hogy például a társadalomtudományokban a nacionalista gondolkodásnak még maradványai se legyenek, s az ifjúság marxista—leninista nevelésére mind a tanintézetekben, mind a társadalmi szervezetekben külörős gondc+ fordítsunk. Nagyon sok még a dolgunk, terveink teljesítése odaadó embereket követel, nem engedhetjük tehát, hogy a „különbek vagyunk másoknál" ostobasága — ha még oly csekély mértékben is — elvonja ettől a figyelmet. Azért beszéltem hosszabban a fentiekről, mert ha van még egyáltalán múltba ráncigáló" törekvés, az a nacionalizmus érveivel jelentkezik. Persze ma zömmel más tonnában ágál itt a múlt. A törtetésben például, s annak a nézetnek a terjesztésében, hogy most már a szocialista nemzett egység jegyében adjunk csókot mindenkinek. A csalóknak, az anglomániáscknak. a naplopóknak, a nemes ősök után kutatóknak, a közgondoktól elfordulóknak. a nép munkájából tollasodóknak. Hát erről szú sem lehet. Lehet sírni, a könnyező szemeket két ököllel dörgölni, de a szocializmus elveit nem engedjük félremagyarázni, eltorzítani. Kétségtelen,. a mai „urak" (szép számmal vannak már ilyenek) ügyesen dolgoznak néha. Hallom a rádióban, hogy az üdülőkben megszűnt a gondnokok adatszolgáltatási kötelezettsége, és így nem lehet tudni, ki hányszor utaltatja be magát mindig ugyanoda és mindig főidényben. Kit lehet okolni? Senkit. De az kétségtelen, hogy változatlanul ksvés munkás és egyéb fizikai dolgozó tudja H'árni, hogy a neki megfelelj időben mehessen el valamelyik üdülőbe kipihenni a fáradtságát. Ezt is, mint több más visszás jelenséget, megállapítjuk, aztán csak nézünk egymásra hümmögve, és vállvonogatva úgyszólván tehetetlenül. Kötve hiszem. hogy a nép szemléletétől idegen intézkedések terve munkás politikusaink agyában fogamzik meg. Akiktől származik, már múlván jól kitanulták: ebben az „ünnepélyes osztályharcban" nem szokás már szóvá tenni sem a nemtetsző jelenségeket. A megyei pártbizottság egyik ülésén hallottam: nem korszerű kommunista az, akinek nincs jő néhány pártonkívüli barátía, va<?v beszélgető ismerőse. Nagyon igaz. Ha azt gondoljuk, hogy a sok ostoba beszéd és anakronisztikus magatartás egyenes arányban szűnik meg az életszínvonal emelkedésével, nagyot. tévedünk. Magától csak a gaa tenyészik, a hasznos növénvek csak gondos művelés révén hoznak termést. Az egyik pártbeli elvtársam is jól tudja ezt, s mint mondja, ezért türelmes a végtelenségig azzal a fiatal orvossal szemben, aki mindent a szocializmusnak köszönhet, mégis örökké nyugat felé kacsingat. Ha minduntalan legorombítaná, mire jutna vele? Elhallgatna a doktor úr. és talán soha nem érlelődne benne bizalom népi berendezkedésünk iránt. Busó Jánosrak — Gáli István A ménesgazda című regénye hősének — tulajdonképpen azért kell meghalnia, mert az ötvenes években képtelen volt bízni a gondjaira bízott reakciós beállítottságú tisztekben, s azok sem bíztak őbenne. N

em csókot kell adnunk tehát mindenkinek, hanem bizalmat előlegezni a jó terveinket végrehajtani kész, de még régi módon gondolkodó embereknek. A nacionalizmus ellen, a befelé forduló önzés ellen, a rossz és káros beidegződések ellen harcolunk a jószándékú emberek érdekében. Aki tisztességes és igaza van egyéni ügyeiben, azt értsük meg, sőt támogassuk jogaiban még akkor is, ha szemünkbe mondja, hogy nem ért egyet pártunk ideológiájával. Rengeteg szellemi és fizikai erőt igénylő terveink megvalósítása közben csak így tudunk együtt dolgozni és értelmesen beszélgetni. F. NAGY ISTVÁN