Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

Vasárnap, 1978. február 26. liSSISIWm MAGAZIN Egy ér aUU 418 gyilkosság. A képen a gengszterektől lefoglalt fegy verek „A tiszteletre méltó jakuzák" A

japán rendőrség szerint több mint százezer bandákba szervezett gengszter van az országban. A jakuzák, ahogy a banditákat nevezik, szerencsejátékokból és kábítószerekből, zsarolásból és prostitúcióból évente több milliárd dolláros jövedelemre tesznek szert. A bandák magukról azt állítják, hogy ők védik a rendet, m polgárokat. A jakuza elnevezés a banditáktői ered, a rendőrség mint „törvényszegőkről" beszél róluk. Am •gy rendőrségi szóvivő a közelmúltban mégis azt mondta: „A mi jakuzáink nem okvetlenül rossz emberek. Ha nem is szeretjük őket társadalmunkhoz tartoznak." Valóban ilyen ártalmatlanok lennének a japán gengszterek? A rendőrségi „Fehér könyv" csupán az 1978-os évre 418 jakuzagyilkosságról tudósít. Nemrégiben Osakában egy gengszter egy oárban szórakozott, de a szomszéd asztalnál ülő két vendég hangos beszélgetése zavarta őt Előkapta pisztolyát agyonlőtte ókét és nyugodtan elhagyta a lokált Taoka Kazuo. „a medve", ahogy gengszterkörökben nevezik. Japán egyik híressége. Emlékiratai nagy példányszámban fogytak el. életéről kétrészes filmeposz is készült Taoka most 65 éves, szívbeteg és az adóhivatalnak nyújtott bevallása szerint 1970 óta nincs jövedelme. Ez azonban kétséges. ha az utóbbi években épült erődítményszerű villájára, a „Taoka-palotára" gondolunk. A tiszteletre méltó Taoka nevetve mondta: „Ezt a feleségem hesokurijából vettük." Hesokuri — a háztartásban megtakarított dugipénzt jelenti japánul. A köbei „magánzó" nem a családi jövedelemre éoft: Taoka a főnöke a gyilkosságokra és zsarolásokra épülő szervezett bandltizmusnak. az úgynevezett Jamagucsi-gumi szervezetnek. A Jamagucsi-gumi Japán legnagyobb banditacsoportja, a legerőszakosabb alvilági szindikátus, amely — a rendőrség becslése szerint — 11 ezer tagot számlál. Legfőbb vezetője, a főnökök főnöke: 32 éve Taoka Kazuo. Szerinte a Jamagucsi-gumi „a barátság és a kölcsönös segítség társasága." „Egyébként a rendőrség pontatlan — nekünk százezer tagunk van." A „barátság" mindenesetre jól jövedelmez a főnöknek: csupán 1976-ban. a becslések szerint. 10 millió dollárt hozott neki. A rendőrség tehetetlen. Aszanuma Szeitaro. az ország rendőrfőnöke. már három évvel ezelőtt meghirdette a „Bulldózer-művelet" elnevezésű monstre razziát, amelynek eredményeképpen az elmúlt évben több mint 50 ezer embert tartóztattak le. Ezt azonban a banditák csupán „tűszúrásnak" tekintik, amely „zavarja az egyetértést" — ahogy egy toklói bandavezér panaszkodott. S ebben sok az igazság, ha arra gondolunk. hogy a Jamagucsi-gumin kívül további 2500 iakuza-„család" található az országban. A rendőrség ugyan 110 ezer gengsztert tart nyilván, de a helyzet ismerői kerek egymillió emberről beszélnek. Az alvilág szakértői úgy számolnak, hogy a bandák tényleges jövedelme évi 10 milliárd dollár körül van. Ehhez jönnek még az úgynevezett „legális" üzletekből származó bevételek: a bárok, éjszakai klubok, éoítési vállalkozások, pénzkölcsönzők és munkaközvetítő ügynökségek. A gengsztervilág több mint 27 ezer vállalatot tart a kezében. A janén maffia története négyszáz évre nyúlik vissza. Alapítója Chobel Banzuln, az elnyomottak legendás vezére és hőse. ezt még ma is így tanítják a japán iskolákban. Banzuin. az ősiakuza munkaközvetítéssel kezdte: építőmunkásokat toborzott a kormányzói székhellyé előlépett Edo. a mai Tokió építkezéseire. A toborzott munkanélküliek feladata volt az is, hogy „városőrként" biztosítsák a lakók békéjét. A vendéglősök, iparosok és kereskedők szívesen helyezték magukat az ő védelmük alá. más bandák támadásaival szemben. A legenda szerint, akárcsak nálunk a betyárok, csak a gazdagokat fosztogatták és a zsákmányt a szegények között szétosztották. A szegényeken azonban önmagukat értették. A XVII. század végén a japán kártya- és kockajátékosok védőivé váltak és ezt a területet ma is teljes mértékben ellenőrzik. A japán kormány a XVIII. században oly nagyra értékelte tevékenységüket, hogy a bandavezéreket „felügyelőkké" nevezte ki és fölvette őket a legmegbecsültebb — szamurájkasztba. „Mi a mocsár lótuszvirágai vagyunk — dicsekedett nemrégiben a köbei bandavezér —, és életünk árán is ragaszkodunk becsületünkhöz." A jakuzatörvények valóban nagyon szigorúak. Ha egy tag megsérti azokat, le kell térdelnie a helyi főnök, az ojabun előtt, rövid karddal levágja bal keze kisujjának felső ujjperecét, s egy selyemkendőbe takarva átnyújtja mesterének. Ha az elfogadja, megbocsátott, ha visszautasítja, a törvényszegő életével fizet. A rendőrség minden erőfeszítése ellenére óriási pénzek cserélnek gazdát a jakuzák által ellenőrzött kártyaklubokban. Nemrégen letartóztatták Kobéban a Jamagucsi-gumi egyik „igazgatóját". Az általa vezetett klubban állítólag egyetlen éjszaka majdnem félmillió dollár cserélt gazdát. Nagy bevételeik vannak a jakuzáknak a lóversenyfogadó irodákból. valamint a pornóból és a prostitúcióból is. Csak a fővárosban több mint ezer „török fürdő" van a banditák kezében, az ott foglalkoztatott „masszírnók" kétharmada a gengszterek szolgálatában áll. Bárnők, telefonsztárok és utcai nők hada áll a szervezet „védelme" alatt. Korábban a kártyajáték számított a legfőbb bevételi forrásnak, ma azonban a kábítószer az első számú üzlet. Hivatalos adatok szerint ez 70 millió dollárt hoz a jakuzáknak. A beavatottak azonban csak a Jamagucsi-gumi bevételét ennek az összegnek sokszorosára becsülik. Néhány évvel ezelőtt Kazuo Tuaka Yokohamában ligát alapított a kábítószerkereskedelem felszámolására. A liga vezetőségébe több felsőházi képviselőt. írót és egy egyetemi rektort vontak be, akiknek ez ellen semmiféle erkölcsi kifogásuk nem volt mert a jakuzákhoz tartozni, még kevésbé azzal összeköttetésben állni, egyáltalán nem jelent szégyent JaDánban. „Mindaddig. amíg egy újabb gaztettet fel nem fedezünk — jelentette ki a tokiói rendőrség egyik gengsztervadásza — minden jakuza tiszteletre méltó nolgár." „Jakuza vagyok és büszke vagyok rá" — e szavakkal nyitotta meg nemrégiben a szélsőjobboldali politikusok „nemzeti szimpóziumát" bizonyos Jamada, milliomos építési vállalkozó. A iakuzák súlyt helyeznek a nyilvánosságra. A Jamagucsi-gumi például színes folyóiratot ad ki. Szívesen veszik, ha az újságok foglalkoznak velük, de a „becsületükre" kényesek: négy évvel ezelőtt a Spiegel című nyugatnémet magazin tokiói tudósítóját például telefonon felhívta egv ismeretlen, de barátságos hang. A Spiegel ugyanis nem éppen dicsérő módon számolt be egy zsarolási akcióról. A telefonáló kijelentette, hogy nincs kifogásuk a cikk ellen, de szeretnék, ha a lap a jövőben egy kissé pozitívabb formában foglalkozna velük. „Végül is a jakuzák nem gengszterek" — fűzte hozzá. I. G. Monológ délután zeretve tiszteit főnököm! \ Ezennel ünnepélyes foga^ dalmat teszek, hogy az első infarktusomat rólad fogom elnevezni. Közeleg... Azután, ha a nevedet hallod, nem biztos, hogy neked szóltak. Lehet, hogy az én infarktusomról beszélnek... Mert arról beszélni fognak... Vén csont vagyok, azt mondod?... Mondd a szemembe!... Káplárra szignálod a dolgaimat Mintha én nem is léteznék!... Köszönöm a kíméletet, de egyelőre nem kérek belőle. Húsz évem van még a nyugdíjig.., Less egy kicsit Káplárodra! Kapkodja a gyógyszert... No persze, ő halálra dolgozza magát. Az ő vállán van minden, hadd tanuljon bele... No de könyörgöm, miért olyan sürgős? Ismétlem, nekem még húsz évem van a nyugdíjig!... Pardon. Én öregszem és csontosodom. És te?!... Pardon... Valami ördögi szabályszerűséget kezdek sejteni. Félelmetes!... Jut eszembe a kubikos brigád. Ott nem gáncsoltuk, kamaszok és öregek, a jó munkabíró családapákat ... Ma meg itt csak cicamacázunk a kenyérrel? Az öregek meg a fiatalok egymásnak dobálják, hogy mi meg ne kaparintsuk? Netán, ha dolgoznánk, nem több jutna mindegyikünknek?... No persze, Káplár dolgozik, majd beleszakad. Meg természetesen te is, nagyfőnök... Azám, az Infarktus! Ha fiatalkoromra gondolok, mindig megfeledkezem róla. Pedig nemcsak kubikoltam. Tanultam is. Sőt! De valahogy minden munkáról ügy képzeltem, hogy hosszúságszor szélességszer magasságszor forint... Most meg aa infarktus itt ólálkodik körülöttem... Szívemhez kapok... Torkomhoz.... Njakkendő... Magam ls csodálkozom, de amióta Káplár itt lejt előttem farmerban, valahogy nem érzem jól magam nyakkendő nélkül... Lehet, hogy ezután a könyökvédő következik, majd rövidesen az agyérelmeszesedés?... Valóban lehet valami a fejemmel is, mert azelőtt félévig sem nyúltam a hajamhoz, most meg — igaz, hogy kúszik lassan hátrafelé a homlokom —, de jobb szeretem, ami tollazatom még maradt, rövidre nyírni.... Ahogy így elnézem magam, csakugyan öregszem ... Előbb-utóbb mindenképpen igazatok lesz. A vak is látni fogja, mit ér a munkám... Mert a semmit a vak és a mesterlövész egyformán látja... De láttál-e te, Káplár, babát a kubikgödörben?... Nem, öcskös, nem halva született csecsemőről van sző. Ez Belányi György Ladányi Mihály Hónál is fehérebb Már készül a tél Meztelen fák keményre gyűretik kérgüket Sápad a táj — hóval viselős Jéglapra koccan a lendület Asszony-köd ringat el házakat Ezűstbe-vont zászló az ablak Vérétől részegen tántorog s dől az áldozat ingó falnak Arcod nem próbálom tartani mint lámna a megszürkült eget ölünkből kiszakad gyermekünk — ragyogva forgat a szédület Síelek nyomán hazám e város és ágakba feszült él alatt majd alkalmi szeretőm dalol hónál is fehérebb házfalat Számvetés Negyvennégy évesen egy fotelban ülök. újságot lapozgatok és bólogatok, körülöttem asszony, gyerekek és adóhivatali [tisztviselők — Be kell látnom, hogy vittem valamire. Valamikor szlkfűvirágos mezőkön és görnyedt fák alatt sodortam levelet [újságpapírba, cirkusz sátra alatt jutottam az örömhöz, ahol úgy függtek az akrobaták, mint rimek [a sorvegeken. Olykor útszéli kocsmákban hűsöltem és nézegettem a nők gömbölyödő hasát meg a Hazafias Népfront Jelöltjeit, így alakult ki jövőm, amely itt van. Most negyvennégy évesen egy fotelban ülök és hogy „avar-clntányéron csattog az őszi szél" meg más hasonló mondatokat találok ki. és olyan biztonságos az életem, mint a hattyúé az állatkertben. már a ti krimiken nőtt fantáziátok. A baba, kispajtás, meghagyott földoszlop a gödör közepén — a főnök talán még tudja, ha az ő rokonságában is volt kubikos... Tudod, azon mérték a teljesítményt ha a talajszint nem volt egyenletes... Mint ahogy most ti ls rajtam méritek a saját erőlködéseiteket... * De megint elkalandoztunk az Infarktusunktól... Vizet!... Dörzsölni!.... Utat!.. — Kit vittek el? — Az Altért — Mit csinált? — Hogyhogy mit csinált? A szíve! — Ilyen fiatalon? — Hogyhogy fiatalon? Negyven is elmúlt! — Hát bizony, elege volt szegénynek ... Kórház. — A pszichikai terhelés, aszszonyom. A kedves férje, ugye, az élet derekán, abban a korban, amikor a legtöbbet vállaljuk, a második fiatalságunk, a gyerekeink, kiröppentek, a fejünk lágya már benőtt, de még nem kezdünk... hát... , hogy úgy mondjam, hanyatlani... Így az ötödik X táján... — De főorvos úr! 0 éppen ma lenne negyven esztendős!.. . —• Pardon ... Nos, asszonyom, mi minden lehetségest megkiserelünk.,. Szép temetés. No, nem, azért nem a főnök beszél. Erzi, hogy leszakadna a mennybolt... a mennyezet... ami csak van... Vagy meghajigalnák a sárga göröngyökkel... A nyelve is kitörne. Mert ilyenkor csak jót szabad mondani, de mit tudhat ö a megboldogultról?... Pedig alakja nőttön-nő! Lassan feltárulnak e páratlanul közhasznú élet rejtett értékei. — Gazdag tapasztalatainak tárháza mindannyiunk előtt örökké nyitva állt — zeng a tátongó gödör felett, vogy inkább bicsaklik a hang. Vajon kl ez?... Nem mindegy? Bárki elmondhatja, amit immár mindenki tud ... Megrendülten állnak. Káplár taa sötétebbik farmerját vette föl. Senki se ügyel rá. Hiába kapja be víz nélkül a gyógyszerét... A főnök? Egyszerűen láthatatlan... Talán ki se jött?... Rivall... Így pusztulunk el egymás szeme láttára — kiált fel valaki, amikor a hantok zuhognak. Persze, hogy nincs itt a főnök... De akár itt is lehet! A lakatok egymás után pattannak le az ajkakról. — Én tegnap akartam épp úgy istenigazában... — Ma jöttek volna hozzánk! Régi barátok vagyunk... azaz, hogy... — Mindannyiunkra sor kerül... — Piszllcsáré látszatmunkákban őröljük fel magunkat! Tegye szívére a kezét,..! — Ügy bizony! Ennyi erővel... Ha dolgoznánk ... ! — A főnök! —• Jókor... — Szervusz. Engem vársz? «— Én? Én a temetésemen vagyok... De ha már éppen így alakult... — Megbocsáss, nekem most rengeteg a dolgom... Es nem is érzem egészen jól magam. Úgy látszik, megint valami... Keress meg majd a jövő héten... * Fájront Az a nyomorult infarktus meg nem jön. Átkozott mócsing természetem!... Hazamenni ... Komoran ücsörögni... A család lábujjhegyen kerülget.. De talán így kell lennie. Vegyük csak sorra higgadt fejjel. Ha megúszom: semmi temetés. Ha elvisz: nem hallom meg, mit beszélnek ... Az a cseppnyi figyelmesség meg, ami az első és a második között van — ha van —: kevés... Meg nem is az igazi... TRKNCSÉNYI IMRE