Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-24 / 47. szám

4 / Péntek, 1978. február 24. A szocialista „agyar társadalom ssüUUs. ^^ ^fok kordában Az értelmiség Kelet- és Közép-KeletEurópa egész modern fejlődésében, ás így a szocialista építés időszakában is mindig fontos társadalmi-politikai kérdésként jelentkezett az értelmiség he'yzete. Európa ezen térségében sokkal crősebb volt az értelmiség társadalmi integráltsága és politikára voló orientáltsága, mint Nyugat-Európában. Az 1945-től meginduló népi demokratikus fejlődés az értelmiség társadalmi-politikai orientációja fő irányának megváltozását eredményezte: a nemesi-úri társadalomvezetéssel kapcsolatos állásfoglalás helyett a szocialista fejlődéssel kapcsolatos állásfoglalás vált vízválasztóvá. A fordulat évét követően ez az alapvető orientációs pont méR egyértelműbbé vált és így 1945-től folyamatosan erősödött — és ebben értelmiségi politikánk torzulásai ls szerepet játszottak — az a tendencia, amely az értelmiség számára — az emigrációtól és az értelmiségi pálya elhagyásótól, vagy az arról való lekényszerűléstől eltekintve — a következő alapvető alternatívát nyújtotta; vagy a szocializmus ügyével való teljes politikai azonosulás, vagy pedig a szakember mivolt előtérbe állítása, a szakszerűség útján való érvényesülés és így a közszférától a „privátszféra" felé fordulás. Ennek eredményeképpen két magatartástípus alakult ki: az egyik a szocializmus ügyéért való társadalmi-politikai orientátációban kereste a megvalósulást, a másik a szakszerűség védelmében fellépve politikailag abban fejeződött ki, hogy a szakszerűséget féltette a politikától, a forradalomtól, a szocializmustól. A félreértések elkerülése végett nem azt mondjuk, hogy a szocializmussal azonosuló értelmiségiek nem voltak Jó szakemberek, és azt sem állítjuk, hogy a jó szakemberek között teljesen hiányzott a szocializmus Igenlése. Nem lehet a szakszerűséget és a politikát radikálisan szembeállítani. Itt csupán a fő orientációs tendenciákról van szó. A másik lényeges tényező, nmelyik ebben az időszakban az értelmiség átstrukturálódását elősegítette, az új értelmiség kiképzése, és így az új és régi értelmiség kettőssége volt. A népi kollégiumok rendszere — a háború előtti kezdeményezésekre támaszkodva — rendkívül erőteljesen Járult hozzá ahhoz, hogy egy új, munkás-paraszt származású értelmiség Jöjjön létre, amely annak alapián, hogy a társadalmi-politikai változások hívták életre, igen erőteljesen társadalmi-politikai elkötelezettségű volt. Nem arról van sző. hogy & régi és az új értelmiség különbsége egyszerűen nemzedéki különbségek alapján leírható. A régi és az új értelmiség nem azonos egyszerűen az 1943 előtt és az az után értelmiséglekké váltak csoportjaival, hanem ezt legalább ilyen erősen motiválta a kétféle orientáció különbsége A régi értelmiségre a szakmai orientáció jellemző, és a politikai is csak mint szakembereket fogadja el őket, az új értelmiségnél pedig igen erős a társadalmi-pölitikai orientáció. Mindez pedig az értelmiségi szakmákat is erőteljesen differenciálta. Míg összesságében — 1973-as országos adat szerint — az értelmiség 62 százaléka fizikai dolgozó gyermeke volt, addig ez az arány a különböző érte'mis-égl területeken már Igen eltérő. A politikai veze'ő'r 00, a tanácsi értelmiségi dolgozók 75. a gazdasági vezetők, agronómusok. mérnökök 65—70 százaléka fizikai származású, míg ugyanaz az arány a középiskolai tanároknál 57, az orvosoknál 43 százalék. (A nem budapesti értelmiségre vonatkozó 1971es adatok.) 1950 után — mint erről már szóltunk — az új társadalmi, társadalompolitikai szituáció és ezen belül az értelmiségpolltika megváltozásának hatására az értelmiség helyzetében is jelentős változáso. következtek be. Képletesen att is mondhatnánk, hogy míg a 40-es évek második felében a vezetésben ' a szakmai és politikai vezető külön és egymás mellett volt jelen, és az 50-es évek elején a politikai vezető maga alá rendelte és zárójelbe tette a szakmai vezetőt, addig az ötvenes évek végétől a szakmai vezető részint emancipálódott, részint pedig a szakmai és politikai elem együttese egy személyben ls a vezetés kritériuma lett. így az értelmiségiek egy része vezetővé vált, illetve a vezetők értelmiségiek lettek. Ezzel új elem lép be az értelmiség meghatározottságába, amely most már nem elsősorban orientációs, hanem elsődlegesen pozicionális jellegű. Mindezek a folyamatok azt eredményezték, hogy az értelmiség a szocialista fejlődés során a társadalmi struktúra általános kereteibe tagolódott be és egyre erőteljesebben szakértelme révén kívánja és tudja megvalósítani önmagát. Az értelmiségnek a társadalmi munkaszervezethez elsődlegesen szakemberként való beépülése parancsoló szükségletként követelte meg egyfelől az értelmiség rendkívül dinamikus létszámnövekedését, másrészt a két világháború közötti szakmai struktúrának átalakítását 1949-ben az egyetemi és főiskolai diplomával rendelkezők aránya az aktív keresők 2 százalékát sem érte el. 1975-ben pedig a közel 3,3-szörös növekedés eredményeként az aktív keresők 7 százalékát ls meghaladta. (Zárójelben jegyezzük meg. hogy alapvetően ez a dinamikus növekedés tette lehetővé az értelmiség társadalmi összetételének már jelzett radikális megváltoztatását is.) A felszabadulást megelőzően a magyar értelmiségen belül a Jogászság túlsúlya volt jellemző, amit elsősorban a nemesi-úri társadalomvezetés Igényei indokoltak. A felszabadulást követően az értelmiség szakemberként való konstituálódása következtében éppen ezért az átlagos növekedési ütemet is meghaladóan a műszaki (több mint hatszorosára), a pedagógusi és közgazdasági (közel ötszörösére) értelmiség fejlődött és jött létre az értelmiség kiegyensúlyozott szakmai szerkezete. Természetesen — mint erre Huszár Tibor az értelmiség fejlődéstendenciáinak elemzése során rámutatott — „az uralmi-hatalmi viszonyok és a szaktevékenységek elválasztása a szocialista társadalomban csak feltételes, s csak bizonyos határok között igazolható funkcionálisan". Ebből adódóan az értelmiségnek a társadalmi szerkezetbe elsősorban szakemberként való betagozódása nem az egyes értelmiségi pályák depolltlzálódását jelenti, hanem az értelmiség strukturális elkülönülésének csökkenését. Éppen ezért hangsúlyozhatta pártunk XI. kongresszusa az értelmiség társadalmi helyzetéről szólva egyfelől az értelmiség társadalmi szerepének növekedését, másfelől pedig ezzel szoros összefüggésben, hogy „értelmiségünk a nép részeként alkotó tevékenységében eggyé forr, céljaiban azonosul a munkásosztállyal". Kolosi Tamás A vevő számára, aki természetesen mindenhez minél olcsóbban szeretne hozzájutni, van valami kel'emetlen, nyugtalanító kicsengése a kifejezésnek: „szabad áras termék". Tudjuk, hogy aminek az árat a hatóságok nem szabják meg, nem korlátozzák, azt a vállalatok — termelők és forgalmazók egyaránt — a lehető legdrágábban szere*nék eladni. Vajon módjuk van-e az árak ilyen felhajtására? Aktuálissá teszi a kérdést, hogy az idén valamelyest bővül a szabadáras cikkek köre; újabb ruházati termékekre terjesztik ki ezt az árformát, s már jóformán csak a gyerme'.cruházati cikkeket kell hatóságilag előírt áron forgalmazni. Áremelésre van és lesz módjuk mind a termelő, mind a kereskedelmi vállalatoknak, de sokkal kisebb mértékben, mint amit a szabad ár kifejezés sejtet. A szabad árak kialakításának szabadsága ugyanis meglehetősen korlátozott, és egyre Inkább az lesz a közeljövőben. A szabad árakat ma sem hasraütéssel állapítják meg, mégcsak nem is csupán a piaci viszonyok figyelembe /ételével — tehát a kereslet és a kínálat függvényében —, hanem meglehetősen szigorú előírások szerint kalkulálják. Ezeket az előírásoBalassi Bálint mázsájának éaekesküHYve Ritka XVII. századi irodalomtörténeti emlék került elő a Vas megyei Levéltárban. Az ismert magyar főúri család, az Erdődyek levéltárának rendezése során bukkant rá dr. Kiss Mária főlevéltáros. Az alig tenyérnyi, nyolc lapból álló megsárgult kis füzet tíz magyar nyelvű verset tartalmaz: három Balassi Bálint, kettő Rlmay .lános műve. ötnek Ismeretlen a szerzője. A költemények másolásának Ideje a XVII. század első felére tehető. Erre utalnak a betűtípusok, s egyúttal azt mutatják, hogy két személy írhatott a füzetbe. Eredetileg több vers lehetett benne, mert a tartalommutatóban 28 vers kezdősora szerepel. Az énekeskönyv minden bizonnyal az Erdődy-család egyik tagja, Eűődy Tamás házassága révén juthatott a família birtokába, ö horvát bán, a török elleni harc egyik kiváló vezére, később tárnokmester volt. Ungnád Anna Máriát vette feleségül, akinek édesanyja — LosoncZy Anna — azonos Balassi Bálint Júliájával. Ungnád Anna Mária hozományához — a kor szokása szerint — hozzátartozott a birtokokra vonatkozó levéltári anyag. Így kerülhettek Losonczy Anna személyes iratai is az Erdődyek levéltárába. Az Irodalomtörténeti csemegének számító kéziratban a legérdekesebb feladat az öt vers ismeretlen szerzőjének megállapítása. A munkára Szelestey Nagy László irodalomtörténész vállalkozott. Mivel az Erdődy-család tagjai közül többen országos főméltóságot is viseltek és nem volt ritka köztük az irodalomszerető ember, különösen izgalmas munka a szerzők kilétének felderítése Szelczl Teréz kát a napokban az Országos Anyag- és Árhivatal több módon tovább szigorította. Több divatos holmi Az olvasó mindebben valami ellentmondást vélhet felfedezni, s megkérdezheti: ha az az ár szabad, akkor miért korlátozzák? Ha meg korlátozzák, akkor miért nevezik szabadnak? De végül is mindenkit az érdekel, hogy drágább lesz-e valami, s ha igen, akkor mi, és mennyivel? Tulajdonképpen az árhatóságokat is ez utóbbi foglalkoztatja: nem akarják — és természetesen mi sem akarjuk —, hogy a fogyasztói árszínvonal növekedése egy hajszállal is meghaladja az erre az esztendőre tervezett 4 százalékot. Csakhogy egyszersmind azt is szeretnénk, hogy minél gazdagabb, változatosabb legyen az árukínálat, minél korszerűbb, divatosabb termékhez juthassunk hozzá. De mi késztetne, mondjuk, egy cipőgyárat arra, hogy az elavult vastag sarkú, tömpe orrú női cipők helyett minél előbb vékony sarkút, keskeny orrút gyártson, ha nem a nagyobb nyereség reménye? Mivel erre az anyagi ösztönzésre szükség van, ezért kívánatos számunkra, vevők számira ls a szabad árforma kiterjesztése. De hogy mégse fizessünk túlságosan sokat a divatos holmikért, s hogy a vállalatok mégse gazdagodjanak meg túlságosan —, azt célozzák az árhivatal említett intézkedései. Bejelentési kötelezettség Miből is állnak ezek a hatósági szigorítások? Részben az úgynevezett előzetes bejelentési kötelezettség kiterjesztéséből. A vállalatok, a szolgáltató szövetkezetek, ha bizonyos, meghatározott termékek vagy szolgáltatások árát emelni szándékoznak, úgy ezt előre be kéli Jelenteniük az űrhatóságnak. A jövőben ez a kötelezettség az eddiginél több termékre, szolgáltatásra érvényes. A bejelentés módot nyújt arra, hogy az illetékesek az új kalkulációt felülvizsgálják s ha úgy találják, hogy az indokolatlan nyereséget eredményezne, eltérítsék szándékától a vállalatot. Ha ez nem Jár sikerrel — ami ritkán esik meg — akkor tisztességtelen haszonszerzés címén eljárást is lehet indítani ellene. Ez azon bar. csak a fékek egyike. Az árhivatal egy másik állásfoglalásában azt is az érintettek tudomására hozta, hogy az új termékek árának kialakításakor nem háríthatják tovább a vásárlóra bizonyos költségek növekedését Nem lehet tehát valamit drágábban adni például azért, mert az előállításához szükséges energia — a január elsejei termelői árrendezés következtében — többe kerül. És nem lehet árat emelni azon a címen sem, hogy a tavalyi központi béremelések folytán szintén nőttek a költségek. Ne feledjük: mindez a szabad árak kialakítására vonatkozik. Ezek mellett még a minisztériumok, a tanácsok árosztá'yai, a szakszervezeti éa a népi ellenőrök rendszeres vizsgálatai is féken tartják az áremelési törekvéseket, A vásárló védelmében A szakemberek véleménye szerint egyébként a szabad árak kiterjesztése esetleg árcsökkenést is eredményezhet. Akadnak ugyanis vállalatok, amelyeknek gyártmányai közül eddig csak néhány volt szabad áras; ezeken akartak mindent megkeresni. Most, amikor valamelyest szabadabban kalkulálhatják több termék árát, remélhető, hogy az aránytalanul felsrófolt árakból valamit leengednek. De ez csak remény. Tény azonban, hogy a szabad árak kiterjesztése egyrészt ösztönözni fog a jobb, a korszerűbb áruk előállítására, más. részt az árhivatal utasításai, irányelvei megóvják a vásárlót attól, hogy kiadásai a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedjenek. Mert fontos ugyan a termékszerkezet korszerűsítése, az árukínálat Javítása, de legalább ilyen fontos a párt- és a kormány életszínvonal-politikájának érvényesítése. Ez pedig a reálbérek állandó emelését is célozza, vagyis az, hogy fizetésünkből mind több árut és szolgáltatást vásárolhassunk. Gál Zsnasa Papp Ignác—Szentirmai László Hogyan élnek a szegedi termelőszövetkezeti tagok? 4. A munkaidőn túl Magyarországon törvény szabályozza a munkaidő nagyságát, ez a termelőszövetkezeti dolgozóknál a közösben végzett munkára vonatkozik. A termelőszövetkezeti tag, ha háztáji földjén, kertjében, háza körül dolgozik, akkor ezt tulajdonképpen „szabad idejében" végzi. Jogosan felmerül a kérdés, hogy ezeknek az embereknek van-e egyáltalában szabad idejük. Ha vizsgálatunk során így tettük volna fel a kérdést — úgy gondoljuk —, a nagy többség nemmel válaszolt volna. Ezen az ún. „fél szabad időn" túl fennmaradó, igen kis volumenű időben gondolhat a termelőszövetkezeti tag arra, hogy művelődjön, szórakozzon. A közösben végzett munkán túl fennmaradó időben végzett művelődési, szórakozási tevékenységek terén az életkornak, a nemnek és az iskolai végzettségnek van jelentős differenciáló szerepe. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a „szabad idejében" a megkérdezettek döntő többsége elsősorban a háztájiban és otthon is dolgozik. Az életkor döntő polarizáló szerepet tölt be A 40 évnél idősebbek 82,2 százaléka, a 40 éven aluliaknak „mindössze" 69,8 százaléka válaszolt Ilyen értelemben. A háztájiban és a ház körül végzett munkát tetézi még a háztartási munka is, mert a nók szabad idejében nagyobb szerepet' tölt be ez a munka, mint a férfiaknál. Az alacsonyabb végzettségűeknél is inkább e munka dominál. A művelődést, szórakozást biztosító tevékenységek közül a televíziónézés szerepel a legmagasabb százalékban (33,9%). A művelődés, szórakozás televíziócentrikusságát nem tekinthetjük negatív jelenségnek. A televízió hírközlő, információnyújtó, művelődési és szórakoztató szerepe a szegedi termelőszövetkezeti tagoknál minden tlz közül kilencnek a minimumot nyújtja, félő azonban, hogy a televízió egyben a művelődés maximumát is jelenti. Az olvasás terén lényeges különbséget találunk a fiatal generáció és az idősebbek között. A 21—30 év közöttiek közül csaknem kétszer anynyian olvasnak, mint a 60 éven felüliek. A főiskolát, egyetemet végzettek kérdőívein pedig több mint kétszer annyi választ találunk, mint azoknál, akik a 8 általánost sem végezték el. A fenti kérdésre adott válasz azt jelenti, hogy a megkérdezett szabad idejében szívesen olvas: ti. sajtóterméket és könyvet. Amikor külön rákérdeztünk a könyvolvasás gyakoriságára, akkor ennél sokkal kedvezőtlenebb válaszokat kaptunk. Az olvasás rendszerességét viszonylag kedvezőnek ítélhetjük, azt azonban nem, hogy 25,8% egyáltalán nem olvas könyvet. Igen elgondolkoztatnak tartjuk, hogy a nem olvasók aránya az életkor növekedésével párhuzamosan emelkedik. Nem olvas könyvet a 20 év alattlak 8,3 százaléka, de a 31—40 év közöttiek 24,7 százaléka sem, a 60 éven felülieknek viszont már több mint a fele. Csaknem minden harmadik nő egyáltalán nem vesz könyvet a kezébe. Hasonlóképpen nem vesz kezébe könyvet a kisegítő üzemágban dolgozó betanított és segédmunkások 40,7 százaléka, a növénytermesztésben nem gépi munkán dolgozók 37.6 százaléka, sőt a vezetők 3,6 százaléka sem. Ügy gondoljuk, mind' a szakmai továbbképzés, mind az önművelés érdekében sürgős változta'ásra van szükség. A modern mezőgazdasági ismeretek és a műveltség elemeinek elsajátítása nem képzelhető el könyvek olvasása nélkül. Legkézenfekvőbb segítség volna a könyvek „házhoz szállítása", az üzemi szakszervezeti könyvtárakhoz hasonlóan könyvtárak létesítése a termelőszövetkezeteken belül önerőből, és a Somogyikönyvtár segítségével. Semmiképpen sem engedhető meg, hogy a szabad időben végzett munka a művelődés rovására menjen, mint erre egyéb adatainkból ls következtethetünk. A munka által meghatározott szabad idő következménye, hogy a megkérdezettek ritkán mozdulnak ki otthonról. Azt már eredménynek könyvelhetjük el, hogy a szegedi termelőszövetkezeti tagok közül minden második az elmúlt két évben legalább egyszer volt színházban vagy a szabadtéri Játékokon, azt már kevésbé, hogy 1976-ban 76 százaléka egyszer sem fordult meg a hozzá legközelebb eső művelődési házban. Több esetben rámutattunk a városnak, Szegednek igen lényeges, pozitív hatására. Ezt a pozitív hatást mindenképpen fokozni lehetne az egyéni művelődés és az intézményesített közművelődés területén is. Nagy terjedelmű adatbázisunk lehetőséget ad arra, hogy a művelődés kérdésével bővebben is foglalkozzunk a későbbiekben. (Folytatjuk.)