Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-24 / 47. szám

Péntek, 1978. február 24. 3 Művészefpolilikánk időszerű kérdései Tóth Deiső kulturális miniszterhelyettes tájékoztatója Szegeden Tóth DezsS kulturális miniszterhelyettes tegnap, csütörtökön délután Szegedre látogatott. A megyei pártbizottságon találkozott cr Tamasi Mihállyal, a megyei pártbizottság osztályvezetőjével. A találkozón oit volt dr. Csukás István, a JATE Bölcsészettudományi Karának dékánja is. Ezután Tóth Dezső a TIT Kárász utcai klubjában művészetpolitikánk időszerű kérdéseiről tartott tájékoztató előadást a művészeti szövetségei: területi szervezetei ve2elöinek, alkotó művészeknek, egyetemi oktatóknak, a megye és a város kulturális élete szervezőinek, irányítóinak. Bevezetőjében megállapította, hogy művészet politikánk elválaszthatatlan társadalmi életünktől, a társadalmi folyamatok és a művészeti folyamatok kölcsönhatására a folytonosság és a megújulás jellemző. Művészetpolitikánk alapeivei évek óta változatlanok, művészeti életünk irányításának gyakorlata jól tükrözi a két évtizeddel ezelőtt megalkotott művészetpolitikai iiányelvek helyességét. Ezeknek az elveknek alkalmazása, a fejlődéssel kialakuló uj helyzetekkel történő szembesítése a folytonosság lényege. Mindennek eredménye, hogy művészeti életünk hosszú ideje kiegyensúlyozott és kedvezően alakul a művészet és a tömegek kapcsolata. A miniszter:.elyettes fölsorakoztatta a leglényegesebb alapelveket, elemezte ezeknek mai érvényességét Művészeti demoKráciánk értelmezése, a művészei tár: adalmi szerepének eróutése a lenini kulturális fo^jcalom része. Célja "aitozatlun, a művészet es o töm^gtk kapcsolatának erősítése, a gátló akadályok elhárítása. A művészet-közönség kapcsolatot erősítik azok a művészi alkotások, melyeknek közénponti kérdései mindannyiunk napi életének problémáit ragadják meg. A művészet és közösség közötti közvetítőrendszer mind szélesebb körben hat, csökkenti az egyenlőtlenségeket, s új igényeket ébreszt. Művészeti kérdésekben különbséget kell tenn* a szocialista társadalom művészete és a szocialiscj művészet között. Társadalmunk ez utóbbit támogitja, de nem zárja Ki az alapvető emberi érdekeket kiic;ező, a szocializmusra igent n.ondó, de nem marxista talajon születő alkotásokat. Művészeti életünk egységének alapja éppen ez a politikai egység, a szocializmusra mondott művészi igen. Művészetpolitikánk mindenkor figyelembe veszi a művészet sajátságait, melyek hatással vannak társadalmi, idec'cgiai és politikai életünkre ls. Művészet és politika kapcsolatát nem taktikai szinten, hanem stratégiai övezetben értelmezzük. A művészetnek nemcsak joga, de ktirlessége is a szocialista társadalom bírálata, a szocializmus alapjáról, a szocializmus érdekében. A művészet irányitó szervei régóta nem avatkoznak bele adminsztratív úton stiláris és formai kérdésekbe. Az alkotásokat mindig a produkció szemléleti, tartalmi összefüggéseiben ítélik meg. Ez a biztosítéka annak, hogy az eszmei egység ne váljon uniform zálódássá, elszürküléssé. gazdagodjon és színosedien új kifejezési formakkal, módokkal. stílusjegyerikel művészeti életünk. Művészetpolitikánk számít a relatív autonóm'ára, a művészet önmozgására. Biztosítja a kísérletezés szabadságát, de szabalyozza a kiNagyobb felelősség a munkában Dr. Medve Lásxlö pórinapé előadása Szegeden Szegedre látogatott tegnap dr. Medve László egészségügyi miniszterhelyettes. Felkereste a megyei pártbizottságot, ahol dr. Tan.asi Mihállyal, a megyei partb'zottság osztályvezetőjéve1 és dr. Rózsa Józseffel, a megyei tanács vb egészségügyi osztályának vezetőjével folytatott megbeszélést. Délután az orvostudományi egyetemen időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről, illetve az egészségügyi ellátás főbb tennivalóiról tartott pártnapi el ő adást. A miniszterhelyettes bevezetőjében kiemelte: a lakosság egészségügyi ellátása társadalompolitikánk egyik jt entős része, mel / szoros összefüggésben áll gazoaságpo i tikai eredményeinkkel. Fejlesztése gazdasag. építőir unkánk eredrr en; eihez rnlrien tervszerűen történik. Az egészségügynek sajátos tennivalói is vannak a párt clititűzí-ínek megva'úsitás .an. Kem min-'.eg". hogy miiyen a termelőmorkában résztvevők egészség- állapota. Előadásában arról 's szólt, h-gy várhatlan ez év második felében emelik a nem egyetemi intézményekben dolgozó orvosok és egészségügyi szakdolgozók bérét, akik az elmúlt évi bérrendezésből kimaradtak, A tervek szerint felépül 90 ezer új lakás, 17 ezet óvodai, 3100 bölcsődei férőnely, és többek között 730 kórházi ággyal bővül egészségügy: hálózatunk. Felhívta a figyelmet dr. Medve László az orvosok, az asszisztensek és a szakalkalmazottak munkájával járó nagyobb felelősségére is. Az orvosi liberalizmusra, a szakmai felkészültség hiányosságaira figyelmeztet például az is, hogy amfg 1968ban 140 ezer volt a különböző fokú munkaképtelennek nyilvánítottak száma, addig ez az elmúlt esztendőben 320 ezerre növekedett. Míg 1968ban 22 ezren kérték egy év alatt rokkantnyugdíjba helyezésüket, addig 1377-ben már 38 ezren. A munkaerőhelyzetet jelentős mertékben befolyásolja a különböző okok miatt távol ma-adók száma is. Az ország 5,5 millió aktiv keresőjéből naponta 300 ezer gyesen levő kismama és 220 ezer táppénzes marad távol. Nem teszélve az egyéb indetok mia.... nem dolgozókról. A táopenzes fegyelem szilárdulásá-ai ma már 30 ezerrel töboer. dolgoznak, mint az előző években. Dr. Medve Lászlu az előadás után megtekintette a SZOTE új intenzív osztályát és a közelmúltban átadott véradó állomását. sérleti alkotások nyilvánosságát. Művészeti életünk nyitott. A klasszikus ertékek mellett a kortárs művészet világértékei is jelen vannak művészeti közéletül,kben. Természetesen elsősort an a szocialista országokkal keressük az együttműködések, a kapcsolatok új lehetőségeit. Ugyanakkor örömünkre szolgálhat, hogy u magyar művészet -értékei jelen vannak a világban. Művészeéletünket a központi elvi irányítás és a decentralizált megvalósítás egysége jellemzi. Ezeknek az elveknek az érvényesítése a tarsadalmi konszolidáció velejárójaként gyorsan zajlott le az elmúlt húsz esztendő első felében. A hatvanas évek közepén különösen az irodalom és a filmművészet felfutása és nagyszerű alkotásai fémjelezték művészet és társadalom szoros kapcsolatát. Tóth Dezső megalapította, hogy a mai valóság összetettebb, bonyolultabb, differenciáltabb, inint bármikor. Művészeink eredméryesen törekszenek a mai valóság birtokba vételire is. Az élet által felveted új kérdések, a rejtettebb tarsada.ini folyamatok, az áttételesebb mozgások, a morális és tudati kérdések előterbe kerülése, elméleti és művészen integrálása, elemzése és feldolgozása megköveteli az említett alapelvek érver.vesítését. Az újszerű társadalmi jelenségek feltételezik hogy ezek a művészet szféráiban újszerűen tuKröződjenek. Társadalmunk természetesen elsősorban a szocialista társadalmi valóságot ryiltan, őszintén, halaao szemlélettel és kritikusan feltáró művek születését támogatjc elsősorban. Az újszerű momentumok elemzéset a miniszterhelyettes töbo aspektusból is vázolta. Az alkotómunka vetületében vizsgáivá a kérdést, megállapította hogy elsősorban a mai prózairolalom és filmművészei. a !ársadalmi mozgásokat nerr követi olyan intenzitással olyan érdekközössegben ér olyan mélységéén, n.ir.r a hatvanas évekoen. Ez. nem egy, vagy nenány tényező, hanem sok ok együttes határának következménye. A művészet keresi az ij posztokat, az új megközelítési módokat és eszközöket, amelyekkel egyenértékűen képes birtokba venni az összetettebb valóságot. Ugyanez a "eladata — az újszerű társafa'mi ós műveszeti folyamatok értékelése és összevetése — a marscista muvészetkritikának is. Nagyon fontosnak ítélte meg a generációs kapcsolatokat, mely a megújuló folytonosság záloga. Szólt művészeti életünk demokratizmusának elemzettkor a viták, eszmecserén szükségességéről, hiszen a vitában való egység a politikai szövetség lényege Defejezésüi az esztétikum minden eddiginél szélesebb körű megjelenéséből következő feladatokról és a szórakoztatás jogos társadalmi 'gényének tartalmas kielégiécéről beszélt. T. L. Nagy részvéttel kísérték utolsó útjukra a hősi halált halt bányászokat Csütörtökön délután kísérték utolsó útjukra Tatabányán a 12/A aknában tragikus körülmények között elhunyt 26 bányászt. A gyász jeleként 26 fekete lobogó övezte a bányaigazgatóság épülete melletti Mártírok terét, gyászlobogók lengtek a középületeken, a városi temetőhöz vezető utak mentén. Már a szertartást megelőző órákban sok ezren vonultak a temetőkertbe, hogy leróják kegyeletüket. A temető bejáratától a sírhelyig munkásűrök és ifjúgárdisták sorakoztak fel. A koporsók mellett a szerencsétlenül járt bányászok közvetlen munkatársai, a 612-es brigád tagjai," a Miskolci Műszaki Egyetem bányamérnöki karának, és a Tatabányai Bányaipari Aknászképző Iskola hallgatói álltak díszőrséget. A hősi halottak hozzátartozói, özvegyei, árván maradt gyermekei mellett ott voltak a párt-, az állam-, a szakszervezet és a tömegszervezetek képviselői. Elküldték a végső búcsúra küldötteiket az ország összes szénbánya vállalatának dolgozói is. A gyászinduló hangjai után Simon Pál nehézipari miniszter vett búcsút a bányászoktól. Tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány őszinte részvétét, a Nehézipari Minisztérium dolgozóinak együttérzését. — Megrendítő ez a búcsú, — mondotta, — hiszen a sors olyanokat ragadott el közülünk, akik előtt még ott állt az élet, az eredményes munka öröme. Halottainkat nemcsak a családtagok és hozzátartozóik, munkatársaik, a Tatabányai Szénbányák dolgozói, hanem az egész ország gyászolja. Igaz szívből kívánjuk, enyhítse a hozzátartozók fájdalmát az a tudat, hogy mellettük áll a bányászok szolidaritása, az egész magyar társadalom. Az özvegyek és az árvák érezni fogják, hogy mellettük állunk, és minden lehetségest megteszünk, hogy életük gondjain enyhítsünk. Ez szocialista rendszerünkből eredő alapvelő kötelességünk. — A szerencsétlenséget kiváltó okot még nem ismerjük, a vizsgálatot még nem fejezték be a szakemberek. Annyit azonban már most is tudunk, hogy nem a bányabiztonság alapvető követelményeinek hiánya okozta a tragédiát. A kormányzat ésa bányászat vezetése rengeteget tett és tesz azért, hogy a nehéz és veszélyes föld alatti munka biztonságos legyen. Megállapíthatjuk, hogy ez. sok eredményt hozott, de a jövőben is sok a tennivalónk. A 12/A aknábarj bekövetkezett tragédia arra figyelmeztet bennünket, hogy o természet erői elleni küzdelem nem fejeződött be: ezt a harcot megújuló erővel tovább kell folytatnunk. Erre kötelez bennünket 26 munkatársunk tragikus halála. — Emléküket őrizni fogja a megújuló tatabányai szénmedence, a Márkushegytől Mányig emelkedő új aknatornyok, az épülő városrészek, amelyek hirdetni fogják a mi évtizedünk bányanemzedékeinek alkotóképességét. Gól István, a Tatabányai Szénbányák igazgatója a szénmedence bányászainak nevében mondott búcsút. — Mélységes megrendüléssel hajtjuk meg fejünket előttetek, akiket minden tiszteletet megérdemlő, kemény és áldozatos munkátok közben, váratlanul és alattomosan ragadott el a kegyetlen halál. Munkájukhoz hü, igaz embereket, egy nehéz hivatás sosem hátráló harcosait: szénbányászokat gyászolunk. Olyan embereket, akik — sokezer társukkal együtt — a veszélyt is ismerve és vállalva — szálltak le nap-nap után a mélybe, hogy a sötétségből hozzák fel a világosság forrását: a szenet. Legtöbben közületek már évtizedekkel ezelőtt, szénbányász apáitok nyomában, a családi tradíciókat folytatva, szálltatok le a bányába, és a nehéz szakma minden állomását megjárva, váltatok kiváló bányászokká. A többnek és jobbnak önkéntes vállalásával kovácsolódtatok öszsze szocialista brigáddá, tettekkel bizonyítottátok, hogy igaz szívű munkásemberek módiára. mindig készek voltatok másokért, a közösségért, az egész szocialista társadalomért nemes feladatokat vállalni, és azokat becsülettel teljesíteni. — Mélységes fájdalmunkkal együtt kísérjen benneteket utolsó üdvözletünk, az utolsó jó szerencsét! A hősi halottak munkatársai a felcsendülő bányászhimnusz hangjai mellett engedték le a konorsókat, majd a gyászolók tömege koszorúkkal és virágcsokrokkal borította be a sírhantokat. Szegedi nők '73 „Mindig kitalálok valamit" Volt elképzelésem róla. Tudtam, hogy asszisztensnő, hogy a KISZ-alapszervezet titkára. Ügy gondoltam hát, betegként kezel engem is, mondja majd a sokat ismételt szöveget, s alaposan meg kell őt lepni váratlan kérdésekkel, hogy „felkészületlenné", s így őszintébbé váliék. Elképzelésemet, persze hajíthattam a csudába, mert... Először: Igazából nem ls asszisztensnő. Védőnőképzöben végiéit, járta is a Szentes környéki tanyavilágot, lovas kocsival, kerékpárral, mikor milyen időben kellett — lehetőleg 24 órán belül — meglátogatnia az újszülötteket. Ám akkor jött az azóta 'érjjé lett Forgó Ferenc és Katalin állást keresni indult Szegedre. Az „olajos" férj gyakran hallhatta akkoriban, milyen nehéz kenyér a Zöld Sándor utcai rendelőintézetben a váltóasszisztensé. Reggel nyolckor még nem tudja, hogy aznap tíztől a ;ebészetre küldik-e kisegíteni, vagy a gyermekgyógyászatra. „Utólag belátom, -.zakmailag az az időszak többet ért minden iskolai képzésnél." Különleges hálók A jelenlegi mintegy hét- miskolci December 4. Drótezerről megközelítőleg tizen- művekben. Nagyobb teljesít... .. , . , , „ ményu gépek beállításával ot-tizenhat ezer tonnára no- az PsikháIókon felül vélik a jövő év végéig a he- úgynevezett térhálókat is gesztett hálók gyártását a készítenek majd. (MTI) Másodszor: Most ugyan állandóan a nőgyógyászaton dolgozik már, s így közelebb is került — a terhesgondozás révén — eredeti szakmájához, az anya- és csecsemővédelemhez, ám még másfél év, s kiiárja a röntgenasszisztensek kecskeméti iskoláját — „mert a röntgenen már egészen önálló lehet az aszszisztens. Az eredeti elképzelésemről végleg le kellett mondanom — pszichológusnak készültem —, de hogy a röntgentanfolyam után abbahagyom a tanulást, azt , íem ígérhetem biztosra"! Harmadszor: Ami az őszinteséget, felké.zületlenséget illeti, nos, az-.al meg úgy voltunk, hogy kérdeznem is alig kellelt őt, 3 rövidebb idő alatt megisnertetett az életével, mint ímennyi alatt az eddigi pár sort leírtam, A továbbiakban: Hadd folytassa ő a bemutatkozást, a közbevetett kérdéseket feleslegessé teszi, hogy csepp megilletődöttség nélkül beszél, mint, aki pontosan ismeri magát, s tudja, mit akar, mennyit ér, mire képes. „Hetvenhárom óta vagyok a rendelő KISZ-eseinek titkára, harmincan vagyunk — sajnos csak lányok, asszonyok — az alapszervezetben. Kötöttünk is időben együttműködési szerződést az egyik olajos alapszervezettel. Arra azért vigyázva, hogy ne a férjemé legyen az.. „ máf amelyiknek ő volt a KISZ* 'itkára. De, hogy ne csak láncpartnerségre lehessen gondolni: a szakmai-politikai vetélkedőre büszkék va. / g"unk, a vezetőségünk állította össze a kérdéseket mint ahogy minden mást is igyekszünk közösen csinálni. Tavaly talán ezért kaptuk meg a KISZ KB dicsérő oklevelét. Az én aranykoszorús KISZ-jelvényem háromesztendős lesz az Idén, mint Andrea lányom, aki egyre többet követel magának az időmből. Kívánni mást — ahogy mondani szokták: magánéletileg — nem is akarnék: „többször lehessen együtt velem, mint most a nagymamájával". Végül az egyedüli kérdés, amely meglephette: milyen embernek tartja magát? „Akaratosnak. Mindig kitalálok, akaró'- iro'~mit." Válly Katalin