Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-21 / 44. szám

1 Kedd, 1978. február 21; A nagyvárosok madarai A lakosság tekintélyes többsége életének nagy részét városokban, „betondzsungelben" tölti, s környezetéhez alkalmazkodnia is kell. De vajon hogyan viszonyulnak a nagyvárosokhoz a különböző madárfajok? Mennyire sikerült igazodniuk a számukra alapiIában véve teljesen idegein élettérhez? Ha madarász szemmel járjuk be egy nagyváros utcáit és terelt, azt tapasztaljuk, hogy az erdőkkel határos külső kerületekben rendkívül gazdag és változatos madárvilág él. Ez érthet* ls, hiszsn a viszonylag nagy kertek, %z ott található változatos fa- és bokorállomány szinte csalogatja a rigókat, cinegéket, rozsdafarkúkat és más fajokat a megtelepedésre. A madarak nagy többsége az erdőben ls a tisztásokkal váltakozó, hevert állományokat kedvelt elsősorban, s ennek a kívánalomnak ezek a kertes városrészek Tökéletesen megfelelnek. Ahogy azonban a belváros felé haladunk, egyre fogy ( a fészkelő fajok száma. Végül csak azok maradnak meg, melyek vagy egészen szélsőségesen alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, vagy amelyek részére az emberi építmények, mint fészkelőhelyek egyenesen „kapóra jöttek". Az első csoporthoz tartozik a feketerigó, mely megelégszik a parányi parkokkal, füves terecskékkel, ahol saját maga és fiókéi számára talál elegendő gilisztát és rovart. Ezek a belvárosi rigók fészkeiket is az épületek megfelelő zugaiba építik, a bokrok vagy a fák ágait csak a legritkább esetekben veszik igénybe. A hímek tavasszal a magas bérházak kéményein vagy a tv-antennákon ülve énekelnek. télen és nyáron egyaránt nálunk maradnak, egyszóval Igazi városi madarakká váltak. Csaknem ugyanezt mondhatjuk el a seregélyről is, legalábbis azokról a párokról, melyek nagyvárosokban ütöttek tanyát. Fészkeiket a fűzfaiák réseibe és más alkalmas üregekbe építik, táplálékukat a közeli gyepszőnyegeken és a virágágyak között szedik össze,- de kijárnak a távoli mezőgazdasági területekre is. A házi verebet és a balkáni gerlét nem szükséges külön bemutatnunk. Kevesen ismerik viszont a házi rozsdafarkút, mely ma már szintén egyik jellemző madárfajta nagyvárosaink legsűrűbben lakott részeinek is. A kormos színezetű hímek a kéményekre és az antennákra telepednek, s a feketerigókkal ellentétben vadászterületük is a szellős magasban van, a tetőkön ugrálva vadásznak repülő rovarokra. A városi madarak a természet e3y eleven darabkáját lopják be a kőrengetegbe. Védelmükről éppen ezért gondoskodnunk kell. K. 8. Fiigedes Károly bolyongása Sütő András darabját próbálják a Kisszínházban RÁZASSA* L kerül M _ j Ken JAnca te Szilágyi KMn, Pécsi ÜJteie UuJoáCN és Dofcs Btenca. Kei tor Páter Jósáét o* Dedós Ajnce. Tótot Árpád JAnos te Rouu 01*». Németh István te Ordöch Klára báouKágot B. kerülte li Török Zoltán te 4ak Kamiin, Ceóü Tibor Ferenc Nagy Edit, Fodor István te vtdáte Eraoébet, Petrovics Utoeló György te Mesei Jolán. Oltványi Jóumef te Umbai OebrielM Magdámé, Jó vári László te Csóti Rur-ália. Ördög Antal László te Megy Máris háesesápot kötöttek. •zounm E It Horvátot Léngó Sánn orrunk ŐS Csorrtor Klára Mártanék László Zeott, zomöorl Györgynek te Süli Máriának Mariann. PáJ Lajosnak «a Leié Hona Piroskának Zsolt, Lajkó Lajosnak te azómyl Katalinnak Anita. Tóth István Cle/Anak ea Póoa Málta Magdolnának Judit. Krmpf Jánosnak te iUth Klóra Irvnnek Tamás, varga Andrásnak te Baráss GatorieUának Gabrietla Kardin. Mogycte Zoútanru* és Ps• vkl Mária ZeuzsáWiátiák Tünde, Kise Istvánnak te Várhegyi Mártának Csilla. Bárkányi Józsefnek és Zákány Mariénak Attila Jósvat, László József Sándornak ea •Tóth Honának József. Gáspár István Bálának te Siódtól Márta AtUla István. Molnár Ferencnek te Telek Juliannára* Times. Tóth JcmAnek te Terhes Évának Zoltán. Podor Gézára* te Balta Mártiinaik Tamás, Butlnya Imronek te Eperjesi Bonillának Márta. Surlnys Imrének Eperjesi Rozáliának Mónika. Apró LnrszMna* te Bamba Arankának Alexandra, Varga Imrének ée Tompán Letíciának Gábor, Szekute látván Józsefnek te Sáry Mergianak ludH, Ball István Imrének te Mesei Anna Etelkának Annamária, Magyar Gyulának te roiasár Piroska Annának Gábor, Magyar Gyulának te OstaiOr Pl-oska Annának Tibor, Vári Miklósnak te Tóth Annának Zoltán, Oláh Pálnak te Batmnes Ilonának Viktor, Szécsi Mihálynak te TÖIdesl Zsuzsannának Aranka. Kovács Pálnak te Terényl Évának Edit. Farkas Béta Lászlónak te Farksa Ágnesnek Anikó, varga Józsefnek te Marót hy Andrea Erzsébetnek Szilvia. Nagymlhály Károly Istvánnak te Kontár Ibolyának Gábor. Bába Sándornak te Argyelán Erzsébetnek Noémi Erzsébet, dr. Fehér Béla Györgynek te dr. Tóth tanbelta Mártának Andrea, Endreffy Gábornak te Borsi Évának Gábor, Németh Zoltánnak te Fogas Mártának Zoltán. Algner Jenőnek és Kovács Máriának Jenő, Szabó Miklósnak te Zsiga Erzsébetnek Martaim. Ágoston Imre Mihálynak te Fodor Aranka Rozáliának Zoltán, Kóaa Bertalannak te Palotás Évának Krisztina. Jankó Lászlónak te Kar kai Erzsébetnek Beáta, Koosó Bálának te Domonkos Évának KrtsxttAn Béla. Qárdlán Menyhértnek te Mihály Matildnak Orsolya. Huszks Józsefnek te Kócos Jullstmánaik Krisztina, Kiss Istvánnak te Zátkui Valériáinak Anita Mariann, Halmán Jánosnak te Bakonyi Erzsébet Rózákénak Mónika, dr. Finobovszky Róbertnek te dr. Lévai Editnek Vanda, Hajdú Bélának te Tóth Máriának Tibor. VIdóid reroncnek te Bcreczky Évának Andrea Valéria. Kovács I .oszló Istvánnak te Koch Etelkának Zsolt. Vsrgs Istvánnak te Majcrd Rozáliának Mónika. Pálinkás Csiba Gyulának te Kls-S»abó Kl'trirrk Zsanett Kl*iP». Miklós Jánosunk és Szekeres Erzsébetnek Katalin. dr. Gtllé IArdó Imrének te Markos Mártának Róbert Gábor. Puskás Jórssfn-tk te Buknlcz Arwnk1-i«k Zsuzsanna, Zslkla Györzy Jánosnak és Palásti Eonának Balázs. Förgeteg Jó-eef Csabának te Vlncze Zsuzsannárck Zsuzsa. Lukáca Józsefnek és Biharút Annának Ágnes. Moldován János Sándornak es Fsnyvesl Zmzsannánaik Món1iaa Erzsébet, Gombos Istvánná* Családi események és Itattam* Mártának Norbert nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Túri Istvánnak te Kovács Ilona Magdolnának István Zsolt. Tóth József Attilának te Ungi Jolimnak Brigitta Katalin, Mactlcn Zoltán Pálnak és Antal Ibolyának Ivett, Rózsa Mihálynak te Oámee Etelkának Sándor. Kiss Józsefnek ás Kanalas Mónikának Petronella, Jankó Györgynek te Juhász Erzsébetnek fiva Anna. Kiss Istvánnak és Szokotat Máriának Móndtai Eva, Oláh Józsefinek és Beinké Erzsébetinek Anita Erzisébel, Nyerges Józzetnek te Sándor Erzsébetnek Anita Erzsébet, Gémes Péternek ea Fodor Etelkának Péter, Pödör Istvánnak és Hódór Zita Ágotának Zita, Váróeri Andor Zoltánnak te Nagy Judit Évának Akos Zoárd nevú gyermekük született. HALÁLOZÁS L kerület Szegedi Bagtta Balázonó Fekete Márta, Kulik Ibolya, Kovács Blte Iatvánné Terhes Elelikia. Galfióesl Antal. Gedai József, dr. Posgay Alajos Imre, ördögh Istvánná Halász Rozália, Evoldt Bétónó Csákányi Johanna, Gyoved Jáhosné Szécsényl Anna, MoUvlckler Sándor Imre, dr Dávid Lajosnó Bíró Saamlszta, Sárkány Istvánná Sztvert Márta, Barta Kálmán, Dennar György, Kanesúr Andrásné Snatoó Terézia, Kónya Mihályné Molnár MaUld. Gárdián Zsuzsámmá noná, Bózso Mihály né Bogyó Erzsébet. Kirázz Sindorné András Márta Katalin, Kagikoa Andrásné Voael Julianna, Várad! Emese, Ványay Béliné Széky Peuronedla, Bállnt-Bata Vilmos. Miklós Antal. Nagylván Sándor. Killó Lnlos, Kálmán Mihály, Pllll.ngor Ilona, Cseoreg) Mlhályné Hadár Julianna, Kováez Józoefné Samu Erzsébet, Schütz Lajosné Bányász Márta Valéria, Kovács József, Szálai Ferenc Berkecz Sándor, Kovács Józsefné Gyuris Ágnes meghalt. Szőrog: Tornai Andrásné Huszár Rozália, Merte Lajos Károly, Vlsnyei Andrásné Tóth Magdolna, Ábrahám Lajos meghalt. H. kerület Szeged: Szolnoki IatvAnné Prozlik Terézia, Bódi imréné Bőrösök Viktória, Fodor Jánosné Horváth Terézia. Nagy látván, Horváth Mlhályné Mtakolczl Mária, JCopasz tatvánné Katona Anna. Egeres! Istvánné Szilágyi Rebeka, Juhász György Jánoené Csörgei Julianna, Kozák Ferenc, Balta István meghalt. Algyfl; Mészáros Józsefné Szél) Julianna, Szatmári János meghalt. m. kerület Szegedi Barna János, Hód! Antalne Bozóld Veronika, Sándor Sánóornó Uppol Márta. Búza Jénos. Meszes Péter, Nikolényl Árpid JArwa, Samu János, Kle KAImárata Csonka JuUomna, Kéri Mihály, dr. Szobooztay László, Körző Ts/mls. Bamus Mátyás, Szobács Sándorné Tóth Anna, Csonka Antal meghalt. Tegnap «stt. •. Valakit elsirattunk ,.. Elsirattuk őt; a hozzánk való ragaszj kodásában kicsire sikerült, s mivel az Idő kezében keményen mozog a rosta, kipotyogott közülünk a likon. A dráma: a veszteség híradása, Fügedes Károly esete — a rosta likán kihulló személy apró méreteinél fogva — mégsem oly tragikus, hogy kimerítené a tragédia követelményeit. Veszteségünk is a potomság látszatát viseli, nem hegyomlás, feje fölött nem zendül meg az ág, veszteségünk híradásaként nem ereszkednek fóL árbócra gyászloboaók. Fügedes Károly bolyongása: a porszemé, a borsónyi földrögé, a hegyekből csörgedező vízben és az örök szilben ..." — így szól a szerző bevezetvén a Vidám sirató egy bolyongó porszemért című komédiát. A színpad közepén a darab majdani alakjai ülik körül az asztalt. A rendelő, Léner Péter Sütő Andrásról, a romániai magyar irodalom kiemelkedő egyéniségéről beszál. Már az első olvasás során nevetések, föl-fölszisz, szenések, közbeszólások csipkézik az elhangzott szöveget. Az első olvasópróba. Itt ta. lálkozik előazör dráma és színész... • Sütő András eredetileg sgyfelvonásosnak irta meg Fügedes Károly komédiáját. Később hangjátékot Irt belőle, majd az Igaz Szó drámapályázatára kétrészes komédiává dolgozta át. A darab megnyerte a pályázatot, az elmúlt év októberében bemutatta a marosvásárhelyi •színház. Két Sütő-darab aratott az elmúlt években osztatlan elismerést hazánkban. A Csillag a máglyán és az Egy lócsiszár virágvaadmapfa című darabók után március 10-én a Szegedi Nemzeti Színház mutatja be a Kisszínházban a Vidám sirató egy bolyongó porszemért című komédiát, majd március lfk^n a Nemzeti Színházban — egy időben a kolozsvári bemutatóval — rendezik meg az Oj írás februári számában megjelent Káin is A bel című darab premierjét. * Léner Péter, a darab rendezője: — A rendezői munAcs S. Sándor felvétele Az első olvasópróbán ka két részből áll. Az egyik a rendező magányossága az első próbáig, a második az olvasópróbával veszi kezde. tét, s tart a bemutatóig, és tovább. A próbák megkezdése előtti szakasz is a rendezés művészi része. Felöleli a darabválasztás és -értelmezés, valamint a szereposztás nehéz munkáját. A rendező érdeklődési körének, vágyainak, elképzeléseinek megfelelően tájékozódik a drámairodalomban. A feladattal való találkozás akkor sikeres, ha kielégíti a rendezői elképzeléseket, éa szerves részévé válik a színház művészi koncepciójának. Egy barátom, aki tudja rólam, hogy érdeklődöm a kortárs magyar dráma Iránt, a múlt év nyarán kezembe nyomta az Igaz Szónak azt a példányát, mely Sütő darabját közzé tette. Első olvasásra ia tetszett, de igazán csak az októberi marosvásárhelyi bemutató ragadott meg. Ez adta a döntő lökést: ezt a darabot be kell mutatni! Ezután kezdődött, Sütővel konzultálva a dramaturgiai munka. A szereposztás ls a rendező bonyolult és felelősségteljes feladata. Ügy érzem, sikerült megtalálnunk az optimális felállást. Fügedes Károly alakját Paláncz Ferenc és Mentes József felváltva játssza, a másik két főszereolő i/j. Üjlaky László (Prédikátor) és Vajda Márta (Somosiné). Fontos szerepet kap Nagy Anikó és Rácz Tibor Paláncz Ferenc Fügedes Károly alakítója: — A darab stílusát leginkább Illyés komédiáihoz hasonlítanám. Fügedes számomra szokatlan figura. A megsértett kis ember kis bosszúja ez a törté, net. Eszközember ő, bábu a hatalom kezében, aki egyszer csak hatalmaskodni kezd parányi világában. Paraszti figura, de mai, bonyolult alak, akit nem lehat külsőséges eszközökkel meg. fogalmazni. Vajda Márta — Somoainé: — Örülök ennek a figu. rának, Ilyenfajta szerepet még nem játszottam. Üj szint jelent számomra, egy új szerepkör lehetőségét Bő. végű komédiázásra ad kellemes alkalmat. ' Remélem, színészi eszköztáram is gazdagodik vele. A Prédikátor — ifj. Üjlaky Lászlór — Az utóbbi időben szinte kizárólag intellektuális figurákat alakítottam. Ez a zavarosban halászó, aa elégedetlen emberek parányi igazságaira apelláló, a azt kihasználó, vizet prédikáló és bort ivó negatív figura súlyos és veszedelmes nézetek szószólója. Nem tudni. honnan jön. nem tudni, hová megy. Nem könnyű feladat! Külön izgalmat jelent a szokatlanul tömör, szép, kissé archaikus nyelv megszólaltatása. A próbák folytatódnak... T. L. Popp Ignác—Szentirmai László Hogyan élnek a szegedi termelőszövetkezeti tagok? 1. A múlt eredményei és problémái Szeged felelős párt- és állami vezetői, a különböző társadalomtudományi ágazatok kutatói, de az emberek ls kiváncsiak arra, hogyan élnek a nagyváros társadalmának különböző társadalmi osztályai, rétegei. Szeged sajátos helyzetben van. Fejlett iparral, művelődési intézményekkel rendelkező kiemelt felsőfokú központ, egyszóval nagyváros, de mezőgazdasági termelőszövetkezetei is vannak. Nem elhanyagolható a város lakói közül azok száma, akik a mezőgazdaságból élnek. A szegedi, Szeged környéki parasztság problémái sokat foglalkoztatták az elmúlt évtizedekben a szociográfust, az írót és az újságírót. A hatvanas évek elejétől gyakran találkozunk önálló kötetekben, a Tiszatáj és a Délmagyarország hasábjain olyan írásokkal, amelyek a mezőgazdaság szocialista átalakulásával párhuzamosan olvasmányos. • tudományos keretek között adnak hírt az eredményekről, problémákról. Mielőtt a kutató a tudomány módszereivel a valóság felderítésére indul, nem érdektelen felidézni, mit tudhatunk meg a könyvek, folyóiratok és a napilap hasábjairól. A mezőgazdasági nagyüzem átszervezésével, a parasztság életének alakulásával kapcsolatban legtöbb vitát felkavaró téma a háztáji gazdálkodás volt. Az Üj Élet Termelőszövetkezetről írta Erdei Ferenc; „Az egyesülés utáni években úgy versengett egymással a közös és a háztáji, hogy a közös nagyüzem sehogy sem bírta a versenyt a tagok háztáji igyekezetével szemben." Az áttanulmányozott könyvek, tanulmányok szerzői sokat foglalkoznak ezzel az időszakkal, elemzik, hogyan ós milyen megállapodásra, egyezségre jutottak a vezetőségek a tagsággal. Erdei Ferenc jellemzőnek tartotta az 1969 után a szeged-mihályteleki Űj Élet Termelőszövetkezetben megtalált utat, vagyis azt, hogy „ ... a szervezést, beszerzéseket, az értékesítést és a feldolgozást a szövetkezeti közös nagyüzem feladatának fogják fel, s ily módon magas fokra emelik a közös és a háztáji kooperációját, illetőleg a kettő szerves egységét" A nagyüzemi gazdálkodás megerősödésével párhuzamosan kezd valósággá válni a termelőszövetkezetekben a szociális létesítmények iránti igény. A Délmagyarországban számos cikk sorolja fel azokat az új szövetkezeti létesítményeket, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a dolgozó parasztság jobban érezze a munkásosztályhoz, a városi dolgozókhoz való közeledését a munkahelyi körülmények révén ls. Szeged parasztságáról szóló szociográfiai Irodalom egyik legérdekesebb része a termelőszövetkezeti vezetők helyzetével és a vezetőségtagság közötti kapcsolat kérdésével foglalkozó írások csoportja. A hatvanas évek vége, de különösen a hetvenes évek eleje jelentős változást hozott a termelőszövetkezetek vezetésében. Szakképzettségben, hozzáállásban a termelőszövetkezeti vezetők sokat fejlődtek, mégis a mezőgazdasági nagyüzemek rohamos feilődése sok olyan problémát vetett fel, amivel nehezen tudtak megbirkózni. A veze'ők helyzetét egyrészt a termelőszövetkezeti parasztság bizonyos szemléleti elma-adoDsága. másrészt az állandóan felbukkanó gazdasági nehézségek is súlyosbították. Komoly problémát jelentett a tagok továbbképzése, a szakember-utánpótlás biztosítása. A termelőszövetkezetek vezetői látják feladatukat, látják annak bonyolult, összetett voltát. Ök azonban egyedül nem sokat érhetnek el, ha a mezőgazdaság még nem vonza a szakképzett munkaerőt Az erről szóló írásokban, riportokban számos olyan megállapítással találkozunk, amelyek szerint a szövetkezetek által indított tanfolyamok eredménytelenül működnek, a szakmunkásképzés nem járt a várt eredménnyel, mert a tanfolyam befejezése után a fiatalok szívesebben néznek munka után a városban, az ipari termelésben. „Kevesen maradnak otthon, nem sok lehetőség kínálkozik, néhány mezőgazdasági szakma. Szórakozni sem tudnak. Elvágyódnak..." — írta Sz. Lukács Imre. Síeged közelségének volt és van egy ilyen hatása. Amikor az idézett szociográfiák íródtak, úgy látszott, hogy a Szegedhez csatlako>zott községek fiataljai előnyösebbnek tartották, ha a város üzemeibén helyezkednek el, a nők nagy részét a hivatali munka vonzotta. Az elvándorlás fő oka a szemléletváltozás már nem a föld, a. vagyon, hanem a munka és a kereset az uralkodó és a döntést befolyásoló momentum." — állapította meg Mocsár Gábor. A szegedi parasztságnak a munkásosztályhoz való közeledési tendenciáját nagymértékben befolyásolj^ a Szegeddel való mindennapos kapcsolat. Ez persze már a Szegedhez való csatolás előtt is meghatározó erő volt. Csepl József 1961-ben írta a Délmagyarországban, hogy az élet úgy kívánja, a Szegeddel közvetlenül kapcsolódó községek egységes városi közigazgatás alá kerüljenek. Persze ez a szükségszerűség nem mindenkiben tudatosult Sok helyen attól féltek, hogy az egységes városi közigazgatás hátrányosabb helyzetet teremt ezekben a községekben. Tápén az önállóságra való törekvés hagyománya, a „hűbérúr Szeged" elevenen élő emlékezete akadályozta ezt a folyamatot A nagyváros közelségének hatását azonban nem lehet letagadni a szegedi parasztság fejlődésében. Nagy szerepe volt az egységes termelőszövetkezeti parasztság kialakulásában, a szemléletmód, a tudat átalakulásában, az iskolázottság és a művelődési szint emelkedésében. A fentiekben sűrítettük össze azokat a lényeges jelenségeket, amelyeket a szegedi és Szeged környéki termelőszövetkezeti parasztság kialakulásáról, eredményeiről. fejlődésének problémáiról 1976-ig feüegyeztek. Valóban kiérlelődött a feladat, hogy a szociológia tudományos módszerének fegyverzetével megvizsgáljuk, ilyen előzmán-ék. ilyen fejlődés és az ebből adódó problémák megoldása u'án hogyan, milyen körülményék között élnek a szegedi termelőszövetkezeti tagok, hogyan alakul életmódjuk. (Folytatjuk.)