Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-13 / 11. szám

Péntek, 1978. január 13. SZONODA TOKIÖBAN Szonoda Szunao japán kül­ügyminiszter a Szovjetunió­ban tett hivatalos látogatásé, nak befejeztével csütörtökön visszaérkezett Tokióba. A külügyminiszter várhatóan még a nap folyamán beszá­mol moszkvai tárgyalásairól Fukuda Takeo miniszterel­nöknek. DESZAI NYILATKOZATA Morardzsi Deszal indiai mi­niszterelnök csütörtökön Üj­Delhiben tartott sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy kormánya továbbra is eluta­sítja a nukleáris berendezé­sek átfogó nemzetközi ellen­őrzését Deszai cáfolta azo­kat a jelentéseket, amelyek szerint erról a kérdésről kü­lönbözőképpen nyilatkozott volna Carter amerikai elnök­nek, illetve James Callaghan brit miniszterelnöknek. India változatlanul csak a már is­mertetett feltételek mellett hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy nemzetközi ellenőrzés alá vonják atomerőműveinek működtetését FEGYVERES ÖSSZECSAPÁS Három halálos áldozata volt szerdán a baszkföldi Pamplonában azoknak a fegyveres összecsapásoknak, amelyek rendőrök és a baszk nemzet és szabadság (ETA) elnevezésű mozgalom harco. sal között robbantak ki. Egy személy megsebesült, ötöt a rendőrök letartóztattak. CSEMPÉSZETT Szerdán csempészés vádjá­val letartóztatták a Portugál Televízió igazgató tanácsának elnökét, Edmundo Pedrót — jelentette a Portugál Rádió. A letartóztatásra nagyszabá­sú rendőrakció keretében ke­rült sor, amellyel egy ház­tartási cikkek csempészésével foglalkozó hálózatot akartak felgöngyölíteni. A KÁBÍTÓSZEREK ÉS LONDON A kábítószer-kereskedelem­mel foglalkozó törvénytelen szindikátusok hovatovább Londont teszik meg egyik legnagyobb európai átrakodő­helyüknek. Az angol vámőr­ség 1077-ben mintegy 5,5 millió font értékben kobozott el heroint. Ugyanezen idő alatt több mint kétezer kilo­gramm marjuanát — vagyis az 1976-os mennyiség két­szeresét — foglalták le azan. gol repülőtereken és pálya­udvarokon. HAJŐTCZ A szicíliai partok közelé­ben szerdán kigyulladt egy 16 ezer tonnás görög tartály­hajó. Mivel fennállt annak veszélye, hogy a hajón szál­lított petróleum felrobban, a legénység átszállt egy, a vész­jelzésekre odasiető libériai hajóra. A 34 főnyi legénység két tagja eltűnt, és néhányan égési sebeket szenvedtek. ÍTÉLETIDŐ AMERIKÁBAN ítéletidő — hóviharok és nagy hidegek — sújtják az Egyesült Államok csaknem egész területét Az utóbbi két napban huszonhármán szen­vedtek fagyhalált. Közülük tizennégy esetet Oho állam­ból Jelentettek. Különösen rossz a helyzet középnyuga­ton, ahol számos villanyve­zeték ls megrongálódott, és a hőerőművek szabadban tá­rolt szénkészleteit pedig vas­tag jégtakaró borítja. Az Egyesült Államok keleti part­vidékénél szerencsétlenül járt a parti őrség több hajója, és két tankhajó is. Egyikük lé. ket kapott, és nagy mennyi­ségű kőolaj ömlött ki az óceánba. DTÁKZA VARGASOK INDONÉZIÁBAN Súlyos diákzavargások tör­tek ki Indonézia második legnagyobb városa, Surabaya egyetemén. A reformokat kö­vetelő fiatalok tömeggyűlését katonák oszlatták fel gumi­botokkal és szuronnyal. Hat egyetemista megsebesült. A diáktanács tiltakozott a kor­mánynál a katonák brutális beavatkozása miatt. Indoné­ziában már csaknem egy éve tartanak a reformokat köve­telő egyetemisták megmoz­dulásai. TÜNTETŐK Mintegy kétszázan tűntet­tek szerdán este New York­ban, a Waldford-Astorla szál­loda előtt, ahol a város új polgármestere Farah Dibah iráni császárnőt látta vendé, gül. A tüntetők, közöttük az iráni diákok, azt követelték, hogy Iránban szüntessék be a politikai foglyok kínzását. WEHNER PRÁGÁBAN A nyugatnémet szociálde­mokrata parlamenti frakció szerda óta Prágában tartóz­kodó küldöttségének vezető­je, Herbert Wehner frakció­elnök, és a delegáció két tag­ja csütörtökön látogatást tett Vasi! Bllaknál, a CSKP KB elnökségének tagjánál, a KB titkáránál. Nyílt és barátsá­gos légkörben eszmecserét folytattak a két szomszéd­ország közötti kapcsolatok fejlesztésének további távla­tairól, valamint a nemzetközi helyzet alakulásáról. NYEKRASZOV ÉVFORDULÓJA Nyikolaj Nyekraszov, a múlt században élt nagy orosz lírikus halálának centenári­umáról emlékeznek idén a Szovjetunióban. A szovjet sajtó ezekben a hetekben megemlékező Írásokban mél­tatja Nyekraszov költészetét, amelyet a nép szeretete és erkölcsi erejébe vetett hite hatott át. DAJAN A PAPANAL VI. Pál pápa csütörtökön délelőtt csaknem egyórás magánkihallgatáson fogadta Mose Dajan izraeli külügy­minisztert, aki négynapos lá­togatáson tartózkodik az olasz fővárosban. A pápa a közel-keleti válság gyors és igazságos megoldását sürget­te, olyan megoldást, amely „tiszteletben tartja a térség minden népének jogalt és alapul szolgálhat e népek közti gyümölcsöző együtt­működéshez". Megvitatták természetesen Jeruzsálem státuszának problémáját is. A pápa annak a nézetének adott hangot, hogy „nem­zetközi garanciákkal külön­leges státuszt" kell biztosíta­ni Jeruzsálem számára. Egyiptomi izraeli tárgyalások c Kairó (REUTER) A két fél homlokegye­nest ellentétes álláspontjá­nak ismételt hangoztatásával kezdődött meg szerdán este Kairóban az egyiptomi—iz­raeli katonai bizottság mun­kája. A másfél óráig tartott megnyitó ülés fő témája a megszállt Sinai-félszigeten létesített izraeli telepü­lések kérdése volt — kö­zölte a tanácskozás után tartott közös sajtóértekez­letén Hasszán el-Kateb egyiptomi és Dávid Kolic izraeli szóvivő. Az egyiptomi szóvivő ál­tal felolvasott közlemény szerint az ülés Abdel Gha­ni Gamazi egyiptomi had­ügyminiszter beszédével kez­dődött. Az egyiptomi dele­gáció vezetője leszögezte: „a Közel-Keleten csak ak­kor valósítható meg a bé­ke, ha az izraeliek telje­sen kiürítik a Sinai-félszige­tet". Az újságírók ismételt kérdésére válaszolva a szó­vivő hozzátette, hogy ez nemcsak a katonai jelen­létre vonatkozik. Ezer Weiz­man hadügyminiszter, az iz­raeli küldöttség vezetője válaszbeszédében kijelen­tette: „megvizsgáljuk azo­kat az intézkedéseket, ame­lyeket a határterületeken le­vő izraeli települések fo­lyamatos fenntartása és biz­tonságuk garantálása tesz szükségessé. A két beszéd elhangzása után általános vita követ­kezett A szóvivők közöl­ték, hogy ugyanezzel a kér­déssel foglalkozik a csütör­tök reggel tartandó ülés is, mivel a két fél mindeddig nem jutott határozatra. A megnyitó ülést konstruk­tívnak nevező közlemény szerint csütörtökön Mor­dechai Gur izraeli vezérka­ri főnök Izrael „biztonsági problémáit" ismerteti. Újságírók megkérdezték, vajon szó lesz-e a többi megszállt arab területről: Ciszjordániáról és a Gaza­ővezetriől is. Az egyiptomi szóvivő azt válaszolta, hogy ezekről a jövő hétfőn Jeru­zsálemben összeülő politi­kai bizottság tárgyal majd, és csak azután kerül a té­ma a katonai bizottság elé. Weizman és Szadat egyip­tomi elnök találkozójáról (az izraeli hadügyminiszter szer­dán a katonai bizottság munkájának megkezdése előtt Asszuánban járt, hogy Szadattal tárgyaljon) az Al­Ahram című kairói lap csü­törtökön azt írta, hogy az elnök értésre adta: Egyip­tom nem változtat állás­pontján. Az újság nem részletezte Szadat szavait, de ismeretes, hogy Szadat több ízben leszögezte: ra­gaszkodik a teljes izraeli kivonuláshoz a sinairól, és az izraeli települések fel­számolásához. Az izraeli te­levízió tudósitója viszont szerda esti beszámolójában azt hangsúlyozta, hogy sze­rinte „Szadat elnök nem utasította el határozottan az izraeli települések fenntar­tását". Az izraeli tudósító szívélyesnek nevezte az asz­szuáni találkozót, ezzel szem­ben a katonai bizottság ülé­séről azt jelentette, hogy az „vegyes" érzésekkel in­dult. Az Al-Ahram csütörtöki jelentése szerint az izraeli hadügyminiszter pénteken visszautazik Tel Avivba, hogy tájékoztassa Begin kor­mányfőt a bizottság mun­kájáról. Carter amerikai el­nök szerdán levélben biz­tosította Szadatot arról, hogy az Egyesült Államok a jelenleg folyó egyiptomi­izraeli béketárgyalások si­kerén munkálkodik — je­lentették be hivatalosan az egyiptomi fővárosban. Car­ter az Egyesült Államok kairól nagykövete révén Szadatnak eljuttatott leve­lében megígérte, hogy Cyrus Vance külügyminiszter „ak­tív szerepet" tölt majd be a politikai bizottság Jeru­zsálemben megtartandó ülé­sein. Bumedien Szíriában Huari Bumedien algériai államfő csütörtökön befejez­te szíriai látogatását és el­utazott Damaszkuszból. Bu­medien, aki majdnem tízna­pos közel-keleti körútja so­rán kedden érkezett a szíriai fővárosba, több ízben foly­tatott négyszemközti meg­beszélést Hafez Asszad szí­riai elnökkel és a két ország küldöttsége is többször talál­kozott egymással. A tárgya­iásók áz arab világban kiala­kult helyzet elemzésére szol­gáltak, és a két fél megvi­tatta azokat az intézkedése­ket, amelyeket a tripoli érte­kezleten létrejött „szilárdság frontjában" tömörülő arab államok kívánnak foganato­sítani, hogy szembeszálljanak Szadat egyiptomi elnök „bé­kekezdeményezéseivel". A türelmi idő vége A karácsony óta Olaszor­szágban ismét fokozódó ter­rorhullám újabb bizonyíté­kát szolgálta annak, hogy Andreotti kereszténydemok­rata kisebbségi kormánya képtelen megbirkózni a köz­rend helyreállításának a fel­adatával. Elsősorban azért, mert erőtlenül fogott hozzá és nem sokat tett az e poli­tikai kórt kiváltó krónikus társadalmi-erkölcsi és gazda­sági bajok orvoslására. Az Andreotti-kabinet válsága ezért vészes sebességgel kö­zeledik mélypontjához. A kormány tehetetlensége már-már kimerítette az olasz baloldal türelmét, amely ed­dig parlamenti támogatásban részesítette. Az ország máso­dik legnagyobb pártja, az Olasz Kommunista Párt és a vele szolidáris szocialista párt — hangoztatván, hogy a kereszténydemokraták nem tartják be a tavaly júliusban aláírt és kormányprogramot szentesítő hatpárti egyez­ményt — megkérdőjelezte Andreottiék mandátumát. Kivezető útként a demokra­tikus pártok képviselőinek egységkormánya megalakítá­sát ajánlják. Ez elég volt ahhoz, hogy a kereszténydemokraták jobbszárnya és a szélsőjobb­oldali erők félreverjék a ha­rangokat „a kommunisták semmiképp sem kerülhetnek be a kormányba" jelszó je­gyében. Régi kommunista­ellenes reflexének engedel­meskedve a KDP vezetősége a minap ismét az ellen szá­vazott, hogy a kommunistá­kat bevonják a kormányba. Akár olasz belügynek is tekinthetnénk ezt, ha az At­lanti-óceánon túlról nem ér­keztek volna ugyanakkor alig leplezett sugalmazások. Gardnert, az USA római nagykövetét jelentéstételre hazarendelték, s Washington­ban nem titkolják aggodal­mukat a jelenlegi olasz bel­politikai helyzet miatt. A hi­vatalos állásfoglalás még ké­sik, de — Kissinger volt kül­ügyminiszter két évvel ez­előtti kijelentéseire emlékez­ve — nem tévedhetünk na­gyot, ha azt jósoljuk, hogy Washington határozottan el­lenzi a kommunisták bekap­csolódását az olasz kormány­ba. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a polgári de­mokrácia bajnokai — sem­mibe véve az olasz választók véleményét — nyíltan be­avatkoznak Olaszország bel­ügyeibe. Az OKP és a szo­cialisták együttesen 279 man­dátummal rendelkeznek a 630 tagú parlamentben, s könnyen megbuktathatják a kormányt. Ez ismét rendkí­vüli választások kiírását von­ná maga után a rendkívül feszült állapotok közepette. Pillanatnyilag ez a kilátás csak az olasz reakció és kül­földi támogatói számára mu­tatkozik kedvezőnek. Pálfi Viktor A Panama­csatorna sorsa A panamalak gyarmati ha­talomnak tartják az Egye­sült Államokat. Az a tény, hogy országukat kettészeli az amerikai csatornaövezet „nem egészséges és nem szi­lárd helyzet" — jelentette kl szokatlan nyíltsággal Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter szerdán este Charles­tonban elhangzott beszédé­ben. A külügyminiszter a hé­ten beszédek sorában sürgeti ez egyezmény törvénybe ik­tatását, ami még távolról sem biztosított. A szenátus jobboldal körei, élükön Ró­bert Dole szenátorral — a nacionalista hangulatokat felszítva és meglovagolva — további engedményeket kö­vetelnek a panamai kormány részéről. A Carter-kormány igen nagy jelentőséget tulaj­donít annak, hogy sikeresen fejeződjék be első nagy kül­politikai vállalkozása, a 14 éve folyó csatornatárgyalá­sok lezárása. Vance, aki alig hogy visszatért Carter elnök­kel tett útjáról, illetve buda­pesti látogatásáról, szomba­ton pedig Jeruzsálembe re­pÖl, a közbeeső időben or­szágos körúton érvel a csa­tornaszerződés mellett. Dole szenátor és társai egyidejű­leg ellenkampányt indítottak és ugyancsak gyűlések soro­zatán próbálják a lakosságot az egyezmény jelenlegi fel­tételei ellen hangolni. A szeptemberben aláirt szerző­dés értelmében (amelyet az amerikai szenátusnak még — kétharmados többséggel — Jóvá kell hagynia) az Egye­sült Államok a 2000. évig át­adja Panamának a csatorna­övezetet, amely közismerten csalárd eljárás alapján került birtokába 1903-ban. A meg­állapodás biztosítja, hogy az Egyesült Államok a követ­kező évtizedekben ls fenn­tarthassa a csatornaövezet­ben működő katonai támasz­pontjainak egy részét, sőt: a 2000. év után is katonai előjogokkal rendelkezik majd, és egyoldalúan „megvédheti a csatorna semlegességét". Francia választások iCercií finis Korán megkezdődött Franciaországban a már­cius! választási harc finise. Giscard d'Estaing ál­lamfő elnökletével január első hetének végén kétnapos tanácskozásra ült össze a kormánypárt, amely formába öntötte a választási akcióprogra­mot. Ez lényegében — mint Barre miniszterelnök egyik beszédéből kiderült — elsősorban közvetlen gazdasági célkitűzéseket tartalmaz. Mindenekelőtt az infláció csökkentését és a gazdaság ösztönzé­sével a munkanélküliség visszaszorítását. A prog­ram — s ez voltaképpen természetes — sem a francia gazdaságban, sem a bel- és külpolitiká­ban nem irányoz elő szerkezeti változásokat. Áz erők polarizálódása Olyan helyzetben, amikor a francia politika baloldalán rendkívül nagy tömegerők sorakoznak fel, a kormánynak létfontosságú a viszály lecsil­lapítása a jobboldali táboron belül. Ismeretes: a választások március 12-én tar­tandó első fordulóján tűnik ki, hogy az egyes pártok mekkora tábort képviselnek. A március 19-i, második fordulóban azután a jobboldalon is a voltaképpeni mandátumokért folyik a harc. Ekkor az ország polarizálódik politikailag. Jobb­és baloldalon egyaránt attól függ a siker, hogy a gyengébb jelölt az általános politikai célok szolgálatában mennyire hajlandó meghajolni és visszalépni a versengéstől a saját politikai tá­borához tartozó, de a másik pártot képviselő je­lölt érdekében. A jobboldalon ez úgy fest, hogy ha a választások első menetében Giscard emberei bizonyulnak erősebbnek és a gaulleisták viszony­lag gyengébben szerepelnek, akkor Chlrac sza­vazótáborának egy része lenne kénytelen a köz­társasági elnök pártjára szavazni. Hiszen csak a jobboldal tömörítésével lehet eltorlaszolni az utat a baloldal elől. Ha az első fordulóban a jobboldali pártok közül a gaulleisták bizonyul­nak erősebbnek. akkor a köztársasági elnök tá­mogatói kényszerülnek főhajtásra — ugyancsak a baloldal elleni hatásos gátépítés érdekében. Esélyes baloldal A francia helyzet különlegessége az, hogy ugyanennek a bonyolult versengésnek a tükör­képe a baloldalon is megfigyelhető. Néhány hó­nappal ezelőtt a baloldal közös programja gya­korlatilag felbomlott. A közös program idős/erő­sítéséről folyó tárgyalások során ugyanis Mltter­rand szocialista pártjának képviselői elutasítot­ták azokat a kommunista Javaslatokat, amelyek az államosítások kiterjesztését és a tőke radiká­lisabb megadóztatását igényelték. Annak ellenére azonban, hogy e pillanatban nincs érvényes kö­zös program — van esélyes baloldal. A közvéle­ménykutató intézetek jelenlegi adatai szerint a lehetséges szocialista és kommunista szavazatok együttesen biztosíthatnák a többséget a márciusi választásokon. Akárcsak a jobboldalon — itt sem mindegy természetesen, hogy az első fordulóban miképp alakul a belső erőviszony. Ezt világosan kifej­tette Marchais, a Francia KP főtitkára a párt vasárnap véget ért országos értekezletén. Mi­után a szocialisták a közvélemény szerint 26—28 százalékos szavazati arányra számíthatnak a kommunisták feladata az, hogy megnöveljék a Jelenlegi, 21 százalékos szavazati arányt. A cél — ismételte meg Marchais a párt XXII. kong­resszusán már elhangzottakat — a 25 százalékos arány elérése. Más szóval: a francia kommunis­ták célja, hogy erőiket a március 12-i, első for­dulóra összpontosítsák. Így lehet elérni azt, hogy a francia baloldalon belül kiegyensúlyozottabbak legyenek az erőviszonyok. Ennek megfelelően a március 12. és 19. (tehát az első és második vá­lasztási forduló) közötti héten a kommunista párt megerősödött pozícióból tárgyalhat a szocia­listákkal a második fordulóban elengedhetetlen közös fellépésről. Ez egyben növeli annak az esé­lyét és lehetőségét, hogy esetleges baloldali siker esetén tényleges társadalmi változások érlelőd­jenek. Baloldalellenes front Jóslatokra sem Franciaországban, sem másutt nem vállalkozik senki. Annál kevésbé. mert Giscard elnök mandátuma hét évre szól. Ö te­hát köztársasági elnök marad elekor is — noha nehéz, vagy csaknem lehetetlen helyzetben —. ha a jobboldal esetleg a választásokon vereséget szenved. Rendkívül nehéz ez esélyek mérlegelése azért is. mert a tapasztalt francia burzsoázia a Giscard—Chirac villongástól függetlenül ösztön­szerűen zárja majd sorait és frontot alkot a bal­oldallal szemben. Ugyanakkor Mitterrand szo­cialista pártjának tömegbázisa igen nagy mérték­ben azoknak a középrétegeknek a soraiból kerül ki, akik a frontok kiéleződése esetén a második fordulóban aligha hajlandók kommunista jelöltre, szavazni. Ezért szükségszerű a Francia KP-nek az a stratégiai célja, hogy az első választási me­netben nagy erőt mutassanak — s igy a második fordulóban immár az egész baloldal győzelmének ügyét szolgálhassák. « 4

Next

/
Thumbnails
Contents