Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-11 / 9. szám

4 Szerda, 1978. január 11'. Jaltában — jutalomból — Tudja, mit neveznek getésbe Kiss Miklós, a Jaltában Fecskefészeknek? gyei Állattenyésztési A tenger fölé benyúló, 40 ügyelőség méter magas sziklaszirtre aki felkészítette a két épített, csipkés várkas- gedl fiút az országos télyt — Látta már a bahcsisze­ráji könnyező kutat? Mi megnéztük azt is. — És a tengert? Mér az első nap hajnalán leszalad­tunk a tengerpartra és meg­kóstoltuk a tengervizet. Tény­leg nagyon sós. Megtöltöt­tünk egy vodkásüveget is me­Fal­osztály vezetője, sze­ver­senyre. — Ez azt Jelenti, hogy a fejők mennek a tehenekhez az edényekkel, a fejőházinál pedig a tehe­nek mennek a fejőkhöz. A megyei verseny után dőlt el, hogy az országos verse­nyen az első sajtáros, a második pedig fejőházi ka­tegóriában Indul majd. így Karasz Istvánnal többször elmentünk Szegvárra, a tengervizzel. Itthon azt mondtuk, hogy vodka van Puskin Tsz-be „edzeni benne. Képzelheti, milyen nagy volt a meglepetés, mi­kor az itthoniak is meg­kóstolták. — Csodás volt a napföl­Rúzsa Miklós szakmunkás, s a mezőgazdasági techni­kumból éve. van 3 érvényes zsa Miklós. kon a télikabátot. Akkor még nem gondoltuk, hogy Moszkvában télikabátban is didergőnk majd. Jaltában már könnyedén, csak zakó­ban jártunk-keltünk. Egé­szen tavaszias volt az Idő. Zöldelltek a fák, s mele­gen sütött a nap. A tél­ből utaztunk a tavaszba — A Jalta szálló! Hatal­mas és nagyon szép, tizen­hat emeletes. Egyszerre 2700 vendéget tudnak itt elszál­lásolni. Az erkélyről láthat­tuk a tengert, és a hegye­ket. Mindannyiunkat meg­lepett, hogy a szállóban még magyarul ls kiírták a tud­nivalókat —, folytatja Rú­— Szárnyashajóval utaz­kelte A heevck közül las- Másfél éve va«y°k a tunk a Fekete-tengeren. Az­* _ „ ,?; termelőszövetkezetben — tán voltunk Livádiában is, mondja Karasz István. — ahol egy fehér kőből épült, Korábban a Papírfeldolgozó csodaszép palotát láttunk, Vállalatnál voltam részleg- régen ez volt az orosz cár vezető. A jószágnevelést nyári rezidenciája. A há­még otthon tanultam meg, rom nagyhatalom vezetője ST láttám" többnvTre"'csak gyerekkoromban. Ezért dön- 1945-ben itt kötötte a jaltai h^szúkás ályan tewérrwi Wttem úgy' hogy inkUbb te" egyezményt. Az asztalok és nosszuaas, olyan tenyernyi henész leszek szavamra székek ma is ugyanúgy áll­mondom, nem bántam meg. nak, mint akkor. A feleségem is a téeszben ^^ RÚMa Miklós to san bukkant elő a Nap ko­rongja A tengerpart ilyen­korra már teljesen bené­pesült. A mólókon szoro­san egymás mellett álltak, vagy ültek a horgászok. hal akadt Egymás horgukra, szavába vágva mesél a két fiatalember. Az dolgozik, az állattenyésztési ' " ' , Uvt^lAK Iróncxlsrtrtlr nrm. gai.slhin Uáo c-Fr.1 „áloti mOnuana Valamit. asztalon képeslapok, pros­pektusok, apró-cseprő em­léktárgyak. Hol az egyiket, hol a máslkat emelik fel, ágazatban. Még szolgálati lakást is kaptunk. Igaz, fél — Százöt kilométeres tro­háromkor kezdünk és hét- libuszvonal köti össze Szim­nyolc óra, mikor elvégzünk feropolt Jaltával. Az utat mutatják felém, s mond- minden munkát. Aztán dél- szépen gondozott rózsa- és Ják, mondják élményeiket, után kettőkor kezdjük új- levendulakertek szegélye­Nem csoda, mindketten elő- ra, este hatig. Viszont nincs zik. Láttunk szőlőültetvé­elŐ- annyi idegeskedés, mint a nyeket is, kicsit fentebb vállalatnál volt. — Persze, van mire Ügyel­ni a tehenészeiben is — szőr látták a tengert, ssör ültek repülőn, és elő­ször jártak a Szovjetunió­ban, a szép Krím-félszige­ten. Rúzsa Miklós István, a szegedi dúlás Tsz tagja Csongrád megyét a hegyoldalon. Itt mesélték, hogy a legfinomabb krími borokat öt-hat évig érlelik szól közbe Verők Ernőné, a 'ah°^kban' mint a naP°n téesz párttitkára. - Három- Csodálkoztunk ezen. négyszeri rossz fejés után Hz élelmiszeripar nyugdíjasainak helyzete Az utóbbi időben — örven- a brigádok munkájából, rád megyei Gabonaforgalmi detesen — minden illetékes Szinte minden brigád fontos és Malomipari Vállalatnál ta­szerv egyre többet foglalko- feladatának tartja a nyugdí- valy jól szervezett „öregek zik a nyugdíjasok helyzeté- jasok további támogatását, hetét" tartottak. A vállalat vei, körülményeik alakulásé- meglátogatását. szakszervezeti bizottsága a val. A SZOT Elnöksége 1977- A Délalföldi Pincegazda- vöröskeresztes alapszervezet­ben napirendre tűzte a nyűg- ság egyik rokkant nyugdíja, tel együttműködve ajándék­állományban levő szakszer, sát — akt három kiskorú csomagokkal kedveskedett a vezeti tagok helyzetét, és gyermekét neveli — a szo- nyugdíjasoknak, több, igen fontos feladatra cialista brigád patronéi ja és Tapasztalataink szerint az hívta fel az alapszervezetek a családnak televízlót is va- aiapgzervezetek törekszenek figyelmét Ezek alapján az sárolt. Ugyanígy a Szegedi h _ főszezonon ÉDOSZ Csongrád megyei bi- Paprikafeldolgozó Vállalatnál kfVQi ° üdülési lehetőséget zottsága is megvizsgálta a dolgozó szocialista brigádok ...... , ... megye élelmiszeripari válla- több, egyedülálló nyugdíjág )s biztosítanak a nyugdíja, latal nyugdíjasainak körül- segítenek és támogatnak úgy soknak. Az 1977-es évben 91 ményeit ls, hogy lakásukon rendsze- fó SZOT-üdülőkben, 30 fő resen felkeresik őket, és se- pedlg vónalatl üdülőkben pl­, , gítenek a háztartási munkák ... ... ,„.._, rf1 elvégzésében. A Szegedi Sza- hent- A nyugdíjasok örömmel I _l lámlgyár Puskás Tivadar mennek üdülni; sajnos, aa .. . , , . . . tmk-brtgádja évek óta pat- alapszervezetek minden Megyénk élelmiszeripari ronálja a petőfitelepi szoelá- ,Bénvt nem tudnak kiélési üzemeiben 2028 nyugdíjas Us otJthontP 8 ltt társadalmi g , ártanak nyilván, ezek közül mun!tával napozótetőt, üveg- tenL 1465 szakszervezeti tag Ok házat ls építettelt továbbra is ragaszkodnak a szervezeti élethez, és joggal várják alapszervezeteinktöl, hogy továbbra ls figyelem­mel kísérjék életüket. A vizs­gálat azt is megállapította, hogy vállalatainknál 631 nyugdíjast foglalkoztatnak rendszeresen. Legtöbbet a Szegedi Szalámigyér és Hús­kombinátban, valamint a Sze­gedi Konzervgyárban alkal­maznak. örvendetes, hogy a válla­latok a nyugdíjas dolgozók­nak biztosítják mindazokat a jogokat, amelyek a kollektív 2. Az alapszervezetek figye­lemmel kísérik a nyugdíja­sok anyagi helyzetét ls. Ahol indokolt és lehetőség van rá, , , ... Igyekeznek szociális segéllyel Az is gyakoriatta vált, , , „ ..... hogy a vállalatok szakszer- 18 könnyíteni helyzetükön, vezeti bizottságai a gazdasá- Tavaly szakszervezeti blzott­gi vezetéssel közösen össze, ságatnk a vállalatok gazda­hívják a nyugdíias dolgozó- gégi vezetésével egyetértés­részletes ben 146 ezer 700 forint se­górtában Rüzsa Miklós má­sodik, a fejőházi kategó­riában Karasz István ötö­dik helyezést ért el. Jutal­kat. Itt a vezetők tájékoztatót adnak az üzem fejlődéséről, az elért ered- gélyt utaltak kl a nyugdíja­ményekről és a problémák- soknak. A segélyeket termé, ról. Ezeken a találkozókon szetesen elsősorban azok meghallgatják az idos szak- , .., , ., . , .1 munkások javaslatait, és kapták, ak.knek alacsony a [szerződésben rögzítve vannak ugyanakkor a nyugdíjasok is nyugdíjuk, és előrehaladott — Elmentünk eev 600 sze 'az aktiv dolgozók részére, kifejezésre juttatják őrömü- koruk miatt munkát már és Karasz úgy elapadhat a tej, hogy ,, , . . , Könnyíti a kevés nyugdíjat ket, hogy a vállalat továbbra nem tudnak végezni. Felszaba- a leeeondosabb munkával yes csoaaszep koncert- kapók helyzetét az az intéz- is törődik velük. Többfelé kedés is, hogy a Jövőben gyakorlat, hogy a vállalat korlátozás nélkül dolgozhat- ünnepségeire meghívják a nak mindazok, akiknek a régi dolgozókat. (Szegedi Sza­nyugellátása a havi 1400 fo. lúmigynr, Délalföldi Pince­rintot nem haladja meg. gazdaság, Szegedi Konzerv­Tapasztalataink szerint az gyár stb.) Ezeket az alkal­üzemekbe visszatérő nyugdí- mákat legtöbbször arra is jasok általában a régi mű- felhasználják, ho<rv bemutat­Felszaba- a leggondosabb munkával képviselte sem lehet a korábbi hoza- terembe, ahol népdaleset mot elérni ismét. Nálunk hallgattunk. Volt ott népi zene, ének és fergeteges az or­szágos fejöversenyen, ahol a jól dolgoznak a tehenészek. 19 megyéből 38 versenyző Látszik ez a teheneken és a adott számot szakmai is- tejtermelési eredményeinken, mereteiről. A sajátos kate- December elsejéig 4213 liter tej volt a tehenenkéntl át­lag. Tavaly az egész évi volt 3880 liter Jelenleg Csong­tánc. Mindannyiunknak na­gyon tetszett, rengeteget tapsoltunk — szól Karasz István. mul mindketten nyolcnapos rád megyében itt a legjobb téli pihenésre utazhattak a tej termelési eredmény. Ebben nagy szerepük van örülünk, jól képzettek. Jaltába. — A főállattenyésztő üze- a gondozóknak, ml válogatóversenyen dön- hogy fiatalok, tötte el, hogy mi ketten in­duljunk a városi és járási fejőversenyen — válaszolja kérdésemre Karasz István. — Ezen a versenyen én let­tem az első. Rúzsa Miklós pedig a második. Ezután A szobában kellemes a meleg. Feketét iszunk. A két fiú újra éli az utazás következett a megyei dön- izgalmait. Karasz István így tő. Itt Miklós nyert és én kezdi: lettem a második. _ Ferihegyen hideg volt, — Mindketten sajtáros fe- mikor elindultunk, s bizony jók — kapcsolódik a beszél- össze kellett húzni magún­Szorongva és kíváncsian Indultak el a nagy útra, sok-sok élménnyel tértek szakmailag haza mind a hárman. Mert elkísérte a két fejőmunkást Jaltába Kiss Miklós is, az „edző". Búcsúzáskor a két fiú szinte egyszerre mondja: Sok izgalommal, rengeteg többletmunkával járt ugyan a felkészülés és a verseny, de nagyon ban újra benevezünk. Radlcs Ferenc sebbé kell tenniük kapcsola. taikat a nyugdíjasokkal. En­nek érdekében azokon a he­lyeken, ahol a nyugdíjasok létszáma ezt szükségessé te­Az ÉDOSZ megyei bizott­sága legutóbbi ülésén abban foglalt állást, hogy alapszer­szakJalkban Wvánna'k'"tovább j'áit""aTúj' üzemkészeket." be- vezeteinknek még rendszere­dolgozni. Ezért üzemi szak- ruházáS'-,'-nt stb. Például a ' MM szervezeti bizottságaink a Szegedi Konz.ervgvár és a vállalatok gazdasági vezetői- sza'émUyár nyu-'díins nődol. vei közösen arra a szakterü- gozóit rendszeresen várták a letre osztják be őket, ahol nemzetközi nőnap ü-»"tni ün­azelőtt is dolgoztak. Néhány nepségeire. A találkozókon helyen — az üzemorvos en- néhány üzemben külön ls szl, nyugdíjas bizottságot kell gedélyével — a nyugdíjasok megemlékeznek a nagyon létrehozni. E bizottság tagjai több műszakot Is vállalnak; idős munkásokról. Ilyen szép ,„ .. , a portás és éjjeliőr teendőit példát tapasztaltunk, amikor K0zvetlenU1 68 rendszeresen látják el. a Szegedi Paprikafeldolgozó- foglalkoznak az Idős szaktár. Több vállalatnál tapasztal- ban a 80 éves portásnak adta sak problémáival, tuk, hogy nyugdíjasaink nem át a „Kiváló Dolgozó" kitün- - unrxs-z szakítják meg kapcsolataikat tetést a vállalat igazgatója. AZ usongrao me­a szocialista brigádokkal. így A Csongrád megyei Sütőipa- Syei bizottságának megálla­például a Szegedi Paprika- ri Vállalatnál is gyakorlat, pítása szerint a megye élei­feldolgozó Vállalatnál több hogy a vállalati szakszerve- miszerlpari vállalatainál mű­megérte. 1978- szocialista brigádnak is van zeti bizottság minden évben ködő aIapszervezetek ismerik tiszteletbeli nyugdíjas tagja, a karacsonyi ünnepek előtt __ akik nyugállományba vonu- felkeresi és segélyben része- J " " lásuk után is részt vállalnak siti nyugdíjasait. A Csong­A tűz felett haldokolva sóhajtanak a hajnali párák, s csalfán felfelé szállva rábólintanak a még hajnali ködbe bűjt, homokkal, szőlőtőkék­kel, lilásrózsaszinben játszó koronájú ősziba­rackosokkal körbevett tanyára. A fenyvesek lá­gyan bókolva zöldje ásítva sóhajt fel a rontott erdők sötét koszorújából. Csak néhány megijedt fácán és szarka méltatlankodik éles rikácsolás­sal a varjak és csókák felrebbenő, felhőnyi csa­pata alatt A parányi tanya méretét meghazudtolóan nagy konyhájában fémesen sziszegve csűsz.ik a fenón a kések éle. Néhány szikra villan a íenés nyomán az agg petróleumlámpa sárgásán gyér világában. A gazda, a benti tűz felelőse munkában meg­roggyant fáradt térdekkel még egyszer, utoljára elismétli vejének, a böllérnek a tudnivalókat, ami egyébiránt felesleges, hiszen már esztendők óta ő végezkedik az öregeknek. A nagymama min­denre gondolva sertepertél a vágásra összegyűlt szűk családi kör körül. Kint, a hajnali szürkületben fel-fel röffen a hízó. Több mint két mázsás."zsírtól, hájtól, szalon­nától terhes testét lomhán vonszolja az ólban. Aprószemü, áztató eső permetez mindent, a né­hány napja magáramaradt sertést is. Az utolsót, amelyet talán életükben neveltek az öregek. A gondos ápolástól szépen fehérlő, tarkáló szőre egy darabig dacol a lehulló cseppekkel, aztán sí­kossá válik. Az ajtó nyílására idegesen kapják fel fejüket az udvar állatai. A szokatlanul korai molesztá­lásért neheztelve Idegesen rikolt fel a nagysar­kantyújű, vörös kakas. Megcsikordul az üvegben a dugó, illatos, jóféle kisü3ti csurran a poharak­ba. Űtralndítónak a nagy munka elé, és engesz­telésül a rossz időnek. A hízó sivítása felveri a forráskút! tanyavllág csendjét! A varjak valami potya zsákmány re­ményében hangos károgással leszállnak a kert végében. Freccsen a vér a megvillanó kés nyo­mán, tálba gyűlik, habosan, rózsaszínesen vár so­rára. Láng csap fel a csőből, a petróleumlámpák el­dugott világába is kivonult modern technika jel­képeként. Gázpalackból jön az, ami a lángot, a kékesen-sárgásan-vörösen sistergő perzselő hőt adja. A házigazda kis sámliján ülve az ajtó előtt elmélázik az évtizedek változásán. Ugyan hol is van már a kopózás, a szalmával perzselés, meg a még újdonságnak is számító tekerős gép? Hová tűntek az égett köröm- és szőrillatú hajnalok, a nagy torok, a hajdani disznóvágások? Közben az udvaron hasad a szalonna, s a házi­asszony öreg, megkopott mázú cseréptálba kér a tokájából a reggelihez. Meg később a belsőségek­ből. S mire két darabban várja az alig fél órával előbb még az esőre vígan röfögő hízó a további feldolgozást, ínycsiklandozó Illatok áramlanak ki­felé a konyha pillanatra nyitva maradt ajtaján. Ropog, sírva ég az üst alatt a tüzelő. Sárgás­barna habot vetve abálódlk a belsőség, a sajtba, hurkába való, no meg a kövesztett szalonna. Közben asztalhoz ülnek az emberek. Egy korty­nyi pálinka után, a sietség lázában naggyá sike? rűlt falatokban nyelik az tllatosan gőzölgő, fris­sen készült, ölési reggelit Sorjában állnak fel, ki-ki munkájához lát. Harsanva válik el a friss hús a forgóknál, enge­delmesen kerekedik a sonka a vő éles kése alatt. Szalonnaoldalak fekszenek zsírosan remegve egy­máson. Gyűlik a szedelék, forog a hűsdaráló kar­ja. Az asszonynép már bevégezte a- belek előké­szítését. Fokhagymaszag, halvány bors és papri­kafelhő, hófehéren világító párolt rizshalom. Előkerül a töltő, s hamarost ficánkolva kun­korgó kolbász, szalámi és hurkafűzések tekereg­nek az asztalon. Sózzák a sóznivalót, a generáció­kat kiszolgált íakteknőben, szabják a zsírnak­vaiót most már megállás nélkül. Ebédre pedig, ahogy illik, aranylóan gyöngyöző tyúkleves és paprikás fő. Jócskán elmúlik a dél, mire elrendezve min­den a helyére kerül. Künn vigasztalanul szapo­rázza a cseppeket az eső. Elvégeztetett Kétszáz kiló... lóg, kolbászként szalámiként a rudakon füstölésre várva. A sajt préselődik, a húsok sóban állnak, a zsír kisült, a tepertő melegen gőzölög egy lábosban. Az em­berek pedig dolguk végeztével komótosan, most­már ráérősen estebédelnek. Bor kerül a poharakba, s megered a mese. S aztán késő estig a másik szórakozás, a tanyai emberek téli unaloműzője: a kártya. Az éjszakában haldokolva sóhajtanak fel a tűz parázsló szemei. A füstfoszlányok csalfán felfe­lé szállva rábólintanak a. holdvilágos derengés­be bújt, homokkal, szőlőtőkékkel, lilásrózsaszin­ben játszó koronájú őszibarackosokkal körülvett tanyára. Vásárhelyi István a nyugdíjasok szociális kö. rülményeit, és ennek megfe­lelően foglalkoznak helyzetük Javításával. Jónak tartja a megyei bizottság azt is, hogy a nyugdíjasok nem szakad­nak el vállalatalktól, és főleg a szocialista brigádoktól mert tőlük Igen sok segítsé­get kapnak. Felhívta a me. gyei bizottság a szakszerve­zeti bizottságok figyelmét ar­ra, hogy továbbra is kiemel­ten gondoskodjanak az arra rászoruló nyugdijasok szociá­lis segélyezéséről, üdültetésé­ről és kulturális Igényeik ki­elégítéséről. Az alapszervezetek felada­tává kell tenni, hogy a jö­vőben mindenütt még szer. vezettebben és rendszereseb­ben kísérjék figyelemmel a nyugdíjasok helyzetét. A nyugdíjasok joggal várják és Igényük a törődést, a megbe­csülést, sok évi munka után Gondoljunk arra, hogy az élet természetes rendje a megöregedés, s a mai mun­kásgeneráció ls ugyanezt a gondoskodást várja és kapja majd az utódoktól. Sajó Gyula, az ÉDOSZ megyei nyugdíjas csoportjának szb-titkára t

Next

/
Thumbnails
Contents