Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

Csütörtök, 1978. januar 26. 3 exportra A hulladékanyagok — ha nem gyűjtik azokat össze — környezetszennyezővé válnak. Nyersanyaggá való feldolgozásuk népgazdasági érdek. A Dél-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat 1976. július 1-én nyitotta meg 18 millió forintos beruházással épült begyűjtőtelepét a Dorozsmai úton. Ide szállítják a Szeged iparvállalatainál keletkező vas-, acél-, papír- és textilhulladékokat, amiket megfelelő válogatás után összesajtolnak. majd bálákba kötve küldenek tovább. Az előkészítő munkát teljesen gépesítették. Papírból például 15 tonnát képesek feldolgozni egy műszakban. Ez a mennyiség 45 köbméter faanyagot helyettesít a papírgyártásnál. Tavaly 600 vagonnyi érkezett belőle a telepre. 60 százalékát a lakosságtól, a diákok segítségével gyűjtötték össze. Amit a hazai papírgyártás már nem tud feldolgozni —, V.7P Ötszáz kilós tömbökbe sajtuljak a papírt exportálják. A legfontosabb vevők: Jugoszlávia. Ausztria, Olaszország. Az elmúlt cbb°lévben több mint 3 ezer tonna bálázott papírt adott el a Dél-magyarországi Vállalat külföldön, félmillió forint haszna származott Fóliaháború Nyilatkoznak az illetékesek Vetni lehetne a retket, a sárgarépát, ültetni a salátát, karalábét — ha lenne fólia. Kicsit ideges a hangulat emiatt a kistermelők, s a nagyüzemi szakemberek körében. Miért nincs fólia? Mikor lesz? Ezzel a kérdéssel fordult szerkesztőségünkhöz Németh Imre, domaszéki olvasónk is. 1977 novembere óta járja az üzleteket — írjá —, eddig sikertelenül. Ügy tájékoztatták, hogy február vége előtt nem lesz fólia. Hiába kötött hát — kérdi — hároméves zöldségtermesztési szerződést a felvásárló vállalattal? A fóliaeilátás a múlt esztendőben sem volt zavartalan. Ügy gondoltuk volna, hogy a tapasztalat tanulságul szolgál. Nem így történt. Bogár István, a Csongrád megyei ZÖLDÉRT Bartók Béla téri vetőmagboltjának vezetője: — Már a múlt év negyedik negyedévében is ritkán kaptunk fóliát. Pedig óriási volt a kereslet. Naponta érdeklődtek üzletünkben a termelők. Ezért aztán az ország szinte valamennyi AGROKER-ét felhívtuk. Elmentünk Leninvárosba is, a Tiszai Vegyi Kombináthoz. Megkerestük a budapesti Műszaki Árut Értékesítő Vállalatot is. Többnyire elutasító válaszokat kaptunk. Egyedül a kecskeméti AGROKER-néi biztattak. Igaz, épp most ért viszsza a gépkocsink — fólia nélkül. Van ugyan 8,5 méteres importfólia Kecskeméten, de még nem tudják az árát. Füleki József, a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetője: — Zöldségtermelő szakcsoportjaink főleg hajtatással foglalkoznak. Kellene tehát a fólia, de nem tudunk elegendőt biztosítani, így sajnos az üzleteinkbe is kevés jut. Kértünk Leninvárosból is fóliát, de nem kaptunk, mondván: termelésükét lekötötték az ipari üzemek, a göngyölegellátó vállalatok és az AGROKER-ek. A Mikszáth Kálmán utcai vetőmagüzletünk vezetője éppen most utazott el Egerbe, hogy onnan próbáljon fóliát beszerezni. Biczók Gyula, a szegedi AGROKER osztályvezetője: — Az utóbbi időszakban megnőtt a fóliafelhasználás az iparban és a mezőgazdaságban. A Tiszai Vegyi Kombinátban azonban csak egy gépsoron gyártják az agrofoliát. A múlt évi rendelésünknek is csak a háromnegyed részét kaptak meg, ezért is jelentkezik most jobban a hiány. Jártunk a napokban a budapesti AGROTRÖSZT-nél is. Csongrád megye ellátását kiemelten kezelik, a szükséges fóliamennyiséget mindenképpen biztosítani akarják. Jó hír, hogy a múlt héten már megkezdődött a szállítás, és — az ígéretek szerint — most már folyamatos lesz. Importból is érkezik hozzánk fólia. Így várhatóan néhány hét alatt megoldódik a jelenlegi hiány. Nagyüzemeknek, üzleteknek, kistermelőknek egyaránt adunk ki fóliát. Csáki László, a Műszaki Árut Értékesítő Vállalat vezérigazgatója: — Vállalatunk a mezőgazdasági üzemek vetőmagboltok részére biztosít fóliát. A hozzánk befutott rendeteseket. továbbítottuk is a Tiszai Vegyi Kombináthoz, aho] közölték, hogy az első negyedévi termelést már teljesen lekötötték. Nekünk leghamarabb csak a második negyedévben tudnak szállítani, amikor beindul a második fóliagyártó gépsor. Raktárunkban jelenleg egyáltalán nincs agrofólia. Nyircsák István, az AGROTRÖSZT osztályvezetője telefonon tájékoztatott: — Az ütemezés szerint a Csongrád megyei AGROKER-hez az első negyedévben 240 tonna fóliát szállítunk. Ebből 120 tonna 12 méteres és 20 tonna 4,2 méteres lesz. Mindkét terméket a leninvárosi TVK gyártja. Ezenkívül 100 tonna 8,5 méter széles import fóliát is kap Szeged, melynek szállítási határideje február 15. Az import fólia ára kilogrammonként 1 forint 50-ne lesz drágább. A hazai gyártásúból az elmúlt 25 nap alatt a szegedi AGROKER hez 482 mázsát küldtünk. A továbbiakban folyamatosan érkezik majd a keresett agrofólia. Ezzel az ellátásnál jelentkező pillanatnyi feszültség feloldódik. Ha az egész évi fólialekötéseket vizsgáljuk, a múlt évhez képest 50—60 százalékkal jobb lesz az ellátás, min! tavaly. Rftdlcs Ferenc Vashulladékból 900 vagon érkezett a telepre, a legMÉH több a Közlekedési Vállalattól. Á Szovjetunióból vásárolt lemezbálázó gép munkába állításával jobban ki tudják használni a gépkocsik rakodóterét. Jelentős fuvarköltség megtakarítás ez, hiszen tömörítés nélkül 30— 40 mázsa fémhulladék fér el egy gépkocsin, összepréselve pedig 100—110. Köztudott, hogy — az alumíniumot kivéve — hazánk igen szegény színesfémekben. Ezért a kohászatnak nélkülözhetetlen nyersanyagforrása az összegyűjtött és feldolgozott színesfémhulladék. Ebből 40 vagon került tavaly a Dorozsmai úti telepre. A jövőben még több rézhez jutnak, ugyanis hasznosítani fogják a telefonkábelek erezetét is. Speciális bontógépekkel különválasztják egymástól az ólom ás a műanyagköpenyt, illetve a rézvezetéket. A MÉH Vállalat haszonvastelepe — szintén á Dorozsmai úton van — 1977ben 160 százalékra teljesítette értékesítési tervét. Bővítették a különböző idomvasak, csövek, huzalok választékát. ki a helyszínen vásárol haszonvasat, önköltségi áron kapja meg, és ha kéri, méretre is vágják. A vállalat idei terveiben szerepel, csökkentik a szállítási költségeket, összehangol iák a városban levő begyűjtőtelepek munkáját a központ feldolgozó kapacitásával. B

efagyasztják az olajárakat? Nem tudni. Az OPEC tagországainak legutóbbi. Venezuelában tartott értekezletén nem tudtak megegyezni a résztvevők: tulaidonkéopen semmiben sem tudtak megegyezni, még a követendő elvekben sem. Pedig, ahogyan Pérez venezuelai elnök fogalmazott:' a világgazdaságot csak egy új nemzetközi gazdasági rend mentheti meg a súlyos válságtál. s ez a válság még abban az esetben is veszélyes, ha az olaiárak az idei évben a mostani szinten maradnak. Az elnök az áremelés mellett szállt síkra tehát. Az érvei pedig? Gyengé-skék. nehéz elhinni őket. A tervek szerint ugyanis a többletbevételt a feüődő országok gazdasági életének finanszírozására ha* lámák. Ez csak nagvon kis részben lehet i az És különösen akkor nem érvénves teli esz; gében, ha figyelembe vesszük, hogy pillanatnyilag olajtúlkínálat jellemzi a világpiacot. Túlkínálat? Épp ekkor, amikor energiaválsággal küzd a világ? Paradoxon, de nagyon is feloldható paradoxon, mert válságban az energiaszegény országok vannak, s nem valamennyi. Az Egyesült Államok például igazán nem sorolható a szűkölködők közé; Carter elnök két héttel ezelőtti sajtóértekezletén mégis az energiával való maximális taka-ékosság-a szólította fel az amerikaiakat. Az elnök szerint a dollár gyengeségéért az ország csillaníthatallan olajétvágya a felelős. A megoldás Déri'": csökkentem kell a" imnortot. mert különben az olajexportáló ors-ágok erőszakolják ki ezt. az árak emelésével. A fejlett, és már a közepesen feilett országok energiaszerkezete is az olajra éoül. Hazánké is. A világhelyzetet látva kell megállapítani: közüggyé vált az energiafogyasztás mériéke. Viszonylag olcsó hordozókhoz ma már nem lehet hozzáiutni. És azért sem. mert a glóbusz készletei sem végtelenek ezekből. Visszatérve az oteira: napjainkban már egvre ietentősebb hányadot jelent a tengerek mélyéről termelt fekete arany; a maga egy-egy barrelre jutó igen magas árával. Ha már az. áraknál tartunk: a Szovjetunió 1971-ben 16 rubelért adott el egy tonna olajat; 1977-ben 49 rubel volt az ára. Nem árt. ha ludiuk. hogy a rubel viszonylag a legstabilabb fizetőeszköz. Magyarország évi nyersanyag-felhasználásának felét a behozatal fedezi. Az ezredfordulóig pedig az. imnort mértéke eléri az energiafelhasználás háromnegyedét. Csak érzékeltetőül: annyit költünk egy évben az energiahordozók behozatalába. amennyi pénzből 15 ezer új lakást építhetnénk... Országunkban az energia egyötödét a lakosság fogyasztía. Egvetlen év alatt hatezer új lakás árát fűtjük, világítjuk el. Ennyi pénzért vehetnénk negyvenezer Zsigulit, vehetnénk háromszázezer automata mosógépet. Egyébként — más forrásokból persze — esztendőnként harmincezer Zsigulit vásárolunk. Ha ezt a hőenergiát belevezetnénk a Balatonba, megfőnénk benne, hiszen a víz hőmérséklete a dupláiára emelkedne, nyári napokon elérné a 60 Celsius-fokot is. Hovatovább, boldogulásunk függ tőle, hogy miként gazdálkodunk az energiával. nemcsak •! e-ÓT.k'-an felhasználttal... Mert az is közügy ebben a megvilágításban. hogy valaki például mennyi meleg vizet használ — mondjuk — a mosogatáshoz; a szükségeset, vagy annak a sokszorosát. Kifizetem, mondja az illető — és tényleg kifizeti, mert telik rá a béréből. Eddig rendben is volna a dolog. Ott azonban nincs jól semmi, amikor ki kell számítani. hogy erre a maszek kifizetésre mennyit költ rá pluszban az állam, vagyis mi, valamennyien. Miről is beszélek? Régi módi, magyar módi... Zsebből, sőt mellényzsebből fizetem...! És ha kell. a dupláját is! Sokan azonban e'feleitik észrevenni, hogy a költség nem is jelentéktelen hányadát az állam, a népgazdaság mellényzsebéből fizetik! A hetvenes években átalakítottuk energiafelhasználási struktúránkat — nagyobb szerepet kapott a szén. Ám a fűtésben — a lakásokéra gondolok — ennek az energiahordozónak a használatát egy sor környezetvédelmi intézkedés korlátozza. Ezért nem lehetünk túlontúl derűlátóak... Felelőtlenek. lezserek pedig különösen nem. Sokan úgy vélik, hogy az állami gépkocsik henzinnormáit kellene tovább szigorítani... Sokan úgy. hogy rendeletet kellene hozni arról, hogy — volt már ilyen a negyvenes években, a háborúban — meg kellene büntetni azt. aki éjszaka, is égeti a villanyt... Ezek valóiában naivan heuresztikus felismerések szülte fantazmagóriák. Nem erről van szó ugyanis. Nem ez a megoldás. Kétségtelen, hogy része annak, de kis része csupán. Az energiának az ipar használja fel a 00 százalékát, s hem mindig megfelelő hatásfokkal. Elhatározás, hogy növeljük a műszakok számát. Érdemes ezt a programot úgy is megvizsgálni, hogy vajon megvannak-e ennek úgyis a feltételei, hogy az energia CDtimális felhasználását is igénybe vettük? Ha egy gyárban é'szakai műszakban csak néhány gép működik, ugyanakkor kivilágítják az összes üzemcsarnokot — vajon mennyi lesz az áramszámla? Ez azért is fontos, mert az áramszolgáltatási tarifák — a lakosságiak kivételével — emelkedtek a közelmúltban. És hány ezer kalória veszhet el hibás üzemszervezési intézkedések miatt? Akkor, ha egy tehergéokocsi többet fut üresen, mint áruval rakottan. és hány ilyen gépkocsi van...? A kérdéssor szinte a végtelenségig folytatható. Nemcsak a közlekedésben, az áruszállításban persze, másutt is. Nemrégiben felkavarta az eeész ország közvéteményét egv rioort, amely arról adott hírt, hogy életek forognak kockán két deci benzin miatt — a mentők munkáját ugyanis gátolja a szűkös benzinnorma. Talán ebből is kitűnik, hogy nem általános normarendezésre, hanem sokkal inkább generális szemléletváltozásra van szükség. Munkahelyünkön is. otthon is. lakásunkban is azt kell éreznünk, hogy gazdák vagyaink, s nemcsak a magunk gazdái, hanem az országé is. Ha ezt elérjük, valamennyien megértjük ezt a fogalmat: népgazdaság. M

ivel is lehet mindezt, ieazolni? Sokunknak legnagyobb élménye az, amikor meglátjuk a tengert. Ám a tengeren hajózónak, az ott halászónak a legszárazabb kontinens legeslegközeDén megmutatott egyetlen cseon vízből is világos, hogy az egy pocsolyából, vagy a tengeroól való-e. Az, amit elpazarolunk, esetleg saját zsebünk kárára, egyetlen cseop a tengerbfl; ám tenger is válhatik V-elnie, amelv elönthet bennünket, ránk telenedhet. Ha nem. gondolkodunk erről ió előre, Petri Ferenc Cépelr 13 millióért Bővíti gépparkját a Kéziszerszámgyár szegedi gyáregysége. A Rigó utcai üzemben hamarosan dolgozik a szovjet importból szármez'4 P—676 típusú szerszámmarógép. Néhány hét múlva a Fonógyári úton termel eg" ú; kovácsológép, s még egyet ebben az évben beszereznek. Ugyancsak az idei tervben szerepel két présgép, és egy szikraforgácsoló üzembe állítása is. A géppark bővítésére 13 millió forintot költenek. Felvételünk a 374 ezer 'orintos marógép összeszereléséről készült. Ács S, Sándor felvétele Bányászok„szalagon »» Üj típusú, úgynevezett függősínes bányabeli szállítóberendezés sorozatgyártását kezdték meg a tatabányai szénbányák központi műhelyében. Az új berendezés egyik nagy előnye, hogy egyaránt alkalmas személy- és teherszállításra, Ezek — akárcsak a kötélpályák — kis ülőszékben lehetővé teszik a bányászok kényelmes föld alatti utazását. Ilyen módon mentesíthetik a bányászokat a rnkszor több kilométeres föld alatti gyaloglástól, hi;zen embert, anyagot közvetlenül a munkahelyekre tettatnak. A gyors és biztonságos bányabeli szállítóberendezés magyar—NSZK kooperációban készül.