Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

2 Csütörtök, 1978. január 19. Meghalt id. Komócsin Mihály Nyolcvankét éves korában meghalt id. Komócsin Mihály elvtárs, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa, aki 1922 óta volt tagja pártunknak. Mint építőmunkás, 1312-ben lépett be a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségébe (MÉMOSZ). A Tanácsköztársaság védelmében a Vörös Hadseregben harcolt. A munkáshatalom megdöntése után tevékenyen részt vett Szegeden az MSZDP munkájában, s mint a baloldali ellenzék tagja, kapcsolatban állt az illegális kommunista párttal. 1944 nyarán Ricsáre internálták, ahonnan — néhány nappal a fe'szabadu'ás előtt. — több társával együtt szabadon engedték, és viszszatért Szegedre. iTazatérte után azonnal bekapcsolódott a Magyar Kommunista Párt szervezésébe, mint vezetőségi tag, ugyanakkor aktívan részt vett a szakszervezeti mozgalomban: a Csongrád megvei Szabad Szakszervezetek Bizottságának elnöke. A Szegedi Nemzeti Függetlenségi Front alaoító tagja, melynek nlaku'ó ülésén, 1944. december 3-án a. szakszervezeti mozga'om képviselőjeként vett részt és elnökölt. Aktív munkát végzett az Ideiglenes Nemzetgyűlés mega'akításában. me'ynek taejévá is megválasztották. Később a törvényhatósági bizottság tagja több éven át. Egyide'g a szovjet hadsereg megbízásából a had'üzemek vezetője, mint kafonai parancsnok, 6 ebSgn a mir,ös°c,ében az algyői Tisza-híd fe1éoítésAhez szervezte az anyag- és élelemellátást. Ezután a Szakszervezetek megyei Tanácsának elnöke, majd a szakmaközi bizottság vezetője. 1949-ben tagja volt E MÉMOSZ Központi Vezetőségének és ekkor a Népköztársaság elnöki hivatalának tanácsosaként tevékenykedett. 1917-ben tüntették ki a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatával, s 1950-ben kapta meg a Magyar Népköztársaság Érdemrend ezüst fokozatát, majd később, két esetben is, e kitüntetés arany fokozatában részesült. Ezerkil encszázötvenháromban Ismét Szegeden dolgozott, mint a városi tanács pénzügyi osztályának vehetője. Azt követően a III. kerületi tanács elnöke és e tisztségéből ment nyugdíjba. 1957-ben. Nyugdíjasként ls aktívan tevékenykedett kerü'eíe pártalaoszervezetében, a Hazafias Népfrontban. 1970-be.n tüntették ki a Munka Vörös Zászló Érdemreddel és ugyanabban az évben a Fa1szabadulási Jubileumi Emlékéremmel. Szü'etésének 80. évfordulóján. 1975-ben üdvözölte az MSZMP Központi Bizottsága, s ugyanekkor megkapta — több évtizedes szakszervezeti munkájáért — a Szakszervezeti Érdemérem aranv fo'-oza'át Id. Komócsin Mihály e'vtárs temetése január 23-án. hétfőn délután 3 órakor le3Z a Be'városi temető ravatalozójából. Elvtársai, barátai, tiszte'ői fél 3 órától róhatják le kegyeletüket. Magvar Fzoc'aí'sta Munkáspárt Szeged városi bizottsága A párttagielvétel egy esztendejéről Pártunk építése, erősítése az a.apszervezeieií állandó és rendkívül fontos feladata. A Politikai Bizottság és a Csongrád megyei pártbizottság határozatai most arra hívjak föl a figyelmet, hogy gondoskodjunk a pártban a munkástöbbségről, s folyamatosan vegyünk föl sorainkba nőket és fiatalokat. A Szeged városi párt vb tegnapi ülésén megállapította, hogy e tekintetben megfelelő eredményeket értünk el: az alapszervezetek pártépítö tevékenysége 1977ben tovább javult, vagyis a két évvel korábbinál jobban érvényesült a tudatosság és a helyes arányok kialakítására törekvés. A folyamatos párttaggá nevelés hatás3 különösen jó volt a nagyüzemekben. Az itt működő pártezervek nagy gondot fordítanak a felvételre jelentkezők eszmei-politikai nevelésére, közéleti tevékenységük fejlesztésére, példaadó munkájára é3 életmódjára. A szegedi nagyüzemekben arra törekszenek, hogy a párttag-utánpótlások a legtekintélyesebb munkásokból kerüljenek ki, akiknek politikai és szakmai felkészültsége és munkafegyelme jó hatású a fiatalokra is. Szegeden a városi pártbizottság állandó figyelemmel kísérte a tagfelvételt. Az első fél év tapasztalatait tavaly nyáron végrehajtó bizottsági ü'ésen összegezte, majd különféle értekez! eteken megvitatták a tennivalókat. A sokoldalú és gondos elemző munkának köszönhető, hogy tavaly 518-cal gyarapodott a párttagság, s ebből 343-an (66,2 százalék) fizikai munkások. A fiatalok aránya szintén 66,2, a nőké 41 százalék. A pártba fölvett fizikai dolgozók 87,9 százaléka szakmunkás, ami kimagasló eredmény, hiszen 1976-ban csak 65,4 százalék volt a szakmunkások aránya. Kedvezőtlenebb a helyzet a téeszekben, ahol csak 13 fizikai munkát végző tagot vettek föl az MSZMP-be, pedig a lehetőségek lényegesen nagyobbak. Az csszes felvettek között az értelmiségi foglalkozásúak 27 százalékot tesznek ki — ebből egyetemi és főiskolai hallgató 12,6 százalék. Városi átlagban a nők 41 százalékos fölvételi aránya valamelyest jobb a tavalyinál, s természetesen kiemelkedik néhány nagyüzemben. A KSZV-ben például a pártba lépett dolgozók 59,1 százaléka, a ruhagyárban 91,7 százaléka, a textilművekben 70 százaléka nő. A 18—21 éves fiatalok közül összesen 60-an léptek a kommunisták soraiba, s ez kevés. A fiatal párttagok 88,8 százaléka a KISZ-ből jött úgy, hogy túlnyomó többségük ezvik ajánlója a KISZ-taggyűlés volt. Megállapította a varos: párt-végrehajtóbizottság, hogy az új párttagok iskolai végzettsége továbbra is kedvezően alakult: 8 általánost, illetve szakmunkás iskolát végzett 52,1 százalék, középiskolát 38,5 százalék, egyetemet, főiskolát 11,4 százalék. Igen lényeges, hogy a Politikai Bizottság 1975. szeptember 25-1 határozatának végrehajtásával javult a jelentkezők eszmei-politikai felkészítése. A tavaly felvett párttagok megfelelő politikai alapismeretekkel bírnak, s a korábbi évekhez képest pártiskolát is többen végeztek. Többségük a KISZ-ben, a szakszervezetben váTalt politikai feladatot, sokan szocialista brigádokban dolgoznak, vagy a munkásőrségben teljesítenek szolgálatot. MHSZtanácskozás Egyetlen esztendő alatt több mint 23 ezer előadáson, 13 ezer filmvetítésen, több ezer élménybeszámolón, négyezernél több technikai bemutatón és csaknem 900 egyéb rendezvényen ismerkedhettek meg az érdeklődők az MHSZ és katonafiataljaink életével — mondta egyebek között Bódi János ezredes, az MHSZ főtitkárhelyettese — Kiss Lajos vezérőrnagynak. az MHSZ főtitkárának elnöki megnyitója után — szerdán a Magyar Honvédelmi Szövetség első országos agitációs és propagandaértekezletén. Az MHSZ-ben folyó agitációs és propagandamunka tapasztalatairól, feladatairól szólva egyebek között hangsúlyozta: a legfontosabb teendő segíteni az állampolgárok. különösen a fiatalok szocialista tudatának, magatartásának kialakítását és fejlesztését, állandóan növelni és erősíteni a szocialista haza védelméért érzett felelősséget éí teltrekészséget. A főtitkárhelyettes beszámolója után az agitációspropaganda tevékenységgel foglalkozó hivatásos és társadalmi munkatársak kicserélték tapasztalataikat a szövetségben végzett hazafias, honvédelmi nevelőmunka elvi és gyakorlati kérdéseiről. ipargazdasági kutatások A vállalatoknál és az ágazati irányító szerveknél most indult meg a következő, a VI. ötéves tervidőszak feilesztési koncepcióinak és előirányzatainak kidolgozása. Ehhez és általában az iparpolitika tudományos megalapozásához fokozottan igénylik a tudományos műhelyek, közöttük a Magya Tudományos Akadémia 'rar gazdaságtani kutatócsoportjának segítségét. Az ottani munkáról, a tudományos feladatokról tájékoztatott Román Zoltán, a kutatócsoport igazgatója. — Iparunk sajátos helyzetét az jellemzi — mondotta többek között —, hogy míg foglalkoztatottak a kutatásfejlesztési ráfordítások és a gépipar arányát tekintve a fejlett országokhoz áll közel, addig a termékek minősége, korszerűsége, a termelékenység és a hatékonyság jó néhány területen még lényegesen elmarad. Megoldásukhoz, a kimozduláshoz erről a közepes fejlettségi szintről az ipar munkájának a minőségében kell mielőbbi gyors javulást elérni. Az Ipargazdasági kutatások e folyamat meggyorsításához feltételeinek és hatékony esz közeinek feltárásához igyekeznek segítséget nyújtani. — Kutatási témáink meg választásánál előretekin tünk, hogy amikorra a gya korlat igényli ezek eredményeit és megérett átvételükre, viszonylag gyorsan elterjedhessenek. Példa lehet erre a termelékenység, a hatékonyság kérdéseinek kutatása, amellyel a kutatócsoport 0—10 évvel ezelőtt kezdett foglalkozni, most bontakozik ki a széles körű érdeklődés az eredmények gyakorlati hasznosítása iránt. A minisztériumok fokozatosan rátérnek vállalataik tevékenységének egymás közötti é3 a nemzetközi színvonallal való összehasonlítására. ehhez jól tudják hasznosítani a korábbi munkánkat és a módszertani tapasztalatokat. Az iparpolitika jobb tudományos megalapozásához jelenleg a termelési szerkezet fejlesztésével és a vállalati szervezettel kancsolatos kérdések vizsgálatát látjuk elsőrendű feladatnak. Se fenn, se lenn eomogyi Károiyné felvétele NyoJcva-wyolc foM 'ptRet fe'újif 'sa szerepel az idén az IKV, a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalat, a Szegedi Épít 5sz5 vetkezet terveiben, összesen 63 ezer négyzetméter hcmlakza'ot javítanak, fes'cnek a kivitelezők, A tiz legnagyobb külső felületű híz egyikét, a Kárász utca 16 os számú épületet a tér felöl már állványsk takarják. 1500 négyzetméternyi a homlokzata, az előzetes számítások szerint 3 millió forintba keifll a felújítása Azt kérdeztem tőle, vezető-c a művezető? Visszakérdezett? Milyen értelemben? Próbáltam bizonygatni, hogy a kérdés teljesen egyértelmű. Csóválta a fejét. Néhány évig művezető volt: ezért is kellett meghajolnom érvei előtt: „Néha valóban vezetőnek éreztem magam. Az emberem kevés volt, a munka sok, de ha szóltam, mentek és csinálták. De ez csak a dolog egyik oldala. Előfordult, hogy nem jött be egy ember. Mit tehettem? Beírtam a naplóba: hiányzott. Ez annyit jelentett csak, hogy arra a napra nem kaphatott fizetést... Mást nem. A dörzsöltebbje persze- ezen sem kesergett. Bekopogtak a gyárvezetőhöz, elővezették a soros mesét, megígérték, hogy soha többé; hogy ezután olyanok lesznek, mint egy csokor ibolya... A vége pedig mindig az lett, hogy a gyárvezető utasított: vegyem tudomásul, hogy a mesélő szabadságon volt. Az emberek ezért aztán megmosolyogtak. Hiába próbó'tam következetes lenni. És mosolyogtak rajtam másért is. Lényegesen kevesebbet kerestem náluk. Nekik volt nyolc általánosuk, az se mindnek, nekem meg üzemmérnöki diplomám." Vitatkoztunk is. A pályákról például. Az erős megállja, mondtam. Ismerősöm ezután mondta: „Ahol én dolgoztam, bútorlapokat gyártottunk. Főleg exportra. Ha sok volt a selejt, engem dorgáltak meg. Ha azt kérded, hogy miért volt sok a selejt, akkor azt mondom: vizes volt a pozdorja, rossz a műgyanta... És még nem is ez a legfontosabb. Figyelmetlenek, nemtörődöm emberek voltak nem is kevesen közöttünk. Ha figyelmeztettem őket — sandán néztek rám; ha nem szóltam nekik — énrám néztek sandán. Feladtam. Abbahagytam. Pályát változtattam. Volt. aki e'ítélt érte. „Mit gondol erről?" „Tanácstalan vagyok" — mondtam. Művezető. Főnök? Alulról nézvést annak látszik. Sót. ö látszik igazán annak. Felülről nézvést már más a helyzet A hierarchia egyik állomása. Végrehajtja, végrehajtatja az utasításokat D. J. nyugdíjas autószerelő: „Olvasta a Helység kalapácsát? Biztosan olvasta, szóval csak azért kérdeztem, mert tudja, én mindig olyan voltam, mint abban a Bagarja, a béke barátja voltam mindig. Magam is voltam művezető, de ez már régen volt az ötvenes évek elején, és tagja voltam a fegyelmi bizottságnak is. Nézze, előfordult nálunk is, hogy valamelyik beosztott szerelő fuserált, de akkor inkább magam javítottam ki a hibát. Voltam aztán egy ideig maszek is. Később visszamentem a szervizbe. Beosztott lettem. Hogy hogyan gondolkodtam a művezetőkről? Nézze, minden rajtuk múlik tulajdonképpen. Volt, hogy odajött az egyik fiatal művezető, aztán elkezdett magyarázni nekem, akinek kisujjában van a szakma, nem szóltam vissza neki, végül is az én munkámért is ő felelt. Ezt megértettem. Nem volt neki könnyű másért sem. Brigádrendszerben dolgoztunk. S a gyengébbek, meg a lógósok a szorgalmasak bérét vitték. Mit gondol, ki csitított minket? A művezető. Én — harminc év tapasztalata mondatja velem — a világ kincséért nem cseréltem volna egyikükkel sem, mert ma az emberekkel roppant nehéz bánni, sőt talán nem is lehet. De ez csak az én véleményem, lehet, hogy másé más Bár igazolni is tudom. Behoztak egy kocsit olajcserére. A szere'ó, akire rábízták, nem cserélte ki az olajat, amikor jött a gazdája reklamálni, a főnökünknek égett a bőr a kéoén. És mit' csinálhatott utána? Azt mondta csak: szaklkám, ilven többé ne forduljon elő... Elég ez?" Nem hiszem. Érettségije van. Harmincegy kovácsot irányít. A fizetése szinte valamennyi beosztottjáénál kevesebb. Azt mondja: jól van így, a műhelyben nagyon meleg van, a munka nehéz. — Mi a dolga? . — Minden negyedévben megkapom az üzemrész tervét. Ez nem kevés, hiszen évente két és félmillió munkadarabot kell kovácsolnunk. Arról, hogy milyen termékkel kezdünk, hogyan ütemezzük a munkát — én döntök. — És miről még? — Akár hiszi, akár nem, majdnem mindenről. — Például? — Előfordul, hogy egy-egy termékhez nincs anyag. Ilyenkor égy óra alatt állunk át más termékre, s hogy melyikre, én találom ki... — És engedélyezik is? — Egy telefonomba kerüL — Vezetőnek érzi-e magát? — Feltétlenül. Nem tudok példát rá, hogy egyetlen egy intézkedésemet áthúzták volna. Példát is mondok. Nálunk bonrendszer van. Havonta közlik velem, hogy mennyi pénzt oszthatok szét a jó munkáért a dolgozóknak. . Hogy mennyit adtam, azon vitatkoztunk már. Főnökökkel is, beosztottakkal is. Megváltoztatni a döntésemet, soha nem kellett — Került-e válságba már, gondolt-e arra, hogy itt hagy. ja a gyárat? — öt évvel ezelőtt igen. Hogy miért? Másutt többet ígértek. — És? — Aztán gondolkodni kezdtem. Itt az embernek van szava, hőböröghet, da máshol ezt nem csinálhatja meg. Az újrakezdés mindig bizonytalanság. — Mit nem kérdeztem? — Már ne haragudjon, d» a legfontosabbat... A művezetőknek, és ez nemcsak nálunk gond, az a legnagyobb bajuk, hogy nem tudnak fegyelmet tartani. Én tizenöt évvel ezelőtt híres voltam arról, hogy milyen szigorú vagyok. Most meg ... ? Azon is elgondolkozom néha, hogy csúnyán rá merjek-e nézni valakire. Mert mi történik, ha megsértődik? Elmegy. Más pedig nem jön helyette. Ez a bai, higgye el. — Elhiszem — mondtam. * Se fenn, se lenn, azaz középen. Ott, ahol ütköznek a vélemények, ahol minden megtörténik, ott dolgoznak ők, a művezetők. Az egyik legnehezebb szerepkört vállalják. Vezetők-e valójában? Sokukkal beszéltem, de a dilemmát eldönteni nem tudom. Talán a mostani valóság szerint így lehetne fogalmazni: IS. Pelri Ferenc