Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

2 Csütörtök, 1978. január 19. A gyep is takarmány 1Iskola és társadalom Állattenyésztés és gyepgazdálkodás egymástól elválaszthatatlanok. Aligha volt véletlen, hogy egy szóregi ember panaszával szerkesztőségünket is fölkereste; nagyobb területet szeretett volna kapni a töltésoldalból kaszálásra. Mint mondotta, három tehenet tart, tehát adjanak előnyt neki azzal szemben, aki két sertést nevel csupán. Igaza volt a szőregi embernek, hiszen a rét- és legelőterületek mindig is a szarvasmarha és a juh takarmányellátását szolgálták elsősorban, s azonnal hozzátehetjük, hogy valamikor nagyobb becsben tartották a gyepterületeket, mint manapság. Csak mostanában került újra az érdeklődés középpontjába a környezetben föllelhető — s nem is kevés — rét- és legelőterület. „A mezőgazdasági termelés hatékonyságának fokozása sürgeti az évtizedék óta elhanyagolt rét- és legelőterületek gazdaságosabb hasznosítását" — olvashatjuk a Csongrád megyei statisztikai kiadvány egyik összefoglaló tanulmányában. Sőt, a szakemberek határozottan kijelentik, hogy az állattenyésztés — elsősorban a szarvasmarha- és juhállomány — tervezett fejlesztése nem valósítható meg a gyepgazdálkodás korszerűsítése nélkül. Mire alapozzák az előbbi sommás megállapítást? Arra a cáfolhatatlan tényadatra, hogy jelenleg a tömegtakarmányszükségletnek alig egyötödét fedezik a rét- és legelőföldek, de intenzív hasznosítás esetében a takarmánynak akár háromnegyedét is szolgáltatnák. Ha így volna, kevesebb szántóföldön kellene takarmánynövényt termelni. További nem elhanyagolható szempont, hogy jól szervezett legelőgazdálkodással számottevően iavftható az állati termékek jövedelmezősége. A nagy lehetőségek ellenére sajnos szerények a gyephasznosltás eddigi eredményei a Szeged környéki vidéken. Elgondolkodtatóak a számadatok; jelenleg a megye mezőgazdasági területének 17 százaléka — összesen 60 ezer hektár — rét és legelő. Azonban ez a terület a növénytermelés területének alig 1 százalékát adja. Az elhanyagoltság miatt alig takarítanak be szénát a rétekről, mindössze évente 6 ezer vagonnal. A gyepgazdálkodás színvonalára jellemző, hogy a termésátlagok nem érik el a negyven évvel ezelőtti szintet sem, amikor országos átlagban hektáronként 25 mázsa volt a rétek szénatermése. Azt is meg kell említeni, hogy Csongrád megyében az országos átlagnál is rosszabbak ez eredmények. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy szétaprózottabbak és minőségileg gyengébbek a környékbeli gyepterületek. Ebbői a hátrányos adottságból csak jelentős anyagi ráfordításokkal lehet kitörni. De halogatásnak alig van értelme, rá kell hogy szánják magukat az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. Aki előbb lép, hamarabb célhoz ér, s az állam sem szűkmarkú, hiszen a rét- és legelőtelepítések, -felújítások költségeinek jelenleg is legalább felét leszurkolja a gazdaságoknak. Érdemes élni az állami támogatás adta lehetőségekkel. Minden hátrányt és előnyt figyelembe véve a szakemberek úgy vélik, hogy Csongrád megyében körülbelül 50—55 ezer hektár, nagyrészt Intenzív nagyüzemi hasznosításra alkalmas gyepterület alakítható ki. Persze jelentős pénzösszeget és munkát igényel a színvonalas gyepgazdálkodás megteremtése. Az ősgyep feltörése és újratelepítése, színvonalas agrotechnika, a kapcsolódó beruházások és egyebek körülbelül 12 ezer forintot emésztenének föl hektáronként, s ehhez még hozzászámíthatjuk a folyamatos karbantartást, az üzemeltetés kiadásait is. Ilyen, alapvetően új megoldást eddig csupán 800 hektáron végeztek a megyében. Kialakítottak viszont 9 ezer hektáron, valójában szántóföldön kitűnő rétet, „műrétet" évelőknek. Ezt a telepítést az állam 32 millió forinttal támogatta. Tekintve, hogy a támogatási feltélelek jelenleg is jobban kedveznek az új telepítéseknek. mint a felújításoknak, várhatóan továbbra is elkerüli a figyelmet a meglevő és elhanyagolt rétek és legelők javítása. összehasonlító adatok bizonyítják, hogy a termelési kiadások és az egy hektárra jutó tápérték alapján a szántóföldi tömegtakarmányokkal szemben, leggazdaságosabb takarmányozási lehetőség az Intenzív gyephasznosítás. A telepített, vagy jól felújított gyepterületeken általában négyszer, ötször több szénát kaszálnak, mint a hagyományos réteken. Ez a tény is egyértelműen bizonyítja, hogy érdemes áldozni és följavítani a gyepterületeket. Még ott is szembetűnő az eredményjavulás, ahol csak a legelemibb javítást végezték ej. Tehát egy kevés műtrágyát szórtak a legelőre, vagy öntözték. A megyei pártbizottság legutóbbi állásfoglalása, melyben az idei esztendő gazdaságpolitikai tennivalóira hívja fel a figyelmet, arra kéri a gazdaságokat, hogy fejlesszék tovább a takarmánytermelést. Ebbe nagyon is beletartozik az intenzívebb gyepgazdálkodás. A statisztikai kiadványban megjelent tanulmány szerzői megemlítik, hogy a tervidőszak végéig a mezőgazdasági üzemek szarvasmarha-állományukat egyharmadával, juhállományukat pedig több mint 50 százalékkal tervezték növelni. Ennek takarmányszükségletét eredetileg szántóföldön megtermelt termésre alapozták. De mivel a pénzügyi szabályzók módosullak, fokozódott az érdeklődés a természetes gyepterületek jobb hasznosítása iránt, s a legújabb terveikben a nagyüzemi gazdaságok már úgy fogalmaznak, hogy 1930-ig legalább kétszeresére növelik a réteken és legelőkön a szénatermelést. Ha így válik valóra, akkor még csökkenhetne is a szántóföldi takarmánytermelés, mert a legelőkről nyert kétszeres mennyiség fedezné a jószáguk szükségleteit. A mai. hektáronkénti 10 mázsás szénatermés egy-két év múlva 20—25 mázsára növekedne. Ennek érdekében tervezik a gazdaságok 10—11 ezer hektár gyepterület felújítását, s néhány ezer hektárnyi szántóföldi réttelepítést. Az érvényes állami támogatási feltételek szerint e munkákra 3 év alatt annyi dotációt kellene kapniok a gazdaságoknak, mint amenynyit megelőzően hét-nyolc év alatt kaptak, 32 milliót. De, mint mindennek van határa, így az állami támogatások összege sem végtelen, hiszen ez az igény is meghaladja az e célra rendelkezésre álló megyei pénzösszeget. Ilyen körülmények között nehéz lesz a terveket valóraváltani. De nem reménytelen a helyzet, ha minden esztendőben többet áldoznak a gazdaságok is a gyepterületekre. Be kell látnunk, hogy messze elmaradunk e téren lehetőségeinktől is. Nem lesz könnyű behozni a hátrányt, de nem is megoldhatatlan. Érvényesülnie kell annak a szemléletnek, hogy hazánk mlnden talpalatnyi földjét valamiképpen hasznosítsuk, s lehetőleg magas színvonalon. Gazdagh István Á mulasztás oka: H családi ok" „Igazolom, hogy gyermekem tegnap családi ok miatt mulasztott." — olvasható meglehetősen gyakran ellenőrző könyvekben, szülői aláírással megerősítve. Pedagógusok már évek óta aggódva figyelik az iskolai mulasztási statisztika egyre növekvő számadatait. Ezek a számok itt-ott mar némi „szabályszerűségre" is engednek következtetni. Pl. míg a hét első felében általában alacsony a mulasztott órák száma, a hét második felében, pénteken-szombaton ez hirtelen megugrik. Alapos elemzés kiderítette, hogy az igazolt mulasztások jó része megelőzhető, elkerülhető (megfelelő öltözködéssel, az egészségügyi előírások fokozott figyelembevételével, s — nem utolsósorban — a felelősségérzet kifejlesztésével). De ha az igazoltan mulasztott órák számát általában magasnak tartjuk ,is, mit szóljunk az igazolatlanul mulasztott órákról? Ha a kétféle mulasztást egybevetjük, az utóbbiak — tehát az igazolatlanok — nagyobb ütemben emelkednek, mint a mulasztott órák általában. Olyan jelenség ez, amelyre fel kell figyelni! De nemcsak felfigyelni, hanem sürgősen közbe is kell lépni, nehogy ez a számoozlop tovább magasodjék! Elcsépelt közhely, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Az „életben", azaz a későbbi munkahelyen, termelő vállalatnál, vagy másutt, azonban nem nézik el — mert nem szabad, hogy elnézzék! — az igazolatlan mulasztást. Az igazolatlanul mulasztó nemcsak saját magát káróVigyázat, elágazás! (1.) PBi ff | ff • • Fobunos: a Szeged általános iskoláiban tavaly 1374 nyolcadikos fejezte be tanulmányait Idén már 1653-an, 1980-ra majdnem 1800-an, újabb öt év múlva várhatóan 2 ezer 135-en lesznek. A következő évtized végére pedig 3 ezernél is több fiú és lány kerül szembe élete első nagy döntés-kérdésével: merre tovább? — A pályaválasztás előtt állók számában egyértelmű a növekedési tendencia — mondja Eperjesi Júlia, a városi tanács munkaügyi osztályának vezetője. — Az a korosztály ér el az általános iskolai évek végére, amely az 1956-ot követő évek nagy népszaporulat-csökkenését követően született, a hatvanas évek első felében. Azután 67-ben jött a gyes, ami az eljövendő évtized dinamikus „feltöltődését" nagyban indokolja. A Csongrád megyei és Szeged megyei városi Pályaválasztási Intézet felméréseit olvasva a középiskolások esetében is volna min elgondolkodni: 1978-ban 440-en érettségiznek Szeged gimnáziumaiban, előreláthatólag mintegy 40 százalékuk akar továbbtanulni, 180—200-an. Szakmát közülük csak húszan (!?) akarnak szerezni, középfokú végzettséget kívánó munkába kíván állni 240. A szakközépiskolát az idén 008-an fejezik be, nekik viszont csak 15 százalékuk szándékozik továbbtanulni. (Az adatok csak a Csongrád megyében lakó fiatalokra vonatkoznak.) A pályaválasztás fő intézménye az iskolák pályaválasztási hálózata. Vaskos könyv fekszik előttem: Pályaválasztási felelősök kézikönyve. Alapos, nagy áttekintésről tanúskodó munka. Szerzői pszichológusok, szociológusok, tanárok. Tallózás a tartalomjegyzékben: A pályaválasztási tanácsadás helyzete; Szervezete; Munkaerőgazdálkodás; Szociálpszichológia a pályaválasztási tanácsadásban: Pályaismeret — személyiségismeret; Társadalmi vonzóerők és mobilitás; Az iskolai oktató-nevelő munka feladatai és még sok egyéb, igen részletesen. Két dolog jut eszembe: cikkek tucatjai a munkaerőhiányról s a Figyelő január 4-i számában a helytálló, okos megállapítás: „A sikeres vagy sikertelen pályairányítás végső soron az egész oktatási rendszer állapotát tükrözi. S az itt fellelhető ellentmondások, gondok és problémák eltakarhatók vagy éppen enyhíthetők bizonyos adminisztratív intézkedésekkel, de egyre nyilvánvalóbb: az oktatási és nevelési rendszer, valamint az egész iskolarendszer átformálása, megújítása már nem halogatható sokáig." — A legnagyobb a család felelőssége — folytatja a munkaügyi osztály vezetője. — A külső környezet hiába törődik már az ötödik osztálytól kezdve a gyermek pályaválasztásával, ha a család ezt megsemmisíti a „szegény gyerek csak jól keressen, ne kelljen sokat dolgoznia" meg a „a gyermekemnek mindenképpen jobb dolga legyen, mint nekem volt"-féle elvekkel. A családok előzetes döntései, rábeszélései mindenhatóak, sok év tapasztalatai alapján állíthatom. Gimnáziumban gyengén tanul a gyerek? Ha csak egy mód van rá, akkor is tovább, egyetemre, főiskolára. Majd a papa-mama, sógor-koma-jóbarát elintézi. Döntő szempont az anyagiasság is, persze, hogy a divatos szakmák felé indulnak! A városi népesség öszszetételéből következik, hogy a -szakmunkástanulók mindössze 38—40 százaléka városi gyerek, a többiek a környező falvakból jönnek. Zömük „f"-es. De még a gyermekeiket szakmunkásnak adó városi szülők esetében is egyértelmű a választék: fodrász, autószerelő, rádiótévészerelő, műszerész, esetleg eladó és a többi. A társadalmi mobilitásnak is erősen függvénye a pályaválasztás: néha még anyagi hátrányok árán is, csak „jó környezetbe", mondjuk kutatóintézetbe, „fehérköpenyes" helyre. A különféle tavaszi-nyári-őszi munkáknak kevés közük van a pályaválasztáshoz: jobbára munkaerő-pótló jellegűek. Mi lehetne a megoldás? Ha már ötödik-hatodik osztálytól többet és helyesebben gondolkodnának gyermekeik jövendő sorsán a szülők! Jobban összhangba lehetne hozni a népgazdaság igényeit elképzeléseikkel, ha például ők maguk el elmennének üzemlátogatásokra. Mert ilyenre — alig van példa. Domonkos László _. (Folytat jukj sítja, hanem mindenekelőtt azt a munkahelyi közösségét, amelynek tagja. A kiszabott, megtervezett feladatot — mulasztásra való tekintet nélkül — a munkahelyi közösségnek határidőre el kell végeznie. A mulasztó tehát munkatársai rovására marad távol munkahelyétől, akinek — saját munkájuk mellett — távollevő munkatársuk feladatait is el kell látniok, hacsak nem akarják, hogy a munkaversenyben, a tervfeladatok teljesítésében másokkal szemben hátrányos helyzetbe kerüljenek. Jó jó, — mondhatják erre többen — ez igaz lehet egy termelő brigádban, egy üzemben, de hát az iskola, az egészen más! Egészen más? Az iskolából mulasztó is elsősorban saját magát károsítja meg, hiszen, ha komolyan veszi az iskolát, a mulasztott anyagot így is, úgy is, pótolnia kell. A kiesett, elmulasztott tananyag pótlása mindig nagyobb erőfeszítést kíván, mint az anyaggal folyamatos, rendszeres együtthaladás. De a mulasztó itt is megkárosítja társait — igaz, nem úgy, ahogyan a termelőmunkában, mert azt anyagi, pénzügyi eszközökkel „kézzelfoghatóbban" lehet mérni — amennyiben társainak, osztályközösségének folyamatos haladását hátráltatja, visszahúzza. Sokszor nehéz megállapítani: hol a határvonal az igazolt és igazolatlan mulasztások között? Az igazolatlan mulasztások tekintélyes hányadát adják a késésekből adódók. Ezek száma is ijesztően növekszik. („Elaludtam." — „Nem szólt az ébresztőóíánk." — „Jött a gázszámlás." — „Kimaradt az autóbuszjárat" stb.) Vajon mit szól a munkahelyen a művezető, a brigádvezető, az irodafőnök ahhoz a dolgozóhoz, aki késését „elalvással" próbálja mentegetni? Aligha fogja igazoltnak tekinteni. Nem lehet természetesen igazoltnak felfogni az iskolában sem. Az olyan igazolatlan hiányzásokhoz pedig, mint amikor a mulasztók a rendtartásban, illetve az iskolai házirendben (Tanulói Szabályzatban) megjelölt határidőig távollétüket érdemlegesen orvosi bizonyítványnyal vagy egy-két napos mulasztás esetén az ellenőrző könyvben szülői bejegyzéssel nem igazolták, nem is fér kétség! A szülői bejegyzéseknél álljunk meg egy kicsit! A fent említett „családi ok" vajon minek számít? Akadhat osztályfőnök — hiszen a mulasztást az osztálynaplóban neki kell vezetnie —, aki úgy gondolkodik: ha a szülő aláírásával vállalta a felelősséget, ám lelke rajta! Csakhogy az osztályfőnöknek a mulasztás valódi okát pontosan ismernie kell! A „családi ok"-ra vonatkozólag néhány éve érdekes eset történt. Az egyik óra elején kijön a katedra elé négy tanuló, hozza az ellenőrző könyvet, benne a szülői bejegyzéssel: „Igazolom, hogy gyermekem a mai napra családi okból kifolyólag nem tudott készülni." A tanár faggatni kezdi a tanulókat a családi ok mibenléte felől. A tanulók hümmögnek, kitérnek a válasz elől, vagy egyáltalán nem válaszolnak semmit. Minthogy a jelenség feltűnő volt, összebeszélés a tanulók között valóban nem történt —, maguk csodálkoztak legjobban, mikor kijöttek a katedra elé — a szaktanár utánajárt a dolognak. A következő óra ép. pen az osztályfőnökkel volt, ám ekkor már csak egy tanuló hozta a szülői igazolást. Eredmény: a négyféle „családi ok" közül a valóságban csak egy volt indokolt. És a többi ? Nos, a többinél az történt — amint ez az érdekelt szülőkkel folytatott hosszas beszélgetésből kiderült; hogy gyermeke egyszerűen nem készült másnapra, a szülő viszont könnyű szívvel igazolta ezt a tényt, „családi ok"-ra hivatkozva. Szerencsére ez nem tömegjelenség. De hogy eltűni volna? Akkor minek minősítsük azt az iskolai hiányzást, amikor a szülő — munkahelyén szabad szombat lévén — tanítási idő alatt átrándul gyermekével Jugoszláviába bevásárolni, vagy a tavaszi munkák idején kiviszi délelőtt gyermekét a kiskertbe kapálni, vagy rokoni látogatásra indul a család, vagy a disznóvágás idején a nagyobb gyereknek már több hasznát lehet venni otthon, mint az iskolában, s ha netán jobbérzésű gyerekében megszólal a lelkiismeret, a szülő fölényesen leinti: „Sebaj fiam, .majd én1 igazolom!" — és máris kész a „családi ok." (A felsorolt hivatkozások nem fantázia termékei, az iskolai gyakorlatból kiszűrt valóságok.) A szülők nagyobb része természetesen nem Ilyen. Akik valóban arra törekednek, hogy gyermekeik becsületes dolgozókként hasznos, értékes tagjai legyenek társadalmunknak, nem engednek az effajta csábításnak. önérzetük, felelősségtudatuk tiltja, hogy aláírásukkal gyermekeik könynyelműséget, hanyagságot — hamisan értelmezett szülői szeretettől vezéreltetve — leplezzék. A „családi ok"-ról ugyanis az esetek többségében az derült ki, hogy ez általában az indokolatlan mulasztások fedőnevéül szolgál, amikor a felületesen mérlegelő szülő gyermeke hiányzását (pl. dolgozatírás napján) próbálja fedezni. Ha a mulasztásnak elfogadható oka van, akkor rilágosan meg kell jelölni a hináyzás valódi okát. Álhumanista babona az az elképzelés, hogy bármiféle bejegyzést az osztályfőnök köteles a szülőtől készpénzként elfogadni, vagy, hogy az osztályfőnöknek semmi köze sincs ahhoz, amihez a szülő aláírásával felelősséget vállal. Éppen azért több tantestületben, a „családi ok"ok emelkedő tendenciájának ellensúlyozására, határozottá vált: „családi ok"-ot nem fogadnak el igazolásul. Dr. Máriaföldy Márton Tbilisziben újfajta sárga tea feldolgozását kezdte meg a teacsomagoló üzem. Ez az új termékük a zöld és a fekete tea legkedvezőbb tulajdonságait egyesíti. Ebben, az évben már 80 tonnát gyártanak sárga teából, amelynek több mint felét a Távol-Észak és TávolKelet lakosainak szállítják. Az üzem tízféle teát gyárt, •ezekből öt kiérdemelte a „kiváló minőség" jelvényt