Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-18 / 15. szám

4 Szerda, 1978. január 18. 4 Közlekedés, környezetvédelem, energetika Európa lehetséges jövője A nemzetközt politikában Igen gyakran megtörténik, hogy még azok az indítványok is nehezen kapnak „zöld jelzést", amelyek hasznosságát senki sem vitathatja. A környezetvédelmi, energetikai és közlekedési együttműködés fontosságát is kimondja a helsinki záródokumentum „második kosara", a gazdasági kapcsolatokról szóló fejezet. A Szovjetunió javaslata elé — hogy rendezzenek e három témakörben össz-európai konferenciát — mégis akadályokat gördít jó néhány tőkés állam. Igaz, az 1976 áprilisában előterjesztett indítványok egyikét — a környezetvédelmi konferencia öszszehívását — egy év múlva elhatározta a helsinki dokumentum valamennyi aláírója, azonban még most — a belgrádi tanácskozás első szakaszának lezárása után — is bizonytalan a másik két konferencia sorsa. Közös veszély — közös védekezés Az igazi tét ezekben a kérdésekben persze nem a konferencia összehívása, hanem az, hogy kialákul-e ebben a három témakörben az az együttműködés, amelyet a kontinens államainak földrajzi közelsége, s ebből adódó egymásra utaltsága megkövetel. Éppen e kapcsolatok építését szolgálnák az összeurópai tanácskozások is. Azokon ugyanis — a szovjet javaslat szerint — felelős állami vezetők vennének részt, olyan személyiségek, .akik állást foglalhatnak abban, mennyit tud kormányuk például a környezet védelmére, útépítésre fordítani, illetve, hogy milyen szükséglete vagy esetleg feleslege van a különböző energiahordozókból. A Szovjetunió és a javaslatát támogató európai KGST-államok részletes indítványokat dolgoztak ki az együttműködés lehetséges módjaira, területeire is. Ezek egy része olyannyira magától értetődő, hogy a politikával nem hivatásszerűen foglalkozó olvasó csodálkozva kérdezheti, vajon miért nem alakulnak ki az ilyen jellegű kapcsolatok minden előkészítés, szervezés nélkül is. Hiszen például bármelyik európai íolyö szennyezettsége veszélyezteti a többi folyó vízminőségét is, s hogy ez menynyire így van, arra az utóbbi években szomorú példát szolgáltatott a Rajna. Természetes tehát, hogy minden államnak érdeke a folyók közös védelme, illetve az, hogy egymástól figyelmeztetést kapjanak a fenyegető, közeledő veszélyről. Még inkább így van ez az atomerőművek esetében. Elég ha csak egynek hibásak a védelmi vagy a tisztítóberenderései — egész sor ország lakói kerülhetnek veszélybe, közösen kell tehát kidolgozni, kikísérletezni a legjobb védelmi berendezéseket, s nemzetközi jogi szankciókkal kell sújtani azokat, akik elmulasztják a szükséges megelőző intézkedések megtételét. Hasonló együttműködésre lenne szükség — a javaslattevők szerint — a környezetvédelem más területein is, hiszen egyetlen környezeti ártalom sem tiszteli a határokat. A távolságokat le lehet rövidíteni Európa országait utak, vasútvonalak kötik össze. A nemzetközi járatokat több Az cszak—déli „Európa-út" vonala állam közösen tartja fenn, s autópályákat, repülőtereket is részben a nemzetközi forgalom gyorsabb lebonyolítására építtetnek a kormányok. Az utasforgalom, s a szállítandó áru mennyiségének gyors növekedése persze szükségessé tenné az utak minőségének javítását, a járatok sűrítését. Ha létrejönne az össz-európai közlekedési konferencia, a részt vevő felelős állami vezetők többek között dönthetnének arról, mikor készül el, s milyen lesz a több állam által javasolt észak—déli autópálya, amely tíz országon haladna keresztül. Építéséhez ugyanis csak úgy lehet hozzákezdeni, ha a kormányok garanciát vállalnak a munkák pontos elvégzésére, és a költségek fedezésére. Jelenleg az is sok gondot okoz, hogy Európa tőkés, illetve szocialista országaiban eltérnek egymástól a polgári jogi szabályok, különösen a fuvarozó felelősségét rendező előírások. Így baleset esetén vagy az árut ért egyéb károsodás miatt csaknem mindig hosszú jogi procedúrát igényel a felelősség megállapítása. Valamennyi árut exportáló és importáló országnak érdekében állna tehát a jogi előírások egységesítése. Hasonló a helyzet a személy- és gépjármű-biztosítás szabályai körül is. A szállítások lebonyolítását az is lassítja, hogy kevés helyen vannak még a vámkezelést, az árutovábbítást gyorsító közös határállomások. A bizalom vezetékei Mivel az európai államok között kisebbségben vannak az energiát csak exportáló, s egyáltalán nem importáló országok — nem szorul hoszszas magyarázatra az sem, miért lenne előnyös a kontinens országainak, ha ezen a területen is együttműködnének. A szocialista országok például az össz-európai konferencia egyik napirendjének azt javasolták: vitassák meg a résztvevők a villamosenergia-rendszerek összekapcsolásának lehetőségeit. Ez azért lenne igen gazdaságos, mert így ki lehetne használni, hogy Európa különböző térségeiben más-más időpontokban van a csúcsfogyasztás. Jelenleg ugyanis a két regionális energiarendszert — a KGST-, illetve a közös piaci országokét — a helyi csúcsidőkre kell tervezni. Megtárgyalhatnák a résztvevők azt az elgondolást is, hogy az európai országok egységesítsék erőfeszítéseiket az energetikai tudományostechnikai problémák megoldására. Fontos lenne például megtalálni egy olyan eljárást a szén gázzá való feldolgozására, amelynek segítségével a földgázra átalakított gázvezetékek, -készülékek követelményeinek is megfelelő fűtőértékű gázt nyernének. Az ezzel kapcsolatos munka rendkívül költséges. gyakorlatilag minden európai ország anyagi teherbíró képességét meghaladja. Állást foglalhatna az összeurópai konferencia a földgázvezetékek egységesítéséről is. Ez pedig jó néhány nyugat-európai állam energiaproblémájának megoldását eredményezhetné, hiszen a Szovjetuniónak — csakúgy, mint villamos energiából — földgázból is szinte korlátlan szállítási lehetősége van. A környezetvédelmi, a közlekedési és energetikai összeurópai konferenciák tehát olyan területeken indíthatnák el az együttműködést, amelyek a kontinens valamennyi lakója számára haszonnal járnának. Néhány év múlva tisztább, egészségesebb földrészen élhetnénk, ahol a jobb utak, a jobb közlekedés révén az országok is, az emberek is közelebb kerülnének egymáshoz. Az energiarendszerek összekapcsolása, az Európa tőkés és szocialista országait összekötő vezetékek létrehozása pedig feltételezné a kölcsönös bizalmat az érdekelt államok között. De egy ilyenfajta együttműködés egyben erősítené is a bizalmat, s egyik biztosítéka lehetne a békének és biztonságnak kontinensünkön. Bajkonur — űrrepülőtér Bajkonur Kazahsztán középső részén található. Nem messze a kilövőállás acél kolosszusától emlékoszlop áll, rajta felirat: „A szovjet ember alkotó szellemének segítségével innen kezdődött a világmindenség meghódítása". Bajkonurhoz közeledve — a levegőből szinte holdbéli táj tárul a szemünk elé. Növényzet nincs, a föld repedezett. sárgás homokdombok és szikes területek fehérlő foltjai váltják egymást. Csupán az utak határozott vonalai utalnak • az emberre. Az éghajlat félsivatagi: forró nyár, hideg tél kevés hóval. Ügy tűnik, Bajkonur építői hihetetlen vállalkozást hajtottak végre: a homokon korszerű vállalatok, egyedülálló indítóberendezések emelkednek. Innen indult a Föld első mesterséges szputnyikja, innen startolt a legendás „Vosztok", az első világűrhódító emberrel — Jurij Gagarinnal — a fedélzetén. Bajkonur építése az 50-es években — a szűzföldek meghódításával — kezdődött. Ezek a földek ma már több millió tonna gabonát adnak. A népsűrűség azonban még ma is alacsony. Igy a sikertelen indítás nem fenyegeti a lakosságot, a rakéták kiégett lépcsőit könnyű előkeríteni. A napsütéses napok száma itt több mint 300 évente. Ez az első időkben kedvező körülménynek számított: a start kevésbé függött az időjárástól, könnyebb volt az űrhajóikat pályára bocsátani. Később már éjszaka, télen és meglehetősen erős szélben is indítani tudták a rakétákat. Az űrrepülőtér első építői — szerelők, mérnökök, tudósok — kezdetben sátrakban és vagonokban laktak. A startponthoz közel néhány könnyű faházat építettek. Ezek egyike Szergej Koroljov főkonstruktőré volt, egy másikban az űrhajások vártak indításra. Gyakran jártak itt Msztiszlav Keldis, Valentyin Glusko, Mihail Jangel akadémikusok és más szovjet tudósok, kontruktőrök. Ezek a házak ma mar a történelemé. Emlékmúzeum is van itt, amelynek vendégkönyvében olvashatjuk a „Szojuz—Apollo" és a „Raduga" kísérletekben résztvevő külföldi szakemberek bejegyzéseit is. Űrrepülőtér építésére korábban semmiféle tapasztalata nem volt az emberiségnek. Mégis, néhány hónappal az építés megkezdése után kilőtték Bajkonurrói az első rakétákat, és 1957 októberében — az első műholdat, A „Vosztok", „Voszhod" és „Szojuz" irányítható űrhajók egyharmad részét, s harminckilenc szovjet űrhajóst innen indítottak útra. Körülbelül tizenhármán startoltak másodszor a világűrbe. Vlagyimir Satalov és Alekszej Jeliszejev pedig már harmadszor. S aztán 1971 óta 5 orbitális űrállomást (Szólj ut) bocsátottak pályára Bajkonurból. Az űrrepülőtér egyre korszerűbbé válik. A legtöbb szolgáltatást valóságos vállalat végzi, speciális felszerelésekkel. Bajkonuron gyűjtik össze a teljes rakéta-űrhajózási rendszert, itt végzik a start előtti felülvizsgálatokat, az üzemanyag-tankolást. Valóságos város fejlődött ki itt, több tízezer lakossal — kényelmes áruházakkal, kávéházakkal, szállodákkal. Vannak stadionok és uszodák, kultúrpalota és városi park. Szergej Koroljov nevét az egyik tér viseli, ahol emlékművet állítottak a gyakorlati űrhajózás úttörőjének. Bajkonur története azonban még fiatal. Bizonyára sokszor leszünk tanúi olyan jelentős űreseményeknek, amelyek innen, kazah földről indulnak. (BUDAPRESS— APN) Újfajta hátgerinc-szabályozó A Zielona Góra-i Mérnöki Főiskolán új készüléket szerkesztettek a hátgerincferdülések kezelésére. Ez a szerkezet sok tekintetben felülmúlja az eddig használt, s a nyugati cégek által forgalomba hozott konstrukciót. A lengyel hátgerinc-szabályozóval az eddigieknél 25 százalékkal jobb eredményt érték el, és különösen a fiatalok esetében használják igen eredményesen. A készüléket sebészi beavatkozással helyezik el a beteg testében, majd 3—5 év múltán operálják ki. Az új konstrukció egyik előnye, hogy kizárja az eddig tapasztalt ideg- és izommegpattanások veszélyét. A gyógyító eszköz jelenleg szabadalmi eljárás alatt van. Könyvismertetés Ember, tudomány, technika Mogyoró Katalin Talán nem tévedünk nagyot, ha megállapítjuk, hogy nemigen van, s ha mégis, akkor sem sok azoknak a közkézen forgó könyveknek a száma, amelyek közérthetően és marxista elemzéssel tárgyalják a műszaki-tudományos forradalmat. Ezek egyike a most recenzált könyv, amely Ember-tudomány-technika címmel jelent meg, hazánkban egy kissé megkésve, múlt év végén. A könyv, amelyet most az olvasó figyelmébe ajánlunk, kollektív munka eredménye, az SZTA filozófiai intézetének, a CsTA filozófiai és szociológiai intézetének, valamint a SZTA természettudomány- és technikatörténeti intézetének munkatársai részvételével. A szovjet és a csehszlovák kutatók kísérletet tesznek a könyvben arra, hogy kölcsönös összefüggéseiben elemezzék azokat a jelenségeket, amelyek a jelenkori műszaki-tudományos forradalom hatására mennek végbe a világban. A témát komplex módon közelítik meg, valamennyi oldalát megvizsgálják. Megvilágítják a műszaki-tudományos forradalmat előidéző társadalmi okokat egy-egy történelmi időszakban, néha csak kérdés felvetéssel. A tudósok közös alkotása elüt a szokványostól, mégpedig olyannyira, hogy még az a kijelentés is megkockáztatható, ennél jobb munka alig látott napvilágot ebben a műfajban. A tudós kollektíva nem kíván valami „megfoghatatlant" állítani munkájuk tengelyébe, hanem tudományos kíváncsiságtól vezérelve megkísérel elfogulatlanul közeledni e sokat tárgyalt kérdéskomplexumhoz. Többé-kevésbé ez sikerül is nekik, természetesen hangsúlyozzák, hogy hagynak maguk mögött vitatott és vitatható területeket. Három aspektust emelnek ki: a filozófiait, a társadalmi-gazdaságit és a tudományostechnikait. A három tárgykör egységes előadásmódot kapott a könyvben, amelyben az ember-tudománytechnika problémát, benneértve a tudomány és forradalom kérdéskörét is, a maga teljességében, komplex problémaként világítják meg, hogy lehetővé váljék a különféle aspektusokból való tanulmányozás. Ennek a könyvnek első számú feladata, hogy elsősorban azokra az életbevágó társadalmi-gazdasági és filozófiai, világnézeti jellegű kérdésekre válaszoljon, amelyeket a műszaki-tudományos forradalom az egész emberiség és minden egyes ember számára felvet. Ezeket a felvetéseket úgy tárgyalják, hogy a jelen talajáról indulnak, és az emberiség közelebbi és távolabbi jövőjére utalnak, olyan meghatározó erővel, amely a tudomány és a technika terén az utóbbi két-három évtized során végbement, az emberek tudatát meghatározóan hétköznapjaink részes cselekvőjévé váltak, és tükröződnek világszemléletünkben, valamint hatással vannak a fejlődés további szakaszaira. Korunkban egyetlen emberöltő egyharmada, sőt egynegyede alatt a tudományban és a technikában olyan grandiózus átalakulások mentek végbe, amilyenekre nem volt példa az emberi társadalom egész előbbi története folyamán. Az atomenergia meghódítása, a vllágűrbe történő kitörés, szinte „gondolkodó" gépek feltalálása, amelyek egyes műveletek elvégzésében képesek az emberi agyat helyettesíteni, az élet és az öröklődés ősi rejtélyeinek gyakorlati megoldásához történő közeledés a molekuláris biológia és a genetika sikerei révén. Mindez természetesen csak kezdete a napjainkban szédítő gyorsasággal fejlődő tudomány es technika eljövendő haladásának. Ugyanakkor azt is megállapítják a könyv szerzői, hogy a tudományos és a technikai haladás még soha nem érintette az emberiség sorsát olyan elevenen és közvetlenül, mint ma. Ilyen aspektussal tárgyalják a műszaki-tudományos forradalom fejlődési távlatait, elemzik az emberiség jövőjével kapcsolatos, ellentétes világnézeti orientációból különböző nézeteket. A fenti summázott tartalom 10 fejezetben összegződik a könyvben, több mint 400 oldalon, s ezt gazdag jegyzet- és irodalomanyag egészíti ki. Meglehet, hogy a könyvoldalairól megismert igazságok sokszor még idegenül, vagy túi hétköznapian hatnak. De a homo sapiens kutató szellemével legkevésbé az a megoldás lenne összeegyeztethető, hogy nem vesszük tudomásul azt a nagyszerű, és világméretű folyamatot, amely körülövez bennünket, amelyben benne élünk. Nagy kár, hogy az ismertetett munka nálunk csak a múlt év végén jelent meg. A moszkvai kiadás dátuma 1973. (Kossuth Könyvkiadó, 1977.) Bátyai Jenő