Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-18 / 15. szám

Szerda, 1978. január 18. 3 Csak mérgelődünk? 9 Észrevehetjük, szó hatunk a szabályszegésekért Hogy fölháborodunk azon, ha, mondjuk valamelyik építőipari vállalat teherautója kavicsot, homokot szór maga után az úton, vagy kerekeivel sarat visz föl az aszfaltra. Ha a szemünk előtt süllyeszt a zsebébe valaki két Szimfóniát azABCben. Ha az ablakon kitekintve látjuk: a ricsajozó társaság nemcsak hangerejével kérkedik; buzgón tördeli szét a pihenőpadot. Morgolódunk magunkban, szidjuk az ilyen-olyan embereket, s olykor szó éri a rendért felelős hatóságok háza táját is. S valljuk be, ritkán jut eszünkbe, hogy nekünk is van némi szerepünk abban, hogy mindez ne történjék meg. A paszszív mérgelődés nem használ, sőt csak kart okozunk vele önmagunknak, és közös ügyeinknek is. Nemrégiben tárgyalta a városi tanács vb a tanácsi szabálysértési hatóságok tevékenységét. Megállapította: általános tapasztalat, hogy míg a közvélemény szigorúan elítéli a rend ellen vétőket, a nevelésüket szolgáló bejelentés — s gyakran a felelősségre vonás is — elmarad. Márpedig így a város nem lesz tisztább és rendesebb, lakói nem lesznek becsületesebbek, fegyelmezettebbek. A hatóság kezében van ugyan a fegyelmezés eszköze, de nem mindenható, hogy csaknem 174 ezer ember viselkedését mindig szem előtt tartsa, s igazságosan ítélkezzék. A szomszéd, a járókelő, a vásárló — a közösség érdekeit védik bizonyos előírások, amelyek a mai normáknak megfelelően szabályozzák életünket. Az ellenük vétőket a szomszéd, a járókelő, a vásárló, a közösség minden tagja észreveheti, rájuk szólhat, hisz ez is lehet a nevelés egyik módja, s van akinél nem is hatástalan. S ha mégis: ne féljünk bejelenteni illetékes helyen, ha valaki megsértette együttélésünk szabályait. Itt van példaként a város tisztasága. Aligha akadna szegedi, akit ha megkérdeznénk : szeretne-e ragyogó, tiszta városban élni, nemmel felelne. Mégis, lámpással kereshetnénk azt . az embert, aki rászólna egy szemetelore. Vagy fölírná a sódert szétszóró autó rendszámát és közölné a szabá'ysértési előadóval. Igaz, az utóbbi előfordult: egy gépkocsivezetőt megbírságoltak. A következmény: a sofőr fölmondott munkahelyén. Ez a reakció példája a közös szemlélet hiányának. Mindannyiunk célja: a tiszta város. Csakhogy a város nemcsak a városgazdálkodási vállalaté. Mindannyian lakjuk, élünk, dolgozunk benne, vigyázni rá mindanynyiunk kötelessége. 1976-ban összesen 1183 szabálysértést tartottak nyilván a tanácsnál. Ebből mindössze 95 volt a köztisztaság ellen vétők száma. (Ez is elsősorban a vb által létrehozott Űtfelügyeleti Csoport munkájának köszönhető.) S hogy mennyire nem érezzük ilyenkor magunkénak a várost, jelzi egy másik szám: 372-en, a legtöbben, a tulaidon védelmében tettek bejelentést levonni, hogy a hatóságok rendszeres, alapos földerítő munkájára nincs szükség. Ellenkezőleg. Szabályozott életünk rendjéért az eddigieknél is többet kell tenniük Vannak olyan hatóságok amelyeknél az asztalfiókban örvendetesen" megszaporodott a bejelentések száma de épp úgy halmozódott az elintézetlen ügyek aktája is A gvors és megfelelően mérlegelt felelősségrevonássa! szemben ez a gyakorlat nem kecsegtet túl jó eredménynyel. Az eddigiekből tévedés lenne azt a következtetést Jelenleg hátráltatja a hatásos nevelés érvényesülését az, hogy a városban hét elsőfokú tanácsi hatóság van. Ez a szétaprózottság csaknem lehetetlenné teszi az egységes bírságolást is. Ami Szegeden gond kicsiben, ugyanaz országos méretekben is létezik: összesen tíz hatóság foglalkozik szabálysértéssel, köztük a tanács, a KÖJÁL, a Kereskedelmi Felügyelőség stb. Valamennyienek egységes elvek, egységes elbírálási rendszer alapján kellene működnie. A nevelés eredményessége függ attól, akit nevelnek, és attól, aki nevel. És függ az egységes nevelési szemlélettől, valamint attól, létezik-e valamiféle közös értékmérő rendszer, amely minősíti a magaviseletet is. És mindez nemcsak az iskola falai között érvényes. Chikán Ágnes Iskolai fegyelmi — tanulsággal Szégyen nélkül beszélt V. 3. — Neked miért jó, hogy kollégiumban laksz? — Bőven van időm a tanulásra, mert csak hét végén utazom haza. Ha nem érlek valamit, megbeszélhetem a többiekkel. Aztán lehet focizni, játszani és olvasni. — No meg verekedni, és eörpénzt kicsikarni a kisebbektől. — Hát... — Hallottál V. J. esetéről? — Igen. — Mit szólsz hozzá? — Nem gondoltam volna. A fiatalkorú V. J. — társai 6egítségével — három hónapig szedte a sápot a kollég.umban, a megfélemlített gyerekektől. Egyik este bukott le, amikor — sörözés után — hazatért, és hajánál fogva rángatta ki az ágyból egyik beteg társát. A markában tartott egyforintosokat •szerencsére már nem sikerült megetetnie a fiúval, mert megérkezett a nevelőtanár. Néhány mondat az iskolai fegyelmi tárgyalásról: — Mennyi a zsebpénzed? — kérdezi a bizottság vezetője V. J. egyik társától, B. I-től. — Az ösztöndíjam 350 forint. Hetente kapok még egy ötvenest, vagv százast. — Mire költöd? — Dohányzok, kajálok, meg egy üveg sör hetente — válaszol a 14 éves fiú, a legcsekélyebb tisztelet nélkül. — Elég sok pénzt kap szombatonként, mégis mindig egy fillér nélkül jön haza — szól közbe a fuvaros apa. — Meséld ei még a farmerlopás és az igazolatlan hiányzás történetét! A gyerek mesél — arcán nincs jele a szégyennek, sem a megoánásnak. A másik társ, H. B. 16 éves, magas fiú. Nem először idézték fegyelmi tárgyalásra. — Verekedtél az utcán, a tanműhelyben, cigarettát loptál a boltból — sorolják a vétkeit. — Mást már kizártunk volna ezért, de te újabb lehetőséget kaptál. Miért nem éltél vele? — Hm... — Most már késő — öszszegzi véleményét az apa. A pedagógusok szemében csodálkozás és megdöbbenés: éppen az édesapa mond le a javulásról? V. J-tői a következő szavakkal búcsúzik a fegyelmi bizottság vezetője: — Pénzt vettél el gyengébb társaidtól, többször verekedtél. Súlyos a vétked. Az út, amelyre léptél, rossz helyre vezet. Le kell térned róla. Ha sikerül is, nem lesz könnyű. A változásra lehetőséget kapott, hiszen büntetése enyhe: eltiltják a megkezdett tanév folytatásától. Vagyis őszre újra kezdheti a második osztályt. A riport elején megszólalt fiú azt mondta: nem gondolta volna, hogy V. J. Ilyesmire képes. Az iskola igazgatója vajon gondolta-e? — Elsős korában nem volt baj vele. Annyira nem, hogy KISZ-alapszervezeti titkárnak akarták választani. Aztán a nyári szünidőről megerősödve tért vissza. A viselkedése látszatra alig váltó /ott. Valójában viszont alaposan. — Három hónapig garázdálkodott ... — Az alattomosságot a pedagógusnak sem könnyű észrevenni. V. J. megfélemlítette azokat, akiktől pénzt kért. Senki sem mert szólni. A hallgatás nem volt föltűnő, hiszen egyébként is csöndes gyerekekkel próbálkozott. Az eset úgy is fölfogható — remélem a rosszra hajlók így is látják —, hogy nincs fegyelemsértés, amelyre előbb vagy utóbb ne derülne fény. — V. J. két társát nem zárták ki az iskolából. Milyennek látják őket most? — Nekik jót tett, hogy megszakadt a kapcsolatuk V. J.-vel, Most szerények és rendesen tanulnak. A kollégiumban kényelmet kapnak a diákok, és lehetőséget a jó tanulásra. De gondolni kell arra, hogy az együttélés veszélyeket is rejt rcű Szirák József M

eglehetős rácsodálkozással hallanák a köznapi beszélgetésben az ilyesfajta kérdést: — ...és mondd, milyen az életmódod? — Izé... hogy mármint az én micsodám... az életmódom? Hát, voltaképpen nem panaszkodhatom — jöhetne és jönne is az óvatoskodó válasz. — És mondd, hogy élsz? — Ja, hogyan élek, ezt akarod tudni? Hát. nézd, öregem, hazudnék, ha azt mondanám, hogy... de hát azért bőven vem gondom Nagyon is bőven... Eszem ágában sincs most és itt a hazai életmódkutatás fontos és tudományos területére beszabadulni. Sem fegyverzetem nincs hozzá, már ami az effajta kutatások tudományos eszköztárát illeti, sem helyem, hiszen az írás terjedelme ezt nem is tenné lehetővé. A kissé tudománykodó, de a nagyon is köznaDi kérdés, ha nem is az életmód-, de az életfelfogás-kutatás (nem tudom. van-e ilyen egyáltalán) területéhez kötődik. Még közelebbről: a politikai közgondolkodáshoz. Legyenek ezek a válaszok akár megelégedettek, vagy elégedetlenek, az esetek döntő többségében arra a kérdésre, hogy hogyan él valaki, milyen az életmódja, a válasz általában az anyagi — nem az objektív! — világ valóságából való. Köznapian, egyre többen jól élnek, mert, van házuk. autójuk, mert megvan mindenük vagy majdnem megvan, illetőleg sokaknak nincs balatoni telkük, még lakásuk sincs, kerékpárjuk van csak. és nincs takarékbetétkönyvük sem. Hozzátartozik az igazsághoz, mégpedig az örvendetes igazsághoz — nem tagadva ezzel persze a gondokat sem és a gondokkal küszködő társadalmi rétegek létét sem —, az így feltett kérdésekre évtizedünk második felére többnyire a megelégedettség hangján érkezik a válasz. A világ anyagi — tanítják a materialista filozófusok, s némi facsart szellemeskedéssel, rögtön azt is hozzá lehet tenni, megtold, a egy kis konyhai filozófiával, hogy a világ: anyagias. Ha van tisztes (vagy nem tisztes) jövedelmem, ha a szükséges anyagi javak körülvesznek, ha biztosítottak megszerzésük lehetősége), akkor heuréka, itt van rnár Kánaán, de legalább is a szocializmus. Van miből élnünk, van miből jól élnünk, gyakran arra is telik, amire egyébként nem nagyon telne, de majd csak lesz valahogy, egyszóval, a mi világunk egysége e világ anyagiasságában rejlik. Nem anyagiságában: anyagiasságában! Miért lenne az baj, ha egy olyan ország és olyan nép számára, amelynek történelmében alig. vagy egyáltalán nem is tették fel eddig a kérdést: hogyan él? — miért lenne baj. ha most jól él? Hiszen ezt a kérdést annaktájt nem szemérmességből nem telték csak fel, mert minek is kérdezni ilyest olyastól, aki éppen hogy a létezés szintién él. a különben is uralkodó osztályának hol volt valaha szemérme akár Ilyen téren is! Nem tették fel ezt a kérdést, egyszerűen azért, mert nem is érdekelte a felsőbb tízezreket, hogy az alsóbb milliók hogyan élnek. Nos. mind ez már történelem. Éppen azért, mert ez már történelem, lehet íogos az őszinte és a válasz tekintetében többé-kevésbé magabiztos kérdés az anyagi javakban gyökeredző. A gyomor telítettségét hamarabb megérezzük, mint az értelem éhének oltását. A meleg ruhát a fázón testen elébb, mint a tavaszra forduló nao kezdődő melegét. Egyszóval: az anyagiakat elébb. mint a szellemieket. Csakhogy már úgy vélhető, harmincharmadikra forduló évek távolából, hogy a társadalom szemlélete, s te^ne, az egyes ember véleménye is, az életmód megítélését illetően, túlléphetne már a csak kézzelfogható anyagiakon. A szocialista társadalmi rend nem azért különb a kapitalista Világnál, mert az egykori nincsteleneknek, a hajdan elmaradott és korunkra felépített ország új fiainak már képes megadni azokat az anyagiakat, amelyek a gondtalan élethez szükségesek. Nem azért különb a szocializmus a kapitalizmusnál, mert olcsóbbak a vendéglátóipari árak. mert kisebb a jövedelemadó mértéke, s nem azért, „érte utol" hazánk valamely kapitalista országot történelmileg, mert történelmileg már van ereje hozzá, hogy gépkocsit dugjon a proletár feneke alá. A nekem és sokaknak ronda sátortetős házak egyben szívet melengetők persze, mert anyagi gyarapodásról, emberibb életről tanúskodnak, mint a gépkocsik is, a víkendházak is, meg a világ összes tájáról összehordott és hordott cuccok hivalkodása is. Csakhogy ami a lényeg ebben, az új arcú és tartalmú, eleddig soha nem volt társadalomban. hogy az embernek emberhez való viszonyát teremtette újjá. Hogy az embert, nem mint a Lee-farmer hordozóját, vagy egy Zsiguli tulajdonosát, vagy egy balatoni villa bérbeadóiát tekinti a társadalom tagiának, hanem mint — embert. Emberségével, lelkiismereti szabadságával együtt, azzal, hogy az ember lett a fontos. Az alkotó, a teremtő, a gondolkodó, a közösségben és a közönségért élő, arra mindig építkező ember. H

a gyalog megy. akkor is. Ha nincs még a Mátrában se víkendháza, akkor is. Ha régimódi és olcsó szövetnadrágban jár. akkor is fontosnak, nagyon fontosnak tartía. A társadalom alapjának. Akiért, s akivel történhetik minden. Gyakori hivatkozás és kép: a kapitalizmusban részvétlenül átlépik a földön fekvő embert. Mint általános kén. persze, igaz. Ám érzésem szerint nálunk — és persze ez is csak általánosított kép — nem lépik át. hanem előbb részvétteljesen félrehúzzák, s csak úgy hagyiák ott. Mert sietni kell. talán éDDen valami maszek munkára, hogy meglegyen a drága vaskerítés ára a négyzetméternyi telek körül. — Hogyan élsz? — Emberségesen! Nem nagyon kapni ilyen választ a kérdésre. Eszem ágában sincs szót emelni az anyagi javak ellen. Csak miatt? Az emberi érték és mérték valamiféle ilyen megméretése miatt. Az emberi élet és végcél e fajta kitűzetése miatt. Mert akkor az a helyzet alakulna ki, hogy a szocializmus jóvoltából és keretei között egyesek megteremtik maguknak és magukban a kis házi kapitalizmusukat. A szellemiekben okvetlen. A közönnvel és kicsinyességgel, az érdektelenséggel és a kivagyisággal, a teperéssel és az önzéssel. Miért: emberarcú ember nem ülhet a gépkocsi volánja mögött? Gyurkó Géza Az utak járhatók Az országban a közutakon sehol sincs akadály — így szólt az Ütinform tegnapi jelentése. A fő közlekedési utak az ország nagy részében szárazak, csak Vas és Zala megyében nedvesek helyenként. Zalában a 61-es, 74_es és a 36-os számú főutak több helyütt síkosak. Hasonlóan óvatos vezetés ajánlatos Vas és Zala alsóbbrendű útjain, valamint Keszthely környékén és a Mátrában, ahol az éjszaka hódara hullott. Az említett helyeken tegnap össze, sen 120 munkagép szórta a lelső- és alsóbbrendű utakat. (MTI) Jégzajlás a Tiszán Becsénél, a múlt év őszén felavatott új zárógát előtt a Tiszán több kilométer hosz. szúságban összetorlódott a zajló jég. A bánáti mezők kőolaját Üj vidékre szállító tartályhajók előtt jégtörők vágják az utat. Az összetorlódott jég vastagsága elérte az egy métert (MTI). 9 Épülő benzinkút /\/\/\ somogyi Királyné felvétele Tavasszal új üzemanyagtöltő állomást adnak át a Dorozsmai úton, melynek gaziláji, az ÁFOR Tesz. Képűnkön: a Magas, és Mélyépítő V.íl'a'at hegcsríői már a befejező munkálatokat végzik az épület vázszerkezetén