Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

66 BLŰi Vasárnap, 1978. január 15. Európa mini országai A

régi parasztházban elhelyezett andorrai börtön vaskapuját minden szombaton este kinyitják, hogy a két elítélt moziba mehessen. San Marinóban, a műemlék toronyban levő várfogház hat cellája közül három üres. Liechtensteinben a tizenhárom zárka közül csupán egy foglalt, de az annál több fejtörést okozhat A rácsok mögött vár sorsára a 42 esztedős Hans Frick, aki részegen kiirtotta családját s ezért háromszor ítélték halálra. Ha az államfő II. Ferenc József herceg nem ad kegyelmet akkor pallóssal veszik fejét, utoljára 1785-ben hajtottak végre Vaduzban hasonló kivégzést... Kis ország vagyunk — szoktak mondogatni tréfásan-komolyan, dehát kontinensünknek nemcsak nagyobb és kisebb országai vannak, hanem mini államai is. Általában három örökletes monarchiát és köztársaságot Illetve a sajátos egyházi államot és egy kettős védnökséget sorolnak ebba az „ötösfogatba". A római Szent Péter bazilika bronzkapuján túl elhelyezkedő Vatikán területe az egynégyzetkilométert sem éri el, Monaco csupán kétszer nagyobb, San Mario kiterjedése 60,0, Liechtensteiné 158 négyzetkilométer és Andorra 405 négyzetkilométerrel csaknem eléri Budapest méreteit Az operettkulisszák mögött ezért néha dollármilliárdokról van szó. Andorrának például két „régens-védnöke" van: a francia köztársasági elnök (aki a korábbi protektor, Foix grófjának helyébe lépett) és a szomszédos spanyol városkának, Seo de Urgelnek püspöke. Ök 1278 óta minden évben megkapják járandóságukat: 24 karlka sajtot, 6 füstölt sonkát 12 élő csirkét és némi készpénzt, ami átszámítva 108 forint 22 fillért tesz ki. Ezért Andorrának — akár a többieknek — joga van saját bélyegkibocsátásra, Monaco, San Mario és a Vatikán pénzt is veret, ez ugyancsak kelendő a gyűjtők körében, de ami a legfőbb: „menedéket" biztosíthatnak bizonyos cégeknek. A mérsékelt adózás is kellemes bevételt biztosít a „miniknek", ezért Nyugat-Európa azon ritka országai közé tartoznak, amelyeket nem érintett a visszaesés, a váücig, a munkanélküliség. Természetesen azt is mondhatnánk: töretlen konjunktúrájuk ma nem éppen tipikus és főleg kevéssé hat ki az NSZKban, Franciaországban, vagy Olaszországban jelentkező gondokra. Jóllehet a nagyság, pontosabban: a kicsiség sok tekintetben azonos nevezőt jelent, az öt ország jelerte és múltja alapvetően különbözik egymástól. San Marínét a világ legrégebbi, majd két évezredes köztársaságának tartják, alkotmánya nem kevesebb, mint 714 esztendős. E hagyomá:tyoknak megfelelően komoly politikai harc folyik a hatvan tagú parlament mandátumaiért. Tizenkét éven át kommunista-szocialista kormányzás volt San Marinóban. amit végül is az döntött meg, hogy a külföldi szavazatok segítségével némi többséghez jutottak a kereszténydemokraták. (Az Egyesült Államokban jelenleg több San Marinói származású polgár él, mint otthon, s mivel szavazati joguk van, mozgósításuk megváltoztatta a kialakult arányokat) Csendesebb szelek fújnak a 15 tagú liechtensteini és a 18 tagú monacói képviselőházban. Igaz ez utóbbit egyszer-kétszer feloszlatták már, amikor a honatyák nézetei nem mindenben egyeztek a genovai eredetű uralkodócsalád, a Grimaldiak nézeteivel, akik 1927 óta tartják kezükben a vezetést, s jelenleg is lakják a sárgaszín palotát Építészeti remek ez is, de jóval fiatalabb mint a hetvenegyesztendős II. Ferenc József hétszázéves rezidenciája a liechtensteini főváros, Vaduz felett (S a történelmi kép teljességéhez tartozik, hogy ez az államocska eredetileg az 1342-ben alapított Vaduzi Grófság volt Mai nevét onnan nyerte, hogy 1719-ben Liechtenstein osztrák herceg birtokába ment át. Ezt követően először a német államok szövetségéhez tartozott Ausztria —Magyarország taghercegségeként folytatta, majd 1924-től Svájccal van vámunióban.) Külön lapra tartozik, s kötetéket írtak is róla: az egyházi állam tevékenysége. Nem méretei, hanem a katolikus egyház elterjedtsége, befolyása, szellemi hatása, s nem utolsósorban vagyona adja meg a hátteret. Ez az egyetlen mini állam, ahol a polgárok nem szavazhatnak, csupán u bíboroso.tnak adatik meg a pápaválasztási jog. Igaz az egész világ figyelemmel kíséri: fehér vagy fekete füst száll fel a kéményeken. A Vatikán is korszerűsödik: filmezni ugyan még nem lehet a palota belsejében, de az első benzinkutak már megjelentek az egyházi állam területén is — úgy látszik így is hatott az energiakrízis. S a pápai állam növekvő világpolitikai aktivitására vet fényt, hogy Róma magas rangú vendégei közül sokan tesznek látogatást, a katolikus egyház fejénél, felkereste VI. Pált Kádár János is, nemrégen pedig Edward Gierek töltött rövid időt a Vatikán falai között. Hiába, az európai együttműködés, a világbéke kérdései mindenkit érintenek korunkban — ezért a helsinki záróokmány aláírói között ott szerepelt a Vatikán, Liechtenstein, Monaco és San Marino is — Andorra nem vett részt az európai biztonság ügyeivel foglalkozó tárgyalásokon, megelégedett a védőrégensek jelenlétével. Ha a mini államoknak vannak is sajátosságai, különlegességei, vagy talán különcségei — az európai békés egymás mellett élés kérdései mindenkire vonatkoznak. A leskisebbektől a legnépesebbekig, s mindenki a maga Jegjr-bb eszközeivel és lehetőségeivel Járulhat hozzá ahhoz. RÉTI ERVIN Begányi B

egányi operaénekes, hangra, megjelenésre egyaránt elragadó ember. Muszorgszkij és Wagner, Borjsz, igen, Borisz Godunov az ő igazi szerepe! Így mondják, legalábbis. Mert az ene.tes Begányit én sajnos nem ismerem, azaz, hogy személyesen nem. Az én Begányim, akiről beszélni akarok, tulajdonképpen nem is Begányi, hanem Borbély. Borbély Lajos. Csak gyanítom, hogy Borbély megtisztelő második neve és egykori énekes szenvedélye valamilyen módon összefügg egymással. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Borbély hangja — annak idején, mikor a Rózsavölgyiből, Kék Balatonból hazafelé bandukolva átszakította az éjszaka csöndjét — se szép, se szárnyaló nem volt, szenvedélyességét és átütő erejét azonban senki el nem vitatta volna. Így történt, hogy egy különösen zajos éjszaka után, valószinűleg, egy álmából fölvert egyén Borbélyt a nagy Begányihoz hasonlította. És Borbély Begányi lett, kétségkívül, most már örökre. Tíz éve ennek is! Tíz éve, hogy éjszakánként, a kollégiumban Begányi hangjára ébredtünk, és hogy hűséges kísérőjét, Virágh Lacikát, talán éppen ezeknek az éjszakai sétáknak következményeként beperelték gyerektartásért. Most, tíz év után itt ülök volt évfolyamtársaimmal egy cifra kocsmában, és bort iszunk. Mellettem Begányi és Virágh, szemben velünk Robicsek, Kinsi. És még vagy tízen. Iszom a zöldszilvánit, és olyan bátran hallgatok közöttük, mintha otthon lennék. Pedig ritkán találkozom velük, néha, egy-egy összejövetelen, de buszon, villamoson, üzletben soha. Talán három éve is már. hogy egy orvosi rendelőben Fodor Mártával adtuk egymásnak a kilincset. Köszönni is alig volt idő, de Márta odasúgta: a zománcgyárban dolgozom, ha edényre van szükséged, gyere. Egyszer, az aluljáróban, Bartos szólt utánam. Ugye, te nem építkezel? Nem. Gondoltam. Miért? Nem kértél még csempét. Aztán jött egy telefon, hogy Fülöp a tervhivatalba került, és hogy Kínai visszapillantó tükröket tud szerezni, Sass téglát, Robicsek porcelánt^ így hát, valami módon, tíz év után ls összetartozunk. Azok is, akik látják egymást, azok is, akik nem. — Begányi, te hol ültél az előadóban? Iszik, zsebkendővel megtörli a homlokát. — Sehol. Nem jártam előadásra. Nem járt. Persze, hogy nem járt. Miért nem jutott eszembe? Begányi és a jegyzetelés! Kerek feje kártyaasztalok mellől rémlik föl, sörösüvegek közül. A futballpálya, a kézilabdapálya, a kosárlabdapálya széléről, teniszpálya lelátójáról. Fű és vörös salak, lábhoz tett sörösüveg, tökmag. Éneklés, vegyészindulo, mámoros vonulás. Begányi elém teszi a névjegyét. Borbély Lajos, főmérnök. Lakás, telefon. Munkahelyi telefon. Begányi főmérnök! Ezt sem tudtam. Miért nem tudom, ki lett közölünk főmérnök? Bűntudatosan nézem, mintha ezzel akarnám jóvátenni tudatlanságomat. Feje teteje erősen kopaszodik, ritkás haja, mint a szépen gereblyézett föld. Tekintete szelíd, túlságosan engedékeny. Talán ilyen volt tíz évvel ezelőtt is. Talán nem. — Begányi — mondom. — Kiket szerettél legjobban az előadók közül? Sorolja a neveket. Szekeres Béla, Török Antal, Béres Pici. Arcok rémlenek föl, vagy föl se rémlenek. Mintha sose láttam volna őket. — Tudod, ezek csöndes, középszerű emberek voltak. De igen rendesek. Ha tehetem, mo6t is meglátogatom őket. — Gorcsevre emlékszel? — Gorcsev... — Az a lófejű. Utolsó éves volt, mikor mi elsősök. Nem köszönt senkinek, a tanároknak sem. Begányi kitölti az üvegből a bort, hitetlenkedve néz. — Gorcsev? Magam se tudom miért Izgatott leszek. Látom magam előtt Gorcsev szomorú lóarcát, amint magányosan baktat az egyetem márványaulájában. — Így hívta mindenki, Gorcsev. Egyszer az a hír járta, hogy Gorcsev három napja fekszik az ágyon, és nézi a plafont. Képzeld, három napig feküdt és nem szólt senkihez! Begányi elvesz egyet az asztalon sorakozó üvegek közül, mind a kettőnknek tölt és bandzsít is hozzá. — Miért olyan fontos ez? — Nem ls tudom — mondom. — Talán azért, mert én nem volnék képes három napig szótlanul feküdni. Te képes volnál? Begányi megfogja a karom, szemében köd és szomorúság. — Most a te nótádat! De én nem akarok énekelni, én Gorcsevről akarok beszélni. Bele akarok merülni Gorcsev fájdalmába. Abba a finom, fennkölt szomorúságba. A cigány már játssza is. Egye meg a fészkes feketefene. És mi Kiss Benedek Találkozás Isteni rózsabarackom, anyámon túlra rándító asszony, benned magamat nézem, keserű magodat érzem. Fölérzem, milyen keserű! Cseppköves bánat só-szerű. Sókristály már, apadt a könnyed, vagy bár csevegő patakár, könnyed. S fölérzem: ötezer év mögött vagy néném, vagyok öcséd, hol atyánk mered a lángba: zöld mezők, zöld-zöld Mezopotámia! Ringat rengeteg térdén rege, rög. Századok rétién csatakos ménem el-vissza vágtat. sírsz le, vársz, álmot szősz, lepedőt, fátylat. Mennyi év, hány kidőlt szép mén! de élek. te is élsz. néném: Iessük egvmásban. két ikerember, a magunk-arcát, mint szerelemben. Nyihog a mozdony, döccen kerék. váH. emlő időtlen, ám reánk ront. időnk visszatér: leszállsz, az utad véget ér. Isteni rózsabarackom, anyámon túlra rándító asszony, szeressél, hű szemet Napodra vessél, kereslek, rózsálló — te is keressél! boldogok vagyunk, ütjük az asztalt, és remegnek a falak, ahogy rábömbölünk. Még tart az éneklés, mikor kicsapódik az ajtó, és a nyikorgó lépcsőn ázott társaság jön be. Csurom víz a ruhájuk, friss esőszagot hoznak magukkal. Törzsvendégek lehetnek. A pincérek kapkodva tolják össze az asztalokat, a cigány azonnal hozzájuk pártol. Nincsenek többen, mint mi, mégis elfoglalják az egész termet, összezsugorodunk, mintha félretoltak volna bennünket. A társaság nyomában, velük együtt, mégis tőlük leszakadva, két férfi érkezik. Az egyik ősz hajú, testes, a másix göndör naju, vékony. Ez a vékony olyan furcsán simul a másikhoz. Az ősz hajú fogja a kezét, húzza maga után, befelé a másik terembe. A zenészeknek mélyen meghajolva köszönnek, a pincérlánynak is. A lány elfordul, nem köszön viszsza. A két" férfi leül a sötét, belső terembe, karjukat összefűzik. — Híres buzi hely — mondom. Begányi feje fölemelkedik a borosüvegek közül. — Ez buzi hely!? — Az. — Ne mondj nekem ilyet! A törzshelyem tíz év óta. Igaz, mostanában ritkán járok ide, de még három-négy évvel ezelőtt is minden hónapban itt voltam. A belső terem felé intek. — Láttad őket? Begányi elnéz a borok fölött, homályos a tekintete. — Egyszer, a Gellért-fürdőben odajött hozzám egy krapek, mindent ígért, csak menjek föl hozzá. Azóta nem megyek a Gellértbe. Brüsszelben, egy éjszaka az utcán szólított meg valaki. Nem is szólított! — Begányi megrázkódik. — Akármit mondasz, ez nem olyan hely! — Jó — mondom. — Nem olyan hely. Az asztal túlsó oldalán, hangos, széles gesztusokkal Kfnai, igazi nevén Horácsek Tamás beszél. — A pénz, apukám, csak a pénz érdekel, semmi más. A mani. Azt mondja tavaly az első nejem, nem próbálnánk meg együtt. Tamás? Itt a gyerek. Ne folytasd, anyukám! Engem a mani érdekel. A pénz nem boldogít, de megnyugtat. Tudod jól, ha pénzről van szó, nekem se anyám, se apám. Kínai mindig ugyanezt mondja. Akkora a szíve, hogy az egész alak csupa kéz, láb, szív, semmi más, és hogy másnak tetesse magát, mindig a pénzről beszél. A pénz, a mani, a dohány. — Te! — Begányi hangja a Kínaié mellett egészen erőtlen. — Ugye. nem igaz, hogy buzi hely? — Megfogja a karom. — Itt ünnepeltem mind a két gyerekem keresztelőjét. Az összes barátom esküvőjét itt tartottuk. — Kezén számol. — Legalább öt esküvő, legalább tíz gyerek. Ha kiderül, bennem összetörik valami. Kopaszodó homlokán veríték barna, pigmentes bőre furcsán fehér, összeszorul a torkom. — Hagyd már abba. Nem az..J Rosszul tudtam. — Akkor miért mondtad? — Tudom ls én. Sokat ittam. A két férfi a belső teremben szótlanul ül, fogják egymás kezét. Pislákoló gyertya mellett ülnek. Szeretném róluk levenni a tekintetemet, de nem tudom, Esettek, ázottak, szomorúak. Begányi is őket nézi. Hallom a kapkodó lélegzésén, érzem mozdulatlan tekintetén. Hirtelen föláll, a szoros székeket lökdösi. K| akar szabadulni a székek közül. Megfogom a karját, belekapaszkodom. Nem szabad kimennie, Begányinak baromi ereje van. Ha Begányi iszik! Érzem, hogy engem is kiver a veríték. Úristen, mit akar? Mit akar Begányi csinálni? De addigra már ott van Robicsek. Barátja háta mögé áll. megfogja a vállát és lenyomja. Észrevétlenül, mintha csak asztalhoa ültetné. Begányi feje félrecsuklik, kabátja furcsán lóg. — Ugye, nem igaz? — kérdezi. Szeme véres, tekintete engem vádol. — Tudom, hogy nem igaz — motyogja. — Csak eay rossz vice volt Egy buta íossz vicc. Egy rossz, buta v'cc. VATHY ZSUZSA