Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

Vasárnap, 1978. január 15. OM^m Szervezett munka, több építőanyag Dr. Szabó lános építésügyi államtitkár nyilatkozata — Az építőipar számára 1978ban némileg új helyzetet teremt a beruházások túlzottan felgyorsult ütemének a kormány által elhatározott mérséklése. Némelyek attól tartanak, hogy emiatt az építővállalatoknak nem lesz elég munkájuk, s a dolgozók egy részét nem tudják majd megfelelően foglalkoztatni. Államtitkár elvtárs, hogyan ítéli meg a kilátásokat? — Az említett intézkedések az igények és a lehetőségek közötti összhang és egyensúly helyreállítását, az V. ötéves terv alapvető építési, fejlesztési céljainak elérését szolgálják. Nem jelentenek tehát a néhány év előttihez hasonló beruházási stoppot, még kevésbé a beruházások kényszerű leállítását, „befagyasztását". Az igények ' és a kivitelező kapacitások összhangjának hiánya, párosulva az előkészítés 1977-ben is tapasztalható fogyatékosságaival, rendkívüli módon megnehezíti az építőipar egyenletes ütemü, tervszerű munkáját, szétforgácsolja erőit, eszközeit. Ezért az építőiparnak is érdeke a feszültség enyhítése, a vállalati fejlesztési pénzforrások tervezett csökkentése, a nagyberuházások indításának korlátozása, a kivitelezés kezdésének megszigorítása. Így több lehetőség lesz arra, hogy az építőipar termelési kapacitásait elsősorban a folyamatban levő beruházások gyorsabb befejezésére összpontosítsa. javítsa a kivitelezés szervezettségét és gazdaságosságát. A helyzet azonban bonyolult és ellentmondásos. A beruházások ütemének érőteljes mérséklése ugyanis átmenetileg lassítja az építési tevékenység fejlődésének lendületét, és helyenként megnehezítheti a termelési kapacitások kihasználását, a megfelelő foglalkoztatást. A helyzetnek ez a „kétarcúsága" távolról sem jelenti azt, hogy az építőknek nem lesz elég dolguk. 1978-ban 4—5 százalékkal több építési-szerelési munkát kell elvégezniük, ami akkor is igen jelentős feladat, haj tudjuk, hogy 1977-ben az ágazat termelése hét százalékkal növekedett. Ebben az évben a többi között 10 nagyberuházás befejezése hárul az építőkre, és 90 ezer új lakást kell felépíteniük. Koncentrálás 41 nagyberuházásra — Az igények és az építési lehetőségek közötti feszültség főleg a fővárosban és a nagyobb ipari településeken hátráltatja a beruházások hatékony megvalósítását. Milyen javulás várható e tekintetben 1978-ban? — Az ágazat feladatainak meghatározásánál, a kivitelező vállalatokkal már szeptemberben megtartott tervkonzultációkon eleve abból indultunk ki, hogy a fizetőképes Ijeruházási kereslet mérséklődő növekedésén belül az építési igény főleg Budapesten, valamint Komárom és Borsod megyében az átlagosnál gyorsabban nő. Ennek megfelelően az építési feladatokat és a kapacitásokat területileg és időben is összehangolva az erőket koncentrálni lehet a lakásépítésre, az 1978-ban folyamatban levő 41 nagyberuházásra, köztük a már említett 10 beruházás befejezésére, amelyek közül háromnak a tervezett befejezési időpontja 1977, illetve 1976 volt. A rugalmas alkalmazkodást a változó igényekhez segíti az is, hogy a feladatokat népgazdasági, társadalmi fontosságuk szerint mindenütt rangsorolják, s a kivitelezés programját az építő vállalatok és a beruházók együttmüködtii megállapodásokban rögzítik. Ez a beruházási munkák nagy részénél már megtörtént, de a végrehajtás folyamán az igényeket és a lehetőségeket helyileg részletesen is egyeztetni kell. Különös gondot kell fordi'f tani a gazdaságos export árualapokat bővítő beruházások építési munkáira, az élelmiszeripari, valamint az egészségügyi és kulturális beruházásokra, mivel jelenleg ez utóbbiaknál mutatkozik a legnagyobb elmaradás. Az érdekeltek szorosabb együttműködése és a jobb kooperáció lehetővé teszi a korszerű építőipari kapacitások optimális kihasználását. Még egy megjegyzés: köztudott, hogy a beruházási gyakorlatra általában a rossz, a kapkodó előkészítés nyomja rá a bélyegét. Nos, a jelenlegi helyzetben mód nyílik az eredetileg 1978. évi kezdésre tervezett, de későbbre halasztott beruházások jobb előkészítésére, a gyorsabb, szervezettebb kivitelezés feltételeinek megteremtésére. ... és a lakásépítésre — A lakásépítési feladatok nem csökkennek, itt tehát nem várható az előkészítés javulása, az idén is tapasztalt év végi rohammunka megszűnése? — A kapacitások koncentrálása valamivel kedvezőbb feltételeket teremt az 1978. évi lakásépítési feladatok teljesítésére. Budapesten például, de más nagyvárosokban is lehetőség lesz arra, hogy az új beruházások számának csökkenése miatt kevésbé igénybe vett mélyépítő kapacitások átcsoportosításával meggyorsítsák a lakásberuházások előkészítését, az építési területek közművesítését. Viszont általában nem várható a feszültségek csökkenése a szak- és szerelőipari munkáknál — a festésnél, a gáz-, víz- és fűtésszerelésnél és így tovább, — mivel ezeket az egyébként is szűk kapacitásokat a jövő évben mindenütt erősen igénybe veszi a folyamatban levő beruházások gyorsabb ütemű befejezése. Négymilliárd korszerűsítésre, gépekre — Mi lesz a sorsa annak a négymilliárd forintnak, amit a kormány biztosított az építőipar terven felüli fejlesztésére? — Ennek az összegnek voltaképpen az a rendeltetése, hogy az építőipar technikai bázisának fejlesztésével ellensúlyozni tudja a létszámnövekedés elmaradása miatti teljesítményhiányt, hogy gyorsabb ütemben folytatódjék a munkaigényes, korszerűtlen építési technológiák felváltása, illetve átalakítása modern nagyipari, szerelő jellegű tevékenységgé. A házgyári építés hatékonyságának növelése végett például korszerűsítenünk kell a sok tekintetben elmaradott közmű- és mélyépítést, meg kell valósitanunk az építkezések előkészítésének és befejező technológiai folyamatainak átfogó, a munka termelékenységének növekedését meggyorsító komplex gépesítését. Aszóban forgó négymilliárd forint több mint hetven százaléka a kivitelező vállalatok gépvásárlásaihoz nyújt segítséget. Az így megvalósuló fejlesztések azonban gyakorlatilag csak az 1979-es évben bővítik az építőipari kapacitásokat. A pályázatok elbírálásánál előnyben részesítettük a két vagy több vállalat által megvalósítandó közös fejlesztéseket és elutasítottuk az olyan elképzeléseket, amelyek egymástól különálló, párhuzamos, épp ezért részben kihasználatlan kapacitások létrehozását eredményeznék'. A cél tehát a szemlélet megváltoztatása, s az olyan követendő példák gyarapítása, mint amilyenek Bács, vagy Veszprém megyében találhatók, ahol a minisztériumi, a tanácsi és a szövetkezeti építőipari szervezetek a közös erőből inegvalósitott — vagy így tervezett — központi telepek és a közösen vásárolt nagy teljesítményű gépek célszerű és gazdaságos üzemeltetését közösen és összehangoltan oldják meg. Létszám és termelékenység — Lesz-e elég építőanyag? — A legfontosabb építőanyagokból a hazai termelés és az import kielégíti az állami, szövetkezeti, valamint a lakossági szükségleteket: A terv, a beruházások mérséklődésével összhangban, az 1977. évinél kisebb mértékben irányozza elő az építőanyag-ipar termelésének növelését. Igen fontos, hogy a vállalatok az eddiginél rugalmasabban igazodjanak a felhasználók differenciáltan növekvő szükségleteihez, eszerint szervezzék a termelési kapacitások kihasználását, a készletezést, az értékesítést, a gazdálkodást. Továbbá az is, hogy folytassák, illetve gyorsítsák a termelési szerkezet korszerűsítését, a tervidőszak végén várható ismét fellendülő kereslet kielégítését seguo nagyszaoású rekonstrukciós fejlesztéseket. Visszatérve az építőiparra: 1977-ben az ágazat létszáma a számításoktól eltérően nem nőtt, hanem valamelyest csökkent. Ez arra figyelmeztet, hogy 1978-ban a foglalkoztatottság szempontjából is bonyolultabb helyzetben az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a munka termelékenységének, hatékonyságának növelésére, hiszen a létszám növekedésére egyre kevésbé számíthatunk. Ezért igen fontos, hogy a vállalatok átgondolt intézkedéseket tegyenek a meglevő munkaerő hatékony foglalkoztatására, a létszám stabilizálására, a fegyelem és a szervezettség javítására — fejezte be nyilatkozatát dr. Szabó János, Építési és Városfejlesztési Minisztériumi államtitkár. Szikszai Károly Emlék Odakint arcunkat betakarná a fehérség Púposra fagytak a madarak. A hó alatt tarkón lőtt bokrok. Kint arcunkat betakarná a fehérség. Maradjunk hát itt a nyomok között. Egy szék, egy asztal. s tavalyi arcunk a párna ráncaiban. Domlán Gábor Versek, a tízemeletes épület körül A versek a tízemeletes épület körül csupa szőke Nap. Belobognak az ablakon és fölgyújtják bent a világot. Sikolt a poros lámpa őrömében, leégetik a polcok rossz könyveit, a szekrényeket teljesen, hogy legyen helyünk mozogni, élni. v'lágosodni. 'gaz kicsikém, te teljesíthetetlen óhaj? Világosodni, Villámlani akarunk jámbor szobánk négyszögében. A versek a tízemeletes épület körül körtáncot járnak. Szétrobbanhat fölöttük a Nap. tíz körmükkel akkor is világosságot vájnak. És figyelj oda. Nem csalódhatsz. Muszáj már hinni bennük. 1902-ben két párizsi fizikus. George Claude és André Helbronner az általuk kidolgozott módszerrel elsőként cseppfolyósítottak levegőt. Az eredményül kapott —192 Celsius-fokos folyadékot egy De ware-edénybe öntve, az akkoriban divatos „Bouillon Sartier" étterembe indultak. Mindketten erőlevest rendeltek, és amikor a pincér kihozta, néhány csepp folyékony levegőt öntöttek bele. Ezután Helbronner magához hívta a pincért. — Ez a leves olyan hideg, mint a jég, hogy lehet ilyent kihozni? — De uram, hogy mondhat ilyent, mikor én forró levest hoztam? % — Nézze csak meg ! Es valóban, a leveses csészékben jégdarabok úsztak. Az elképedt pincér bocsánatkéTudóshumor rést morogva új adagot hozott ki, de az eredmény ugyanaz lett. — Hát mit lehet tenni? — mondta elégedetlen arccal Helbronner —. ha az önök éttermében nem lehet levest enni, hozzon beafsteket, de forrót, a mindenségit! — Nekem is — tette hozzá Claude. Egy perc múlva a beafstek az asztalon párolgott, az étterem tulajdonosa, a főpincér, a szakács és a pincérek pedig távolabb állva figyelték a furcsa vendégeket. Helbronner néhány szót váltott velük, hogy elvonja a figyelmüket, ezalatt Claude lefröcskölte a húst, mire az anynyira megkeményedett, hogy a pincér, aki fel akarta vágni, eltörte benne a kést. A jól sikerült tréfa után a két fizikus elégedetten távozott, az étterem tulajdonosát, és alkalmazottait a kétségbeesés határán hagyva. » John Bardeen amerikai fizikus első Nobel-diját, a tranzisztor létrehozásához vezető kutatásaiért kapta. A díj átadása alkalmából rendezett sajtókonferenciáról Bardeen alaposan elkésett. — Nem én vagyok a bűnös, hogy elkéstem — mondia —, képtelen voltam bejutni a garázsba, mert az elektromos zárban elromlott egy tranzisztor... Ampére francia fizikus romantikus lénye alkalmas arra, hogy számtalan igazi vagy kitalált történet fűződjék hozzá. Életének tekintélyes részében kénytelen volt tanítani. Jóságos és rövidlátó ember lévén, nem tudott fegyelmet tartani. Rövidlátása miatt minduntalan megkérdezte tanítványait. hogy gyengébb szemű tanítványai látják-e a táblára írottakat. A tanulók folyton azt mondták, hogy nem, ezért mind nagyobb és nagyobb betűket írt, a végé• alig fért a 4—5 betű. Azt, hogy a törlőruha helyett a zsebkendőjével törölte le a táblát, nemcsak őróla, hanem Poinacp-ról is mesélték. * i