Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

4 Vasárnap, 1977. tferemVr "4: Meghalt Csizmazía Kálmán Szeged képzőművészetét váratlan veszteség érte. El­hunyt Csizmazia Kálmán festőművész, akinek képei­ből nagy érdeklődést kettő tárlat nyílt a múlt vasárnap a Juhász Gyula Művelődési Központban, mely a sors ki­számíthatatlansága folytán ma már hagyatéki kiállí­tásnak tekinthető. Csizmazia Kálmán 1904­ben az Arad megyei Kürtö­sön született. Már gyermek­korában elvesztette hallását. Első mestere Révész lnlre volt, aki mellett'a kecskemé­ti művésztelepen 1923—27-ig tanult. 1927-ben került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Glatz Oszkár növendé­ke lett A tájfestés mellett az emberábrázolás élete vé­géig foglalkoztatta. Szor­galmas alkotótevékenysége révén, a helyi kollektív tár­latokon való szereplésein kívül,'Szegeden 1932-től mos­tanáig hét ízben volt önálló kiállítása. Három évtizedes pedagógiai munkásságát többször jutalmaztákr Csizmazia Kálmán képei­ből a tárgyias látás tisztasá­ga sugárzik. Friss hatású vizfestményein nemcsak az alföldi táj itteni motívumait és a változatos arcú Dunán­túl vidékeit ábrázolta rész­letgazdagon, hanem az adott környéken élő nép egy-egy alakját is megörökítette Festményei közül számos műve a Móra Ferenc Múze­umba, valamint állami és magántulajdonba került Sz. T. Bányabővítés Tovább bővül az edelényi szénbánya. Az eddigi 90 va­gonos napi rekord helyett 131 vagon szenet akarnak fel­színre hozni a bányászok. Egy új tárolóbunker már el­készült, s szélesítettek aszál­lítóvágatokon is- Nemsokára két, összesen 208 méter szé­le$ frontfejtés indul. Néhány nap múlva helyére kerülnek a biztosítóberendezések is, s a telepen vannak már az új gépek is. Színes tévék A Videoton az idén 21 ezer színes te'evíziókészüléket gyárt, ez több mint kétsze­rese a tavalyi mennyiségnek. Több készül fekete-fehér, a kis- és hordozható készülé­kekből is. A 268 ezer fekete­fehérből 135 ezer kerül hazai üzletekbe. Évről évre többet keresnek a rádiókból is. Este a munkásszállóban Volt egyszer egy rádió — A népművelőt keresem. A szálló portása széttárja a kezét: — Nem tudom hol van. — Mikor szokott itt lenni? — Hát az teljesen bizony­talan. Esetleg felhívhatjuk telefonon, fel van írva ná­lam a száma. Tárcsáz, füléhez emeli a hallgatót: — Nem veszi fel — közli aztán. — Hétfő van — mondom —, nincs tévéműsor, ilyen­kor lehetne programokat szervezni... — Már mondtam — ismét­li meg a kapu őre —, hogy « népművelő mikor jön, az t éltesén bizonytalan. Egy húsz év körüli ftatal­Imber lép mögém, a portás gyorsan bemutatja: — ö a mi klubunk helyet­les vezetője A fiatalember gyorsan hozzáteszi: — Társadalmi munkában. Később elmondja. hogy anyagkiadóként dolgozik, s öt évig maga is a szálló la­kója volt. — A klub? — Zárva. — És miért? — Ma este mozielődás van az ebédlőben. A hatalmas terem közepén surrog a Vetítőgép, kaland­film megy. Lehetnek vagy negyvenen. — Csák ennyien nézik. Csodálkozva néz vissza, le­het, hogy nem is érti a kér­dést. — Ennyien — mondja az­tán. — Hányan laknak a szál­lóban? — Ezren körülbelül. A földszinti társalgóban maroknyi embercsoport. Ci­gány szavakat kevernek ma­gyar szavak közé. Az egyik asztalnál egy fiatal nő ül egyedül, Esti Hírlapot olvas. — Mióta lakik itt a szál­lóban? — Hetvenegy óta. — Hol dolgozik? — A házgyárban, takarí­tok. — Szeret olvasni? — E2t néha szoktam, az Újságot. Miért kérdi? — Kíváncsi ember vagyok. — Akkor arra is legyen kíváncsi, hogy ezt a klubszo­bát itt miért tartják mindig zárva. Én azt mondom ma­gának, hogy törődhetnének itt Jobban is a munkásokkal. Ezt mondaná a férjem is magának. — Itt lakik ő is? — Itt, de egy másik szo­bában egy másik emeleten. — Mennyit fizetnek a szál­lásért? — Fejenként százharminc forln'ot. — És mennyit keresnek? — Nekem megvan a két­ezer. a férjem ötezret is megkeres. — Gondjaik? — Van egy kilencéves gyerekünk, a nagymama ne­veli, — Ennyi pénzből, ennyi kiadás, mellett gyüjthetné­nek lakásra is. A fiatalasszony rámnéz, aztán legyint Olvassa to­vább az újságot. Ügy tű­nik csevegésünket befeje­zettnek tekinti.... — Volt itt nemrégiben egy rádióstúdió is — próbálom emlékeztetni, de a klub he­lyettes vezetője nem nagyon akar... — Volt, volt de hónapok óta nincsen. — És miért szűnt meg? — Azt én nem tudhatom. Szétbontották a stúdiót — És milyen volt a mű­sora? — Elmondták a havi mozi­műsort meg muzsikáltak. Ennyi. Volt egy postaládá­juk ls. abba lehetett bele­dobni a leveleket hogy ki mit hallana a házirádiöbon szívesen... — És? — A helye még megvan. Ezen a két szögön lógott Egy másik fiatalember csa­pódik hozzánk. Tetőszigete­lő a szakmája. Tavaly köl­tözött el a szállóból, de rend­szeresen visszajár. — Az a baj, hogy itt min­den csak szalmaláng — mondja. Néhány éve volt Itt viszonylag jól működő if­júsági klub, annak is vége lett. — Miért? — Hát mert azok diktál­nak itt, akiknek kevesebb a pénzük, itt fizikai melósok laknak, annak legyen több szava, aki többet tesz a kalapba! (Később megtudom, hogy nemrégiben miatta szakadt félbe Hoíi Géza szállóbeli vendégszereplése^ Hallatta szavát...) — Nézzünk be néhány szo­bába is — tanácsolja kalau­zom. Utunk n± egyik társalgó­ból hajdan stúdióvá alakított helyiség mellett visz el. — Ez volt az, mutatja a klub helyettes vezetőié A hangszigetelt stúdiófülke üres. kábelek szanaszét, az egyik sarokban egy félig szétszedett erősítő. Benyitunk egy szobába. Három fiatalember lakja. Egyikük rádiót javít. Négy­ezer forintot keres havi át­lagban. Azt mondja, hogy jól érzi magát itt. — Tervei? — kérdezem. — Zenélek, ez a hobbim, terveim nincsenek. A másik lakó az ágyon heverészik; — Unalmasak Itt az esték — szól közbe —, ezért ls vettünk tévét... — A szállónak nincs? — Van, de olyan mintha nem' volna, néna hetekig rossz. Valakinek mindig si­kerül elrontani. De nemcsak nekünk van saját tévénk, o fölöttünk levő emeleten majdnem minden szobában van tévé. Gondolom; megkérdezem tőle. miért van, hogy egy közösség tagjai vajon miért távolodnak egymástól, az­tán lenyelem a kérdést. Búcsúzóul benézek még a klubba is. A gondnoknő ide­adja a kulcsot... Kísérőm magyaráz: volt itt hűtőszekrény, nincs, el­tűntek a hamutartók, más­hová vitték az asztalok fe­lét... — Sokan jártak ide? Legyint. -7- Attól függ. Irodalmi es­tekre előfordult, hogy össze­jöttek tízen is... A kapuban két emberbe ütközöm. Az egyiknél boros­üveg van, á másiknál tejes­kanna, ám miután későbe jár, van okom feltételezni, hogy a kannában is rizling van. Bor mellett jobban te­lik a szabad idő... Petri Ferenc Két darab, egy bemutató Két darab — egy estén. Az ötlet természetesen nem lehet Jégbőlkapott Először és feltétlenül olyan művek kellenek, amelyek bemutatá­sával — amennyire csak le­het — homogén színházi es­tet nyerünk. Giriez Mátyás rendezőnek szemmel látható­an egyik legfőbb törekvése volt ennek a viszonylagos, lehetőség szerinti egynemű­ségnek a megteremtése: ki­keresni két darab tartalmi és kifelerésbeli kanesolat.ait. Nehéz lenne utólag eldön­teni. mennvire lehetett se­gftsé"ére " következő ..nega­tív hasonlóság": a két szö­vegkönyv közül egyik sem remekmű. Borisz Vaszlljev eredeti elbeszéléséből (mely a félre­értések elkerülése végett: re­mekmű!! a rengeteg színnadi átdolgozás során szép példa­tár lett — szovjet katonalá­nyok hősiességéről. Glagolin és Ljubimou szcenárinmából — amely alanul szolgál va­lamennvi eddigi magyar be­mutatáshoz, a mostani kis­szóiházihoz is —, a szavak­ból. mondatokból. . pontosab­ban ezek színnadi ..felmon­dásából" nem hontható ki a dráma, legalábbis nem elég hatásosan. De épnen ez a la­za szövetű szövegkönyv meg­engedheti. hogy a lápvok tör­ténete általánosabb érvényű né'dázattá — az embert heMállás drámáiévá — emel­ked'en a színpadon. ílvenkor kézenfekvő ugyanis, hogv a rendező nem a dialógus, ha­nem a mögöttes tartalom meg-tevemtésére tör. meg­rendítő színi játék *fetrehf­vására koprentrál. Megkere­si és használ ia azokat az eszközödet, amelvek révén el"mi erővel mutathatja fői: mit jetent a könnved. majd­nem vHám élethelyzetedből n veszélvt mé« fel nem fogó hétköznani léthői az élet fe­nveg-tnttségérc-k körülmé­nyei közé k—ülni: mit leleni már a vesgélw tudatában a végsőkig helvtállni, remény­telen szituációkban is meg­ma-adni emherssabásűnak Emberhez méltóan é'nl és meghalni — akár lóíl-ben. valahol a S-ovtetunlóban, de bármikor, bárhol. A hajnalok itt csendesek bemutatóján érződött, hogy a rendező szándéka megterem­teni a fentieket kifejező já­tékot. Giri"z Mátvás eszkö­zöket is talált. Míg a LJubi­| mov-féle előadásban egy roncs teherautó deszkái, a ha-aiak közül Tglódi István e-nléke'etes rendezésében egy mindenttudó háló volt a drá­mai fősmrenlő, most „vége­hossza nincs" vásznadat vá­lasztottak ug"ane funkcióra. Gyarmathy Ágnes „térszín­pada" alól ((melyet az igazi szfeoadra helyezett néhány széksor és az • igazi nézőtér közötti térségre ácsoltak), a deszka résein át sötétes, pon­tosan alig meghatározható színű textíliádat húztak elő a szereplők. Hogy ezek szol­gáljanak ágyként, fürdőként, mocsárként, az erdő fáiként; veszedelmek rejtőiként, és búvóhelyként. Egvszóval: sok­funkciójú, elvont játéktér­ként és eszközként. Csakhogy e-ne vásznak nagvon is va­lóságosan, konkrétan és egy­seméül Oszkár felvétele Paláeez Ferene és Vajda Márta a Vaszil jev-darabban Az EVSZ-ben íJKmmmm Scwifitesoi* Az Egészségügyi Világ­szervezet 159 ország Jelölt­leinek mintegy ötezer ösz­töndíját ad évente, s részt vesz a ráké'lenes küzdelem­ben, va'amint több tudomá­nyos kutatásban — mondot­ta szombati saltótójékoztató­Hn dr. Leo A. Kaprio, az EVSZ európai területi iro­dájának igazgatója. Az Egészségügyi Miniszté­rium meghívására hazánk­ban tartózkodó szakember kiemelte, hogy az ENSZ egészségügyi szervezete, kü­lönösképpen a fejlődő or­szágokat segíti a járványok elleni harcban, a táplálkozási ég lakásviszonyok, valamint a gyermekegészségügyi ellá­tás javításában. E munká­ban jelenleg a világszervezet 150 országa, közöttük va'a­mennyl szocialista ország részt vesz. Dr. Leo A. Kaprio az európai területi iroda fel­adatai közül kieme'te a szív­ás érrendszeri betegségek, az elmeegészségügy, a környe­zet egészségügy kérdéseit, va'amint két világméretű program a2 öregek egészség­ügyi el'átásában és a közúti balesetek megelőzésében vál­lalt szerepet. Emellett mind nagyobb munkát végeznek a rákellenes küzdelem, a tudo­mányos kutatósok és a fer­tőző betegségek témakörei­ben fo'yó EVSZ tevékeny­ségben. A he'sinki szettemében te­vékenykedő világszerveze'­nek az is cé'ja. hogy köze­lebb hozza etvrOáshoz a tu­dósokat, segítse a kutatás­eredmények cseréjét. Ebben a munkában — ahogy azt dr Leo A. Kaprio kiemelte — Magyarország hathatós segít séget ad az EVSZ-nelc. szerűen — vásznak marad­tak. Előhúzatásukkor bőszen suhogtak, poroltak és szag­lottak; lehúzó mocsárként túl könnyűnek találtattak, fák­ként semmilyennek, fedezék­ként laposnak, útvesztőként átláthatónak. — És általában inkább zavarónak. Időnként komikus, mint drámai hatás­keltőnek. Mindezért nagy kár. hiszen a rendezői megfontolások ki­vehetően jó célra tartók vol­tak, melyeket a szereplők is hősies igyekezettel szolgál­tak. A lányokat megformáló színészeknek — Raszter Ildi­kó, Fekete Gizi, Nagy Anikó, Bajza Viktória, Vajda Márta — a szöveghúzások miatt Is, cselekvéssorokkal, a mozgás dinamikájával és mimikával kellett jellemezni. Ennek a rendkívül nehéz színészi fel­adatnak a megoldásiban nem segítette őket, hogy a halá­lok pillanataiban életük fő­szereplői is felbukkantak, a nézőtér legkülönbözőbb pont­jairól intézve didaktikus szó­zataikat. Mindazonáltal mind­egyikük talált néhány meg­felelő eszközt az egyénítésre. Páláncz Ferenc törzsőrmeste­re emberi gyegeségeinek nyil­vánításakor volt a legrokon­szenvesebb, nem volt viszont belső hitele Vaszkov egyéni tragédiájának kifejezésében. Míg A hajnalok... szerep­lői a kilátástalan körülmé­nyek szorításában, harcolva halnak meg, Kerekes Imre Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar című darabja arra utal, hogy az emberi felelőt­lenségnek, a gyávaságnak, a gazságnak eleve tehetetlenség­re kárhoztatott áldozatai van­nak: a 2. magyar hadsereg katonái. A szereplők persze nem ők, hanem a túlálók, egy hadifogolytábor „lakói". Míg amott legáltalánosabban annak a kutatása folyik: mi az az ember természetében, ami hőssé teheti, itt az ke­restetik, hogy mi az az em­ber természetében, ami meg­engedi-kirobbantja a pusztító háborút. Míg amott megfel­lebbezhetetlen körülmények teremtik a hősöket, itt né­hányak felelőtlensége, osto­basága követeli az áldozato­kat Amott dráma zajlik, iti tragikus komédia. Szögezzük hát le: mindkét darabot le*­het használni e példázatok, általánosabb mondandók köz­vetítésére. De csak akkor ér­demes, ha valamely alkotó­gárda az adekvát színpadi eszközöket tudja megtalálni és következetesen használni A Kerekes-darabnak Jóval megfelelőbb játéktere lehet a jelzett, puritán „térszínpad". Igazából inkább itt kaphat funkciót, hiszen a hadifog­lyok szinielőadása nehezen képzelhető el máshol, más­ként. Ráadásul: ahol pódium van, ott játszani kell, a tá­bori színpad léte közvetlenül ad Indítást rendezőnek-sze­replőknek arra, hogv szín­padi Játékelemek, stílus és eszközök összefüggő rendsze­rével fakasszanak a nézőkben keserű nevetést Számos jó ötletet szolgál ahhoz, hogv ez a keserű nevetés ellenáUha­tatlanul feltörjön bennünk. A darab szerkezeti pontatlan­ságalt viszont csak nagyon feszes, jó ritmusú előadás tudta volna elfedni. A sze­replők közül Nagy Zoltán mértéktartásával tett jó szol­gálatot az előadásnak; ifi. üjlaky László a német tiszt szerepében az egvik legár­nyaltabb jellemzést adta; Ráez Tibor Játékán voltak a legpontosabban érzékelhetőek tnrtnlmt-hangulati váltások. Talán ő teremtette meg sze­repében azt az érzékeny egyensúlyt, a „keserű" és a „nevetés", a tragikum és a komikum között, amelyet az előadás egészében szerettünk volna észlelni. KAtay Endre tehet a legkevésbé róla, hogy az egyensúly-megbillenésbe dizőze ls besegített. Szuverén alakítás volt Mentes Józsefé és Paláncz Ferencé, korrekt Jachinek Rudolfé, Zámbor i Lászlóé, Kovács Jánosé, Gyürkl Istváné. Kétségtelenül: jobb színhá­zi szórakozásban volt részünk az est második felében, mint az elsőben. Az emlegetett rit­mus- és Iátékstílusbeli, esz­közhasználati következetlen­ségek azonban akadá'vozták, hogy végig olyan erejű határ sok ériék a nézőket, amelye­kért Általában színházba jár. N Sulyok Erzsébet Ady életműve 0 ússzak az Akadémián Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából december 7—9-e között tudo­mányos ü'ésszakot tartanak a Magyar Tudományos Aka­démián a nyelv- és iroda­lomtudományok osztálya, a filozófia- és történettudomá­nyok osztálya, valamint az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem bölcsészettudományi kara rendezésében. A tudo­mányos tanácskozáson el­hangzó előadások Ady és a korabeli progresszív szeltem! áramlatok kapcsolatát vizs­gálják. Ady életművét e'e­mezve feltáriák a társadalmi ha'adásért folytatott küzde­lem és a költő művészi fei­lődése közötti összefüggése­itek

Next

/
Thumbnails
Contents