Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-15 / 294. szám

3 9 Csütörtök, 1977. december 15. Cigányóvoda Bakson BÍZtatÓ SZánSVCtéS Merre mentek, cigányok? — ez a kérdés foglalkoztatja nemzedékünket, akármilyen újabb lépéssel igyekszik se­gíteni. Régóta tudjuk, a cél­ba éréshez két út járható: a rendszeres munka és a ta­nulás. Az iskola, bármeny­nyire Igyekszik is ugyanazt nyújtani, mint többi tanuló­jának, a cigánygyerekek egy részével nem boldogul. Egy­re több, de így is csak né­hány kivételtől eltekintve többségük megragad az alsó osztályokban, sokszor már a másodikban, és nem Titka, eset, hogy innen mennek férjhez a lányok. Gyakorló pedagógusok a megmondha­tói, mennyi gondot okoz az ennyire túlkoros gyerek az osztályokban, annak a remé. nye nélkül, hogy neki magá­nak egyáltalán használ va­lamit. Az úgynevezett cigány­osztályok vagy cigányiskolák vitathatók is — erősen —, és támogathatók is egyaránt. Vegyük most azt az egyet­len ellenérvet, hogy akkor égetjük bele a gyerekbe a megkülönböztetés érzését és bélyegét, amikor erre a leg­érzékenyebb. De mi mást te­hetnénk? — tárjuk szét kar­jainkat. így legalább a töb­biek normális előmenetelé' nem akadályozzák, és maguk is jobban haladhatnak. A baksi cigányóvoda híré­ből ne azt olvassuk ki e'.ső nekifutásra mindjárt, hogy itt még hamarabb kezdjük a megkülönböztetést, a külön kezelést, mert a baksiaknem ezt akarják. Azért nyitottak óvodát a cigánygyerekeknek, hogy ne kelljen se cigányosz­tályt, se cigányiskolát nyit­niuk. Évekkel ezelőtt fölszámo­lódott a putri, minden csalód jó házban, többsége fürdő, szobásban lakhat. A fölemel­kedés egyik nagy küszöbét már átlépték tehát. Sajnos, nem dolgozik még mindenki rendszeresen, ez a legna­gyobb baj. Talán ott a baj, hogy gyermekkorban nem si­került fölkelteni bennük a másképpen élés igényét, és az évszázados hagyomány­átok sok embert köt gúzsba és húz vissza. Miért nem tud­ja beletáplálni az iskola a gyerekekbe ezt az igényt? Hivatalosan tíz éve van rá. Nincsen annyi. Negyvenkét cigánygyerek járt most is­kolába. nyolcadikos egy sem volt köztük. „Parkoló pályá­ra" kerültek az alsóbb osz­tályokban. Jöttek eddig az iskolába, és nem tudtak magyarul. Nem értették, mit mond a tanító néni, és a pedagógus sem értette, mit akarnak ők. Esetleg cigány nyelven ok­tatni? Nincsenek meg hozzá a föltételek. Külön előkészí­tőre is gondoltak iskolakez­dés előtt, oda meg nem ad­ták a szülők a gyereket. Akár cigányról van szó, akár másról, az általános is. kola legalsóbb osztályához is „előképzettség" szükséges. Ezt adja az óvoda három éve. De miért kell ezt külön csinál­ni? Azért is, mert az óvodai csoportok előmenetelét is ne­hezítené a magyarul nem tu­dás, ahogy eddig az iskoláso­két nehezítette. Van más, legalább ilyen súlyos gond is. Az igazgató, Bánfi József így mondja: egyéni higiéniá­juk nincsen, szervezett kö­zösségben nem tudnak élni. Ezt a két nagy hátrányt, és több kisebbet együtt akar­ja behozni a baksi cigány­óvoda. Tavaly ősszel indult, a tárgyi föltételek megterem­tésében igen sok társadalmi munka is segített. Az óvónő és a két dajka házról házra járt, elmondani, hogy mit akarnak, és nagyon sokszor találkoztak teljes elutasítás­sal. Dolgozott az az alapta­lan félelem is, hogy így el­veszik a családi pótlék, meg az is. hogy elveszik a gyere, ket önérzetes visszautasítás is volt: el tudom én tartani a saját gyerekemet! Nehéz ke-dés volt, bizonyító jó pél­da nélkül. Mire az óvoda megnyílhatott minden óvo­dás korú cigánygyereket be-; A cigányóvoda egyik sarka Aki innen megy iskolába, könnyebben boldogul íratták, és a tizennyolcas lét­számból 12—15-en mindig itt vannak. Idétlen ellenérvek is han­goztak el az első tiltakozá­soknál, de a belső logikájuk ezeknek is érthető. Volt, aki azt mondta, nem adja a gye­rekét, mert ott megverik. (Sokszor verekedtek eddig cigányok és nem cigányok.) De olyan is volt, aki attól félt, hogy ott tanul majd meg cigányul beszélni, pedig ők már magyarul tanították. Az első év végére min­denki beszélt magyarul. Elő. ször Kolompár Zsolt tolmá­csolt társainak oda-vissza, amíg teljesen meg nem ér­tették egymást. Még mindig átöltöznek reggel az „állami" ruhákba, és visszaöltöznek este a sajátjukba, de egyre kevesebb a különbség a ket­tő között. Minden szülő tud­ja, óvodáskorban erőszako­sabb a gyermeke: mindent meg akar otthon is csinálni, amire bent megtanították. Tiszták, mint a többiek. Az egyik dajka gyermeke, Papp Andrea is be-bejön, itt ját­szik. Anyja sose mondja ne­ki, ne a cigányokkal játsszál. Balogh Edit, Csurár Gyön­gyi, Csurár Zoltán, Rostás Anikó, Rostás Gábor, Rostás Gyöngyi, Rostás Ibolya, Ros­tás István, Rostás József Rostás Miklós és még egy Rostás Miklós, Rostás Szil. via és Rostás Zoltán, Csurár István, Csurár Róbert, Tóth Anita, Kanalas Mónika, Ko­lompár Zoltán, Dimovics Ró­bert és Rostás Katalin jár óvodába- Tizennyolcat mond­tunk az előbb, mégis húszas a létszám? Nagy a rokonság, vándorolnak is, a húszból kettő éppen vendég, és amíg itt van, óvodába jár. Erre már nyugodtan mondhat­nánk, jobban sikerült, mint ahogy eltervezték. Szomba­ton csak délig vannak, és so­kan semmiképpen nem akar­nak délben hazamenni. Jó te­hát a „közérzet'' is az óvo­dában. Merre mentek, cigányok? — tegyük föl a kérdést még egyszer! Innen iskolába, de ott már ugyanolyan eséllyel indulnak, mint a többiek. Alapja sem lesz a megkülön­böztetésnek! Egymás között sem. Egy bélyeggel kevesebb! Egy dacos ellenállással is ke­vesebb! Azt remélik a tanárok, aki ezután elkezdi az iskolát, nem abbahagyni, de befejez­ni is tudja. Ha háromévestől tizennégy éves korukig peda. gógus hatása, segítő vezetése alatt állnak, talán a felnőt­tekről, önmaguk felnőtt korá­ról alkotott véleményüket is meg lehet változtatni. Arra is számítanak Bakson, hogy a gyerekeken keresztül a szü­lőkre is hatni tudnak. Iskolai cigányosztály eddi? sem volt Bakson, ezután sem terveznek ilyet. Akik bírják a lépésváltást, igen jó hatás­sal van a vegyes osztály. Sok gyereknek van cigány pajtá­sa, cigány barátja ebben a faluban. Mind-mind lépcső, és mind fölfelé visz. Horváth Dezső Csongrád megye termelő­szövetkezetei, szakszövetke­zetei a szigorúbb közgazdasá­gi környezetben is jól zárják az idei évet. A nagyüzemi termeiéi optimális üzemmé­rete a téeszek többségében kialakult, így javulhatott az eszközellátottság és az esz­közkihasználás is. Ezekben a napokban már leltároznak a közös gazdaságok, zárszám­adásra készülődnek és a kö­vetkező év feladataira. A gazdálkodás értékelése A megnövekedett feladato­kat csökkenő munkaerőlét­számmal egyre magasabb színvonalú technika és tech­nológia alkalmazásával, kizá­rólag az élőmunka-termelé­kenység növekedésével oldot­ták meg. A termelés anyagi­műszaki ellátottsága javult. Tért hódítottak a nagy telje­sítményű erő- és munkagé­pek. A növénytermelés és az állattenyésztés termelési ér­tékének egyre növekvő há­nyadát az iparszerű termelés keretei között állítják elő. A termelőszövetkezetekben javítottak a termelés szerke­zetén és a legtöbb helyen a népgazdasági igényekkel, s az éves, illetve közép távú terv­vel összhangba hozták. A zöldségprogram, a tej-, a hús­program megvalósításáért so­kat tettek. A rendkívül tőkeigényes ültetvénytelepítés azonban a tervezett és a népgazdasági­lag szükséges ütemtől elma­radt. A kisüzemi szőlő-gyü­mölcsterületek csökkentését nem tudták ellensúlyozni a nagyüzemi telepítések. Az ötödik ötéves tervben 2700 hektár nagyüzemi ültetvény telepítésével számolnak, de tavaly és az idén mindössze 422 hektárt telepítettek. Igen jók a termelési muta­tók. Külön figyelemre méltó a hektáronkénti 41 mázsás búzaátlag, és a kukorica ho­zama is minden eddiginél ma­gasabb. Rekorderedményeket értek el a szövetkezetek a pa­radicsom, a fűszerpaprika ter­melésében is, az idei átlagho­zam az 1980-ra tervezettet is meghaladja. A növénytermeléshez ha­sonlóan az állattenyésztés di­namikusan fejlődött. Az 1977. szeptemberi állatlétszám va­lamennyi állatfajnál maga­sabb, mint az előző három év végén. A nagyobb teljesítmé­nyű fajták aránya jó. A te­nyésztési-tartási technológia és a takarmánygazdálkodás javulásával a fajlagos hozam­mutatók kedvezőbben alakul­nak. Legjelentősebb a tejter­melésben tapasztalható, az 1977-ben termelt tej az előző évit 20 százalékkal meghalad­Csúcsforgalom előtt a MÁV i Megkezdik a Nyugati felújítását Az eredmények azt jelzik, hogy a tervezett 132 millió tonna helyett 133,5, az időjá­rástól függően, esetleg 134 millió tonna árut szállít el az Idén a vasút, amely most idei utolsó erőpróbáiára. az év Végi személycsúcsforgalom lebonyolítására készül — kö­zölte szerdai saitótáiékozta+ó­ián Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatóia. Az ünnepi forgalombaq összesen 212 mentesítő vona? tot indít a vasút. A kisegítő szerelvénvek a törzsvonatok előtt közlekednek, s biztosí­tották hozzájuk a megfelelő autóbuszcsatlakozást is. Min­den nem dohányzó vasúti kocsiban megjelölt helyet tartanak fenn a gyermekkel utazóknak. A nagy vonatin­dító pályaudvarokon külön ünnepi forgalmi és műszaki technológiát dolgoztak ki, s a személyzet átcsoDortosítá­sával gondoskodnak arról, hogy valamennyi jegypénztár nyitva tartson. A vezérigazgató bejelen­tette, hogv január 9-én elzár­ják az utasforgalom elől a Nyugati pályaudvar vonat­fogadó nagy csarnokát, meg­kezdik a szerkezet úiiáéoíté­sét. Ennek következtében több elővárosi vonat csak a perem-pályaudvarokig — oéldául Angya'földig. Rá­kosrendez.őig. Újpestig. Zug­ló megállóhelyig stb. — köz­lekedik. A változásokról részletesen tátév^tetja majd az utasokat a MÁV. ja. A tejértékesítési prémium előreláthatóan a megye tée­szeiben 92 millió forintot tesz ki: Az egy tehénre jutó tejter­melés mintegy 3 ezer liter, megközelíti az 1980-ra elő­irányzottat. A zárszámadások is bizo­nyítani fogják, hogy a megye szövetkezeti parasztsága ki­tett magáért. A búzatermés 6 százalékkal, a kukorica 10 százalékkal, a cukorrépa 22 százalékkal, a vöröshagyma 22 százalékkal, a paradicsom 10, a fűszerpaprika 36 száza­lékkal, a szóló 100 százalék­kal, az alma 40 százalékkal többet termett hektáronként, mint 1976-ban. Várhatóan az üzemi termelési érték 10 szá­zalékkal, a szövetkezeti ered­mény 10—13 százalékkal, a szövetkezeti bruttó jövedelem 8, a részesedési alap pedig 3,7 százalékkal haladja meg az előző évit. E kedvező ered­mények létrejöttében min­denképpen a szervezettség di­csérendő, a műszaki színvo­nal javítása, a tudományos eredmények hatékonyabb al­kalmazása, az önállóbb, vál­lalatszerűbb gazdálkodás. Azonban nem szabad megfe­ledkeznünk a szövetkezetek tagjairól, az emberi gondol­kodásban végbement változá­sokról sem. A szocialista munkaverseny és brigádmoz­galom eredményei meghatá­rozóak voltak. A tagság álta­lános és szakmai műveltsége tovább gazdagodott. A javítanivalók Nagyot lépett előre Csong­rád megye mezőgazdasága. Jó néhány területen elérte, il­letve meghaladta az országos átlagot. Ez viszont nem jelen­ti azt, hogy nincsen gond, ja­vítanivaló. Ezek megoldása egyben a továbbfejlődés tar­talékát is jelentik. A szabá­lyozó rendszer módosulása önmagában mérséklőén hat a differenciálódási folyamatra, a legeredményesebben és a leggyengébben gazdálkodó szóvetkezetek között azonban változatlanul számottevő kü­lönbségek vannak. E terme­lési és jövedelemkülönbségek csak részben magyarázhatók objektív, időjárási, termőhe­lyi és közgazdasági tényezők­kel, ugyanis a vezetés színvo­nala alapvetően hat a gazdál­kodásra. Elég csak példának említenünk, hogy 1977-ben a búzatermelés átlaghozama hektáronként 14,7 mázsa és 51,2 mázsa között váltakozott. Az egy tehénre jutó tej termelése 1700 és 5 ezer liter között. Egyes pénz­ügyi, jövedelmi mutatók­ban tízszeres, vagy azt meg­haladó színvonalkülönbség is előfordult. Több gazdaság részben objektív, részben szubjektív okok következté­ben veszteséggel zár. Egyik legfontosabb feladat tehát a tartalékok kihaszná­lása, a meglevő differenciált­ság mérséklése, az átlagosnál alacsonyabb színvonalon gaz­dálkodó szövetkezetek fejlő­dési ütemének meggyorsítása. Néhány helyen még nem si­került a természeti, közgaz­dasági adottságoknak, a nép­gazdasági igényeknek legjob­ban megfelelő termelésszer­kezetet kialakítani. Rengeteg a tennivaló az áruforgalom területén, a szerződéses kap­csolatok megjavításában, hogy minden megtermett árut, időben, jó minőségben vásá­roljanak meg a felvásárló és feldolgozó szervek. Mindezek megfelelő kiin­dulási alapot szolgáltatnak az 1978-as évhez s az ötödik öt­éves terv sikeres teljesítésé­hez. Már az őszi munkák so­rán szervezettség, megalapo­zottság mutatkozott, és a jö­vő évi tervek készítésénél la a szövetkezetek figyelembe veszik a népgazdasági terv­ben foglaltakat, a megyei pártbizottság irányelveit, az ötödik ötéves terv legfonto­sabb termelésfejlesztési cél­jait, s nem utolsósorban a he­lyi, természeti-közgazdasági adottságokat. A termelés to­vábbi növeléséhez a vetés­szerkezetben nincs szükség alapvető módosításra. Indo­kolt azonban 10 százalékkal növelni a kukorica vetésterü­letét, fokozni az ültetvény­telepítéseket. A termőfölddel való racionálisabb gazdálko­dás, a parlagterületek műve­lésbe vonása, a komplex víz­rendezés, a gyorsabb ütemű melioráció, mind-mind fi­gyelmeztető és megoldandó feladat. Nem utolsósorban a gyepterületek hasznosítása. A különféle melléktermékek U nag^ figyelmet érdemelnek. A követel­mények jövője Az állattenyésztés a nö­vénytermelésnél gyorsabb ütemben fejlődik. A létszám­növelés mellett a tartási fel­tételek, a tenyésztői és állat­egészségügyi munka javítása, az állattenyésztési telepek ki­használásának, eredmenyes­ségének növelése a cél Alap­vető követelmény az elért ter­melési színvonaL stabilizálása, növelése valamennyi ágazat­ban. Önkritikusan, konstruktív felfogással vegyük számba teendőinket, hiszen a további előrehaladás egyáltalán nem könnyebb, mint az az út, ami mögöttünk van. Ügyeljenek a veszteségek csökkentésére, és á termelés során keletkezett melléktermékek hasznosítá­sára. Sokan ezt lealacsonyító­nak vélik, pedig a holland, a dán és amerikai mezőgazda­ság jól példázza, hogy semmi sem vész el, hazánkban vi­szont 9 millió tonna kukori­caszár terem évante, s ennek jó ha egyharmadát értékesít­jük. A különböző termelési rendszerek tói a lényegüket kérjük számon, az olcsóbb termelést. A szakosítás soha­sem gigantomániát jelent, ha­nem célszerű méreteket, a tájhoz idomítást. Csongrád megyében 1969­től kezdve igazi, jó gazdálko­dású év nem volt, elég csak megemlítenünk az 1970-es árvizet, a három esztendőben jelentkező súlyos belvízkáro­kat, amelyek a mezőgazdaság normális fejlődési ütemét le­fékezték, s így akkor az or­szágos átlagtól elmaradtunk, az üzemek között meglevó nagyságrendi méretek is erő­sen különböztek, \ Az elmúlt két évben leküz­dötték a hátrányokat, a visz­szahúzó tendenciákat felszá­molták a közös gazdaságok, Sokat javultak a termelési mutatók, egyértelműen pozi­tívan ítélhető meg a megye tTvezőgazdaságának fejlődése. Két év eredménye már nem lehet véletlen, a hosszú távú bizonyítás ezután követke­zik. Csongrád megye mező­gazdasága képes tartani jó helyét, s tovább javítani po­zícióját a hazai és nemzetközi piacokon. Sz. Lukács Imre Téglagyári rekonstrukció Elkészült a 7600 négyzet­méter alapterületű gyártó­csarnok a soproni téglagyár­ban. A létesítményt az idén megkezdett 200 millió forint költségű rekonstrukció kere­téilen építették Fedél alá kerül a gyártási folyamat s ezáltal télen­nyáron. az időjárástól füg­getlenül dolgozhatnak. A rekonstrukció eredmé­nyeként évente 30 millió, kisméretű téglát gyárt a sop­roni gyár.

Next

/
Thumbnails
Contents