Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

Vasárnap, 1977. november 13. WLDM LIPPAI TAMÁS RAJZAI A

gyalogság sündisznóállásban. Vonaluk előtt tankcsapdák. a feleségem hajcsavarói. A szomszéd kisfiú a páncélozott egységeket vezeti ellenük; hadsereg egy műanyag dzsipből, két tankból és egy ágyúból áll. az utóbbiból már majdnem kilövöldözte a konyhából elcsent családi gyufásdoboz egész tartalmát. A nagyobb gyerek van fölényben, ő légierővel is rendelkezik; kezében helikopterével sétál a csatamező fölött, golyók fütyülését, bombák robbanását utánozza. A legifjabb tábornok még háromesztendős sincs, de már játszik, a legszörnyűbbet játssza: háborút. A feleségem mondta, hogy egyre nehezebben győzi a srác fegyverkezési mániáját pénzzel, s hogy menjek át a szomszédhoz, és kössünk valamiféle leszerelési egyezményt, mert a két srác fegyverkezési hajszája ott sem kelthet már felhőtlen örömet. Egyegy drágább játék árán vehetnének például cipőt bundabéléseset, itt a nyakunkon a tél. Játékpisztoly és neutronbomba Az emberiség jelenlegi legnagyobb gondjai: — Éhségövezetek a glóbuszon. — Járványok, a harmadik világ országaiban ma is kritikán aluli az egészségügyi helyzet, magas csecsemőhalandóság. — A demográfiai robbanás következtében várhatóan növekvő élelmiszerhiány és energiaválság. — A környezet szennyeződése; a tengeren olaj tengerek úsznak, a fejlett ipari országok folyóiban vegyi anyagok. — Az emberiség nagyobbik fele írástudatlan. , A problémák megoldásához egyre több pénzre volna szükség. Ezzel szemben: a harmadik világ országaiban, ahelyett hogy ezeket a gondokat igyekeznének enyhíteni, van ahol a bruttó nemzeti termék több mint egytizedét hadi célokra fordítják. Mérnökbarátom egy tanulmányt mutat: — Mit gondolsz, mibe kerül ma egy tank a fegyverpiacon? — Nem tudom, biztosan sokba. — Az ára egymillió-százezer dollár, de vehetsz tengeralattjárót is. ha van háromszázötvenmilliód. Lehet kapni hosszú hatósugarú bombázót is. Olcsó. Potom nyolcvannyolcmillió dollár... — Honnan veszed ezt? — Ebből a folyóiratból. Egy amerikai lap... — És? — Semmi és. A világon — becslések szerint — egyetlen évben körülbelül 300 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre. Tudod, mennyi ez? — Nincs érzékem a számokhoz. — Akkor mást mondok. Ezerkilencszáznegyvenöt óta az összes fegyverkezési kiadás ötezermilliárd dollár. Persze, ez ez adat nem egészen pontos, mert közben emelkedtek is az árak, azóta körülbelül folytatólagosan ugyan, de a duplájukra. — Nehezen tudom érzékelni, hogy mekkora összeg ez. — Hát ide figyel! Egy modern harci repülőgép körülbeiül annyiba kerül, mint egy felszerelt kórház. És most próbálj meg gondolkodni. hogy mi mindenre lett volna elég ez a pénz, ha a hadianyagok és -eszközök helyett másra költötték volna. Megpróbáltam. Amire pedig nem is gondolna az ember... Az USA tavalyi fegyvervásárlói közül Svájc négyszázötvenötmillió dollárral részesedett! Idézet Csiszér Ágnes Fegyverkezés és gazdasági háttér című tanulmányából: „A fegyverkezési verseny nem csupán a létrehozott új fegyverek révén fenyegeti a békét, a népek békés egymás mellett élését. Hatása nemcsak nemzetközi, hanem nemzeti vonatkozásban is jelentkezik; bizonyos ponton a militarizmus határozott gazdasági korlátokba ütközik, amelyen túl a további fejlődés kockázatos az állam belső stabilitása szempontjából. A fegyverkezés egyértelműen a nemzet erőforrásainak pazarlását, elfecsérlését jelenti." Pazarlás, fecsérlés. Miért hát akkor? — Tudsz sakkozni? — kérdezi mérnökbarátom. — Egy kicsikét tudom, hogy hogyan kell lépni a figurákkal, hogy hová, nos, azt már kevésbé. — A műszavakat azért csak ismered? Bólintok. — Akkor jó. Tudod, mit jelent ez a szó: patt. — Csak sakkba léphetek belőle. -a. Költészet az utcán „A legjobb szegedi útikalauz — Juhász Gyula összes verseinek gyűjteménye" — írtam Szeged irodalmi emlékhelyei című könyvemben. Most a Nők Lapja legutóbbi számának utolsó oldalán érdekes képet látok, a fönti címmel és ezzel a rövid szöveggel: „Ronsard-tól Aragonig 58 verset olvashatnak ilyen táblákon a párizsi járókelők. Apollinaire a Victor Hugó sugárúton található." A képen nöodern vonalú hirdetőtábla látható, csakhogy hirdetés helyett vers áll rajta. Csak hirtelenében vagy tiz Juhász-verset tudnék elképzelni hasonlóképpen közkinccsé téve Szeqed különféle pontjain. A klinikakertben, szülőházának környékén az Egy ház című költeménye emlékeztethetne a szerény márványtáblánál méltóbban, s nem utolsósorban hatásosabban a költő életművére. AriDugonics téren, az Etelka íróiának szobra mellett a Dugonics című versből vett idézet jellemezhetné röviden a szegedi irodalom érdemes úttörőjének életművét. A Tömörkény gimnáziummal szemközt, átellenben nemrég fölállított szobrával, a szegedi író egykori lakóháza helyén állhatna a tábla, a Tömörkény utcáján című vers szövegével. A Moszkvai körúti egykori laktanyán, mely ma rendőrségi épület, de 1919-ben munkásotthon volt. a Munkásotthon homlokára című hatalmas vers sorai hirdethetnék a költő és a forradalom találkozását. A Havi Boldogasszony temploma előtti téren, amely a középkorban Alsóváros temetője volt, Dózsa Györgyöt idézné Az alsóvárosi temetőben című, klasszikus tömörségű négy E tájon, hol a két viz összeér, Áldozott egykor dús Ajtón vezér. Érzem, hogy az öreg Tisza felett Az örök élet csillaga remeg. Még tovább, lápén, ott magasodik még az út szélén egy deszkakerítés fölé a pléh Krisztus. Mellé tehetnénk A túoai Krisztus sorait: Az ország útján függ, s a földre néz. Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A falu népét nézi csöndesen. Amint ballagva munkából megyen. Az ősi népet, mely az ősi föld Zsellére csak, és várja az időt. Mikor saját portáján úr leszen. Mikor az élet néki is terem. A magyar Krisztus, a falusi szent Hiszen nekik is megváltást izent. Dózsa fejét itt adták át a földnek. Mikor megjárta már a zord bitót. De hallgat róla most a csöndes őskert. Magyar titok. De még beszélni fog! Valahol a Tisza partján, a Boszorkány-szigeti bejáróban lehetne fölállítani azt a táblát, amelyen A szegedi boszorkányok címmel írt két verse közül az egyik lehetne, talán az, amelyiket 1928-ban. a szomorú esemény kétszázadik évfordulójára írt a költő. Jövő nyáron lesz a 250. évforduló; alkalom a megörökítésre. De a Fölső-Tisza-parton is állhatna egy szép Juhász-vers, mégpedig a Szeged című. valahol az új Hungária szálló és a Tisza között: A Tisza-parton halkan ballagok, És hallgatom, mit sírnak a habok? E partok méla. fordulóinál Állt egyszer gőgös Attila király. E kettő közt, szintén a Tisza-parton, valahol a vízi sporttelep tájékán örökíthetné meg a régi Szeged egyik jellegzetességét, a vízen ringó sok-sok vízi malom emlékét a költőnek Vízimalom című verse. De messzebb is mehetünk Szegedtől: Pusztaszeren, az emlékparkban is elférne egy Juhász Gyula-vers: A szeri pusztán, vagy a Pusztaszer felé című. Itt gondolni lehet mások (Vörösmarty, Ady, Móra Ferenc, Váci Mihály) verseire is. A napról napra itt megforduló látogatók, főként iskolások. meg a szeptember első vasárnapján hagyományos Árpád-emlékünnep sokezres vendége olyan olvasóközönsége lehetne e szabadteri költői antológiának, mint könyvnek soha. S ez vonatkozik a Szeged utcáin fölállítandó Juhász-versekre is. Tavasztól őszig forog az idegen, különösen az ünnepi hetek idején; miért ne lehetne hazánkban elsőként ilyen utcai versantológiával ízleltetni meg a város vendégeivel Szeged sajátosan gazdag irodalmi örökségét? Talán még pénzbe sem kerülne. Címfestők és rokon szakmabeliek, ha akad. aki megszervezi őket, társadalmi munkában is elkészíthetnék ezt a tíz táblát. Ki nyújtja először az ujját? PÉTER LASZLÖ — Ez az. Ha ezt érted, könynyebb lesz elmagyaráznom a dolgot. Ha valaki háborút kezdeményez, sakkba lép. — A Szovjetunió és a szocialista államok nem akarnak háborút. — Nem. De a nyugati propaganda ezt állítja. — Hogyan? — A szovjet fegyveres erők túlságosan megnövekedett erejéről beszélnek, igyekeznek ezzel a Szovjetunió „agresszív" szándékát bizonygatni. Az ok egyszerű, a háttere is világos. A hadiipari lobby nem tudná másképpen keresztülvinni, hogy növeljék a katonai kiadásokat, ami pedig profitjának a forrása. — Ez butaság. — Az* Mint ahogy butaság a békés egymás mellett élés elvének félremagyaráza. A szocialista társadalmak ideológiai harcot folytatnak az imperializmus ellen. amely erre fegyverkezési hajszával válaszol. A Szovjetunió Alkotmányának 28. cikkelyében áll: „A Szovjetunió külpolitikáját az vezérli, hogy kedvező nemzetközi feltételeket biztosítson a kommunizmus felépítéséhez a Szovjetunióban, erősítse a szocialista világ állásait, támogassa a népek harcát a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért, akadályozza meg az agresszív háborúkat és következetesen valósítsa meg a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését." Részlet Leonyid Iljics Brezsnyev egyik legutóbbi sajtónyilatkozatából, melyet egy amerikai újságírónak adott: „Szeretném még egyszer teljes határozottsággal leszögezni: a Szovjetunió senkit sem fenyeget és senki ellen nem készül támadásra. Nincs szükség misztikus veszélyekkel való önijesztgetésre. hanem reálisan, tárgyilagosan meg kell vitatni a problémákat és a lehetőségeket." A lehetőségek pedig a SALTtárgyalások, a helsinki záróokmány maradéktalan megvalósítása, a genfi konferencia sikeres befejezése, és nem a világfelháborodást kiváltó amerikai ijesztgetés a neutronbombával. ami oly annyira nem csodafegyver, hogy bármelyik olyan ország előállíthatja, amely atomreaktorral rendelkezik. És különösen most nem jó politikai sakkhúzás ez, amikor a világ közvéleményének egyre nagyobb része a békeerőket támogatja. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai azért kénytelenek lépést tartani a versenyben, hogy a szocialista országok biztonságát megvédhessék. De kénytelenek rá, s ez bizony hatalmas anyagi áldozatokkal jár. Egy. a Népszabadságban megjelent adat szerint, a Szovjetunió állami költségvetésének 7,2 százalékát fordítja katonai célokra ebben az évben. L. I. Brezsnyev: „Napjainkban, aki Európában kardot ránt, nemcsak maga pusztul el, és szinte el sem tudja képzelni, hogy még ki pusztul el vele együtt a tűzben — ellenségek, barátok, szövetségesek, csak közeli vagy távoli szomszédok... Nincs és nem is lesz olyan tűzoltócsapat, amely képes eloltani a tüzet, ha az valóban lángra lobban." Nincsenek képzeteim a háborúról. Nem is szeretnék ilyeneknek a birtokába kerülni. Tulajdonképpen még a gyermekek háborúsdijától is viszolygok. mert olyan korban játsszák, amikor nincs teljes béke a világon. (1955 óta, mintegy százhúsz fegyveres konfliktusban, tízmillió ember vesztette életét.) Bízom a békében, s hogy példámat teljessé tegyem, még elmondom, hogy a szomszédomhoz a következő indítvánnyal fogok beállítani: — Miután a mi srácainknak semmi szükségük nincs a további háborúzásra, vegyünk egy villanyvasutat, meg egy focit. Felefele alapon. PETR1FERENC ,