Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

Vasárnap, 197f, november & - tf ************************** Kovácsék „esete" Igazolás harminc ^A szép, J6 egészséges város fos nem a véletlen műve, hanem a tervszerű előrelátás és annak lelkiismeretes végrehajtásának eredménye." Az Idézett mondat igazságát manapság aligha vitatná bárki, annyit még a kevésbé figyelmes városlakók is tudnak a tervezői munkafolyamatról, hogy egy-egy épület, közműrendszer,, vagy útfelújítás kigondolása része egy összetett vizsgálódásnak, amelyet mai szóhasználattal általános rendezési tervnek mondunk. Ez a terv pedig „rövidre fogott várospolitikai iránymutatás azok számára, akik a városkép jövő kialakulásáért kisebb vagy nagyobb mértékben felelősek." A 363/1947 számú határozat A ma oly gyakran emlegetett „várospolitika" szó ne tévesszen meg senkit, a két, idézőjelek közé zárt gondolatot harminc évvel ezelőtt fogalmazta meg Dénes Leó, Szeged akkori polgármestere a törvényhatósági jogú város felszabadulás utáni első városfejlesztési tervéne~k előszavában. Tegyük hozzá rögtön: mondatai máig érvényesek. Csakúgy, "mint a Mérnöki Hivatalban készült tervezet szellemi atyjának, Pálfy-Budinszky Endrének bevezetője, az akkor még igencsak gyerekcipőben járó városfejlesztési tudomány jeles képviselőjének néhány, három évtized múltán is elfogadható s megfontolandó gondolata. „A városrendezés nem építőműszaki munka, hanem várospolitikai művelet. Negatív megvilágításban: a tervek nem azért készülnek, hogy valami épüljön, hanem elsősorban azért, hogy ne épüljön valami meg nem felelő helyre. A terveket nem ezért készítjük, mert a város növekedesét feltétel nélkül óhajtjuk, hanem mivel félünk az elő nem készített »fejlődés« következményeitől ... Egységes irányítással Néhány tömör mondat, egyenértékű tucatnyi tanulmány, elméleti fejtegetés szakszavakkal megtűzdelt, bő lére eresztett körmönfontságávaL A demokratikus átalakulás, a háború utáni újjáépítés, városszervezés kulcskérdéseire választ adó fejlesztési terv részleteiben ugyan aktualitását vesztette (1952-ben, 1955-ben 1959év múltán ben, 1963-ban és 1968-ban születtek is újabb koncepciók) mégis érdekes olvasmány a hetvenes évek hivatásos és amatőr várospolitikusainak is. Már 1947-ben jól látták a város vezetői, hogy Szeged fejlődése elválaszthatatlan a környékétől, s hogy „földbirtokpolitikai, közlekedési, vízrendészeti, települési, építési- és városképi szempontból egyaránt fontos, sőt halaszthatatlan, hogy a települési Nagy-Szeged, vagyis legalább Algyő, Deszk. Kiskundorozsma, Szöreg, Tápé, Űj- és Öszentiván, valamint Gyálarét községek egységes irányítást nyerjenek." Az élet — 1973-ban — elődeinket igazolta: a felsorolásból ötközség egyesült Szegeddel. Sok a példa még arra, hogy az idő a mérnöki hivatal szakembereinek dolgozott: „annak idején a királybiztosság... a Tisza Lajos körút északi vége és a vasútihíd között rakodásra alkalmas partfalat épített. Ezen megoldás azonban több okból véglegesnek nem tekinthető, mivel'... a partfal több helyen csúszórétegre van alapozva, amely helyen az állandóan süllyed és eltorzul." S lám, új partfal épül, s már tudjuk, hogy a szabadkikötő a várostól délre, ahol ők képzelték el, a jobb parton épül majd meg. Csak az utcanév változott A folyó egyébként is hangsúlyos szerepet kapott elképzeléseikben. A mai Felső-Tisza-part — akkor József Attila rakpart — beépítéséről így szól a terv: „a többemeletes beépítés és nagyvárosiasan megoldandó útrendezés... hatalmas lépéssel járul hozzá ahhoz a kívánatos városfejlődéshez, amit a külföldi folyómenti városokban láttunk, vagyis a folyópart reprezentatív kiépítéséhez." Gondoljunk csak a Hungáriára, a második hídra... „A szeged—makói állami közút a most épülő közúti híd elkészülte után újból a városközponton vezeti keresztül a Tiszántúl és Duna—Tisza-köz déli részének közúti forgalmát, aminek megakadályozása érdekében a Római és Temesvári körutak között egy nagyteherbírású közúti híd építése kívánatos." Nincs más dolgunk, mint a Temesvári körút nevét a mai Odesszaira átváltani. A mostaninál egyébként oldottabb hivatalos nyelvezetet a terv néhány szakaszában indulatosan szűkszavú megfogalmazás színesíti: „a Főfasornak az ott lakó villatulajdonosok -nyugalma-" érdekében a közúti járműforgalom elől való eltiltása ... érthetetlen forgalmi korlátozás." Már akkor is? Az ipartelepítés lehetőségeit latolgatva kerül szóba — már akkor! — a lakóhely és a munkahely közötti távolság csökkentése, s feltehetően épp 1947-ben említik először: akár „trollybusz" is szállithatná a munkásokat. Egyebekben is kísértetiesen hasonló az akkori s a mai Szeged helyzete: „a Mikszáth Kálmán és a Mérey utca között parkozásiti. lalmat is ki kell mondani, mivel hetipiacos napokon itt már a forgalom csődje következett be." A Marx téren három évtizeddel ezelőtt „az ottani nagy udvarterületek az amúgy is szűknek bizonyult piacterület nagyobbítására szolgálhatnának" — s éppen nemrégiben hallottuk a hírt, hogy a Volán régi telephelyének lesz hamarosan piacbővítő szerepe. Csődbe került a város csatornázása, tehát „mindenekelőtt a szennyvíz-átemelő telepek és a főgyűjtők megépítése az első" — akár öt évvel ezelőtt is elhangozhatott volna ez a kijelentés valamelyik tanácsülésen. De idézhetnénk a strandfejlesztés elképzeléseiből is, hogy ugyanis a partfürdő épületeit nem szabad a hullámtéren elhelyezni, vagy hogy „minden városrész számára biztosítani kell a maga népligetét", hogy a reprezentatív útvonalak és terek beépítésének „terveit kívánatos a helyi művészeti tanácscsal is letárgyalni", hogy például tartalékterületet kell hagyni a később felépítendő közintézményeknek. S ha már itt tartunk: sohasem a meglevő köztéri szobrok számára keressünk alkalmas helyet, hanem „azt előre gondosan kiválasztva adjunk megbízást, a szobrásznak, hogy ezen környezetbe mindenképpen beillő, azzal tökéletes összhangban levő műalkotást készítsen." Értékelő-elemző summázat helyett — az mégiscsak a szakemberek dolga — még csak annyit a felszabadulás utáni első városfejlesztési tervről, hogy 1947. október 23-án fogadta el a város törvényhatósági bizottsága. ' Most volt harminc éve. A város legutóbbi, 1968-as általános rendezési tervének módosításáról nemrégiben szakmai vitát, egyeztető tárgyalást rendeztek, melynek ugyancsak mottójául szolgálhatott a bevezetőben idézett két kifejezés: tervszerű előrelátás és lelkiismeretes végrehajtás, P.K. fel az MSZMP Szeged városi bizottságának tanácskozótermében Nóvák András alkotását, melyet a zsűri maximális elismeréssel vett át. E murális munka részint a város mecénáló tevékenységének szép példája, másrészt arra bizonyíték, hogy a szegedi képzőművészek legjobbjai a legnehezebb feladatokat is képesek tehetséggel, magas művészi színvonalon megoldani. I

smerősöm jártas a világ dolgaiban. Figyeli a folyamatokat, elemzi a jelenségeket, általában ismeri a statisztikákat. Ezért is érdeklődöm nála. Mit gondolsz, hány nő van gves-en? Mond egy számot. És férfi? Ar. ca szélesre nyílik, „egyről hallottam a tévében, nem hiszem, hogy van több". • Azt tartják, minden csoda három napig tart. Kovács Gyula hamar megcáfolja a vélekedést : „Még egy év után is úgy néznek rám, mint a csodabogárra." Pedig viselkedésében, modorában nincs semmi feltűnő. Kovács Gyula 37 éves, a MÁV alkalmazottja, pontos beosztása: szállítási vezető. Nős. családi 'helyzete rendezett, káros szenvedélye nincs. Mégis az ismerősök, munkatársak, rokonok összenéznek a háta mögött. Kovács Gynla a hatodik gyesren levő édesapa az országban. • A társadalmi előítéletek úgy látszik, bennem is mély gyökerűek. Hisz az első kérdésem csodálkozásról árulkodik. — Hogy történhetett ez a szerepcsere? Puszit nyom a kis Kati fejére, bilire ülteti és mesélni kezd. — Egyéves koráig az édesanyja volt vele. Akkor a bölcsődébe akartuk adni, de az orvosok lebeszéltek, azt javasolták, maradjon otthon, hogy gyorsabban erősödjön. Igen ám, de ki legyen vele? Feleségem nemrég szerzett diplomát a közgazdasági egyetemen. Nagyon ambiciózus és tehetséges ember. Amíg itthon gyes-en volt, néhány hónap alatt le is doktorált. Nem tudom, hány nő csinálta volna ezt meg. Olyan beosztása van a KISZÖV-néJ, hogy nagyon nehéz helyettesíteni. Itthon sokszor keresték, hívták. Néha be is ment segíteni. Tehát azokban a napokban sokat töprengtünk. Ügy gondoltam, engem könnyű helyettesíteni a MÁV-nál, hiszen a rakodás irányítására bármikor találnak, embert. Ezenkívül az egészségi állapotom is arra kényszerített. hogy inkább én vegyem igénybe a gyes-t. No. persze, az sem volt utolsó szempont, hogy feleségem, mint osztályvezető-helyettes, majdnem kétszer annyit keres, mint én. Kétezer-nyolcszáz forintos fizetésemmé! szemben az övé 5200 forint. Végül is én maradtam itthon. Szakszerű mozdulatok, profi szülői munka — állapítom meg magamban, amint figyelem Kovács Gyula kezét. Pillanatok alatt átöltözteti a kislányt, s rendet tesz a szobában. Eszembe jut kéthetes apaságom, amikor a háztartás minden súlya a vállamat nyomta, alig vártam azt a pillanatot, hogy a feleségem kijöjjön a kórházból. Épp ezért is kérdezem: — El tudja látni a gyereket? — Az első' perctől kezdve én fürdettem Katikát. Feleségem sokáig beteg volt, nem emelhetett, így a kislánnyal nagyon gyorsan megbarátkoztam. Most már nem is engedi, hogy más fürdesse. De szerintem csak az akaraton múlik, hogy egy apa is megfelelően foglalkozzon a gyerekkel, és pó1975. novemberében kilenc szegedi képzőművész kapott meghívót a városi pártbizottság nagytermét díszítő pannó pályázatára. Nyolc festő készített terveket, akik közül négyet hívtak meg a pályázat második fordulójába. Az ottani munkák alapján Nóvák András festőművész kapott megbízást a pánnó elkészítésére. A kétéves munka beérett — a napokban avatták tolni tudja az asszonyi „hozzáértést". — Hogy telik el egy napja? — Reggel 6-kor kelek, bevásárolok, reggelit készítek. Mikor a feleségem és a gyerek felébred, már az asztalon a kész reggeli. Délelőtt pedig kimosok, vasalok. Az ebédet úgy hozom az étteremftőE Délután, amíg a pici alszik, elvégzem azt a munkát, ami délelőttről maradt. Aztán sétálunk, iátszunk és várjuk a mamát Ugye, Katika? — és megsimogatja a kislány fejét, aki az ajtó felé figyel, mert az előszobából zörgést lehet hallani. Kati a mama nyakába ugrik, s az édesanyja azt sem tudja, hogy hol puszilja őt — Előfordul, hogy napokig nem látom — mondja a mama. s még jobban magához szorítja a gyereket. — Nagyon sokat dolgozom, s távol vagyok az otthontól. Tanfolyamok, szinte minden hónapban, akkor oktatok is, előadásokat tartok és tanulok. Az egyetem mellett nemrég végeztem el a rendszerszervezést, ez kiegészíti a közgazdasági képzettségemet. A számítástechnikával függ össze. De nyugodtabban tudok dolgozni, mert tudom, férjem itthon a kislánnyal, é6 mindent tökéletesen megcsinál. Azt hiszem, mind n kettőnknek jobb igy. nem keil rohannunk a bölcsődébe, a munkahelyre. Nyugodt, kiegyensúlyozott az életünk. Kovács Gyula szép csöndben csak bólint felesége szavaira. — Hogy lehet elintézni, hogy az apa vegye igénybe a gyes-t? — az asszonyt kérdezem. hisz úgy tudom, nagyon sok hivatalt, intézményt megjárt ebben az ügyben. — Nagyon nehéz volt. Én mindenképp vissza akartam menni dolgozni, nem szerettem volna kiesni a szakmából. Nemrég szereztem a diplomát és tudtam, egy nőnek sokkal nagyobb erőfeszítésre van szüksége, mint a férfinak. ha azt akarja, hogy elismerjék a szakmájában. Egy orvostól hRllottam. a férj is kérvényezheti a gyes-t. Hetekig, honapokig tartott az ügyintézés. Életemben annyi cinikus bürokratával nem találkoztam, mint a kérvényünk kapcsán. Ekkor éreztem igazán, hogy a nők egyenjogúságáról sokszor még ma is „csak" beszélünk. Nagyon sok férfi elmagyarázta, miért jó, ha nő marad otthon. Intelligens ismerősök sem tudtak napirendre térni az „esetünk" felett. Sokan még most is gúnyolódnak. — Még az az orvosnő is. aki az igazoláshoz szükséges papírokat kiállította, hitetlenkedve csóválta a fejét. Pedig hát 6 nő, és tudhatja, egyes . foglalkozásokra nagyobb szükség van .. . Sajnos, a jogszabályban nincs benne, hogy a férj is mehet gyes-re. Külön kérvényezni kell a Munkaügyi Minisztériumtól. Csak azt nem értem, hogyan tudja a társadalom eleve eldönteni, mi a Jobb a családnak, ha a férj, vagy ha a feleség marad otthon. Közgazdász vagyok. ismerem a munkaerőhelyzetet. Sok olyan szövőnő, orvos. pedagógusnő van, akit szinte nem lehet pótolni a munkahelyen. Szerintem intézményesíteni kellene, hogy a házastársak maguk döntsék el. közülük ki maradjon otthon. HALÁSZ MIKLÓS •.,..; íps iittÉÉÉ