Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

n Vasárnap, 1977. november (5. ********** K. Pausztovszkij A nyűtt köpenyes öregember E

zerkilencszázhuszonnégy egész nyarát Jel'remov mellett töltöttem, egy Bogovo nevű kis faluban. A forradalom hetedik évében jártunk, de szemre még alig volt valami változás. A falu határában most is foghíjas zabtáblák zizeglek szárazon; rohamokban zúgott el fölöttük a szél. A bölcsőkben most is piszkos-fakult fejkötős csecsemők feküdtek; belepte őket a légy. Szekerek nyikorogták be piaci napokon az országutakat, kapcás menyecskék rázatták rajta magukat, s látszatra vidám, sipító hangon pajkos nótákat énekeltek. A Kraszivaja Mecsa nevű kis folyó pedig zúgott az elkorhadt gátnál. így teltek-múltak napjaim Bogovóban, s megtudtam, hogy nem messze Jefremovtól áll még Lermontov édesapjának portája, s a szárazságtól repedező udvarházban, a falon függ a költő porlepte úti köpönyege. A hagyomány szerint Lermontov betért apjához, miközben kaukázusi száműzetése felé tartott. Megtudtam, hogy a Kraszivaja Mecsa partján vadászott Ivan Szergejevics Turgenyev, Jefremovban pedig megfordult Csehov és Bugyin. De mindez csak egy darab múlt volt. Én viszont a jelen vonásait kutattam, olyan embereket, akik az új korszakhoz tartoznak. Ám épp Bogovóban egyetlen résztvevője sem akadt a polgárháborúnak. senki, aki a közelmúlt eseményeiről tanúskodhatott volna. Viszont éppen ebben a faluban lakott, mintha csak szántszándékkal történt volna, egy bizonyos nyugalmazott cári ezredes, a hírek szerint hallgatag, magányos ember. Senki sem tudta nekem megmagyarázni, miért éppen Bogovóban telepedett le. — Él-éldegél — mondták a falusiak. — Kárt eddig nem tett. Vásárolt egy házikót, maga főzi magának a krumplit, osztán pitymallattól napáldoztáig pecázik a vízen. Ugyan, mit kérhetnénk tóle számon: bizony, öregecske. — De miért éppen itt lakik? — Ördög tudja! Nemigen tartanánk ildomosnak, hogy kérdezősködjünk tőle. Nyárnak évadján jött, és megtelepedett. Csöndes vidék ez a miénk, öt, az egykori katonatisztet nyilván itt háborgatják a legkevésbé, ön is tudja, hogy manapság egy katonatiszt: akár a leprás, messze kitér előle mindenki. A Krasznaja Mecsa partján, a malomgátnál találkoztam össze ezzel a nyugalmazott ezredessel. Hűvös, borús nap" volt, néha nyáron is van ilyen. Laza felhők hömpölyögtek a talaj fölött, esőcseppek csapódtak ki belőlük kelletlenül. Az eső később elállt. Horgászni mentem a malomzuhogóhoz. A gát egyik gerendáján ott ült egy hosszú ősz szakállú, sovány öregember, viseltes tiszti köpeny és szürke sapka volt rajta. Az egyenruha aranyozott gombjai helyén közönséges fekete gombok voltak fölvarrva a köpenyére, az asszonyok kabátján vannak ilyenek. Gázcső könyökéből eszkábált, kurta pipát szívott. A pipa nyilván nagyon nehéz volt; amikor az öreg kiverte a gerendán, úgy hangzott, mintha szöget verne. Egyetlen bottal horgászott, és eleinte ügyet sem vetett rám. Én három bottal horgásztam, ezért aztán egyre-másra megszöktek tőlem a halak. Miközben az egyik horogra kukacot tűztem, a másikon, mintegy bosszantásul, harapni kezdett a hal. Odanyúlok, de már késő, csak a kettéharapott kukacot húztam ki a vízből. Az öreg viszont időnként nagy kényelmesen jókora ólomszínű paducokat és kövér veresszárnyú koncérokat emelgetett ki. Rosszallóan köhintett, nézte a gerendámat, a botjaimat. Szemmel láthatóan idegesítették. Végül nem állhatta tovább, megszólalt: — Egy bottal kell pecázni, fiatalember. A lelki egyensúly céljából. Mert emígy csak az idegeit teszi tönkre. Megfogadtam a szavát két zsinórt föltekertem, csak egy bottal horgásztam tovább. Fogtam ' is mindjárt egy hatalmas sügert. Az öreg nevetni kezdett: — Látja! — szólott. — Egyszerre három puskából nem lőnek három céltáblára, mert ákkor egyik sem talál. Lám, maga is olyan kegyellenül elhibázza, hogy rossz nézni. Erősen alkonyodott, a folyó mellől visszaindultunk Bogovóba. Az öreg lassan lépkedett, nézett a lába elé, egyszer sem emelte föl a fejét. Ezért aztán csak a barátságtalan, sűrű éjszakában értünk be a faluba. Útközben csak azt beszélte el nekem, hogyan kell megfőzni a borsót paduc-csaléteknek. Nem volt megfelelő pillanat, hogy megkérdezzem tőle, voltaképpen kicsoda és miért Bogovóban telepedett meg. Ügy tudtam, itt az ég egy világon kívül senkije sincs. Nyugaton lassan elszfntelenedtek a bíborvörös felhők. Búsan virnyákolt egy vakvarjú. Ismét hideg, súlyos esőcseppek koppantak a bojtorjánleveleken. Ez az esti komorság valamiképpen az öregkor magányosságára terelte gondolataimat, a nyűtt köpenyes emberre, aki mellettem ballagott. Egész beszélgetésünk alatt az öreg csak egyszer tett említést önmagáról: az első világháború előtt parancsnoka volt a lengyelországi Ospwiec erődjének. Bizony, ott, a Biebrzában nem csak ilyen paducokat fogott! (Részlet.) Marc Voisin: A látnók A jövő hét a múltban Középhőmérséklet Atl. maximum Átl. minimum Legmagasabb hőmérséklet Legalacsonyabb hőmérséklet Az 1900—1976 között naponta végzett szegedi meteorológiai megfigyelések feljegyzése és rendszerezése jó alkalmat ad arra. hogy összehasonlítsuk a jelenlegi napi időjárást az egykorival, s megállapítsuk, mennyiben tekinthető rendkívülinek, szélsőségesnek, vagy éppen az évszaknak megfelelőnek, átlagosnak. NOVEMBER 9 10 11 12 13 7,4 °C 8.4 8,1 7.9 8.0 7.6 7,4 11.9 11,9 11,4 11,7 10.9 11.0 11.0 °C 4.8 4.2 4.3 4.3 4.2 3,8 3.7 °C 22.0 21,7 18,9 19.5 21,6 21.0 19.4 °C 1963 1927 1971 1951 1963 1963 1913 —6.6 —7,8 —3,8 —4,5 —4,5 —3,4 —5,4 °C 1908 1908 1956 1973 1901 1973 1920 A

z egész délben kezdődött. Szokásom szerint összehajtottam az újságot, miután áttanulmányoztam a legfrissebb sporthíreket, majd felálltam az asztal mellől és felhúztam a zakómat. — Messzire lesz a séta, JeanPaul? — kérdezte monsieur D'Invy, és vaskeretes szemüvege fölött sanda pillantást vetett rám. Ismerik Önök a mi D'Invynket? Nem? Akkor szerencséjük, van. Mert ő az én közvetlen főnököm. — Tizenkettőtől egyig ebédidő van — válaszoltam —, és azt tehetek, amit jónak látok! — Hát így vagyunk? — mosolygott gúnyosan a főnök. — És nem látná jónak azt, hogy egy kicsit dolgozzon az ebédideje alatt, mivel különben naphosszat újságot olvas, figurákat rajzolgat elöljáróságunk hivatalos űrlapjaira, és a lányismerőseivel fecseg telefonon? Nahát, elhihetik, nagy marha ez a D'Invy! Mit képzel? Hogv én, aki elvégeztem a Sorbonne-t, az ő iratait szortírozzam? Hogy én, a magam haladó felfogásával egy elmaradott társadalmi rendszer előtt hajbókol jak? „Hogy süllyednél el, de nyomban!" — mondtam gondolatban D'Invyhez szólva. És mit gondol a kedves olvasó? A főnök alatt panaszosan megcsikordult a szék, D'Invy tehetetlenül felrántotta a karját és lepottyant. Néhány nap múlva, megint tizenkét óra tájt, odajött hozzám Lucie. Ismerik a mi Lucie-nket? Nem? No, akkor nagy szerencséjük van. Hihetetlenül bárgyú teremtés, — bár azt meg kell adni, csinosság dolgában semmi hiány sincs nála. — Dhága Jean-Paul. mi lesz máh azzal a váhoshendezési tehvvel, elkészítette máh? — Mi a fenének készítsem el, ha városrendezésre úgysem uttalnak ki pénzt? Lucie természetesen nekem rontott, és alaposan leszedte rólam a keresztvizet, én pedig elnéztem a gyönyörű fogacskáit, és ezt gondoltam: „Nos, kedves asszonyom, csak szidjon, ha úgy tetszik! Maga kétségtelenül szép, de ha én volnék a kedves férje, bizony már régen szedtem volna a sátorfámat!" És mit gondol a kedves olvasó? Másnap megrendítő hír terjedt el az elöljáróságon: Lucie-t elhagyta a férje! El tudják képzelni a dolgot? Csak gondolnom kellett egyet —, és. mint mondani szokás, gonuolataimut tett követte! Meghökkenten kirohantam az utcára és futusnak eredtem, s nemigen tudtam, hová és miért rohanok. — Még egyszer ellenőriznem kell önmagamat — gondoltam. — És okvetlenül valami megbízható próbát kell kieszelnem. Ott jön például az a rendőr. Most arra gondolok, hogy bizonyára két gyereke van. Mindjárt ellenőrizzük... — Bocsásson meg, Monsieur, ne tartson őrültnek, de engedje meg, hogy egy furcsa kérdést tegyek fel: a kedves feleségének két gyermeke van? — Nem, három — felelte a rendőr, és minden eshetőségre a pisztolytáskájára tette a kezét. — És mind öntől van?! — kiáltottam fel kétségbeesetten. — Nem, monsieur, csak kettő. Egyszer amikor szabadságra utaztam Párizsba, hát... De tulajdonképpen mi köze ehhez? Nevetni akartam, de hirtelen borzongás futott végig a hátamon. — Mi lesz, ha a katonák kiszimatolják ezt a képességemet? — szörnyed tem el. — És prra kényszerítenek, hogy képzelőerőmet támadó célokra fordítsam? Borzalom! Akkor szilárdan elhatároztam: ahelyett, hogy így élnék, állandóan az emberiség nyugalmáért aggódva — akkor már inkább egyáltalán semmire sem gondolok. Nehogy valamiképpen eláruljam a tehetségemet! Beállítok az elöljáróságra. Nem gondolok az égvilágon semmire. Fogadom az ügyfeleket. Gépiesen. Aláírom az iratokat. Oda s®«» nézek. Nem gondolkodom egy napig, négy napig. Egy hónapig. Eleinte kimentett a dolog, de azután beleszoktam. Sőt, hat kilót híztam is. összebarátkoztam monsieur D'Invj'vel. Ennek következtében előléptettek. Nemrég feleségül vettem Lucie-t. Remekül élünk. Igaz ugyan, a feleségem néha megint nyaggatni kezd, akárcsak azelőtt: — De hát gondolkozzál, dhága Jean-Paul! Légy észnél, kéhlek! Én pedig így felelek: — Dhága Lucie, én máh azt is elfelejtettem, hogyan kell ezt csinálni... Hiszen mi enélkül is hemekül élünk! !Gellért György fordítása) A csillagok csillaga Száz éve született forradalmár költőnk — Ady Endre — szép versének három sorát idézzük a vízszintes 1.. függőleges 13. és 10. számú sorban. A sarokkockák betűi: V. G. L. E. VÍZSZINTES: I. (Beküldendő.) 11. Vajkészítés mellékterméke. 12. Vonatkozó névmás. 14. Légnemű anyag. 15. ZÓ. 17. Ennek n tulajdonosa. 18. Testtáj. 10. Magyarország rövidítése. 20. Ésszel felfog. 22. Barna. szagtalan, nem fémes elem. 24. A növény csírát rejtő szaporítószerve. 25. Az üvegesek ragasztója. 26. Következmény. 28. Ivadék. 20. Vissza: töltény tartó. 30. Előbbre jutás. 32. Rendben van — angolul. 33. Estefele (!). 34. Pálca. 35. Fém. 37. Fordított ételízesítő. 38. Színes fém. 30. Azonos betűk. 41. Egyenletes, sima. 42. Nadrágszíj. 44. Pénzegység a Szovjetunióban. 46. FR. 47. Kaszáló. 49. Masírozik. 50. Gyümölcs. 51. Soha el nem múló. 52. A Szovjetunió egyik népe. 53. Régi, patinás (épület). 54. Szakonyi Károly. 56. Anna idegen változata. 58. Vissza: erdélyi folyó. 59. Henger (az első kockába kétjegyű mássalhangzó). 60. Pusztít, 61. Élez. 63. Rangjelző. 64. Magáé. 65. Becézett női név. 67. Talál. FÜGGŐLEGES: 2. Zokog. 3. Svéd, dán, norvég pénz. 4. Fűszerező. 6. Római ötvenegyes. 7. Vadászeb. 8. Palánk. 9. RZ. 10. (Beküldendő.) 13, (Beküldendő.) 16, Hatalmas trmetfl. 19. Híres magyar festőművész vezetékneve. 21. Azonos betűk. 22. Oldal. 23. Föléd. 24. Nemrég elhunyt kínai államférfi. 26. Fél tucat. 27. övezet. 30. Ideszállít. 31. Madár. 34. Munkadíj. 36. Vágány. 39. Dolog, tennivaló. 40. Mocsárgáz. 43. Vérét hullató. 44. REU. 45. Ipari növény. 46. Gyógyszertartó üvegcső. 48. Takarmánynövény. 50. Gezarol. 55. Folyami átkelőhely, névelővel. '57. Társaságában. 60. Fehérnemű. 62. Tagadószó. 64. ÖA. 65. Római negyvenkilences. 66. Két névelő. 68. Folyadék. 69. NY. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A két héttel ezelőtt megjelent rejtvény helyes megfejtése: Alumínium gömbben elhelyezett — Felépítéséhez s útba indításához — Légnyomásmérő — Hőmérsékletet. A megfejtők közül sorsolással nyertek és személyesen vehetnek át vásárlási utalványt a szegedi Móra Ferenc Könyvesboltban (Kárász utca), ahol azonnal vásárolhatnak is érte: Oláh Károlyné. Szeged, Erdő utca 12., Adorján Istvánné, Szöreg, Szerb utca 17.. Varga Mihályné, Algyő, Szeder utca 19., Molnár Józsefné, Tápé, Honfoglalás utca 69., Kiss Jánosné. Szeged, Dugonics utca 7. A megfejtéseket postai levelezőlapon kérjük beküldeni. Beküldési határidő a megjelenéstől számított hat nap. Címünk: 6740 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10. 7 2 3 4 5 6 * 7 8 9 * 10 © 11 • • 12 13 © 14 ® 15 16 © 17 © ® 16 & 79 20 21 © © 22 23 ® © 24 25 w 26 • 27 © 28 29 © 30 • 31 • 32 33 © 34 © © 35 36 © 37 38 © 39 40 © 41 ® • 42 43 © © 44 45 iG*." © 46 47 48 ® 49 • © 50 51 • 52 • 53 54 @ 55 © 56 • rtjgt' 57 © 56 59 60 ® © 67 62 © 63 ' © 64 © 65 66 ® 67 68 © L. • i 69