Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

69 Vasárnap, 1977. november (5. ******** ****************** világhatalom A Nagy Októberi Szocialista /\ Forradalom 60. évfordulóján a szovjet nép a gazdaságban is történelmi jelentőségű és egyedülálló teljesítményekről, eredményekről adhat számot önmagának és a világnak. Kizárólag önerejére támaszkodva olyan gazdaságot épített fel, amely egyrészt a folyamatos és dinamikus előrehaladás minden biztosítékával, erőforrásával rendelkezik, másrészt a fejlett szocializmus országát a világgazdaságban is az elsők Sorába emelte. Pedig a hat évtizednyi időt a gazdaságfejlesztés szemszögéből sok minden megrövidítette: az intervenció esztendői, a honvédő háború négy éve. s mindkettőt követően a szükségessé váló újjáépítés-helyreállítás időszaka. A tulajdonképpeni gazdaságfejlesztésre alig több mint négy évtized állt rendelkezésre. A szovjet állam gazdaságának összteljesítményét, társadalmi termelésének mennyiségét 1913hoz, 1917-hez, avagy 1928-hoz viszonyítva egyaránt megsokszorozta. Vegyük alapul az első ötéves terv első esztendejét: 1928—1977 között a Szovjetunói társadalmi terméke 55-szörösére, nemzeti jövedelme 65-szörösére, iparának termelése 122-szeresére, a mezőgazdaság termelése 3,3-szorosára nőtt, a szovjet gazdaság anyagi jellegű termelőerői — a termelésben közreműködő állóeszközök — ugyancsak megsokszorozódtak, értékük több mint 31-szeresére gyarapodott Néhány évtizede a Szovjetunió gazdasági teljesítőképességét általában az amerikai gazdaságéhoz szokásos viszonyítani. Ennek az a ténybeli oka, hogy a nemzetközi összehasonlítás egyéb mércéit a szovjet gazdaság időközben kinőtte. Nevezetesen: a forradalom előtt a nemzeti jövedelem termelésében és az ipar teljesítményében az USA-n kívül NagyBritannia, Németország, sőt Franciaország is megelőzte Oroszországot. Az utóbbi országokkal szembeni hátrányát a Szovjetunió már rég és olyannyira ledolgozta. hogy azok együttes produktumát is jócskán felülmúlja. Noha a két gazdaság — az amerikai és a szovjet — fejlettségi színvonalának eltérései egyes területeken, mindenekelőtt a hatékonyságban és a munka termelékenységében még jelentősek, termelésük különbsége évtizedrőlévlizedre csökken. A Szovjetunió nemzeti jövedelme negyedszázaddal korábban mindössze 31 százaléka volt az USA-énak, ebben az esztendőben várhatóan eléri az amerikai nemzeti jövedelem 67— 68 százalékát. Az iparban és a mezőgazdaságban a teljesítményarányok még szorosabbak: az elmúlt esztendőben a szovjet ipar termelése valamivel meghaladta az amerikai ipar teljesítményének 80 százalékát, a mezőgazdaságban pedig — mind 1971—1975 átlagában, mind 1976-ban — a 85 százalékot. Kétségkívül nagy jelentőségű, hogy a Szovjetunió mind több alapvető termék — szén, kőolaj, vasérc, 'nyersvas, acél, koksz, cement, műtrágya, Diesel- és villamosmozdony, nagy teljesítményű traktor, fafűrészáru, gyapjúszövet, cipő, cukor, vaj stb. — termelésében világelső. Mindez közvetett bizonyítéka — s inkább következménye, eredménye — gazdasági fejlődésének. A szovjet gazdaság potenciáljának — mondhatjuk: életerejének — legfőbb forrása a folyamatos és dinamikus fejlődés készségében rejlik. Az elmúlt negyedszázadban a világ ipari termeié-. se évente átlag 6.6 százalékkal nőtt — a fejlett ipari országoké 4,7, az USA-é 4,2 százalékkal; a Szovjetunió ipari termelése évente átlag 9,4 százalékkal. Hasonló ütemfölény tapasztalható a nemzeti jövedelem termelésében és a beruházások növekedéseben. A szovjet gazdaság építő és alkotó erejét szemléltetik azok az új nemzetközi viszonylatban is jelentős termelőkapacitások, amelyeket egy-egy tervidőszak beruházásai hoznak létre. 1971—1975 folyamán a villamos energiaiparban 57 600 megawatt, a széntermelésben évi 114 millió tonna, a vasérctermelésben 131 millió tonna, a vaskohászati iparban 12,9 millió tonna nyersvas, 10,9 millió tonna acél. 12,2 millió tonna hengereitacél, 2,4 millió tonna acélcső, a vegyiparban évi 38 millió tonna műtrágya, 350 000 tonna műszál, 981000 tonna műanyaggyártó kapacitást helyeztek üzembe. A gépiparban a beruházások és rekonstrukciók a termelést évi 25 400 szerszámgép, 7900 kovácsés présgép, 974 000 személygépkocsi, 79 600 traktor, 2 500 kombájn gyártására alkalmas kapacitásokkal gyarapították. A gazdasági teljesítőképesség fejlődésének és erejének szemléltetésekor nem feledkezhetünk meg annak térbeli, területi vetületeiről sem. A Szovjetunióban a gazdaságfejlesztés kezdettől kelet felé haladt, s az idők folyamán — ám jórészt az utóbbi évtizedekben — az Urálon túli területeken és köztársaságokban olyan termelőerőket fejlesztettek ki, — s épít ott napjainkban is világviszonylatban egyedülálló ipari óriásokat, —, amelyeknek produktuma a szovjet gazdaság összteljesítményében is növekvő arányú. A mezőgazdaság a közelmúltig bezáróan problematikus kevésbé fejlett — ágazata volt a szovjet gazdaságnak. A korábbi hiányok pótlása a hatvanas évek derekán kezdődött meg. Alig egy évtized alatt a mezőgazdaság termelő állóalapjainak értéke megduplázódott, jelentősen javult műszaki-technikai ellátottságának színvonala. 1965 óta a mezőgazdaság bruttó termelése mintegy 50 százalékkal emelkedett s a fejlődésnek ez a mértéke ebben az ágazatban már kielégítőnek, megfelelőnek minősíthető. Mindemellett a mezőgazdaság fejlesztésében még jócskán vannak elvégzendő teendők annak érdekében, hogy a hozamokban és a munkatermelékenységében is mifélébb felzárkózzék a nemzetközi színvonalhoz. A szovjet gazdaság teljesítményei nemcsak a fejlesztésben, hanem a népjólét emelésében is jelentősek. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 1940-hez viszonyítva ötszörösére nőtt. Az utóbbi két évtizedben 45 millió új lakást építettek, a lakosság majd kétharmada költözött új lakásba. A Szovjetunió a gazdaságban is világhatalom, történelmi és világpolitikai jelentőségének, szerepének a gazdasági erő és teljesítőképesség a bázisa. S ennek a potenciálnak ma már nemcsak a termelőerők jelenlegi fejlettsége, hanem az is része, hogy kivételesen kedvezőek lehetőségei és adottságai a további dinamikus fejlődésre. Amíg a fejlett tőkés országok fejlődésük eddigi folyamatában jórészt kiaknázták és felhasználták természeti erőforrásaik, ásványi kincseik zömét, a Szovjetunióban minden energiahordozó, nyers- és alapanyag, természeti kincs hatalmas készletei állnak rendelkezésre. Nem kevésbé jelentős erőforrása, tartaléka a gazdasági növekedésnek — s ennek kiaknázása a jelen és á közeljövő feladata — a hatékonyság javítása, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak gyorsabb és szélesebb körű alkalmazása, amelyben jelentős szerepet játszik a gazdaságirányítási rendszer szüntelen tökéletesítése is. GARAMVÖLGYI ISTVÁN Apszit (A. Petrov): Előre vállvetve Petrográd védelméért! A forradalom plakátjai A

plakát az utca művészete. Emberek agitátora, tömegek mozgósító ereje. Ugyanakkor példája a művészet demokratizálódási törekvéseinek. E két indíték találkozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a szovjet képzőművészetben, s itthon, a Tanácsköztársaság hónapjaiban. A plakát a tömegek művészete, megsokszorozott létével híreket közvetít, állásfoglalásra késztet, rohanásainkban egy pillanatnyi időre kézenfog. elszór egy gondolatmorzsát. belénk táplál egy érzelemmagot. A plakát mindig ott volt a forradalmi harc élvonalában. A művészet eszközeivel és tömeghatásával segített eligazodni az események dzsungelében, iránytűt jelentett sokak számára. bátorított a tűzvonalban, informált, erőt adott. A plakát politikai tett, művészi előőrs, a forradalom hírnöke és krónikása. A kezdetekben illegális nyomdák kezdetleges műhelyeiben metszetlék a betűit, az éjszakák leple alatt ragasztották a máladozó házfalakra. A forradalom győzelme után a megváltozott világ szószólója és segítője lett. Majakovszkij „a forradalmi harc legnehezebb három évének színfoltokkal és jelszavak zengésével megírt jegyzőkönyvének" nevezte a forradalmi évek szovjet plakátjait. Ám többek is ezek a plakátok jegyzőkönyvi hitelességű dokumentumoknál. A művészetekben végbemenő forradalomnak magas színvonalú, új hangon megszólaló, elkötelezettségről tanúskodó példái is. Mindezekre nagyszerű és hiteles bizonyság a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére megjelent- A nagy forradalom plakátjai című mappa. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalat gondozásában napvilágot látott szép és hasznos kiadvány 24 korabeli plakát reprodukcióját tartalmazza, bevezető tanulmány és eligazító magyarázatok kíséretében. A plakátok és az úgynevezett ROSZTA-ablakok jó része 1919 és 22 között készült, a születő űj társadalom örömökkel és kínokkal terhes első éveiben, az intervenció és hadikommunizmus idején. Ha a plakátok tematikáját végigkísérjük, máris fölsejlenek előttünk azok az eredmények, korabeli nehézségek és harci feladatok, melyek a fiatal szovjet állam legégetőbb problémái voltak. Az egyik alkotás május elsejét, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét köszönti, de vele egy időben a petrográdi házakon, kerítéseken ott lehet mellette a fehérek elleni harcra mozgósító falragasz: Előre vállvetve Petrográd védelméért! A szocialista haza védelmére való mozgósításban nagy szerepet játszottak az új művészetek, közöttük is elsősorban a plakátművészet. Ilyen címekkel, feliratokkal jelentek meg a legkiválóbb szovjet művészek plakátjai: Az ellenség a kapu előtt! Rabságot, éhezést hoz és halált!, vagy Szuronyokkal hasítsd szét az erőszakoskodókat!, vagy Vörös ékkel verd a fehéreket!, vagy Jelentkeztél-e már önkéntesnek?!, vagy Lépjetek be a Vörös Hadseregbe! A plakátok mellett 1919-től az Orosz Távirati Iroda ablakaiban egyre több helyen jelentek meg agitációs képek, vagy más néven ROSZTA-ablakok. melyek képesszöveges híradások, friss információk, szatirikus ábrázolások voltak. A maró gúny éppúgy helyet kapott ezeken az agitációs képeken, mint a bökvers, a csasztuska, vagy az elbeszélő jellegű képsor. A ROSZTA-kblakok számos darabja nyomdai sokszorosítással készült, de szép számmal akadtak közöttük kézzel festett, egyedi alkotások is. Majakovszkij nempsak verseivel, csasztuskáival veszi ki részét a művészi agitáció nagyszerű munkájából, de számos plakátot rajzol a ROSZTA-ablakok szülővárosában. Moszkvában. A 149-es számú plakát-faliújságjának fő gondolata: Ha a fehérgárdistakat nem zúzzuk végleg szét, a fehérgárda újra talpra áll. E mondat mellett ott vannak még az oly ismerősnek tetsző Majakovszkij-sorok: Ha az urakat szétdúltuk cs kezeink megpihennek — / Kezet emel a munkásságra Vrangel. /Amig nem gyöz véglegesen a Vörös Zászló, / A puskatust mi nem engedjük el!" Majakovszkij, aki jól képzett festő is volt, így vélekedett a plakátokról: „Jól ismerjük az agitáció erejét. A háborúban elért győzelmeknek, a gazdasági eredményeknek kilenctized része a mi agitációnk hatékonyságának és ere jenek köszönhető ..." A fiatal Szovjetunió az élet más területein is felhasználta a jJakátokat. Ezek közül a plakátok közül is kiemelkedik a termelőmunkára serkentő Lebegyev-mű, melynek feliratát Majakovszkij javasolta: ..Dolgozzunk, de a puska legyen mellettünk!" A polgárháború éveiben — a szocialista forradalom politikai, gazdasági, katonai győzelmeivel párhuzamosan — kibontakozásnak indult a lenini kulturális forradalom. Alapvető feladatuk volt a cári Oroszországtól örökölt analfabétizmus felszámolása. Ennek szellemében született az analfabétiz* mus megszüntetésére serkentő plakát: „Az analfabéta — mint a vak. mindenütt sikertelenség és boldogtalanság vár rá." Ugyancsak a kulturális plakátok sorát gazdagítja az Ifjú Gárda folyóiratot népszerűsítő Rodcsenkoalkotás. A fiatal szovjet állam plakáttal üdvözli a kommunista Internacionálé II. kongresszusát, a III. Internacionálét, köszönti a Nagy Október évfordulóit. A forradalmi évek plakátművészete azért lehetett ilyen hatásos, mert az ügy mellé szegődtek a legkiválóbb orosz művészek. A friss, a legújabb avantgarde törekvések művelői utat találtak a forradalmi töltésű gondolatokhoz, eszmékhez. Konstruktivisták és expresszionisták, aktivisták és szürrealisták, futuristák és dadaisták művészeti eszköztárukat igyekeztek a forradalmi fejlődés hatalmas lendületének szolgálatába állítani. Megtalálták a lehetőségét az agitációs tömegművészeteknek (városdíszítés, murális munkák, plakátok, agitatív képek). A legnevesebb alkotók ismerték fel e tevékenység művészi és politikai jelentőségét. A cári Oroszország hivatalos, akadémikus, tartalmatlan és merev művészetének nyomása alól felszabadulva óriási lendülettel kezdtek az új forradalmi korszak művészi kifejezéséhez olyan alkotók, mint Malevics, L. Liszickij. Rodcsenko, A. Lavinszkij. Lebegyev. L. Altman, D. Moor, A. Petrov és a többiek. A műfajok között éppen a plakátokon talált egymásra tartalom és forma harmóniája, társadalmi igény és alkotói szándék. (Ezért válhatott művészettörténeti példává hazánkban 1919. plakátművészete is!) E jubileumi kiadvány történelemidéző, művészettörténeti értékeket felmutató munka. Nagyszerű példa politika és művészet, társadalom és alkotó ember együttműködésére. E plakátoknak ez máig érvényes tanulsága. TANDI LAJOS P 1 1 h ki ÍM i H> kl fel D. Sz. Moor: Jelentkeztél-e már önkéntesnek? V. Lebegyev: Dolgozzunk, de a puska legyen mellettünk: Hl-ITÁMOTHMH..I MIMII : m.y ne i AM H».\\VM MHH-IU II. I j Radakov: Az analfabéta — mint a vak. mindenütt sikertelenség és. boldogtalanság vár rá l