Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

Vasárnap, '1977. november 20. v>> • ; .a WiÉiilliiiiíj 't* xUX&Úk l „Ifjú szívekben élek" A föltámadt Ady S

zületésének 100. évforduló, ja kapcsán szinte minden művészeti ág képviselői igyekezne* elmondani, megfogalmazni azt a termékenyítő és tápláló örökséget, amit a magyar költészet e Kiemelkedő alakjunak élete és munkássága jelent számára. Talán soha annyian nem forgatták Ady verseit, publicisztikai Írásait, novelláit, mint az idén, soha annyi Adynak ajánlott vers nem született, soha ennyi kép, szobor nem idézte alakját. Kiállítások sora, előadások, irodalmi műsorok, pályázati anyagok idézik a költő alakját, szellemét, költői géniuszát. Ebben a kulturális pezsgésben szembeszegezódik a kérués: mennyire ismerjük Adyt, költeményeit, élete fordulatait, korának nullámveréseit?! Hogyan látjuk mi, több emoeröltövei követve őt; mit értünk meg verses üzeneteiből; érdemesek vagyunk-e stafétabotjára? Ilyen meggondolásokból hívta munkára a fiatal képzőművészeket és zeneszerzőket a Fiatal Képzőművészek Stúdiója, valamint a Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Szerzői Jogvédő Hivatal. Ebből a meggondolásból kértek fel költőket, írókat a vallomástevésre. Három fiatal. Szegedhez erős szálakkal kötődd alkotó, három műfajban jelentős műveket produkált. Lapis András szegedi szobrászművész a Stúdió Adypályázatának egyik nyertese, Huszár Lajos zeneszerző, a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tanára, harmadmagával megosztott díjat kapott, míg Baka István költőt, a Kincskereső munkatársát a zalaegerszegi Reflex Színpad hívta nagy munkára. (Az ifjú képzőművészek Üj vizeken járok címmel rendeztek tárlatot, a fiatal zeneszerzők Ady-műveit november 25-én mutatják be a Zeneakadémián. Baka István Háborús téli éjszaka című hosszú versének irodalmi színpadi premierje pedig november 21-e, s az Eletünk 6. számában jelenik meg.) A három fiatal művészt arra kértük, beszéljen díjnyertes munkájáról, arról a nehéz, izgalmas és szép feladatról, amit Ady megidézése jelentett egy más művészeti ág salátos eszközeivel. 100 év múltával. Vállalkozásuk azért sem lehetett könnyű, mert meg kellett küzdeniük a már meglevő áb-ázolásokkal, zenei kompozíciók hatásaival, a sok Ady-nak dedikált vers sokféle indulatával. Lapis András: — Tíz évvel ezelőtt Ady Endre volt a kedvenc költőm. Később mások műveivel kezdtem barátkozni, Ady verseinek élménye meg'akult. Most újraolvastam szinte egész életművét. Mit jelentett ez számomra? Próbáltam szembesíteni *.dy verseinek titokzatosságát, érzelmeinek hatalmas hullámzását, gondolatainak merész szárnyalását, a kor művészi divatárumlatával, a szecesszióval, s nem találtam kapcsolatot Ady emberi és művészi mélységei, valamint a kordivat felszínes, játékos, olcsó és üres szépeigése között. Ügy éreztem, ha eboől indulok ki, munkám puszta illusztráció lenne. Ekkor kézbe vettem Szerb Antal irodalomtörténetét, s az ő megállapítása kulcsot adott kezembe. A magyar irodalom története című munkájában azt írja — hiszem, hogy ez ma is érvényes —, hogy Ady olyan személyiség volt, aki kikrlstályosította maga körül az irodalmi értékrendet, meghatározó emberi, politikai és művészi magatartásmércét jelentett, olyan ember volt, akit ellenfeleivel mérni is tiszteletet parancsoló. Megelőzte korát, kijelölte a jövő útját. S ezek után felmerült bennem a kérdés: hol van most Ady Endre? Ez a kérdés lett szobrom lényege. Eltűnt a tankönyvek kötelező verseinek süllyesztőjében? Puszta névvé változott tartalom, tehát versismeret és versélmény nélkül? Elmentem iskolákba, klubokba, beszélgettem fiatalokkal és Idősebbekkel. Arra a kérdésre kerestem választ, hol van a szívekben, a fejekben? Ismerik-e eléggé Adyt? Meg kell mondanom, tapasztalataim nem nagyon rózsásak. Sok a felszínes ismeret, a másodlagos élmény. Számomra ez megrázó és felkavaró volt. Az aggódás, a szeretet szülte munkámat, azt a két széttolható bronzhasábot, melyet „Ady Endre magyar poéta emlékére" szenteltem, s mely, mint évezredes kőzet a korabeli levélnyomatokat, zárja magába Ady alakját, szellemi hagyatékát. A felszínen, a szobor felületén szecessziós motívumok láthatók, de belül, ebben a bronztömbben ott van Ady negatív alakja. Ez a negatív forma egyrészt a költő hiányára utal, másrészt kitölthetetlen, eltörölhetetten nyomatára. Csak akkor nyílik meg a bronzhasáb előttünk, ha széttoljuk, ha meg akarjuk ismerni, ha él bennünk a találkozás, a megismerés vágya, ha keressük Adyt. Hiszem, ha sokan keressük, ha mind többen meg akarjuk ismerni, ismét közöttünk él maid verseivel, gondo'ataival és érzéseivel, emberi és művészi példájával. Huszár Lajos: — A zene a művészetek legelvontabb világa. Gyakran mondják azok a zeneszerzők, akik éned-hangra vagy kórusokra kompoménak, hogy leg-.zíve-ebben puszta hangsorokra, jelentós nélküli szövegekre írának zenét. Ady Endre versei pedig nagyon is konkrétak, csak egy irányból közelíthetők, csak egyféle módon értelmezhetők. A harmadik nehézség a zeneszerzők örök és feloldhatatlan ellentmondása: már meglevő, öntörvényű műalkotás felhasználásával egy más műfajban, annak saját törvényeit figyelembe véve űj, öntörvényű művet alkotni. A vers és a zene csak akkor kapcsolódhat harmonikusan és szervesen, ha összeköti a zeneszerző személyisége. De ennek a személyiségűek érteni és szeretni kell a verset, érteni és szeretni kell a muzsikát. Nekem sohasem volt kedvenc költőm Ady. Versei hallatán mindig a vörös és a fekete drámai ellentétei jutnak eszembe, alkatomtól idegenek hatalmas indulatai, nagy mélységei, robbanó érzései. Ráadásul az iskolában sem ismertük meg eléggé Ady sokszínű, gazdag költészetét. Azt is be kell vallanom, hogy most, amikor Ady minden költeményén átrágtam magam, csodálatos versekre akadtam. számomra eddig ismeretlen költeményeket fedeztem fel. Hatott munkámra Latinovits Zoltán csodálatos versmondása. A zenei ihletést hitem szerint nem egy-egy vers hangzó zeneisége, nem ritmusa, rímeinek csengése adja, tehát nem a formai elemek, hanem a gondolati-érzelmi harmónia, a képszerű látásmód, a láttatás ereje. a dramaturgiai váz. ami például párhuzamba hozható egy-egy zenei szerkezettel. Két versét zenésítettem meg, a Szeretném, ha szeretnének és a De ha mégis címűeket. Mindkettőt basszusszólóra és zongorára írtam. Differenciált, modern zenét igyekeztem csinálni. Alkotás közben Gregor József operaénekes barátomra gondoltam — 6 énekli majd a zeneakadémiai koncerten. Baka István: — Hajlamosak vagyunk agyonünnepelni és agyonbeszélni nagyjainkat. Mégis beálltam a sorba azzal, hogy írtam egy hosszú verset az Ady-évfordulóra? Ráadásul felkérésre! Kevés reményem lehet, hogy ezt a verset nem sorolják az „évfordulós" termékek közé, holott a szándékom se Ady ünneblése, se magvarázása nem volt. A zalaegerszegi Reflex Színpad felkérése egyszerűen a rég hiányzó „ürügyet" adta meg nekem, hogy egy s mást elrendezzek magamban, leírjak erről a földről, ahol élek, ennek a földnek jelenbe ágyazódó múltjáról. Szerénytelenség, de talán logikus egy ilyen vers lírai hőséül Ady Endrét választani, aki a tisztánlátás, az önmagához és fajtáiéhoz való szigor legnagyobb példája irodalmunkban és történelmünkben. Nem olcsó aktualizálásra törekedtem, hanem az Ady-magatartás felmutatására, hiszen az ő világgal való szembenézése, Magyarország és Közép-Európa iránti szerelmes gyűlölete ma is érvényes. És hiányzik. Verset írtam, nem színpadi művet (azt aligha tudnék), de nem oratóriumot. Én egyszerűen ..hosszú versnek" nevezem. Izgalommal várom, hogyan jeleníti -meg Mérő Béla ezt a színpadszerűtlen vershalmazt. A vers címe: Háborús téli éjszaka. Adyra emlékeztető lírai hősöm a világháború és a közeledő halál szorításában vet számot életével és azzal a korral-világgal, amelyben élnie adatott. A háború képei mintegy körülindázzák emlékeit és vallomásait. Az indulás éveinek már illúziótlan elszántsága, a forradalmi láznak háborús hisztériába való átcsapása, a dzsentrivel való kegyetlen-írónikus leszámolás és végül a megszenvedett hazaszeretet — ezeket a motívumokat próbáltam magamévá hasonítanl Ady világából úgy, hogy a vers róla szóljon, de ne csak róla, hanem a századelő nagy forradalmi nemzedékének ma is érvényes tanulságú sorsáról. Az érvényeset kerestem hát. aminek helye van világszemléletünkben, de nem az aktualizálás szintjén. Hogy ebből mi valósult meg és mi nem, azt nem az én dolgom eldönteni. Ady verseiből csak idézek, egy-egy utalással azonban találkozhat a figyelmes olvasó. K;csl — de kénzel etemben megnövekedett — dolgok ragadtak meg a versben az Ady-irodalomból. Az például, hogy összetépte és tűzbe ve'ette kedves bibliáiét, az. hogy kedvenc nótája így kezdődött: Befútta az utat a hó, / Céltalanul fut a fakó. Ez a motívum lett az egész vers magja, a téli éjszakában utat vesztve bolyongó utas látomása (az „eltévedt lovasé") indítötta el bennem a verset. TANDI LAJOS Baka is'vdn Háborús téli éjszaka (RÉSZLET) V/. (Vadászat) Lovas árnyalakok a ködben, a horizont körhintaként forog, vonulnak lassan festett naplementék, kútgámek, őzek, bőgő szarvasok, cukormáz-tavon hattyúárnyak, s egymásba folyva virradatok, esték forognak a körhinta koronáján, deres mezőn: mézeskalács szíven halastó tükrös négyszöge remeg, kicirkalmazva raita: Örök Emlék, betűi közt halszáj tátong: cselédlány készségesen tárulkozó öle. £ a messzeségből csizmák döngenek, tágul a táj s szűkül, új s új menetre fordul a körhinta, kíséri ci*ány'oanda és katonazene, Rákóczi-induló. Radetzky-mars, és S*áz forintnak ötven a fele, s paták szikráznak, csizmák döngenek, lovas ámva1 akok a ködben, forog a hinta, tart tovább a búcsú, körvadászat paoírmasé lovon, úri vadászat, nincsen kezdete, úri vadászat, vége nincs soha, hová "futhatnál, virradat vada, hová futba'nál, vadnyúl, szarvas, őz, előtted válik baúongó cigánnyá, s zendít rá trágár nótára a fűz, sörétszemekkel riasztgat a bodza, véredül fröccsen szét az áfonya, úri vadászat, nincsen kezdete, úri vadászat vége nincs soha. boldog, kl hulltát érezvén megállhat s golyó teríti földre, nem kutya, és tart tovább a búcsú, a vadászat a horizont körhintaként forog, mézeskalács-dzsentrik nyeregbe szállnak, lányszobák rózsaszínű álmai. , bugyjké. akik letépetni vágynak, fonnyadt eml"ké. kik gyütretni vágynak, lapos bukszák és duzzadó herék, hová futhatnál, virradat vada. .kutyák kerülnek mindenütt eléd, úri vadászat, nincsen kezdete, úri vadászat, vége nincs soha, és vár a bor a kocsmaasztalon, nagy kancsó és tizenhárom pohár, kör en. mint Krisztus az aoostolokkal, torzképül az Utolsó Vacsora, hova futhafnál. virradat vada. hová futbatriál vadnyúl, szarvas, őz, előtted válik haúongó cigánnyá, s zendít rá trágár nótába a fűz. üres a kocsma, de majd megtelik veríték-, vér-, nyers hús- és kaocaszaggal, okádék bűzével, r.o meg a nóták édeskés akácvirágillatával, és kártya csattog, mintha angyalszárnyak, s holnan Is tart a búcsú, a vadászat, forog tovább a horizont, forognak panírlovasok a pazarlovon, mézeshuszárok a kalácslovon, egymásba folynak virradatok, esték, ezer éve vadászat, vigalom, úri vadászat, nincsen kezdete, úri vadászat, vége nincs soha, ámyhattyúk úsznak cukormáz-tavon, és kártya csattog, mintha angyalszárnyak, forog a hinta, kancsók, poharak, és Lement a nao a maga tárásán. Akácos út, ha véglgmezyek rajtad én, tart még a búcsú, a hajtóvadászat, boldog a vad, ki puska elé állhat: SEBÉBŐL VÉRZIK EL AZ ORSZÁG.