Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
67 Vasárnap, 1977. november 20. Ady első szegedi útja jjalassa József (1884—1940), J~\ a Szeged és Vidéke munkatársa. majd szerkesztője Ady Endre és Móra Ferenc címmel cikket írt a Litcratúra 1927. évi novemberi számában. Elmondja. hogy Ady 1902-ben Szegedre akart szerződni. Idézünk a cikkből: „...A Szegedi Napló új munkatársat keresett. Természetesen írót vagy költőt... A Nagyváradi Naplónak akkor Ady Endre volt a legismertebb újságírója, ö irta a hírfejeket, s á heti verseket. A Szegedi Naplónál is ilyen újságírót kerestek, kivált azért, mert a lapnak volt egy melléklapja, a Hüvelyk Matyi című vicclap, és ahhoz is kellett volna valaki, aki a vezérverseket írja. Így kapott meghívást 1902 tavaszán Ady Endre a Szegedi Naplóhoz. Engel Lajos, a lap kiadója, levelet írt neki: látogatná meg a legközelebbi vasárnapon. Ady át is utazott Szegedre, tárgyalt is Engel Lajossal, tetszett is volna már neki a lap függetlenségi politikája, a munkaköre is, csak éopen nem tudtak megegyezni. Ady Endre száz forintot kért egy hónapra, s Engel sokallotta ezt a fizetést — Akkor inkább Váradon maradok — mondotta Ady —. annyit fizet Fehér Dezső ls! ... Engel Latos azonban hajthatatlan maradt — Ajánlanak nekem egy másik fiatalembert. A Móra Pista öccsét... ...Néhány nap múltán Engel Lajos csakugyan megjelent egy fiatalemberrel a szerkesztőségben: — Ez a fiú tud csak verselni! — mutatta be Békefi Antalnak az ifjú költőt. — És még csak nem is kér száz pengőt, csak a felet. Az ifjú Móra Ferenc volt." Az Ady-kutatás nem tekintette bizonyítottnak a költő szegedi útját. Hegedús Nándor (1884— 1969) Ady Endre nagyváradi napjai című ötödfélszáz oldalas monográfiájában (1957) nem ad hitelt Balassa szavának. Annyit elismer, hogy azt ..bajos még fel is tenni, hogy bárki ilyen pontos és következetes elbeszéléssel lépjen fel, ha abban nincs legalább is a lényegben igazság". Ennek ellenére így folytatja: „És mégis tény az, hogy sehol semmi adat vagy nyom. célzás vagy éopen bizonyíték sincs arra, hogy Ady Endre 1900 és 1904 között akárcsak járt volna is Szegeden, azon kívül, hogy 1902 nyarán a szegedi államfogházban a debreceni párbajért kirótt ötnaoi büntetését kitöltötte... Az lehet, hogy érintkezett szegedi újságírókkal, mielőtt bevonult az államfogházba. de hogv vele bármilyen lap szerződési tárgyalásokat folytatott volna, nem említi meg... a -Nagyváradi Napló--ban a legaprólékosabb kutatással sem lehet nyomát látni annak, hogy Ady ezekben a hetekben Szegedre látogatott volna." Végül Hegedűs kimondja az utolsó szót ls: „Sajnos, az egész csinos visszaemlékezésből nem marad számunkra más. mint az a valószínűség, hogv Balassa József valahol összejött Adyval és diskurálgattak is. De ez az egész." Kinek van igaza? Balassának vagy Hegedűsnek? Az ismert Adykutató lényegében két dologgal érvel: Balassa előadására nincs bizonyíték, és maga Ady sem említi a dolgot lapjában. Az utóbbira rövidebben válaszolhatunk. Miért kellett volna Adynak közhírré tenni a Nagyváradi Naplóban, hogy Szegeden járt, és eredménytelen tárgyalásokat folytatott Engel Lajos (1880— 1912) kiadóval? Ügy érezzük, hogy ezzel az igen furcsa — Hegedűs támasztotta — elvárással, mint „érvvel", nem kell bővebben foglalkoznunk... A másik érv. amely szerint „sehol semmi adat vagy nyom. célzás vagy éppen bizonyíték" nincs Ady szegedi útjára, szintén cáfolható. Három cikkről is tudunk, amelyek elkerülték Hegedűs figyelmét. Kezdjük az egykorú hírrel, amely 1902. május 6-án jelent meg a Szeged és Vidékében. A lap bejelentette, hogy a Szegedi Naplóhoz szerződött Móra Ferenc és Bolgár Lajos, és úgy hallották, hogv „Ady Endre nagyváradi újságíró is Szegedre jön, ugyancsak az említett laphoz". Ezt a korabeli hírt tártjuk a legfontosabb bizonyítéknak, éppen egyidejűsége miatt. Balassa 1902 márciusától dolgozott a lapnál, tehát könnyen a tudomására juthatott Ady esetleges szerződésének a híre. Juhász Gyula, aki Nagyváradon sok felejthetetlen órát töltött Adyval, szintén tud a szegedi útról. Íme, egy rövid idézet az Ady Endre es szeged, című chtkéool. a Homokóra 1929. január 26-i számából: Első bevonulása az államfogházba történt 1902 nyarán... Ebben az időben még egyszer megfordult Szegeden, állást keresett a Szegedi Naplónál, de a fizetés dolgában nem tudott megegyezni a kiadóval." A harmadik kortárs, aki szintén tud a sikertelen tárgyalásról, Sz. Szigethy Vilmos (1877—1956) író, hírlapíró, városi főlevéltáros. Szigethy, aki 1900-tan lépett be a Szegedi Naplóhoz, minden bizonnyal a szerkesztőségben hallotta, hogy Ady esetleg a laphoz szerződik. Semmi okunk sincs kétségbe vonni emlékezésének hitelét! Igaz, egy évvel korábbra teszi az eseményt, de ez közel húsz év távlatából bízvást megbocsátható. íme visszaemlékezése a szegedi Tűz című lap 1919. február 6-i számában: „1901-ben munkatársat keresett a Szegedi Napló, féltő gondossággal vizsgálva át a vidék' úgynevezett úiságíró-anyagát. Sok kitűnő reflektáns közt Ady Endre tetszett meg a legjobban, nagyon lamar megállapodott vele a lap. Ügy tudom, Békefi Antal be is jelentette az olvasóközönségnek, az akkori idők alkalmas csalétkét használva, hogy -több hatásos hazafias költemény szerzője**.,. Min akadt meg a dolog, már nem tudom ekkora távlatból. Legutóbbi szegedi látogatásakor magától Adytól is megkérdeztem, de ő sem emlékezett rá...". A dolog lényegét tehát Szigethy is Balassához hasonlóan adja elő. bár elmondásában van eltérő tényezó is. például a megegyezés ténye. A lényeg az. hogy a Tömörkény-matinéra (1917) Szegedre látogató Ady nem tagadta, hogy a Szegedi Naplóhoz akart szerződni, bár a meghiúsulás okára nem emlékezett. Ügy érezzük, hogy a hivatkozott három cikk megerősíti azt, amit Balassa írt Ady és Engel Lajos egyezkedéséről. Állást változtatni, szerződéses tárgyalást folytatni levélben — nem lehet. Hiteles tehát a kortársak emlékezése, amely szerint Ady 1902. április vége körül Szegeden járt! Kovalovszky Miklós nagyszabású gyűjteménye (Emlékezések Ady Endrétől II. Bp. 1974.) nem tartalmazza e három — bizonyítéknak tekintett — cikket. Könyvéből azonban kitűnik, hogy elfogadhatónak tartja Balassa emlékezését: a 210. oldalon azt írja, hogy Ady „1902 júliusi fogházbüntetésén kívül is megfordulhatott Szegeden, ahová szerződtetni akarták". A végső szót. a bizonyosságot, sem ő, sem az Adyval foglalkozó helyi kutatók nem mondták ki. Ügy érezzük, sikerült bizonyítanunk, hogy Ady nem három ízben, hanem négyszer járt Szegeden, és ez volt az első úri a. APRÓ FERENC A szegedi lapok Adyról Ö sszeállításunk a korabeli szegedi lapok Adyra vonatkozó híreiből, kritikáiból ad válogatást. Cikkünk terjedelme csak arra ad lehetőséget, hogy röviden fölvillantsuk az életút kisebb-nagyobb állomásait, nevének első fölbukkanásától a szoboremelés gondolatáig. A költő első kötetét (Versek, 1899.) nem ismertették a helyi lapok. Tudomásunk szerint a legkorábbi szegedi híradás 1902-ben jelent meg róla. Nevét — minden bizonnyal hallás után — Adinak írták: „Az államfogházból. Párviadal vétsége miatt ismét négy új lakót kapott a szegedi államfogház... Adi Endre nagyváradi hírlapíró e hónap 18-ra. Balla Rezső budapesti magánhivatalnok pedig e hónap 20-ra lett beutalva 5—5 napra." (Szeged és Vidéke, 1902. március 18.) Ady csak 1902. június 19-én érkezett Szegedre büntetésének letöltésére. amikor a debreceni ügyészség elővezetéssel fenyegette. Alig két hónappal később arról olvashatunk, hogy Ady a Szegedi Nanló munkatársa lesz: „Üj szegedi hírlapírók. A szegedi újságírógárda új tagokkal szaporodott meg az utóbbi napokban. A Szegedi Napi) szerkesztőségébe léptek be Móra Ferencz és Bolgár Lajos hírlapírók, s úgy halljuk, hogy Ady Endre nagyváradi újságíró is Szegedre jön, ugyancsak az említett laphoz. ...Mint telivér újságírót ösmerjük aztán Ady Endrét, Nagyváradról jövő kollégánkat, aki egyike a vidéki újságírói gárda legjelesebbjeinek." (Szeged és Vidéke, 1902. máj. 6.) Engel Lajos kiadó és Ady tárgyalása eredménytelenül végződött. nem tudtak megegyezni a fizetés összegében. A költő Még egyszer című kötetét (1903) három szegedi lap is ismertette. íme egy részlet az (i-re) ielzésű kritikából: „... Talán nagy lesz az ortályoskodás a nagyváradi poéta ezen munkája fölött, mint minden olyan íráson, mely új, merész hangon, új és merész gondolatokat szolgál, de én nem habozom igazságot és elismerést szolgálni a poétának, aki elég gazdag lelkű ahhoz, hogy járt utakat megvető gondolatainak és érzéseinek új formát keres ..." (Szegedi Híradó. 1903. okt. 4.) Ady 1905. február 26-án vendégként szerepelt Szegeden a Dugonics Társaságban. Egy párisi hajnalon című hosszú versét olvasta föl a városháza közgyűlési termében: Ady Endrét ezúttal ismerte meg a Dugonics Társaság törzspublikuma s már első munkájával mély nyomokat hagyott a lelkekben. Reméljük, hogy a modern szellem e derék, nagyrahivatott fiatal képviselőjét ezután gyakrabban láthattuk a Társaság fölolvasó-asztalánál." (Szeged és Vidéke. 1905. febr. 28) Az Üj versekről (1906) Mohácsi Jenő küldött kritikát Szegedre: Mert ez a ti bűnötök, hogy Adyt nem ismeritek ... Megint az unokákkal fenyegetlek benneteket és a szánakozó mosolyukkal... Ady Endre képviseli nálunk emeddig a modern magyar lírát. Követői nincsenek, de rajongói remélik, hogy lesz modern magyar líra ..." (Szeged és Vidéke, 1908. febr. 18.) A Vér és arany című kötetet (1907) Juhá?7. és Babits pártfogoltja, egy 19 éves fiatalember. Baranyai Zoltán (1880—1948.) ismertette: szavai belemarkolnak a húsunkba, és vérünkbe megy át muzsikája ... eddig csak véresen gyűlölői és halálig fanatikusai vannak ... Manapság minden poétáját a jelennek Adyval vetjük össze, ő a norma ... CSak egy hiányzik: a szociáldemokrata Ady, aki véreit, a magyar proletárokat, biztatja új harcokra a kenyérért s a szépért. A legpirosabb dalok hiányzanak. De helyette vannak ultraviolettek." (Szeged és Vidéke, 19C8. jan. 12.) Az Illés szekerén című kötetről (1908) Juhász Gyula írt kritikát: „... Egy gyönyörűen részeg magyar zseni, aki egyenlő szent mámorral öleli dalos szívéhez Párizst és Lédát, Azúrország fényét és a magyar falu csöndjét. Ha legújabb kötetét elolvassuk, mámorosan és egyben •fejfájósan tesszük le. Gyönyörű és egyhangú kötet. Mindig fortisszimó, mindig a legszebb szavak, mindig a legnagyobb feszültség." (Szeged és Vi ..éke, 1908. dec. 29.) Ady 1917. szeptember 30-án fölolvasott a szegedi Tömörkénymatinén: Betegen jött le a nagy poéta. de lejött, hogy hitet tegyen Tömörkény nagysága mellett és eloszlasson egy téves föltevést, amit némelyek belemagyaráztak egyik Tömörkényről szóló írásiba." (Délmagyarorjzág, 1917. okt. 2.) A . költő utolsó heteiről, válságos állapotáról Juhász Gyula az őszirózsás forradalom lázában ad hírt: „Ady Endre nagyon beteg, de az a polgári világ, amelynek ő a legnagyobb és utolsó költője volt, még betegebb. A nap vörösen kél ma ketel felől ..." (Tűz, 1918. dec. 28.) Egy hónap múlva Ady halott. Juhász így siratta el küzdőtársát: És most, hogy szavai és sorai és strófái és versei és egész költészete hirtelen fölzendül emlékezetemben, mint egy ragyogó és viharos orkeszter. ... megint forró rajongással, fájdalmas gyönyörűséggel torpanok meg titáni nagysága előtt... nem tudok egyebet, mint sírni, sirni, sírni ..." (Délmagyarország, 1919. jan. 19.) A költő halála után három nappal a Tűz szerkesztősége fölhívást közöl: Szobrot Ady Endrének! „A Tűz lelkes írói gárdája az elsők között siet áldozni Ady Endre halhatatlan emlékének. A fölmérhetetlen gyász első pillanatában fordulunk a nemzeti főváros magyarjaihoz. Legyen Szeged. amely lelkesedéssel és hittel megindítja az országos ' mozgalmat: szobrot Ady Endrének." (Tűz. 1919. jan. 30.) A fölhívás és a megvalósítás között fél évszázad telt el. A szegedi születésű Mészáros Dezső Ady-nortréiát 1969. január 26-án avatták föl a Dóm téri nemzeti emlékcsarnokban. LACZÖ KATALIN Ady szegedi barátja A fővárosból 1905-ben érkezett Szegedre az az emberbarát, akinek működése nyomán új gyürüzések és hullámzások keletkeztek a helyi társadalomban. s nem utolsósorban a munkásmozgalomban, ö hirdette ebbsn a városban először, hogy az alkohol a társadalom mérge, 6 hir 'ette a naiy Eötvös József igéit, hogy az emberiség addig nem lehet szabad, amíg a lelkét sötétség fogja körül... Hollós József látta, hogy vetetlen nálunk még az igazságnak az ágya, s ezt tette őt a szegények orvosává. őszinte tábor vette körül őt ebben a városban Híres volt arról, hogy « maga dolgai, bajai sohasem érdekelték, a nyomorúságain is nevetni tudott, de annál többet törődött a mások baiaival. Mint egyéniség, rajongott a s-o:ial'sta gondolatért, rajongott \dy Endréért, kinek nem volt Iánál talán hűségesebb tolmár dója. Mondják, hogy a költőik legtöbb versét feiből i 'ézte. s ivalta. ott, ahol arra csak alkalma nyílott, akár szalonokban, akár az elnyomottak közt. akár a harctéren, katonatársai előtt. Juhász Gyulával együtt Ady szellemének, az üj magyar forradalmi szellemnek „leghívebb, legodaadóbb őrtöje volt a strázsán", ahol hej, s akivel, de magára maradt később a szellem eltlprása idején! 1909 nyarán kétheti szabadságát egy szatymazi tanyán töltötte Hollós József, miközben a gümőkórról írt első könyvén dolgozott. (Nem eléggé ismert, s nem eléggé méltatott műve volt éppen az, melynek francia fordításáért a párizsi akadémia orvosi nagydíját, 1000 frankkal, nyerte el. Ennél nagyobb kitüntetést azóta csupán Szent-György Nobel-díjával érte Szeged tudományát.) A Vér és arany olvasása közben új világ nyílt meg előtte, lelkét teljesen Ady csodálatos költészete töltötte be, melynek rabja lett haláláig. „A véres panorámák előestéjén" vagyunk. Egy táborba kerültek azok, akik az új Magyarország harcosai akartak lenni. Akik a hitbizományok eltörlését, a ragvbirtokok fe;osztá?át. az általános. titkos választójogot, a kiváltságok megszüntetését akarták. Ugyanezt akarták Adyék a FUV'r s a ., am.t IÍPII • T es a radikálisok (nem egy pártban, de egy szívvel-lélekkel. Juhász Gyula. Móra Ferenc. Szőri József, Domokos László. Bite Pál. Czibula Antal, s mások) Szegeden. 1914. június 28-án Nagyváradon megalakult a Radikális Polgári Párt, egy irodalmi matiné keretében, melynek attrakciója Ady Endre fölolvasása volt. Valószínűleg ezen a találkozón ismerte meg Hollós személyesen ls a költőt. Csinszkával személyesen két és fél évvel később. Szegeden találkozott, a Dugonics Társaságban rendezett Tömörkény-emlékünnepen, ahol Ady mint előadó szerepelt. Hollós felesége (született Moór Gizella), s Csinszka között meleg barátság szövődött. Hcllós úgy jellemzi Csinszkát, mint ..melegszívű fiatalt, aki egész szép lelkét nagy, égszínkék szemeiben hordta". A fiatal nő kitűnő humora, csillogó szelleme szinte meghazudtolta fiatalságát. Alig lehetett több húszévesnél. Hollós úgy emlékszik vissza Csinszkára, mint aki valósággal őrangyala volt költő férjének. Szegedi vendégszereplésük alkalmával is vigyázott rá, nehogy az, a „literátus" rendőrfőkapitány társaságában felöntsön a garatra. Mint mondta: „tiszta fejű költőt akarok adni a szegedi közönségnek". A költő, s a felesége a két ra-> afari "uin-'en bi-on"T'al megfordult Hollósék vendégszerető tanyá'án. a Szent György utca 18 s-ámú házban is. 1918 málusátan a fővárosban. Verzs Pál-é utcai lakásukon találkozott Hollós Adyékkal. Ez alkalommal ismerkedett meg a nagymamával is, aki a háztartást vezette, s Csinszkát Berbuká-nak szólította. Ady akkor már nagybetegen feküdt. Közel volt a vég. Csinszkának sok fáradozásába került, hogy visszatartsa a megszokott mérgeket, a nikotint, s az alkoholt a betegtől. Ady maradt mindig Hollós forradalmár-költői eszményképe. Az ő szavait Idézi Szegeden, a Klauzál téren, a Szegcdi Nemzeti Tanács megalakulásakor. <5 volt a Koc3uth-szokor előtt tartott népgyűlés utolsó szónoka. A Magyar Jakobinusok dalival fejezte be gyújtó beszédét: „Mikor fogunk már összefogni, Mikor mondunk már egy Inagyot? Meddig lesz még úr a lbetyárság, Es pulya had, mi milliók!" (Mint. emlékezéseiben írja, a tömeg ezután izgatott hangulatban vonult a munkásotthon felé, a Marseillaise, s forradalmi jelszavak kiáltása mellett.) A nép forradalma egészségügyi vezető állásba helyezi Hollóst. De sok idő. sem anyagiak nem állhattak már rendelkezésére, hogy megvalósíthassa élete álmait, a tuterkolózis. s más népbétegségek teljes legyőzését. A népjóléti népbiztosság hivatalában egészségügyi osztály vezetésével bízták meg. Egy darabig a királyi palotában volt a hivatal, majd áthelyezte működése színterét a Liget-kórházba (azelőtt Ligetszanatórium), ahonnan sokat járt vidékre, főleg a Dunántúlra. A kórházban, a második emeleten, 50 ágyat saiát intézetének tartott fönn. (Tbc-kutató- és tanítóintézet.) Köztük volt az az ágy, amelyen Ady Endre töltötte utolsó hónapjait. Itt is lehelte ki lánglelkét, 1919. január 27-én. A Tanácsköztársaság bukása után hosszas kálvária vár Hollósra, míg végül az óceánon túl köt iti, itew lorkoan. Emigráöios élete külön fejezetre tartozik. Ennek folyásáról nagy számú írásából (brosúrák, újságcikkek, köztük önéletírás-részlele, „Egy orvos élete" címmel), s barátaihoz írt leveleiből értesülünk. Ezek Között is említést érdemelnek egyik szegedi barátjához. Czibula Antalhoz, harcos küzdőtársához írottak (mintegy 30, tartalmas levél, 1926 és 1947 között). Ügyszólván minden levelében szót ejt Adyról, idézi egy-egy verssorát. Oroszlánrésze van New Yor.toan az „Ady Endre Társaság" létrehozásáoan, melynek főtitkári tisztét tölti be. ö szervezi meg a társaság kebelében a műkedvelő társulatot is. Kétkedve írja 1929ben: ,,... én egy itteni színházban — egy magyar előadás előtt — Adyról ünnepi beszédet tartok. Vajon, Szegeden lesz-e igazi Adyü inepély !?" Hadd idézzem végsőül saiát szavait: „Egész emigrációm alatt Ady hatása alatt maradtam. Csodálatos költészete, hite, bölcsessége kísért is biztatott minden szerencsétlenségemben. ó tartotta bennem a lelket, adott erőt és bizalmat..." CSONGOR GYOZO