Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

65 Vasárnap, 1977. november 20. Ady Endre A magyar messiások Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások A magyar Messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, Mert semmit se tehettek, Öh, semmit se tehettek. Ne lássatok meg Ne adjatok rám aranyos palástot, Nem kell a gyémántos korona. De vigyétek a víg csörgő-sapkát is S tarka köpönyeg sem kell soha. Szürke-országnak vagyok a királya. Láthatatlan trónom nekem ragyog. Amíg nem láttok, nem ékesíttek. Nem rubrikáztok, addig: vagyok. Négy-öt magyar összehajol Itt valahol, ott valahol Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol S kicsordul gúnyos fájdalmukból Egv ifjú-ősi könny, magyar könnv Miért is? > És utána, mint a zápor Jön a többi könny: Miért is, miért is, miért is? S nincs vége könnynek és miértnél Fölöttük hahota köszön, Hahotája. akik nem értnek S akik sohase kérdik s kérdték 1 Miért is? És csöoög a könny: Miért is miért is. miért is? És hömnölyög fönt a hahota, Hogy soha, soha, soha. m Ennyi búsulással fényesen Nvílnék meg az Ég. Ahol csak Ég és okos üdvösség van S itt nem elég. Itt nem kell csak a könny S itt valahol, ott valahol Esett szén. szomorú feiekkel Négv-öt ma°var összehajol. Miért is, miért is, miért is? orr „Evilági otthonteremtés" Beszélgetés Király Istvánnal — Évtizedes kutatómunka eredményei, tanulságai alapján, és úgy is, mint szenvedélyesen elkötelezett közéleti ember, miben látja Ady életművének mai érvényességét, legfontosabb üzenetét a ma embere számára? — Ha Ady Endre életművének mai érvényességéről beszélünk, akkor — úgy vélem — a lehetséges magyar huszadik századról beszélünk, olyan feladatokról, amelyeknek végzésén ma fáradozunk, s holnap is fáradoznunk kell. A huszadik század mindenki számára új és alapvető kérdéseket tett fel, s Magyarországon Ady Endre keresett választ először emberként, magyarként a kor nagy kérdéseire. Az egyik ilyen alapkérdése századunknak a nemzeti kérdés. Ady életművéből az emberiségben gondolkodó huszadik századi ember válaszát ismerhetjük meg, azét az emberét, aki a nemzeti és nemzetközi, a patriotizmus és internacionalizmus egységét elsőként valósította meg a magyar költészetben. Mert két irányból nézte Ady ezt a kérdést. Nézte a nemzetközi felől, s nem véletlen, hogy világképének egyik sarkalatos eleme volt a szakítás mindennel, ami partikuláris, ami provinciális, ami — visszahúzó értelemben — „magyar". De nézte és tudatosan nézte Ady ezt a kérdést a nemzeti felől, pontosabban az emberiség felé is, s tudta és vallotta, hogy a „magyarság szükség és érték az emberiség, s az emberiség csillagok felé vezető útján". A másik, ezzel szorosan összefüggő válasz Ady kelet-európaisága. A századelő Magyarországa „peremvidék" volt. peremvidéke a társadalmi fejlődésnek. Ebből a peremvidéki létből magyarázható Ady lírájának olyan kulcskérdése, mint a megkésettség, annak a tudata, hogy „Minden, minden ideálunk / Másutt megunt ócskaság már". A vidékiség, a falusiasság, az ázsiaiság elleni harc ezért jut kiemelt szerephez költészetében. (Érdekes felfigyelni arra, hogy később József Attila költészetében is meghatározó elemként bukkan elő a külvárosimotívum. a peremvidék-tudat proletár változata, például a Külvárosi éj, az Elégia, a Város peremén című versekben.) Ez a peremvidék-élmény azonban nem gátja, sokkal inkább emelője az öntudatnak Adynál. Hiszen a peremvidék kilátópont is egyben, egyszerre tekinthet előre és hátra. a köztes helyzetből tisztábban rajzolódik ki előtte a fejlődés iránya. Elöl a fények: a megvalósítandó emberi lehetőségek, csábítanak, de nem fordulhat el a tekintet az itt és most gondiaitól, látnia kell az emberi megoldatlanságok és félmegoldások kínzó jelenvalóságát is. Ebből a peremvidéki sorsból fakad a saiátos, adys dac, a „Végek öntudata", de a távolabb látó. tudatos népi-demokratikus forradalmár is ebből a sorsból nő fel. Erről a magaslatról pillantva szét tud testvériesülni a tágabban vett peremvidékkel: Keiet-Európával, s tud igazán európai, egyetemes költővé is válni. S ezzel lényegében elérkeztünk Ady harmadik érvényes emberi válaszához: az ember, a morális lény a huszadik században csak forradalmárként, nem csu- ' pán politikai, hanem emberi értelemben vett forradalmárként viszonyulhat kora valóságához. A mindegy-emberséggel, a pesszimizmussal. közönnyel, a kívülmaradó arisztokratizmussal szemben a mégis-emberség vállalását hirdeti Ady. Nem naiv illuzionizmus ez a mégis-morál: megszenvedett. tragikus optimizmus ez, a kétségbeesés, a fenyegetettség és bizonytalanság szakadékai felett átívelő egvetlen deszkaszál. az egyetlen tisztességes emberi magatartás lehetősége, hogv ne adjuk fel „az ember Szépbe-szőtt hitet". Több ez a magatartás az elvont moralizálásnál. itt jut érvényre a közösségi ember felelősségérzete. a „Mában élni a Jövőért" öntudata. — Tudjuk. hogy Ady már életében, majd jó ideig halála után is döntő hatást anakorolt költészetünkre, az elmúlt évtiA marxista esztétika és irodalomtörténet újabb eredményeire támaszkodva, a 60-as években megérett egy új. minden eddiginél teljesebb és differenciáltabb, az életmű min. den részletét kibontó korszerű Ady-szintézis szükségessége és lehetősége. E korszerű marxista szintézis megvalósulása elválaszthatatlanul összekapcsolódik Király István akadémikus, egyetemi tanár munkásságával, azokkal az új szempontú. és hangsúlyosan a müvek esztétikai elemzésére támaszkodó kutatásával, amelyeket Ady Endre című monográfiájának 1970-ben meglelcnt kétkötetes első része tett ismertté. zedekben inkább József Attila volt a példa és a mérce. Menynyiben lehet termékenyítő ma Ady költői öröksége? — Irodalomtörténeti közhely, hogy Petőfi—Ady—József Attila életműve a magyar költészet elevenen ható fővonala. Ezidáig azonban a hangsúly jobbára az eszmei folytonosságra, az elkötelezett. forradalmi magatartásra esett, és nemigen foglalkoztunk e fő vonal esztétikai sajátosságaival. Ennek következtében elsikkadt, pontosabban nem tudatosodott eléggé egv lehetséges esztétikai iránvzat folytonossága. Jellemző például, hogy József Attila első Ady-élménye a Halottak élén című kötet Adyja, s érett költészete éppúgy elválaszthatatlan attól, ahogyan József Attila érett költészete nélkül nem érthetnénk pontosan Juhász Ferenc. Nagy László költészetét. Ezt végiggondolva nyilvánvaló, hogy Ady költői öröksége folyamatosan hat lényegi tartalmaival ma is. még ha ezt nem is értékeljük közvetlen hatásként. Pedig ennek az esztétikai folytonosságnak a feltárásán, tudatosításán keresztül világosabban láthatnánk a magyar líra valódi hozzáiárulását a világ költészetéhez. Nálunk máig divatos egyfajta kulturális kisebbrendűségi érzés, miszerint újat csak a világ adhat nekünk, mi nem adhatunk újat a világnak. Eszünkbe sem iut, hogv tovább vihetjük, tovább teljesíthetjük az egyetemes gondolkodás, művészet eredményeit, pedig erre — sok más mellett — énpen Ady költészete a nyilvánvaló példa Sokáig csak azt hangsúlyozták az esztéták, hogy — megkésve ugyan, de nálunk úttörő módon — Ady is csatta^o-mtt a szimbolizmushoz. Ez részben igaz. de ez a kevésbé lényeges. Arról azonban kevés szó esik — pedig ez a döntő —, hoay Ady is tovább vitte, de egy sajátos kelet-európai lírai realizmus irányába. A késői Ady már nem szimbolista, de nem is expresszionista. És ez a sajátos lírai realizmus folytatódik József Attila, Juhász Ferenc, Nagy László költészetén keresztül napjainkig. — Mivel lehetne röviden jellemezni ezt a kelet-európai lírai realizmust, s miben fogalmazható meg az Ady-líra egyetemes jelentősége? — Ha egyetlen szóval kellene jellemezni ezt a — hangsúlyozom — huszadik századi lírai realizmust, elsőként a gondolatiság szó kínálkozna. Mert ezt a lírát — amelynek rokon hajtásai szintén a peremvidékeken: Kelet-Európában, a Szovjetunióban, LatinAmerikában nőttek és nőnek — döntően a Mindenség-hiány, a Teljesség-akarás, egyáltalán a Kozmoszban való gondolkodás evilágisága jellemzi, valamint a szoros kötődés a nem elvont, hanem konkrét Emberhez, emberiséghez. Mély történelmi elkötelezettség, szenvedélyes közösségi kötődés hatja át, szemben a különféle individuális, irracionális utakkal. Tehát: gondolkodói felelősség, művészi felelősség a lehető emberi jó megvalósításáért. Az Ady-líra világirodalmi jelentőségét elsősorban abban fogalmazhatjuk meg, hogy az elsők között alkotta meg magas esztétikai színvonalon, itt Kelet-Európában, azt a költészetet, mely máig egyedüli életképes alternatívája és individualista polgári költészetnek. . — Készül és várjuk az .Adymonográfia második, az utolsó pályaszakaszt feldolgozó részét. Miben tudná Király elvtárs e — talán legfontosabb — pályaszakaszra vonatkozó kutatásainak eredményeit összefoglalni? — Az Ady-líra csúcsának valóban joggal tekinthetjük a világháborús évek költészetét. Ezekben a köteteiben jut el a költő egyetemes magaslatokra. E kötetekben teljesedik ki tragikus optimizmusa, mely egész költészetének kulcsa. Míg könyvem megjelenő első részében azt próbáltam megmutatni, hogyan jut el Ady a kiteljesedett otthontalanságig, majd a kiteljesedett otthontalanságból hogy próbál kitörni egyrészt a társadalmi-politikai feladatvállalás változatain, másrészt — tévesztett módon — az istenkeresésen keresztül; a második részben az elidegenedettséggel szemben győzedelmeskedő otthonteremtés gondolata kerül a középpontba. El kellett jutnia ehhez Adynak, hogy leírhassa: „a végesség: halhatatlanság / s csak a Máé a rettenet". s nem véletlen, hogy éppen az első világháború mindent kizökkentő, minden Voltat öszszekúszáló iszonyata, tébolya idején. El kellett jutnia ehhez a gondolathoz annak a költőnek, aki oly mélyen élte meg az életet, akit oly mélyen foglalkoztatott az ember sorsa a huszadik században. S hogv ehhez eljuthasson a költő, természetszerűleg el kellett jutnia az aktuálpolitikától a világnézetig. Azaz. el kellett jutnia ahhoz a felismeréshez, hogy az ember nem lehet otthontalan, nem lehet idegen végérvényesen saját világában, hogv „várja az Embert víg célja / a Piros, tartós öröm". S ha az ember természettől fogva nem otthontalan, akkor megvan az igazi, evilági otthonteremtés lehetősége. PETE GYÖRGY Ady Endre Intés az őrzőkhöz őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák. Szent-János-bogarak a kertben. Emlékek elmúlt nyarakon. F'lórenc nyarán s összekeverten Búcsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánci termen. Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak. Szívek távoli mosolya. Reátok néz. aggódva, árván. Őrzők vigyázzatok a strázsán. Őrzők, vigyázzatok a strázsán. Az Élet él és élni akar. Nem azért adott annyi széoet, H*gy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnvűek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét. S akik még vagytok őrzőn, árván. Őrzők: vigyázzatok a strázsán.