Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-19 / 272. szám

\ 8 Szombat, 1977. november 19. Szadal ma érkezik Jeruzsálembe Iszmailla, (AFP) Jeruzsálem Szadat egyiptomi elnök a pénteki napot Iszmailiában töltötte, és innen indul ma, szombaton Jeruzsálembe — jelentették hivatalos egyip­tomi forrásból. Jeruzsálem­ben közzétették a sebtében összeállított programot: e szerint az egyiptomi elnök és kísérete két kiilöngépen érkezik. Az első csoport he­lyi idő szerint 19.30-kor (kö­zép-európai idő: 18.30). fél munkatársait szállító repü- j lőgép. Izraeli részről Kacir 1 államfő és Begln kormány­fő üdvözli a vendégeket. Megfigyelők valószínűnek , tartják, hogy a repülőtérről Jeruzsálembe vezető úton Szadat és Begin tárgyalni fog: a program szerint az izraeli kormányfő Szadattal egy kocsiban teszi meg az utat. Szadat vasárnap reg­gel keresi fel az Al­Alcsza mecsetet, majd vasárnap délután, he­lyi idő szerint 16 órakor órával később érkezik aSza- *nond beszédet a knesszet dat elnököt és legközelebbi rendkívüli ülésén. Gyilkosságok Olaszországban • Róma (MTI) A genovai dolgozók pén­teken általános sztrájkkal és rögtönzött gyűléseken tiltakoztak amiatt, hogy pén­tekre virradóra a „Vörös brigádok" nevű terrorszerve­zet tagjai merényletet kö­vettek el Carlo Castellano kommunista egyetemi tanár, az OKP liquriai tartományi bizottságának tagja ellen. A 40 éves férfit Genova központjában körülfogták és pisztollyal hétszer bele­lőttek. Súlyos állapotban szállították a kórházba. A torinói La Stampa főszer­kesztő-helyettese ellen alig egy nappal korábban elkö­vetett újabb terrorakció­kért ismét a ..Vörös brigá­dok" vállalták magukra a felelősséget „A terror stratégiája" Kommentár Itáliában újra meg újra felélénkül a terrorhullám. Legújabb áldozata egy ge­novai kommunista profesz­szor. akit a lábán súlyosan megsebesítettek a merénylő golyói. Torinóban a tekin­télyes La Stampa című na­pilap főszerkesztő-helyettesé­re támadtak a nyílt utcán, fényes nappal, s a négy le­adott lövés életveszélyesen megsebesítette az újságírót. Mindez csupán az utóbbi három nap rövidre fogott krónikája. Ám a felsorolás koránt­sem teljes. Pokolgépek robbannak kommunista és kereszténydemokrata párt­szervezetek helyiségei előtt, morénylők támadnak poli­tikusokra. s már hat új­ságírót értek orvul leadott revoiverlövések. A „terror stratégiája" — így nevezik Itália-szerte az erőszakhul­lám legírisebb megnyilvá­nulásait — arra vall, hogy bizonyos körök megfontolt, előre kitervelt és össze­hangolt akcióba kezdtek a közrend megbontására. a félelem, a pánikhangulat megteremtésére. Csalóka az elnevezés, de ez is szorosan beleillik az ismeretlenek által kidolgo­zott forgatókönyvbe: a leg­több merényletet a Vörös brigádok elnevezésű szél-. sőbaloldali szervezet vállal- j ja magára. Lesalábbls az ismeretlen, a hatóságok ál­tal soha le nem leplezett te­lefonálók erre a terror­csoportra hivatkoznak. Kér­dés azonban, hogy egyálta­lán a félrevezető elneve­zésű csoportosulást tehet­jük-e felelőssé az itáliai erőszakhullámért? Olaszor­szágban ugyanis vagy fél­tucat szélsőjobb- és szélső­baloldali terrorszervezet mű­ködik. amelyek között — bármily furcsa — egyre in­kább kimutatható a szoros kapcsolat. Aligha véletlen, hogy például az egyik fő­ügyész gyilkosa fasiszta kö­szöntéssel fogadta a letar­tóztatására érkező detektí­veket, akik — s ez sem kel­tett meglepetést — lakásán jó néhány közismert szél­sőbaloldali terrorista nevét találták meg egy listán, no­ha a gyilkos a neofasiszta párt tagja. Az sem keltett ebben a légkörben feltű­pésk hogy az olasz titkos­szolgálat. a SID kapcso­latban állt szélsőjobboldali merénylőkkel, akik Milá­nóban bombát robbantottak a mezőgazdasági bank ügy­felekkel teli nagytermében. Az itáliai terrorhullám érthető aggodalmat kelt az olasz közvéleményben, és cselekvésre serkenti a poli­tikusokat. Az Olasz Kom­munista Párt és a többi de­mokratikus párt. a kormány és a parlament a törvény teljes szigorát kívánja fel­vonultatni a terroristák el­len. S egyre sürgetőbb az a kívánság, hogy végre a hatóságok derítsenek fényt arra ls: kik állnak a me­rénylők mögött, kiknek az érdeke, hogy az olasz de­mokratikus rendet a terror légköre sodorja veszély­be. Gyapay Dénes Közéleti napló OSZTRÁK KP DELEGÁCIÓJÁNAK LÁTOGATÁSA Erwin Scharf. az Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Johann Steiner, a Központi Bizottság tagja, a KB külügyi osztályának vezetője, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának meghí­vására látogatást tett Bu­dapesten. Gyenes András, a Központi Bizottság titkára megbeszéléseket folytatott az osztrák testvérpárt képvi­selőivel. Az Osztrák Kom­munista Párt képviselői el­utaztak Budapestről. GASPAR SÁNDOR FINN KÜLDÖTTSÉGET FOGADOTT Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára pénteken fogadta a Finn Szakszervezetek Központi Szervezete (SAK) hazánkban tartózkodó üze­mi bizalmiakból álló 15 tagú küldöttségét. Eszmecse­rére került sor q szak­szervezeti együttműködés fejlesztésének szükségessé­géről, valamint a nemzetkö­zi szakszervezeti mozga­lommal kapcsolatos kérdé­sekről. MAGVAR—LENGYEL KULTURÁLIS JEGYZŐKÖNYV Pénteken a Kulturális Mi­nisztériumban aláírták a magyar—lengyel kulturális és tudományos együttműkö­dési vegyes bizottság VII.. budapesti ülésének jegyző­könyvét. A dokumentumot Molnár Ferenc kulturális ál­lamtitkár. illetve Tadeusz Kaczmarek kulturális mi­niszterhelyettes látta el kéz­jegy éveL laiín-Ámenka növekvő szerepet játszik hazánk nemzetközi kapcsolataiban Losonczi Pől nyilatkozata Tíznapos mexikói, illetve ecuadori hivatalos látogatá­sáról hazaérkezve, az Elnöki Tanács elnöke nyilatkozatot adott a Magvar Távirati Iro­da tudósítójának. C Kérem, összegezze a két latin-amerikai ország­ban folytatott tárgyalásai­nak főbb tapasztalatait, eredményeiti — Latin-Amerika, egyre növekvő szerepet játszik ha­zánk nemzetköz! kapcsolatai­ban. Ezt bizonyítja látogatá­sunk is a Mexikói Államokban és az Köztársaságban. Ha röviden jellemezni akarom utunkat, akkor azt mondhatom, hogy őszinte érdeklődést, határo­zott együttműködési készsé­get tapasztalhattunk, és en­nek aiaojún beható és gyü­mölcsöző eszmecserét foly­tattunk mindkét ország leg­magasabb rangú képviselői­vel. Tárgyalásaink két nagy te­rületet öleltek fel. Az egyik: a nemzetközi helyzet meg­vitatása. A másik: kétoldalú kapcsolataink. Tárgyalásaink megerősítették, hogy mind­két országban egyre növek­vő lehetőségeink vannak a sokoldalú kapcsolatok bőví­tésére. Ami a nemzetközi kérdé­seket illeti, bár hazánk és a 'két latin-amerikai ország kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű, mégis alapvető kérdé­sek egész sorában vallunk azonos, vagy hasonló felfo­gást. A Mexikói Egyesült Ál­lamok elnökével, illetve az Ecuadori Köztársaság Kor­mányzó Tanácsának elnöké­vel és tagjaival folytatott megbeszéléseink — és az ezek eredményét rögzítő kö­zös közlemények — amellett szólnak, hogy országaink ké­szek fellépni a kedvező nem­zetközi folyamatok erősítése és előrevitele érdekében. — A Magyar Népköztársa­ság mindig mély rokonszenv­Ivei kísérte és támogatta a Egyesült fejlődő országok küzdelmét, Ecuadori amelyet hazájuk igazi függet­lenségének erősítéséért, elő­rehaladásuk meggyorsításá­ért, népük helyzetének javí­tásáért vívnak. Mosj, a lá­togatás után nemcsak Job­ban értjük,'hanem jobban is becsüljük azokat a vitatha­tatlanul tiszteletreméltó ered­ményeket, amelyeket e cé­lok elérése érdekében fel­mutatnak. Tárgyalópartnereink kó több millió dollár érték­ben vásárol tőlünk oktatási berendezéseket. — Nagy fontosságot tulaj­donítunk a mezőgazdaság területén most aláírt közös munkaprogramnak is. — Ecuadorban a látogatás ideje alatt tartotta meg har­madik ülését a magyar­ecuadori vegyes bizottság. Aa egyenlítő körül elterülő or­szág oktatás: és híradástech­nikai berendezéseket és más gépipari termékeket vásárol tőlünk. Qultóban is felmerült a gyógyszeripari együttműkö­dés, valamint az a szándék, hogy közvetlen kétoldali'; kapcsolatot teremtsünk a műszaki információ-, vetö­magcsere, a közös kutatás* k és a mezőgazdaság területén. — Az aláirt okmány<>'-­mindkét országban megfelelő keretet teremtenek ahhoz, hogy tovább szélesedjenek és mélyüljenek gazdasági kap­csolataink a kölcsönös elő­nyök alapján. Ennek termé­nagyra értékelik eredménye- szetesen az a feltétele, hogy Hazaérkezett Rómából az MSZMP küldöttsége Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására november 14—18. között látogatást tett Ró­mában az MSZMP Küldött­sége, Benke Valériának, a Politikai Bizottság tagjának vezetésével. A magyar pártküldöttség megbeszélést folytatott az OKP vezetőivel, Giorgio Napolitanóval, Giancarlo Pajettával. Luca Pavolinival, Aldo Tortorellával, a Poli­tikai Bizottság tagjaival. Az MSZMP képviselői tá­jékozódtak az Olasz Kom­munista Pártnak az ország demokratikus megújhodásá­ért. a haladó erők összefo­gásáért folytatott küzdelem­ről. Megismerkedtek az OKP eszmei, politikai nevelő és kutató tevékenységének hely­zetével. Véleménycserét foly­tattak a nemzetközi kom­munista mozgalom Időszerű kérdéseiről. A küldöttség pénteken ha­zaérkezett Budapestre. üzemeink, vállalataink min­denkor kiváló minőségű ter­méket gyártva, helytálljanak a nemzetközi versenyben. 9 Hogyan fogalmazták: meg a kulturális, tudomá­nyos és oktatási együttmű­ködés feladatait? . — A kulturális értékek cse­réjének nagy jelentősége van a népek, így a magyar és a mexikói, illetve az ecuadori nép életében is. Kölcsönösen túljutottunk már a kezdeten. A tavaly Budapesten meg­rendezett mexikói kiállítás bepillantást nyújtott az egye­temes emberi kuj^úra álta­ben, megállapodásokban lunk kevésbé ismert korsza­újabb lépéseket tettünk elö- kába. A Mexikóvárosban re az árucsere-forgalom, az most 7Jljló magyar napok vi­ipari és műszaki együttmű inket, és készek a velünk való szélesebb körű együtt­működésre. Ezért zárulhatlak megbeszéléseink a vártnál gy ümöl csözőbben. © Hogyan Ítéli meg a magyar ipar, mezőgazda­ság és az árucsere-forgalom kilátásait Latin-Ameriká­ban? — A közös közleményekből világosan kitűnik, hogy nagy figyelmet fordítottunk a két­oldalú, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok fej­lesztésére. Az általunk alá­írt különböző egyezmények­és műszaki ködés fejlesztésére. — Mexikóval az árucsere­forgalom bővítését már ko­rábban megalapoztuk. Bár hagyományos együttműködé­sünknek is vannak még ki­aknázatlan lehetőségei, de már építjük a kapcsolatok fejlettebb, az ipari kooperá­cióban testet öltő formáit. Közösen fogunk gyártani ci­pőipari gépeket, körvonala­zódott az együttműködés a I gyógyszergyártásban is. Mexi­szont a ml életünkről, művé­szetünkről visznek jó hírt e távoli földrészre. Elhatároztuk: fejlesztjük a kulturális, az oktatási és tu­dományos cserét, hogy népe­ink közelebbről és Jobban megismerjék egymás törté­nelmi és művészeti hagyomá­nyait, ami jó hátterül szolgál más vonatkozású kapcsolata­ink hathatós elmélyítésére. Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 133. A tölcsér közepén egy nagyobb csonka kúp emelkedett kl. mely a mélyben iz;a5 salakból és kőzetből fehér gőzfelhőt lövellt ki. úgy, ahogy a messzeségből megEigyeltük. Időnként mintha halk fortyogás. moraj és pöfögés ls hallatszott volna, de lehet, hogy a heves szél harsogott csak, ahogy beleütközött a tölcsér peremébe. Mindenesetre, pokoli élmény volt ez, a szó legszorosabb értel­mében. a föld belseje üzent ezen a tág nyíláson ét. a tűz. az izzó kőzetek folyékony tömege, mely állandó közelségével, veszedelmes könyörtelensé­gével nem véletlenül termékenyítette meg a mí­toszteremtő fantáziát. Nápolyi diákkoromban néztem meg a Pozzuollhoz közel működő Sol fa­tarát ezt a nyitott, s örökké fortyogó krátert, mely egy kis magaslaton tátong, s körülkerítve is a legizgalmasabb látványok közé tartozik. Ott is fő a föld. mint a lekvár, bugyborok és pöfög, s szinte természetes, hogy Itt a közelben van az avernusi tó is, annak a pokolnak a bejáratával, melyet már Vergilius is ismert, s melynek alag­űtjában nemcsak a háromfejű Kerberus mozaik­ja és a Sybilla rejtett cellája, hanem a Styx is, az alvilág komor vize ls megtekinthető. Egy ideig üldögéltünk még. s megfieveltük, hogy a tölcsér mélye néha enyhén sárgállik, sőt piroslik is, s ez megfesti a sűrű füstgomolyt. A szél azonban egyre erősbödött, s a ránk fújt orr­facsaró göz egyre nehezebbé tette a légzést a különben is ritka levegőben. Aztán meg az alag­úti füstmérgezés óta érzékenyebbek lettünk az Ilyesmire, a kénbűz ráült a tüdőnkre, és kínzó köhögésre Ingerelt. Nem sokat merengtünk hát, hanem egy kis pihenő után megkezdtük a le­ereszkedést. Egyenesen mentünk, hogy minél előbb valami fás helyre érjünk, ahol meghozhat­juk magunkat éjszakára. Az üt irányát most Cata­pia szabta meg, mely élénken kirajzolódott a csipkés tengerparton. Arrafelé tartottunk hát, s nagy léptekkel iramodtunk lefelé. Ez sem volt éppen könnyű, mert örökösen fé­keznünk kellett a meredek lejtőn, hogy fokozatos lecreszkedésünk ne fajuljon feltartóztathatatlan rohanássá. S a láván sokszor megcsúsztunk, sőt el is vágódtunk, a hamuba meg belesüppedtünk, mint a porhóba, s ha a felmászás a szívünket viselte meg, ez a vágta lefelé a lábunkat dolgoz­tatta meg alaposan. De alig mentünk igy lefelé pár száz méternyit, amikor a reménytelenül ri­deg tájon, amit csak hasadékok rovátkoltak, s ki­sebo fekete kínok tel ek \ Atozatocsá,. egyszer csak feltűnt egy kis házikó. Négy-ötszáz méterre lehettünk a krátertől, s ezt a házikót, mely ter­mészetesen szintén lávából készült, nyilván a pénztelen vándoroknak építették ide, mert idáig sem pásztorok, sem szénégetők már nem jutnak föl. Kitártuk ajtaját, és beléptünk. Teljesen üres volt, illetve egv átlósan elfektetett létra szerény­kedett benne. Egyéb semmi. Egy darabig tűnőd­tünk, hogy mitévők legyünk, végre mégis úgy határoztunk, hogy éjszakára itt húzzuk meg ma­gunkat. A nap mar majdnem leáldozott, nem volt tanácsos nekiindulni a félhomályban a további útnak. Ledobtuk hátizsákjainkat, s mert kezdett lehűlni a levegő, én fölvettem mindent, ami ná­lam volt. Még a zsákot is a derekamra kötöztem, mert egyre hidegebb lett. Fölfaltuk maradék éte­lünket. a narancsokat héjastól, s aztán próbál­tunk elhelyezkedni a létrán, mint a csirkéit Nem ment. Hideg volt. Csak Kari nyúlt el rajta úgy. hogy a létra egyik fokába beleakasztotta a lábát, hogy le ne csússzék, a fejét pedig az odaerősí­tett hátizsákra fek'etíe. Ernst önfeláldozóan be­takargatta pokrócával, aztán míg Kari édesen szunyókált, mi egész éjjel csak toporogtunk, a combunkat, hátunkat csapkodtuk, hogy halálra ne fázzunk. Keservesen múlt az idő. Néha ki­nyitottam az ajtót, hogy kitekintsek, de kívül még barátságtalanabb volt a helyzet, bár a csil­lagos ég. s a kikötők fénye káprázatos kupolává varázsolta a látóhatárt. De a szél jeges volt, be kellett húzódnom a menedékházba, s kezdeni elölről a toporgást. Már kezdte Ernst is bánni; hogy elrettent a csillagvizsgáló előkelő idegenei­től, de aztán Karira tekintve, rögtön megbékélt a sorssal, mert a kedves legény a lehetetlen hely­zetben is csámcsogva aludt, s csak néha eszmélt föl egy pillanatra, ha nagyon törte az oldalát a létra. De aztán mégis megvirradt! Fáradt, álmos és elcsigázott voltam, s hozzá alaposan át is fáztam az éjjel, de ez a látvány mindenért kárpótolt. A felhők alattunk úsztak, mint úszó Szigetek, me­lyek néha oartba ütköznek. Szicília, mint egv ki­csiny térkép hevert előttünk, mert tisztán láttuk Siracusa kiszögellő félszigetét, Augustát tenger­vízből nyert, hatalmas só'ouckáival, s persze Ga­tániát. De aztán nyugaton végig, az egész part­szegélyt, talán még Palermót is. ha nem csalt meg térbeli tájékozatlanságunk, mert lehet, hogy csak Cefalú volt az. Aztán az Etna kopár vilá­ga, a nagy ívelésű lejtők, az örvénylő völgyek, a kiugró sziklák, s mindenfelé a kisebb-nagyobb hegycsúcsok. Talán a Montagnola volt az az orom. mely felágaskodott feketén a magasba, s arrébb a Valle del Bove mély öble. érdes, rücskös felü­letével, melyből egy hajdani kitörés feltornyozott kupaca emelkedett ki, megtörve a meneteles vá­jat szabályos hullámvonalát. S lejjebb már fák és bokrok, lávába tört keskeny utak, melyeken most fehér kecskenyáj haladt, valahol Nicolosi közelében. Ezzel nehéz volt betelni, de az éhség nagyobb úr a szépség élvezeténél. így még egyszer kigyö­pvi'rlfö'tük rrig—ikat. az**i i- •nHunk fVon'a felé. Az öszvérutat nem sikerült megtalálnunk,, de nem is nagyon keresgéltük, mert csak s ed­tiik a lábunkat, hogy minél előbb lent legyü i*. Még nem értük el az erdőszepélyt. amikor hirte­len felhőbe kerültünk. Különös volt. hogy per­cekig alig láttuk egymást a sűrű ködön át, hol­ott a nap vakítóan ragyogott. Az Etna körüli, magas fekvésű városkákban ez gyakori jelenség. (Folytatjuk.) /

Next

/
Thumbnails
Contents