Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

4' Csütörtök, 1977. november 17. ÁpriUs óta közös tanácsi apparátus intézi Üllés és Forráskút lakóinak ügyeit. Bár sok hasonló intézkedés történt az utóbbi években, több kis község neve mellett szerepel a közös tanács megjelölés, a többitől némileg különbözik az (illési, hiszen a két falu viszonylag távol esik egymástól, közúton hét és fél kilométert kell megtenniök a forráskútiaknak, ha a tanácsnál lényegbevágó dolgot akarnak elintézni. Első kérdésünk természetesen ez volt, amikor a tanács elnökével. Nyáriné Tajti Annával és a végrehajtó btzottság titkárával, Tóth Istvánnal a közös Igazgatás tapasztalatait összegeztük: valóban át kell járniok a forráskútiaknak Ül lésre? — Az összevonásnak sem célja, sem velejárója nem lehet, hogy az egyszerűből bonyolultat csináljunk. A tanácsi kirendeltségen minden lényeges ügy helyben intézhető. Eddigi munkánk alapján még példát se nagyon tudnánk mondani, hogy valakinek mégis át kelleti ugrania Üllésre. Legföljebb anyakönyvi ügyben, mert ezt legtöbbször az utolsó pillanatban Intézik az emberek. Aki nem tudja valami miatt kivárni, hogy postafordultával lakására küldjük, az valóban átjön érte. — A közös tanács létrehozása kezdet csupán, vagy egy tényleges változás adminisztrációs elismerése? — A termelőszövetkezetek az előző években egyesültek, a két falu lakói többségének gazdasági érdeke, anyagi boldogulása közös. Sokszor együtt dolgoznak, rokoni szálak is összekötik őket, ismerik egymást. Ugyanaz a fogyasztási szövetkezet gondoskodott eddig is mindkét falu kereskedelmi ellátásáról, erős ez a kapocs is. Segítette az összekapcsolást az a tudat is, hogy mindkét falu a dorozsmai határból szakadt ki, régi hagyományokból fakadó ellentét, fölösleges versengés soha nem volt közöttünk. — A közös tanács természetesen nem jelent mindenáron való változtatást. A két iskola, a két orvosi körzet vagy a két művelődési otthon ezután sem függ egymástól, önállóságát a munkában és a felelősségben is megtartja. A forráskút! művelődési ház vezetését ideiglenesen ugyan magára vállalta az üllési igazgató, de csak addig, amíg megfelelő emberrel ezt az állást ls be tudjuk tölteni. A következő tanácsülés várhatóan döntést hoz majd. Üllésen van fogorvos. Forráskúton nincs. Adminisztrációs lépésként egyszerű lenne kimondani, járjanak ide fogászatra, de semmi előrelépést nem hozna ez az elhatározás. Régóta Zsombóval együtt alkot egy fogorvosi körzetet, nem változtatnak rajta ezután sem, csak akkor majd, ha önKorszerűsítések a sertéstelepeken Van máy favltanivalő a iermaióabon Csongrád megye sertéshústermelésében és -ellátásában jelentős szerepet játszik az a tizenegy szakosított sertéstelep, amit a termelőszövetkezetek üzemeltetnek. Tavaly 87,3 ezer mázsa sertéshúst állítottak elő ezeken a telepeken. Vltathatatlanr ma még nem problémamentes az üzemeltetés és a fennálló műszaki-technológiai hiányosságok következtében az optimális hízóféróhely-klhasználást nem sikerült elérni. Néhány helyen a termelési és jövedelmezőségi mutatók is kedvezőtlenül alakultak. A megyében 1068—73 kőzött húsz szakosított sertéstelep épült, ebből hat állami gazdasági, három társulás és tizenegy téesztulajdonban üzemel. Az üzemelés kezdetén igen sok probléma merült fel, ugyanis a tervezők és a kivitelezők nem rendelkeztek kellő tapasztalattal, s ennek tudható az is, hogy több típusú telep létesült és a tervezettnél magasabb költséggel. Egyes egységek között nem volt meg az összhang, ezért kivitelezés közben, vagy később, a gyakorlati céloknak megfelelőbb építési, technológiai változtatásokat eszközöltek. , Az idén már a termelőszövetkezetek jobban kihasználták a koca- és hizóférőhely-kapacitást, és eredményesebb is a termelés. Az év első felében például a s.zeged-szőregl Tisza—Maros Tsz-ben a kocaíérőhely kihasználásában javultak a mutatók. A szakosított sertéstelepeken tavaly 2,29 százalékos fialást átlagot értek el. Ez az országos szövetkezeti átlagot meghaladta. A munkaerő-ellátottság, megoldódott. Összesen hús^ felsőfokú szakember és húsz technikus irányítja az állattenyésztők munkáját. Az Irányító szakemberek továbbképzése részben megoldott. Viszont feltétlenül szükséges több közös gazdaságban a szakmunkások létszámának növelése, így a szegedi Felszabadulás, a szeged-szőregi Tisza—MarosSzög Tsz-ben is. A telepek átlagos napi súlygyarapodása kedvezőbb az országos átlagnál. Ennek ellenére igen nagy az eltérés a szövetkezeti telepek között. Leglobb eredményt a szeged-tápéi Tiszatáj Tszben érték el, ahol egy kiló hízó súlygyarapodáshoz 3,08 kiló abrakot használtak fel. A szakosított sertéstelepekről tavaly 87 ezer 882 sertést adtak el, ez több az Intézkedési tervben előírtnál, de elmarad az eredeti tervtől. Javult a gazdálkodás és nyolc zárt eredménnyel a tizenegy közül. A vállalati jövedelem alakulását a költségtételek jelentősen befolyásolják. A jövedelmezőség reális összehasonlítására nincs lehetőség, mert a költségtényezők, elsősorban a gazdaságban termelt abrakfélék nem egyforma egységárban szerepelnek. Nem egyértelmű a gazdálkodási általános költségek felosztása sem. Egyes berendezések elhasználódtak, felújításra szorulnak. A rekonstrukció végrehajtásával a legtöbb esetben a kapacitást is lehet bővíteni. Mindenképpen előnyös a téeszek részére a kapacitásbővítés, mert az előirányzott fejlesztési költség férőhelyenként mintegy egynegyede az új beruházásnak és ez rövid időn belül megtérül. Sz. L. L álló fogorvosa lehet Forráskútnak Is. Azt viszont tervezgetjük, hogy a két falu különálló tűzoltó testülete közös parancsnokság alá kerüljön, de szigorúan ügyelünk arra, hogy mindkét testület alkalmas maradjon továbbra is önálló cselekvésre. — A közös tanács milyen fejlesztést tervez a két községben? — Régóta esedékes Forráskúton egy új kút és tornateremnek, napközis diákoknak egy külön éoület. Vízgondjai vannak Üllésnek is, glóbusz szerepel a tervekben, és egy orvoslakás. —- A két község népesség szerint együtt már majdnem nagyközségnek tekinthető. Mikor nyílik alkalom például arra, hogy a tanács vezetőivel találkozzanak a Választók akár Forráskúton, akár Üllésen? — A fogadóórákat mindig betartjuk, ezek a napok tehát garanciát jelentenek a találkozásra. Az együttélés természetesen ennél jóval több alkalmat kínál, mi bízunk benne, hogy sikerül jó kapcsolatot kialakítani forráskút! választóinkkal ls. — Tehát az összevonás óta minden jó, gond semmi? i — Nagyon sok gondunk van. Vegyük csak példának azt az állapotot, hogy eddig döntés előtt nyugodtan hagyatkozhattunk tapasztalatainkra. Most minden témánál meg kell néznünk, Forráskúton mik az adottságok és a lehetőségek. Idő kell hozzá, amíg mindent megismerünk. Az is természetes talán, hogy a tanácsi apparátus egyelőre az új helyzet nehézségeit érzi jobban. Az adóügyiek eddig 1320 főkönyvi tételszámot tartottak nyilván Üllésen, és 1007-et Forráskúton. összevonással majdnem megduplázódott a munkájuk. Arra szeretnénk ügyelni azonban, hogy a nagyobb belső terhelés se mehessen az ügyintézés rovására, és semmiképpen ne vezethessen a lakossággal tartott jó kapcsolat árnyalati gyengüléséhez se. H. D. Az 1917 nyarán alakult Szegedi Űjsigírók Egyesülete az érdekvédelmi célok mellett Szeged város kultúrájának a terjesztését is föladatának tartotta. Első nyilvános szereplésükre 1917. szeptember 30-án került sor a Kotzó (ma: Vörös Csillag) moziban. Az egyesület — akkoriban matinénak nevezett — irodalmi műsor keretében emlékezett meg Tömörkény Isvánról, aki alig fél éve tért meg közanyánk ölébe. A rendezők kérésére Ady is vállalta, hogy tölolvasást tart az ünnepségen. A másik fővárosi íróvendég Kabos Ede (1864—1923), az Érdekes Űjság főszerkesztője, Ady jó barátja volt. Az égyesület Nagy Andort (1891—1949), a Szegedi Napló munkatársát bízta meg, hogy utazzon Budapestre, és kísérje Szegedre a vendégeket. Így a Nyugati pályaudvaron szeptember 29-én együtt szállt föl az esti gyorsra Ady, Csinszka, Kabos é3 Nagy Andor. A ceglédi állomáson Móra Ferenc csatlakozott hozzájuk, aki Szolnokon élő édesanyjánál, özvegy Móra Mártonnénál (1842—1923) volt látogatóban. A szegedi Tűz című lap Ady-számáfcan (1919. febr. 6.) Móra így emlékezett viszsza Adyval való utazására: ,„.. Az újságíró egyesület Tömörkény-matinéjára jött le, alighanem az volt az utolsó nyilvános szereplése. Nagy áldozat volt tőle, már akkor is alig bírta magát, s nagyon ráfért szegényre a kísérői ápolgató, melengető szeretete... — Hogy vagytok Szögedébe? — kérdezte tőlem. — Haragusznak-e még rám Szegeden? — Terád sohse is haragudtak — feleltem. — Csak az Iskoládat nem tudják szívelni. Én azt hiszem Ady Endre, soha Messiásnak annyit nem ártottak a tanítványai, mint neked. — Igazad van — szorította meg a kezemet —, hiszen tudod, közéjük is csördítettem egy-két strófát, de nem ért semmit... Tisztább vapeiat! A fogyasztási cikkele nagy tömegét előállító termelési rendszerek említésekor nem feledkezhetünk meg a szállítás meghatározó szerepéről sem. Csakis a termelés és fuvarozás megfelelő összehangolásával érhetjük el kitűzött céljainkat. A közös munkát azonban sok nehézség akadályozza. A zöldség-, a gyümölcsés a gabonafélék szállításában például az okoz sok gondot, hogy évről évre több műtrágya, növényvédő szer érkezik vasúti kocsikban a mezőgazdasági szövetkezeteknek, üzemeknek. Ugyan'gy nagy mennyiségben hordanak az építkezések színhelyére égetett meszet és cementet. a talajjavításhoz pedig mészport és tőzeget. Az ilyen anyagok szennyezik a vagonokat, ezáltal megnehezítik az élelmiszerek és az alapanyagok — például a cukorrépa — fuvarozását. Most, a kemizálás korszakában, évek óta megoldatlan a szennyezett kocsik vegyi fertőtlenítése. így a fogyasztók egészségének biztos védelme. Elsősorban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar igényli a tiszta vasúti kocsikat, fizet is a mosásért vagononként 46 forintot. Számos esetben kiderül azonban, hogy ez az összeg nem elég, sőt gyakran a többszörösére is szükség van. Megoldást kell találni mindenképpen, mégpedig hamar, hiszen termelési eredményeket úgy próbálják mindinkább növelni, hogy egyre több műtrágyát és növényvédő szert használnak. S ha már így próbálkoznak, még komolyabban kellene venni a megjelölt feladatokat: például az áruk megfelelő csomagolását, az egységrakományok képzését, az égetett mész szállítására pedig a másutt már alkalmazott gumikonténerek alkalmazását. Az elmúlt években sokat foglalkoztak a szakemberek a műtrágya körzeti, a növényvédők és más vegyszerek központi tárolásának és elosztásának rendszerével. Leggazdaságosabbnak az ötven kilométer átmérőjű körzetekre jutó agrokémiai központok létesítése látszik. A gazda szerepét az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek. néhol az AOROKER-ek vállalnák. A központi elosztóhelyek a vasútállomásokhoz csatlakozó iparvágányok mellett. vagy az állomások közelében létesülnének. Ezzel a tárolási és forgalmazási renddel károsodás nélkül kezelhetők a m "trágyák és más vegyszerek. Sőt, ezzel o.gvütt a vasúti kocsik fertőtlenítésére is gondolni lehetne, s a hoss zú évek óta folyó vita rendeződhetne. Ilven módon könnyebb lenne elérni azt a kormányzati célt. hogy az ország egész területén — főleg az inarl körzeteket — megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerrel lássák el. .Vajda Sándor — A te felolvasásod kész van már, ugye? — kérdezte, ahogy Szegedre beértünk. — Majd az éjszaka csinálom mag, azt hiszem, eltart reggelig.. Az est programját Hollós József (1876—1947) városi kórházi főorvos Csinszka című cikkéből (Az ember, 194(1. okt. 26.) ismerjük. Vacsora után Ady a könyv- és kéziratgyűjtő főkapitány, Szalay József (1870—1937) vendége volt. Csinszka és a Hollós házaspár a színházi Traviata előadás egy részét nézte meg, majd elmentek Adyért. A szegedi lapok köszöntötték a városba érkező költőt. A Délmagyarország vasárnapi száma egy Ady-verset (Álmodik a nyomor), és Hollós Józsaf cikkét közölte Szeretném, ha szeretnének címmel. A lap keddi számában Ady vasárnapi beszéde és a Készülés tavaszi utazásra című költeménye jelent meg. A Szeged és Vidéke hétfőn A Titok arat, a Szegedi Napló kedden az Emlékezés egy nyár-éjszakára című Adyverset közölte. A vasárnap 11 órakor kezdődő ünnepséget Pásztor József (1885—1962), a Délmagyarország főszerkesztője, az újságírók egyesületének elnöke nyitotta meg. Az első fölolvasó Móra volt, aki az egykorú tudósítás szerint „ragyogó színek sokaságával festette meg Tömörkény élethű portréját". Előadásának teljes szövegét a Szegedi Napló október 7-i száma közölte. A következő emlékező Üjlaki Antal (1837—1921), a Szegedi Friss Üjság szerkesztője, a Szegedi Napló egykori munkatársa volt. A régi szegedi bohémvilágról, Tömörkényről, mint fiatal újságíróról beszélt. Kabos Ede, aki 1890-ben együtt dolgozott Tömörkénynyel a Szegedi Napló szerkesztőségében, az író parasztábrázolásáról szólt Ezután Ady ült a fölolvasó asztalhoz. Átadjuk a szót a szemtanú Hollósnak: „Csinszka velünk ült a páholyban és izgatottan figyelte férjét. A nagy költő szomorú látványt nyújtott. Arcának régi szépjégé eltűnt, elmosódott vonásain erősen meglátszottak az álmatlan éjszakák... kissé ingatagul járt és nyelve nehezen mozgott." Ady így kezdte rövid beizédét: „Pár verset hoztam le Szegedre, hogy Tömörkény emlékére, ünnepére fölolvassam őket... Nagy fölfogadást szegek meg bús hálával és szívesen, mert én soha többet fölolvasó asztalnál megmutatni nem akartam magamat. De Tömörkénnyel nekem pöröm van, nem akart pöröm, s hogy most itt vagyok, magamra vállaltam egy expiálást. mellyel nem tartoznék, s melyet fáradtan, betegen s bűn nélkül is olyan szívesen adok meg a nagyszerű, szép és eleven halottnak. Egy nekrológomat értették félre a született félreértők, s azt akarom ezennel megint kiáltani: az a magyar bölcs és művész, aki Tömörkény volt, a szivemé volt." Ninc3 szándékunkban kitérni a „nem akart pörre". Ady az egyik szeged! lap bántó cikkét elhamarkodottan Tömörkénynek tulajdonította és megrótta az írót. Tömörkény — bár többen biztatták — nem válaszolt. Ezt követően a költő a következő négy versét olvasta föl: A Titok arat, Emlékezés egy nyár-éjszakára, Készülés tavaszi utazásra és A megfáradt ember. A nap további eseményeiről Tölgyes Gyula (1894— 1945) tudósít a Szeged és Vidéke másnapi, hétfői számában. • A szegedi újságírók a vendégek szálláshelyén, a Kass (a Dózsa utcai Hungária) szállóban ebédet adtak Adyék tiszteletére. Az ebéden az író vendégeken és a vendéglátók képviselőin kívül részt vett Szalay József, a „literátus főkapitány", Kószó István (1861—1932), Tömörkény legénykori jó barátja, ebben az évben Szeged képviselője és Hollós József. Hivatalos volt Tömörkény özvegye és leánya is. Ez év nyaráig ketten völtak, akik részt vettek a 60 évvel ezelőtti ebéden. G. Milkó Erzsébet (1891—1977) augusztusban bekövetkezett halála után dr. Kőszegi Dénesné Tömörkény Erzsébet (sz. 1897 ), az író leánya az utolsó szemtanú. Az ő szíves közléséből tudom, hogy az ebéd a szálló első emeleti ún. rózsaszín termében volt. A patkó alakban összeállított asztalsor hajlatánál, az asztalfőn ült Aciy, jobbján Tömörkény özvegye, balján Tömörkény leánya. Adyval szemben Móra, mellette pedig Csinszka ült Elsőként Ady távozott az asztaltól: fáradtságára hivatkozva szobájába ment lepihenni. A délután folyamán Ady és Csinszka átsétált Hollós József Szent György utcai lakására, a mai József AU? tila sugárút 14. számú házba, ahol a főorvos vendégei voltak. Szabó Dezső egyik Ady-tanulmányában (1923) írja, hogy „a zseni meghal, sírján dudva é3 barátok nőnek". Hozzátehetjük, hogy legendák ls. Nagymihály Sándor, a Dálmagyarország egykori munkatársa a Magyarság hasábjain (1937. dec. 25.) például arról ír, hogy Ady a Tömörkény-matiné napján kiment a Dugonics temetőbe (így!), és Dankó Pista sírjánál eldúdolta a nótaköltő legszebb dalát: Most van a nap lemenőbe ... Ady, Csinszka és Kabos a vasárnap esti gyorssal tért vissza Budapestre. A költő az állomáson két üveg bort vásárolt, ezért Hollósné meg is rótta. Ady trélával ütötte el a dolgot. A búcsúztatók közt levő Újlaki Antal megjegyezte, hogy 36 évvel ezelőtt Mikszáth is ugyanezzel a vonattal hagyta el Szegedet. Andor Leon (sz. 1897.), aki 1915-ben lépett be a Szegedi Híradóhoz, forrásának megjelölése nélkül azt írja (Magyar Nemzet, 1962. szept. 13.), hogy Ady csak egy félmondattal válaszolt: „Igen, de Mikszáth az élet elejbe utazott akkor, én pedig...". Talán érezte, hogy nem sok van hátra. Apró Ferenc Újra működik a híres óra Wolfgang Gummelt berlini mester teljesen helyreállította a rostocki Mária-templom híres, 12 méter magas asztronómiai óráját. Az 1472-ből származó remekmű 1800 alkatrészét kellett vegyileg rozsdamentesíteni és javítani. Az óra öt szerkezetből áll. Mutatja az időt, apostolok jelennek meg rajta, ütőszerkezetet szólaltat meg, dallamot játszik 21 harangon Egy honger segítségével a játékszerkezet szabadon programozható. Az óra Jelzi továbbá a Hold állását, a napot, a hónapot, az évet és egyéb ada-. tokát. (MTI)