Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

Csütörtök, 1977. november 17. 3 NégyezerVéletlenül ismerkedtem, meg Kovács Évával a konzervgyárban. Többedmagunkital arról beszélgettünk, elégedettek-e a műszakpótlékkal. Fáradtak voltak akkor, hiszen hátuk mögött a nyári szezon nehéz hetei, rfe már kezükben a boríték, vagyis a kézzelfogható eredmény. Éva véleménye külön is érdekelt: a legfiatalabb volt közöttünk és 4600 forintot vitt haza. Rendben van, szabad szombat és vasárnap ára is benne volt abban a borítékban, de a sűrítőüzem fiatal szakmunkása júliusban 478, augusztusban 204 forint műszakpótlékot kapott. Éva 17 éves korában 7 forintos órabérrel kezdte felnőtt munkáséletét a gyárban, s ma 13,20 forintos órabérre jön 20 százalék délutáni, 40 százalék éjszakai műszakpótlék. — Januárban a K[SZeseknek átadták a kollektív szerződést, tanulmányozzuk és mondjunk róla véleményt A törzsgárdatagsági szabályzat és a műszakpótlék volt az új, persze hogy azt feleltük rá: jó is lenne. És lett. Éva nem kis büszkeséggel vágja kl, menynyit keresett. Igaz. nagyon megdolgozott érte. Mosolyogva meséli, eleinte mennyire másképp gondolta a munkát, eszébe se jutott, hogy szakmunkásként ládát cipel, csatornát tisztít, vagy ha úgy hozza a sor. udvart takarít. Gondolatban csak a gépekig jutott. Mondom, ma már mosolyog ezen. Most éppen két gépsort is kezel, a zajt „nem veszi fel", a jellegzetes és másoknak nagyon is erős szagot jól elviseli, és büszke rá, hogy már messziről meghallja, h^ valami nincs rendben hoszszú gépsorán. Eszébe sincs elmenni. Persze, eszembe se volt ilyet kérdezni nekem se, csakhát mit> csináljunk, ez a valóság: ha leülünk beszélgetni, csaknem mindenkivel eljutunk a kérdésig, megy vagy marad? Ha valaki maradni akar munkahelyén. arra is talál ezer indokot, ha nem. pláne sokat. „Ez a mi mozgó világunk" — szoktunk rajta mosolyogni. Éva úgy veti fel. hogy legjobb barátnője, akivel együtt szakvizsgáztak. íróasztal mellett ül, 1700 forintért. S ezt már mosolyogva meséli, paradicsomlétől piros foltos tornacipőjét lóbázva: „Képzelje el. ő is marad." — Én már megszoktam a három műszakot. Az éjszakai munka nem fáraszt, talán mert fiatal vagyok még. A délutános műszak meg azért jó, mert délelőtt sok minden elintéznivaló akadhat, és én még az üzletekben is szeretek körülnézni. És tanulni is tudok. Hát tudja, én vagyok a család szégyene — talán már nem egészen az? —, de tény, hógy a nővérem tanul a közgazdasági egyetemen, én meg annak idején búcsút vettem a középiskolától, s ha nem vigyázok, most fogok érettségizni a Rózsa Ferenc szakközépiskolában. — Amint kimondja, hogy „nem vigyázok", mosolyog rám, értem-e a csibész kiszólást. Aztán belekaszál a . levegőbe, és én érzem, ez afféle önkritika, de ki is mondja: „Többet kellene tanulnom. Azt mondják a tanáraim, hogy a négyes átlag legalább .bennem van'. Na, lélekben még bizonyára diák vagyok. mert nem nőttem ki a lezserségből, de mit tagadjam, sokszor nemcsak kifogás az sem. hogy fáradt vagyok." — Mire költi pénzét? — Biztosan hóbortos vagyok, de szeretek divatosan öltözködni. Különben szerintem erről meg lehet ismerni a munkáslányokat. Én a múlt hónapban is legalább egy ezrest ruhára költöttem. Persze, amíg családom nincs, tehetem. Az idén például — ezt persze nem dicsekvésként mondom — alig takarékoskodtam. Megint elutaztam minden pénzemet, mert nekem ez a szenvedélyem. Fél Európát bejártam már, de Magyarországot sem csak térképről ismerem. Az idén voltam a Szovjetunióban is — ez a tíznapos kijev— odesszai út jutalom volt a gyártól. Mondjam-e, hogy a műszakpótlékkal meghízott keresetet Éva azok örömével fogadja, akik megdolgoztak és okosan is értékelik a pénzt. „Több jut utazásra is" — summázza, Sz. M. Bemutató Szegeden Hogyan kell a húst eladni? Kifogástalanul darabolt hús a vágóhídon tartott bemutatón Szegeden körülbelül hetven üzletben árusítanak tőkehúsokat. Hogy mennyire a szabályoknak megfelelően és milyen készséggel, arról a vásárlók legtöbbje hetente legalább egyszer meggyőződhet. Ismert, mégis változatlan gyakorlat: a jó ismerősök kívánságuk szerint megkapják a szép húst, számos vevő azonban kénytelen szatyorba tenni az indokoltnál nagyobb mócsingot, vagy csontot, esetleg el kell fogadnia az előre ledarált húst. (E műveletet mindig a vásárló érkezésekör kell elvégezni.) De szenvedhetnek kárt másképpen is, például úgy, hogy a rövid karajhoz kapnak valamennyit az olcsóbb csontos tarjából, vagy a hosszú karajból. Mindez természetesen nem érvényes valamennyi eladóra, illetve üzletre. Különösen elvárható lenne a gondos, figyelmes kiszolgálás, mivel tavaly új szabványt dolgoztak ki és léptettek életbe a sertés és a szarvasmarha hússzéki darabolásáról. A szabvány magas színvonalú, más országok — így nyugati államok — vásárlói szokásainak is megfelelő darabolást és árusítást ír elő. A szabvánnyal elméletben már megismerkedtek a húsboltok eladói, üzletvezetői, valamint az ellenőrök, arra azonban alig volt alkalmuk, hogy gyakorlatát isiássák'. Ezért a Magyar Szabványügyi Hivatal fogyasztók szabványosítási tanácsa, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa, valamint a szegedi városi tanács vb kereskedelmi osztálya, a Szegedi Szalámigyár és Húskombináttal közösen bemutatót rendezett a húsok szabályos darabolásáról. A vágóhídon tegnap, szerdán tartott bemutatóra — amely első az országban — a gyár rendkívül nagy gyakorlatú szakemberei darabolták és készítették elő a húst. A számos kifogástalan árut megtekintették néhányan a húsboltok eladói közül, s megnézték az SZMT társadálmi ellenőrei és a kereskedelmi osztály szakemberei. Sz. J. A mezőgazdasági értelmiség helyzete Tizenöt év alatt csaknem megháromszorozódott a mezőgazdaságban foglalkoztatott mérnökök és üzemmérnökök száma, amely jelenleg megközelíti a 40 ezret — állapította meg a MEDOSZ központi vezetősége szerdai ülésén, amelyen a mezőgazdaságban dolgozó értelmiségiek helyzetét vitatta meg. A központi vezetőség állásfoglalást adott ki a témával kapcsolatban. Egyebek között elhatározták: az eddiginél rendszerezettebben összesítik a legeredményesebben dolgozók, vezetők és szakemberek tapasztalatait, hogy a legjobb módszereket széleskörűen elterjeszthessék. Gondoskodni kell arról — mutat rá az állásfoglalás —, hogy a továbbképzési terveket mindenütt megvalósítsák. Munkaszervezési intézkedésekkel lehetővé kell tenni a falusi műszaki értelmiség tudásának teljesebb kamatoztatását, azt. hogy ne terheljék a szakembereket adminisztratív és egyéb, nem szorosan . beosztásukhoz tartozó tevékenységgel. Felhívta a központi vezetőség a figyelmet arra. hogy csökkenteni kell a fiatal szakembereket érintő 8 kereseti aránytalanságokat: a gazdaságokban fokozottabban érvényesíteni kell a teljesítményektől függő, egyéni jövedelemdifferenciálás elvét. (MTI) A gép jó fecsrát G' I yakran hallani olyan megjegyzést, hogy túlzóan technokratákká válunk. Csak a gép, az automata, a hatékonyság, a verseny, a haszon és a piac. Egyre kevesebbet törődünk az ember-' rel, az érzelmekkel, a vágyakkal. Elsodor bennünket a saját alkotásunk, leigáz és nincs pardon, követni kell a bonyolult műszereket, az automaták parancsolnak és mi, mint kezes bárányok, végrehajtjuk utasításait. Minden bizonnyal, van ebben is némi igazság, különben nem beszélnének róla. De az is igaz, hogy kell a gép, -s egyre több kell, korszerűbb, nagy termelékenységű, olyan típusok, melyek révén minimálisra lehet csökkenteni a manuális munkavégzést. Hol vannak már azok az Idők, amikor az ember és a gép szemben állt egymással. Az ember képes volt szétverni a gépet, féltvén állását és keresetét. Az a világ elmúlt, s ma már nem csupán a megszállott kutatók és föltalálok keresik a technika megújításának módozatait, hanem a munkás is igyekszik újítani, korszerűsíteni, hogy helyette is a gép fáradjon, és a korábbi egy darab prpduktum tízszeresére. százszorosára növekedjék. Üjból az ember vált a legfontosabbá — még akkor is, ha a gépekről beszélünk —, de most már nem a testi erejére van szükség, nem azt kéri tőle a társadalom, hanem a fejére, az eszére számítanak. Vannak olyan emberek, akiknek furcsának tűnik és ellentmondásosnak számít, hogy ténylegesen a hatékonyságot firtatják. A vezetőket is azért nyaggatják, hogy mennyire sikerült javítani a gazdaságosságon, milyenek a termelés lényegesebb mutatói. Inkább azt kellene firtatni, hogyan gazdálkodnak a legfontosabbal, az emberrel. Bertha Bulcsu kétrészes riportot írt az ÉS-ben, a bábolnai gazdaság vezetőit faggatta, és közreadta Burgert Róbert vezérigazgató monológját. Burgert meditálgatott az emberi oldalról, a szellemi kapacitás kihasználásáról. Kimondta nyíltan, hogy maga sem tudna elszámolni, ha kérdőre vonnák, mennyire gazdálkodott jól és hatékonyan az emberi tényezőkkel. Ezt nem is kívánja tőle senki, kizárólag a hasznosságot, a gazdaság erejét, nyereségét, előrelépéseiket, helytállásukat a világpiacon, a nagy nemzetközi trösztökkel való versenyüket értékelik. Megvallom, nem éreztem különösebb ellentmondást a vezérigazgató szenvedélyes monológjában. A tetszetős és elismerésre méltó eredmények, a nagyfokú gépesítettség és másodpercnyi pontosságú ipari termelési rendszereik valósága végűi is emberi alkdtás. a bábolnai emberek szellemi kapacitásának legszebb eredménye. Bátran kiállhatnak bármilyen elszámoltató bizottság elé. Az ember és a gép csak együtt képzelhető el, s nem ellenségként, hanem jó barátok gyanánt. Másképpen nem is volna értelme az egésznek. De jöjjünk közelebb szűkebb pátriánkhoz, s azonnal kiderül — sajnos — messzire vagyunk még olyan állapotokhoz, amikor jogos lehetne a panasz a sok gépre. Inkább ítélhetjük fordítottnak a helyzetet, kevés a korszerű gép, s az üzemek, gyárak dolgozóinak tekintélyes hányada, van olyan iparág, ahol több mint a fele, kisegítő munkát végez. A szakemberek úgy fogalmaznak, hogy alapvető, mennyire tudják a létszámot racionálisan foglalkoztatni. Mi volna az ideális állapot? Az, hogy a fizikai létszám nagyobbik fele, legalább kétharmada az alaptevékenységben fejtené ki tudását. A szegedi munkahelyeken — mezőgazdaságot nem számítva — körülbelül 65 ezer embert foglalkoztatnak. Az iparban és az építőiparban közel 45 ezret, a kereskedelemben 11 ezer 500, a közlekedésben és a vízgazdálkodásban 7 ezer 800 ember talál munkaalkalmat. Áttekintésüknél, maradjunk az Iparnál, az ott foglalkoztatott emberek, elsősorban a fizikai dolgozók munkavégzésénél. Kiderül, hogy a fizikai dolgozóknak mindössze 59 százaléka végez vállalati alaptevékenységnek megfelelő munkát, 41 százaléka pedig kisegítő jellegű tevékenységen dolgozik. Ezek az arányok nem a legjobbak, árnyékot vetnek az üzem- és munkaszervezés színvonalára, a technikai állapotokra. Hangoztatják, hogy a munkaerő hatékony fölhasználása létkérdés. Valóban erről beszélhetünk az intenzív fejlesztés idején. Nálunk is kinőttük már az extenzív korszakot, munkaerőt alig kapnak a gyárak, utánpótlás legfeljebb a munkába most lépő ifjúság köréből verbuválódhat, de jelen esztendőkben ez a forrás is gyengén csörgedezik, talán tíz-tizenöt év múlva jobban buzog. De később sem a termelő ágazat szippantja föl az ajánlkozókat, hanem az úgynevezett tercier szektor, a szolgáltatás területe. Ezért nagyon fontos már most lépni valamelyest előre, a gépesítés, korszerűsítés vonalán, hiszen túlzottnak számít a magas munkaerőlekötés. S ha tovább bogozzuk a létszámot, azt is könynyen megállapíthatjuk, hogy sokan végeznek nehéz fizikai munkát, anyagmozgatást, javító és karbantartó tevékenységet. A helyi üzemek adathalmazából kideríthető, hogy a nehéziparban 58:42, a könynyűiparban 66:34, az élelmiszeriparban pedig 44—54 az arány a fizikai munkások végzett tevékenységének megoszlásában az alap- és kisegítő tevékenység vonatkozásában. Ezek az arányok sajnos semmit sem változtak az elmúlt esztendők folyamán. Az alap- és a kisegítő tevékenység aránya attól függően változik, hogy milyen az iparág sajátossága, gépesítettsége és gyártási technológiája. A könnyűiparban, ' a szegedi szövödékben és fonodákban elfogadható arányokat találhatunk. S amikor ezt kimondjuk, azt is bizonyíthatjuk, hogy éppen ezekben az üzemekben fejlesztettek, modernizáltak legtöbbet az elmúlt években. Ha az átlagot nézzük, vagyis a szegedi és a környékbeli ipar gépesítettségének fokát és színvonalát, akkor alacsony minőségi hányadost kapunk. A jelentősebb iparvállalatoknál a fizikai dolgozóknak 53 százaléka dolgozik gépek mellett. A gépek és berendezések mellett tevékenykedők egy része lényegében manuális munkát végez, ezért mondják a szakemberek, hogy a gépesítettség színvonala alacsonyabb a létszám arányánál, mivel a fizikaiaknak 24 százaléka végez olyan tevékenységet, ahol valóban a gépi munka dominál, és 3 százaléka a gépek mellett ellenőrző, felügyelő tevékenységet lát el. A statisztikai hivatal legutóbbi kiadványában külön tanulmány foglalkozott a fizikai dolgozók munkavégzésének helyzetével. Kimutatásukban megállapították, hogy a fizikai dolgozók 47 százaléka nem gép mellett dolgozik, de ehhez hozzávéve a gépek mellett dolgozókból azokat akiknél a kézi munka a meghatározó, lényegében a fizikaiaknak csaknem háromnegyede kézi jellegű tevékenységet végez. Sok még a nehéz fizikai munka aránya is a termelésben, s ilyen munkakörökre nagyon nehéz utánpótlást szerezni. A munkaerő-gazdálkodás javítására hozott pártés kormányhatározatok előírták — a munka- és üzemszervezés színvonalának emelése, az üzemen belüli munkaerő-tartalékok feltárása és hasznosítása mellett — a nehéz fizikai munka gépesítését. Mi a helyzet a szegedi vállalatoknál? A minisztériumi ipar fizikai dolgozóinak 48 százaléka végez könnyű, 52 százaléka pedig nehéz fizikai munkát. A nehéz fizikai munkát végzők közül a normál erőkifejtéssel, de kedvezőtlen körülmények között dolgozók aránya a legnagyobb. T

udjuk, hogy szép szavakat adni könynyebb, mint pénzt, devizát, hiszen pénzzel a zsebben könnyebb okosnak lenni — mondhatják a vállalati vezetők. Igazuk van. de sok mindenen lehet pénz nélkül is segíteni, s ennek egyik alapvető útja az. hogy törődjünk többet az emberekkel. Kicsavarva Veres Péter közismertté vált mondását, egyszerre gondolkodjunk gépben és emberben. Gazdagh István Szakszervezeti vezetők a városgazdálkodási vállalatnál Tegnap, szerdán egész na- Szegedi Városgazdálkodási pos látogatást tett dr. Agos- Vállalatnál. A vendégeket a ton József, az SZMT vezető vállalat gazdasági vezetői és titkára és Nagy Zoltán, HVDSZ megyei titkára Taggyűlés az SZVTT-aél Tisztújító taggyűlést tartott szervezeti titkár beszámolója a Technika Házában tegnap következett, a hozzászólások a Szervezési és Vezetési Tu- után pedig a tagság új vezedományos Társaság Csongrád tőséget választott. A társamegyei szervezete. ság elnöke ismét dr. Virág Először dr. Jevei Tibor, a József, a Fodor József ÉleiPénzügyminisztérium Bevé- miszeripari Főiskola tanteli Főigazgatóságának he- székvezető docense lett, titlyettes vezetője tartott elő- ,,„ . •„ DA1 adást a gazdasági szobályo- kára pedlg dr' Kapas Palzók 1978. évi kiigazításáról, a Pályaválasztási Intézet majd dr. Kapás Pál megyei igazgatója. társadalmi szervezeteinek képviselői tájékoztatták szolgáltató munkájuk jelenlegi helyzetéről, feladatairól, majd az újszegedi kertészetbe kísérték a szakszervezeti vezetőket. Még a délelőtti órákban megismerkedtek a .vendégek Tarjánban a távhőszolgáltatási főosztály tevékenységével, s megtekintették az egyik fűtőközpontot is. Délután dr. Ágoston József és Nagy Zoltán találkozott a városgazdálkodási vállalat szocialista brigádvezetőivel és a munkaversenymozgalomban kiemelkedő teljesítményt elért brigádok tagjaival. Tanfolyam nőbizoftsági elnököknek November 14—16. között, hétfőn, keddfen és szerdán Szentesen háromnapos tanfolyamot szervezett a Csongrád megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége a megye téeszeineü nőbizottsági elnökeinek részére. A résztvevők többek között eszmei-politikai nevelőmunkával kapcsolatos feladatokról, a mezőgazdasági szövetkezetek III. kongreszszusának nőpolitikái határozatairól, a szövetkezeti jogrendszerről és a párt nőpolitikái határozatának végrehajtásáról hallhattak előadásokat. A tanfolyamot üzemlátogatás és filmvetítés tette szemléletessebbé.