Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-11 / 239. szám

4 Kedd, 1977. október 11. A segédhivatal iktatókönyve Dokumentum Szeged történelmi napjairól Szeged a szovjet csapatok áldozatos harcának következtében 1944. október 11-én, szerdal napon, hazánk nagyvárosai közül elsőként szabadult fel. A felszabadított területeken a szovjet hadsereg támogatásával már megkezdődött az új élet megindításáért a küzdelem, amikor az ország nagyobbik részén még nyilas uralom tombolt És még majd fél évig folyt a háború az ország teljes felszabadításáért. Harminchárom év távlatából visszatekintve, nagy utat tettünk meg a felemelkedés útján. A kezdeti időszakot a magyar nép egyik legnagyobb és legsikeresebb erőfeszítésének tekintjük. Ezért annak írásos, tárgyi és szóbeli hagyatékának emlékeit Igen nagy becsben tartjuk. Alább egy olyan írásos emlékről adunk hírt. amelyet kutatók ez ideig nem láttak, A napokban került elő a városi központi irattár rendezése közben egy korabeli Iktatókönyv, az úgynevezett segédhivatalé. Ebben a hivatalban iktatták a beérkezett Iratokat, itt írták le az elkészült határozatokat. Intézték a postázást, őrizték és kezelték a folyó ügyvitel iratalt. Nagy forgalmú hivatal volt, itt fogadták az ügyfelekel Is. Iktatókönyvük működésük hátrahagyott emléke. Az iktatott iratok azonban osztoztak az Iratok nagy részének általános sorsában: ez ideig nem kerültek elő, bizonyosan megsemmisültek. A hivatal ebbe az Iktatókönyvbe a felszabadulás negyedik napjától vezette be az iratokat. Mennyire tudták Szegeden az emberek, hogy új korszakba léptek! Október 13-én. vnsárnap vezették, 1. szám alatt az új kötetbe az első bejegyzést: a városi hivatalok és intézmények működésének szabályozásáról. Még tartott a szovjet csapatok átvonulása a városon keresztül. Félegyháza és Kecskemét között harcok voltak — itt körözvényt szerkesztettek a városházán dolgozó mintegy 300 tisztviselő és alkalmazott új szellemű kötelességteljesitéséről és az előadók vezetőiknek szóló beszámoltatást sorrendjéről. Még egy hét sem telt el október II. után. újjászervezték az igazgatás addigi rendszerét. Ezt 1943. ápriliséig többször elvégezték. Az első napokban meghatározták a munkaidőt, vasárnap is dolgoztak délig: számba vették az írógépeket, a papírost és az írószereket. Szálaslék azzal rémítgették az uralmuk alatt szenvedő lakosokat, hogv a Széchenyi téren akasztófákon emberek lógnak. Ebben a kötetben pedig október 27-én bevezették a színház megnyitásáról készített körözvényt. Kitűnik a bejegyzésekből, hogy alig két hét telt el a felszabadulás napjától, olajozottan működött a város életét Irányító igazgatási központ. Az új feladatokhoz új hivatalokat szerveztek. Még októberben megkezdte működését a közmunkahivatal. Szervezi a bombázások által megsérült épületek romjainak eltakarítasat. Munkaerőt biztosít a hidakon meginduló közlekedés megteremtéséhez. Gondoskodik a Tisza-parton és szerte a városban felgyülemlett töméntelen szemét elhordásáról. Kórházakat rendeznek be és itt fel sem sorolható feladatot látnak el. Jelentkeztek a nehézségek, elsősorban az élelmezés terén. Ennek megoldására Aruátvevő és Beszerző Hivatalt állítanak fel. A segédhivatal is Iktatja november 7-én. és alkalmazottai tudomására hozza, hogy a vallásgyakorlat Szegeden mindenki számára biztosítva van. Egy hőnappal a felszabadulás után az iskolák szinte teljes számban működnek. Volt olyan is. amelyik a működését a felszabadulás utáni egy héten belül megkezdte. November vége felé nagy a sürgés-forgás a lebombázott vasúti hídnál, meg kell erősíteni az ideiglenesen helyreállított alépítményeket. Szüksége van a Vörös Hadseregnek az utánpótlásra, folynak a harcok a fővárosért, és rengeteg a sebesült. A szovjet és szövetséges haderők katonáit, elsősorban a románokat Szegeden ápolják. A város gondoskodik a kórházak felszereléséről, az élelmezésről és ápoló és kisegítő személyzetről. Az Iktatóba bevezetett Iratok tárgya tanúskodik a munka elképesztő lendületéről. Közben új alapokon szervezik meg a közigazgatási élet irányítását. A demokratikus pártok küldötteiből és a szakszervezetek képviselőiből alakult meg a felszabadulás előtti szervezeti formák között a közigazgatási élet egyes részletmunkáinak irányító testülete, a törvényhatósági bizottság. Decemberben szabályozzák a szovjet katonai parancsno'-sággal való érintkezést. Kitűnik a városvezetésnek a parancsnoksággal való Jó kapcsolata. amely különben más forrásokból is ismert. 1945 januárjában már érezhető. hogy van az országnak kormánya, és a december végén összeült nemzetgyűlés meghatározta az élet alapjait. Addig Szegeden is, miként a többi felszabadult város és község, önmaga intézte sorsát. A szegedi városi közigazgatásba is mind több és több munkás és paraszt vonult be, és igazolták a hozzájuk fűzött reményeket. Jól igazgattak és megoldották a rendkívül sokrétű feladatokat. Január első napjaiban az ideiglenes kormány Debrecenből keltezi rendeletelt. Január végén jut el Szegedre az új katonai hivatal szervezésének és azzal fa néphadsereg megteremtésének és az antifasiszta felszabadító háborúba való belépésnek Iratrészlete. Tífuszjárvány üti fel a fejét az új év küszöbén. Leküzdéséről számos intézkedés látott napvilágot. Jól ismert nevekkel találkozunk a bejegyzésekben. Áprilisban Tombácz Imrét Irányítják az egyik bizottságba, majd Berey Gézát Szirmai István helyébe küldi a kommunista párt szegedi szervezete a közigazgatási bizottságba, nyilván Szirmai távozása miatt. Többször találkozhatunk Komócsin Zoltán. Keresztes Mihály, Jenei Sándor, Koncz László, Brauswetter János, Kalló Lajos és mások nevével, akik az eseményeket átélteknek sokat jelentenek. A szegedi városi segédhivatal iktatókönyvének bejegyzéseit október 15-től hazánk felszabadulásának idejéig. áprilisig tekintettük át. A kötetben a tanácsok megalakulásáig vezették be a részleghez juttatott iratokat. A feljegyzések betekintést engednek ennek a hivatalnak ér azon keresztül a város bontakozó életének részleteibe. A bejegyzések eddigi ismereteinket számos részlettel egészítik ki. Érdemesek megőrzésre. Oltval Ferenc Bolgár hajózás A bolgár kereskedelmi flotta áruszállító kapacitását 9,5 százalékkal, a teljes tengeri forgalmat pedig két és félszeresére növelik az 1976—80. közötti tervidőszakban. Ennek megfelelően a kereskedelmi flottát nagy tonnasúlyú szárazáruteherhajókkal és tankhajókkal, konténer- és komphajókkal gyarapítják. Orvosi műszerek egységes rendszere Napirenden a megvalósítás A gyógyászat nélkülözhetetlen eszközei a diagnosztizáló, a bajt pontosan megállapító gépek, berendezések, műszerek. Túlságosan nehéz és költséges vállalkozás, ha minden ország maga gyártja diagnosztizáló műszerparkját. Nemzetközi összefogással jobb eredményekot lehet elérni. Feltétele: a témában együttműködő országok egységes rendszert teremtsenek meg az elektromos diagnosztikai készülékek tervezésében, gyártásában, szabványosításában. A közelmúltban a Szovjetunióban, Kazányban rendeztek tanácskozást, ahol a KGST-országok szakértői az elektromos diagnosztikai technika egységes rendszerének megteremtésével öszszefüggő kérdéseket tárgyalták meg. Hazánkból a tanácskozáson a Medicor, az Orvosi Műszerügyi Intézet, s a Műszeripari Kutató Intézet szakemberei voltak jelen. A tanácskozásról vissza, térve beszámoltak róla, hogy a KGST-országokban mind több nagypontosságú elektromos diagnosztikai berendezést használnak. A berendezések feleletet adnak a keringési rendszer, a szívműködés, az Izom-, az Idegműködés és általában az emberi szervezet mechanizmusának állapotáról, az eltérések jellegéről. A cél: ezek a berendezések egységes típusban készüljenek, egymással összekapcsolhatók legyenek — bárhol gyártják majd őket. A részt vevő államok: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió szakemberei azt javasolták, hogy 1980-ig már minden diagnosztizáló berendezés ebben az egységes rendszerben készüljön el. A berendezések egy része már el is készült, s többeknek már csak a szabványosítási eljárása van hátra. Hazánk több témában is részt vesz. Így jelentős részt vállaltunk például a különböző nőgyógyászati vizsgálórendszerek, a keringésvizsgáló, a vérsejtszámláló és elemző, az izomműködést mérő berendezések előállításában. HÁZASSÁG I. kerület Szeded: Orobej Nyikolaj Fje* (lorovlcs és I.ftzur Brigitta Marianna, Vér József György és Mészáros Eriké Viktória, Péter Mátyás László és Szabó Irén, Szekeres Miklós és Kiss Mária, Sípos János és Csáki Eva Judit, Mészáros István és Bíró Erzsébet., Atfócs János és Hegedűs Eva Rozália, Gál László és Szabó Ildikó, dr. Hartai Ernő és Donkó Teodóra, Androvics László és KOrmöczi Zsuzsanna, Pintér Sándor és Novodonszkl Klára, Nyerges László és Módra Erzsébet Aranka, GyarmaU Sándor és Berta Zsuzsanna, Kiss István és Nagy Erzsébet, Szathmáry Árpád Béla és Ezsi 'Mária Gizella, Szabó László és Koitál Márta, Erdei Zoltán és Antal Zsuzsanna, Csikós Imre Ferenc és Tordai Eva Ilona, dr. Eleső Adenrele Babakudu és Juhász Aranka Mária házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Marosvölgyi Józsefnek és Balázs Erikának Sándor, Vezasmyt Károly Jánosnak és Tekó Évának Tímea Eva, BUrger Gézának és Hemzfl Klárának Ditta Noémi, Szántó Lászlónak és Zsemtoeri Mariannának Tímea, Ezslás Istvánnak és Bagosi Anna Zsuzsannának Zsuzsanna, Bozsóki Mátyásnak és Terhes Ibolya Juliannának Orsolya, Plavecz Pálnak és Fülöp Zsuzsannának Henriett Kitti, Framk Józsefnek és Márton Juliannának Julianna, Baka Mihálynak és Nagy Rózának Attila Mihály, Kitpál Istvánnak és Balogh Évának Csaba István, Hódi Lajos Mihálynak és Tóth Katalinnak Zsolt, Frank Norbertnek és Klímák Etelkának Ivett, Rácz. Antalnak éa Molnár Erzsébetnek Viktória Veronika, Kiráiy Istvánnak és Juhász Márta Erzsébetnek Mária, öszterilng Józsefnek és Bárkányi Máriának Márta Erzsébet, Tóth János Istvánnak és Biliezki Erzsébetnek Tamás István, Bogos Zoltánnak és Pabar Zsuzsannának Eva, Bencsik István Jánosnak és Boda Erzsébetnek István, Ábrahám Istvánnak és Csanádi Zsuzsannának Péter. Lehotal Jánosnak és Megyeri Margitnak Éva, Nagy Mihálynak és Domonkos Aliz Ibólyának Melinda Nóra, Szabó Károlynak és Bakos Juliannának Családi események Agnet. Pigniczki Zoltánnak és Olasz Katalinnak Zoltán, Nagy Sándornak és Berta Teréznek Terézia, Dombovári Emilnek és Kulcsár Zsuzsannának Zsuzsanna Mária, Darvas Gábor Miklósnak és Heiler Zsuzsanna Ágnesnek Zsolt, Kfltai Miklósnak és Kovács RozáLiának Eva. Rácz Ferenc Istvánnak és Kálmán Mária Magdolnának Judit, Bokányi Dezsőnek és Vlda Máriának Dezső Zsolt, Dér Istvánnak ós Madarász Piroska Arankának István, Pap Miklósnak és Kaposvári Margitnak Tünde, Péter Józsefnek és Gács Katalin Ilonának József Balázs, Narozsnik Oedeon Sándornak és Turbucz Mária Erzsébetnek Zoltán, Tóth László Istvánnak és Német Máriának Andrea Judit. Csikós Istvánnak és Kecskeméti Erzsébetnek Attila. Bodor Istvánnak és Kovács Klárának Krisztina Magdolna, Ocskó Imrének és Zádorl Magdolna Máriának Péter, Dobó Attila Csabának és Bajgó Arankának Miklós István. Faragó Józsefnek és Prágai Etelkának József Mihály, Ökrös Pálnak és Baftél Évának Éva, Miklós Józsefnek és Márta Erzsébetnek Róbert, Kerekes Sándor Lászlónak és Fialsz, Teréziának Csaba Sándor, szénást Istvánnak és Bari űyóngylnek Balázs, Bula Ernó Miklósnak és Korom Rozáliának Zsuzsanna Ágnes, ormos Pálnak es dr. Boros Zsuzsannának Péter Oergó, Fiskovlos Istvánnak és Szűcs Anna Máriának Zsolt, Papdl Istvánnak és Börcsök Ilonának Gábor. Kormányos Sándornak és Nacsa Mártának Csaba, Doktor István Szilveszternek és Pintér Anna Rozáliának Gábor Csaba, Kardos Tibor Istvánnak és Nagymihály Hona Piroskának Anita, dr. Pintér Péter Andrásnak és dir. Kiss Eva Mártának Dániel, Pataki Tibornak és Terhes Juliannának Tibor, Horesnyl Lászlónak és Kotogán Juliannának László. V1gh Józsefnek és Van. ga-Pelö Máriának Mónika, Csogán Gyulának és Juhász Ilona Irénnek Anett Melinda névü gyermekük született. III. kerület Szeged: Gál Zoltán OergélVs nek és Fekete Irénnek Zoltán, Meleg Györgynek és Tóth Márt. ának László, Kulcsár Andrásnak és Tandari Matildnak Zoltán András, Horváth Oyulának és Zombori Márta Magdolnának Péter, Ágoston Jánosnak éa Póaa Rozáliának József, Fábián Ká« roly illésnek és Forró Jolánnak Angelika Jolán, Csomos Károlynak és Ungi Irénnek Szilárd, Seres Lászlónak és Tarjányi Etelkának Zoltán, Farkas László Istvánnak és SzVoboda Mária Erzsébetnek Gábor, Förgeteg Józsefnek és SzUcs Rozáliának Gyöngyi, ster Ferencnek es Kardos Hóna Annának Szilvia Mónika, Német Imrének és So dó Ilonának Kitti, Tóth Mátyásnak es Kása Ibolyának Mátyás, Szeme Ferencnek és Zsuffa Évának Gábor. Forls Mihálynak és Tamási Rózának Roland Mihály, Papdl József Györgynek és Kurunezi Máriának Attila József, Kovács Sándornak és Ocskó Zsuzsannának Zsófia nevű gyermekük született. HALALOZAM I. kerület Szeged: Dr. Gajó István. J«V Járt Anna. dr. Vámos Rezső, dr. Fodor Oéza Dezső, Burága 81mon. Fodor János Mátyásné Cserép Miarglt Franciska, csért Gyula, Ihar Jozsefné Prágai-Polák Erzsébet, Hoffmann Mthálv. dr. Benedek László, Vértaesv Adtai, Kuruezleki látván, dr. Bertalan Józeefné Balog Hóna, Kiss Mihály, Nagy Sándor Mátyás, Hoffmann György, Blscst Qyörgyné ördög Julianna meghalt. III. kerület Szeged: Szlili Ferenoné Farkas Aranka, Papp József, Börcsök Lajos Józeefné Mészáros Erzsébet, Weisz. Ferencné Barát Rozália, Herera Mártonné Dósa Julianna, Rusz Katalin, Dudás Károly, Fazekas Sándor, Pataki Mlhélyné Kormányos Etel, dr. S1ha-Tököly Jo/éeí Károly, Szálkái Antal, Klndó Sándorne Bohus Mária, dr. Kisvárdai Károly, Kökény István. Miklós Mihály, Tóth József, Kozma Antal meghált. Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 1 8. Különben, az eddigi szanatóriumi kezeléseihez hasonlóan. most ls gyorsan rendbe jött. Ady levelezése eközben is folytatódott Boncai Bertával, aki látogatóba hívta a Királyhágó mögötti festői kastélyukba. Ady szorgalmasan, udvariasan válaszolgatott, de a látogatást nem siette el. Maria-Grünben kapta kézhez Léda utolsó levelét is. Á cselbenhagyott asszony még mindig nem tudott beletörődni a szakításba. Arra kérte Adyt. utazzon a kedvéért Maria-Grünből Bécsbe, ahol megáll vele a Budapestről Párizsba tartó Keleti Expressz. Május 5-én keltezett soraiban a változatlan ragaszkodást vallja meg: „Végtelenül, kimondhatatlanul. halálosan szeretném magát latnl egy pár pillanatra." Ady nem ment el. Nem is látták egymást aoha többé. Léda figyelmen kívül hagyott, levele után még jó másfél hónapot töltött a költő a stájer szanatóriumban, s boldogságpótléknak a verseiben „kis senkim"-nek nevezett nő kötötte le a figyelmét. Nem nagyon. Június végén MariaGrünnel együtt a futó kalandot ls könnyedén hagyta maga mögött. Hazatérve Érmindszentre, otthon ls nuponta kapta a nők által írott leveleket. Közülük messze kiemelkedik Kaffka Margit, mindmáig a legjelentősebb magyar írónő nagyon fajsúlyos — nem női, hanem művészi-emberi — feltárulkozása. Es természetesen tartott a levelezés a szívós Boncza Bertával is, aki változatlan eltökéltséggel hívta Csúcsára látógatóba az országos hírű költőt. Előkelő és indokolt alkalomnak szeptember elsejét ajánlotta, amikor Is Csúcsán templomot szándékozott avatni az erdélyi református püspök. De a költő, habár hízelgett férfihiúságának a tizennyolc esztendős lány hődolata. nem akarta elkötelezni magát. Ezért kitért a csúcsai látogatás elöl, és arra kérte Boncza Bertát, találkozzanak a semleges Nagyváradon. A lány viszont erre nem volt hajlandó, ragaszkodott ahhoz, hogy az úri illemszabályok szerint, először viziteljen náluk a költő. Egyelőre tehát elmaradt a találkozó, amelyet kétségtelenül a lány szorgalmazott nagyobb ambícióval. Adyt jobban érdekelték legényes passziói, noha a nősülés szándékával egyre többet foglalkozott. Szeptember közepén érkezett vissza Érmindszentről megszokott budapesti környezetébe. Kedvenc hoteljében, a Magyar Királyban szállt meg, ahol az ismerősök sürgése-forgása közepette töretlen odaadással állt rendelkezésére „Nándor fiam", azaz Steinfeld Nándor ifjú banktisztviselő, az önkéntes titkár. Ment a munka, kikapcsolódásképpen pedig zajlott a társasági élet. Gyorsan fogyott a Hatvany Lajos jóvoltából kitatarozott egészség, ezért az ösz folyamán megint hosszabb pihenőre szorult a költő Szállásót áthelyezte a nagyf.orgalmú belvárosból a csendes, majdnem kihalt Hüvüsvölgybe. Itt nehezén viselte el a kényeszrű egyedüllétet, könyörgött barátainak. minél gyakrabban látogassák a budai panzióban. Azok igyekeztek is a kedvében járni, s naponta fölkeresték Nyugat-béli kollégái. November végén Balázs Bélával tartott egy módfelett csinos, okos, kedves Ifjú hölgy. Az nlig húszéves szépség — Morzsányt-Boháts Gézáné, máris özvegy, Ady ialálkozott az írásaival és becsülte tehetségéért Dénes Zsófiát — mert ő volt a nagy örömmel fogadott hölgylátogató. Gyors és erős vonzalom alakult ki közöttük. Rövidesen, minden habozás nélkül megtartották az eljegyzést a hűvösvölgyi panzióban. Értesülve a dologról, Balázs Béla Ijedt levelet menesztett Adyhoz: „Szeretni kellene nagyon (mér mint Dénes Zsófiát), és azt te nem tudsz. Bandi, légy úr és ereszd el." Ady Igen ls úr volt. De nem Balázs Béla közbelépésére hiúsult meg a házasság terve. Dénes Zsófiát súlyos fogadalom kötötte édesanyjával szemben, aki hisztérikusan, szélsőséges tagadással tiltakozott. A barátság azonban mély és tiszta maradt a két művész között, Dénes Zsófiának szólnak mindazok a versek, amelyek Zsukához íródtak. Közben persze a politikáról sem feledkezett meg. Változatlan hévvel támadta az uralmon levő. rövidlátó, konzervatívan merev hatalmasokat, akiknek pregnáns jelképét gróf Tisza István miniszterelnökben látta. Tomboló haragjában, nngy veszélyeket érző fájdalmában minden átkát Tiszára zúdította. 1914. január elsején íródott az Enyhe, újévi ótok című verse. Ilyen elkeseredett sorokkal: Hogy fussanak rá minden nyavalyák, Hogy a törés Jó kedvvet törje. Akarásunkat durván az. aki Bánatokig és átkokig gyötörte: Ez a gazember még lakolni fog. Feszült, nyugtalan, ideges közérzete nem volt más, mint hiteles rezonálás a kort Jellemző egészségtelen, bizonytalansággal teli közhangulatra. Némi megnyugvást keresve, 1014 márciusában kisebb hajóutat tett az Adrián. Abbázia és Velence érintésével. De ez sem használt sokat. Visszatérve Budapestre, mitsem javult közérzettel múltak hetei munkával és éjszakázással. Egyre érett benne az elhatározás, hogy mégis el kellene már látogatnia Csúcsára. Boncza Berta újabb sürgető levelére az utazás mellett döntött április utolsó hetében. (Folytatjuk.)