Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

2 Vasárnap, 1977. október fl. K hét három kérdése Xz elmúlt hét nemzetközi eseményei közül az elsó he­lyen érdemel említést a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának ülésszaka, ame­lyén megvitatták az ország új alkotmányának tervezetét és 'az elfogadott számos mó­dosító indítvány beillesztése után a képviselők jóváhagy­ták az ország új alaptörvé­nyét. Moszkván kívül New Yorkra és Belgrádra figyelt a világ. New Yorkban foly­tatódott az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitája, amelyben felszólalt Púja Frigyes, hazánk külügymi­nisztere is. Azt emelte kl, hogy Magyarország nemzet­közi tevékenysége a béke és a biztonság megszilárdításá­ra irányul. Belgrádban a hét végén lezárult az európai biztonsági tanácskozás első szakasza. A nyilvános ülésen elhangzott felszólalásokból levonható az a következtetés, hogy megvannak a feltételek a konstruktív munkára. Más figyelemre méltó európai eseményekről is ér­keztek jelentések, így példá­ul a spanyolországi fejlemé­nyekről. Ml s katalán Játszma tétje? Spanyolország újabb fon­tos lépést tett az egyébként minden bizonnyal még so­káig ható francoista örökség felszámolásának útján: a madridi kormányzat és a katalán politikusok közötti sorozatos tárgyalások ered­ményeként helyreállították a dél-európai országban Ka­t&lónia önrendelkezését. A megegyezés értelmében újra működhet a több évszázados múltra visszatekintő katalán politikai Intézmény, a gene­ralitat. A generalitat elnöke a mindeddig száműzetésben élő Josep Tarradellas lesz. A katalán autonómia hely­reállítása kétségtelenül nagy eredmény. A tartomány la­kói és politikai képviselőik hosszú évszázadokon át küz­döttek több-kevesebb siker­rel az önrendelkezésért. 1932­ben a köztársaság a legszé­lesebb végrehajtó jogkörrel ruházta fel a generalitatot, de a fasiszta diktatúra hata­lomra jutásakor Franco el­törölte a katalán autonómiát. Most a liberalizálási folya­mat részeként — a katalánok újra élhetnek autonóm jo­gaikkal. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy Suarez kormányfőt nem csupán a liberalizálás óhaja vezé­relte a katalán játszmában. A tartományban a júniusi parlamenti választásokon egyértelmű baloldali fölény mutatkozott meg. A kor­mányfő és a 78 éves konzer­vatív Tarradellas megegye­zése éppen azon alapult, hogv a befolyásos baloldalt háttérbe szorítsák. Ezért az agg politikus kormányában „apolitikus" technokraták kerültek túlsúlyba. A katalán játszma persze még korántsem lefutott. Az mindenesetre biztoa, hogy hatással lesz a baszk tarto­mányok követelte autonó­mia ügyére is. A gazdasági helyzet nyom­ta rá bélyegét a brit mun­káspárt • heti kongresszu­sára. Miért volt a.szokásosnál békésebb a brightoni hangulat? A kongresszus színhelye ezúttal is Brighton volt, a hangulat azonban a szoká­sosnál békésebb. A magya­rázat egyszerű: Nagy-Bri­tannia lassacskán parlamenti választásokra készül és ezt a választást kritikus Jelentő­ségűnek ítélik meg. Vagyis a kormányzó Munkáspártnak egységet kellett demonstrál­nia a választók felé- Ezzel magyarázható, hogy a bal­oldal visszafogta bírálatát, pH fi iti RADIOTELEX A LEMP KB PLÉNUMA Á Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak 9. plénumán. amely pénteken kezdte meg mun­káját Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságá­nak elsó titkára előterjesz­tette a Politikai Bizottság­nak „A gazdálkodás nagyobb hatékonyságáért és a dolgo­zók szükségleteinek jobb ki­segítéséért" címet vtseló be­reámolóját. A plénum szom­baton befejezte munkáját. VIETNAMI EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZKEDÉSEK Áz állam magára vállalja az összes kezelési költséget a közkórházakban — adja tud­tul a vietnami egészségügy­éi pénzügyminisztérium most kibocsátott, körlevele. A munkaképtelenek, az árvák számára az élelmiszer-ellá­tás is ingyenes az állami kórházakban. BEFEJEZŐDÖTT A TANÁCSKOZÁS Szombaton Budapesten be­fejeződött a magyar—jugo­szláv műszaki-tudományos együttműködési vegyes bi­zottság 18. ülésszaka, ame­lyet Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtitkár, illetve Srbovan Jon, a vajdasági kereskedelmi kamara elnöke vezetett « a kongresszus bizalmat sza­vazott a Callaghan-kormány gazdaságpolitikájának, bár azt is értésére adta: hatéko­nyabb cselekvést vár a gaz­dasági élet serkentésére és a munkanélküliség csökken­tésére. Európa után tekintsük át egy másik kontinens legfon­tosabb eseményeit Szinte egyidőben érkeztek a növek­vő politikai bizonytalanságot tanúsító jelentések Indiából, Bangladasből és Pakisztán­ból. Mi történik Dél-Azsiában? A szubkontinens kulcsor­szágában, Indiában hétfőn hivatali visszaélések vádjá­val letartóztatták Idira Gandhi volt miniszterelnö­köt. Később azonban bírói döntés nyomán szabadlábra helyezték. Am egy, a hét végén érkezett jelentés ar­ról adott hirt, hogy a jelen­legi kormányzat változatla­nul keresi Gandhi asszony perbe fogásának módozatait. Ha figyelembe vesszük, hogy a kormányzó Dzsanata Párt éppen azzal nyerhetett a parlamenti választásokon, hogy a demokrácia helyre­állítását ígérte, meglepőnek tűnhet ez a kísérlet. De csak látszatra. Az Indira Gandhi elleni kampány felszítását a Dzsanata jobbszárnya kezde­ményezte: a cél nyilvánva­lóan az, hogy az előző kor­mányzat politikájának kár­hoztatásával kíséreljék meg­erősíteni pozícióikat. A jobb­oldal törekvéseit más is jel­lemzi, így például a koráb­ban sem túl következetesen végrehajtott földreform megsemmisítése, az állami szektor háttérbe szorítása. Az indiai fejlemények' nyilvánvalóan hatnak a tér­ség többi országában Is, pél­dául Bangladesben, Itt — mint a hét elején kitudódott — katonai puccskísérletet hiúsítottak meg. A hivatalos közlés szerint a lázadók a néhai Mudzsibur Rahman hívei voltak-. Ez az ország tulajdonképpen két éve pucs­csok és ellenpuccsok hálójá­ban vergődik, miközben egy lépéssel sem jutott előbbre irdatlan gondjainak felszá­molásában. A túloldalon, vagyis Pakisztánban — kép­letesen szólva — a júliusban hatalomra került katonák­nak nem nagyon akaródzik visszaadni a hatalmat a pol­gári politikusoknak. Az ok­tóber 18-ra kitűzött válasz­tást bizonytalan időre elha­lasztották és ehelyett a ko­rábbi kormányfő Bhutto pe­rét igyekeznek előkészíteni. Zalai István A Szovjetunió új a'aptoivényo A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa pén­teken egyhangúlag jóváhagyta a Szovjet­unió űj, sorrendben negyedik alkotmá­nyát. Akárcsak a négy hónapon át tartó össznépi vita, az ország legfelsőbb törvény­hozó testületének tanácskozása is ország­világ színe előtt zajlott le. Szimbolikus jelentőségű, hogy az új al­kotmányt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60 évfordulójának küszöbén fogadták el. S ha meggondoljuk, ez nem csupán a két döntő fontosságú esemény közötti időbeli egybeesés. Az összefüggés sokkal mélyebb értelmű és tartalmi vonat­kozású. Az új alaptörvényt olvasva meg­állapíthatjuk, hogy az a szovjet állam hat évtizedes fejlődésének legalapvetőbb ered­ményeit foglalja magában. Arról tanúsko­dik, hogy a forradalom által meghirdetett eszmék, s velük együtt a lenini útmutatá­sok valóra válnak. Az alaptörvény felöleli a társadalom életének valamennyi vonatkozását, össze­gezi a Szovjetunió politikai, társadalmi és gazdasági tapasztalatait, tükrözi azokat a mélyreható változásokat, amelyek a leg­utóbbi negyven esztendőben, az előző al­kotmány megszövegezése óta az élet min­den területén bekövetkeztek. Egyik fontos jellemvonása, hogy a szocializmus és a kommunizmus Lenin által megfogalmazott alaptörvényeihez való hűség tekintetében a hagyományokat követi ugyan, részletei­ben viszont számos ponton eltér a régi al­kotmánytól. Az egyik legalapvetőbb különbség az el­ső részben található. Ebben megállapítást nyert, hogy a szovjet állam össznépi ál­lam. amely a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, továbbá a Szovjetunió minden nemzetének és nemzetiségének az akaratát, érdekeit fejezi ki. Ebben a szo­cialista társadalom fejlődésének egy maga­sabb foka jut kifejezésre, ami azonban még nem azonos a kommunizmussal — hangsúlyozta előadói beszédében az SZKP KB főtitkára. Különös hangsúlyt kapott mind az or­szágos vitában, mind a Legfelsőbb Tanács ülésén, következésképpen az új alkotmány­ban is a szocialista demokrácia további szélesítése, az állampolgárok jogaival fog­lalkozó fejezet. AZ e kérdéscsoportról fo­lyó vita, s annak nyomán az új alkotmány idevágó megfogalmazásai már csak azért is nagy érdeklődést váltottak ki világszer­te. mert az utóbbi időben a nyugati sajtó­ban vég nélküli vita zajlott az emberi jo­gokról, s azoknak állítólagos szovjetunió­beli megsértéséről. Ezekre a vádaskodá­Valamennyí szombat reggél megjelent szovjet központi napilap piros betűs sza­lagcímek alatt számol be a Szovjetunió új alkotmányának elfogadásáról, a Legfelsőbb Tanács négynapos, rendkívüli ülésszaka zárónapjának eseményeiről. A központi lapok teljes terjedelemben közlik a Szov­jetunió október 7-én hatályba lépett új alaptörvényének szövegét. A lapok beszámolnak az országszerte sokra adott frappáns feleletet az uj alap­törvény, amely tükrözi a szocializmus vi­szonyai között megvalósuló állampolgári jogo'tj egész gazdagságát. A szóban forgó jogok sokasága, megvalósításuk társadalmi és anyagi feltételei tanúskodnak róla, hogy a szovjet alkotmány e vonatkozásban sem elvont dokumentum, hanem eleven való­ság. Formainak tűnő, mégts fontos körül­mény, hogy a Szovjetunió új alaptörvénye egy nagy kollektíva által végzett sokéves megfeszített munka gyümölcse. A Legfel­sőbb Tanács által létrehozott alkotmány­bizottságban tapasztalt párt- és állami ve­zetők. a munkásosztály és a kolhozparaszt­ság legjobbjai, nemzetközi hírű jogászok foglaltak helyet. A munka tizenöt évig tartott, s a tervezetet két alkalommal tár­gyalta meg az SZKP Központi Bizottsága, négy hónapig folyt az a vita, amelyben 140 millió ember, az ország felnőtt lakosságá­nak négyötöde vett részt. Erre az óriási munkára utalt a Legfelsőbb Tanács most véget ért ülésén elhangzott beszédében Leonyid Brezsnyev, amikor kijelentette! „Azt hiszem joggal állapíthatjuk meg. hogy azokat a fontos feladatokat, amelyek az alkotmány előkészítésével, megvitatásá­val és elfogadásával összefüggésben há­rultak ránk, a leglelkiismeretesebben, a szocialista demokrácia valamennyi elvé-' nek következetes alkalmazásával oldottuk meg." Az új alaptörvény természetesen nem­csak az elért eredményeket rögzíti, vázol­ja az elkövetkező időszak programját Isi amikor kimondja, hogy a fejlett szocialista társadalom egy viszonylag hosszan tar­tó szakasz a kapitalizmustól a kommuniz-' musig vezető úton. A Szovjetunió népe a mai szocialista valóság feladatainak meg­oldása közben fokozatosan lép át a hoM napba — a kommunista társadalomba. Az alkotmány nemzetközi jelentősége felbecsülhetetlen. Példaképül szolgálhat a világ valamennyi országának. Azt példáz­za. hogy megvalósítható a kizsákmányolás­mentes társadalom, az ember közötti tel­jes jogegyenlőség, fajra és nemre való te­kintet nélkül. Ugyanakkor bizonyítékokat szolgáltat arra nézve is. hogy a szovjet ál­lam az országok és népek közötti békéé együttműködés aktív támogatója, hiszen az új szovjet alkotmány nemcsak megtilt mindenféle háborús propagandát, hanem az állami politika rangjára emeli a béké­ért és a biztonságért, az emberiség jobb jövőjéért folyó küzdelmet, erősítve az újabb, pusztító háború elhárításáért küz­dő százmilliók reménységét (KS) megtartott nagygyűlésekről, munkahelyi összejövetelekről. Ezeken a szovjet dolgo­zók egyöntetűen támogatták és jóváhagy­ták a Legfelsőbb Tanács ülésszakának eredményeit. Nagy teret szentelnek a szov­jet lapok az alkotmány külföldi visszhang­jának is. Idézik azokat a megállapításokat, amelyekben az új szovjet alaptörvényt a fejlett szocializmus és az épülő kommuniz­mus korának manifesztumaként értékelik, Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) i UJABB LEVÉL A nyugatnémet közvéle­ménv a Liberation című pá­rizsi lap és az SDA svájci hírügynökség révén szomba­ton értesült arról, hogy több mint kéthetes szünet után ismét jelentkeztek Hanns Martin Schleyer elrablói. Túszuk levélben sürgette a nyugatnémet kormányt, hogy mielőbb döntsön a terroris­ták követeléseiről. Az üzenet hitelességét szombaton reg­gel a nyugatnémet bűnügyi rendőrség szakértői is meg­erősítették INDIÁN DELEGÁCIÓ BUDAPESTEN Az Országos Béketanács meghívására szombaton R üs­sél Means-sel, az amerikai tndiánmozgalom vezetőjével az élen négytagú amerikai indián delegáció érkezett Budapestre. 104. Masnap arra riadtunk föl szinte egyszerre, hogy néhány puskás legény figyel bennünket, nem éppen bizalomgerjesztöen Marcona ifjak voltak, fejüket kendövei kötötték be, s nem va­lami jóindulattal morrantak ránk, hogy kiverjék az álmot a szemünkből. Aztán az egyik, aki a legzordabb ábrázatú volt, s a puskáját is a ke­zében szorongatta, nyersen ránkszólt, hogy itt nem lehet tartózkodni. Hogy miért, azt nem mondta, de hiába is mondta volna, mert előbbi utasítását is csak heves mozdulataiból s nem szavaiból hámoztuk ki. Ernst, aki a legtekintélyesebb volt közöttünk, de talán a legbátrabb is, vagy csak a legfásul­tabb, nyugodtan lépett a rossz arcú fiatalem­ber elé, s mielőtt megszólalt volna, félretolta a ránk irányzott puskacsövet. — Ez nem tréfa — mondta aztán, s a „scher­zo"-t olyan sután ejtette kl, hogy a szicíliai va­lószínűleg nem értette meg, de a német feliepé­se mindenesetre zavarba hozta. Leengedte a puskát, s teljesen ismeretlen nyel­ven valarpi olyasmit kérdezhetett, hogy mit ke­resünk itt. Erre már én is nekibátorodtam, de Kari is talpra ugrott, s a szokott szöveget mondtam el neki is, vagyis, hojfy ml diákok vagyunk, és gyalog járjuk be Szicíliát A legény most tanácstalanul nézétt ránk, az­tán a társaira pillantott, látnivaló volt, hogy hir­telen nem tud velünk mit kezdeni. Azt köny­nyen megállapíthatták rólunk, hogy idegenek vagyunk, s ez mindig zavarba ejtő, mert soha­sem tudhatják, hogy nem vagyunk-e titokban nagyhatalmú személyek. Szemügyre vette a hol­minkat is, mintha azon töprengene, hogy érde­mes-e eltulajdonítania valamit, de aztán — mintha ez sem lett volna számára kielégítő — csak vállat vont. — Mit akartok? — kérdezte Ernát. — Valami baj van? Odajött a másik két legény is, hogy megtámo­gassák közelségükkel az előbbi ingadozó te­kintélyét — Ez vadászterület — mondta aztán az egyik, valamivel érthetőbb olaszsággal —, a puskájá­val az erdő felé bökött. — Aha, értem — bólintott Ernst, de aztán mutatta, hogy nincs fegyverünk, s így nem te­hetünk kárt a vadban. S ekkor Kari a maga kedvesen mosolygó mo­dorában bizalmaskodva megveregette az erdőre mutató férfi vállát — Add ide ezt — fogta meg a puskáját — Lövünk valamit — De ezt is inkább csak hang­utánzó szavakkal fejezte k'- — Bum, bum... A szigorú legény szintén elmosolyodott, e csak a fejével intett, hogy ezt nem teheti. A puskát nem adhatja kJ a kezéből. Kari nem hagyta magát, s akkor a gyomrára mutatott hogy szívesen enne egy kis vadhúst. A legény elgondolkodva nézett rá, aztán né­hány szót váltott a többiekkel. — Nincs pénzetek? — kérdezte a legmarco­nább. — Persze, hogy nincs.. Azért járunk gya­log — kapcsolódtam bele én is a kialakuló dis­kurzusba. — Mik vagytok? — Németek — vágta ki Ernst s intett nekem, hogy hallgassam el a magam nemzetiségét. Néhány percig tanakodtak, pusmogtak, aztán valamennyien barátságosan kezeltek velünk, » egy vállrándítással, jelezték, hogy menjünk utá­nuk. Alig győztük felkapkodni a hátizsákokat. — Szeretitek a bárányt? — kérdezte később a vezér, miután behatoltunk az erdő sűrűjébe, s hogy biztosan megértesse magát velünk, bé­getett egyet. — Szeretjük — válaszoltam nagy sietve, de biztonság kedvéért azért megnéztem a2 „ag­nello" szót is kis szótáramban, hogy nem té­vedek-e, mert érthetetlen volt számomra, hogy miért akar ez a legény az erdőben éppen bá­rányt lőni. Vagy talán a muflon bárányára gondol? Ezen a hegyes, sziklás vidéken nyil­ván ez is akad. De nem sokat elmélkedtem, ha­nem loholva csörtettem a többiek után. Abban már biztos voltam, hogy szíves társaink orv­vadászok, s alaposan megdézsmálhatják az erdő vadállományát. Egyelőre azonban a báránysült előlegezett íze serkentette gyomornedvelmet, a nagyokat nyeltem a lakoma örömére. Az erdő pedig egyre sűrűbb lett, s bár a szi­cíliai legények ügyesen kerülgették a fákat, a mindig kilyukadtak valami csapásra vagy kes­keny ösvényre, az aljnövényzet alaposan össze­karmizsálta meztelen lábszárainkat, s bizony itt-ott már a vér is kiserkent. Sok volt a csalán meg a csipkerózsa, s ez utóbbiakon néha csak büjkálva, lehajolva tudtunk áthatolni. Biztosra vettem, hogy valami tisztásra vezet­nek, ahol talán kunyhójuk ls van, s ott költjük el a báránysültet, mely a pacalon kívül a ró­maiaknak ma is kedvenc étele. Ebben a pilla­natban azonban szokatlan zaj, ágrecsegés és fojtott férfihangok morrapása ütötte meg a fü­lünket, valahonnan a rengeteg belsejéből. Az erdő ugyanis az egész hegj'et beborította, s az idegen hangok, melyek nagyobb csoportot sej­tettek, felülről, a tető felől hallatszottak. Fuskáa barátaink egy pillanatra megtorpantak, füleltek, összevillantak, s aztán riadt grimaszt vágva, suttogva intettek felénk: (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents