Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

MZDM v JS Vasárnap, 1977. október 30, 14 Szeptember 7. Zsóka barátnőm Júliusban írt Bécsből, hogy megismerkedett egy házasságközvetítővel. Én mindjárt tollat ragadtam és csodálkozva megkérdeztem: csak nem akarsz házasságközvetítő útján férjhez menni? Erre ma megérkezett a válasz: „Drága Jucikám. azért megyek a házasságközvetitőhöz feleségül, mert igaz ugyan, hogy egy kicsit öregecske, de így remélhetem, hogy később, ha elmúlnak a mézeshetek, jól férjhez ad majd." Szeptember 28. Ma felvettem a legolcsóbb kalapomat, s Kálmán mégis azt mondta, hogy nagyon tetszik neki. Ügy látszik. Kálmánnak komoly szándékai vannak velem. Október 20. Zsókától levelet kaptam Olaszországból: „Jucikám, otthagytam a házasságközvetítőt, s átdisszidáltam Olaszba. Jól ismersz, mindig művészlélek voltam, s ma is nagyon vonzódom a költőkhöz. Egy olasz tőkéshez megyek feleségül. Igaz, verset egyáltalán nem tud írni, de szeretem a líráját" 1 Jucika naplójából November 1. El vagyok keseredve. Kálmán egy új kalapot vett nekem. Bizonyára csak esetnek tart, hogy így áldoz rám. És azt mondta, azért vette ezt az új kalapot mert speciel ebben a kalapban még nem csókolt meg. November 10. Kálmán 3-án, 6-án, 8-án es ma ls vett egy új kalapot November 18. Kálmán megkérte a kezemet. Az eljegyzés is megvolt tegnap. Kiderült, hogy Kálmán nőikalap-készítő kisiparos. Már el is adta az összes kalapomat, és az árán megvette a jegygyűrűt. December 1. Levél jött Zsókától: „Édes Jucikám, itt vágyok Franciaországban, Lyon városában, mert kirúgott az a szemtelen olasz. Kiderült hogy költő, verset is tud írni és ő ls nagyon szereti a Lírát. Gyönyörű ez a Franciaország. Csak nem győzöm kalappal, itt pedig most kalap a divat. Küldj, Jucikám, néhány 'szép kalapot!" December 20. Feladtam Zsókának azt az ócska kalapot, amit Kálmán annyira szeretett rajtam. Kissé kopott, a szalagok is lógnak rajta, de hátha új divatú kalapnak nézik odakint és Zsókának sikere lesz vele. Január 8. Zsóka levelet írt, szó szerint ezt: „Gratulálok, Jucikám, az eljegyzésedhez. Kálmán remek férjed lesz, ezt hidd el nekem. A kalapot megkaptam, nagyon jókor jött.. Mert tudod, van nekem vagy nyolc kalapom, mindet Kálmán adta nekem ajándékba réges-régen, de nem veszem fel egyiket sem. A te régi kalapod a legcsábítóbb, igazán nagyon szépen megélek belőle." A naplót kimásolta: DÉNES GÉZA Csiao-mo-er-kai-i Budapesti levél S

zegeden még sokan emlékeznek Földei Mihályra, aki 1938—39-ben Lájer Dezső szociáldemokrata párttitkár halálát követően Szeged szociáldemokrata párttitkára volt. A legnehezebb időkben állt helyt a különféle nyilaspártok szennyes rohamai közepette. Igaz ember volt, bölcs és becsületes, s politikai éleslátása, öntudata, bátorsága. azok között, akik ismerték .— felejthetetlen. Földes Mihály Budapesten él és hajlott kora ellenére olyan sűrített az írói elfoglaltsága, hogy csevegésre tíz percnyi időt szánhat csupán. Eeltrajzán dolgozik, s abból elsődlegesen adott ízelitőt a Délmagyarorszag számára. Mert nem felejtette el, hogy csaknem négy évtizeddel ezelőtt, amikor Szegedre helyezte a pártja, útravalóul kapta a jó tanácsot: — Legyen gondja rá: hogy a lehető legjobb legyen a kapcsolata a Délmagyarország szerkesztőjével és munkatársaival. (Nota bene: magam is akkor kerültpm a Délmagyarországhoz, tehát ezt a jó kapcsolatot jelenben is szívesen folytatom ...) Földes elvtárs bevezetőként elmondja, hogy 1938 kora őszén küldötte a szociáldemokrata párt Szegedre. Azt a feladatot kapta, hogy vegye át az ottani pártszervezet vezetését, és töltse be a szakszervezeti bizottság titkári tisztét Is. — Szeged akkor ismeretlen város volt számomra. Előbb jártam Bécsben, Berlinben. Párizsban. Londonban és Rómában. mint Szegeden. Mielőtt útra keltem volna. Szakosíts Árpád, a párt akkori főtitkára hosszasan és behatóan istruált — így emlékezik. A főtitkári instrukció mottója ez volt: „Nehéz terepre küldünk." Ugyanis, a szegedi rendőrség, együttműködve a Csongrád megyei csendőrséggel, vandál tisztosatást végzett. Lefogták és heteken át kínozták a kommunista ifjúmunkások százait, a fiatalok •családtagjait pedig megfélemlítették. Nyomasztó volt emiatt a szegedi politikai légkör. Az üzemi munkások között pánikot kel-tettek ezek az események. A legújabb nehézségeket a nyilasok okozták. „Jövünk, győzünk, 19311 -a miénk" — ordítozták, és sajnos nem eredménytelenül. A szakszervezeti bizottság elnöke szerint a munkások tömegével pártoltak it a zöldekhez! Ezt a' körülményt •mindenesetre tisztáznia kellett Földes elvtársnak, öncsalás nélkül! Földes Mihály készülő önéletleírásáöan részletesen ecseteli az 1939 tavaszán lezajlott választásokat, amelyek — mint sajnos, emlékezetes — a nyilasok előretörésével végződtek, és a szociáldemokrata párt mindössze 5 mandátumot kapott, a nyilasok 50 mandátumával szemben. Hogy Szegeden Kéthly Anna mégis befutott képviselőként, az — a körülményeket tekintve — diadalnak számított! . — 1939-ben a választási harctöbb volt, mint az ilyenkor szokásos erőfeszítések sorozata a mandátumokért. Ebben a küzdelemben az osztályharcos munkásságnak demonstrálnia kellett létét, hogy a növekvő erejű reakciós nyomás ellenére, erőt képviselve létezikl — emlékezik Földes Mihály a kritikus időkre. — Hogy milyen volt a légkör? Az év elején, pontosabban február elsején, két kézigránátot dobtak a Dohány utcai zsinagóga látogatói közé... Két nappal később országos statáriumot rendeltek el, a parlament megszavazta a II. zsidótörvényt. A hungarista pártot betiltották ugyan, de a zöldek vígan folytatták a szervezkedést — köztudomású volt, hogy Hitlerektől ömlött hozzájuk a pénz. Ilyen légkörben kellett belemenni a választási küzdelembe. Minden segítséget Igénybe kellett venni, a kommunistákét is. Földes elvtársnak két helyen kellett harcolnia: Szegeden és Makón is. Arra kapott utasítást, hogy a választás időtartamára a szegedi ügyeket, mint ideiglenesen megbízott titkár, Valentiny Ágoston intézze, Papdi György és Komócsin Mihály elvtársak részvételével. Es beszélt legjobb segítőtársairól: — Komócsin Mihályt az „öreg"nek hívtuk (nem tudom, miért), a legjobb munkatársaim közé tartozott. Sok szervezőmunkát maga végzett el, rajta tartotta kezét az apparátuson. Gyakorlati ember volt, igen népszerű, s szívesen dolgozott vele a pártszervezet! tagság színe-java. Komoly ügyintézőszerepet kapott még — ugyancsak a választási harcok időtartamára — Dani János és Lakó Antal. — Szegeden kitűnően mentek a dolgok. A pokoli nyomás ellenére a pártszervezet helytállt, a szakszervezet közrejátszott, és a kommunista elvtársak minden várakozást felülmúlóan — nem túlzok, ha ezt mondom — lenditökerekei voltak a küzdelemnek. — Milyennek láttam munkatársaimat akkor? Szónoki kérdés — jól emlékszem rá, milyen kitűnő szónok volt annak idején —, s a választ megadja Földes elvtárs maga: — Üjra és igen nyomatékosan hangsúlyoznom kell: akkor! Mert eldönteni azt, hogy ki. miféle politikai jellem, csak tények alapján lehet, feltéve, hogy a tények nem posztulátumok. Mindenekelőtt Ladvánszky Józsefről beszél: — Ö volt az első kommunista, akit a szegediek közül megismertem és megszerettem. Ö. mint a Hétvezér utcai Munkásotthon igazgatóságának tagja, hivatalból került kapcsolatba velem. — Nos. tényként állapítottam meg, hogy Ladvánszky. miután 1937-ben, lefogása után szabadlábra került, folytatta kommunista szervező munkáját. Legelső tulajdonságának tartom azt a képességét, vagy talán inkább tulajdonságát, hogy az emberek, azok., akikkel összekerült, ismeretségük első percétől bíztak benni. Velem is ez történt. Megéreztem, hogy ez az ember szótartó, és hogy soha nem hagyna cserben bármi közös helyzetben. — Néhány esetben. helyt sztrájkok ügyében, tanácsát kértem. Mindig beváltak taktikai tanácsai is. Megtörtént az is, hogy egy téglagyári, tervezett — a munkások által kezdeményezett — sztrájk irányításáról lebeszélt. Elmondta, hogy itt nem bérharcról van szó, hanem a zsidó gyáros ellen szervezett antiszemita heccről, amelynek háttérszervezői a „zöldek". Földes elvtárs ellenőrizte a dolgot, kiderült, hogy valóban a zöldek szították a sztrájkét, irreálisán maga$ ^béreket...,. kŰíretélve, és tudták, hogy a sztrájk megbukik majd, ami az ő malmukra ha3tjá. a vizel'. Néiii maraclt. irtás hátra, mint a tények erejevei lebeszélni a munkásokat a sztrájkról. Egyébként Földes Mihály fellépésére, a gyáros Önként adott egy kisebb béremelést a munkásoknak. Ladvánszkyról elmondotta még. hogy valóban a végsőkig helytíllt. 1940-ben, a Népszava szerkesztőségében értesült Ladvánszky haláláról. Lefogták és a börtönben oly gyalázatosan vallatták, hogy jobbnak látták — további eljárás nélkül — kiengedni meghalni... — Élete hasznos tett volt. a javából! Ha rajtam állna, szobrot allítanék neki Szegeden ... — Nagyon kedveltem az „öreg" Komócsin Mihályt. Nem tudom, miért neveztük öregnek, hiszen abban az időben javakorabeli, 40 —45 év közötti ember volt. Különösen a rakodó- és malommunkások szerették és tisztelték. A polgárok sohasem fogadták el tárgyalópartnernek. Marxista volt. osztálytudatos munkás, s már 1938—39-ben olyan antifasiszta magatartást képviselt, hogy igyekezett sZót érteni mindenkivel, aki hajlandó volt beállni az antifasiszta emberek táborába. — Bizonyos vagyok benne, hogy a szegedi munkásmozgalom igazi panteonjában: a kortársak szeretetében, emlékezésében szembeötlő helyen csillog a neve... — mondja halkan Földes elvtárs, majd így fejezi be visszaemlékezéseit: — Igen nagy csokrot köthetnénk azoknak a szegedi munkásoknak emlékéből, akiket 1938ban és Í939-ben megismertem. Ha nem lennék oly szűkében az időnek. részletesen kellene rájuk visszaemlékeznem. Így például •iokat tudnék mondani Pusztai (Pipicz) Józsefről. O nemcsak sikeres agitátor volt. hanem szuggesztív egyéniség is. Lelkesítő verseket írt, agitált, szervezett. Első találkozásunk alkalmával csak annyit mondtam neki: Próbáljon megérteni engem, elvtárs, én — becsületes ember vagyok. És bizonyos voltam abban, hogy azonnal megértett. így igaz. Becsületes emberek könnyen megértik és segítik egymást. Ezért tisztelték 'annyira Szegeden a legnehezebb időkben helytálló Földes Mihályt. azok, akik úgyszintén új világot, becsületes kibontakozást akartak ... CSANYI PIROSKA E

lmúlott száz éve, hogy a bécsi születésű, magyar és • német nyelven egyaránt író Kari Maria Benkert, magyarán Kertbeny Károly (1824—1882) kritikus, műfordító és bibliográfus 1876-ban kiadta A magyar irodalom a világirodalomban című könyvészeti összeállítását az idegen nyelven kiadott magyar szépirodalmi művekről, ö maga mintegy 80 kötetnyi fordításával. Petőfi, Arany, Vörösmarty. Jókai. Garay alkotásainak és népdalainknak német nyelvű tolmácsolásával szolgálta irodalmunk külföldi népszerűsítését, majd fölismerve a világban való hírünk jelentőségét, számba vette mások hasonló igyekezetének addigi eredményeit is. több mint négyszáz fordításról tudósítva. Követője volt a magyar bibliográfia másik szorgos művelője. Gulyás Pál (1881—1963) irodalomtörténész, akadémikus, aki 1915ben, majd 1920-ban A magyar szépirodalom idegen nyelven a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában című munkájában adott részletes, úgynevezett analizáló bibliográfiát az Országos Széchényi Könyvtárban található kiadványok alapján. Nemzeti könyvtárunknak ugyanis egyik fő föladata az úgynevezett hungaricagyűjtés. azaz, a világon bárhol megjelent magyar vonatkozású kiadványok (könyvek, folyóiratok, újságok stb.) tervszerű összegyűjtése és megőrzése. Elvben tehát a Széchényi Könyvtárban megtalálható volna minden magynr mű, amely idegen nyelven megjelent. A gyakorlatban persze ez megvalósíthatatlan, még manapság ls, amikor a világon már majdnem mindenütt megjelennek egy-egy ország könyvtermését teljességgel nyilvántartó, úgynevezett nemzeti bibliográfiák. Él Budapesten egy lelkes magánbibliográfus, akinek szenvedélye, hogy gyűjti irodalmunk, költészetünk minden idegen nyelvű átültelését. Demeter Tibor a neve: Bibliographia, Hunparica: Magyar szépirodalom idegen nyelven című munkája csupán néhány gépelt példányban, de sok kötetben készül immár harminc év óta. Analizáló, tehát a legkisebb irodalmi alkotást is egy-egy könyvből. gyűjteményből, folyóiratból kiemelő és számon tartó jegyzék az övé. Kiadatlan, s talán kiadhatatlan, éppen roppant terjedelme miatt. Hiszen ő egy-egy költő minden, idegen nyelven tolmácsolt versét egyenként, címe szerint tünteti föl. Az Országos Széchényi Könyvtár nemrég megjelent, majdnem 800 lap terjedelmű bibliográfiája korlátozottabb, megvalósítható célt tűzött maga elé. Magyarországi irodalom idegen nyelven a címe; A hazai szépirodalom fordításainak bibliográfiája az egyik, és az 1945—1968 közötti kiadások a másik alcíme. A hungarica-gyűjtemény alapján adja 2858 tételben azokat az önálló kiadványokat, amelyek a jelzett időszakaszban magyar szépirodalmi alkotásokat (regényt, elbeszélést, drámát, verset, útleírást esszét gyermek- és ifjúsági műveket) idegen nyelven tolmácsoltak. Mohón ütöm föl a mutatót, keresem benne Szeged iró és költő klasszikusait. Nem panaszkodhatunk: szépen szerepel Tömörkény István, Móra Ferenc és Juhász Gyula is. 1925-ben Móra Ferenc egyik tárcájában megírta, hogyan lett egy német könyvkereskedő tollán Tömörkény neve Tom Okain-ná. Most már nem csigázom tovább az olvasó kíváncsiságát vajon mi az ördög lehet a címben szereplő rejtjeles szöveg. Elárulom, én . is ebből a bibliográfiából tudtam meg: Tömörkény nevét igy írják kínaiul! Mert álmélkodjunk csak: a szegedi iró a Tisza partjáról eljutott a Sárga-tengerig! Akár hiszik, akár nem. 1956-ban megjelent Sanghajban a szegedi elbeszélőnek Hsziao jen ca címmel (azt jelenti: Fecskék) egy kis könyvecskéje, néhány novellájával. Hogv a címadó elbeszélésen kívül melyik az a kettő-három, amely — a kis teriedelemből következtetve — még szereoelhet benne, nem derül ki a bibliográfiából, mert ez — ellentétben Gulyáséval. Demeterével — nem analizáló. De Tömörkény oroszul is megjelent önálló kötetben. mégpedig először Moszkvában. 1955-ben, vékonyan, 1957-ben már terjedelmesebben. Különféle gyűjteményekben. antológiákban is szépen szerepel a szegedi ember nagyszerű ábrázolója. Csak fölsorolni tudom a nyelveket, kiadási helyekét, éveket. Albán (Tirana, 1956, 1057). angol (Bp. 1962), belorusz (Minszk, 1957), bolgár (Szófia, 1954, 1964), francia (Párizs. 1961: Bp. 1965), lett (Riga, 1966), német (Zürich, 1957; Bp.—Berlin. 1960; Bp.—Weimar, 1964), orosz (Moszkva, 1953, 1956, 1965), spanyol (Barcelona, 1945), szerb-horvát (Űjvidék, 1953), walesi (Denbigh, 1962), román (Bukarest. (1968). Közülük érdekes a spanyol, mert ez A kortárs magyar humoristák antológiájában jelent meg, és a walesi, amelyet magyar iró, Kabdebó Tamás ültetett át e kelta eredetű, kevesek beszélte nyelvre. Móra Ferencet már életében lefordították idegen nyelvre. Az Ének a búzamezőkről (1927) című regénye angolul (London. 1931), hollandul (Antwerpen, 1933) és — kevéssel halála után — németül (Bécs, 1936) is megjelent. A fölszabadulás után az Aranykoporsó indult el hódító útjára. 1947-ben Liplószentmlklóson szlovákul. 1961-ben Budapesten németül (2. kiadása 1964-ben, 3. kiadása 1968banl), 1964-ben Budapesten angolul, Zürichben németül, Moszkvában oroszul látott napvilágot. Az Ének a búzamezőkről 1947ben finnül (HSmeenlinna), 1949ben és 1951-ben törökül (Ankara) Jelent meg. Móra válogatott elbeszélései 1960-ban Varsóban lengyelül, Pozsonyban szlovákul váltak ismertté. 1954-ben Budapesten kiadták két elbeszélését (A csaló. Kevély Kereki) angolul és oroszul; a Hannibál föltámasztása című kisregénye, néhány elbeszélésével együtt 1958-ban Prágában cseh nyelven lett olvashatóvá. Több olyan szépprózai antolöRiábari,1 amelyben Tömörkény is szerepélt, ott van itiellétte Móra is. (Albánul (1957). angolul- (1962). bolgárlíl a954. 1964). - fociéul (1961, 1965). hollandul (1957,1964). kínaiul (1957), lettül (1966), németül (1960, 1964, 1965, 1968), oéoszul (1953, 1956, 1965), portugálul (1964), spanyolul (1945), walesi nyelven (1962), olaszul (1957) és románul (1968) is hózzáférhető a szegedi író a magyar irodalöm iránt érdeklődő számára. Ugyanabban a spanyol és walesi antológiában szerepéi, amelyben Tömörkény is. A portugál kiadás érdekessége, hogy Rio de Janeiro a kiadási helyé, fordítója pedig az a Rónai Pál, aki a minap járt itthon a nefnzetközi költőtalálkozón, és most Ady portugál tolmácsolásából adott ízelítőt.. Végül Juhász Gyula. Még életében lefordították néhány versét németre, egyet, egy háborúellenes, nagy versét (A Gondolkodo) franciára, halála után pedig olaszra, szlovákra. De most, a fölszabadulás után, két önálló verseskötete is megjelent idegen nyelven. 1961-ben U Tisza címmel (A Tiszánál) Moszkvában oroszul, 1966-ban pedig Aká'bola címmel (Milyen volt...) Pozsonyban szlovákul. Oroszra — Kun Ágnes nyersfordításaiból — négy kiváló szovjet költő: Viktor Korcsagin, Leonyid Martinov, Dávid Szamojlov, és az odesszai születésű Nyikotaj Csukovszkij (1904 —1965) ültette át a szegedi költő verseit, szlovákra pedig a magyarul kitűnően tudó Valentin Beniak egymaga fordította aíz egész kötetet. Nagyszerű hivatást teljesített, amikor a Szakolcán igazgyöngyverseket síró szegedi költőt tél évszázad múltán megismertette azokkal, akik között • két száműzetésben följött évet leélt, s akiket költészetében a halhatatlanságba emelt. E két köteten kívül Juhász' is számos gyűjteményben helyet kapott; sajnos, nem tudjuk a ••bibliográfiából, hány és mely verseivel. Csak az antológiákat isrperjük: angol (Sidney. 1955: München. 1963; Toronto, 1966). arab (1968). bolgár (1952). francia (1962, Gora László híres magyar költői antológiájában és egy,. 1965-i budapesti kiadványban is). olasz fFirenze, 1950; Milánó. 1957. 1960; Parma, 1962), orosz (1952), örmény (1968), román. (1847), szlo.vák (1957), nénjét (1954). Azon tűnődöm: vajon hogy hangozhat Juhász Gyula ' verse — arabul? PÉTER LÁSZLÓ