Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

é Csütörtök, 1977. október 20. Sahin professzor Szegeden Neves vendége volt tegnap Szegednek: a világhírű, orosz származású amerikai professzor, Albert Bruce Sabin láto­gatott a városba, a Szegedi Orvostudományi Egyetem mik­robiológiai intézetének meghívására. A gyermekparalízis el­leni Sabin-cseppek feltalálója újabban a rákkutatással fog­lalkozik. Munkájáról tegnap délután a szemészeti klinika előadótermében Tumoros megbetegedések kórokozója és im­munológiája című, nagy érdeklődéssel kísért előadásában számolt be. Képünkön: Sabin professzor, a szemészeti kli­nika előadótermében Munkasiker a bauxit­kutatásban Kiemelkedő munkasikert ért el a Bauxitkütató Vál­lalat bakonyoszlopi fúróbri­gádja. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére fel­ajánlották, hogy már novem­ber 7-re teljesítik az éves 17 000 méteres tervüket. Vállalásuknak több mint két héttel a határidő előtt elegét tettek: és a következő napokban már más területe­ken segíthetik a fontos ku­tató munkát. Üzemfelújílás Mosonmagyaró­váron Befejeződött a körkötő üzem felújítása a Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyárban, s ezzel jelentős állomásához érkezett az alsóruházati re­konstrukció, amelyet 87 mil­lió forintos költséggel tavaly kezdtek meg. A régi gépeket részben kiselejtezték', s he­lyettük 80 nagy teljesítmé­nyű csehszlovák és NDK­gyártmányú kötőgépet állí­tottak munkába. Ezeken mé­rettartó, rugalmas kelméket állíthatnak elő. -A rekonstrukció utolsó ütemében, jövőre új gépek­kel, berendezésekkel körsze­rűsitik az anyagmozgatást. Értékes melléktermékek Szendviessiló és szalmapogáesa Felhasználhatók-e a kor- kezelik azt a későbbiekben, kukoricaszár sok száraz szerű gazdaságok állatte- Ha már későn gyűjtik be, anyagot, a leveles cukorrépa­nyésztésénél a mezőgazdasá- porral szennyeződhet, száraz fej pedig szénhidrátot, szer­gi melléktermékek? Erre a időben nagyon kiszáradhat, ves savakat, enzimeket tar­kérdésre a válasz egyszerű: csapadékos őszön sárosabbá talmaz, ami a takarmányo­igen. A gyakorlat mégis az és romlékonyabbá válhat, zásban rendkívül fontos. Ezt ellenkezőjét bizonyítja. Ügy ugyanakkor a táplálkozási a keveréket szendvicssilónak tűnik, mintha a főtermények érték is csökkenhet. nevezzük, ami kiváló takar­termelési színvonalának nö- A takarmányozásban mind mány. velése mellett elfeledkeztünk ez ideig kevéssé hasznosítot- A gabonaszalma hasznos!­volna a répafej, a kukorica- ták a mezőgazdasági üzemek tásáról alig hallani az álla­szár vagy a gabonaszalma a kukoricaszárat. Pedig meg- tok takarmányozásánál. Pe­takarmányozási felhasznála- felelő technológiával a be- dig a szalma magas száraz­sáról. Az igaz, hogy ezek a takarítás sem okoz ma már anyag-tartalma önmagában termékek alig tartalmaznak különösebb gondot. A ren_ kívánja a felhasználást, nagy fehérjét, de keményítő meg- delkezésre álló gépek alkal- nedvességtartalmú takarmá­felélő mennyiségben fellel- masak arra, hogy a kukori- nyokkal keverve. Készíthető hető bennük, ezért felhasz- catöréssel együtt például belőle többek között szalma­nálasuk mindenkeppen indo­kolt. Sokszor elhangzik az a csőtörő-szecskázó géppel, pogácsa, ha kalapácsos da­megállapítás, hogy a mező- vagy morzsoló-szecskázó rálóval megőröljük. Tíz szá­gazdasági termelésünk ug- kombájnnal egy menetben, zalék víztartalmú szalmaőr­a morzsolókombájnnal és leményt szárított répasze­rásszerü növekedése ellené­re is sok még a tartalék. A , , , , . . .. , , , melléktermékek fokozottabb Járvaszecskazoval ket me- lettel osszedaralunk, az ugy­hasznosítása a feltárható tar- netben betakarítsák a szárat nevezett pellet takarmányt talékok egyike. is. Mivel a szántás minősé- kapjuk. Mindezt további táp­A mezőgazdasági termelés- ge a kint hagyott szár miatt anyag-kiegészítéssel tehet­ben regtol fogva az a torek- , , , ,, , . ..., , . vés, hogy a termesztett nö- sokkal rosszabb, ezert az juk takarmanyozasi szem­vényeket minél sokoldalúb- összeszedése nemcsak takar- pontból még értékesebbé. Ez ban lehessen hasznosítani, mányozási szempontból, ha- a termék nagyon keresett ex­Az emberi táplálkozásra, nem agrotechnikai okok mi- portcikk. StTtSSSTSÜSE lényeges. A szecska- A lehetőségek a mezőgaz­hetetlen visszamaradó része- z°tt kukoricaszárat legcélsze- dasági üzemekben tehát töb­it többnyire a takarmányo- rűbb silózni, mert így ké- bé-kevésbé adottak. A szak­zásnál hasznosították. A szjthető a legjobb minőségű vezetőknek érdemes erre melléktermékek gazdaságos takarmá A cukorrépale- odafigyelni, mert az értékte­D62VU1 lésével és tartósítása­val jelentősen csökkenthető és a kukoricaszár együt- lennek hitt melléktermékek az állattenyésztési költség, tes silózásával nagyon érté- jelentős mértékben hozzájá­Ezért a fejlett mezőgazdasági kes takarmányt készíthetünk, rulhatnak állattenyésztésünk üzemekben is indokolt a E két menéktermék jól ki- további fejlesztéséhez, mellektermekek nagyobb ... . , . , arányú és szakszerű felhasz- egészíti egymást, mivel a Radics Ferenc nálása. Leginkább a cukorrépa­termelő gazdaságokban old­ják meg helyesen a mellék­termékek felhasználását. A cukorrépa szedésekor a ré­pa leveles zöld fejrészét le kell vágni, ami kiválóan al­kalmas takarmányozásra. A leveles répafej fehérjetartal­mánál fogva különösen a nö­vendék- és a fejőstehén ta­karmányozásánál javasolha­tó. A takarmányozási érték azonban nagymértékben függ attól, hogy milyen gyorsan szedik össze a földről az el­szórt répafejekét, s hogyan Segíts magadon... Ö' , lbe tett kézzel ülni és várni soha sem célravezető, nem várhat ered­ményt, aki így cselekszik. A hajda­ni szólásmondást mindenki ismeri: segíts magadon, majd mások is megsegítenek. Persze, ez a mondás igazodott már mai vi­szonyainkhoz, és kissé kificamodott. Ma azt vallják egyesek, maradj nyugiban, majd az állam megsegít. Fölösleges ideges­kedni, törni a fejedet valami jobbításon, hiszen lehetőségeid adottak és véglegesek. Majd a legközelebbi tervciklusban sorra kerülsz, beruházási összeghez juthatsz, és akkor növelhető, javítható a termelés. Hogy miért ez a bevezető? Hová akarok kilyukadni? Oda, hogy olykor lehetősége­ink vannak komolyabb beruházási össze­gek nélkül is előbbre lépni. Elgondolkodtatott egy üzemi hír, me­lyet az alábbi szöveggel adtak közre a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat értesítő­jében: ,.ötletnap a jutában." ötletnapot tartottak szeptember elsején a Szegedi Jutaárugyárban. A beadott ötletek száma hatvannégy volt, ebből elfogadtak har­mincnégyet, újításként kezelnek tizenötöt. Ez a rövid közlés a kiadvány utolsó előtti hírecskéje volt, a 37. oldalon, egy beton­járda építéséről szóló tudósítás zárta a sort, hogy a nagylaki üzem munkásai és a községi tanács közösen 2 kilométer hosz­szúságú betonjárdát épített a lakótelep és a gyártelep közötti szakaszon. A munkában élen jártak a szocialista brigádok tagjai. Mondjam azt, hogy az ötletnapról adott tájékoztatást a bulletin élére szerkesztet­tem volna, megemlítve név szerint mind­azokat, akik befáradtak a gyárba, és vala­milyen — használható, vagy nem használ­ható — ötletet adtak a termelés további javítása, a munka könnyítése érdekében? Ezt nemigen követeli senki, a lényegen, a hasznosságon nem változtat semmit, hogy a közlemények sorában az élen, vagy az utolsó helyen áll-e ez a tudósítás, legfel­jebb az értékítéletre, ahogyan mondani szokták üzemi zsargonnal, a hozzáállásra ad hűséges tükörképet. Á nagy volumenben termelő gyárak ve­zetői gyakran a mindennapi kérdésekben is nágyban érzékelnek. Űj üzemcsarnok, ötven új, nagy teljesítményű gép, millió négyzetméteres megrendelés és így tovább. De az élet mindennap lép egyet előre, s amíg nincs anyagi fedezet a gyárépületre, az újabb gépparkra, addig is termelni és élni kell. Keresni illik a javítás, a fejlesz­tés lehetőségeit, hogy kis ötletekkel, ke­véske pénzzel is javuljanak a termelés föl­tételei, az előállított termék minősége jobb legyen, s váljék könnyebbé a munka. El­képzelhető, hogy az említett jutaárugyári ötletnapon nem nyújtottak be világszaba­dalmakat, de valami jobbító szándék csak foglalkoztatta azokat az embereket, akik előadták elképzeléseiket. A számok önma­gukért beszélnek: a hatvannégy ötletnek több mint a fele használhatónak bizonyult, sőt, tizenötöt úgy ítéltek meg, hogy újí­tásként is elfogadható. Azt a konklúziót érdemes levonni ebből a tényből. hogy sokszor, sokhelyütt elmennek, elsietnek a kézzelfogható, első látásra, hallásra apró­nak és jelentéktelennek tűnő ötletek, ja­vaslatok mellett. Holott érdemes megállni gyakrabban is a munkapadok, a gépek köz­vetlen közelében, szót váltani az ott dol­gozó szakemberekkel, kikérni véleményü­ket, ötleteiket, hogy miben lehetne sze­rintük könnyűszerrel, nagyobb beruházási összeg nélkül is javítani, segíteni a meg­levő állapotokon. Ne várjunk ölbe tett kézzel az állam­kasszára, mint lusta ember a sült ga­lambra. S a válaszadásnál is számoljunk el legalább tízig, mielőtt kiböknénk, hogy nincs pénz a megvalósításra. Még egy apróság foglalkoztatott, s ez nem is a termelőmunkával kapcsolatos, hanem a lakókörnyezet küllemével. A tarjánváro­si buszmegállóban várakoztunk többen is, s két ember beszélgetett az épületek körüli rendről, a parkosítás lehetőségeiről. Tény és való, hogy a felsővárosi háztömbök kör­nyéke elképesztően néz ki. Azt megértik az emberek, az ott lakóK és az arra járók, hogy egyik pillanatról a másikra nem lehet olyan parkot vará­zsolni a házak köré, mint a Széchenyi tér. De azt nehezen fogadják el, hogy esztendő; sőt kettő is eltelik, de még annyira sert futja a városnak, hogy legalább elegyen­getnék a földkupacokat, elhordanák az építőanyag-hulladékokat, s a vállig érő gazt lekaszálnák. Egy földmunkagép, s néhány ember komótosan rendbe hozhatná gyor* san az elhanyagolt területeket, s amikos elérkezik az ideje, akkor véglegesen kiala­kíthatnák a parkokat, játszótereket Aprq dolgok ezek, tudom, de zavaróak. A Retek utca jobb oldalán, közel a Csillag térhez, a betonjárdán kihagytak nyolc-tíz „lyukat", valószínűleg fáknak. De azóta, amióta el­készült az a járda, eltelt másfél esztendő, A lakók is szívesen kiásnák azt a gödröt, s elültetnék a csemetét is, csak valakinele intézni kellene az ügyet. A megállóban be­szélgető emberek szerint a tanácsnak, il­letve a tanács vállalatának, a városgazdál­kodás alkalmazottainak. Az említett hiá­nyokat valóban pénz nélkül meg lehetna szüntetni, csak akarni kellene, s olykor meghallgatni azokat is, akik a buszmegál­lóban beszélgetnek. Visszatérve a termelő munkához, a gyá­rak életéhez: a fentebb említett üzemi bul­letinben arról is hírt adtak, hogy a szege­di kenderfonógyárban keresik a lehetősé­gét a zsineggyártás bővítésének. Miért? Azért, mert a gyár vezetői fölfigyeltek ar­ra, hogy a hazai mezőgazdasági szövetke­zetek és állami gazdaságok egyre töbtt korszerű bálázógépet vásárolnak és alkal­maznak. Ezek a gépek „eszik a madzagot"i jövőre már a szegedi kendergyártól két­szer annyit kérnek, mint az idén. Ha nem gyártunk idehaza eleget belőle, külföldről kell megvásárolni. Olyan luxust aligha en­gedhet meg magának népgazdaságunk, hogy a hazai nyersanyagból nagy múlttal rendelkező feldolgozó iparunk ne elégítse ki a hazai igényeket, örvendetes, hogy er­re jó előre gondolnak a gyár képviselői is. Végül még egy példa a mondandóhoz: a jutaárugyárban mind inkább tért hódít a helyben gyártott ponyvaanyagok konfek­cionálása. Természetes, hogy hirtelenjében a nagyvállalat sem képes új konfekcióüze­met fölépíteni, gépekkel berendezni. De lehetséges valamit előbbre lépni más uta­kon is. Ezért dicsérendő, hogy a salgótar­jáni ruhagyártól megvásároltak néhány ponyvavarró gépet, s azokat kiadják be­dolgozóknak. A bedolgozásban rejlő lehe­tőségeket különben sem aknázzuk ki úgy, ahogyan arra lehetőségeink, adottságaink lennének. Az élen járó ipari országok sok­kal előbb járnak, a bedolgozást nem tekin­tik harmadrendű tevékenységnek, hanem ipari termelésük szerves részének minősí­tik és hasznosítják. E lképzelhető, hogy nem eget rengető példákat sorakoztattunk föl ebben az írásban, de a gondolatot szeret­nénk továbbadni, hogy az apróbb javasla­tok, ötletek, az azonnal kész lehetőségek nagyon gyakran segítséget adnak a ter­melés mennyiségének és minőségének, va­lamint a munkavégzés könnyítésének fej­lesztéséhez úgy, hogy alig szükséges be­ruházási összeg a megvalósításhoz. Gazdagh István Budapest körül Budapest egyre növekvő város majd peremkerületeiben, s folytatódik az agglo­urbanizációs ártalmainak csökkentésére nagyszabású _ . .. .. ,, erdőtelepítés kezdődött a fő- meraclos övezetben. Walter Íves hazánkban Hazánkba érkezett Walter íves, ausztrál mezőgazdasági államtitkár, aki .a két ország közötti mezőgazdasági kap­csolatok fejlesztéséről foly­tat tárgyalásokat és tanul­mányozza a magyar mező­gazdaság nagyüzemi módsze­reit. Műszer­kiállítás a budapesti nem- magyar vállalat hozta el vásárközpontban elektronikus vezérlő és sza­megnyílt a Mipel—Micronica bályozó berendezéseit, ipari nemzetközi ipari elektronikai célra hasznosítható számító­és műszerkiállítás. gépeit, elektronikus mérés­A most harmadik alkalom- technikai eszközeit, több mai megrendezett bemuta- mint tízezerféle terméket tóra 16 ország 108 cége és 16 (MTI) Szerdán zetközi A tervek szerint Budapest közigazgatási határain belül 1980-ig, ezer hektáron telepí­tőnek facsemetéket. A tavaly már megkezdődött munkála­tokat elsősorban a mezőgaz­dasági művelésre alkalmat­lan termelőszövetkezeti terü­leteken és állami tartalék­földeken végzik. A második szakászban, 1980 után, Pest megye terü­letén, a 44 települést magá­ban foglaló agglomerációban folytatódik az erdősítés­Magyar—vietnami együttműködés Magyar—vietnami oktatási együttműködési munkatervet írt alá szerdán az Oktatási Minisztériumban Polinszky Károly, a Magyar Nepköz­társaság, és Nguyen Thi Binh, a Vietnami Szocialista Köztársaság oktatási rnin tere. Az aláírásnál jelen vá­lt ónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének el­nöke, Gosztonyi János okta­tási államtitkár, valamint Nguyen Phu Soai, a VSZK budapesti nagykövete. A magyar—vietnami kap­csolatok történetében először került sor a két minisztéri­um közötti együttműködési munkaterv aláírására.

Next

/
Thumbnails
Contents