Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

14 Vasárnap, 1977. október 2: Sorok a tanyákról M ostanában a külterületen élők sorsával sokan fog­lalkoznak. Társadalmunk­ban a várostól, falutól messzebb­re U ellátnak. A tanyalak gond­ja mindnyájunk gondja. Az ott élőkért fogunk össze, s azon igyekszünk, hogy a múltból örö­költ hátrány minél előbb eltűn­jék, s úgy éljenek a határban is, ahogy élni kell. Államunk támo­gatja, ösztönzi a tanyai lakosság életkörülményeinek javítására tett kezdeményezéseket. Jó né­hány intézkedés látott napvilágot, s remélhetőleg ezután sem kerül ki fókuszunkból a tanyák ügye. A külterületi lakosság helyzeté­nek jobbításáért munkálkodik a Hazafias Népfront ls. Nemrégiben bizottsági ülésen hangzottak el vélemények, javaslatok a tanyák érdekében. A kívülállónak bármennyire is romantikus a tanyai élet, a ta­nyák sorsát a táblásítások, a nagyüzemi parcellák, a hatalmas gépóriások léte megszabja. Igaz, hogy Jó pár évet, évtizedet lela­pozunk a naptárból, mire végleg eltűnnek a tanyák. Hiba lenne vi­szont, ha mesterségesen, admi­nisztratív úton siettetnék pusztu­lásukat, mert ez bizonyos hátrá­nyokat, feszültségeket okozna a társadalomnak. Nem ls teszi ezt' egyetlen tanács sem, hiszen hatá­rozataik, Irányelveik mind a kül­területen élők javát szolgálják. A tanyákra még sokáig számíta­nak. Ahová kell, oda adnak segítsé­get, ahová nem érdemes, ott a sorsára hagyják a tanyát Csongrád megye népességének 15,3 százaléka — több mint 7 ezer ember — lakik külterületen, 2 ezerrel kevesebb, mint 1970­ben. Az elmúlt hat évben közel 20 ezren költöztek belterületre. A hetvenes évek elején még 28 ezer 897 tanyát tartottak számon, a tavalyi adatok már arról Infor­málnak bennünket, hogy 1890-et „felfaltuk" a nagyüzemek. A köz­ben eltelt idő alatt 1608 tanyából elköltöztek, s azóta elhagyottan romosodnak. A szegedi járásban közel 6 ezren élnek a határban, a megye tanyán élő lakosságának 56 szá­zaléka. Sorsukat jobbára a ho­mok formálja, és sokuknak a ho­mok ad megélhetést Nincs éppen nagy bajuk vele, mert Jóval a megyei átlag alatt van a belte­rületre költözők száma, ami azt jelenti, hogy itt jobbak a felté­telek, mint máshol, többen kép­zelik el még most is a jövőjüket falutól, várostól távol. Sokan kö­zülük „kétlakiak", a nyarat a ta­nyán, a telet a faluban töltik. Az elmúlt hat évben 489 új ta­nyát is építettek, szabályellene­sen. Rájuk a visszavonásig érvé­nyes, úgynevezett fennmaradási engedélyt adtak ki. Ahol már vil­lany és víz is van, ott könnyebb az élet, és ilyenkor nem állhatja útját a fejlődésnek az elavult szabályozás. Talán ezért is ma­radt meg ez az „öszvérmegoldás", lehet az is, hogy akinek k.nye­ret, megélhetést ad a tanya, az még a törvénnyel is kikezd. Alakul viszont egy újfajta ta­nyai élet, ami napjaink divatja. Ez a hobbi- vagy víkendtanya. Sokan, akik nem a mezőgazda­ságból élnek, pihenésre, üdülés­re vásárolnak maguknak külterü­leti páskomot, ahol csendet, nyu­galmat, kikapcsolódást keresnek. A hét végén a szabad idő hasz­nos eltöltése a cél, nem pedig a haszonszerzés — ezért szálltak síkra a felszólalók a népfrontülé­sen, ahol a megyei elnökség mel­lett működő város-, községpoli­tikai és gazdaságpolitikai bizott- / ság a tanyákon élők helyzetével, jövőjével foglalkozott. A vitában a többség a külterületi települé­sek Javára szólt, hangsúlyozva a megfelelő megkülönböztetést ta­nya és tanya között. Ugyanis más az, ha valaki ott- él, és megint más az, ha valaki haszonszerzés­re használja azt. Volt rá példa, hogy egyesek bértanyákat tar­tottak fenn. Napszámosokkal dolgoztattak, évenként több tíz­ezer forintot zsebeltek be, pedig nem fogták érte egyszer sem a villa nyelét. Nyilvánvaló, ők is a tanyáról élnek, csak másként ítéli meg a társadalom. Nem le­het egy kalap alá venni azokkal, akik hajnaltól sötétedésig törik­zúzzák magukat sorsuk jobbulá­sáért. Egymaga a tanyai ember nem tudna kilábalni múltból örökölt hátrányából, ezért szüksége van segítségre, kapaszkodóra, amit a társadalom meg is ad. Államunk a tanácsokra bízta ezt a nehéz feladatot. A szakigazgatási szer­vek sokat tettek az asztalra. Elég, ha csak a villamosított külterü­leti lakások arányának növekedé­sét nézzük. Az összes tanyák egyharmadában már ég a villany, s a megyei felmérések szerint 1983-ig még 7 ezerrel növekszik ez a szám. Ennyit tartanak indo­koltnak a Csongrád megyei ta­nácsnál is. Kétségtelen, a villany, az elekt­romosság a legnagyobb segítség a tanyákon élőknek, de ha már van petróleum nélküli lámpás, akkor már nagyobbak az Igények. Kell háztartási gép, mezőgazda­sági kisgép, és kell víz, hogy le­gyen fürdőszobás lakás a belte­rületen kívül élőknek is. A viz még gond a tanyákon. Ami van, egészségtelen, Ivóvíznek nem al­kalmas. Sokfelé még ásott kutak vizét isszák, s ez az ott élők egészségére ártalmas lehet. Al­talános megoldásként kínálkozik, ami már sokfelé gyakorlat, fúr­janak kutat a tanya közelében. Mindez persze költséges, hiszen ha már ott a villany, akkor is belekerül Jó tízezer forintba, mire iható vizet hoznak fel a csö­vek. Ahol meg nincs villany, ot't még drágább, mert a szivattyút motorok hajtják, és ez viszi a pénzt. A palackos ivóvízzel való ellátás volna a megoldás, de még ez gyerekcipőben jár nálunk. Ha már van összkomfort a ta­nyán, felbomlik a zárt közösségi élet, az emberek nemcsak piacra vágyódnak, hanem szórakozni, ki­kapcsolódni ls. Ehhez jármű kell, amivel mozoghatnak. A szegedi járásban Üllés—Rúzsa, Bordány és Zákányszék között mintegy 13 milíió forint értékű pormentes utat építettek. Könnyít a kint élőkön a mezőgazdasági nagyüze­mek úthálózata is. A szegedi Já­rásban sok gépkocsi a tanyai la­kosok tulajdonában van, az ösz­szes tanyai gépkocsik 38 száza­léka. Bár 385-re emelkedett a tanyás területeket érintő autóbu­szok száma, mégis a „fő piacoló" a személygépkocsi. Napjaink előnye, hogy nem. mindig a parasztember jön a vá­rosba vásárolni, hanem olykor kimegy a bolt is eladni a földek­re. Sok még a tennivaló e téren — hangzott el a tanácskozáson —, de már az eredmény Jelentős. A tanyaiak érdekében a keres­kedelmi hálózat technikailag ls fejlődött. Ma már a vegyes bol­tok zömében, az italboltok több­ségében van hűtőgép. Gond vi­szont, hogy ezek a kedvezmé­nyek sem tudják megfogni, ta­nyához kötni a fiatalokat, és ez meghatározza a tanyák jövőjét. Cél az, hogy a jövőben minél többen, minél hamarabb beköl­tözzenek a belterületre, hogy gyorsabban felszámolódjanak a kedvezőtlen körülmények, de ad­dig ls, amíg ez a folyamat tart, nagyobb figyelmet fordít a tár­sadalom a tanyákon élőkre. Csak egyet ragadunk ki a tenni akarás példái közül, amelyet a népfront ülésén is többen említettek: jó lenne, ha minél több egyedül élő, idős tanyai ember kapna naponta meleg főtt ételt. 1970-ben csak hárman láttak el gondozónői te­endőket, tavaly már 28-an járták a tanyavllágot, hogy segítsenek a magukra maradottakon. Mindez a társadalom tenni akarását mutatja, amiből kiveszi a részét a Hazafias Népfront is. MAJOROS TIBOR A barátságért Odesszában A Szovjet—Magyar Baráti Társaság Odessza területi szervezete fontos feladatá­nak tekinti Csongrád megye és Szeged MSZBT-szervezetei között 20 éve létrejött kapcsolat ápolá­sát. A társaság munkájában aktí­van részt vesznek az odesszai te­rület ipari és mezőgazdasági üze­mei, közép- és felsőfokú taninté­zetei, intézményei és hivatalai. A baráti kapcsolatok erősítése terén különösen kiemelkedő munkát végeznek a műszövetgyár, a Le­ninről elnevezett konzervtröszt, a kábelgyár, a Mecsnyikov I. I. Egyetem, az Usinszkij Pedagógiai Főiskola, az Élelmiszeripari In­tézet, az 58. sz. középiskola, a Filatov Szemészeti és Szövetta­ni Intézet, a „Rosszija" kolhoz és több más intézet alapszervezetei. A baráti kapcsolatok hatékony­ságának növelését szolgálja a testvérvállalatok munkamódsze­rének tanulmányozása és átvéte­le, a felsőoktatási intézmények tanszékei közötti együttműködés továbbfejlesztése, a kutatói, ok­tatói és hallgatói csoportok cse­réje, a társintézetben végzett munkája, valamint a tudományos kiadványok, publikációk és mód­szertani irodalom kölcsönös meg­ismerése. Említésre méltó az az őszinte személyi és munkakapcsolat, amely az Odesszai Műszövetgyár és a Szegedi Textilművek dolgo­zói között jött létre. A két gyár kollektívája évenként kicseréli tapasztalatait. A termelés haté­konyságának növelése érdekében többek között a következő kér­déseket vitatták meg: a termelő* munka tudományos megszervezé­se, a munkatermelékenység nö­vekedésének módjai, a termelés technológiája, a fiatal szakembe­rek képzése, új fajta szövetek termelésének bevezetése, az út­törőtáborok munkájának meg­szervezése, a termelés és az is­kola kapcsolata stb. Az Odesszai Műszövetgyár Mit­kov művezető komszomolista szö­vőbrigádja szocialista versenyre hívta ki a Szegedi Textilművek Dimitrov brigádját. A testvérvál­lalatok, egymás vállalásaival is megismerkedtek. Az Odesszai Kábelgyár kollek­tívája szoros termelési kapcsola­tot tart fenn Budapest és Szeged kábelgyári dolgozóival, rendsze­resen kicserélik a munka terme­lékenysége további növelésében, a káderutánpótlás megszervezésé­ben, a munkások és vezetők poli­tikai és gazdasági felkészítésében és a szociológiai kutatásokban szerzett tapasztalataikat. Termékeny kapcsolatok alakul­tak ki a Vörös Zászló renddel kitüntetett Odesszai Egyetem és a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem között. Ezek a kap. csolatok a 2 évenként megkötött szerződések alapján fejlődnek to­vább. A munka értékelése azt bi­zonyítja, hogy mindkét felsőok­tatási intézmény számára hasz­nos az a tevékenység, orr.-ilyet a kémia, a tudományos szocializ­mus, a mikrobiológia és a fizikai földrajz tanszékek folytatnak. A két intézet között rendszeressé vált a kutatók és az oktatók cse­réje. Az odesszai és a szegedi tanár­képző főiskolák közötti kölcsönös kapcsolatok 1988-ban kezdődtek. A pedagógia, pszichológia, a ma­tematika, a biológia és a testne­velés tanszékek között különösen gyümölcsöző az együttműködés. Mint a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola vendége, megis­merkedhetem a magyarországi általános iskolai tanárképzés főbb vonásaival, a gimnáziumi és főiskolai oktató-nevelő munka időszerű problémáival, s arra is lehetőségem nyílik, hogy néhány pedagógiai előadást tartsak. Ez év októberében tapasztalatcsere céljából a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola két oktatója uta­zik az odesszai Usinszkij Peda­gógiai Főiskolára. A társaság tevékenységében ki­emelt helyet foglal el az odesszai felsőoktatási intézményekben ta­nuló magyar hallgatók eszmei­politikai nevelése. Ezzel kapcso­latban megemlíthetjük a közös ünnepi megemlékezéseket, a szov­jet hallgatók számára rendezett „Ki tud többet Szegedről?" vetél­kedőket, az odesszai Szeged utca ünnepét, a magyar hallgatók ta­lálkozásait a kijevi magyar kon­zulátus munkatársaival, valamint a Magyar Népköztársaság állami és pártszerveinek Odesszába ér­kező képviselőivel. A Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság Odessza területi és a Csongrád megyei testvérszerve­zelei között létrejött baráti kap­csolatok állandóan erősödnék. A társaság a legjobb kollektívák ta­pasztalatainak összegezését és népszerűsítését folyamatos fel­adatának tekinti. Harmadízben vagyok' Szegeden, 1967-ben abban a szerencsében részesültem, hogy kétszer láto­gathattam el Szegedre: először az Odessza terület pártküldöttsége tagjaként, másodszor pedig, mint a tanárképzés kérdéseivel foglal­kozó szimpózium résztvevője. A tanárképzés kérdései nálunk is időszerűek, mert a pedagógusfog­lalkozás a legnépesebbek egyike. Meggyőződésem, hogy a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán olyan tapasztalatokat fogok sze­rezni, amelyeket ml ls Jól fel­használhatunk pedagógiai gya­korlatunkban. H. R. ILJICSNYINA professzor, az SZMBT Odessza területi szervezetének elnökhelyettese Aexperb o raob, npHHsrrbiti eAKHornacHO ha mc^ashIm pocdAcxaro ChfcaAa Costorork Pa6o ConAaTCKMXfe h KpecTbUHCKiix* Aenyn 26 OKTII6P* 1917 r. • ••Ma. _ •timttsti tUi i i?prra«ota«-k o »««T»n n !VTXB rryti+T ÜTÖTT AZ ÖRA. Jelképnek ls tekinthető az óra számlap- CSOPORTKÉP GYŐZTESEKKEL. Az Októberi Forradalom A BÉKE DEKRÉTUMA. 1917. november 9-én (régi idő­ja, s az idő, ami arról leolvasható. Ütött a cárizmus utolsó főhadiszállásának, a Szmolnij palotának lépcsőjén készült számítás sze-int október 27-én) a szavjetek lapja, az Iz­órája. Munkások, parasztik és katonák rohammal vették be* ez a kép. Putyilov gyári munkások és katonák állnak a vesztylja elsó oldalán közölte a békéről szóló dekrétum a Téli Palotát iikeres akció után a lépcsőkön szövegét

Next

/
Thumbnails
Contents