Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

MAGAZIN Vasárnap, 1977. október 16. 11 A várbeliek Senki többet?... a A H Szegedet megmutatja az idegennek, elsétál vele a várhoz is. Elidőznek a kerítés mellett, nézegetik udva­rán a halászok tökösbárkáját, és elmondja az itthoni, amikor a vár még nagyob volt, ide fogták be nemzeti hősünket, legfőbb be­tyárunkat, szegény Rózsa Sán­dort, aki a vonatot is megállítot­ta, élete végén pedig közönséges börtönlakóként a harisnyakötés­re kényszerült Ettől a betyári kapcsolattól fényesre szidolozó­dik a vár kicsike maradványa az idegen előtt és olyanféle szin­ben áll elő, mint a Spilberk Brünnben vagy Kufstein. Ki tart­ja számon, ki volt ott a várpa­rancsnok, ki a fő- és alporkoláb, de a göthös kis magyart, a szép­szavú Kazinczyt a rabot min­denki tudja. A szegedi vár utolsó lakóit kár lenne levéltárban kutatnunk, akikről a régi iratok tudhatnak, nem az utolsók voltak. Kis tábla lóg a kerítésajtón, rajta olvasha­tó: Idegeneknek tilos a bejövet. Nem bemenet mint az áruházi raktárak, és más titkos helyek ajtaján áll, hanem a bejövet. Te­hát belül vannak, nem ideigle­nesen, nem olyanok, akik csak bemennek, reggel és kijönnek este, ez az egy szó azt jelenti, a várnak lakói vannak. Nem pandúrok terelték be őket, a de­rest és a vasat nem ismerik a kellékek között, önként jöttek, önként maradnak. Bár a kapun lakat van, vastag lánccal, csak le kell akasztani a láncot, és sza­bad az út annak, aki nem ide­gen. Az első nagy ablakon füg­göny, másodikban kinyitott eser­nyő szárad: nők is laknak a vár­ban. Az első ember, nem kapitányi rangban, Kisterenyei Ervin, számadása szerint kilencen van­nak most az őrizők közül, de voltak már huszonketten is. Res­taurátorok, de mellékállásban őr­zik is a várat. Mindenféle gyüle­vészcsoportok be-beugráltak az­előtt, csak a hecc kedvéért is. Mutatós szerszámokat nem lá­tok a restaurátorok kezén, vasa­lóval melegítik és simítják a vásznat márványlapokkal meg­nyomtatják és gépesített főzőka­nállal keverik a ragasztót: vil­lanyfúróba szerelték a fakana­lat (Amikor bográcsban főzik a halászlét a gulyást, vagy a ke­ménytarhonyát, ekkora gépesítés­re sincs szükség.) A körképet A magyarok bejövetelét. restaurál­ják, reggel 7-től este 6-ig dolgoz­nak. A gyűrődéseket, repedése­ket és a golyók által okozott se­beket gyógyítják rajta. — A szállás? — Kitűnő. összkomfortos a vár, itt a kazánház, jó a fűtés, hideg-meleg vizes fürdőszoba, ezerszer jobb, mint az albérlet Koedukált intézmény lett a vár, egyik oldalon a lányok és asszonyok, másikon a férfiak laknak. Tábori vaságyak, egy-egy asztal, szék, könyvespolc, ez a bútorzat, kilincs nincs, fal sincs, ajtó sincs, csak függöny. A szek­rény oldalán lehet kopogtatni. Balázsovi ts Zsuzsa 1975-ben ment férjhez, nem sokkal azelőtt hogy ide költözött — Nem bánta meg? — Sem a házasságot, sem azt hogy ide jöttem. Ez a restau­rátorok sorsa, ha templomok ké­pein dolgozunk, azokat se vihet­jük haza, hogy közelebb legyünk a családhoz. Oda kell mennünk, ott kell laknunk. Az otthon hi­ányzik, hogyne hiányozna, min­den pénteken megyek haza. A családi boldogságból ennyit jut. — Szabadság? — Örabéresek vagyunk, csak fizetés nélküli szabadság jár ne­künk. — Gyermekgondozási segély? — Mint bárkinek, természete­sen nekünk is. Egyik kolléganőm most szült, fél évig szeretne ott­hon maradni. — Hová teszi később a gyere­ket? — Ez a gondja, ezt nem tudja. Ide nem hozhatja várlakónak, talán a nagymama elvállalja. — Koszt? — Mindenki maga intézL A tarján! bisztróba járok, Ws pén­zért ott főznek legjobban. — Milyen Szeged, a várból nézve? — Amit én ismerek, azok kö­zül a legszebb város. Pest azért hiányzik. Este van, a Belváros kicsi, a kintebb eső utcák söté­tek, este összezsugorodik Szeged. Pusztaszeren talán jobb lesz. Ha fölépül a körkép épülete, leg­alább két évet ott dolgozunk. — Mit vár Pusztaszertől? — Ott lehet majd biciklizni, és talán festeni is. A városban nagy kockázat a bicikli, és hiányzik a természet. — De a vár jó? — Idevetődött egy kutya, a körkép metszetének készítőjéről adtunk. nevet neki, de a várat nem tudta megszokni. Fél év múlva megszántuk, elajándékoz­tuk, családi környezetbe adtuk. Akivel beszéltem, mindenki azt mondja, az a jó ebben a társa­ságban, hogy lehet együtt dol­gozni. Ha itt végeznek — legföl­jebb 1982-ben —, akkor is együtt maradnak. Együtt vállalnak újabb munkát — Asztalos István harmadéves hallgató volt amikor idejött, most végzett a főiskolán, itt is maradt, de kétlaki. — Egy hónapot itt vagyok, egy hónapot Pesten. — Ott mi a dolga? — Festek és tanulok. — A lecke? — Most angol, de jó lenne olaszt is, franciát is, németet is tanulni. — Képhez, freskóhoz minek a tolmács? — A szakmához kell. A hasz­nálható szakirodalom nagyobbik része angolul íródott. — Mint festő, mi hasznát látja a másiknak? — Fegyelemre szoktat. Ke­mény fegyelemre. — A vár? — A baj csak annyi, hogy sok a szúnyog. Aki legtovább olvas este, az fizet rá legjobban, min­den szúnyog őt csípi. Tari Edit Csongrádon született, minden iskoláját Szegeden vé­gezte, a Tömörkény gimnázium­ból jött ide. Két hónapja dolgo­zik restaurátorként, legalább két évig szeretne itt maradni. — Mi fogta meg? — A várbeli szellem: a közös munka szelleme. — Este, munka után? — Tanulok, olvasok, mosok. — Terve? — Régész szeretnék lenni. Innen is sokfelé ágazhatnak az utak. Semmiképpen nem akarok ava­tatlanul beleszólni a körkép vi­tájába, de a csoport vezetőjét megkérdeztem, mi a véleménye a nagy képről. — Válasszuk két részre a fe­leletet. A restaurátornak nagy föladat, kimondhatatlanul szép munka. Mikor jutunk mi még egyszer 1800 négyzetméteres fe­lülethez? Különben nem előírás, hogy a restaurátor szerelembe essen a képpel, tisztességes mun­kát akkor is kötelessége végezni, ha nem sokra becsüli. Figyelem a vitát, az a gyanúm, aki eddig nyilatkozott, vagy nem látta a teljes körképet vagy nem em­lékszik már rá pontosan. Nehéz is harminc évvel ezelőtti élmé­nyünkre, vitaképesen visszaemlé­keznünk. Kerestem benne a na­cionalizmust is, bevallom, mosta­náig nem találtam meg. Másik érv, hogy művészi értéke kiest Láttam másik két nagyhírű kör­képet Is, mindkettőnél jobb a miénk, ezt bátran mondom. Itt van a Vágó Pál által festett lo­vasroham: sok megoldásával Nagybánya előtt járt Azt sem akarom mondani, hogy művé­szettörténetünk kiemelkedő al­kotása, de neves művészek dol­goztak rajta, becsülést érdemel­nek. Apró híja van csak, hogy Munkácsy nem festett bele. Le­het, hogy ez a név hiányzik azok­nak, akik a márkát keresik? Valóságos csatatér van a vár­ban, a csatakép körül dolgoznak a restaurátorok. Lehet hogy ők a szegedi vár utolsó lakót Most kilencen, néha huszonketten. HORVÁTH DEZS0 A felfelé kapaszkodó úton min­denfelé autók. S lám, milyen sze­rényen húzódik meg itt például ez a Diesel-Mercedes, akár agy félreeső, leszögletesített bukszus­bokor. Amott az a Toyota pedig alig látszik ki a földből, vissza­fogottan lapul a föléemelkedő Zsigulik, Wartburgok között. Mint ahogy az a Ferrari is kerülni lát­szik minden feltűnést: nyúlánkan és ezüstszürkén olvad bele a jár­műrengetegbe. 1 Zsúfolásig telt színházterem a budai művelődési házban. Mind­járt kezdődik az idei festményár­verés. A legtöbb dolgozó egyszerű ut­cai ruhában érkezett. A frizurák is jobbára délutániak. Csupán néhány diszkrét ékszer jelzi, nem szokványos, inkább alkalmi ren­dezvény ez a mostani. Például az a nagyon szerény brilliáns, ab­ban a leheletvékony gyűrűfogla­latban. Aztán: finoman elrejtett már-már a hajkoronák sátrába burkolt függök, bennük a drága­kövek tényleg igen redukált ra­gyogásával. Valamint néhány, de igazán csupán néhány platina nyaklánc, közepén kis mütyürrel, melyet rubin- vagy smaragdpety­tyecskék díszítenek. A légkör határozottan demok­ratikus, sőt bizonyos vonatkozá­sokban kifejezetten fesztelen. Egyeseknek például melegük van, nyugodtan levetik zakójukat ölükbe gyűrik, de nem szégyellik pocakjukat és ízléses nadrágtar­tójukat sem. A jobbjukon helyet foglaló hölgyek pedig — sok kö­zöttük a szőke, a hamvasvilágos­tól egészen a kissé már barnás árnyalatokig — mit sem szólnak ezért Bájos mosollyal, kis főbó­lintással nyugtázzák a neglizsét, majd ők is kinattintják azt a bi­zonyos második kancsót a nyak alatt és a kebel fölött amely... s Természetesen vannak itt fia­talok is. mint mindenütt az élet­ben. Elküldték ide képviselőiket a felnövekvő új generáció tag­jaiként s kik majd, ugye, általá­ban, a helyünkbe lepnek. Például ott fönt az erkélyen egy... Vagy itt lent a földszinten jobbra egy... A színpadon élőkép. Asztalon mutatják be az árverésre bocsá­tott festményeket Barna pulpi­tuson a fakalapácsos döntnökök, jobbra tőlük adminisztrátorok, elöl, lent pénzbeszedők, oldalt közjegyzők népes csoportja, bal­ról képkiadás, a zenekari árok­ban pedig a pénztár. A felszere­léshez munkát könnyítő kis fa­csúszdák is tartoznak. Mihelyt lecsap a döntnöki ka­lapács, már csúszik is lefelé a véglegesült ár cédulája. Az ad­minisztráció boszorkányos gyor­sasággal, szinte sorozatban készí­ti a számlákat a pénzbeszedők pedig — egy férfi, három nő — szélvészként futnak a szélrózsa több irányába, hogy pénztárhoz szállítsák a vételárat onnan a ve­vőhöz vissza a fizetési elismer­vényt — és már zöröghet is a képkiadóban a mintás csomagoló­papír. Mindez nem tart to­vább E már-már tökéletes szervezett­ség láttán érezni át igazán, hogy valóban... Csak ámuldozunk! 4 A dráma. Első döntnök: — Munkácsy Mi­hály „Faust" című festménye. Kikiáltási ára hatvanezer fo­rint ... Hatvanezer forint... Ár­ajánlat?... Árajánlat nincs?... Vissza!... Nagyot csattan a fakalapács. Első döntnök: — Kraft-Kund­rassek Egon „Táj nimfákkal" cí­mű festménye. Kikiáltási ára öt­venezer forint. Árajánlat? Oldalt, az oszlop mellett álló, negyvenes, enyhén kopaszodó, kis­sé hízásra hajlamos férfi föl­emeli az árverési piros jelzőtár­csát. Első döntnök: — Ötvenöt... (Időközben két másik tárcsa is magasba emelkedik.) Hatvan... Hatvanöt... Baloldalt, az enyhén kopaszodó, kissé hízásra hajlamos férfi rez­zenetlenül tartja a tárcsát így. első pillantásra, nincs rajta sem­•mi különös. Nyitott nyakú drapp ingpulóvert visel, pocakja már kezd fölébukni a nadrágszíjnak. Nadrágja különben középszürke, zakója sötétkék. Nálunk manapság már. éppen annak eredményeként sőt vív­mányaként hogy... — úgyhogy pusztán öltözékük alapján már nem lehet besorolni a dolgozókat Ez a férfi például éppúgy le­het... Mint ahogy szintén le­het... Sőt még az elképzelhető, hogy... Első döntnök: — Hetven.., Hetvenöt... Nyolcvan ... $VTar teljesen elcsöndesedett a terem, mint amikor a légyzümmögést is ... Mindenkj lélegzetvissza­fojtva, sőt... A szemek most.­már erre a két emberre szege­ződnek. Itt balra lent. és ott fönt az erkélyen ülőre.) Nyolcvanöt... Kilencven ... Kilencvenöt... Száz... Száztíz... Százhúsz ... (Az erkélyen- lehanyatlik és eltű­nik a fejék sűrűjében a piroa tárcsa.) Százhúsz másodszor ... Második döntnök: — Százhúsz­ezer, harmadszor!. .. (Lecsap, nagyot koppan a fakalapács.) Itt lent, az öné a kép, uram ... Az enyhén kopaszodó, kissé hízásra hajlamos férfi átadja tár­csáját a mellette álló, piros kosz­tümös nőnek, kézfejét végighúz­za homlokán. Pofacsontia felett csak most kezd szétterülni az a bizonyos, ovális alakú folt. ami... A pénzbeszedő: — Százhar­mincnégyezer, uram. Százhúsz az elért ár, plusz kétszer tíz száza­lék... A férfi ötszázaskötegeket ha­lász elő belsőzsebéből. Majd a másik zsebből... A harmadikból pedig ... Első döntnök: — Ismét Kraft­Kundrassek-festmény következik. „Ünnepi vacsora." Kikiáltási ára harmincötezer forint. Harmincöt­ezer ... (Itt is, amott is tárcsák emelkednek magasba.) Negyven... Negyvenöt... ötven... Hat­van ... Hetven ... Az enyhén kopaszodó, kissé hí­zásra hajlamos férfi most egy osz­lopnak támaszkodva áll. Már új­(Folytatás a 6. oldalon.) Amint mesélni kezd, szeme körül — akar riadót fújtak volna nekik — összefutnak a ráncok. Zsebkendőjébe gyö­möszöli a szavakat, nehezen értem meg. Aztán megértem. És egyetértek vele Könnyei áradatát, cserzett munkáske­ze remegését szeretném meg­állítani. Megállíttatni. Zavar­ba ejt, egész korosztályom, intézményeink, közgondolko­dásunk nevében is, ha egy 67 éves férfit sírni látok. Szé­gyellem előtte tehetetlensé­günket, még meglevő, szép csomagolású, hivatalos ember­telenségünket Szereti, hogy körbejárja lakását a nap. Hogy egy te­kintettel erdőt és fényt ölel át. Szeret a töltésen sétálni, gyakran lejár oda. Még élve­zi az avar zizegését, a langyos levegőt. De már előre retteg, mi lesz velük télen? Mégse keresheti a csöndet éjjel-nap­pal a zimankós télben. A kis­unokáeak meg tanulnia kell, aludnia kell. Már se tud. Ka­rikás a szeme, álmos az is­kolában. Sír a fekete pontok miatt. „Családi házból kerültünk ide, szanálták az épületet" — mondja már nyugodtabban. — „Másfél éve fogadtuk el a 101-esben ezt a kétszobás la­kást. Akkor még nem tudtam, mi vár itt ránk. Gondolhatja: alattunk van a kazánház. Szeptembertől májusig pokol az életünk. Hét-nyolc hónapos észvesztő zaj üldöz ki bennün­ket a lakásból, csak ki innen. De hát lakni kénytelenek va­gyunk, és ez az otthonunk. Ez az átkozott szivattyú meg csak zúg-búg, szizszeg, dübö­rög, szünet nélkül. Nincs egy A gépezet zug, ahová elbújnánk előle, ahol egy kis nyugtot, csöndet találnánk. Nincs egy pillanat, amikor belefáradna és meg­nyugodna. Néha úgy érzem, nem baj, ha én is rámegyek, de fölrobbantom, föl a min­denit!" Papírok hevernek előttem az asztalon. Értesítések, hatá­rozatok. Pecsétesek, aláírások­kal. Az egyik: zajméréssel kapcsolatos értesítés. „Értesí­tem, hogy a Hajdú-Bihar me­gyei KÖJÁL zajmérő csoport­ja által készített mérési jegy­zőkönyvet a mai napon intéz­kedés céljából dr. K. I. álla­mi közegészségügyi-járvány­ügyi előadónak elküldtem. Tá­jékoztatásul közlöm, hogy a mérési jegyzőkönyv aaatai szerint mindkét mérési helyen (kisszoba, nagyszoba) a zaj­szint meghaladja az MSZ 18 151-es szabvány előírásait" Dátum: május 10. A másik: a városi közegész­ségügyi-járványügyi felügye­lőség határozata. „Kötelezem a Ivárosgazdálkodási vállalat Igazgatóját, hogy a kezelésé­ben levő Olajbányász tér L szám alatti kazánjának zaj­szintjét megfelelő műszaki megoldással csökkentse. Ha­táridő: 1977. szeptember 1. In­doklás: A mérés alapján meg­állapítható, hogy nagymérték­ben meghaladja... a lakószo­bákban megengedett egyenér­tékű A szintet, nappal 40 dB, éjjel 35 dB-t. Ezáltal a lakás­ban lakókat nagymértékben zavarja a hőközponttól beszű­rődő zaj, amely testhangként jut a lakásba, s ennek szige­telésével lehet a zajt tompí­tani. A szivattyút rugalmas csatlakozásról kell a fűtési rendszerhez kapcsolni, továb­bá az alapozásnál is szükség van a rugalmas elem beépíté­sére." Dátum: június 24. A harmadik: ugyanez a szöveg az IKV-nak címezve, július 19-én, mivel a város­gazdálkodási vállalat megfel­lebbezte a döntést Ezt tette az IKV is. A negyedik: klinikai kibo­csátó. Diagnózis: Corona­riaclerosis. Angina pectoris. Javaslat: a diagnózisnak meg­felelő kímélő életmód. Kelt: 1977. július 27-én. Most október van, ismét be­indult a gépezet. A szivattyú dübörög, a papírok újból vándorútra keltek. Nem tu­dom a tervezőhöz, a beruhá­zóhoz, a kivitelezőhöz jut-e majd belőlük? Látogatómat ez aligha érdekli. Legfeljebb, ha ígéretet kapna, hogy odahaza hamarosan gyönyörködhet a föltornyosult irathalmaz finom zizegésében. CHIKÁN ÁGNES

Next

/
Thumbnails
Contents