Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

WC Vasárnap, 1977. október 16. 11 Senki többet? Művelődni jó... (Folytatás az 5. oldalról.) ra kezében a magasba emelt tárcsa A tárcsa kissé remeg, de azért elszántan tartja, akár az elóbb. amikor... Első döntnök: — Nyolcvan..; Kilencven... Á személyzet. A képmutogató, míg a licitálás tart. lassú iramban félkörözi a képet, hogy minden oldalról Jól látható legyen. Nagy. izmos kéz, a keretre fonódó, bütykös ujjakkal. barna segédszemélyzetis köpeny. Valaki állítólag személyesen is Ismeri. Azt mondja róla, amikor nincs szolgálatban. jól megtermett, olyan százkilencvenes dolgozó, hátra fésült, őszülő hallal, tömött bajusszal. Idősödő, bhrna hajú nő a középső pénztáros. Már órák óta számolja az ötszázasokat, ujjainak motollaszerű mozdulatával. Amikor újabb képet kezdenek félkörözni az asztalon, néha oldalt pillant, a számolást azonban ilyenkor sem hagyja abba. A pillantás, amit a képre vet nem tarthat tovább két legföljebb három másodpercnél. S eközben vagy tíz ötszázas fut át sebesen járó ujjai között Magas, nyúlánk pénzbeszedő nő. Zöld pulóver, farmerszoknya, ringó járás. — Valamibe belerúghattam a cipőmmel — súgja boszszűsan társnőjének. — A cipő fekete. tele talpú, legalább hétszázötvenbe kerülhet A zöld pulóveres most lehajol, és ujjával próbálja láthatatlanná dörzsölni a kjs horzsolást Társnője szőke, teltkarcsú, mintás blúza alatt szabadon és merészen feszülő keblekkel, melyek csúcsa szinte átüti a vékony kelmét... Ha mindez persze festve volna, olajban! Érett színek, élesen kirajzolódó kontúrok! A háttérben fekete, de inkább talán bordó drapéria.,. Akkor ez itt most tulajdonképpen, ha jól meggondoljuk ... Így azonban ... Közben üdítőket szolgálnak fel a személyzetnek. Mindenki kap belőle. Mennyi jaffa. mennyi kóla. mennyi szőlőmárka! Legalább ládányival vehettek mindegyikből ! Az egyik pénztárosnőnek például három üveg kóla jutott. Most ott állnak az üvegek az asztalon. a zöld lámpa sárga fénykörében. mindössze centiméterekre az ötszázasok nagy, laza kazlaitól. Micsoda bőség! Ez belekerülhetett legalább... Rögtönzött summázat a képaukció utolsó perceiben, még erősen az események hatása alatt állva persze: nemes küzdelem volt tej fel melletti párharcokkal, olykor késhegyig menő viadalokkal és csatározásokkal. Am még a legdrámaibb helyzeteknek is minden porcikáját áthatotta a sportszerűség. a legendás fair nlnv emelkedett szelleme És végül,.. Mennyi boldog arcot látni most itt! Kisimult vonások, csillogó szemek, sugárzó tekintetek, fogsort villantó mosolyok! Persze, az előcsarnokban ideoda hullámzó tömegben lehorgasztott fejű, szomorú pillantású dolgozókkal is találkozni. Legszívesebben odarohannánk hozzájuk egy meleg, kemény kézszorításra. — Csak fel a fejjel — mondhatnánk nekik —, még nincs veszve semmi! Most még nem sikerült egyet sem megszerezni a dobra került Kraft-Kundrassekfestmények közül, Időlegesen fel kellett adni a harcot. Ám nem vele együtt a reményt is!... Mert már nincs" messze az a nap, amikor jövőre, ugyanebben az időpontban Csak nézzük, amint tétova léptekkel a parkolóhely felé ballagnak. Még látjuk, amint fájdalmas pillantással kísérik a fák közül lassan kigördülő Diesel-Mercedest. a földhöz ragadt Toyotát, valamint a forgalomban szerényen felszívódó ezüstszürke Ferrarit. Majd nagyot sóhajtanak, és beülnek a Renault, a torinói FIAT, a Volkswagen volánja mögé. Fel berreg a motor, és az autók lassan belevesznek az őszi este félhomályába. PAPP ZOLTÁN M

ég tavasszal, a színházi idényben történt: az egyik sikeres darab előadásán — miközben a pénztárt számosan és hiába ostromolták jegyekért — üres maradt egy teljes széksor. Kiderült, hogy az oda szóló jegyeket egy szocialista brigád vásárolta meg, ám közülük mindössze egy valaki akadt, aki el is ment az előadásra. Nincs szükség névre és címre a fenti esethez, mint ahogyan a következőkhöz sem: egy londoni társasutazáson fakultatív program volt a világ legnagyobb múzeumának, a British Múzeumnak a meglátogatása. Aki nem ment el, az időt vásárlásra vagy bármi másra felhasználhatta. Ml tagadás: a magyar csoport nagyobb része az utóbbit választotta. Lehetne olyan következtetést is levonni a fenti két esetből, hogy az emberek különbözők, kit ez, kit az érdekeL Ennél azonban sokkal fontosabb a másik, bízvást levonható tanulság: azok, akik komolyan veszik, átérzik a szocialista brigád mozgalom jelentőségét és tartalmát — valóban akarnak művelődni. Ahol és amikor pedig nem veszik igénybe az erre adódó lehetőségeket, ott a szervezésben és — nem utolsósorban — a felajánlás formálisságában van a hiba. Művelődni aligha lehet úgy, hogy egy^k napról a másikra valaki kitűzi a célt más vagy mások elé: ezentúl művelődjetek 1 Magyarországon — noha mi ritkán mondjuk, de külföldön közismert — Igen olcsón, nemzetközi összehasonlításban szinte nevetségesen kis pénzért lehet művelődni. Az alkotmány biztosítja a művelődéshez való jogot, s az idén alkotott művelődési törvény az egész ország közvéleményének, érdeklődésének előterébe állította a művelődés ügyét. Idézni is érdemes ebből a törvényből: „A közművelődésben való részvétel állampolgári jog, egyben minden állampolgárnak — képessége, képzettsége és érdeklődése szerint — önmaga és a társadalom iránti kötelessége." A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása záró állásfoglalása kimondja: „Az országos tanácskozás küldöttei szükségesnek tartják, hogy a szocialista brigádok gyorsabban lépjenek előbbre a közösségi gondolkodásban, a művelődésben, életük szocialista módon való alakításában." Az Idézetből is világosan kitűnik: ma már eljutottunk odáig, hogy a művelődés nemcsak jog, hanem kötelesség is. Ami a gyakorlat nyelvére lefordítva azt jelenti: újat, az átlagosnál többet, jobbat, szebbet alkotni csak az képes a modern társadalomban, aki művelődik, sokoldalúan képezi magát. Márpedig a szocialista brigádok éppen azért alakultak, hogy a munkahelyeken, a termelésben élen Járjanak, példát mutassanak. Bizonyos műveltségi szintet eleve feltételez az, hogy valaki szocialista brigádtag legyen. Nem utolsósorban azért, mert munkája eredményét, értelmét Is kell látnia: nagyobb távlatokban gondolkozik, nemcsak az általa megmunkált alkatrész érdekli, hanem az abból létrejövő nagyobb egész, az új termék, s azon túl az üzem, a gyár az ország, a társadalom, amelynek haszna lesz munkájából, s amely kárát vallja a rossz munkának. Számos szocialista vagy e címért dolgozó brigád ezért válogatja meg újonnan felveendő tagialt: hanyagul dolgozó, nemtörődöm, munkahelyére Ittasan járó ember általában nem kerülhet be a szocialista brigádtagok közé. Akit pedig érdekel a munkája — az igyekszik minél többet megtudni róla. Érdeklik az új munkamódszerek, előbb csak a technika, aztán már a tudományos vívmányok is, s ahogyan összeforr a brigád, úgy növekszik a tagok érdeklődési köre is. Ám csak akkor, ha valóban közös a munka, a célok megbeszélése, közösen határozzák el azt ls, hogy mit olvassanak el, mit nézzenek meg, hogyan gyarapítsák szakmai és általános műveltségüket. Sok szép és jó kezdeményezéa hiúsult már meg — a formalizmus miatt. Kétségtelen, hogy nehéz dolog egy brigádnak — néhány vagy több embernek — igényeit, érdeklődési körét, kultúra iránti fogékonyságát összeegyeztetni. Mérce, általános szabály — nincs és nem is lehet. Ám szinte minden brigádban vannak emberek, akiket megragadott egy könyv tartalma, egy festmény szépsége, egy színdarab fordulatossága. Élményeinek elmesélése — talán — bekerül a brigádnaplóba. De ha csak enynyi történik, aligha elégszik meg az élményszerző: másokkal is megkedveltetni a kulturális értékeket, mások érdeklődését is felkelteni, aztán közös élményeket szerezni — ez a szocialista brigádok és brigádtagok immár törvénybe is foglalt kötelessége. Ingyen belépőket kapnak a szocialista brigádok az ország valamennyi múzeumába — jelentette be az említett tanácskozáson a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója. Még szorosabbnak kell lenniük a kapcsolatoknak a munkások és a művészek között — erről beszélt egy nyomdász brigádvezető. Mindez ugyanabba az irányba mutat: a műveltség közkinccsé tétele, s ezen belül első helyen a szocialista brigádok művelődése felé. Múlnak az évek, a szocialista brigádmozgalom már kinőtte a gyerekcipőket. Egyre nagyobbak a követelmények, hiszen egyre magasabb a mérce, egyre többet jelent „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni". VARKONYI ENDRE Gyurkovics Tibor: Évek Péntek ImreJ A kukoricafák között eltűntél, őszi szél zörög lábad nyomán és tél dere rakódik a kezedre le. Alakod vették nyári fik. tavaszra váltott a világ szemedben. És az asszonyok halovány szája mosolyog. Nem vagy sehol. Se tél, se túU Az ég a fejedre borult Október Október ormait Lombok lépcsőzetén bepólyálja a köd, jár méltóságosan zajongó kékségük cinóber királyfi, az égről elszökött palástja lezuhan. Nyugalmát óvja. Egy elkésett méh ideges a vidék: késő virágra száll; a lefutó dombon sárga szirmok közé merülő venyigéit % bemártja potrohát HITSZEGŐ RABLÓTÁMADÁS. A békés élet, a gazdasági fejlődés rohamos tempóját DÍSZSZEMLÉRŐL A FRONTRA. A Vörös téri díszszemle akkor sem maradt el, araiinegtö te a második vlligháború. 1938. szeptember elsején a hitleri Németország le- kor a froit alig több mint 20 kilométernyire — Himki falu határában — húzódott rohanta Lengyelországot, két évvel később hitszegő módon rátámadt a Szovjetunióra Moszkvától. Az egysegek a díszszemléről egyenesen a frontra meneteltek