Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

12 Vasárnap, 1977. szeptember 18. BjH »w M S&EZEOMOi D. O. - S.-ben — Zúgtak a tankok, sztaniolszagú volt a levegő, egy francos nagy akna becsapódott elém, a itt nézett bennem, az ajándékut itt érzőm a képemben, az orrnyereg alatt, itt van a szilánk, kórházba vittek, száizáram volt, mozdulni sem tudtam. D. O. élete olyan színtelen volt, mjnt. egy selyemnincsié, az idő a karján vitte, egy-egy szétszakított nadrág utáni verésen kívüj semmi más maradandó élménye nem maradt gyermekkorából. Elvégezte a négy polgárit, közepesen, az apja ötvös volt, munkás kezű ötvös, ritkán mondott valamit. akkor meg alig lehetett érteni, mert pösze is volt, raccsolt is. D. O. akkoriban egyetlen szenvedélyének hódolt, villamosütközőkön beutazta Budapestet, csavargott benézett minden kapu alá, es magában történeteket talált kl. Ennek köszönhette, hogy kalauzként felkerülhetett a Hősök terétől Rákospalotáig közlekedő buszjáratra. A helyismereti vizsgán a Közraktár utcát kérdezték tőle, s luibozás nélkül vágta rá a helyes választ így alkalmazták. Buszon io lenni — gondolta —. a busz nagy. ablakából a fejére nézhetek mindenkinek. Osztályozta a kobakokat kicsi, apró, közepes, nagy, kövér, duzzadt, s megállapította, a legtöbb felforrna a közepes, nem túl kerek, szabályos, preeis vonalú. Ezek a legokosabbak — gondolta —. ezek lepipálták az apró. kicsi, duzzadt, nagy, kövér fe.lfleket, a legéletrevalóbbak a közepes, szabályos fejűek, s mikor ilyen fejformátú emberrel találkozott, már máshogyan adta át a menetjegyet. Neki magának kicsi, hosszúkás. szipka alakú feje volt de igyekezett mindenben ideáljait utánozni, és nemsokára elérte, hogy csak velük szemben fogta el kisebbségi érzés. — Zúgott a fejem, alkoholszagú volt a levegő, egy francos nagy szike csapott belém, szétnézett bennem, mikor kitoltak a műtőből, mindenki a kezemet fogta, szorongatták a kezemet, mondták, kitüntetést kapok, meg már nem tudom, mit, láttam, felnéznek rám. takarómra telepedtek. Talán irigyeltek is az aknám miatt Mikor kirúgták a kalauzl állásából, mert rájöttek, hogy érettségije van, D. O. elhelyezkedett egy rózsadombi csemegeboltban. Akkoriban diplomatakörnyék volt a Rózsadomb, meg írók is laktak ott hasznosíthatta hát német nyelvtudását és alkalmazkodó modorát, elbeszélgethetett HeRai Jenővel, a német fókonzullal és még sok más, köztiszteletben álló úrral — el is feledkezett régebbi kedvenc időtöltéséről, a fejek rwztálvozásáról. örült és mindenfélét kitalált hogy otthon jólértesül tségét bizonyítsa. Akkoriban mindenkit vigasztalt: a német főkonzul most mondta neki, miközben 15 deka szalámit kért. hogy háború nem lesz, mert a németek háború nélkül győznek; mint a kurvák, úgy fognak lefeküdni csapataik előtt az országok, mert villámgyorsak, és olyan szövetségesük van, mint Magyarország. Ezt a főkonzul mindig mosolyogva mondta, és megcsipdeste D, O. arcát megcsapdosta a fehér köpenyből is kiálló kulcscsontjait — Értesítettek, hogy a kórházat kitelepítik Németországba. Nem tudtam meglógni, pedig lassan elegem lett az aknámból, a szilánkomból, hallottam a Sztálin-orgonákat. és féltettem a kertes hazamat. De nem volt mit tenni, mennem kellett, mert hord. égyas voltam. Csak annyit tudtam elintézni, hogy a feleségnmet felvegyék feketén a nővérek közé. így ő is velem jöhetett. Hét év után D. O. otthagyta a esemegeboltot. megunta az állandó ementáliszagot, meg a kezttrsókolomokat. a rohanást az ajtóhoz. kitárni a vevő előtt, megunt mindent, a rekedt főnökét is. akinek el kellett számolnia a ceruzabéllel, fogta magát, és átment az óbudai hajógyárhoz könyvelőnek, Unalmasabb munka volt, viszont megint elkezdett beszé'getni magában, s osztályozta a kollégái felformáját. Kecs. késsynek a hátában volt a feje, nyaka nem is volt. Tatárnak olyan magasan volt a szemüvege, hogy senki sem érthette meg a pillantását. Récskeinek szép feje volt, D. O. rögtön kinézte magának. líét íróasztallal odébb plt, beszélni nem nagyon beszélhetett vele, meg Réeskei nem is állt szóba senkivel, de nézhette, hogyan dolgozik, milyen gonddal kanyarítja a számokat, s a gyűrűin visszanéztek a műkövek. Ebédidőben próbált a közelébe férkőzni, de nem sikerült. Récskei mogorva igen-nemjei elbátortalanították, de csak jobban elhitették vele, Recskéi különleges ember, nem olyan, mint a többiek, egyéniség. Aztán egy napon Récskej eltűnt, rebesgettek, hogy börtönben van, mert a feleségét, és egy rzőke fiatalembert rajtakapott, ahogy az ágyában henteregtek, s a belső zsebéből előhúztu a pisztolyát, életveszélyesen megsebesítette a nejét, aztán a fiújára célzott, de elvétette. D. O, ezt nem hitte el. rosszindulatú pletvka, mert Recskéiről senki sem mondhat semmi roszszat. hát kárognak, mint a varJak. — S. német városban állítottak talpra. Nálunk már béke volt, amikor ott megszólalt a PanezerAlarm, öt percig szólt a sziréna április közepén, remegtünk, mint a kocsonya, ha már idáig megúsztam, nem akartam megdögleni, egyikünk sem akart megdögleni — húsz nercre voltak a várostól az amcsi Báncélosok. és ml elpatkolunk, úgy mondták, azokat nem érdekli semmi és senki, jönnek. Ifinek, jönnek, lőnek — inkább, mint az oroszok. D. O. a párnákat magasra stószolta a feje alatt, és újra nem osztályozta a fej tonnákat, mert egy cseppet sem unatkozott, egészséges volt, mégis izzadt, átnedvesedett a lepedője, a naja csomókban állt. Mikor felhívatták a kórházparancsnokhoz, négykézlábra ereszkedett, kereste a papucsét, meri valamelyik marha belerúgott, és átcsúszott a papucs a másik ágy alá. D. O. pizsamanadrágjának varrásához illesztette kezét, szabályosan jelentkezett. nem is vette észre, milyen hülyén lehet pizsamáhan tisztelegni. — Ért maga az aknákhoz? — kérdezte csendesen a parancsnok. Mellette drótkerete6 szemüvegben vékony dongájú, kocka fejű pasas allt. Kezet a varráshoz. Papuccsal összecsapni a bokát. — Jelentem, keveset. — Nem haj. Veszélyben vagyunk. segítenie kell. A németek aláaknázták a városközpontot. Ha felrobban, fasírtnak sem leszünk jók. Elpusztul az egész város. Vigyen magával két embert, s menjen az úr után — ós a kocka fejre mutatott. — Igenis! D. <5. lemondó volt, érzéketlen, fásult, nyugodt, olyan, mint amikor az ember elől hatodszorra veszik el az ételt, az agya, a gyomra legyint az egeszre, minek kiabálni. futni, verekedni, elvették, kész. Kiválasztott két egészséges katonát, elindultak a kocka fejű pasas után, lomposan, ráérősen mentek, a pasas szólt is, „mi lesz már", de ők csalt méregették maguk alatt a koszos, törmelékkel teli járdát. D. Q„ mikor az épülettömb elé értek, egyedül ment be a házba. Felbattyogott az első emeletre, rögtön meglátta a ládák között rohangáló selyemvékony gyújtózsinórt, megint kutyául izzadt, átnedvesedett az utcai ruhája is, aztán rátalált a gyutacsra, remegtek a belső részei, ahogyan leszerelte, A két katona addigra a kocka fejű civillel szerzett egy lovas kocsit, arra vitték vígan a teli láda aknákat, három fordulót tettek a pályaudvari légótartalyhbz, az meg nyelte a cuccot, mint kacsa a nokedlit. — fi.-ból szöktem haza. a feleségemmel. Újra lelszóllhattam a buszra, kalauz lettem, szocialista brigádvezető, megkaptam a „kiváló dolgozó" kitüntetést. ha akarja, megmutatom, mindenhez van nálam dokument, Látja, itt a szilánk a képemben — mutatja a poros röntgenfelvételt. D. O. megélte a ülökalauzrendszert. ő volt a szakma öreg1e, áttették később pénzszállító kocsira, három garázs összbevételét szállíthatta, bizalmi állás volt, régen elfeledkezett a fejformákról, a háborúról, mikor kezébe került egy újság, amiben a francia becsületrendet veszi át egy német nő, aki megmentett nyolcvan franciát a haláltól. Ekkor levelet írt S. városhoz, szerencséje volt, élt a kocka fejű civil, ma^as rangú köztisztviselőként ment nyugdíjba, rögtön válaszolt neki. az éoülettömb, ahol az aknák voltak, ma játékgyár, küldtek neki játékokat, meghívták S. városba családiával együtt, kitüntetést kapott, mikor hazajött, névjegyet csináltatott, melyre rányomatta a kitüntetés címét, szerkesztőségekbe kopogott, íróknak ajánlkozott regénytémául. minden könyvet elolvasott, a noteszében adatok sorakoznak, mely szerint az „Akcióban az SS" című könyv 456. oldalán ott a szám: S. városban, mikor megmentette. 583 deportált volt elszállásolva — oroszok, lengyelek, franciák, zsidók —, és ha hozzávesszük a polgári lakosságot, D. O. legalább ezer embernek mentette meg az életét. Lakótelepen lakik, egy konyha mögötti fél szobában, feleségével, A lakás két és fél szobás, a fia a menyével és az unokával a másik két szobában lakik, nem látja őket A menye szóba sem áll vele, feleségét egyszer meg is verte, ő nem tudta megvédeni. A fia szerelmes, nem csinált botrányt, hogy megverték az anyját, D. G. is hallgatott. Szeret} a csendet, félti az egészségét, cigarettát csak szuperfilttel szív. Vékony, szikár ember, erőszakos arcvonásokkal. Az idő, mint egy selyempincsi! a gazdája, karián vitte, külföldön csak a háborúban és S.-ben, mint vendég volt, kartondobozokban osztályozza a múltiat, mindenről dokumentuma van, de ő csalt néhány évről beszél; Zúgtak a tanleolt, sztaniolszagú volt a levegő, egy francos nagy akna becsapódott elém, szétnézett bennem, az ajándékát itt Őrzöm a képemben, az orrnyereg alatt, itt a szilánk, kórházba vittek, szó.izáram volt. mozdulni sem tudtam. Mikorra kitelepítették a kórházat S.-bs. talpra álltam, megmentettem a várost a pusztulástól. Megmentettem, s ezt mégsem tudtam apró pénzre váltani, Ugyanúgy élek, mint aki nem mentett meg senkit. D. O.-ról már nem írunk regényt. TAMÁS ERVIN Mód... mód... életmód Bcnke László Darabokban Ki ez aki magam elől föld alá is menekülne? Szívem mintha árverezne. Azt veri, hogy ón jövök ott — fegyverrel és fegyverek kózt velem szembe. tgy kell lenni? Darabokban, széttördelve? S tagadni, hogy kény re-kedvre? Istené az ember arca? Magának ő meg is tartja? Megkegyelmez. Ad belőle. Jövendőt ad, reménységet. — Nem. kegyelmes, rám ne add avjtt jóindulattal kacatjaid. Másra várok. Más magamra. Ez a régi Jakhatatlan. Üres vagvok, de isten nem kell Csak az ujéletü ember. Ha a szociológusok meghatározását kezdésnek lefrnám. legtöbb olvasó riadtan átlapozná, nemcsak a cikket, az eeosz oldalt Is. (Azért később majd kipróbáljuk.) Tény, hogy a „hogyan élünk, hogyan éljünk?" kérdéskör divatba jött, nemcsak a hótköznupokun, egyéni útkeresésben, de tudományos kutatás targvaként is. Azt azért előre szögezzük le, még nem mindenkinek az a gondja, hogy meglevő, megszerzett javaival miképp élje tartalmasabban életét. De egyre több ember áll a válaszra várva (bár lehet, a kérdést helyette másuk teszik fej): mi a tartalmas élet, milyenné rendezzem életem, milyen emberré szeretnék válni, Gorkij, már a század elején erről gondolkodva, kifejtette: nem jóllakatni lesz ma jd nehéz az embereket, arra keressünk választ, utána mit kezdjenek magukkal? Jólét, szabad Idő, tanulás — már konferenciát Is tartunk róla. Éppen most zajlott három napig, Salgótarjánban, a szociológusoké. Nemzetközi, Négy szekcióban. Szeptemberi forróságban, az algyői olajmezőn, az 502-es fúrási pontnál. Daika Lajossal „vizsgáljuk" a kérdést. Nem tudományosan. Beszélgetve. A technikai „jólétet" a modern olajkút és a stúdiómagnó jelenti, ml tagadás: mindkettő zavarja a beszélgetést Dajka Lajos a Münnich Ferencről elnevezett, 17-szeres szocialista, a Népköztársaság Kiváló Brigádja címet elnyert küzössóe iagja. Héttér: a 41 fős brigádban (ahol ma is 22 alapítótag dolgozik) 1965-ben egyetlen érettségizett se volt ma huszonkettőnek kettő vagy több szakmája van. 24 végzett marxista középiskolát, nyolcan készülnek a második szakvizsgára, tízen középiskolások, két esti egyetemista, plusz hat marxista középiskolába járó tagúk van. Munkájukról — csak ránézve is — azt mondhatom: nehéz. Most izzadnak, télen fagyoskodnak: szabad ég alatt szerelik a hatalmas gépeket. Méltatlankodva dübörög szavunkba az óriási kút: ne nyúljon hozzám az olvan „doktor", aki nem érti dolgát... Dajka Lajos 19 éves korában, éppen nyole éve lakatosként Ismerkedett meg az olajfúró berendezésekkel. Azóta hegesztő szakmát is szerzett, neki van itt a legmagasabb minősítése hegesztésből, Mikor ezt felhozom, olyan szerény, elhárító mozdulattal felel, olyan kevés büszkeséggel, amilyen kezdő korában, a brigád legfiatalabb tagjaként lehetett. — Mindig tudni akartam mindent a szakmaréi. De beleszólni az öregek, a tapasztaltak vitáiba altkor se mertem, amikor úgy éreztem, jól látom már a dolgot, kezdem érteni a s/akmát. Engem a bizonytalanság is, a bizonyosság is a tanulásra ösztökélt. Most gépipari technikumban harmadéves vagyok. Nagyon nehéz. Felemeli kezét, s én tudom, amit nem mondott ki: pem a feje miatt nehéz. Munkáját kezére kottázta a szerszám. — A munkaidőnek csak kezdetét tudjuk. Ki, mikor végez, azt a feladat szabja meg, Van két óránk a munkaidőből, de a feladat legalább négyórás, s ha reggel kezdünk, újból jövünk 10—59 kilométert? Nem vitás, mit csinálunk. Maradunk. Azért is, mert tel iesftményünk mások munkáját befolyásolja, azért is. mert a megbízhatóságnál fontosabhat nem sokat ismerünk. Túlóránk aztán van elég. Vizsgaidőszakban igyekszem „lecsúsztatni" — máskor nem. (Eljön az az idő, amikor a társadalom gazdagságát, a haladás legfőbb mutatóját az emberek személyisége, gazdag személyisege jelenti majd.) _ Én itt lettem ember. Nemcsak korom szerint lettem felnőtt, nős, családos, akinek lakása van, rendezett ólele. Egv más vállalatnál is úgy alakulhatott volna, nem? De az ember egyéni sorsa jellemző a közösségre is ahol él: én restellenék segít,-.éget kérni althoz, amit nekem is tudnom kell, de hogy tudjam Is. azért feleiái zagyok. Nem voltam mindig céltudatos. Ma idejön például egy fiatal hozzánk, hurnar megszokik nálunk, s ahogy telik az idő, egyre inkább kiismeri, ertjük mi a szakmát. 8 tiszteljük egymást a szakértelem mlati. Tudja, mi nem hallgatunk el egymás előtt • semmit, nem tartunk meg sajat használatra és dicsőségre fortélyokat, nem! S az is igaz. hogy ma mór többet tudnak a fiatalok is, mint mi. hajdanán, de mintha mi — hogy is mondjam — jobban példaképnek tekintettük volna az öregeket. Már akit lehetett. persze. Alighanem Dajka Lajos nehezen látná be, hogy ma mar ő is öregnek számit jlven szempontból, példaképnek tekintik. Képes, ségei szorgalommal párosulnak. Hogyan is győzné másképp? Nyole óránál legtöbbször hoszszabb. igen megerőltető munka, umelyben nz egyensúlyt ubban sem lehet megtalálni: fizikailag vagy szellemileg megerőltetőbb-e? Szabad Idő? Pihenés? Helyette is, pluszban ts: éjszakai tanulási A munkésművelődes ma köz. ligy. S ha Dajka Lajos példakép, nem abban válik ej másoktól, hogy minden érdekli, hogy szak. mája professzora akar lenni — ilyen ember sok van, minden szakmában —-, őt szorgalma, cél. tudatossága minősíti, még ebben az igényes közösségben is a leg. jobbak között, Hogy jól él-e? S hogyan élne? Vágyait felsorolni — úgv vélem, már eltérne célunktól, Sok hasonló ember, hasunió sors van ebben a kiesi országban. Csak elképzeléseink szilárdak n szocialista életmódról, n modelljeink is már kétlábon járnak — legföljebb a megfogalmazásokat hagvták a tudományos emberekre. Dajka Lajos aligha gondolkozik azon, szocialista embertlous-e 6 már. mások annak tartjók-e, vagy még csak ezután lesz. Most mi. ha/ mérjük, s mihez viszonyítva állítsuk mi? Millió jel mond igent, s a legfontosabb: arra tö« rekszik. a legtöbbet kihozza ön. magából. Tudatosan. Nem azért, hogv Jegyen neki kocsija, villája. Biztos nem — meg sem mertem hát kérdezni. Ha valami hiányzik — elekor az az idő. Még ha nem is veszi észre. hogy elszaladt a napi nyolcas, s ő lunt van még uz olajmezőit. Az életmód nem életszínvonal kórtlése csupán, Az anyagi jólét de sok embernek nem eszköz még arra. hogy önmagát, személyiségét alakítsa, És a szabod idő még nem garancia arra, hogy mindenki művelődjék — mint ahogy a sok nehéz munka se akadályoz mindenkit a tanujáshan, Milyen sok szálú kérdéskör ez! Kell-e hát konferencia. ke]l-o hát tanakodni raita, milyen élelmodellt keressünk a ma és a holnap ..eltelt", jóllakott embereinek? A tudósok konferenciája azt mondta • „az életmód az embe. rek azon te' ékenvségi-magntar. tási rendszere, amelyet több-ke. vesebb tudatossággal, életük formálására, különböző szintű szúk. ségleteik kielégítésére szervez, tek," Igv végül talán nem is olyan túl elvont a meghatározás, hiszen Dajka Lajos ts azt példázhatja: szervezni kell az életünket. S ez a cselekvést kifejező Ige magában foglalja a tudatosságot, 0 döntött, mire fordítja energiáját, 8/OKL MARIA