Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

WCDM 12 Vasárnap, 1977. szeptember 18. -A • í*. iWl Recept a recept ellen T.idiszfcrét leszek, de a lelkiismeret-furdalás meg sem környékez. Egyetlen esetet mesélek el, de százak vehetik magukra — sajnos —, az KUK) küszöbén már Igen-igen aivatja műit irtyiet. A lány 20 éves, egyetemista. Négy éve „jár együtt" voh'. gimnáziumi társával. Kapcsolatuk fölér mások öt-hatéves háziasságával. hisz hol van az a dolgozó házaspár, amelyik a nap huszonnégy órájából szinte ugyananynyit együtt tud tölteni. A diákévek kínálnak csak ilyen életformát: a közös előadáshallgatás, u közös tanulás, a közös étkezés, a közös szórakozás nem csak lelki, cisszeforrottsaghoz vezet. Az a világ elmúlt, hogy emiatt bármelyik érett fiatal lányt szégyenpadra ültetnének. Ma inkább az önmagukért és egymásért vállalt felelősség dönti el ezeknek a kapcsolatoknak erkölcsi jogalapjut. Es a nő és férfi szóróimét árnyékként mind'g kísérő, belőlük Való harmadik sorsa. A lány tanárnak készül, szülei pályáját folytatja. Falun nevelkedett, a fiúval azonos környezetben. A város fölszabadította őket, kapcsolatukból Itt nem csínálnak titkot. De a lány, miért, miért nem, vállalva az együttélést társai. tanárai előtt, irtózott a gondolattól is; hogy „lányként" átlépje nr. orvosi szobu ajtaját — egy receptért. A gyerek viszont nem volt rest és szégyenlős: jelezte jövetelének szándékét. Nem egy orvos, liánom egy bizottság előtt kezdődött meg a tortúra, amely a receptírúsnál sokkal kellemetlenebb. veszélyesebb orvosi beavatkozással ért véget. Elültetve az aggódó gondolatot: ha majd diplomás szülei életet szavaznak az újabb kopogtatónak, a berendezett, önálló lakás nem marad-e mégis üres? Es nem ő az egyetlen diáklány, aki erre a sorsra jut. De vajon csak a fiatal lányok ódzkodnuk az orvostudomány kínálta lehetőségtől, amely at elet. ésszerű tervezését szolgaija? Nem. Egy-két gyereket ' s/.ült. de ezért-azért többre nem vágyó anyák Is. Nem lehet kiíoRUS az. hogy bonyolult, időt rabló a gyógyszerhez jutni, hogy drágák a tabletták és a többi. A bizottság előtt a miértre gyakrun csupán egy sírós „csak" a válasz: Tudatos emberhez, élet ura aszazonyhoz méltatlan ez n felelet. Azért Is. mert nz érzéketlen felelősségtudat nemcsak egy-egy diáklányból. eRy-egy magát szerencsétlennek érző anyából csal kl könnyeket. Az országos gond patakja is árad általa. Négyféle fogamzásgátló tablettát árulnak jelenleg a gyógyszertárakban. Havonta 90 ezer adag fogy el belőlük a megyében. A fölmérés szerint. huszonötezer, érett korban levő nő a véletlenre lii/za, lesz gyermeke, vagy sem. Ez azt jelenti, hogy hatból három nem védekezik. Még mindig elképesztő ez a szám. holott 1974-tol, a népesedóspolitikai határozat életbe lépésétől különösen, de a megyében már korábban, 1989-tól az országos átlagnál is több vetélés miatt, szervezett, intenzív fölvilágosító munka Indult. Egészségügyi tájékoztatói űzetek ezrei jelentek meg n MENCS, a Vöröskereszt előadássorozatukat indított, az iskolákban oszlani kezdett a homály nz eddig kényesnek minősített téma körül: a családi életre nevelést az 1975—70-os tanévben már 62 Iskolában vezették be, az elmúlt oktatási évben nz összes általános és középiskolában. A kormányhatározat végrehajtanám a népfront is külön intézkedési tervet dolgozott kl: egyszóval, megmozdult a tár.sadalom a család, a nőpolitikái határozat erősítette egészséges, 2 —9 gyermekes család védelmében. Hiba lenne azt állítanunk, hogy az Intézkedések, az oktató, nevelő. felvilágosító munka nem járt eredménnyel Is. Hiszen a megyében 1973-ban 7553. 1974-ben már csak 4214, 1975-ben 3928. 1976ban 3873 volt a vetélések száma. Az Idei első tóléves adut ls némi csökkenésre következtető 1849. Az első és másodfokú AB-bizotlsagok engedélyét legtöbbször sajnos még mindig az tette indokolttá, hogy nem élt házasságban az anVH, s jóval kevesebb az egészségügyi, szociális ok. Mind-: ez jelzi a felvilágosításban, a szemléletváltozásban szükséges további feladatokat. Az 1960-aa évek statisztikái szomorú kepét fostettek a megyéről: kevésbé gyermekszerető e tájék lakossága, mint az ország többi területén. Az elöregedés fenyegetett bennünkel: az itt élők 20 százalékát is meghaladta a* idősek s/ámo, míg az országos átlag 15 százalék volt. Gyermektelen volt a családok 37,1 százaléka. egykét nevelt 35,1 százalék, két gyermeket 20,3, s csak 4,7 százalék vállalt 3 vagy több gyermeket. 1973-ban 6307 gyermek született, s 32 ezrelék volt a csecsemőhalál; 1974-ben 7321 gyermek látott napvilágot a megyében, s 24,6 ezrelékre csökkent a korán elhunyt csecsemők száma. Tavaly 7464 gyermek született Sajnos, változatlanul sok a koraszülött a megyében, eredmény viszont hogy alig van nálunk ké,sői csecsemőhalál. Az eddig leírtakból ennek ellenére talán úgy tűnik, a művi vetélés ellen, a védekezés mellett szólunk, azaz arról, hogyan ne legyen gyerek. Szándékunk, azaz az intézkedések célja a felkészülten, szeretettel várt gyermekek védelme, az, hogy az egészséges testi, lelki fejlődést biztosító feltételek várják őket megfogantatásuk percétől. Akit nz élők kőzött üdvözölhetünk, nzért az anyn, az apa és a társadalom is felelős. Mert nemcsak a család, n nagyobb közösség is gazdagodik általa. S elvárásaik kölcsönösek. Talán Illúzióromboló egy csecsemőjét először macához ölelő anya számára, mégis objektíve igaz: akit a karjában tart. arra a társadalom 16 —24 éves korától munkaerőként számít Számítania kell, különben létéről mondana le. Aztán ott vun a 60 éven felüliek tómeige, illetve ott lesznek a szülők, akik tavukat termeltek eddig, magukuak és gyermeküknek, dolgoztak. egtek — érte is —, s aztán elfáradtak. A maguk kereste kenyér már rég megszáradt, amikor ók még friss falatokra várnak, joggal. A minden napra valót a fiúnak — a fiaknak — kell megsütniük. Es ugye, nem legutolsósorban, ezt kívánja az igazságosság, a humanitás is. A folytonosság érdekében szüksége van tehát a gyerekekre a társadalomnak. Az önfenntartáshoz, az öregek eltartásához 17 ezrelékes szaporodásra lenne szükség. Ez azt Jelenti, hogy családonként 3—3 gyermeket kellene fölnevelnünk. Es jelenleg a családok körülbelül egyharmada él magának, és ugyanakkor hatvanon fölül elvárja, hogy most már éljenek, dolgozzanak érte. A mások áldozatával fölnevelt gyerekek. Mert szülői áldozatok nélkül nincs gyereknevelés. Akkor is ezt mondom, ha a társadalom serpenyője majd még súlyosabb lesz. Pedig máris van: gyes, a gyerek 6 éves koráig, ha megbetegszik, táppénzen otthon maradhat a szülők egyike. Segítenek a napközik, a gyermekruházat, a gyermekbűtor, az üdülés állami dotációja, és egy sor kedvezmény, amiben régebben nem volt részük a gyermekeket nevelő családoknak. Ugyanakkor tény: a népesedéspolitikai határozat szelleme még mindig többet követel a szülőjelöltektől és a szülésre vállalkozóktól, mint amennyi segítség őket megilletné. Ki merné azt állítani, hogy az azonos fizetésű családok életszínvonala független a gyermekek számától? Senki nem vitatja, hogy ez lenne az igazságos. Jelenleg a gyermeknevelésnek csak egyharmadát vállalja magára az állam, első'lépcsőként. az ötödik ötéves terv végére 40 százalékra kívánja emelni részesedését a kiadásokból. A megyében vb-hatórozatot hoztak arról, hogy 1980-jg megfelelő. komfortos lakáshoz juttatják a háromgyermekes családokat. A megvalósítás a hivatalok rugalmasságán, gyors ügyintézésén és humánus szemléletén múlik. A gondokat nem érdemes véka alá rejteni, sajnos vannak szép számmal. Tény: a gyermekneveléshez lakás, pénz — és bölcsőde kell. És az is szép emberi szándókra vall, hogy gyermekünknek ma már kényelmes, nélkülözésektől mentes életet szánunk. Ha ez idő kérdése, hát ne röstelljen az egyetemi hallgató vagy a lakásra gyűjtő asszony receptet kérni orvosától. Érte, a felkészülten, örömmel várt gyermekért. Aki mosolyt kap, és asszonyéletet megszépítő mosolyt ad. Nem árt-azért kimondant: nem az olasz babakocsiért, és az állami dotációval olcsóbban vett rugdalózóért, a szabad bölcsődei férőhelyért. Nem, Csak anyja, apja szeretetéért. Szegény lesz, aki a társadalom és saját gazdagodására várva, a pirulákkal örökre eltemeti anyaságát. CHIKÁN ÁGNES Az utca és a reklám Sass Ervin J Mivé lett mivé lett a sarkányklrály drága apám drága anyám az a nagy szó a kiáltás a túlélés a kivárás megkeresett boldogságunk mivé lett a kertünk házunk és mivé lett a délután elszállt virág négy barackfán és az. égbolt a csillagok ahogy jöttek törpék nagyok ablakunkon csörömpöltek félelmekkel megkötöztek s odakint tfz udvar mélyén holdvilág ült a fák szélén kitárult a kapu szárnya kifutottunk a világba szivárvány a fejünk felett elénk jöttek mind a hegyek mivé lett a volt szerelem ami még fáj ami mar nem földdé nappá átváltozott szelíden megháborodott Szerdán, szeptember 21-én, délután 3-kor, dr. Csaplár Ferenc irodalomtörténész, a Kassák Emlékmúzeum vezetője nyitja meg Kassak Lajos reklám- és könyvművészeti hagyatékának kiállítását Szegeden, a Technika Házában. Kassák hatdlanak 10 évfordulója alkalmából QZ alábbiakban egyik, kevéssé ismert írásának részletét közöljük, 1929-böl. * A reklám a termelő és fogyasztó között álló, igen jelentős közvetítőfaktor. És ugyanilyen közvetitőfaktor az üzleti kirakat is. Általában azonban ezen a téren is a fentiekhez hasonló kritikát kell mondanunk. Kivételt csak néhány belvárosi luxuskirakat jelent, éppen úgy, mint ahogyan néhány plakát is kivételt jelent a különben siralmas plakátözönben. Az ilyen közérdekű kérdésnél azonban mindig az átlagnívót kell szem előtt tartania annak. aki a nagyközönség részére is hasznosítani akarja kritikai megjegyzéseit. Ha egy művészeti kiállításról van például szó, és a kritikus száz kép között talál egyet, amely a tavalyi kiállítás nívója fölé emelkedik esztétikai kvalitásainál, vagy szín- és formaproblematikájánál fogva, akkor nyugodtan megállapítható a művészi kifejezőképesség fejlődése. Az alkalmazott művészetnél azonban a primér alkotón kívül egyéb számottevő tényezők is vannak jelen, s az alkotás nem csak önmaga kifejezője, hanem egyben egy kívülálló eszme vagy érdekkomplexum szolgálója is kell, hogy legyen. A festóien szép Plakát még nem bizonyosan jó plakát, mint ahogyan az áruval túlzsúfolt, vagy „művészien dekorált" kirakat még nem föltétlenül jó kirakati Sőt. éppen ez a téves fölfogás az, ami a kirakatokat esztétikai szempontból elcsúfítja. A kirakatnak természetszerűen az lenne a hivatása, ho&v az üzletek és a közönség között állva, közvetítő szerepet töltsön be a vásárló és eladó között Számtalanszor megtörténik, hogy az ember megy az utcán, anélkül, hogy bizonyos tárgyak megvásárlására gondolna, vagy azokat különösebben szükségellné. s egy szépen, illetve jól megrendezett kirakat egy pillanatra elfeledteti vele anyagi gondjait, megkívántatja a kiállított holmit, s mintegy bekalauzolja az üzletbe. De mondjuk, erre a közvetítőszerepre csak a jól megrendezett kirakat képes. Számtalanszor megtörtént az, is, hogy az az ember, aki vásárlás szándékával indul el hazulról, végignézi az üzletek kirakatait, s valósággal elmegy a kedve a vásárlástól. Ha ennek a második lehetőségnek a pszichológiai okát keressük, akkor azt legtöhbnyire a kirakatokban elhelyezett áruk túlzsúfoltságában, vagy „művészi dekorálásában" találhatjuk meg. A túlzsúfolt kirakatban az áru úgynevezett bóvlivá válik, a tuldekoráltság pedig úgy tűnik, mintha általa a keresendő áruja gyöngeségét takargatná a közönség előtt. A vásárló pszichológiájához tartozik az állandó gyanakvás is, s így anélkül, hogy ő azt tudatosan észre/enné, menekül minden olyan üzlettől, amelyben valamilyen kerítő tendenciát vesz észre. Természetesen, a vásárlónak ez a túlzott, ösztönös óvatossága nem mindig indokolt a termelővel, vagy az eladóval szemben. Nem valószínű, hogy egy rosszul magrendezett kirakat tulajdonosa föltétlenül rá akarja szedni, ki akarja játszani, vagy érdemtelenül akarja a közönség pénzét kicsalni annak zsebéből, Bizonyos azonban, hogy kis kaliberű üzletember az, aki túlzsúfolt, vagy agyon dekorált reklámot tol ki üzlete előtt a közönség felé. Az ilyen üzletemberek nem számolnak, jobban mondva, helytelenül számolnak a vevők érzés- és gondolatvilágéval, és nem ismerik saját árujuk esztétikai és anyagbeli jelentőségét, Nem tudjuk gzt, hogy az egymás mellé dobált rikító zzínek ízléstelen tarkasággá keverednek össze, s hogy az egymás hegyén-hátén kínálkozó árucikkek u végkiárusítás képzetét keltik föl a nézőben. A kirakat céllá nem az, hogy abban minden, ami az üzletben kapható, benne képviselve legyen. Ellenben egy-egy jól elhelyezett tárgy, egy-egy jól összeállított szfnskálakvnlitás értéket mutat a nézőnek, valósággal izgalomba hozza az irányba, hogy a kiállított dolgot, vagy egy ennél még különbet, birtokévé tehessen. A jó kirakat megüti a vásárló érzését, és perspektívát nyit a fantáziája előtt, amit az csak a kirakat mögött, az üzletben elégíthet ki. Minden jó üzletembernek tehát vigyáznia kell arra, hogy nagy buzgólkodásával, az áruk oktalan és rendszertelen halmozásával As giccses díszítéssel, el ne riassza a vásárlóközönséget. A céljának megfelelő, jó kirakat esztétikailag egyszerű, árumennyiségben pedig ökonomikus. Sajnos, a ml kereskedőink nagy része még távolról sem ismerte fel, s aki talán már tudatában is van, a szomszéd konkurrenciéjára való lekintettel, nem meri alkalmazni ezeket az egyszerű törvényeket. Egyik nagy áruházunk például valóban tiszta ízléssel és a leghaladottabb, külföldön i* elfogadható nívón rendezte meg kirakatait, a megnyitása után következő fél esztendőben. Ez annál is inkábh föltflnőbb és jóleső látvány volt, mert az ilyen áruház tudvalevően közepes, úgynevezett tömegcikkek árusításával foglalkozik. A többi áruházak kirakataihoz mérten, ennek az áruháznak a kirakatai bátran fölvehettek a versenyt a belvárosi cégek kirakataival. Budapesten ennek az áruháznak képe a világvárosi nagy áruházak képét mutatta. Es nem hisszük, hogy az említett áruhúz igazgatósága vagy reklámfőnöke orról győződhetett volna meg, hogy előkelően rendezett kirukatai kárára vannak az üzleti forgalomnak, és mégis, rövid idő múltán ezek a kirakatok egészen leromlottak, az áruk egyszerű kiállítása helyett stilizált festményekkel díszítették föl az áru megmutatására szánt teret, s az egészet valami ócska, művészi giccsé alakították át. A kirakatrendező szakember mellé beállítottak egy festőművészt is, s így az áruház ékessége átváltozott olcsó hutásokra vadászó panorámnládává. De nem is erről az egy példáról beszélünk, számtalan hasonló esetet tudnánk fölemlíteni. Vannak kirakatok, amelyek sivatagot, pálmaligetet, vagy örök hóval fedett hegyvidéket imitálnak. Mögöttük az üzletber pedig cukrászsüteményt, női ruhakelmót, vagy éppen fogkefét akar eladni a művészi ízléssel és túlbuzgalommal megáldott kereskedő. Cikkem elején onnan indultam el. hogy az utca esztétikájáról beszéljek, és eliutottam a saját érdekelt rsriszul fölfogó kereskedőig. A cikk kiindulása és befejezése azonban csak látszatra nincs szoros összefüggésben egymással. A pesti utca rendetlensége ugyanarra nz emberi mentalitásra, nemtörődömségre vezethető vissza, mint a reklámoszlopok és az üzleti kirakatok elhanyagoltsága. rendetlensége vagy túldíszítettsége. S ezúttal is. szomorúan bár. de meR kell állapítanunk, hogy mi a kezdeményezésben mindig mérföldnyi elmaradottságban h3lndunk a külföld után. s eredményeink mindig az.eiött szürkülnek le, még mielőtt fölragyoghattak volna. KASSÁK LAJOS