Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

7 Vasárnap, 1977. augusztus 7.' MjjMMMMimmmmmmrnmm— mmn mm mm WS3CŰM A gyártmányfejlesztő S

zuggesztív egyéniség, kissé soványan, mellkasán hoszszabb, rövidebb forradások, operációk nyomai. A nyári nap barnára égette, ha teheti a Sárgán levő üdülőjének erkélyéről szemléli a világot, a két folyó találkozásét. Faragó László gyártmányfejlesztő nyugdíjba készül. Kényszerűségből, ötvenhat éves. — Egy kisgyerék készülhet-e a gyártmányfejlesztői pályára? — A legtöbb gyerek ábrándjai közöli ez ls szerepel. Nem úgy, hogy gyártmányfejlesztő akar lenni, hanem másképpen, föltalálónak képzeli magát, mint anugyan mozdonyvezetőnek, pilótának, katonának, űrhajósnak, utazónak. Ilyen értelemben igen. — Faragó László is így ábrándozott ötven évvel ezelőtt? — így. Budapesten születtem 1921-ben, munkásnegyedben. Apám tizenkilencben vöröskatona volt, a megértésre, a demokráciára és az egyenlőségre nevelt. A gyerektársak az utcán, a grundokon gyülekeztek. Nem tudom miért, de én félrehúzódtam, magányos természetű voltam kiskoromban. Hozzájutottam egy igen erős nagyítóhoz, s azzal nézegettem az állatokat, a bogarakat, később a textíliákat Újságokban is elolvasgattam a textilművészettel kapcsolatos írásokat. Különösen a gyapjúszövet tetszett. Amikor elvégeztem a polgárit a textilipari szakiskolába íratott be édesapám. Akkor ez az iskola volt a legmagasabb képzettséget adó textilipari tanintézet — Iskola után hogyan indult a pályafutása? — Azonnal a Hazai Fésűsfonóés Szövőgyárba kerültem. Heti 20 pengőt fizettek, s kölcsönösen megszerettük egymást. Mégsem maradtam ott sokáig, mert 1939. december 29-én kaptam egy levelet, hogy jöjjek Újszegedre a Magyar Kender-, Len- és Jutaípari Rt.-hez, havi kétszáz pengős fixszel várnak. Akkor ez főnyereménynek számított, még a kupié szövege szerint is magas jövedelemnek mondták. — Csak úgy ismeretlenül hívták? — Nem voltunk Ismeretlenek egymás nak. Diákkoromban minden nyáron az újszegedi gyárba jártam üzemi gyakorlatra. Onnan az ismeretség. Az üzem vezetői íigvelemmel kísérték tanulmányaimat, és pályakezdésemet. Én szívesen jöttem az újszegedi gyárba, s azóta ls itt vagyok — még néhány napig. Harminckilenc esztendős munkaviszonyomból harminchét és felet az újszegedi gyárban töltöttem el. — S mint gyártmányfejlesztőt alkalmazták eleitől fogva? — Igen, arra a posztra alkalmaztak, de előbb végig kellett járnom a gyártási folyamat minden lépcsőjét. Ahhoz, hogy valaki igazán képes legyen a fejlesztési föladatokra, ismernie kell a termelés minden mozzanatát, a technikai fölszereléseket, a technológiai folyamatokat, és a dolgozókat is. — Hogyan szerzett jártasságot a termelésben? — Úgy, hogy előbb szövőgépen dolgoztam, majd szövőhengerszerelo voltam, akkor segédmeslernek nevezték azt a beosztást, azután áruellenőr, üzemtechnikus, tervezőtechnikus, előkészítő üzemvezető. Amikor már mindenben elegendő Jártasságom volt, különféle címek alatt már csak a gyártmányfejlesztéssel foglalkoztam. — Amikor az újszegedi vállalathoz került, tőkés társaság kezében volt a gyár. Milyen viszonyokat ismert meg akkoriban, hogyan irányították, vezették a termelést és az értékesítést? — A régi cég jellemzője, elnézést a kifejezésért, hogy egy nagy-nagy textilipari kóceráj volt, de ezt a jelzőt jó értelemben mondtam. Mindent csináltak, a férfi- és a női szövetektől a heveder anyagáig, a ponyvától a cipész- és a kárpitoskellékekig. Legalább ezerféle gyártmánya volt a vállalatnak, amelyből évente 400—500 termék „élt", vagyis készült. — Ez az állapot előnyös volt, vagy hátrányos? — Nekem, mint kezdő fiatalembernek feltétlenül előnyös volt. S egy ilyen híres vállalathoz, sokoldalú termékskálával rendelkező céghez akkoriban bekerülni óriási dolog volt. Tudniillik anynyit tanulni, tapasztalni az ország egyetlen gyárában sem lett volna módom. Ezért is jöttem szívesen. Itt megtaláltam a szövőgépek teljes körét: gyapjú-, pamut- és ponyvaanyagokat gyártottak. A hajdani cégnél vevőnek számított minden érdeklődő, az is, aki csak ötven métert rendelt. Manapság nem foglalkoznak a nagyvállalatok Ilyen tételekkel. — Ma miért nem örülnek az tlyen változatosságnak, a vevők speciális Igényelnek, a kisebb tételeknek, és gyors váltásoknak? — A nagy szortimentek a kifizetőbbek. Jelenleg éves gyártmányiejlesztésl program, terv alapján dolgozunk. Meghatározzuk, hogy mit kell és érdemes fejleszteni, milyen területeken kell előrehaladni. Nagy korszerűsítés indult el az utóbbi időben, a technikai fölszereltség és a technológia is nagyot változott, s ennek eredményeként került előtérbe a nagysorozat. A kender és más természetes anyagok mellé betört a műanyag, a polipropilén, a polietilén, poliészter és mások, Szálhúzás, repesztett fólia, a Raschel kötszövő technológia, a Malimo varrvahurkoló technika, a nemezgyártás és egyebek. — Sok mindenben lassúak vagyunk. A gyártmányfejlesztők hibásak-e ebben? Példának említeném a farmeranyagokat. — Bonyolult dolog ez, de el kell ismerni a lassúságot, a késéseket. A farmert is lehetett volna jóval előbb gyártani. Mert mi az Szervác /ózsef: Most nyár van Ebben az éjben sose Jártam, csak réges-rég magamra zártam. Szelíden rám sötétül lassan minden, csak ez a falhatatlan éhség marad, már magam ellen, és nem emlékszem, szerepeltem én, vagy csak megtörtént köröttem akármi is, vagy meg se történt? Most nvár van, szívtelen eső strázsálja gyártmányát: a reggelt. Kukorékolnak kakasok delet, szüretet rügyeznek a fák. Kéretlen üzenetei a nyárnak: vetkőznek háthaszerelmek. nem kellenek. Élek. magammal megrakottan, vasalt hittel, vasalt szavakban, ablakom előtt parádézhat akármi nyár. szegetlen ifjúságom elédobom. zabálja — cinkos poharam Int utána. a farmer? Lényegében ponyvaanyag. az eredeti vitorlavászonból készült, az aranyásók, majd a marhahajcsárok kezdték viselni praktikussága, tartóssága miatt. Ennek az anyagnak a gyártására Magyarországon legalkalmasabb az újszegedi szövőgyár. A legutóbbi klmintázásunkat összehasonlították a minőségvizsgálók az eredeti Lee-farmerral, s azzal teljesen egyenrangúnak értékelték. — Hogyan szerzi értesüléseit a gyártmányfejlesztő? — Szakirodalom, tapasztalatcsere, piacfigyelés, saját kutatótevékenység. Az újszegedi gyárban gyártmányfejlesztési osztály működik. Igen kitűnő munkatársak dolgoznak fejlesztési területen. Gyakran járunk külföldi gyárakban, kutatóintézetekben. — Elismerik a gyártmányfejlesztő munkáját? — Mint egy kis csavar, hozzájárulunk a nagyvállalat tévékenységéhez. Az elismerés sem marad el: hétszer nyertem el az év legszebb terméke díj első fokozatat, a Kiváló Újító kitüntetés mináiiárom fokozatát megkaptam, a szakma kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést ls elnyertem, a vállalat kiváló dolgozója címet többször megkaptam. Társadalmi munkámat is elismerte az MTESZ és az SZMT. Sokáig tanítottam a szegedi textilipari technikumban kötéstant és szöveteiemzést. S talán elsőnek kellett volna megemlítenem, hogy több mint húsz esztendeje az orvosoknak köszönhetem azt, hogy egyáltalán élek és dolgozhattam. — Mi történt az egészségével? — ötvenháromban elromlott a szívbillentyűm, ami fulladással, gyöngeséggel, tehetetlenséggel és járásbizonytalansággal jelentkezett. 1954-ben Budapesten Littmann professzor megoperált, • négy évig viszonylag rendben voltam. De I980-ra újra beszűkült a billentyűm Fölkerestem Petri Ferenc professzort a szegedi klinikán, akitől akkor azt a tanácsot kaptam, hogy vagy az Egyesült Államokban, vagy Svédországban segíthetnek rajtam, mivel a hazai. így a szegedi klinikán még nem készültek föl ilyen jellegű operációkra. Petri professzor a stockholmi klinikát ajánlotta. Hogy kijussak, sokat segített akkori miniszterünk. Nagy Józsefné és vállalatom vezetősége. 1958-ban Senning professzor megoperált, immár másodszor, és műanyag billentyűt építettek be. A műtét után tíz év telt el, s újra lerobbantam, Itönkre ment a beépített szívbillentyű. Ekkor már úgy fogadott Petri profeszszor, hogy teljesen fölkészültek ilyen műtétekre. Harmadszor vették kezükbe az orvosok a szívemet. új műanyag billentyűt építettek be. és ez „üzemelt* tavaly őszig, amikor is kiszakadt a helyéről. Következett a negyedik szívműtétem, amit Petri Ferenc és Kovács Gábor profeszszoroknak. s munkatársaiknak köszönhetek. Ügy tudom, hogy ilyen eset, négyszeres szívműtét még nem volt hazánkban. összesen hét alkalommal műtötték. — Igazán csodálatos, ami önnel történt, s mégsem hagyta abba a munkát. Miért nem ment el már az első műtét utan nyugdíjba? — Mert élni akartam továbbra is. Csak a munka, az alkotás éltet. Most már a negyedik műtét után, sajnos nincs pardon, az orvosok kijelentették, ne legénykedjek. maradjak odahaza, a munkát abba kell hagynom. Persze éltető örömömre szolgál, hogy a vállalatnál még ezután ls hasznomat vehetik, szaktanácsadóként. — A gyártmányfejlesztőkről, úgyis, mint föltalál ókról és újítókról az a szóbeszed járja, hogy sok pénzt keresnek. Ön mit szerzett az elmúlt, közei negyven esztendő alatt" — Semmit. Nincs balatoni nyaralóm, nincs gépkocsim, nincs bankbetétem. Ezt a parányi hétvégi názat vertük össze a Sárgán, ez az egészségem megtartását szolgálja, mint a kiskutyám is, mely jelzi a feleségemnek, ha rosszul érzem magam. Szerény havi fizetésemből élünk rokkant nyugdíjas párommal — Tételezzük föl, hogy újra kezdhetné. Ivlit tenne másképp? — Végigjárnám ugyanezt az utat. mert ez tetszik, ez tetszett nekem a legjobban. — Maradjon tartós a legutóbbi műtét segítségéve; megszerzett egészsége. — Köszönöm —. búcsúzott a gyártmányfejlesztő. GAZDAGH ISTVÁN Mónus Sándor cserepei Hódmezővásárhelyen, az Újvároson, a Széchenyi utca egyik régi kis házában fazekasműhelyek. Ma is itt dolgoznak a híres vásárhelyi cserepesek legnevesebb örökösei, a Mónus-testvérek. Az udvaron száradnak a frissen korongozott tálak, tányérok, az égetésre váró bödönök, kulacsok, kanták. Benn. az egyik műhelyben Mónus Sándor, a legidősebb testvér ma U lábbal hajtós korongoló mellett ül nap mint nap, hogy a sárból valami szépet varázsoljon. Gazdag hagyományból teremtette meg saját világát, melyét möst gazdagon és bőséggel mutat be Szegeden, a Juhász Gyula Művelődési Központ nagytermében. A művelődési központ a kiállítási programhoz két, a népi iparművészet három ágát bemutató tárlattal csatlakozott. Skorutyák János kékfestő és Szekeres István fafaragó közös bemutatkozás után Mónus Sándor fazekas népi iparművész színpompás cserép-virágoskertjét tárta közönség elé. Mónus Sándor az édesapjától tanult mesterséget, művészetet, úgy viszi tovább, hogy nem lesz hűtlen a népi fazekasság tápláló hagyományaihoz. Tovább él munkáin a vásárhelyi cserepeskultúra legvirágzóbb korszakának minden edényfajtája, formavariációja, színezése, díszítő elemeinek sokasága. Az edények formáira az egykori funkcióból adxlo praktikusság, tömörség, tisztaság a jellemző. A színek mesélnek a Vásárhely különböző szögleteiben dolgozó fazekasok sajátos színvilágairól. A zöld és barna máz, a fehér alapon kobaltkék színezés, a tarka cserepek vagy a fekete máz mind-mind mas-más műhely jellemzője volt egykoron. Mónus Sándor a díszítéshen is szintézist teremt. A mázatlan edényt mázas sormlntával díszített bödönöktől a lendületes író-' kázáson át a finom karcolásig, sőt a rusztikus vésésig teljes » skála. T. U 4 4