Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

Nemzeti kincsünk a termőföld A mezőgazdasági földterületek hasznosításáról ÉK SÁNDOR: ANYA GYERMEKÉVEL A korszerű iskola A

föld a Magyar Népköztarsaságban nemzeti kincs! — szögezi le az MSZMP programnyilatkozata, s hangsúlyozza, hogy e korlátozottan rendelkezésre álló természeti erőforrást „a társadalom egyetemes érdekeinek megfelelően kell hasznosítani". Minden állam igyekszik jól hasznosítani gazdasági, természeti adottságait, lehetőségeit. Arra kell legjobban vigyázni, amivel rendelkezünk. Sokan első szóra a föld mélyének kincseire "Szavaznak; olajra, földgázra, szénre, ércre. Óriási kincs mindez, de ne feledjük, a föld felszíne adja mindennapi kenyerünket, táplálkozásunkat— közvetlenül és közvetve. óvnunk kell tehát minden talapalatnyi termőföldet. így teszünk-e valójában? Erre igen alapos — sok adattal és ténnyel fűszerezett — összegezést olvashattunk a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád megyei igazgatóságanak legutóbb közreadott jelentéséber;, amelyet érdemes áttekinteni. Csongrád megye az ország területének 4,6 százaléka, s itt található a mezógazdasagilag művelt földterület 5,3 százaléka. Békés megye után itt a legnagyobb — 84 százalék — a mezőgazdasági terület aránya. 1977. május 31-én 357 ezer hektár volt a megye mezőgazdasági területe. E földterület — a nemzeti vagyon számba vételénél alkalmazott értékelés szerint — mintegy 16—18 milliárd forint értéket képvisel, ami kétszer annyi, mint a mezőgazdaság teljes állóeszköz-állományanak az értéke! A gazdasági hatékonyság tartalékait kutatva, napjainkban fokozódó érdeklődés kíséri e nagy értékű, fontos termelési eszköz használatának az alakulását. A földvagyon hasznosítasának statisztikai eszközökkel történő elemzésére az alábbi lehetőségek kínálkoznak: a területnagyság változásának; a művelési ágak arányainak; a műveletlen területek nagyságának, illetve a mezőgazdasági terület termelési hatékonyságának a vizsgálata. A mennyiségi változások megfigyelése közvetlenül számszerűsíthető választ ad a legalapvetőbb kérdésre: mekkora területen folytatható mezőgazdasági tevékenység, hogyan változott a hasznosítható földterület nagysága? A megye földterületének több mint egytizedét már véglegesen kivonták a művelés alól: utak, ipartelepek, gazdaságközpontok, lakótelepek, egyéb kommunális létesítmények céljára. Ez mintegy 42 ezer hektár terület, s igénybevétele nem mindig a feltétlenül szükséges nagvságú és fekvésű (minőségű) földeket érintette csak. Az utóbbi években mérséklődött a művelés alól kivont területek növekedése. További, közei ugyanennyi nem mezőgazdasági művelésű (erdő, nádas, halastó) terület van a megyében, ami viszont csaknem kétszerese a 15 évvel korábbinak. A földterület többi részén folytatnak ténylegesen mezőgazdasági tevékenységet. A mezőgazdasági terület a megyében is — akárcsak országosan — hosszú ideje folyamatosan csökken: évente átlagosan csaknem 1000 hektárral fogyott az elmúlt másfél évtizedben, s jelenleg 15.5 ezer hektárral kevesebb az 1960 évinél. A legutóbbi néhány évben némileg mérséklődött a terüle*esökkenés üteme, ugvan akkor fokozódott a szerkezeti átrendeződés a kevésbé értékes művelési ágak javára. A szántő és az ültetvények területének a csökkenése meghaladta az öszszes területét, s arányuk 85-ről 83 százalékra esett vissza. A megye jelenlegi mezőgazdasági területe nemcsak kisebb, de a művelésiág-változások következtében némileg kedvezőtlenebb összetételű a korábbinál. Ugyanakkor egyes gyenge termőképességű szántóterületek erdősítése javította a területfelhasználás hatékonyságát. s szükség szerint további, szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas területek hasonlóan ésszerű hasznosítása is indokolt iehet. A földterület alakulásának adatai a megyében 1977. május 31-én: mezőgazdasági terület összesen 357,1 ezer hektár; ebből szántó 274,8, kert, szőlő, gyümölcsös 21,2 ezer hektár volt. A nem mezőgazdasági terület (erdő, nádas, halastó és a művelés alól kivett terület együtt) 81,2 ezer hektárt tett ki. A mezőgazdasági terület csökkenése 1960 óta: 15,5 ezer hektár. A mezőgazdasági művelésből kiesett 15,5 ezer hektárnyi földterületen — a jelenlegi átlagos termelési eredményekkel számolva — évente mintegy 300—350 millió forint értékű mezőgazdasági terméket lehetne termelni. További számottevő veszteség keletkezik a rendszeresen műveletlenül hagyott területek következtében. A művelés elmaradása legnagyobb mértékben a szántóterületeket érinti, de jelentős nagyságú ültetvények is műveletlenül, gondozatlanul vannak; nem pótolják folyamatosan a kipusztuló szőlőtőkéket, gyümölcsfákat. A rét és legelő területeket általában nem minősítik „műveletlennek" a szakszerű gazdálkodás teljes hiánya esetén sem, pedig az itt keletkező veszteségek — tovagyűrűződé hatásokat is számításba véve — igen tetemesek. (Nagy szántóterületeket köt le az emiatt, hiányzó szálas takarmány termelése, fékezi a szarvasmarhaés juhtenyésztés fejlesztését stb.) A vetetlen szántó, illetve nem művelt ültetvény és rét-legelő területek nem elhanyagolható hányada azonban jelenlegi állapotában alkalmatlan is gazdaságos termelésre. A vetetlen szántó aránya a termelőszövetkezetekben a legnagyobb, elhanyagolt ültetvényeket pedig a szakszövetkezeti, illetve a háztáji gazdaságokban találni nagyobb mértékben. A IV. ötéves tervidőszakban évente átlag 12 ezer, tavaly 14 800, ez év tavaszán 14 100 hektár vetetlen szántóterűlet volt a megyében. A vetés legtöbb esetben a mélyfekvésű területeket nagy gyakorisággal veszélyeztető ár- és belvizek miatt maradt el. Volt olyan esztendő — 1970 —, amikor több mint 38 ezer hektár szántót nem tudtak megművelni a rendkívül hosszú ideig tartó, nagy területet borító vizek miatt. A vízrendezés viszonylagos elmaradottsága következtében a mezőgazdasági terület 20—25 százalékát veszélyezteti. illetve károsítja rendszeresen a belvíz. Az V. ötéves tervidőszakban átlag 400 millió forintra becsülik a nagy valószínűséggel várható vízkárok évenkénti öszszegét, amennyiben nem javul számottevően a jelenlegi vízrendezési színvonal. A vetetlen szántó jelentős hányada nagyüzemileg nem hasznosítható — szétszórt apró parcella, vagv tereprendezés, talajjavítás nélkül használhatatlan — terület. Talaüávftássaí, területrendezéssel számottevően javítható lenne e területek használhatósága, azonban e meglehetősen nagv költséggel járó munkákhoz sem állami, sem üzemi eszközök nem állnak a szükséges mértékben rendelkezésre, illetve gyakran a meglevő eszközöket sem kellő hatékonvsávgal (elsnrózottan) használiák fel. Meefelelő szervezéssel, tervletoarceházássnl feltehetően jelentős nagvságú földek kisgazdasági bérleménvként „tartós használatbaadással" is hasznosíthatók lennének. Az utóbbi két évben a vetetlen szántóterületről — utólagos kivizsgálás alkalmával — a következők szerint számoltak el a gazdaságok: május 21. után bevetették a parlagon hagyott, terület 23 szazaiékát. Belvíz, árvíz miatt vetetlen maradt 47, művelésiágváltozás történt, vagy folyamatban van a változtatás 19 százalékon, meloráció, apró parcellák, talajjavításra szoruló terület 5, s egyéb ok miatt vetetlen maradt 6 százalék. A többnyire objektív okok miatt vetetlen szántókkal ellentétben az ültetvények, valamint a rét- és legelőterületek szakszerű gondozásának az elmulasztása inkább a termelői érdektelenséggel, az ösztönzés, hibáival magyarózható. Hasonló okai vannak az adottságoknak nem megfelelő vetésszerkezethez való ragaszkodásnak is. A kedvezőtlen természeti adottságú térületeken például számottevően javítható lenne a földhasznosítás intenzívebb szántóföldi kultúrákkal (zöldségfélékkel), illetve ültetvényekkel, de esetenként még korszerű gyepgazdálkodással vagy erdősítéssel is. Az ilyen és hasonló jellegű lehetőségek jelentik a hatékonyabb földhasznosítás tényleges tartalékait, tekintve, hogy a művelhető földterületek csökkenésére a továbbiakban is számítani kell. E nehezen, vagy egyáltalán nem számszerűsíthető minőségi tényezők vizsgálatára, általában nem fordítanak fontosságuknak megfelelő figyelmet. A mezőgazdasági földek termelési hatékonysága nem javult olyan mértékben, mint a termőképesség fokozása érdekében végzett ráforditások növekedtek. Közismert, hogy az egységnyi területen elért termelési eredményekben — gyakran azonos adottságok mellett is — minden ágazatban indokolatlanul nagy különbségek vannak. A földhasznosítás hatékonyságának végső mércéje a területegységre jutó termelési érték, azonban ez is olyan összetetten tartalmazza valamennyi felhasznált termelési tényező hatását, hogy rendkívül nehéz megállapítani az eredményekben a földterület szerepét (s jelenlegi számviteli gyakorlatunk mintha kisebbítené is e szerepet). A lekötött föld „értéke" viszonylag elhanyagolható tételként kerül csak elszámolásra a ráfordítások közt — a földadó például alig egyharmada az értékcsökkenési leírás öszszegének — a termelői árak kialakítása során viszont megfelelő számításba vették az egyes termények területigényét. Így alakult ki az az ellentmondásos helyzet, hogy a nagyobb területigényű növények többnyire gazdaságosabban termeszthetők, mint az eszköz- vagy élömunka-igényesebb termékek. A termelő alig érdekelt a földdel való takarékosságban, tehát a vetésszerkezet kialakítása során figyelmen kívül hagyja a földet, mint „költségtényezőt", s csupán az egyéb gazdaságossági-jövedelmezőségi feltételekkel számol. A hatékonyabb földhasznosítás fokozottabban megkívánja, hogy ó művelési ágak szerkezete jobban feleljen meg az ésszerű területfelhasználás követelményeinek; a szántóföldi vetésszerkezet alkalmazkodjon a talajadottságokhoz; a tömbök (táblák) nagyságát az alkalmazott technológiának megfelelően alakítsák ki; a termőképesség javítása érdekében teljesített ráfordítások legyenek összhangban az indokolt szükségletekkel; a föld a lekötés mértéke arányában legyen költségbefolyásoló tétel; a területegységre jutó hozamok (eredményesség) fejezzék ki a terület-igénybevétel arányait. A mezőgazdasági földek használatát legnagyobb mértékben befolyásoló, eddig objektív körülményként kezelt természeti adottságok (ár- és belvíz, aszály, kedvezőtlen talajszerkezet) megváltoztatása, elhárítása ma már — szükséges eszközök koncentrált felhasználásával — mindinkább az egyik leggyorsabban megtérülő ráfordításnak tekinthető. A korlátozottan rendelkezésre álló, semmivel nem helyettesíthető termőterület fokozottabb megbecsülése, jelentőségének megfelelő takarékos használata a szabályozó és érdekeltségi rendszer rugalmas módosításán túl megkívánja az üzem- és munkaszervezés tökéletesítését, a népgazdasági és vállalati érdekek jobb összehangolását is. G

yakori hir az újságokban, hogy felavattak egy-egy új iskolát. Szükség is van rájuk, mert még mindig mennyiségi gondok szorítják az oktatásügyet. Még nem sikerült felszámolni a kétváltásos tanítási rendszert, pedig az se a pedagógusnak, se a gyereknek nem jó. Segíthetne a gondon az iskolák bővítése, és a hozzájuk szükséges különféle létesítmények megépítése, erre azonban a legtöbb helyen egyszerűen nincs terület. A hajdan nagy iskolaudvarok egy részén üzletek, szolgáltatóházak stb. épültek. Szerencsére a hatvanas évektől tilos az iskolatelkek megcsonkítása. Korszerű pedagógiai törekvésről mindenesetre addig nem beszélhetünk, amíg az estébe nyúló órákon kókadtan ülő tanulókkal kell foglalkozni, vagy ameddig a tornaterem hiánya miatt a gyerekek kénytelenek a padok között vagy a szűk folyosón tornázni. A tervezők agyában már megszülettek azok az új iskolatípusok, amelyek alkalmasak a korszerű pedagógiai igények kielégitesére. A mai iskolában terjednek a kiscsoportos foglalkozások, a differenciált oktatás és egyre több a választható tantárgy. Ezeknek az oktatási formáknak egy-egy tanóráján egyszerre csak 10—15 tanuló vesz részt, tehát a hagyományosnál kisebb helyiség is alkalmas a tanóra megtartására, ezekből viszont többre volna szükség. A modern iskola másik irányzata az általános iskola alsó tagozatán az egész napos — iskolaotthonos — foglalkozási forma. Az iskolaotthonos tanteremnek viszont — bár a létszám csak 20 —25 fő — nagyobbnak kellene lennie a hagyományosnál, mert a tanteremben klubsarkot, pihenősarkot, játékteret, kis könyvtárat, barkácsolóteret kell ahhoz kialakítani, hogy az osztály valóban „otthonosabb" legyen. A jövő iskolájának tervezői szakítanak az azonos nagyságú tantermek építési hagyományaival, helyettük a különféle nagyságú és formájú teremrendszert alkalmazzák. Az egész világon rohamosan terjed a szaktanterem, illetve a kabinetrendszerű oktatás. Ez azt jelenti, hogy nem egyetlen tanteremben tartják az összes órát, hanem különlegesen berendezett helyiségekben, ahol minden eszköz, könyv és felszerelés megtalalható, amely például a kémia, a földrajz vagy a történelem tanításához szükséges. A szaktanterem elsődleges célja, hogy minden eszköz, arrjely az intenzív tanításhoz szükséges, kéznél legyen, a tanárnak nem kell a szertárba futkosnia, cipekednie. A testkultúra ügye világszerte az élre került. Elsősorban az iskolára vár az a feladat, hogy a fiatalok egészséges testi fejlődését sokoldalúan biztosítsa. Ehhez pedig létesítményekre, mindenekelőtt tornatermekre van szükség. De a jövő iskolája uszoda nélkül is elképzelhetetlen. Sőt, a gyermek nemcsak úszni szeretne, hanem focizni, ping-pongozni, teniszezni, futni, kosár- és kézilabdázni is. A végső cél, hogy minden nagyobb iskolának legyen önálló sportkombinátja. A remélhetőleg egyre nagyobb számban épülő új iskolakombinatok pedig az esti felnőttoktatásra es szabadidő-központok kialakítására is alkalmasak — ezzel a tágabb értelemben vett közművelődés ügyét is szolgálják. T. M. Katona /udtt Nyárutó Diók kis csontos teste koppan. Hallgatom, az ősz már itt neszez. Zöld karjukat a bokrok összemérik. En gonddal küzdök. Melyik nehezebb? A hajnalokat feszes gyeplő fogja, ablakom szárnyán vézna ág kopog s a gyermekláncfű lámpása kilobban. Esőt dobolnak harsány őszdobok.